a csend mire jó

Észrevehetjük, ha a hitünkből már ismerjük a Szentháromságot, a Szentháromság közösségét, hogy a Család megalkotása mögött ott van a Szentháromság titka. Valóban. Itt ismerhetjük meg közelebbről Istent a maga csodálatos titkában. Az Atyát, a családfő, az édesapa mögött. A Szentlelket, a szeretet lelkét képviselő Édesanyát, a női természetbe beleültette gyöngédségét, tapintatát, gondosságát! És a Fiút, az „Örök Gyermeket”! És a Háromnak a kapcsolatából előálló Családot.

Ez a kis említés és rövid végigfutás a Család szerkezetén, a Családot alkotó tagokon alkalmas, hogy Istent ne csak megcsodáljuk, hanem végtelen szeretetre méltónak érezzük a munkájában, ahogy ezt Ő kigondolta, megformálta, megvalósította. És minél jobban sikerül valósággá tenni, annál nagyszerűbb az eredmény, a légkör, ami itt kibontakozik.

Ha egy család tagjai ezt fölfogják, magukévá teszik, közreműködnek, akkor nagyon szép valami formálódik ki. És a Szent Család éppen ebben minta: nagyszerű, igazi, csodálnivaló, szent.

A Szent Család tagjai besimulnak Isten gondolatába. Nem ellenkeznek ezzel. Nem látni bennük semmi önhittséget, nyakasságot, önfejűséget, gőgöt, hazugságot, illúziót vagy önámítást. Semmi ilyen hamis dolog a Szent Család tagjaiban nincs. A vetélkedés, hogy egymásra féltékenyek legyenek? Vagy egymást valahogyan ellenségként kezeljék? Hogy szembe álljanak egymással? Vagy pláne, hogy egymás ellen harcoljanak? A Szent Család tagjai tökéletesen együttműködnek Istennel mint Családtagok.
Áldott légy, Teremtő Isten, hogy a családot megalkottad!

De nemcsak a Teremtő dolgozott a Családon, hanem a Megváltó, a Fiú is. Családba akart belépni. Egyszerű, az Édesapa és Édesanya mellett legalárendeltebb tagnak, a legkisebbnek. Aztán ott növekedett föl, ahogy olvastuk az evangéliumban: „Isten és emberek előtt kedvesen.” Serdült, mint egy hajtás, és úgy mutatkozott meg fokozatosan mindig inkább szeretetre méltónak. Minél jobban megismerték, annál inkább megmutatkozott a maga csodálatos mélységében, szeretetében. Kibontakozott Belőle Isten. A Megváltó így dolgozott, mielőtt még bármit mondott volna, és gyakorlatilag közreműködött a Családnak a megszentelésében.

Mikor VI. Pál pápa ellátogatott a Szentföldre és belépett a názáreti kis ház maradványai közé (mert ott csak egy barlangocska van, ami fölé a templom épült; egy hegyoldalba mélyedő barlangszerű rész volt a Szent Család otthonának egyik része, az elé épült egy elő-épület; ebből állt az Ő otthonuk; ezt töltötte meg az Ő sokféle erényük, hitük, reményük, szeretetük), azt mondta: „Hej de szeretnék megint gyermek lenni és itt élni a Szent Család körében. Oda tartozni Hozzájuk, hogy megtapasztaljam az Ő csöndjüket, hogy tudnak csöndben lenni.”

Mert észreveszi a pápa, hogy mennyire hozzátartozik egy családi közösség életéhez a csönd is. Ellentétben a mai élettel, amikor egy-egy családban – most már talán kevésbé, hál’ Istennek – mindig ordít valami gépi muzsika, valami hang, zaj, zörej. Ott van a gépeknek a zaja. Most itt észreveszi a pápa a csöndet. Hogy itt a csöndben lehet csak egymást igazán megismerni, megérteni, ami nélkül közös élet nincs. Csöndben lehet csak gondolkodni, érlelődni, jó belátásokra jutni, imádkozni.

Így elmélkedik tovább az erényeiken és imádkozik, hogy segítsenek a családjaink életének a szépítésén, a védelmén, mert ma bizony az Istennek ez a csodálatos remekműve, a család olyan, mint egy ostromlott vár, aminek a falait akarják lerombolni. Benne minden köteléket, ami egybefűzi őket, a férj-feleség köteléket, a szülő-gyermek köteléket, a hitet, az engedelmességet, a csöndet, mindent támadás ér.

Azért ébred rá az Anyaszentegyház is ma a föladatára, elsőrendű föladatára, hogy minden erejével védelmére siessen a családnak. Mert a Megváltó azzal is gondoskodott a családról, hogy az Anyaszentegyház egészébe fűzte be, képezte be, valahogy helyezte be a családot, és az Egyház védelme alá rendelte. De szervesen, úgy, hogy a család is egy kis Egyház legyen, ahol már újjászületett emberek élnek együtt, ahol a köteléket, a házasság kötelékét, amellyel a család létrejön, azt is kegyelem hassa át. Isten országa ajándékainak az áramlása induljon meg a házasság szentségén keresztül. S oda belépjen, a szentségeken keresztül a Fiú, hogy „ahol ketten-hárman együtt vannak”, Ő is ott legyen köztük. Részt akar venni a Fiú minden családban. Meg akarja valósítani, hogy a Szentháromság egész közel legyen a családtagokhoz. És azt akarja, hogy a Szentlélek is beáradjon oda a bérmálás szentségével, az Isten Igéjén keresztül.

Mert ez is alkotó eleme a családnak, a keresztény családnak, az Isten Igéje. A Szentíráson azért dolgozott olyan gonddal a Szentlélek, hogy az is a család kincsét is alkossa. Itt dolgozik Isten. Még most is mondja, hogy „Teremtsünk embert!”

A családon keresztül folyik a mi emberré formálódásunk. Ezen a családon keresztül is, mert mindent, amit látunk a Szent Családnál, mindent alkalmaznunk kell a mi családunkra. Itt is az egyes tagokon mennyit dolgozott Isten. Azon is, hogy így egybe találkoztunk, és együtt vagyunk. Ez is egy tágabb értelemben vett család, műhely, iskola, ahol az emberteremtés folyik. A bennünk megmaradt salaknak, gyarlóságoknak a letisztítása, az arany kiolvasztása belőlünk, a szeretetnek, hitnek, reménynek, isteni erényeknek, Isten országának a hordozására alkalmassá akar tenni bennünket.

Igen. Együtt vagyunk mink is Istennel. És találkozzunk Vele most beszélgetésben és imában, hogy így ezen keresztül Őt megismerve még jobban megszeressük, még jobban igazodjunk Hozzá, működjünk együtt Vele, hogy az Ő akarata valósuljon velük, általuk bennünk.
ön is az őröm hírt vigye el embereknek hogy létezik olyan alapítvány aki

segítenek fogyatékkal élő fiatalakon így támogassa adója 1% alapítványt .
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen