közös születés napozás

Jó 2hétel ezelőtt május 13án szombaton meg tartották az anyák napi ünnepséget bent az

alapítványba úgy volt nem tudok bemi közéjük mert dolgom volt de azon napon terv

változás történt nálam előtte 1napal be következet rossz idő így gyalogos zarándok

dolog sisi pihenőhöz elmartad így változtam terveken egy kicsit anyi mégis be mentem

akor közéjük egy kicsit de az gondoltam próbálok előbb bemenni egy kicsit de más segíteni

jött közbe egyik embernél anyira kért úgy voltam elmegyek kicsit úgy megyek majd az

alapítványba be ünnepségre úgy történt nagy volt öröm ahogy értesültek róla mit írtam

maguknak ítt milyen volt az ünnepség bent az alapítványba .kicsit készültem az

anyák napi képkel hogy milyen volt bent az anyák napi ünnepségünk amikor meg

volt ünnepség bent rá 2nappal május 15én már foglalkozás volt de úgy kezdték foglalkozást

hogy rendet raktak terembe közös össze fogással hogy eltudják kezdeni a foglalkozást

bent azon napon aki emlékszik régen máshogy volt én leptem metg őket amikor kezdeték

foglalkozást de ez miatt adták tanácsot ne egy magam meg fogtam így most közös össze

fogással rendet csinálunk ünnepségek után így gondolták jól gondolták . május 15ei

hétfői foglalkozást pedagógus Judit és Mancika néni tartották foglalkozást az ifjoncoknak

mind végig nagy öröm volt foglalkozás közbe ..Màjus 15 -én hétfőn szünnapot tartottunk.

Ez közös szüli napozás volt e hónapba ünnepelték szüli napjukat most ünnepelték

meg együt egy tortával szüli naposokat május 15ei foglalkozáson .

 

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fényképe.

 

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fényképe.

 

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány fényképe.

egy közös születés napozás

Utolsó szimatászok a anyák napi ünnepségre az május 12én volt pakolásztak terembe

az anyák napi ünnepségre ami meg volt már amii nagyon jó sikerült az ünnepségek

készültek meg próbálok felé rakni ide . elmondom úgy volt hogy azon napon május13

volt anyák napi ünnepség nálunk én meg akkor hívtak egy gyalogos zarándok útra

fől sisi pihenőre Valkó hoz de előtte nap amikor nagyon rossz időnk jöt felénk

így amikor láttam felénk leszakadt az ég és tudtam az rész nagyon sáros rész így

úgy az volt gondoltam biztos ilyen idő járás miatt elfog maradni az program amire

hívtak azon napon este meg érdeklődtem közölték az program elmard gyalogos kirándulás

így ami ott lett bogrács parti elmaradt így nálam azon napon május12én gyorsan program

változás történt úgy hogy el tudjak menni egy kicsit anyák napi ünnepségekre be gyors

közöltem 2illtékes emberel az elnök asszonnyal meg szóltam n a pedagógus Juditnak hogy

változót nálam, program, azon napon mégis be tudok merni az anyák napi ünnepségekre

nagy volt akkor nagy öröm hogy mégis be tudok menni az anyák napi ünnepségekre az

alapítványba ez is csak program változás estén történt meg be mentem az anyák napi

ünnepségekre hozzájuk sajnos idén nem lesz bent gyerek nap csak tanév záró lesz de

közös lesz másik alapítvány is ellátogat közénk de idő pontot még nem tudjuk mikor

lesz meg tudom előre jelzem. Május12eio pénteki foglakozást pedagógus Judit ,és Mancika

néni tartoták foglakozást ifjoncoknak nagyon jó hangulat volt .

2017. Május 12. Péntek Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli, Gerhát Lenke, Gergely Dàvid
Ma a màjusi szülinaposokat ünnepeltük: Fecó, Lencsi, Edina. Csokikrémes tortta készült. A torta sütése közben a művelődédi hàzból jött Brigi néni, és mindannyiónkat lefotózott. Dénes és Julika is velünk volt. A fotók egy része a templomkertben készült. Az àlmunkat is le kellett írnunk egy tàblàra. Ezzel együtt készült a fotó. A viràgoskertet is rendbe tettük Mancika vezetésével

Boldog Herceg.

Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba.

– Hol töltsem az éjszakát? – kérdezte. – Remélem, felkészültek a fogadásomra.

Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején.

– Itt fogok megszállni – kiáltott fel –, pompás ez a hely, járja a friss levegő is! – És leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg lába elé. – Arany a hálószobám – mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült; de alig dugta a fejecskéjét a szárnya alá, rápottyant egy nagy vízcsepp. – Milyen különös! – kiáltott fel. – Egyetlen felhő sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok, és mégis esik. Bizony szörnyű az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esőt, de csak puszta önzésből.

Akkor ismét ráhullott egy csepp.

– Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esőtől sem véd meg? – kérdezte. – Keresnem kell egy jó, fedeles kéményt. – És elhatározta, hogy továbbszáll.

De mielőtt szétnyitotta volna szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta – de jaj, mit is látott?

A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak aranyorcáján. És a holdfényben olyan gyönyörű volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom.

– Ki vagy te? – kérdezte.

– Én vagyok a Boldog Herceg.

– Miért sírsz akkor? – kérdezte a fecske. – Teljesen átáztattak a könnyeid.

– Míg éltem, és emberi szívem volt – felelte a szobor –, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a Szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe se jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha a gyönyör boldogság. Így éltem, és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ide állítottak, olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyűségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok.

„Úgy, hát belül nem is arany?” – jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetű megjegyzést.

– Messze innen – folytatta mély, zengő hangon a szobor –, jó messze, valamelyik kis utcában áll egy szomorú házacska. Ablaka éppen nyitva, és én egy asszonyt látok odabent, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tűszúrással, mert az asszony varrónő. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sír. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubint a kardom markolatáról? Lábamat ehhez a talapzathoz erősítették, magam nem tudok mozdulni.

– Engem várnak már Egyiptomban – mondta a fecske. – Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fűszerekkel. A nyakában halványzöld jadelánc van, és a keze, mint a száraz levél.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú.

– Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiúkat – felelte a fecske. – Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt.

De a Boldog Herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta.

– Bár nagyon hideg van – mondta –, egy éjszakára mégis maradok, és a követed leszek.

– Köszönöm kicsi fecske – mondta a Herceg.

Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubint a Herceg kardjából, és a csőrébe fogva, a tetők fölé emelkedett.

Elszállt a székesegyház tornya mellett, ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével.

– Milyen csodálatosak a csillagok – mondta a férfi –, és milyen csodálatos a szerelem hatalma!

– Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra – felelte a lány –, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónők olyan lusták.

A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajóárbocokon lengő lámpásokat. Elszállt a gettó fölött, és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyőben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz, és benézett. A kisfiú lázasan köhögött az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyűszűje mellé a nagy rubint. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát.

– Milyen jó hűvös van – mondta a kisfiú –, most már meg fogok gyógyulni! – És édes álomba merült.

Akkor a fecske visszaszállt a Boldog Herceghez, és elmondta, mit végzett.

– Furcsa – jegyezte meg –, csöppet se fázom, pedig meglehetősen hideg van.

– Mert jót cselekedtél, azért – mondta a Herceg.

A kis fecske elgondolkozott ezen, s azután elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.

Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött.

– Milyen rendkívüli jelenség – mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. – Fecske télen! – És hosszú levelet írt az esetről a helybeli újságnak. Nagy feltűnést keltett vele, mivel teletűzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett.

– Ma este indulok Egyiptomba – mondta a fecske, és előre örült az elkövetkezőknek. Meglátogatta sorra a műemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán.

Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.

– Nicsak, egy előkelő idegen! – mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát.

Amikor felkelt a hold, visszarepült a Boldog Herceghez.

– Nem üzensz semmit Egyiptomba? – kiáltotta. – Nyomban indulok.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, maradj velem még egy éjszakára.

– Várnak már Egyiptomban – felelte a fecske. – Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hűsöl ott a sás között, és hatalmas gránittrónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, s amikor a hajnalcsillag feltűnik az égen, kiszakad belőle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, messze-messze, a város túlsó szélén látok egy fiatalembert egy padlásszobában. Asztala tele van kéziratlapokkal, föléjük hajlik, és mellette, egy talpas pohárban hervadozó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros, mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színházigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tűz, és az éhség elgyengítette.

– Itt maradok még egy éjszakára – mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. – Vigyek neki is egy rubint?

– Sajnos, nincs több rubinom – mondta a Herceg –, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból valók, ezer évvel ezelőtt hozták őket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelőt vesz érte, és befejezi a darabját.

– Drága herceg – mondta a fecske –, én ezt nem tudom megtenni! – És sírva fakadt.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, tedd, ahogy parancsoltam!

A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába.

Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetőn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását; de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon.

– Mégiscsak megbecsülnek – kiáltott fel –, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat! – És sugárzott a boldogságtól.

Másnap a fecske elrepült a kikötőbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából.

– Húzd meg! – kiáltották, valahányszor egy-egy láda előbukkant.

– Megyek Egyiptomba! – kiáltotta a fecske, de senki sem törődött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a Boldog Herceghez.

– Búcsúzni jöttem – szólt fel hozzá.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, maradj velem még egy éjszakára!

– Tél van – felelte a fecske –, nemsokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tűz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek, és bután bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában, és turbékolva figyelik őket a rózsaszín és fehér galambok. Drága Herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubin pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán.

– Odalent a téren – mondta a Boldog Herceg – álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufát beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipője, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja.

– Itt maradok még egy éjszakára – mondta a fecske –, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz.

– Fecském, fecském, kicsi fecském – mondta a Herceg –, tedd, ahogy parancsoltam.

Kivájta hát a fecske a Herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe.

– De gyönyörű üvegcserép! – kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott.

A fecske pedig visszaszállt a Herceghez.

– Most már vak vagy – mondta –, így hát veled maradok örökre.

– Nem, kicsi fecském – mondta a szegény Herceg –, menned kell Egyiptomba.

– Örökre veled maradok – mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál.

Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott ő idegen országokban. Mesélt a piros ibiszekről, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján, és csőrükbe kapják az aranyhalakat; mesélt a szfinxről, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent; mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevék mellett, és borostyánszemeket szorongatnak a kezükben; mesélt a holdhegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene; mesélt az óriás, zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti; mesélt a törpékről, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel.

– Drága kicsi fecském – mondta a Herceg –, csodálatos dolgokat beszélsz nekem, de nincs csodálatosabb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság, mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál.

Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok a kapuk előtt üldögélnek. Berepült a sötét sikátorokba, és belenézett az éhező gyermekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze őket a hideg.

– Jaj de éhesek vagyunk! – mondták.

– Itt nem alhattok! – kiáltott rájuk az őr, s a két kisfiú nekivágott az esőnek.

Aztán a fecske visszarepült, és elmondta a Hercegnek, mit látott.

– Aranylemezkékkel vagyok borítva – mondta a Herceg –, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk.

A fecske lecsipegette hát az aranylevélkéket, egyiket a másik után, míg a Boldog Herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke. És az aranylevélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle; nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát.

– Van már otthon kenyerünk! – kiáltották.

Amikor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy, az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak; a házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristálytőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk skarlátszínű sapkában korcsolyáztak a jégen.

A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott, de annyira megszerette a Herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja előtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék.

Végül érezte, hogy nemsokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhasson a Herceg vállára.

– Isten veled, drága Herceg – suttogta –, ugye, megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet?

– Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba – mondta a herceg –, túlságosan hosszan időztél itt; de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek.

– Nem Egyiptomba indulok – mondta a fecske. – A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére?

Azzal ajkon csókolta a Boldog Herceget, és holtan hullott a lába elé.

Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejéből, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos.

Másnap kora reggel a polgármester a városi tanácsosok kíséretében átsétált a téren.

Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polgármester feltekintett a szoborra.

– Uramisten! De ütött-kopott ez a Boldog Herceg! – mondta.

– Ütött-kopott, de még mennyire! – harsogták a városi tanácsosok, akik mindig egyetértettek a polgármesterrel; és odamentek a szoborhoz, hogy megnézzék közelebbről.

– Kiesett a rubin a kardjából, a szeme eltűnt, és aranyos külsejét is elvesztette – szólt a polgármester –, hiszen koldusabb már a koldusnál!

– Koldusabb már a koldusnál! – ismételték a tanácsosok.

– És itt meg éppenséggel egy halott madár hever a lábánál! – folytatta a polgármester. – Csakugyan legfőbb ideje rendeletet hoznunk arról, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk.

És a városi írnok följegyezte a javaslatot. Így aztán lebontották a Boldog Herceg szobrát.

– Mivelhogy nem szép, nem is hasznos többé – jelentette ki a művészetek egyetemi professzora.

Azután megolvasztották a szobrot a kemencében, és a polgármester egybehívta a városi tanácsot, hogy elhatározzák: mi történjék az érccel.

– Természetesen új szoborra van szükségünk – mondta –, és legyen az az én szobrom.

– Az én szobrom – mondta mindegyik városi tanácsos, és civakodni kezdtek. És amikor utoljára hallottam felőlük, még egyre civakodtak.

– Milyen különös – mondta a munkavezető az öntőműhelyben. – Ez a meghasadt ólomszív nem olvadt meg a kemencében. Ki kell hajítanunk.

És kihajította a szemétdombra, ahol már ott feküdt a halott fecske is.


– Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb – mondotta az Úr egyik angyalának; és az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat.

– Jól választottál – szólt az Isten –, mert ez a kis madár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a Boldog Herceg az én.

Ő királysága a teremtéshez

Most már szétfoszlott ennek a szónak a tartalma. Teljesen átment valahogy ennek a szónak az igazi értelme az Úr Jézus Krisztusra.

Királyság: a királyt és országát jelenti. Nekünk erről tapasztalatunk nemigen van, csak tanultunk róla a történelemben, hogy központi valóság egy országban. Oda központosulnak az intézkedések, annak az országnak a biztonsága, törvényei, igazságszolgáltatása, jó sora vagy balsora: minden. Központi valóság, összefoglalója az országban mindennek.

Ebben a pár percben próbáljuk egy kicsit megközelíteni az Úr Jézussal kapcsolatban azt, amit ez Benne jelent. Krisztus királysága: nem valami új dolgot jelent ez, az összes többi titkok mellett valami újat, hanem csodálatos, tömör összefoglalása az Úr Jézus egész lényének és szerepének.

Az Ő királysága a teremtéshez fűződik először. Azt mondja Szent János, hogy minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. A földi királyságoknál ilyesmi nincsen, csak úgy hozzávetőlegesen néha a történelemben van úgy, hogy egy-egy király valóban maga alkotja meg az országot, szerzi meg, hódítja meg, és akkor létesít egy királyságot.

Halvány tükrözése annak, hogy Jézus Krisztus tulajdonképpen a teremtésen át létesítette ezt a mindenséget, Őáltala létesült. Az Atya Benne mond ki mindent, nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Az Atya Benne fogalmazza meg a világmindenséget. Benne szól, és szólni egyet jelent: létesíteni. Úgyhogy semmi, a legparányibb atom sincs ezen a Krisztus-királyságon kívül.

Igen, ennek a teremtett mindenségnek az összefoglalása az ember. Már a teremtésen keresztül is hozzánk kapcsolódik Krisztus királysága. És itt mi vagyunk az a pont, ahol ez a királyság izgalmassá válik. Az ember a teremtett mindenségnek az a pontja, amely egyszer bezárult Krisztus királysága, Isten királysága előtt.

Az a borzasztó titok, a gonoszság titka – egész sötétségével, egész kínjával, egész borzalmával – beférkőzött az emberbe. Ezt mi érezzük, átérezzük, és napról napra tudjuk, hogy itt van.

Krisztus királysága szoros értelemben ott kezdődik, mikor Ő elindul az Atyától, az Atya titkából, bejön ebbe az Isten királyságától, Isten országától megfosztott embervilágba, hogy újralétesítse királyságát. Ebbe az embervilágba, ahova a Sátán férkőzött be illegálisan, és ezt az embervilágot, az igazság világát a hazugságaival megszállta és megszállva tartaná. Az élet birodalmát a betegségekkel, halállal, kínnal fertőzte meg. A szentséget a bűnnel, az Isten különböző ajándékait azzal, hogy megfojtson minden istenit, a kegyelmet. A szeretetet gyűlölettel cserélje ki. Az igaz voltot méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal, torzításokkal, a békét zűrzavarral, pokollal.
És ezt megvalósította a Sátán a földön és küzd körömszakadtáig ezért. S itt döbbenetes Jézus Krisztus királyságának a nagysága, hogy Ő ennek a pokoli világnak a kellős közepébe beleszületik szép csöndben, egy szűztől.

A Boldogságos Szűzben ragyog föl először, még mielőtt a király jönne, az ország, mint a hajnalban a napfény. Benne szép, teljes az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igaz volt, a szeretet és a béke.
Királynő nélkül nincs királyság, hozzátartozik a királynő lénye, egyénisége a királysághoz. Így már létesül Krisztus országa, már előre vetíti ide Jézus Krisztus a királyságot, s akkor jön Ő maga is: az Ige testté lett. Először látszólag egy kis területet hódít meg, s akkor onnan tovább.

Nem részletezem ezt az utat, amit a hódító király megtett, hogy elindult, ahogy a zsoltár mondja, mint egy óriás, mint a fölkelő nap, elindult országot szerezni, országot hódítani magának.

Hála Neked, Krisztus Király, hogy minket is meghódítottál, hogy a Te országod lettünk, hogy megtanítottál imádkozni, hogy jöjjön el a Te országod, megismerni, hogy van más ország is, mint ez a pokoli világ.

Megtanítottál minket arra, hogy a küzdelem azért megy, hogy megszabaduljon ez a világ a gonosz uralmától, és annál szebb legyen. Hogy vérben megtisztított, megmosott világ legyen ez a világ, és királyság legyen, mikor átadod az Atyának dicsőségesen.

Vértől ázott a ruhád, ez jelenti a szeretet nagyságát.

Krisztuskirályság. Milyen boldog pillanat az, mikor egy emberben talán egy küzdő, vergődő, kínokat, sötétséget, gyötrelmet megélt emberben a hiten keresztül egyszerre felépül Krisztusnak ez az országa. Ez a halállal, vérrel, de szeretettel megszerzett ország. És amikor Istené leszünk, elkezdünk élni, lelki életet élni.

Lelki életünkbe bekerül Krisztus. Emmanuel, velem Krisztus. S elkezdek ebben az országban lélegezni, gondolkodni, az Atyához szólni Jézus Krisztussal együtt. Elkezdem érezni a Szentléleknek a sugallatait, vezetését, hogy bennem a Szentlélek működik.

Elkezdem érezni az ország erejét, hogy már nem a bűn hatalma a legnagyobb erő, amely cibál, rángat, gyötör, kínoz, sötétít, fojtogat halállal, hanem élni kezdek Jézus Krisztusban a Szentlélek által és az Atyának a dicsőségére.

Ez a lelki élet, testvéreim! És elkezdem fölfedezni a testvéreimet. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

Minden nap ünnepeljük ezt a fölszabadulás napját, és mégis minden nap imádkozzuk, hogy jöjjön el a Te országod, jobban jöjjön el, még jobban, még jobban! Szomjazom, vágyom az igazságodat. És mindent, de mindent odaadok érte. Szívesen leszek, boldogan leszek szegény érte, csak jöjjön el. És leszek irgalmas és leszek éhező, és szomjazó és üldözött, csak jöjjön el mindig jobban, és jobban éljek a Te országodban.

Krisztus Király ebben az országban minden. Ő hódította meg, Ő adja, Ő közli, Ő összeköttetésben van velünk, mint a szőlőtő a vesszőkkel, mint a fény a Nappal. Ő adja mindegyikünknek az ételét, Ő maga lesz az ételünk, minden Krisztus Király.

Azért egyetlen igazi nagy föladatunk mindnyájunknak, tagoknak, hogy teljesen Krisztushoz nőjünk, a főhöz, az Anyaszentegyházon át. A Boldogságos Szűzanya szerint, aki a szíve ennek az országnak.

Mert az igazi országokban, mint a monarchiában is, mesélték nekünk, hogy Ferenc József mellett Erzsébet királynő volt, aki a szeretetet képviselte a monarchiában. Ez csak egy halvány hasonlat. De az Isten országában a királynőnek, a Szűzanyának teljes valóságában megvan az a szeretete, hogy azt a gyöngédséget, azt a finomságot, alázatot, halk ottlétet mindenkinél, mindenkinek az életében képviselje.

Így ünnepelünk ma, testvéreim. Krisztus királyságában az egyházi év csúcsosodik. Azért szerettem volna ma két szín alatti áldozással is valahogy ezt a teljességet érzékeltetni, hogy bekapcsolódjunk, és éljünk, éljük bátran, boldogan a lelki életet. Ne üres szó legyen. Mi fogadalommal odaadtuk magunkat ennek az országnak. Mi roppant nagy szerepet viszünk itt Magyarországon, ebben az országban. Mi vagyunk, akik Krisztus királynak odaadtuk magunkat teljesen, akik a Szentléleké vagyunk, akik az Atya dicsőségére élünk

egy jó segítőnk

Meg beszéltük hogy jó lenne havonta találkozni és meg be3szélni az alapítvány érintet

dolgokat de úgy alakulnak helyzetek nálunk szinte csak ha van egy kis időnk akkor

meg tudjuk beszélni dolgokat aki emlékszik az tudja hogy mindenki -nek sok tenni valója

így amikor ép egy hétvégéhez közeledünk akkor picske időt szán elnök asszony egy órát

foglakozás vége előtt meg beszéljük az érintet dolgokat ami az alapítvány érintet aki emlékszik

az tudja egy kicsike változás történt az alapítvány körül tavaly szeptembertől egy pedagógussal

kevesebben vagyunk Marika nénének dolga van otthon nagyon sok nagyon ritka az ő besegít

foglakozásba amióta ez történt jó 2alakalomal volt az helyettesített foglakozásba de ha dolga

Juditnak mégis akkor Julika néni helyettesítő pedagógus Judit helyet .ő amikor ép gyalogos

zarándokon voltunk beszélgetünk ők tovább beszélték dolgokat ő julika néni ő segítő az

alapítványba önkéntesünk nagyon ritka az önként segít teszi az alapítvány dolgokat jó

két hónapja ép voltam bent egy ünnepségen akkor láttam meg másik önkéntest volt

nálunk az alapítvány aki emlékszik egy Dénes bácsinak hívják aki nagyon örömmel jön

közénk segít kezik az alapítványba egy pár ünnepségen volt köztünk a foglakozás ideje

alatt is van egy kis ideje akkor benéz közénk szeret az alapítványba leni örömmel van

köztünk szeret velünk leni egy nagyon aranyos ember nagyon szép dolog időt nem sajnálja

tüllünk és velünk van .köszönjünk neki az időket az alapítványba segít kezik és jól érzi

magát velünk . május 10 szerdia foglakozást pedagógus Judit és Mancika néni tartották

a foglakozást ifjoncoknak mindenki nagyon jól érzete magát .
2017. Május 10. Szerda Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli, Gerhát Lenke, Gergely Dávid, sàra Edina. Az anyàknapjàra készültünk. A tulipànokat kellett befejezni. Cserépbe rakni. Fehér kavicsokkal befedni. Kitakarítottuk a mosdót… Rendet csinàltunk. Sàrgaborsó főzelék készült
25 dkg felesborsó (sárgaborsó)
1 kis fej vöröshagyma
2 ek napraforgó olaj
1 db babérlevél
1 l zöldség alaplé
10 dkg virsli
1 teáskanál mustár
1 dl tejföl
1 csapott ek finomliszt
só ízlés szerint

1. Előző nap a sárgaborsót beáztatjuk. A vöröshagymát apróra vágjuk, és az olajon üvegesedésig pároljuk. Rátesszük a lecsöpögtetett sárgaborsót, a babérlevelet, és felöntjük az alaplével. (Esetleg húsalaplével vagy füstölt hús alaplével.) Puhára főzzük.
2. Turmixolhatjuk, de én szeretem kicsit darabosra hagyni. Megsózzuk. Hozzákeverjük a mustárt.
3. A tejfölt simára keverjük a liszttel, és hozzáadjuk a főzelékhez, jól elkeverjük, és 1-2 percig forraljuk még. Megkóstoljuk, adhatunk hozzá 1 kk. cukrot.
4. A virsliket felkarikázzuk, és pici olajon megpirítjuk.
5. Tálalásnál a virslikarikákat a főzelék tetejére szórjuk.

folyttás anyák napi dologra

Folytatták utolsó hetébe folytatták anyák napi készülődést meg tudtam május első hetébe

mikor gondolják anyák napi ünnepséget május13 án szombaton volt Folytatták utolsó hetébe folytatták anyák napi készülődést meg tudtam május első hetébe

mikor gondolják anyák napi ünnepséget május13 án szombaton volt meg tartva ünnepségek

ami nagyon jó sikerült .úgy volt hogy az ünnepségi napra nem tudok elmenni dolgom volt

azért mondtam akkor hogy nem tudok részt venni ünnepségi meg híváson ép egy

kirándulásos napra készülök menni ami bogrács lenne nap fény pontja azért mondtam

nemet akkor ünnepség meg hívásra bent úgy voltak vele nem tudok akkor eljönni 13án

ünnepségekre dolgom van de mondták várunk ünnepségekre de mondtam nem mert nem

vagyok itthon ép máshol vagyok de mondtam más alkalommal be pótoljuk ezt ünnepséget

ép egy tanév zárol beszélgetem pedagógussal hogy szeretné másik alapítványt meg hívni

elmondom nekem is volt ötleteltem de közösen dolgozunk rajta amit ki terveltem azt

ötletet létre tudjuk hozni ez dolog amit ötletem volt nagyon jó és csak én ismertembe kerül

de meg próbáljuk közös össze fogással létre jöjön az buli ha sikerülni fog idő pont

egyeztetés meg tervünk be számolni mikor lesz ünnepség .azon hetekbe május 8án nagyon

jó idő volt sétáltunk is egy jót meg már minden ifjonc nagyon várja mikor érkezik el

az anyák napi ünnepség ami már meg volt hírek szerint nagyon jó sikerült . május 8ai

hétfői foglalkozást pedagógus Judit ,és Mancika néni tartották az ifjoncoknak foglalkozást.

Ami nagyon jó sikerült jó hangulat végig ki tartott .
2017. Május 8. hétfő. Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli, Gerhát LÍenke, Gergely Dávid. Az anyák napjára készülődtünk továbbra is. Majd 10 órakor átmentünk a művelődési házba, ahol a színpadon próbáltunk. A tervünk az, hogy macskás táncot adunk majd elő nyáron. Ezt a produkciót próbáltuk összerakni. Ma karfiollevest készítettünk.
 közepes db vöröshagyma
2 közepes db sárgarépa
1 nagy db fehérrépa
1 közepes db paprika
1 közepes szár halványító zeller
petrezselyem ízlés szerint
2 gerezd fokhagyma (nagy)
500 g karfiol
1.5 l víz
200 g tejföl
2 púpozott ek finomliszt
1 teáskanál fűszerpaprika
3 ek napraforgó olaj
só ízlés szerint
fekete bors ízlés szerint (őrölt)
 vöröshagymát kockaformára vágjuk, és elkezdjük étolajon dinsztelni, amikor kezd egy kevés színe lenni, akkor hozzáadjuk az apróra fölvágott fokhagymát. Megszórjuk fűszerpaprikával.
1. Majd a megtisztított és tetszőlegesen fölvágott zöldségeket is hozzáadjuk. Fölengedjük vízzel, sóval és ízlés szerinti őrölt fekete borssal még fűszerezzük.
2. Amikor már megpuhultak a zöldségek, akkor a lisztet egy kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd a tejföllel is összekeverjük, sűrítjük vele a levest.
3. Gazdagíthatjuk még ízlésünknek megfelelő levesbetéttel. Én egy tojásból liszt hozzáadásával galuskatésztát készítettem, és egy kiskanál segítségével apró galuskatésztát szaggattam a levesbe.
4. Jó étvágyat kívánok.
meg tartva ünnepségek

ami nagyon jó sikerült .úgy volt hogy az ünnepségi napra nem tudok elmenni dolgom volt

azért mondtam akkor hogy nem tudok részt venni ünnepségi meg híváson ép egy

kirándulásos napra készülök menni ami bogrács lenne nap fény pontja azért mondtam

nemet akkor ünnepség meg hívásra bent úgy voltak vele nem tudok akkor eljönni 13án

ünnepségekre dolgom van de mondták várunk ünnepségekre de mondtam nem mert nem

vagyok itthon ép máshol vagyok de mondtam más alkalommal be pótoljuk ezt ünnepséget

ép egy tanév zárol beszélgetem pedagógussal hogy szeretné másik alapítványt meg hívni

elmondom nekem is volt ötleteltem de közösen dolgozunk rajta amit ki terveltem azt

ötletet létre tudjuk hozni ez dolog amit ötletem volt nagyon jó és csak én ismertembe kerül

de meg próbáljuk közös össze fogással létre jöjön az buli ha sikerülni fog idő pont

egyeztetés meg tervünk be számolni mikor lesz ünnepség .azon hetekbe május 8án nagyon

jó idő volt sétáltunk is egy jót meg már minden ifjonc nagyon várja mikor érkezik el

az anyák napi ünnepség ami már meg volt hírek szerint nagyon jó sikerült . május 8ai

hétfői foglalkozást pedagógus Judit ,és Mancika néni tartották az ifjoncoknak foglalkozást.

Ami nagyon jó sikerült jó hangulat végig ki tartott .
2017. Május 8. hétfő. Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli, Gerhát LÍenke, Gergely Dávid. Az anyák napjára készülődtünk továbbra is. Majd 10 órakor átmentünk a művelődési házba, ahol a színpadon próbáltunk. A tervünk az, hogy macskás táncot adunk majd elő nyáron. Ezt a produkciót próbáltuk összerakni. Ma karfiollevest készítettünk.
 közepes db vöröshagyma
2 közepes db sárgarépa
1 nagy db fehérrépa
1 közepes db paprika
1 közepes szár halványító zeller
petrezselyem ízlés szerint
2 gerezd fokhagyma (nagy)
500 g karfiol
1.5 l víz
200 g tejföl
2 púpozott ek finomliszt
1 teáskanál fűszerpaprika
3 ek napraforgó olaj
só ízlés szerint
fekete bors ízlés szerint (őrölt)
 vöröshagymát kockaformára vágjuk, és elkezdjük étolajon dinsztelni, amikor kezd egy kevés színe lenni, akkor hozzáadjuk az apróra fölvágott fokhagymát. Megszórjuk fűszerpaprikával.
1. Majd a megtisztított és tetszőlegesen fölvágott zöldségeket is hozzáadjuk. Fölengedjük vízzel, sóval és ízlés szerinti őrölt fekete borssal még fűszerezzük.
2. Amikor már megpuhultak a zöldségek, akkor a lisztet egy kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd a tejföllel is összekeverjük, sűrítjük vele a levest.
3. Gazdagíthatjuk még ízlésünknek megfelelő levesbetéttel. Én egy tojásból liszt hozzáadásával galuskatésztát készítettem, és egy kiskanál segítségével apró galuskatésztát szaggattam a levesbe.
4. Jó étvágyat kívánok.

ösze tartás

Mindent megpróbáltunk már: kilestük egymás hadállásait, melyikünk bukkan fel előbb, fedetlenül hagyva a szívét, vagy a homlokát, hogy egy szempillantásnyi idővel gyorsabbak lehessünk a másiknál. Mindketten sebet kaptunk.
Megpróbáltuk rendezett körülmények között elbuktatni a másikat. Látszólag békés csendben, könnyed taglejtésekkel, halk hangon és a figyelmét elterelve a hurokról. Vagy sikerült a cselvetés, vagy nem. Ha sikerült, az áldozat népének bosszújától kell félnünk, ha nem, a békét csak fegyverszünetnek hívtuk. Megpróbáltuk saját képünkre és hasonlatosságunkra átalakítani őt, a másikat, akit elneveztünk társnak, partnernak, szövetségesnek, rokonnak, csak éppen felebarátnak nem; faragtuk őt, hol gyöngéden, hol hevesebb módon, hogy felismerjük benne magunkat, vagy azt, akit fel akartunk benne ismerni; ő azonban ellenállt, Az akart lenni, ami – valójában. E perctől kezdve nem nevezzük társnak, rokonnak; ellenfelünk lett. Megpróbáltunk mindent, éjjel, amikor aludt, learattuk a gabonáját, nappal, amikor dolgozni ment, felégettük a házát és felmutattunk a fehéren izzó napra, barátjában megingattuk a hitet, beárultuk a felügyelőnél, hogy részeg, azért nem dolgozik, pedig tudtuk, hogy otthon fekszik, betegen. Virágot vittünk neki, hogy megtudjuk, meddig húzhatja még, vagy ha megdicsértük, mindjárt ecetet csepegtettünk ünnepi borába, mert nem bírtuk elviselni tiszta örömét. De idő előtt elfáradtunk e folytonos hadviselésben. Azután megpróbáltuk bebizonyítani neki, hogy helytelen úton jár, hogy téved, igen, téved, sőt, súlyos tévedésben van, s igyekezzék megváltoztatni gondolatait, vagyis kövesse azt, ami helyes, egyedül helyes. Eleinte őszintén és türelemmel szóltunk hozzá, de ő elhallgatott és lesütötte a szemét. Aztán erősebben kértük, figyelmeztettük a veszélyekre, ám ő konokul hallgatott. Majd heves kiáltásra fakadt, s kölcsönös türelmetlenségünk egymást állította fal mellé, és a máglyára. Mindent megpróbáltunk és akkor végre az Apostol kimondta az ultima rátiot: ,,Fogadjátok el egymást”, s hozzáfűzte, erre őt Mestere tanította. Fogadjátok el egymást: vagyis szabadítsátok ki egymást a gyűlölet cellájából, fogadjátok el egymást: vagyis adjatok helyet a valóságnak, mert a valóság mi vagyunk, mindannyian, akik vagyunk s úgy, ahogyan vagyunk. Elfogadni egymást csak fenntartás nélkül lehet. Ha én téged elfogadlak, elfogadom benned azt is, amit te kivetnél magadból. Ezt csak én tehetem meg veled, te magaddal nem. S így e kettőségben vagy te egy: egységed az én elfogadásom. Szükséged van tehát rám, hogy te egység lehess: az én szeretetem a te egységedhez elengedhetetlen. Bólintanom kell hát: azzal, hogy elfogadlak, egyben meg is oldalak téged, ha önmagadnak talán megoldhatatlan vagy. Ezért nem válogathatok benned: ezért nem mondhatom rád, hogy eddig kellesz, innen azonban már nem. Ha ezt teszem, jóváhagyom a kettéosztottságodat, ahelyett, hogy egységre segítenélek. S a legutolsó érv: hogyan utasíthatnálak, s hogyan utasíthatnál vissza, ha Mesterünk, akié vagyunk te és én, elfogad minket?

nagy marosi tálkozon voltam

Aki emlékszik az tudja hogy múlt pénteken este volt Vácszentlászlón egy nagy marosi

elő találkozó ami nagyon jó sikerült most térjünk nagy marosi ifjúsági találkozóra ami

május 20án volt szombaton Nagymaroson mi elindultunk Turáról Nagymarosra indulás

reggel 7kor volt plébánia előtt a aki most szervezet ezt Nagymarosra szervezte találkozót

most sokall szív ügyének tekinti dolgokat elmenjünk meg többit amit olvastak tőlem itt sokall

lelkesebb mindenki így állt hozzá akik szervezték de tőle jobban hangzott sok fiatalhoz menyire

értet ezel úgy élrezem meg lehet fogni fiatalokat én így érzem és ez tudtam nem csal

amíg beszélgetünk buszon és imádkoztunk oda felé volt pár érdekes dolog amiről beszámoltak

kicsit úgy mondva meg lepődve egy fiatal milyen jól bánt és másik őt is szeretettel várja

dologra amit ő szervez ami életünkbe nagyon fon tos minden hova embert szeretettel várják

ez nagyon fontos Nagymarosra délelőtt negyed 9kor érkeztünk-meg egybe maradtunk most

kivételesen volt egy reggeli gondolat és imádság nővérkéktől meg az napi téma igasság volt

azokról elmélkedtünk egész nap meg délőtt 11órakor volt szentség imádás volt akik kimentek

beszélgetni de úgy voltam imádság ideje az fentikkel beszélgessünk köszönjük meg dolgokat

amit életükbe kapunk ezt követe fakultáció az igazságról elmélkedtünk de nagyon jó kedv volt

aki templomba volt az atya nagyon jó tartja fakultációt . Fél2kor ebéd szünet zíros kenyér

az követe kicsi találkozó társammal akik eljöttek .de én más csináltam úgy éltem mint úri

emberek eddig évekhez hagyományt meg tartottam be mentem dunába lábat mosni meg

lángost ettem jól érzetem magam délután 4kor mise azt követe gitáros énekek este 6kor

kezdték el ami nagyon jó volt elmondom én táncoltam egy jó nagyot a hangulat este gfél7ig

fokozodot nagyon jó volt hangulat nagyon-nagyon váltunk nagyon jó hangulatól de elindultunk

vége mindenek este 8óra útán értünk haza túrára .

egy ifjusági nap elő estéje

Embernek szoktak néha ki kapcsolódásra vágyik elmondom én is ilyen voltam múlt szombaton

egy kikapcsolódásos napom volt elmondom hogy történt az nap szol a Vácszentlászlói

turai hitoktató ember nincsen kedved velünk jönni Nagymarosra ifjúság találkozóra jönni

úgy voltam vele ősszel meggyek ifjúsági találkozóra ,de tavasszal szokott leni ifjúsági

találkozó ot de én meg turaról nem mentünk ide ilyenkor tavasszal csak ősszel de

úgy alakult helyzet más szervezete a Szentlászló hitoktató de itt is hittoktat Turán

fel kért pár hónappal eszelőt beszélgettük ezt elemnék oda nagy marosra ifjúsági találkozóra

múlt pénteken kapom smst délelőtt hogy nagy marosi elő találkozó van Vácszentlászlón várlak

aki megy Nagymarosra azért át megyek csapunk elő találkozót Vácszentlászlón az abból állt

az Nagymarosi elő találkozó Vácszentlászlón este fél 8kor ódát amikor aki elmegy

nagymarosi tálokozóra azoknak volt egy elő este abból állt csocsót játszottunk be melegítés

képen én is ott voltam én is játszottam csocsóval elmondom én csapatom hogy cseréltünk

másik játszó társammal így mi csaptunk döntetlent játszott de nagyon jó éreztem magam

közbe vége játéknak kezdőt e beszélgettük nagymarosi füzetből mi lesz holnapi tartalom

lényege azt beszéltük meg elég este 9ig ezt beszélgettük meg közbe van meg hívás

más dologra lényeg az ember akar tábort de kéne egy olyan ember mint én nem tudok

mondom nem közölte te-vagy az elmondom így gyorsan csaptam meghívást elfogtam

ara táboról csak beszélgettük de fontsbb dolgokat ez után fogjuk .így szép péntek

estém volt ódát Vácszentlászlón ezen elő találkozón odát Vácszentlászlón közösségi

helybe nagyon jó érezetem magam játszottam meg beszélgettük más napi ifjúsági talákozó

napját tartalmát ,de nagyon jó magam így beszélgetem hogy át visz az ember ha valami

van érint mint hittan elmondom ez érdekelt mert jól érzetem magam odát azért megyek

legközelebb át várnak nagyon jó közösség alakul úgy érzem most jól magam azon napon este

elmondom fél10kor kerültem haza annyira jól magunkat nagymarosi elő találkozón

Vácszentlászlón ..nagymarosi találkozóról bővebben holnap fogok beszámolni hogy menyire

jól érzetem most nyári ifjúsági találkozón Nagymaroson érdemes velem tartani holnap . Itt

alázat

Egyszer egy Celestino nevű barát elhatározta, hogy remete lesz, mégpedig a metropolis kellős közepén, ahol legnagyobb a szív magánya, s legerősebb a Sátán kísértése. Mert csodálatos a keleti sivatagok, a kőből, homokból és tűző napból való sivatagok ereje, a leggőgösebb ember is rádöbben ott a saját kicsinységére, szembenézve a teremtés mérhetetlenségével s az örökkévalóság szakadékaival; de még hatalmasabb a nagyvárosi pusztaság, a nyüzsgő sokadalom, a sietés, a kerekek, az aszfalt és neonreklámok pusztája, no meg az óráké, melyek mind együtt járnak, egy ütemre, s mind együtt mondják ki, ugyanabban a pillanatban ugyanazt az ítéletet.

Nos, e bús sivatag legkietlenebb pontján élt Celestino atya, az Örökkévalóság imádásának eksztázisában; de mivel híre terjedt bölcsességének, messze földről is fölkereste a sok zaklatott, dúlt lelkű ember, ki tanácsért, ki hogy meggyónjon neki. Isten tudja, hogyan, valami ősrégi teherautóroncsot talált egyszer egy elhagyott kovácsműhely mögött, ennek a szűk s immár teljesen ablaktalan vezetőfülkéjét használta gyóntatószék gyanánt.

Egy szép napon úgy estefelé, minekutána hosszú-hosszú órákon át hallgatta a számtalan bűn többé-kevésbé bűnbánó számbavételét, s épp távozni akart őrkunyhójából, egy sovány, keszeg alak körvonalai bontakoztak ki hirtelen az esti homályból. Alázatos, vezeklő testtartással közeledett a gyónó.

A késői vendég már ott is térdelt az imazsámolyon – csak akkor, az utolsó pillanatban vette észre a remete, hogy pap az illető.

– Mit tehetek érted, papocskám? – kérdezte tőle szokott türelmes, megbocsájtó hangján.

– Gyónni jöttem – szólt amaz, s tüstént belefogott bűnei felsorolásába.

Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.

– Rajta, fiacskám, szedd össze magad. Későre jár, s őszintén szólva kezd hideg is lenni. Térjünk a lényegre!

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Sikerült meg állapodni hogy mikor legyen anyák napi

ünnepségünk bent május első

szombatja nem jó mert mindenkinek azon hétvégén temetőket járják rónak le

tisztelt azok édes anyukák felé akik nincsenek élők közt de ők is voltak anyák nekünk

azokat tisztelni kel ők meg nyugodjanak békébe de akkor már elnök asszony meg én

tárgyaltunk ő már előtte napokba május elején közölte hogy ünnepséget anyák napit

úgy gondoltuk hogy május13án szombaton lesz de én mondtam nem jó akkor nekem

programom van azon napon ahova ők gondolták hogy plébánia keretbe akarnak programot

főzés egyéb játék volt gondolt világukba de merült gond ép akik be engednének oda

dolguk akadt . meg én se akkor én-se értem pont azon helyen lettem volna ahol azok

emberek pont nem tudnak minket be engedni oda azért törekedtem május13a se jó ezek

miatt ment kör beszélgetés nem jó más idő pont legyen ,de pár nappal később május 8ai

napokba úgy gondolkoztak nem lesz sütés meg játszás ez miat nem olyan jó idő van ezért

úgy gondolkoztak mégis május 13án tartják anyák napi ünnepséget de nekem az nem volt

jó ezek miatt elnézést kértem tülök ahogy értesültek azon napon nekem módosultak mégis

itthon voltam rossz idő járás maradt az program el azért tudtam be menni május 13án

kicsit hozzájuk .május 8a hétfői foglalkozást pedagógus Judit , Mancika néni tartották az

ifjoncoknak foglalkozást nagyon jó hangulat volt végig .

2017. Május 8. hétfő. Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett,

medveczki Làszló, Horvàth Zoli, Gerhát LÍenke, Gergely Dávid. Az anyák napjára készülődtünk továbbra is.

Majd 10 órakor átmentünk a művelődési házba, ahol a színpadon próbáltunk. A tervünk az, hogy macskás

táncot adunk majd elő nyáron. Ezt a produkciót próbáltuk összerakni. Ma karfiollevest készítettünk.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

1 közepes db vöröshagyma

1A vöröshagymát kockaformára vágjuk, és elkezdjük étolajon dinsztelni, amikor kezd egy kevés színe lenni, akkor hozzáadjuk az apróra fölvágott fokhagymát. Megszórjuk fűszerpaprikával.

  1. Majd a megtisztított és tetszőlegesen fölvágott zöldségeket is hozzáadjuk. Fölengedjük vízzel, sóval és ízlés szerinti őrölt fekete borssal még fűszerezzük.
  2. Amikor már megpuhultak a zöldségek, akkor a lisztet egy kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd a tejföllel is összekeverjük, sűrítjük vele a levest.
  3. Gazdagíthatjuk még ízlésünknek megfelelő levesbetéttel. Én egy tojásból liszt hozzáadásával galuskatésztát készítettem, és egy kiskanál segítségével apró galuskatésztát szaggattam a levesbe.
  4. Jó étvágyat kívánok.
  • elkészítettem: 100 alkal

A vöröshagymát kockaformára vágjuk, és elkezdjük étolajon dinsztelni, amikor kezd egy kevés színe lenni, akkor hozzáadjuk az apróra fölvágott fokhagymát. Megszórjuk fűszerpaprikával.

  1. Majd a megtisztított és tetszőlegesen fölvágott zöldségeket is hozzáadjuk. Fölengedjük vízzel, sóval és ízlés szerinti őrölt fekete borssal még fűszerezzük.
  2. Amikor már megpuhultak a zöldségek, akkor a lisztet egy kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd a tejföllel is összekeverjük, sűrítjük vele a levest.
  3. Gazdagíthatjuk még ízlésünknek megfelelő levesbetéttel. Én egy tojásból liszt hozzáadásával galuskatésztát készítettem, és egy kiskanál segítségével apró galuskatésztát szaggattam a levesbe.
  4. Jó étvágyat kívánok.
  • elkészítettem: 100 alkal

készülődés az anyák napi bulira még útolsó hetekbe

Május első napját az munka napja de más szokták mondani ilyenkor lehet otthoni,

,

dolgokkal el foglalva így is lehet ünnepelni munka napot hogy azon napon úgy mondva ,

ünnep volt nem volt foglalkozás bent az alapítványba bent de akkor úgy mondva ,

tervezték dolgokat mikor legyen anyák napi ünnepség bent az alapítványba de az időpont,

de még kérdéses volt mert úgy akarták hogy május6-7 vagy én legyen ünnepség de nekem,
úgy mondva nem volt jó május7ei nap elvoltam foglalva de előtte nap se volt jó senkinek ,

így az tárgytalan lett az napok de még anyák napi buli május 5ei foglalkozási napon ,

hírek anyák napi buliról mikor lesz egy nap ép volt meg beszélni vallom elnök asszonnyal ,

ő akkor közölte dolgokat mikor lesz anyák napi ünnepség május 13án szombatra tervezik ,

de én mondtam nem jó de tovább menet hír toljuk még napot de pár nap múlva,

le fixálták mikor lesz majd anyák napi buli bent de meg tudtam akkor lesz mégis,

csak azon napon lesz május13án így gondolkoztak bent mert május első hétvégét,

emberek azok édes anyákat keresik fel temetőbe akik nem élnek azért gondolkoztunk ,

úgy azért maradt el anyák napi ünnepségünk bent . május 5ei pénteki foglalkozást ,

,

pedagógus Judit és Mancika néni tartották foglalkozást ifjoncoknak nagyon jó ked v volt,

lélekbe készültek hétvégére ifjoncok .meg foglalkozás keretében tovább fojtattuk anyák,

napi készülődésünket foglalkozás keretében ..

2017. Május 5. Péntek.Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli. Fecó szőnyegét befejeztük. Segítettünk neki , hogy gyorsan elkészüljön, mivel ezen a napon este, a budapesti koncerten adta át mező Misinek az ajándékot. A hétvégi anyák napi dekorációt és ajándékokat készítettük. Dénes is meglátogatott bennünket. Ma zsíros kenyeret ettünk hagymával, retekkel.

HELLÓ, CSAK EGY SZÁZALÉK!

Persze, hogyha a házad ég,

nem számít az egy százalék.

Ha magas a gyerek láza még,

kit érdekel egy százalék.

De tudd, hogy az egy százalék

másnak fasírt meg főzelék!

Meg új cipő meg tanulás…

Neked egy papír, semmi más!

Másnak segítség lenne, gyors,

neked semmi, őneki sors.

Piszok sok mindenre elég

lehetne az egy százalék.

Elég sok ember lélegez,

az emberség jele nem ez.

Elég sokak szíve dobog,

és persze ez is nagy dolog.

De ember lehet a köbön,

ki túllép a saját körön.

Ha befizetted az adót,

tegyél még egy körömnyi jót!

Keress hozzá egy jó ügyet,

minden sarkon eléd üget!

Öreg, ha nem rendelkezel,

megy darálóba sokezer.

Legyél ember, és ne adat,

itt az idő, dobd be magad!

Meg az egy százalékodat!

Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516 1 13

Élet, tőlünk csak egy gesztust kíván…ne sajnáljuk hát megtenni! Itt igazán jó helyre kerül a pénz, figyelemmel kísérhető tartalmas tevékenységük. Elbűvölő fiatalok, elkötelezett segítőikkel, akik naponta megdolgoznak az élet méltóságáért nálunk sokkal nagyobb erőfeszítések árán! Tisztelet érte!

milet volna

lihegte a kereskedő –, és éppen az én kapum előtt… Kit okoljak érte?! Kit?!

Erőtlennek érezte magát, idegesnek, alig várta, hogy az orvos befejezze a mustrát. Legszívesebben berohant volna a házba, hogy minél előbb megtudjon mindent. Óráknak tűnő percek vánszorogtak ezalatt.

– Minden lehetséges – jelentette ki a doktor a vizsgálat után. – Világra hozhat egészséges gyermeket is, de éppenúgy esendően nyomorultat. Vagy akár halottat. Bízzunk Istenben, uram.

– Nem akarok nyomorékot! – kiáltotta a kereskedő. – Bizonyosságot szeretnék, tudni kívánom a valót!

– Istentől kérdezze… – tárta szét a kezét az orvos. – Tőle, aki látja a nem láthatót is.

Egy hétig feküdt a kereskedő felesége és amikor felkelt a betegágyból, igyekezett nem gondolni az esetre. De az ura szótlan volt, komor, csüggeteg. Többször elment otthonról, a barátok társaságát kereste. Aztán egyszer maga mellé ültette asszonyát és ezt mondta neki:

– Meglátogattam a menhelyet és szörnyű látványban volt részem. Megannyi torzszülött nyújtogatta felém a kezét, bambán rámmeredve, idétlen, makogó hangon kéregettek. Aprópénzt szórtam szét közöttük, de a kezem remegett és megszédültem attól a töménytelen nyomorúságtól.

Az asszony sírt. A kereskedő nem vigasztalta. Keményen, makacsul hallgatott. „Az ember – gondolta –, tudjon úrrá lenni még a legreménytelenebb helyzeteken is. A sírás a gyengék menedéke.”

– Lakik a városban egy nő – mondta –, Reginának hívják… Sok szerencsétlen asszony, megesett lány kereste már fel. Úgy hírlik jól dolgozik és segít a bajbajutottakon. Hallgass rám és ne ellenkezz. Amit kérek, annak az ártatlannak az érdekében is teszem.

– Négy gyermeket temettünk már el – nézett rá kétségbeesetten az asszony –, és most ezzel meg az angyalcsinálóhoz küldenél? Átkozott legyen a gondolat, mely az agyadban megfogant!

– Akkor hát megszülöd nyomoréknak?

– És ha nem lesz az? Honnan tudod te? Ki mondta ezt neked? A doktor? Ő sem tudja! Egyedül Isten a tudója! Mi vagy te? Isten?

– A fájdalom szól most belőled – csóválta fejét a kereskedő – de könyörögve kérlek, gondolkozz. Ha világ csúfjára nyomorultat szülsz, ítélet alá kerülünk egész életünkre.

Napokig kerülték egymást. Csak a pillantásukban megbújó néma vádaskodás ingerelte a lelküket. Az asszony gyűlölte az urát, de aztán egyre inkább bekerítette a kétségbeesés. A bizonytalanság. Hátha a másiknak van igaza. És a magzat, akit oly féltőn vigyáz a testében, nyomorék. Lefogyott, belesápadt ebbe a gyötrődésbe, míg aztán egy este felkereste azt az asszonyt.

– Már vártalak, lelkem – fogadta Regina és mosolygott rá bátorítóan. A kereskedő felesége nem ilyenre számított az álmokban fösvény éjszakákon. Csúfnak, boszorkánynak képzelte és mindenképpen öregnek. Ez meg csaknem egyidős vele, a háza mint bármely polgáré, a ruhája drága kelméből, ékszerekkel díszítve.

– Megértelek – mondta Regina –, hiszen magam is átok alatt voltam és nyomorékot szültem. Vízfejűt, torzat, ott van a menhelyen, megnézheted. Az uram elhagyott, egyedül maradtam, akkor határoztam el, hogy akinek tudok segítek.

Átvezette a kereskedő feleségét a másik szobába. Szerszámok, fogók, kenőcsök, gyolcsok mindenfelé. Középen dézsa állt. Regina forró vizet töltött bele, meg egy tömlőből valami sárga folyadékot. Az így elkészített lébe füveket, gyökereket, magokat szórt, fehér vászonlepedőt kerített elő. A gríz megizzasztotta a kereskedőné arcát, a növények fanyar, kesernyés szagától öklendezett.

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:

nagyon fiatal volt

Nagyon fiatal volt az újságíró. Nagyon mozgékony. Nagyon buzgó. Úgy járt a kezében a töltőtoll, mintha türelmetlenségében a levegőben írna.

– Hát halljuk – mondta, miután lemászott az állványzatról. – Most lehet már nem csak a jóról írni. A mentők vitték el a sebesültet?

– Csak bekötözték – mondta Bogya. – Aztán velünk jött a szállásra.

– Talán nem is riport lesz – elmélkedett az újságíró. – Talán rádiójátékot írok magukról… És miért tört ki a verekedés?

Bogya, mialatt fényképezték, levette zsíros kubikoskalapját. Most visszatette, és lenézett a gödörbe.

– Valakinek – mondta – elkezdett nem tetszeni a közös kassza.

– Mi a közös kassza?

– Hogy egyformán osztjuk el a bért.

– Ez nem is helyes – mondta az újságíró.

– Nekünk helyes – mondta Bogya. – Mi técsőiek vagyunk.

– Hogyhogy? – csodálkozott az újságíró. – És maguk egyformán dolgoznak mindannyian?

– Hát majdnem – mondta Bogya.

– És nincs, aki gyengébb a többinél? Vagy ügyetlenebb?

– Van olyan.

– Például ki?

Bogya lenézett a gödörbe. Már a legalsó szintet talicskázták.

– Nem lehet azt úgy megmondani – mondta.

– És azt se lehet megmondani – elégedetlenkedett az újságíró –, hogy ki a legerősebb? Mert az viszont rosszul jár, szerintem.

Bogya lenézett az újságíróra. Szép szál ember volt, csupa ín és rost, mint a pálmafa törzse. A homloka olyan, hogy megállított volna egy személyvonatot. Azt mondta:

– Nem az erő a fontos.

– Hanem mi?

– Az, hogy egyformán van bennük akarat. Akin meglátni az akaratot, annak szívesen adunk könnyebb munkát. Akin nem, az elmehet.

– Olyan is volt?

– Egy.

– Técsői?

– Igen.

– Hogy hívták?

– Már nem emlékszem.

– Maga semmire sem emlékszik – mondta ingerülten az újságíró. – Talán arra a verekedésre sem?

Bogya homloka boltjára felszaladt egy ránc.

– Arra igen.

– És azt ki kezdte? – kérdezte az újságíró. – Vagy annak is elfelejtette a nevét?

Bogya megint a gödörbe nézett.

– Minek azt fölírni?

– Ahelyett hogy örülne, hogy már az ilyesmit is meg lehet írni – háborodott fel az újságíró.

– Annak örülök – mondta Bogya. – Csakhogy mi mindnyájan técsőiek vagyunk. Csupa tiszta, dolgos ember, csupa földművelő. Együtt vagyunk a szálláson, együtt eszünk, és egyformán osztjuk el a részt…

Az újságíró közbevágott. Töltőtolla egyre sebesebben mozgott, mintha már gyorsírással írna a levegőbe.

– Ezt már hallottam – mondta. – De nem maguk verekedtek össze a presszóban?

– De mi – mondta Bogya.

– Nem maguk hívták a mentőket?

– De mi.

– És nem maguk tették a feljelentést az őrsön?

– De mi – mondta Bogya.

– És hová lett az a pasas?

– Átment egy másik brigádba – mondta Bogya.

– Akkor hát miért nem mondja meg a nevét?

– Mert visszajött – mondta Bogya.

– Visszajött? – bámult rá az újságíró. – Akkor mutassa meg.

– Innen nem nagyon jól látni – mondta Bogya, és lenézett a gödörbe –, mert már nincs rajta a kötés.

 

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

anyák napi ünnepségünk

 

Meg ünnepeltük anyák napi ünnepségünket bent az alapítványba május13án szombaton volt

meg tartva az anyák napi ünnepségünk bent .anyák napi ünnepségünk délután 3orakor

kezdőt el kicsit igen rend hagyó volt most anyák napi ünnepségünkön nem fűztünk

semmit bográcsba mert nem olyan jó idő járás úgy gondolták bent hogy nem lesz

főzés bográcsba így gondolkoztak bent . Úgy alakítottuk hogy mostani anyák napi

ünnepségünkön nincsen bográcsozás mert nem olyan időjárás idei anyák napi bulink

szokásos versel köszöntéssel köszöntöttük az édes anyákat bent ottani ifjoncok

köszöntés és vers után meg lepték az édes anyákat egy kis meg lepni volt nekik az

édes anyáknak egy selyem virágot kaptak az édes anyák ifjoncoktól bent .május 13ai

ünnepségen sikerült jó sokan össze jöni bulira Erzsike anyája is ott volt anyák napi

ünnepségen sok más anyakukák is jelen voltak anyák napi bulin dénes bácsi is meg

tisztelet minket jelen volt anyák napi ünnepségen bent vers köszöntés ,és édes

anyák köszöntése után meg kapták az édes anyák meg lepetés virágot amit az ifjoncok

készítetek utána jött nap fény bontja buli lacika szintetizátoron játszott de alá zenélt

mert zene más volt ő is alázenélt ami épen zene volt nagyon ügyes volt . Buli közepén

meg érkezett kis főnök aki egy kicsit benézet közéjük de ez úgy volt nálam egy

kis program változás történt azért tudtam elmenni anyák napi bulira bent egyházközségi

kiránduláson lettem volna rossz idő miatt elmaradt így be mentem közéjük egy kicsit

bulira mindenki nagyon ürültek nekem láthat élmény beszámolt tartottak az ifjoncok akkor

nekem jó volt hangult már akkor benéztem én is hoztam formámat viccel .amig

bent voltam én is egy kicsit ki kapcsolódtam jól érzetem magam .buli este 6útán let végig

nagyon jó hangulat volt . képek készültek buliról de ezt meg osztani önnökel itt majd

este 6óra 6útán mentük haza mindenki jó érezte magát bulin .

erős legyen életünk

Ismét szólt hozzá. Én vagyok Isten, aki kihívtalak a káldeai Úrból. Hogy ezt a földet adjam birtokodul. Ő így válaszolt. Uram, Istenem. Miből tudom meg, hogy birtokolni fogom ezt? Erre megparancsolta neki. Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot! Amikor odahozta Neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket, s a két felet egymás mellé állította. A madarakat azonban nem vágta szét. Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrahám elűzte őket. Amikor a nap lenyugodott, Ábrahámot mély álom fogta el és nagy félelem szállta meg. Ő azonban így szólt Ábrahámhoz. Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz az országban. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedni fognak. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz és magas korban temetnek el. A 4. nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes. Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok közt.”
Tehát Isten Ábrahám hitét alkalmazza Ábrahám körülményeire. Az áldozat és az új szövetségkötés már Kánaán földjén történik, ahova eljutott Ábrahám. És aztán meg is nézi azt, végig bejárja azt a földet.
És ami egészen szokatlan: mind a két szövetségkötő félnek át kellett menni a félbevágott állatok között. De itt csak Isten megy át – a fénylő fáklyában. Ábrahámról nem mondja, hogy átment. Tehát azt mutatja, hogy Isten a szövetséget véglegesnek veszi. Fölbonthatatlannak.
Ábrahám részéről viszont ez nincs még meg. Az utódai újra és újra megszegték a szövetséget. Tudjuk a szövegtörténetből, hogy ezt csak a babiloni fogság után, átdolgozva írták le. Gondolom, úgy vették be ezt a jövendölést utólag a leírók, hogy már érezték: nem lenne hiteles, hogy Ábrahám is átment. Ábrahámban ők magukat látták: a héber szemlélet szerint az ősben teljesen magukat érezték. Nem merték belevenni, hogy a szövetség végleges, hogy ők is hűek, mint az Isten. Már a babiloni fogság után voltak. Az volt a zsidóság számára a történelem legdöntőbb tapasztalata és élménye. Akkor világosodott meg előttük, hogy az Istennel kötött szövetség mekkora, mit jelent. Akkor adták át magukat Istennek igazán. Akkor születtek az Ebed Jahve énekek, Deutero Izajásnak ez a csodálatos négy himnuszféle, versben megfogalmazott megváltóképe. Akkor jöttek rá, hogy a megváltó nem valami nagy hatalom lesz, hanem nem lesz szépség, leköpik, és a népe bűneiért lesz áldozat, érte fog nekik megbocsátani Isten.
Ezzel az áldozattal erősíti meg tehát a szövetségkötést – és ez a szövetség is csodálatos. Ez a nép egész életében valahogy ebből él: akármennyire vétkeztek, hűtlenek voltak, mégis az összes nép közül őket választotta Isten szövetségesül, és velük kötött szövetséget. Ők az üdvösség tervében Isten részéről visszavonhatatlanul benne vannak.
Most próbáljuk alkalmazni magunkra mindazt, amit Ábrahámnál láttunk. Ábrahám sem más, mint üzenet Isten részéről: az egész élete bennünk is megtalálható. Nekünk is szükségünk van újabb és újabb ösztönzésre, indításra, élményre, hogy a hitünk ne kopjon el, hanem erős legyen, és élet épülhessen rá.

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Szükség van az egész szemléletünkben

Szükség van az egész szemléletünkben mindig javításra, változtatásra, hogy ez belénk ivódjék. Semmiféle más mentség nincsen: ne csapjuk be magunkat semmi csecsebecsével, vicik-vacakkal, ügyes-bajos dolgokba ne merüljünk bele. Nekünk egy ügyünk van ezen a földön: hogy az Emberfia eljöjjön értünk és arra fölkészüljünk. Ez a mi igazi imánk.

A példabeszédben az Úr Jézus megmutatja, hogy Istenen nem múlik, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Ha a földi igazságtalan bíró is megunja a zaklatást, akkor mennyivel inkább Ő! Óriási az ellentét az igazságtalan bíró és Isten között!

A bírónak az özvegy kicsoda? Ott lakik a városban, de idegen. Csak zaklatja. De Istennek mi választottjai vagyunk! Tehát a földi bíró és Isten között, az igazságtalan bíró és az igazságos bíró között is óriási különbség van.

És nagy különbség van aközött is, ahogyan a választottak viszonyulnak Istenhez, illetve az özvegy viszonyul a bíróhoz.

Biztos, hogy Istenen nem múlik: az övéinek igazságot szolgáltat, jön az övéit kimenteni. Jön az Emberfia. Nem az Emberfián múlik.

Meglepő a példabeszéd vége. Rajtunk múlik, hogy van-e hitünk, kitartunk, virrasztunk-e az ügyünk igazában makacsul, szívósan, utánajárunk-e, imádkozunk-e. Az imádság jelzi a belső beállítottságunkat, hogy nem tágítunk a dolgoktól. Az ima egybe van forrva az életünkkel. A másik két olvasmányban is szerepel az ima: nem szabad csüggedni.

Megindító, ahogy egymást segíti a három ember a dombon, miközben lent folyik a harc. Most itt vagyunk a dombon. Egymással összeforrva imádkozunk és ez nagyon megnyugtató érzés. És örvendetes, hogy egymást is látjuk imádkozni, és egymást is segítjük imádkozni.

Timoteusnak Szent Pál odateszi az ima forrását is: a Szentírást. „Gyerekkorodtól kezdve ismered a szent írásokat, az imának kimeríthetetlen forrását…”

A dombtetőn folyik az ima. Az Anyaszentegyházban közvetlenül nem látni valami nagy harcot. A harc szanaszét folyik az egész földön. De mi itt a dombtetőn imádkozunk és összefügg a dombtetőn végzett ima azzal a küzdelemmel, amely mindenfelé zajlik: családokban, társadalmakban, országokban, elmaradt afrikai meg ázsiai vidékeken. És közös lesz majd a győzelem. Amikor eljön értünk az Emberfia.

Egy élményem jut eszembe. Felejthetetlen, mikor az ember börtönben a szabadulása napját várja. Bizonyos szempontból olyan szépek azok a napok, amikor már közeledik a szabadulás…

Az Úr Jézus valahogy így gondolja el övéinek a lelkületét: úgy várják az Emberfia jövetelét, mint a szabadulás napját a börtönbe csukott rab. Felejthetetlen, egyedülálló, amikor az ember kiszabadul. Egy napfényes, gyönyörű szép tavaszi napon szabadultam ki. Ragyogott minden, majdnem súlytalannak éreztem magam. A szabadság teljesen átjárta testemet-lelkemet, szinte csodálkoztam, hogy miért is nem emelkedek fölfelé, és szűnik meg minden, ami megkötöz.
Valahogy így kell várnunk a szabadulásunk napját, és így kell rá készülnünk boldogan. Nem a külső az érdekes, hogy ott majd elgyöngülünk, elfáradunk, megöregszünk, elhagynak az erőink, és így tovább. A szabadulásunk napjára készüljünk mindnyájan – együtt a mi szabadítónkkal, aki minden nap eljön értünk, az Emberfiával.

Minden nap közel jön a szentáldozásban, biztat és serkent az evangéliumban: csak imádkozzunk, csak tartsunk ki, csak találjon bennünk hitet. Mint a hites vőlegény a menyasszonyában azt keresi, hogy hisz-e és kitartott-e. Akkor következik a lakodalom napja.

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

egy finomatkészitetünk

Legszebb hónapját most kezdjük ez hónap első hétnek ünneplik az édes anyák napjukat

e hónap végén ünnepeljük a gyerek napot én még ezeket napokat bulikkal szoktuk meg

ünnepelni most úgy van most közösen szervezzük bulikat bent az alapítványba úgy volt

még múlt hónapba április28ai pénteki foglalkozáson még nem volt fix időpont mikor lesz

anyák napi buli bent pár idő pont már elhangzott e hónap első vasárnapon meg előtte egy

nappal gondolkoztak bent de ez nem jó mert ilyenkor édes anyákat fel köszönteni lehet már

nem élnek azokat ilyenkor szoktuk meg látogatni őket azokat édes anyákat akik nincsenek

köztünk ezért nem-tudtuk anyák napi bulit meg ünnepelni bent ki tűzték egy másik idő pontot

is hangzott el hírek szerint elnök asszony mondta beszegetünk múlt héten május13án

gondolkoztak bent de nagyon szeretnék bent lennék bulin így úgy alakítjuk helyzetet

minden jó megy de mondtam akor az nap nem jó május13a így tovább ment döntés elnök

asszony közölte az nap nem jó így gondolkoztak másik időponton ,de meg tudom

mikor pontos idő pont bulira bent előre fogom jelezni itt május elseje munka ünnepeljük

így sokan úgy viccelődnek ezzel ilyenkor kint kerti munkát lehet végezni ha már ezt ünnepeljük

de ezt nem komolyan .így ünnep volt május 1e ép hétfőre est így azon napon ünnep miatt

nem volt foglalkozás otthon volt mindenki otthon dolgait .május 3án szerdán már volt

foglalkozás bent pedagógus Judit Mancika néni tartották foglalkozást nagyon jó hangulat

volt foglalkozás végig nevetés is volt benne folytattuk anyák napi készülődést .

2017. Május 3. Szerda Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Kovàcs Ferenc, Medveczki Zsanett, Nedveczki Làszló, Horvàth Zoli, Sára Edina. Fecónak rengeteget kellett ma szőni, mert péntekre be kell fejezni a szőnyeget, amit ajándékba készít Mező Misinek. Vágtunk hozzá megfelelő színű anyagot. A többiek az anyák napi ajándékokon dolgoztak. 10 Órakor tornázni mentünk a Művházba. Anyák napi hangulatban telt a jógagyakorlatokkal és mesével színesített fejlesztő foglakozás. A torna után Brigivel ajándékot is készítettünk az anyukáknak. Rózsákat dekorgumiból… Az idő nagyon elszaladt, mire visszaértünk már csak ebédelni volt időnk. Paradicsomos spagetti volt virslivel és sajttal.

HELLÓ, CSAK EGY SZÁZALÉK!

Persze, hogyha a házad ég,

nem számít az egy százalék.

Ha magas a gyerek láza még,

kit érdekel egy százalék.

De tudd, hogy az egy százalék

másnak fasírt meg főzelék!

Meg új cipő meg tanulás…

Neked egy papír, semmi más!

Másnak segítség lenne, gyors,

neked semmi, őneki sors.

Piszok sok mindenre elég

lehetne az egy százalék.

Elég sok ember lélegez,

az emberség jele nem ez.

Elég sokak szíve dobog,

és persze ez is nagy dolog.

De ember lehet a köbön,

ki túllép a saját körön.

Ha befizetted az adót,

tegyél még egy körömnyi jót!

Keress hozzá egy jó ügyet,

minden sarkon eléd üget!

Öreg, ha nem rendelkezel,

megy darálóba sokezer.

Legyél ember, és ne adat,

itt az idő, dobd be magad!

Meg az egy százalékodat!

Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516 1 13

az Élet, tőlünk csak egy gesztust kíván…ne sajnáljuk hát megtenni! Itt igazán jó helyre kerül a pénz, figyelemmel kísérhető tartalmas tevékenységük. Elbűvölő fiatalok, elkötelezett segítőikkel, akik naponta megdolgoznak az élet méltóságáért nálunk sokkal nagyobb erőfeszítések árán! Tisztelet érte!

Hozzávalók:

  • 50 dkg makaróni vagy copfocska tészta
  • 50 dkg tejföl
  • 25 dkg sűrített paradicsom (olasz üveges)
  • 10 dkg füstöltsajt
  • 10 dkg trappista vagy hasonló sajt
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • kevés friss vagy fagyasztott bazsalikom
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • só ízlés szerint

: Amíg a tészta fő, lereszelem a kétféle sajtot, összekeverem a sűrített paradicsommal és a fél liter tejföllel. Pici serpenyőben a 3 evőkanál olívaolajon megfuttatom a kinyomott fokhagymát. (Vigyázni kell vele, ha túl forró olajba tesszük, megég és keserű lesz.) A fokhagymás olajba még melegen belekeverem a fagyasztott vagy friss bazsalikomot. Ezután a megfőtt tésztát leszűröm, ráöntöm a fokhagymás bazsalikomos olajat, majd ráöntöm a tejfölös-sajtos-paradicsomot és jól összekeverem a tésztával. Kivajazott tűzálló tálba teszem, tetejére rászórom a maradék reszelt sajtot, és kb. 30 percre betolom a sütőbe. Nem árt közben ránézni, nehogy megégjen a sajt a tetején. Ajánlom mindenkinek, nagyon finom! Jó étvágyat!

még mindig nincsen pontos idő pont

Aki emlékszik az pár nappal ezelőtt még kérdéses volt mikor lesz ünnepség az első

dátum május7én vasárnapon gondolkoztak de ez nap valahogy nem volt jó egyiik én voltam

vasárnapokon nem igazán érek-rá előtte egy nappal gondolkoztunk szombatin napon másjus6án

ez volt egyik gondolat világunkba így legyen az ünnepségünk de április 28án pénteki

napon még nem volt le tisztázva mikor lesz buli bent még mindig gondolkoztak rajta de

azért az gondolat világunkba május7-6ai napok nem jó mert ilyenkor minden Szüllő ilynkor

temetőt és közli ismerősöket látogatja és édes anyákat köszöntik fel emberek azért nem volt

jó május 6-7ei napok nem jó de tovább gondolkoztak ez ügybe nem tudtak lefixálni az

idő pontot .múlt hét közepe fele volt egy meg beszélgetem az elnök asszonnyal őm már

többet tudott anyák napi ünnepségről ő mondta május13án gondolkoztak de nekem nem

volt jó mert másik helyen vagyok így próbáltak intézkedni arról ne akkor legyen nem volt

lefixálva tovább gondolkoztak buli hogy mikor legyen úgy próbálják alakítani idő pontot

hogy kicsit én is tudjak velük leni .és egy kicsit vissza nézünk régi szép időbe amikor

ott volt főnök most ott van kicsikét gyakrabban van kis főnök most ott lenne bulin ha

minden jó megy időpont jó neki mégse akkor majd be pótoljuk egy másik bulin ezt meg

lehet érteni ..április28ai foglakozást pedagógus judit Mancika néni tartoták foglakozást

ifjoncoknak .nagyon jó hangulat volt foglakozás végéig .

2017.Àprilis 29. Pèntek Jelen voltak: Bagó Zoli, Szilàgyi Erzsèbet, Medveczki Zsanett, Gerhàt Lenke, Horvàth Zoli. Ma elsôkènt kipakoltuk a zsàkokat, dobozokat, amit a holnapi vâsàrhoz àtszàllítottunk a mûvhàzba. Hàrom autó ès egy utànfutô telt meg. Mindenki lelkesen segîtett. Itt volt velünk Julika is. Miutàn mindent àtvittünk, folytattuk az anyàknapi tulipànok varràsàt, üdvözlölapok kèszîtèsèt. Kitalàltuk, h egy macskàs zenès- tàncos produkciót fogunk megtanulni. Kivàlasztottuk hozzà a megfelelô zenèt. Krumpifôzelèk kèszült pörkölttel.

1% – éljetek vele, élnénk vele! Felhívással fordulunk Hozzátok. A Mint a Többi Ember Alapítvány egyike a térségünkben működő civil szervezeteknek. Alapítványunk felvállalta, hogy a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítását segíti. A kézműves tevékenységek (kötés, szövés, fazekasság,kosárfonás, stb), vásárlás, főzés, ügyintézés, kesztészkedés mellett nagy súlyt helyezünk a közösségi életre, hiszen társak, barátok, jó emberek nélkül minden sokkal nehezebb. Segítsetek nekünk! Most olyan időszak van, amikor mindenki megtehet, és meg is kell tennie egy lépést, hogy felelősségteljes embernek tudhassa magát.Senki nem gondolhatja, hogy ez fölösleges – mások úgyis megteszik -, hogy nem rajtunk múlnak a dolgok. Kérjük az adózó állampolgárokat Turán, és mindenütt, hogy a Személyi Jövedelem-Adó 1 %-ával támogassák fenti tevékenységeinket, céljainkat, és ezáltal a fogyatékkal élő fiatalokat! Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra ezt kell írni: “Mint a Többi Ember” Alapítvány Adószám:18711516-1-13

 

2 db nagyobb krumpli kockára vágva

1 db babérlevél

kevés ecet az ízesítéshez

 

Sűrítéshez

2 kanál liszt

1 teáskanál zsír

1 mokkáskanál piros fűszerpaprika

1 nagy pohár tejföl (450 gr)

 

A krumplit sós vízben 1 db babérlevéllel feltesszük főni. Amíg a krumpli -alacsony lángon- fedő alatt puhul, addig elkészítjük a rántást.

 

A zsíron megpirítjuk nagyon világosra a lisztet, félrehuzzuk és hozzáadjuk a piros paprikát, majd elkeverjük benne az egy pohár tejfölt, s egy szűrőn keresztül a krumplihoz adjuk. Ha szükséges, akkor még kevés vizet adhatunk hozzá.

 

A 2 szelet húst kockára vágva pörköltnek elkészítjük, s a krumplifőzelékhez feltétként kínáljuk.

A pörkölt elkészítése:

Kevés zsíradékon 1 fej kockára vágott vöröshagymát megdinsztelünk, megsózzuk. Hozzáadunk fél zöldpaprikát, fél paradicsomot, pár szem köménymagot, 2 gerezd fokhagymát,  majd a piros fűszerpaprikát is.

Hozzáadjuk a húskockákat, s fedő alatt puhára főzzük.

egy tojás

Jonatán meggörbült testtel és gyenge felfogóképességgel született. Tizenkét éves korában még csak második osztályba járt, és látszólag képtelen volt tanulni.

Tanítónője, Doris Müller gyakran elkeseredett miatta. Jonatán izgett-mozgott a székén, a nyálát folyatta, és röfögő hangokat adott.

Máskor viszont érthetően és tagoltan beszélt, mintha fénysugár hatolt volna át elméjének sötétségén. Doris azonban legtöbbször úgy vélte, hogy nagyon hálátlan dolog Jonatánt tanítani. Egyszer felhívta a fiú szüleit, és megkérte őket, hogy jöjjenek be az iskolába megbeszélésre. Amikor a házaspár csendben leült vele szemben az üres tanteremben, Doris ezt mondta nekik:

– Jonatán valójában egy kisegítő iskolába való. Nem tisztességes eljárás vele szemben, hogy fiatalabb gyerekekkel kell együtt lennie, akiknek nincsenek tanulási problémáik. Hiszen öt évvel idősebb a többi gyereknél!

Försterné halkan sírdogált a zsebkendőjébe, miközben férje beszélt.

– Müller kisasszony – mondta –, nincs ilyen iskola a közelben. Iszonyú sokkot okozna Jonatánnak, ha ki kellene vennünk ebből az iskolából. Tudjuk, hogy ő tényleg szeret itt lenni.

Doris sokáig ült ott, miután a szülők elmentek. Együtt akart érezni Försterékkel. Végül is egyetlen gyermekük gyógyíthatatlan beteg. Viszont nem helyes dolog ebbe az osztályba járatni a gyereket. Tizennyolc másik gyerkőcöt is kellett tanítania, és Jonatán csak zavarólag hatott. Sőt, még olvasni és írni sem fog megtanulni soha. Miért vesztegetne hát időt a további próbálkozásra?

Miközben a helyzeten töprengett, a bűnösség érzése kerítette hatalmába.

– Ó, Istenem – mondta fennhangon –, még én panaszkodom, amikor a problémáim össze sem hasonlíthatóak annak a szegény családnak a gondjaival! Segíts, hogy türelmesebb tudjak lenni Jonatánhoz!

Attól a naptól fogva erősen igyekezett nem észrevenni a Jonatán által kiadott hangokat és a fiú üres tekintetét. Egy napon Jonatán – rossz lábát maga után húzva – odabicegett Doris asztalához.

– Szeretlek, Müller kisasszony – kiáltotta, elég hangosan ahhoz, hogy az egész osztály meghallja. A gyerekek vihogtak, Doris arca pedig elvörösödött. Ezt dadogta:

– Hi-hiszen ez nagyon szép, Jonatán. M-most légy szíves, ülj le a helyedre.

Kitavaszodott, és a gyerekek izgatottan beszélgettek a közelgő húsvétról. Doris elmondta nekik Jézus történetét, majd a kirügyező új élet hangsúlyozására egy-egy nagy műanyag tojást adott a gyerekeknek. Így szólt hozzájuk:

– Vigyétek haza a tojásokat, tegyetek bele valamit, ami az új életet mutatja, és holnap hozzátok őket vissza! Megértettétek?

– Igen, Müller kisasszony – válaszolták lelkesen a gyerekek, Jonatánt kivéve. Ő szándékosan hallgatott, s a szemét egy pillanatra sem vette le a tanítónő arcáról. Még csak a szokásos hangokat sem hallatta.

Megértette vajon, amit a tanárnő Jézus haláláról és feltámadásáról mondott? Megértette a feladatot? Talán fel kellene hívni a szüleit, és el kellene mondani nekik a dolgot.

Aznap este eldugult Doris mosogatója. A tanítónő felhívta a háziurat, és egy óráig várt rá, hogy eljöjjön, és megjavítsa a hibát. Ezután még vásárolnia kellett néhány élelmiszert, ki kellett vasalnia a blúzát, és fel kellett készülnie a másnapi nyelvvizsgájára. Teljesen kiment a fejéből, hogy fel akarta hívni Jonatán szüleit.

Másnap reggel tizenkilenc gyerek jött az iskolába. Nevetgéltek és beszélgettek, miközben elhelyezték a tojásokat a Müller kisasszony asztalán levő hatalmas fonott kosárba. A számtanóra végeztével jött el a tojások felnyitásának ideje.

Az első tojásban Doris egy virágot talált.

– Ó, igen, a virág bizonyára az új élet jele – mondta. – Amikor a növények kibújnak a földből, tudjuk, hogy itt a tavasz.

Egy kislány integetett a kezével az első sorban.

– Müller kisasszony, ez az én tojásom – jelentette ki.

A következő tojás egy műanyag lepkét tartalmazott, ami nagyon hasonlított az igazira. Doris magasra emelte:

– Mindannyian tudjuk, hogy a hernyó átalakul, és gyönyörű lepke lesz belőle. Igen, ez is egy új élet.

A kis Judit büszkén mosolygott, és ezt mondta:

– Müller kisasszony, ez az enyém!

A következőben Doris egy mohás követ talált. Elmagyarázta, hogy a moha is az életet mutatja. Vili szólalt meg a tanterem végében:

– Az apukám segített – mondta büszkén.

Doris felnyitotta a negyedik tojást. Levegő után kapott. A tojás üres volt! Gondolta, hogy ez biztosan Jonatáné, aki természetesen nem értette meg a feladatot. Bárcsak ne felejtette volna el felhívni a fiú szüleit! Nem akarta zavarba hozni a gyereket, ezért csendben félretette a tojást, és egy másikért nyúlt.

Hirtelen megszólalt Jonatán:

– Müller kisasszony, nem fog beszélni a tojásomról?

Doris zavartan válaszolt:

– De Jonatán, a te tojásod üres!

A fiú a tanítónő szemébe nézett, és halkan ezt mondta:

– Igen, de Jézus sírja is üres volt!

Megállt az idő. Amikor ismét meg tudott szólalni, Doris megkérdezte a fiútól:

– Tudod, hogy miért volt üres a sír?

– Ó, igen! – felelte Jonatán. – Jézust megölték, és oda helyezték. Ezután az Atyja feltámasztotta Őt!

Kicsengettek az óráról. Miközben a gyerekek izgatottan kiszaladtak az iskolaudvarra, Doris sírt. A benne levő hidegség teljesen felengedett.

Három hónap múlva Jonatán meghalt. Akik tiszteletüket tették a ravatalozóban, meglepetten láttak tizenkilenc tojást a koporsója tetején, melyek mindegyike üres volt.

 

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen