a szeret

Ha az ember szeretettel él, nincs idő. Időtlenség van. Csend és nyugalom. Ahol nincs meghitt szeretet, ott semmi sincs. Az élet sohasem adja fel, az egyedüli valóság maga az Élet! A tudat bármely pillanatban, amikor úgy tetszik neki, emlékezhet, kicsoda is valójában, emlékezhet a valóságra, emlékezhet a szeretetre. Ösztönösen tudom: mi mindannyian az élet gyermekei vagyunk, az életé, és a szereteté. Ki előbb, ki később rájön erre az örök igazságra…
Az élet állandóan jelenlevő. Nem kezdődik és nem ér véget. Fogantatás, születés, halál csak bekezdések, amelyek egy mindig folyamatosan létező individualizmusnak újabb és újabb létformáit vezetik be. A valóság sohasem törődik az emberi megítéléssel. Azember életcéllal rendelkezik, ha nem ismeri célját, akkor sorsszerű események hozzák tudatára. Egyszerűen ezért írok.
Talán nem tudatosan. Valaki vagy valami erre ösztönöz, itt legbelül. Vannak gördülékeny mondatok, vannak kevésbé gördülékenyek. Mindegyik őszinte.
Vannak nagy-nagy csendek.
Kifogyhatatlan erő bennem a szeretet.
Ezt a meleget és harmóniát szeretném kisugározni.

igaság

A kiválasztott, az Úr megy előttük ezen az úton, a fölvétele felé. Bátran végigjárja az útját, amelyen keresztséggel kell megkeresztelkednie, a szenvedés keresztségével. És fölvétetik: először a keresztre. Ott gúnyolják a farizeusok: te, aki az Isten fölkentje és választottja vagy – ott is előfordul ez a szó –, szállj le a keresztről, akkor hiszünk neked.

Az Isten választottja először a keresztre vétetik föl, aztán vétetik föl tovább. És az ő szabadulásának a napja is eljön, de ő ezt nem a saját szabadulásának tekinti: azért vétetik így föl, hogy előre menjen, és majd eljöjjön a tanítványokért, és azokat a választottakat is fölvegye. Ez az összefüggés: az Úr Jézus annak a biztosítéka, hogy eljöjjön választottak, a tanítványok szabadulásának napja is. Nincs más szabadulásunk. Semmiféle emberi reménykedés itt nem áll meg, szertefoszlik. Ezt az Emberfia tudja a legjobban.

S az Emberfia – mivel annyira szeret bennünket – ezt a roppant kemény, nehéz utat megjárja előttünk. Fölmegy, hogy eljöhessen értünk. S ide illeszkedik be ez a kis rész: a tanítványoknak imádkozni kell addig, míg nem jön el az Emberfia. Imádkozni kell állandóan, kitartani, és nem szabad megromlani ebben. Ez az eredeti kifejezés: megromlani. Beleunni, belefáradni az imádságba. Mintha a választottak legfőbb veszedelme az imában való megromlás lenne.

Erre hozza az Úr Jézus a példabeszédet a bíróról. Hogy egy városban élt egy ilyen bíró. Ez a földi város bizony ilyen: itt lakunk mind együtt, a szegény özvegy is. Az Anyaszentegyház is itt lakik, és itt lakik a földi, istentelen, embert nem tekintő bíró is. És még itt is ki lehet járni valakinek az igazát.

Figyeljük meg, hogy az özvegy rendíthetetlenül hisz az igazában, és nyakára jár a bírónak. Föl se merül benne, hogy elálljon az igazától. Ez nagyon-nagyon elgondolkoztató, nekünk is. Tehát imádkozni nem úgy köll, hogy az ember csak szavakat meg szövegeket mondogat. Abba bele lehet unni, az nem érdekes. Az ima elválaszthatatlan az igazunktól. Amely egyetlen igazunk, egyetlen ügyünk, és amitől nem tágíthatunk. Eszünkbe se jut, hogy tágítsunk attól.

Az ellenfelünkkel szemben ki kell harcolni az igazunkat. Isten bennünket a világon ellenséges világba állított bele: még ha nincs egyházüldözés, meg az egyházzal szemben nem is kíméletlen egy rendszer, akkor is ellenséges környezetben vannak bent a választottak. Minden ránk nehezedik. És az igazi ellenségünk, a gonosz mindig körüljár és lesi, hogy kit nyeljen el. Egy pillanatra sincs annak az özvegynek nyugta: az a sárkány, amelyikről a Jelenések könyve szól, lesi, hogy a gyermekeit elnyelje.

Ebben a példabeszédben az ima összeforr a mi ügyünkkel. Az ügyünknek győzni kell, az igazságunkat ki kell harcolnunk, az egyetlen szabadulásunk az, ha eljön az Emberfia értünk. A jegyeseiért, választottjaiért eljön.

élményel teli napom

Egy gyalogos zarándok úton voltam részt tegnap ami számomra igen csak emlékeztess nap

lesz az nap úgy gondolom mért is lesz nekem emlékeztess annak embernek emlékeztess

lesz erről később térek rá amikor bejész bejezem akkor lesz nap emlékeztess dolog 2ember

számára addig érdemes várni milyen napom volt azon szombati napon az agusztus26án volt

egy gyalogos zarándoklat turárol jászfényszarúra az olyan 15killométer de mi egy páran

aki Mária útjára annak az fő cél pont hogy áldozatot hozunk dolgokért és járjuk meg jelölt

utat és ment közbe imádkozzunk azért a dologért ami ki tűztek nagyobb emberek szombati

út fő cél pontja azért imádkoztunk a gyermek várókért imádkoztunk hoztunk áldozattatot úgy

gondolom én hogy nagyon szép célért ajánltuk fel utunkat .hány ember van életbe nagyon

szeretne gyereket sok minden közbe jön lehet most utunkat turárol jászfényszaru ilyenért

ajánlottuk fel .turáról gyülekező agusztus26szombaton délelőtt fél2kor volt turárol nagyon

kevesen voltak 6fő mert más programok voltak most ere gyalogos zarándoklat ennyien indultunk

el áldás után indítunk utunkra de az atyának sűrű dolga volt szóltunk neki de délre ide ért

turai templomhoz meg áldott minket imádkoztunk úrangyalát de akor késébe voltunk de

be tudjuk hozni úgy ő szol boldogi Atyának minket várjon meg meg üzeni velem mint

fő résztvevőnek mi ehhez igazodunk délbe elindultunk turárol most nagyon kevesen voltak úgy

voltam vele ne vigyünk kerestet így induljunk el Galga híd után mezőn egy kicsit fél2kor meg

álltunk egy kicsit pihentünk meg ettük dolgokat magukkal hoztuk indultunk tovább. utunk első

felébe beszélgetünk híd után ig aztán meg evés pihenés után egyházi énekkel folytatunk utunkat

boldog felé oda 15órara értünk amit meg üzent atya nekem ahhoz tartottuk magunkat vendégül

láttak minket süteménnyel üdítővel indultunk tovább énekelve imádkozva jászfényszarúról
át jöttek boldogra ők meg vártak minket indultuk közösen jászfényszarúra menet közbe

imádkoztunk elmélkedtünk énekeltünk időbe értünk jászfényszarúra ép ment ot 3eskővő

templomba mi addig közösségi házba be mentünk elintéztük dolgainkat én be megyek

illem helyre képzeljék el ahogy be mentem az ember bent volt azon helyen jó 6ével ezelőtt

meg látam dolgoztam vele jártuk Mária utat de annak nem zúdult le csak később ismertük

egy mást be jön terembe ott voltunk kis gondolkozás után rá jött honnan ismert engem amikor

illemhelyen meg látott közölte hogy férfiasodtál ez találkozás 6ével ezelőtt volt 2011ebe volt

másképp néztem azért férfiasodtam én ez úgy mondva mind2tünk nek nagy élmény volt 6év után

újra látni egymást . este 6kor volt mise annak vége volt 7órarára vendégül láttak minket jöttünk

haza én este 8kor ithon voltam én élményekkel más is élményekkel tért haza. elnézést kérek 2napig  nem volt bejegy zés kis  dolgok merültek  fekl most már minden  jó

 

Kocsis András fényképe.

Kocsis András fényképe.

Kocsis András fényképe.

érdem

félretolva.

Önkényesen próbál az ember úgy boldogulni, hogy azt hiszi, boldogulása az Isten törvényén túl van: ha azt áttöri, ott vár rá a boldogság. Lesztek, mint az Isten…

Azt hiszem, mivel mind emberek vagyunk, valamilyen formában, mind belekóstoltunk a sötétségnek ebbe a titokzatos birodalmába a bűneinkkel. Mindnyájan megkóstoltuk, hogy micsoda szörnyű valami rejtőzködik itten, micsoda keserű. Hogy az élet értelmét mérgezi, ami ott rejlik a bűn mögött. Az értelmetlenség, a sötétség, az elmagányosodás.

Krisztus Király ünnepén azt ünnepeljük, hogy a sötétség országába belépett Krisztus, az Isten Fia. Elküldte az Atya egyszülött Fiát. Aki olyasmit művelt, amit egy király sem. Egyedül, fegyvertelenül behatolt az ellenséges világ közepébe. És ott maga vívja ki a győzelmet, kezdi meghódítani a világot. Ehhez hasonlíthatjuk azt, amit Krisztus Király művelt a teremtésben, amelyet az ember elsötétített a bűneivel.

Leírhatatlan, nagyszerű, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus művelt. És tette mindezt csodálatos egyszerűséggel, alázattal, amit ismerünk az evangéliumból. Elment a kereszthalálig, a Golgotáig. A trónját így állította föl, onnan uralkodik.

A teremtésen belül Jézus Krisztusnak prófétai, királyi és főpapi méltósága van. Az ősi, régi, emberi hagyományban mindhárom szerepet a király töltötte be. A király mutatta be a népéért az áldozatot, a király volt, aki megkérdezte Istent az akaratáról: fölment a torony harmadik vagy negyedik szintjére – ott volt a kis szentély –, hogy megtudja Isten akaratát.

Isten háza és a mennyország kapuja: a kapu a torony alján volt, ott hirdette ki a népnek, hogy mit akar az Isten.
Az Úr Jézus királyságában is, hogy a teremtésbe belépett, szerepel mind a három. Szorosan kapcsolódik a királyságához.

A prófétai tisztje szerint hirdeti meg Isten országát és a kibékülést Isten és az emberiség között. Az evangéliumot, az örömhírt meghirdeti.

fiatalokal milyen jó foglakozni

Hány ember fordult meg életébe fiatalok körül és az nagyon jól benne él fiatalok körül

higgyék el azt napot amikor fiatalokkal tölti az idejét olyan dologgal fogalakozott az neki

életébe emlékes nap lesz azt ember nem fogja elfejteni hány olyan van mondjuk első kép

volt pedagógus mellet nyaraltatni fiatalokat olyankor az ember igenis sok fiatalokkal találkozik

mondjuk nem úgy viselkedik egyik felnőtt aki csak elmegy segédkezni és úgy mondjuk

gyakorolja pedagógusi posztot ő úgy érzi szert fiatalok körül leni azért Vágot bele mondjuk

egyik ifjonc nem úgy viselkedik ahogy kéne és csak kezdő gyakorolja pedagógusi posot

az fegyelmezte egy kicsit mondjuk lehet igen csak szigorú lesz felé de idő után meg

lesz az eredménye amit mondta fiatalnak az ember napokba járom utat meg állít

és meg előlel az fiatal annak felnőttnek igenis többet ér az ölelés amit kapott ad-tol

fiatal ifjonc-tol nekem volt ilyen élményem tavalyról útközbe szol nevemen meg ölel

az neked az pillant merem mondani jó érzés lesz annak embernek egyik ilyen tavaly volt velem

meséli az ifjonc nekem valamit ami engem nagyon meg hatot szívemet át járta ő ilyet ű

szert nézni az nem jó olyankor nézni fiatalon kicsit beszélgetem vele neki az meg maradt

szívébe mind ahányszor meg lát engem meg öllel az embernek mindig jó fog esni emlékeztess

lesz szívébe .még egy nagyon jó hányszor van az embernél nincsen nagyon jó kedve szinte

robbanna de nem teheti de egy fiatal mondjuk meg szolit neveden nem löknél meg

hintán utána jön másik fiatal ifjonc meg szólítsa ember felé nem löknél meg ez jó-fog

esni neki jobb lesz neki kedve fiatalok nagyon szerit felnőttnek akik mondjuk jó feléjük

feltudják őt dobni szomorú helyzetbe is amikor fiatal fog szólni hozzád jól fog esni neked

merem mondani ha fiatalokkal fog-alakoztál életbe akkor azok emlékezetes napok lesznek

neked ők meg köszönök dolgokat tapasztald éléltébe .

ösze fogás ereje müködjön

Aki emlékszik az napokba volt Szent István király ünnepe aki országunk kért volt igazán ő

meg alapította keresztény hitet meg ő aki országunkba minden ember felé be bizonyította

és bízta embereket hogy nemzetbe és országba legyen összefogás és együtt tudjon mindenki

működjön ahol meg fordul az ember napokba igen halottam híreket ki voltam akadva azon helyen

nincsen az amit Szent István király tanúságot nyújtót ez legyen világba ösze fogás és ne legyen

szét hozás sehol ahol keresztény emberek élnek világba ott együtt kel dolgozni összekel fogni

onnantól könnyebb lesz minden össze fog emberek együtt csinálják amit kel jobb lesz minden ott

szeret és béke lesz ezt nevelte népbe Szent István király emberekbe ez legyen bennünk

szeret és béke meg össze fogás népbe embereken felé ha ezt dolgokat továbbítjuk azt össze

fogási szeret dolgokat meg figyeljük igazán aki úgy járja világot akik nyitott szemel járják

világot meg lehet figyelni valahol nincsen az össze fogás hanem széthúzás működik azon

helyen oda kéne Szent István király aki elsősorban saját példájával aztán törvényeivel .

Intézményeivel keresztény hit sziklájára építette nép életét ahol fő cél pont a szeret és béke

össze fogás legyen mindenütt világba ezt kel minden emberek felé elvinni hírül adni

világba hogy béke szeret össze fogás legyen világba amit Szent István elkezdte világba

nekünk dolgunk minden felé hírül menjen össze fogás ereje milyen nagy értéke van világba

ha az nem működik világba akkor igen csak fel fordulnak dolgok széthozás felé akkor van

csak igazán gond közös erővel újra ébered-jen az emberiekbe össze fogás ereje ami nagyon

fontos dolog mindenütt ez fontos cél pont lebeg szemünk elüt akkor majd egyszer mindenütt

béke és szeret össze fogás lesz emberekbe ezen sokat dolgozni imádkozni érte ez legyen

világba

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtôl, mindenkor dicsôséges és áldott Szűz! Asszonyunk, közbenjárónk és szószólónk, engeszteld meg értünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak!Ámen.

Ajánld ismerősödnek is!

nyár össze foglalója

Lassan vége van nyárnak még most is nyár vége felé még páran úgy vannak vele elemnek

még egyet piheni nyár végén ismerek olyan embert aki nyár vége felé tud eljutni egy kicsit

piheni év közi időket most nyár vége meg ejti édes nyári pihenőt valahol 2szülő ,ifjoncok

évek kotta úgy tudják beütemezni és szállást foglalni üdülőkbe annyira meg telítve helyek

most nyár végén most nyaralnak szülök és ifjoncok egy helyen így nyár vége felé se

tudunk előre jutni és meg beszélni az alapítvány dolgokat egy része szülőknek ,ifjoncoknak

most jutottak oda nyári pihenőhöz hogy fel tudjon lelkileg egy kicsit töltődni újult erővel

tudja dolgait hány olyan ember van életbe hiába van nyár sehova nem tudja meg engedi

nyári pihenőjét nincsen lehetősége vagy épen tul jelentkezés más lehetőség közbe jöhet ezt

meg lehet érteni úgy gondolom én is úgy fogok idén nyáron piheni egy napos lehetőség van

amit ki használok első alkalom aki emlékszik ép tereskén voltam templomi lelkileg felöltős

napot engedtem meg magamnak juliús29én szombaton most lesz következő 1napos pihenő most

gyalog indulunk Turáról jászfényszarúra ez 15killométer közbe templomokba meg piheni

vendégül látnak este 6óra fele most szombaton lesz gyalogos kirándulás azon napon este 6kor

leszek jászfényszarun jövők vissza haza milyen napon volt arról be számolni itt vasárnap addig

tartsanak velem itt érdemes .idén nyáron nem tudtak össze jönni csak 2alkalom volt pakolós

nap volt ép ruhát adtak amivel aki vásárolt támogatta az alapítvány dolgokat szülők és

ifjonc köszönik segítették munkájukat .most nyár végét írunk most se fogunk össze jönni

még nyaralás folynak mindenki más dolgait intézi .idén nem lesz nagy változás bent foglalkozás

ügyébe maradtak pedagógus Judit ,Mancika néni fogják tartani szeptembertől foglalkozást de

be segíteni Julika néni évek kotta úgy alakult helyzet nincsen pontozó táblázta most más ér

megy ifjoncok szorgalmát díjazzák ezt gyakorolják évek-óta úgy van időm én beszoktam nézni

közéjük ennyi változás történt .ép beszélgetem egyik nap pedagógus Judittal ő mondta első össze

jövetel amit foglalkozás írén t szeptember4 lesz első foglalkozás bent az alapítványba adig nem

is lesz se össze jövetel bent mindenki el van foglalva az első alkalom találkoznak az alapítványosok

bent .

érdekes dolog

Kiszokott néha olyat tenni hogy kíváncsi lesz dolgok végeredményre mi fog tört-ni azzal

doggal amit úgy gondolt meg figyelni várja végeredményt hány olyan mondjuk úgye

mindenki véletlen elfejt dolgokat ő akarta volna csinálni de kihagyta véletlen erre szokták

mondani az ember elfelejt valamit lehet van valami háttérbe véletlen volt de más már azon

gombinál agya ez nem volt véletlen ő lehet szerelmes azért hagyta ki agyqa azt dolgot de

az ember senki nem volt olyan életébe ne tévedjen mindenkivel fordult elő úgy gondolom

azért vagyunk közös össze fogással meg oldjuk dolgokat. érdeképséget mondok el maguknak

én úgy voltam egy rossz söprűt úgy voltam vele ki dobon elfejtem úgy hagyattam

véletlen és mondta az egyik illető hagyjuk így pár napig ünnep alatt úgy hagyjam nézük

meg végeredményt akarja járatni ünnep közbe előtte napokba rossz söprűt mondta le

van ide támasztva mindenki szeme elé figyeljük meg szeretne valaki ilyen rossz állapotba

használni ő mondja senki nem, szeret dolgozni ilyennel de azért nézzük meg ünnep után

hogy mi lesz végeredmény hagyjuk úgy is történt eljött ünnep utáni nap végeredményt meg

néztük közösen azt rossz söprőt senki nem akart járatni vele meg nem akart vele elmenni

vele sehova mindent úgy hagyott ahogy volt néha rossz dolgokat elvisznek újra hasznosítsák

újra használhatja más most nem volt újra hasznosítsa se úgy maradt régi állapotodba ahogy

hagytam senki nem akarta úgy milyen érdekes .

megújulás

Végül, a harmadik tényező, amely a keresztény életünk megújításához kell, amit látok az egyház történetében: adni. Tudjunk adni! Akár egészen egyszerű formában, a szegényeken, a rászorulókon valamiképpen segíteni, de aztán az is, hogy az életünkben értékesnek bizonyult meglátásokat, tapasztalatokat valamilyen formában tudjuk továbbadni másoknak.
Ennek rengeteg példája van az egyház életében. Avilai Szent Teréz parancsot kapott, hogy írja le a dolgait, és végül rászánta magát. A bevezetésében írja is, hogy teljesen alkalmatlannak érezte magát, de ha már parancsolták neki, akkor hozzálát. Olyan jóízűen tudta kifejezni magát, olyan egyszerűen, őszintén! Kis Teréz is megírta a maga meglátásait.

Aztán Szent Ignácnak is köszönhetjük, hogy át tudta adni a tapasztalatait élő módon a Lelkigyakorlatokban. Kevés hozzá fogható élmény, alkotás, mű, életmű található az egyházban, mint amilyen a lelkigyakorlatos könyvecske. Végtelenül egyszerű könyvecske, de azt megjegyezte, hogy kísérte a gyakorlat. A lelkigyakorlatos praxisában, amit megtalált, azt nem tartotta meg magának, hanem adta tovább. Így képezte ki az első munkatársait, olyanokat, mint Xavéri Szent Ferenc.

Szóval adtak, és adni is fognak. Akik a Jó Istennek adták az életüket, azoknak az élete termékeny lesz valamilyen formában. Ne sajnáljuk, hogy levelezzünk a velünk rokon gondokozásúakkal, még ha távol vannak is. A leveleken keresztül is közvetlen hatás áradhat az életünkbe. Nem pusztán csak az, hogy ha jön a karácsony és újév, akkor boldog újévet kívánunk, hanem próbáljunk meglátásokat is beletenni, amikre rájövünk. Mindegyikünknek az életében rejtőzködnek igen szép, értékes dolgok.

Most, hogy néha gyerekekkel köll valami találkozót csinálni, mesélni nekik, akkor egy-két bűbájos dolog bukkan föl előttünk. Az édesanyám tanítónő volt, és mikor én születtem, 1914-ben, decemberben, akkor ő tanított, és olyan udvarias voltam a születésemmel, hogy csaknem a karácsonyi szünet elején születtem, és akkor ő letöltötte a karácsonyi szünetet, és ment vissza tanítani. Nem volt más. Engem meg rábízott egy pesztonkára. Én aztán rakoncátlan kölyök lettem; nem tudom, hogy mi sarkallt engem azokra a csintalanságokra.

Az édesanyám egyszer azt mondta: „Te, ha még egyszer ezt csinálod, cérrrnával kötlek az asztal lábához!” Ez a „cérrrnával” valami rettenetes, vérfagyasztó dolog volt nekem. Na, egyszer aztán elérkezett az idő. „Tovább nem várok! Gyere!” Már közeledett az ebéd, barátfüle lett volna, és én nem tudom, mit csináltam – arra nem emlékszem –, de bekövetkezett ez a „cérrrnával” kötözés. Bementünk a szobába, ott volt a szép asztal, olyan kimunkált lábas stílus volt a divat abban az időben, és az édesanyám kötött a csuklómra cérnát, odakötött az asztal lábához, és én odatérdeltem. Na, kimegy, a család készülődik az ebédhez, én meg: „Hát ez csak cérna! Az ablak nyitva van! Csak a roletta van lehúzva!” Elszakítottam a cérnát, óvatosan fölmásztam az ablakba, ki a szabadságba!

A házunk mellett volt egy rét, a rétnek pedig az út mellett vezetett a hányása. Azon átmentem, lehasaltam, és lestem a fejleményeket. Nem tudom, hány éves lehettem, úgy négy körül voltam. És akkor egyszer csak nyílik az ajtó és ott állt a két fogdmeg testvérem, a János meg a Béla, szét lettek küldve az édesanyámtól azzal, hogy „Keressétek meg!”. Hát az én fejemet, ahogy ott kuksoltam, a János mindjárt észrevette. Bekerítettek, megfogtak, és én meg is adtam magam, mert gondoltam, hogy hátha még a barátfüléből maradt.

Ez az ember életében egy bűbájos kis történet, de mit rejt magában ez? A gyerekek megérzik, hogy „Hohó! Nemcsak cérrrnával vagyunk odakötve a családi asztal lábához! Sokkal erősebb kötelékekkel, még a láncnál is sokkal erősebb kötelékekkel vagyunk odakötve a családhoz.” És akkor az ember már felejthetetlenebb formában tudja segíteni ezeket a gyerekeket, hogy megbecsüljék a családjukhoz tartozást.

Érdemes ezeket is megírni – pláne ha valakinek egy kis írói adottsága van. Ezek nagyon jól használhatók, pláne a pedagógusoknak. Nem sokat köll kertelni, mindjárt rá kell tapintani a lényegre.

Ugyancsak ilyen volt, mikor a kishúgom nagyon szeretett csavarogni. Ebédnél mindig kerestük. Ott meg arra került a sor, hogy „Mégy világgá!” Édesanyám mondta neki, hogy „Itt van! Bekötöm azt a tányért, beleteszek egy kis kenyeret meg vizet, aztán menj világgá!” Most is előttem van. A karjára volt akasztva a kendőben az a cucc, és elindult, de mindig lassabban ment. Aztán a ház elejéről fordult vissza. Érezte az odatartozást a házhoz, a családhoz.

a mindenség, az egész élet

a mindenség, az egész élet, az egész teremtés, a lelkünk fő törvényéről, Isten fő törvényéről volt szó. A szeretet nagy törvényéről. És láttuk, hogy teljes szívből, teljes lélekből csak úgy lehet szeretni, ha bekapcsolódunk az Úr Jézus szívébe, a Szentlélek működésébe. Magunk képtelenek vagyunk erre.

A mai olvasmányok a főparancsnak, a szeretet nagy törvényének egy másik oldalát világítják meg. Ugyanazt másik oldalról, az adás oldaláról.

Két özvegyasszony is szerepel. Az egyik a sareptai özvegy. Története mélységes szimbolikus értelmet rejt. Nagy szárazság van, kifogy az ember minden tartaléka, az özvegynek már csak egy maroknyi lisztje maradt.

Ennek mély jelentése van: a mi oldalunkon, a teremtés oldalán véges minden. A mi emberi életünkben sokszor érezzük azt, hogy kifogytam, a határára érkeztem a képességeimnek, a lehetőségeimnek. De van egy titokzatos pont: jön egy próféta. Ez a próféta – Illés – az Úr Jézus előképe. És ha a próféta szavára megtesszük azt az emberileg értelmetlen valamit – csak bátran add oda az utolsót –, akkor történik valami.

A mi véges világunkból egyszerre minőségi változás történik. Ugrás a kifogyhatatlanba, a végtelenbe: ha megteszed azt a lépést, ha nem félsz semmitől, ha odaadod az utolsódat is. Ha adsz, akkor átmégy az isteni vonalára, a kifogyhatatlan térségbe, valóságba, életbe. Ott már nem kell félni attól, hogy nem lesz elég. Minden szeretet ilyen átmenetet jelent.

És itt van gyakorlatilag a mi életünk legnagyobb problémája is. Elérkeztünk a hétköznapi életünk legnagyobb kérdéséhez.
Az ember aggodalmaskodik: mi lesz, ha teljesen kiszolgáltatom magamat? Nem adhatom át a másik kénye-kedvére magamat! Mert az ember olyan, ha kicsit adok, akkor az egész kell. Jaj, mi lesz? Az egész életünk tele van ilyen dolgokkal: mindent… de azt már aztán nem. Azt már nem bírom, összeomlanak az idegeim stb.

Ez egy sajátos minden nap visszatérő problémája a szeretetnek. A főparancs itt bukhat meg: a mi kicsinyességünkön. Amikor nem megyünk át, mint az özvegy: az egyik is, meg a másik is.

A másik özvegynél ugyanazt látjuk. Az utolsója, amije volt az a két garas. Mégis odaadta – és mindenkinél többet adott.
A mai vasárnap ezt tárja föl: észre kell vennünk, hogy pontosan itt van az a titok, amit az Úr Jézus főpapként is megvalósított. Ameddig bőven van, ameddig gazdagok vagyunk, és sokat tudunk adni, addig nincs probléma. A probléma ott jön elő, amikor látszólag elfogy mindenünk. Ott köll a hit, ott köll a remény, ott van szükség a szeretetre, ott lehetünk nagyok. Ott tágul ki a nagy lehetősége az életünknek. Az öregségünk is ilyen, mikor már látszólag nem tudunk adni semmit, haszontalanok vagyunk, kifogy minden: éhség, szárazság.

A mai evangélium és az olvasmányok megmutatják, hogy nem fogyhat ki minden. Jön Jézus, a próféta és nemcsak a szavával, hanem az egész életével útbaigazítást ad, mond valamit. Azért van idetéve a két özvegyasszonyról szóló jelenet közé mintegy a harmadik olvasmány a főpapról, hogy egyszer s mindenkorra bement a nem kézzel épített szentélybe, megtanított bennünket mindent odaadni. Mert a fő törvény, a szeretetnek a titka itt kezdődik. Ez fejezi ki azt.

Más szóval az áldozat, itt van az áldozat. A mi főpapunknak nincs szüksége több áldozatra, mert Ő egyetlen áldozatával tökéletesen tudott adni, az adás legteljesebb művészetére jutott, mindent odaadott. Nem tett kikötéseket, hogy igen, de Júdást, azt nem… hát már mégse… hogy csókkal áruljon el, és úgy adjam oda az életemet? Vagy: ezeknek, a főpapoknak? Azt már nem! Nincs semmi kikötés az életében. Vagy: ilyen gyáva tanítványok között, akik megfutnak az ember mellől, pont, mikor a legnagyobb szükség volna rájuk? Látjuk, hogy ez teszi naggyá az áldozatát, ez jellemzi az Úr Jézus áldozatát. Itt van az az arany igazoló jegy, hogy ez isteni szeretet, ez végleges, teljes, maradéktalan, nincs szükség többre.
S az Úr Jézus a szentmise áldozatban napról-napra ide akar bennünket bevonni. A mi napi életünknek a nyikorgói, azok az elütő, disszonáns hangok mind itt vannak, itt jelennek meg: igen, odaadtam az életemet, de ezt már nem adom oda. Ezt már nem vagyok hajlandó elviselni, és ezt nem tűrhetem, nem bírom!

Ha sikerül a teljes halálugrás, a lesz ami lesz; ha Jézus Krisztusban teljes szívvel akarok szeretni, a Szentlélekben teljes lélekkel akarok szeretni, akkor megoldottuk a szeretet problémáját. A Rubiconon átmegyünk. A félelmekből – hogy: jaj, már csak ez a maroknyi van – itt van valami átmenet a hitéletbe, itt van a remény, és itt van az igazi szeretet.

Ezt az Úr Jézus most megadja nekünk: halljuk az átváltozás szavait, ez az én értetek odaadott testem, és értetek kiontott vérem.

A szentáldozásban és egész mennyei lényével minket, földieket át akar hatni. Engedjük át Neki magunkban minden félelmünket, minden aggodalmaskodásunkat, szűklátókörűségünket vagy reszketésünket a létünkért. S akkor átjutunk az Ő szeretetébe. Akkor szabadulunk föl, akkor oldjuk meg az életünk nagy titkát. A fogadalmaink odatorkollnak mind, arra szeretnének teljesen fölszabadítani bennünket. Ott a misztika is, az Istennek önmagát teljesen kiszolgáltató ember titka ott van, mert Isten ilyen. Így mutatkozott be előttünk: a teljes szeretet nyelvére fordította le magát Jézus Krisztusban.

Az adásnak mennyi módját látjuk a világon. Szülők a gyerekek felé, egymás felé. Dolgozó emberek, tudósok, pedagógusok, államférfiak – végső fokon mind adnak. Csak rátaláljunk az adás titkára, ahol az, amit adunk, már nem véges, kis korlátolt földi dolog lesz. A szeretet ereje, a hit ereje átalakítja azt örök értékké, és örök javunkra is fordítja.

Beállítja az adást az isteni, egyetemes áramlásba, szeretet-áramkörbe. Ez az adás titka. Így lesz az az adás bölcs, kiegyensúlyozott és igazságos, mértékletes és ugyanakkor mégis nagylelkű.

 

egy közösségi dolog milyen fontos

Legtöbb ember úgy van dolgokkal, meg érdemelt munka után mondjuk jó lenne valahol

kikapcsolódni és szórakozni valahol lehet épen az ember annyira vágyódik ki menjen

egy mecset meg nézni akkor és kikapcsolódik az ember úgy gondlom ez is jó közösségi

ügy együtt van azok emberek akik például ezt érdekli az ember olyat hallattam napokba

egy embert úgy gondlom nem tudta finanszírozni úgy gondolja meg vonja azt dologot ez

egy nagyon rossz döntés úgy gondlom én de ő az aki tudja dolgokat meg az se helyes

döntés mondjuk fen áll közösségi helyek ahol az emberek mondjuk emberek be járnak

beszélgetni vagy szórakozni és meg beszélni dolgokat mondjuk valaki egy olyan ember

aki nagy úgy gondolkozik ő szerinte nem igazán fontos hely ő úgy dönt meg szüntetné

mondjuk az úgy gondlom nem lenne jó senkinek mert embernek főleg fiataloknak nagyon

fontos dolog és cél együtt legyenek egy közösségbe jól magukat ezért fontos hogy

ilyen dolog legyen helyükön éljen közösségbe élet közösségit formál az emberekbe és

dolgozunk rajta minden ami jó és építse közösségi létet az emberekbe ha lehet ne engedjük

végleg meg szűnjön az úgy gondlom nem jó hoz vezet az gond nagy emberke döntenek

ez ügybe gondolom ami eddig jó működik az nem fog ellenkező meg történni rémlem

egy jó dolgokat nem akarják elvenni és meg szüntetni a közösségbe ez dolgokat nagyon

fontos éljen ez dolog ne engedjünk ami rosz vezető út lene éljen mindig közösség hez

vezető utak ember így tudnak emberek közösségi élet élni ha van közösségbe ilyen

dolog helyünkön imádkozunk hogy legyen mindig ilyen élete közösségünkbe .

ösze tartás milyen fontos

Én kerestem ma egy dolog értelmét mert nem értem valamit olyan dolog érzek levegőbe

mondtam ez helyzet hogy jó lenne össze jövetelt tartani bent tudom beszéltem elnök

asszonnyal héten most héten nem tud semmit be ütemezni épen városunkba lesz az

vársomnap azzal el foglalva az illető mondtam szeptemberre tervezte elnök beszélgetést

bent ő addig elvan foglalva ezt úgy gondolom meg lehet érteni az embernek dolga van

ember legtöbbje oda megy jobban keresni valója mondjuk meg kel neki segítsége óda

húzódik szíve meg legyen boldogsága öröme tud segédkezni ,lehet hogy másik helyen

az lép fel azzal dolga l el lesz havazva de ezt meg lehet érteni úgy gondolom én úgy

vagyok vele mindenütt van esély szerencsét lehet próbálni ahol be jön dolog ot kel

folyatnia és úgy mondva 2helyre kéne tudja csinálja meg tesz tud lehet nem úgy meg

gondolja azon dolgok de másnak fent áll azon dologba segítsen nagyon sok helyre

kéne segít kező emberek de meg ijednek dologtól odébb ál meg ne úgy álljunk dolgokhoz

valakin gyengén lassan csinálja mondjuk egy vezetést valahol meg lehet fogni dolgokat

nem azt más meg csinálja ő majd össze tartja ne ara-várjunk ő meg csinálja össze fogást

azon helyen ideje engedi meg lehet tenni jót közösen össze fogjuk dolgokat eredménye

lesz higgyék el csak közös össze fogással tudjuk elérni dolgokat ne várjuk másikra el van

foglalva próbáljuk együtt és akkor siker és eredmény lesz van ösze fogás azon helyen ne

engedje az dolog életbe lép hogy szét hozás legyen azon helyen mindig össze kel tartatni

szeredbe azon helyen nagyon fontos dolog az össze tartsuk dolgokat mert nem csináljuk

higgyék el sét fog bomolni valami elért eredmény tűnkre meni azt úgy gondlom nem szeretné

senki azért össze tartsuk dolgokat.

egy éjsaka

Azon az éjszakán, amikor az égen megjelent a csillag, az angyal irányítása szerint útra keltek a pásztorok. Volt közöttük egy fiú, aki olyan kicsi volt és ráadásul annyira szegény, hogy a többiek nem akarták magukkal vinni, hiszen úgy sem tudott volna ajándékot adni az Istengyermeknek.

Ő azonban nem nyugodott bele. Egyedül indult el a hosszú útra, és meg is érkezett Betlehembe. Társai ekkorra már hazaértek, az istállóban pedig mindenki aludt: Szent József, Mária és az angyalok. Aludt az ökör és a szamár is, csak a kis Jézus volt ébren. Csendesen feküdt a szalmán, s talán elhagyatottsága miatt kissé szomorú volt, de nem sírt és nem nyugtalankodott, annál ő sokkal derekabb gyermek volt.

A Kisjézus a fiúra nézett, amint ott állt a pólyája előtt teljesen üres kézzel. Nem volt nála még egy darabka sajt, még egy szál gyapjú sem, amit odaajándékozhatott volna. A fiú is nézte a gyermeket. Ott feküdt szegény a szalmán és nem volt semmije, amivel unalmát elűzhette volna; sem csengettyűje, sem csörgőcskéje, sem egyéb játéka.

A pásztorfiú nagyon megsajnálta a kicsi gyermeket. Kezébe vette a piciny öklöcskéjét, kihajlította hüvelykujját, és a szájába dugta.

Ettől kezdve nem volt többé szomorú a Kisjézus, mert a szegény pásztorfiú a legdrágábbat ajándékozta neki, amivel egy pólyás gyermeket meg lehet ajándékozni: saját hüvelykujját.

meg beszlés ráfér dolgokra

Aki észre vette dolgokat nyáron idei-évbe nem volt össze jövetelét személyik szemboatokként

mert úgy alakult helyzet nagyon változás állt fent az alapítványba meg mondanak dolgokat

valaki úgy gondolja az jó azt tenni jelen pillanatilag megy össze fogás több -féle ösze van

bent de próbáljuk össze tartatni az alapítványt ami idén lesz 12éve együtt van csapat ilyen

emlékezetem szerit nem volt olyan nyár hogy nem jöttünk volna össze meg beszélni a

dolgokat idén úgy jött össze nem volt össze jövetel igen csak meg kelt volna beszélni benti

dolgokat amit az alapítványt érintet nyáron volt pársor bent össze pakolás készültek ruha

vására ami juliús13,án volt most volt agusztus10én volt mű v házba ami nagyon jó sikerült

az vásár amivel támogatta az alapítvány működést köszönjük segítek nekik az egész alapítvány

ifjoncai szülök és többi felnőttek köszönik ezt nagy lelkű dolgot segíttet az alapítványon .

Tegnap ép volt rendkívüli meg beszélésem mert épen érdeklődtem mi van semmi híreket nem

igazán kapunk mondja idei évbe nyáron ruha osztás volt csak közli most már amik augusztus

pár hetét érinti nem lesz össze jövetel mert senki nem ér rá ahogy mindenki egész nyáron

elvolt foglalva teendőivel így egész nyáron nem volt semmi -féle össze jövetel bent amikor

meg beszélni dolgokat ez terv nyár végének vége lesz szeptemberbe tervek szerint lesz nagy

meg beszelés bent az alapítványba nagyon sok meg beszélni való van amit az alapítvány

érinti ere összes szülőket meg kis főnöket elvárják ere meg beszélésre ami szeptemberbe

lesz de az idő pontról még nem tudni meg fogom tudni előre jelezni fogom maguknak

elnézést kérek mindenkitől várta nyári alapítvány jenétkezést mi van bent az elmaradt

nyáron mindenki el volt foglalva otthoni egyéb dolgaival azért maradtak össze jövetelek bent

erről dolgokról esz szeptember meg beszelés bent tervek ami ki gondolunk sikerüljön.

hogy kéne álni dolgokhoz segítséget kérünk

Néha az ember van úgy hogy magyarázatot keres egy két dologba amit úgy mondva nem

érti keresi magyarázatot szoktunk úgy mondva segítséget kérni valakitől mi meg értsük azt
dolgot amit nem értünk hány olyan ember van mi segítséget kérünk de úgy mondva másik

is csak úgy mondva meg hallgatja hogy mit is szeretne az ember valójában mihez kér ő

most tanácsot vagy épen az illető akihez fordult tudja dolgokat ,de csak 60százalékba ,de

csak meg mondja próbál segíteni de nem úgy sikerült dolog mert ő így gondolta jó lesz

rossz lett vége de ilyenbe azt mondják értik de valójában nem értenek hozzá meg próbál

segíteni így azt mondani jó szándék meg volt emberbe segít másik illetőn ami úgy mondva

nagyon jó illető másikon segít ha úgy alakul helyzet ,egy dologba magam nem értek egyet

mondjuk úgy van elvan keseredve illető valaki aki látja próbál segíteni de egy dolog dől belőle

ki az ital ilyenkor ember próbál segíteni lehet rossz dologba ad tanácsot másik embernek

ilyenkor tudja már nem az beszél belőle ital lehet ezt meg lehet érteni jó szándék meg volt

az emberbe segít másik emberbe ha elvan keseredve ez jó cselekedet próbált segíteni másikon

úgye van olyan életünkbe kéne segítség kéne szak embertől de ugye ilyenkor ilyen emberhez

fordulunk segítségért egy dolog ami nagyon fontos alkalmazkodni kel hozzá ahhoz emberhez

hogy meg feleljen mit kettőnek időpont mondjuk egy valaki aki rá ér úgy várja szakembert

akihez fordult játszunk képzelettel az ember meg jött segítsen rajta .de ő úgy gondolta

most jelen pillanatilag nem ér rá mert fontosabb neki az otthoni szórakozása mit a mester

ember segítsen neki úgy mondva meg tudja az ember biztos idő után ő se fog segíteni rajta

azon emberen de ilyen még nem történt meg csak el gondoltam

búcsú fogalma

Sokan voltak már emberek közül búcsúba én sok búcsúhelyen voltam éltembe régen még

amikor élt az búcsúba járás akkor emberek részt vettek ünnepi búcsúi szent Misén az meg

volt és más hol volt búcsú akkor még azon helyen meg várták litániát mentek haza ép az

az ember rokonnál búcsú akkor délutánra úgy volt kimentek búcsúba körül nézni ha lehetőség

volt akkor még szergőzíni lehet egy szép emlék emberekbe meg szokott leni ilyenkor búcsúba

kim szokott menni búcsúba nagyon szerették cél lövődét valami ajándékra találni gyerek külön

örült neki annak ennek dolognak sajnos néha nagyobb bajok voltak legtöbb helyen idő útán

meg is szüntették cél lövöldét bajok után ha már búcsúról só emberek kimenetek búcsúba

pihenés lépen és jól magát azért búcsúba kint meg hagyománynak tartják az emberek

ezt búcsájást meg ha búcsúba vagyunk mondom egy Szent helyen mindig az van egyesek

szívébe ilyenkor mindig venni kel otthon maradtaknak meg lepetést otthoninak de

hagyomány emberek szívévbe emberek mindig azt kérik búcsúba vagy épen misén vagy

kérlek foglalj imába és az mindennél többet ér mindent meg veszünk másik embernek

ilyenkor búcsúba utána meg ki hűlt szeret másik emberbe ez nem jó dolog úgy gondlom

ha szeretetből vessünk másiknak búcsúba azt próbáljunk mindig szeretni .régi búcsúba volt

az emberek akor igen csak meg tapasztalták népet zenét ami kint ment épen búcsúba aki

manapság ha kimegy búcsúba meg figyelheti nincsen annyi nép-se meg többi búcsú része

amint búcsút illeti nagyon hallod t nincsen érdeklődődés búcsú felé , ha még is kimegy

valahol az ember búcsúba letudtuk márt hagyomány volt régen így gondolkoznak az

emberék néha búcsúról pedig nem így kéne gondolkozni erről dologról .

ne csűkedj

Valahogy mi is mindig újra és újra csüggetegséggel küzdünk. Nem csak a próféta, amikor látja az akkori társadalomban a rengeteg sok erőszakoskodást, visszaélést, igazságtalanságot. Ez is minden nemzedéknek közös alapja a csüggetegségre. De mi magunkban is küzdünk, amikor az életünkre nézünk és csak az eredménytelenséget látjuk. Nem jutottam semmire az egész törekvésemmel valamiféle tökéletesebb keresztény egyéniség kialakításában; ott vagyok, ahol kezdtem. A cselekedeteim, a próbálkozásaim, amivel igyekszem valamit elérni, eredménytelenek, mintha nem is volnának. Aztán az egész kor is, amiben élünk: mit tudunk mi tenni, hogy ezt megváltoztassuk, vagy más irányba tereljük? Ránehezedik az emberre a csüggetegség.

A mai vasárnapon figyeljük meg, hogy az írásokon keresztül mivel biztat bennünket a jó Isten, mivel emel föl a csüggetegségből.

Az első olvasmányban azt mondja a prófétának válaszolva az Isten, hogy írd föl két lapra, vésd bele, úgy, hogy előtted legyen, és ha csak ránézel, mindjárt láthasd, hogy csalhatatlanul be fog teljesedni, amit az Úr mondott: Eljön! Ez az egyik, amivel a prófétát vigasztalja Isten, segítségkérésére ezt adja neki.

Mi már – visszatekintve az üdvösség történetére – láthatjuk, hogy valóban: amit Isten eddig mondott előre – például Ábrahámnak –, csalhatatlanul bekövetkezett. Úgy vezette Isten végtelen hatalmában a történelem menetét, hogy egy ponton beteljesedett: elérkezett, megjött a Megváltó. Elhozta Isten uralmát, Isten országát közénk. Ez az egyik, amiben a csüggetegségünkben erőforrást találunk. Be fog teljesedni, amit Isten mond előre, azok a hallatlan nagy dolgok, csodák, ígéretek az örök életről, amivel az Úr Jézus is búcsúzik az övéitől: csak egy kis idő, aztán velem lesztek, hogy egy legyetek ti is, mint énbennem, mint én az Atyában. Elképzelhetetlenül nagy dolgok vannak még eljövendőben. Emeljétek föl a fejeteket! Ne csüggedjetek.

A másik forrása az erőnek, amit Timóteusnak mond Szent Pál: kézrátételem által benned új forrás nyílt meg, ne csüggedj, azt éleszd föl magadban, ne a magad kis erőit nézd! Hasonlóan biztathatjuk mi is magunkat. Csüggedés idején nem a kézrátétel, nem a pappá szentelés szentsége alapján, hanem már a keresztség alapján és a bérmálás alapján emberségünkben új forrás nyílt meg. A keresztséggel a puszta teremtmény Isten gyermeke lett, fölemelve hallatlan magasba. A bérmálással az emberi gyarló halandó test-lélek-természetben megnyílt valami ajtó, valami birodalom, valami belső tér, és a Szentlélek temploma lettünk. Bárhogy csüggednék is, ha beletekintek ebbe a csodálatos titokba, ami a keresztséggel, a bérmálással és a többi szentséggel lettem, hogy a szentségi föltámadt Jézus Krisztussal egyesülök a szentmisében és a szentáldozásban, ez minden csüggetegséget kell, hogy gyógyítson bennünk.

jól meg figyelni dolgokat

Ha jól megfigyeljük, hogy Isten szava mit mond ma, akkor nagy mélységekre és nagy gyakorlati következtetésekre találunk.

Az első olvasmány arról szól, hogy a fogság után a nép egész sokasága összejött egybe és hallgatta Isten igéjét. A második olvasmány, a szentlecke a titokzatos testről szól. Az evangélium pedig arról, hogy az Úr Jézus magáról kimondja: az ősi jövendölés – a Szentlélek rajta lesz az Úr választottján – most teljesedett be.

Ha mára ültetjük át ezeket a szavakat, akkor megjelenik előttünk a világon szétszórt keresztények sokasága. Nagyjából egymilliárdnyi keresztény. És a milliárdnyi keresztényen kívül a többi sokaság. És az egésznek a magvában Jézussal egy Egyház. És ez az Egyház hallgatja Isten Igéjét.

Egy probléma bontakozik ki az Írások szavai mögött: az egység és a sokaság kérdése. Isten egy. Nem tudom, belegondoltunk-e már életünkben igazán, hogy minden ettől az egy Istentől való. Minden egyetlen forrásból származik. Mindnyájan. Amikor találkozom egy emberrel, s ha át tudnám érezni ezt: te is, én is az egyetlen Istentől eredünk…

Milyen kimondhatatlan sokasággá lett a teremtés által ez a világ! Lettünk mi emberek, és sokasodunk állandóan. Pedig a forrás egy. Ez a végtelenbe sokasodó teremtés mutatja meg éppen Isten gazdagságát. Mikor egy találmány születik, például föltalálták a motort, a benzinmotort, annak az egy találmánynak alapján aztán bámulatos gazdagsággal készülnek újabb példányok. Ha egyben meg van oldva valami, akkor a sokaság már nem olyan nagy probléma.

Ha szabad ezt a hasonlatot Istenre átvinni: Benne meg van oldva egy örök szabadalom: a létezés, a tudás, a szeretet szabadalma együtt. Az Ő létében, az Ő egységében a lét, a tudás és a szeretet hármas egysége van ott. És ez az alapja a sokaságnak. Olyan végtelen gazdag alap, megrendíthetetlen alap, hogy az időtlen, végtelen örökkévalóságban kinyílik, és megszámlálhatatlan változatnak ad alapot ez az Isten. Őbenne nincs probléma. Benne minden meg van oldva.

De mikor a teremtés által sokasodva, a sok-sok kis megcsillanó változat megjelenik, egyszerre a problémák is megjelennek. Mert mihelyt többen vagyunk, akkor már megjelenik a különbözőség, az ütközés, a változás; minden létező a maga külön útját kezdi járni, mindegyikünknek más a gondolata, más az ízlése, érzése, célja, erőviszonyai, ahol a belátás szintjén áll, az mind más és más: és adódik a probléma.

Megéljük a családban, mi történik, ha a szülők nincsenek otthon, csak a négy-öt gyerek. Ha elszabadul a gyerekekben a sokaság ösztöne, akkor csatatérré változik minden. Az emberiségen belül is időnként elszabadul a sokaság törvénye, és akkor a sokaság problémájának borzalmas csatatere lesz egy világháború. Mindenki egymásnak megy; és a legborzasztóbb, mikor a gyűlölet szabadul el. Foggal, körömmel, minden eszközzel a tudásnak azon a szintjén, ahol vagyunk, egymásnak megy az emberiség.

A sokaság problémája ott lappang a mi korunkban is. Pedig létkérdés: meg kell oldani az egység kérdését. Ha Isten igéjére figyelünk: a sokasággá vált emberiség életében igazi probléma a sokaságból akkor lett, mikor az ember meglett, de Isten szavára nem figyelt, nem hallgatott, nem engedelmeskedett neki. Ősszüleink elnéztek fölötte, hogy mit mondott nekik Isten. Már ketten voltak. És rendkívül finoman érzékelteti a Szentírás: a kettő már sok. Már kettőnek is eltér a véleményük Istenétől. És ha nem figyelnek, hogy mit mond Isten, akiben még egyek vagyunk, akkor szétszakadunk és egymásnak ütközünk. Isten szétszórt gyermekei lettünk. Igen. Ez titok: Isten ezt is beletervezte a teremtésbe.

Amikor a Szentírás bemutatja, miért van így szétszórva az emberiség – az engedetlenség miatt, nem hallgattunk Isten szavára, az örök Igére, akiben minden teremtve van –, akkor lassan kezdi odavinni a Szentírás a figyelmünket, hogy Isten Igéje végre megjelent. Itt beszél az evangéliumban, s figyelnek Rá mind.

Aztán később persze bekövetkezik a változás: eszébe jut valakinek, hogy „ez csak egy ács fia, hogy beszél ez?!” És megsértődnek, és egyszerre csatatér lesz az egész, egyszerre szétválnak. Ütközés, veszekedés, kitaszítása az örök Igének.

A Szentírás viszont megmutatja, hogy Isten elküldte már a közénk az Ő örök Igéjét. Ő az egység titka: Jézus. Akin az Isten lelke nyugszik, és ebben a Lélekben érkezik az örök Isten Ige Igéje, hogy örömhírt vigyen Isten szétszórt gyermekeinek.

Hogy hallottuk az első olvasmány végén? Isten öröme a mi erősségünk. Örömhírt vigyen: szabadulást minden sebtől, haragtól, gyűlölettől, ösztönös erőtől, ami ráz, mar, tép bennünket. Szabadulást a foglyoknak. Látást a vakoknak. És minden problémánkra megoldást.

hogy kéne hoz álmi dolgokhoz

Aki emlékszik az olvasta hogy jártam amikor elő álltam meg akartam nézetni szemem

úgy voltam vele meg kel nézetni egyik embernél be mentem pont evet éhes volt de közbe

annyi kérdés feltett hogy hordtam fiatalkoromba szemüveget mondattam igen de még

mindig nem tetet-szemit felém meg nézze amit kértem idő után annyi sikerült elérni meg nézte

meg kértem meg nézte fél, perces dolog mondja hogy kel neked szemüveg de 10000ezer

Ft alt nincsen jó van meg értetem úgy voltam vele ettől eltérek próbálkozok egy másik

helyen úgy volt máshogy álltak dolgok elmerem mondani én oda mentem elmondtam

mi panaszom közli üljek le meg nézi először gépel nézet rám utána volt rendes szem

elellenőrzés nálam közli rendebe nagyon kicsi eltérés szemébe de kel hordani jobban

látja dolgokat úgy volt vele az ember felém ez úgy mondva jobban állt dolgok elmondom

tapasztaltam szerint nagyon sok ember van úgy mai világba ha nem úgy kapja meg amit kér

másik embertől lehet olyan vizsgál nem tetszik hozzá állása lehet odább ál másik helyen

fojtatja aki jobban áll dolgokhoz én is fogtam nem tetteszet hogy kértem nézze meg idő

után meg nézte nagy nehezen hozzá állt másikhoz elmenetem jobban hozzá állt sok

ember ha teheti akkor meg válogatja dolgokat kiehez fordul baja van lehet egyese r

2eljátsza kérem látta ez nem jó odébb fog állni attól embertől ő mer nem kap több

bizalmat az ügybe .ha eljátssza másik felé bizalmát onnantól nézhet mikor kapja vissza

azt bizalmat ami eljátszott másik ember felé küzdelmes munkával viasza szerezni

bizalmat másik ember társunk felé de nagyon sok idő amíg vissza érdemeli másik ember

társunk eljátszott bizalmamat ilyennel úgy mondva nem érdemes szórakozni .

aki meg akart gyógyulni

Pár kilométerre a várostól, a dombon, a nagy lepratelepet magas kőfal vette körül, s tetején az őrszemek fel-alá járkáltak. Akadt köztük fennhéjázó, goromba, de többnyire megértőek voltak. Szürkületkor a leprások összeverődtek a bástya aljánál, és kérdezgették a barátságosabb katonákat.
– Gaspare – mondták például –, mit látsz ma este? Van valami az úton? Azt mondod, szekér? És milyen az a szekér? És a királyi palota ki van világítva? Meggyújtották a fáklyákat a toronyban? A herceg visszajött? – Ez így ment órákig, soha nem fáradtak bele, s bár a szabályzat tiltotta, a jólelkű örök válaszoltak, gyakran nem létező dolgokat találtak ki, elhaladó embereket, ünnepi kivilágítást, tüzeket, még az Ermac vulkán kitörését is, mert tudták, hogy minden hír kellemes szórakozást jelent ezeknek a bezártságra ítélt embereknek. A súlyos betegek, a haldoklók is részt vettek az ilyen összejöveteleken, a még jó erőben levő leprások hozták ide őket hordágyon.
Csak egyvalaki nem jött, egy fiatalember, nemes lovag, aki két hónapja került a leprakórházba. Nagyon szép férfi lehetett, már amennyire ki lehetett venni, mert a lepra elképesztő gyorsasággal fertőzte meg, rövid idő alatt teljesen elcsúfította az arcát. Mseridonnak hívták. – Miért nem jössz? – kérdezték, mikor elmentek a kunyhója előtt.
– Miért nem jössz te is hallgatni a híreket? Ma este biztosan tűzijáték lesz, és Gaspare megígérte, hogy leírja nekünk. Nagyon szép lesz, meglátod.
– Barátaim – válaszolta szelíden, egy fehér ruhával eltakarta oroszlánarcát, és kihajolt az ajtón –, megértem, hogy nektek vigasztalást jelentenek az őr hírei. Ez az egyetlen szál maradt számotokra, ami a külvilághoz, az élők birodalmához fűz benneteket. Igaz, vagy nem?
– Hát persze hogy igaz.
– Ez azt jelenti, ti már beletörődtetek, hogy soha nem kerültök ki innét. Én pedig…
– Te?
– Én pedig meg fogok gyógyulni, nem mondtam le, én olyan… értsétek meg, olyan akarok lenni, mint régen.
Ott ment el a többiekkel együtt Mseridon kunyhója előtt a bölcs, öreg Giacomo, a telep patriarchája. Legalább száztíz éves volt, és majdnem egy évszázada emésztette a lepra. Nem volt már felismerhető testrésze, nem lehetett megkülönböztetni rajta sem a fejet, sem a karokat, sem a lábakat, a teste egy három-négy centiméter átmérőjű póznává alakult, amit nem lehet tudni, hogyan egyensúlyozott; a tetején levő fehér hajcsomóval olyan volt nagyban, mint azok a légycsapók, amiket az abesszin nemesek használnak. Talány, hogy hogyan látott, beszélt, táplálkozott, mert az arca teljesen szétmállott, nyílások sem látszottak a fehér, nyírfakéreghez hasonló varon, ami borította. De ezek a leprások rejtélyei. Ami a járását illeti, mivel ízületei sem voltak, egyetlen lábon ugrálva vonszolta magát, az is olyan volt, mint egy bot, aminek lekopott a vége. De nemhogy borzalmas nem volt, hanem egészében véve kedves jelenség volt. Tulajdonképpen növénnyé változott ember. És jóságáért, okosságáért mindenki tisztelte.
Mikor az öreg Giacomo meghallotta Mseridon szavait, megállt, s ezt mondta:
– Mseridon, szegény fiú, én már majdnem száz év óta vagyok itt, és azok közül, akiket itt találtam, vagy később jöttek ide, senki sem került ki soha. Ilyen a mi betegségünk. De meglátod, itt is lehet élni. Van, aki dolgozik, van, aki szeret, van, aki verset ír, van szabónk, van borbélyunk. Boldog is lehet az ember, legalábbis nem sokkal boldogtalanabb, mint a kint élők. Minden azon múlik, hogy beletörődjünk. De jaj akkor, Mseridon, ha a lélek lázadozik, és nem nyugszik bele sorsába, ha a lehetetlen gyógyulásra vágyik, akkor az megmérgezi a szívet. – Mikor ezt elmondta az öreg, megrázta szép fehér bóbitáját.
– De nekem – vágta rá Mseridon –, nekem meg kell gyógyulnom, én gazdag vagyok, ha felmásznál a falakra, láthatnád a palotámat, két csillogó ezüsttornya van. Lent várnak rám a lovaim, a kutyáim, a vadászaim, és a fiatal kis rabszolgalányok is várják visszatérésemet. Érted, kedves bölcs pózna, én meg akarok gyógyulni.
– Ha a gyógyulás csak az akaráson múlna, nagyon egyszerű lenne a dolog – nevette el magát jóságosan Giacomo –, többé-kevésbé mindenki meggyógyult volna.
– De én ismerem a gyógyulás módját, amit a többiek nem – makacskodott a fiatalember.
– Ó, gondolom – mondta Giacomo –, mindig akad egykét csirkefogó, aki drága pénzért titkos és csodálatos kenőcsöket ajánl az újonnan érkezőknek. Én is beleestem a csapdába, mikor fiatal voltam.
– Nem, én semmiféle kenőcsöt nem használok, csupán imádkozom.
– Te Istenhez könyörögsz, hogy gyógyítson meg? És meg vagy győződve, hogy meg fogsz gyógyulni? De mit képzelsz? Mi mindannyian imádkozunk; nem múlik el egyetlen este sem anélkül, hogy ne fohászkodnánk Istenhez. Mégis, aki…
– Mind imádkoztok, ez igaz, de nem úgy, mint én. Ti esténként kimentek, hogy meghallgassátok az őr híreit, én azalatt imádkozom. Ti dolgoztok, tanultok, kártyáztok, ti úgy éltek körülbelül, mint a többi ember, én meg mindig imádkozom, kivéve azt az időt, ami feltétlenül szükséges az evéshez, egyébként még evés közben is, még alvás közben is; olyan nagy az akaraterőm, hogy egy idő óta azt álmodom, hogy térdelek és imádkozom. A ti imátok csak játék. Az igazi ima mérhetetlen erőfeszítés, és én estére teljesen kimerült vagyok. És milyen kínszenvedés hajnalban, alighogy felébredek, rögtön imába kezdeni; ilyenkor még a halál is elviselhetőbbnek tűnik. De aztán erőt veszek magamon, és letérdelek. Giacomo, te öreg és bölcs vagy, tudhatnád ezt.