a mindenek királya

Leírhatatlan, nagyszerű, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus művelt. És tette mindezt csodálatos egyszerűséggel, alázattal, amit ismerünk az evangéliumból. Elment a kereszthalálig, a Golgotáig. A trónját így állította föl, onnan uralkodik.

A teremtésen belül Jézus Krisztusnak prófétai, királyi és főpapi méltósága van. Az ősi, régi, emberi hagyományban mindhárom szerepet a király töltötte be. A király mutatta be a népéért az áldozatot, a király volt, aki megkérdezte Istent az akaratáról: fölment a torony harmadik vagy negyedik szintjére – ott volt a kis szentély –, hogy megtudja Isten akaratát.

Isten háza és a mennyország kapuja: a kapu a torony alján volt, ott hirdette ki a népnek, hogy mit akar az Isten.
Az Úr Jézus királyságában is, hogy a teremtésbe belépett, szerepel mind a három. Szorosan kapcsolódik a királyságához.

A prófétai tisztje szerint hirdeti meg Isten országát és a kibékülést Isten és az emberiség között. Az evangéliumot, az örömhírt meghirdeti.

Főpapként a legnagyobb tiszteletet tanúsítja Isten iránt az egész emberiség nevében; és dicsérő, magasztaló, engesztelő, könyörgő áldozatot mutat be.

Királyként pedig uralkodik mindenen. Legyőzi a bűnt, legyőzi az ellenséget, a sötétséget. Föltámadásával megmutatja, hogy a győzelem mit jelent mindnyájunknak.

 

Még egy valamire szeretném fölhívni a figyelmet: a mi Királyunk, Prófétánk, Főpapunk olyan, hogy nincs nagyobb vágya, mint az, hogy megossza mindegyikünkkel a prófétai, királyi, főpapi tisztjét.

Krizmával kereszteltek meg bennünket. A krizma Krisztus jele: olaj és balzsam. Az olaj a földi világ produktuma; a balzsam az örökkévalóság, a halhatatlanság jele. Krisztus kenetével mindnyájunkat fölkent a pap mindjárt a keresztségkor prófétának, hogy az evangéliumot éljük és hirdessük – ki-ki amennyire tudja. Papnak, hogy jogunk legyen belépni, részt venni Krisztussal a nagyszerű, Istennek bemutatott áldozatban, a liturgiában. És királynak is felkent az egyház, Krisztus nevében, Isten nevében, hogy mi is uralkodjunk saját kis országunkon, meg ezen a világon: hogy ne rabjai, hanem királyai legyünk ennek a földnek Isten törvényei szerint. És legyőzve magunkat, legyőzve a bűnt, Krisztussal együtt részt vegyünk a föltámadással Krisztus Király győzelmében.

Krisztus Urunknak ez az egyetlen, legnagyobb vágya: hogy megossza azt a nagyszerű valamit, amit Ő mint ember birtokol és hősiesen végigcsinál. Hogy igazi emberré formáljon bennünket, mert az igazi ember a királyi, főpapi, prófétai ember, aki tud, lát, uralkodik: ennek a világnak valóban a csúcsán áll.

Rajtunk keresztül valósul meg Krisztusnak ez a három tisztsége. Hogyha ez az öntudat meglenne bennünk! Király vagyok, főpap vagyok, próféta vagyok itt a földön. Ha ezt valóban elhinnénk, akkor nem ilyen képet mutatna az Egyház: akkor nem menekülnének sokan, mint egy süllyedő hajóról. Évente nyolc és fél millióval növekszik a magukat ateistának vallók száma.

Talál e még az emberfia hitet itt a földön, mikor újra eljön? Ha tudnánk, hogy mit jelent az Úr Jézus mellett élni, az Úr Jézussal együtt királynak, papnak, prófétának lenni, az evangéliumot élni, hirdetni, akkor özönlenének az Anyaszentegyházba az emberek.

Bizony, itt nagy lelkiismeret-vizsgálat szükséges az összes keresztény számára. Próbáljuk az Úr Jézussal ezt a számadást megtenni. Próbáljuk még az életünkkel a számadásainkat kijavítani.