elentét

Azután ebben a fejezetben mondja az Úr Jézus az egész nemzedéknek, hogy olyanok, mint a piacon a gyerekek, akik dirigálni akarják a többieket, hogy ahogy ők furulyáznak, úgy táncoljanak, vagy úgy szomorkodjanak, mert ennek a nemzedéknek sem Keresztelő János nem tetszett, aki megtagadottan élt, sem Jézus, aki evett és ivott. És itt teszi a szemrehányást az Úr Jézus a városoknak, Korozainnak, Betszaidának, Kafarnaumnak, hogy jaj nekik, mert ha Tiruszban, Szidonban történtek volna azok a csodák, amiket ott tett, akkor azok megtértek volna, de ezek nem tértek meg. Keményszívűek maradtak, nem kellett nekik igazán az Úr Jézus. A gyógyítások kellettek volna nekik, mert azt akarták, hogy megszabaduljanak minden bajtól. De Jézus maga nem kellett nekik. És ebben fejezetben jönnek aztán a farizeusok a szombat kérdésével. Itt mondják azt, hogy Belzebub erejével űzik ki az ördögöket és itt határozzák el, hogy megölik.

És ez az ellenkezés nyitja meg előttünk az Úr Jézusnak a legbensőbb lelkületét, a szívét. Mint ahogy mink is akkor vagyunk a legérzékenyebbek, ha támadnak bennünket, ha ellenkezés ébred velünk szemben.

És itt ennek köszönhetjük, hogy az Úr Jézus ilyen végtelen őszintén föltárja előttünk magát. Az Úr Jézusban most megjelenik a szemünk előtt az az egyedülálló valaki, aki olyan öntudattal jár itt köztünk, emberek között, hogy egyedül ő ismeri csak az összes emberek közt az Atyát és senki, de senki kívüle más. És az Atya is: csakis ő ismeri a fiút, és kívüle senki-senki más, még az édesanyja se, a tanítványok se. Ezzel az öntudattal jár itt Jézus, hogy az Atya és őközte semmi, de semmi zavaró dolog nincs, hogy ők tökéletesen megértik egymást.

Ez a titka Jézusnak, ez a kapcsolat, ez a belső kapcsolat. És ezt ő tudja, ezt ő éli, ebben ő boldog, ebben ő békés – minden ellenkezés ellenére, ami ébred vele szemben.

Ezt tárja föl az Úr Jézus és ez azért van az Atya részéről, mert az Atyának olyan az ízlése, hogy magát a legkisebbeknek jelenti ki. És Jézus a legkisebb: mint a mustármag, olyan picike. Mert őnála kisebb az emberiség körében már nem lehet, mert ő vette magára az egész emberiség szennyesét, bűneit. Ennél utolsóbb már senki sem lehet. És ennek az egész kicsinek, aki magát az összesnél is utolsóbbnak tette meg, ennek mutatja meg az Atya egész lényében önmagát: ilyen az Atya ízlése. És azokat is hívja az Atya, hogy beavassa őket Jézusnak, a fiának az igazi ismeretébe, aki ilyen kicsik tudnak maradni. Ez a döbbenetes föladat számunkra, hogy ilyen kicsivé kell lennünk nekünk is.

Viszont Jézusnak is ez az ízlése, mert Jézuson kívül az Atyát se ismeri senki de senki más a világon, a végtelen titkát, mindennek a forrását, mindennek az atyját, akitől minden való, a virágok, a kis bogarak, a napfény, minden. Azt az Atyát se ismeri senki más, csak a fiú. És akinek a fiú ki akarja ezt nyilvánítani, és a fiú is csak a kicsiknek akarja kinyilvánítani, azoknak, akiket itten hív magához, hogy gyertek mind az egész világról hozzám Ti, akik nem a gazdagok, a hatalmasok vagytok, akik magukat valami nagynak képzelik, mert sok vagyon környékezi őket, meg csipke, meg szép ruha, meg előkelőség, meg nem tudom, micsoda, tudás meg fakszni. Ne azok jöjjenek hozzá, azok nem is bírnak hozzá közelíteni sem, se a hatalmasok, az erőszakosok, mint Heródes.

Meg az se tud hozzá jönni, aki úgy képzeli el őt, mint Keresztelő Jánost, valami félelmetes, nagy Prófétát akinek a kezében a szűrőlapát és megtisztítja az Úr szőlőjét és kidobál mindenkit, aki nem olyan, mint aki az elképzelés keretébe beférne.