alkony2rése

Szeme ide-oda járt a kis szobában. Megállt egy fényképen, egy öreg fegyveren, egy kitömött madáron. A múltban járó emlékekre odavillant egy pillanatra a világosság; az öregember keze megrándult, mintha valakit, vagy valamit megsimogatott volna, ami még van, de ki tudja meddig.

A tűzhelyről néha sziporkák, apró csillagok pattantak ki és aludtak el röptükben s a víz odakünt csobbant, mint nyáron, ha játékos halak ugranak szitakötők után.

És nőtt, feketedett, öregedett az este.

Az öregember lefeküdt. Hideg borzongás rázta és attól félt, elalszik ültében, pedig szemei nyitva voltak. A tűz is apróbb lángokkal birkózott a homállyal és a zugokban újra árnyékok nőttek, és emlékek.

Innét temették az asszonyt és innét váltak útnak a gyerekek is. Régmúlt sírások csuklottak fel, rég elfakult nevetések szálltak. Halk simogató szavak susogtak és a kis cipőcskék topogtak: mintha járni tanulna valaki… Zene is zendült egy pillantásig, lakodalmas lárma, aztán elkapta a szél a hangokat s újra csak a víz csobogott feketén, mélyen.

Elpergett az idő.

Dobogott künn a feljáróhíd. A másik erdész érkezett haza. Rokon az is. A fiát szerette volna utódnak, az erdők és vizek szeretetében, de az, az örökös Úr alázatos szolgája: pap lett. Egy gondolatnyira jutott csak eszébe, hogy ő mást akart, de aztán elengedte magától szomorú büszkeséggel. Most itt káplán a faluban és ha néha meglátogatja öreg apját, szótlanul hallgatnak. Az öreg fa és a fiatal hajtás, mely után rügyek már nem fakadnak.

Döngött a híd, elhallgatott a víz és elszállt a csend; amikor ajtót nyitott a másik, megállt egy pillanatra, mert nem látta, van-e valaki a szobában, de a levegőben ott lovagolt a gyász és ezt megérezte.

Felugrott a láng a lámpában és a rémek kitódultak az ablakon, de arcukat odanyomták kívülről, az üvegre.

– Öreg bátyám! – döbbent ki belőle. – Orvosért menjek?

A beteg szemeiben lassan, pillogva visszatért a fény és fakó hangon szólt:

– Ne menj, fiam. Majd később… A papért… A fiamért… Most veled van még pár szavam.

A fiatalember odaült az ágy mellé, lehajtotta fejét és a homályba nézett, ahol már újra terpeszkedett az örök szín: a feketeség.

– Amim van, itt a szobában: a tied. A puskák, hálók, minden. Adjátok rám az új ruhámat, tegyetek a fejem alá cserfalevelest és tölgyfából legyen a koporsóm, mert tisztességgel akarok a fődbe menni. Ha kemény voltam hozzád néha, ne szálljon utánam haragod. Ember lettél a kezem alatt.

A fiatalember szeme sarkába odaszaladt a könny és megfogta a haldokló hideg kezeit: – Édes jó Bátyám, minek ezt mondani? – Az öreg szemek már újra messze révedeztek.

őszi betakarítás

Aki meg tapasztalta amikor kint van szabadba hogy hideg időt érezünk mert be köszöntöt

az őszi időjárás mindenütt ilyenkor emberek egy része így ősz tájékán jobban fáznak

és melegedben készülődnek fel ,vagy így őszi időbe van embernek sok dolga főleg kertekbe

folyamatosan tarják őszi bar takarításokat ugye ilyenkor van kert rendezés ásás vagy

épen szántják ilyenkor emberek ősszel hogy rendbe legyen télire kert embernek .

tavasszal majd csak annyi dolga legyen embernek dolga veteményezni kel addig embernek

ősz tájékán sok dolga rendbe kel hozni keret minden rendbe legyen télire tavasszal szép

kertünk legyen elmondom én is szeretem keret ha rendbe van még én is ilyenkor ősszel

fől ásom vagy épen szántatom keretet rendbe legyen télire hányszor mondta nekem egyik

ember nincsen semmi kedve kerethez fűveszítésükbe de én ebből soha életbe nem engedek

mindig művelni kel nincsen jobb otthon művelt gyümölcs vagy zöldséget esik ember ősszel

más időbe eheti dolgokat fontos ősszel ember be takarítása keretet .iskolákba vagy egyéb

oktatási helyeken készülődnek őszre vagy épen őszi dekorációit készítenek ablakra ,vagy

épen olyan iskola volt régen én emlékszem-rá ki mentünk ősszel gyakorlati keretbe be

takarítani dolgokat . az alapítvány ahol meg fordulok ők őszi dekorációit készítetek ablakra

ami nagyon szép lett más emberek nézhetik ezt őszi dekorációit . oktober18ai foglalkozást

pedagógus Judit Mancika néni tartották foglalkozást ifjoncoknak nagyon jó volt hangulat .

Szilágyi Erzsébet,Medveczki László,Medveczki Zsanett,Horváth Zoltán,Gerhát Lenke,Tótné Julika,Farkasné Mancika. A mai napon őszi ablakokat díszítettünk.A konyhában Zoli segített a tepsis krumpli elkészítésében.Lencsi matricát ragasztott,Zsani írt.Erzsi kivágta a gyümölcsöket.

2017.október.18.szerda.

 

hozzávalók / 5 adag

  1. Hámozzuk meg a krumplikat, és szeleteljük fel őket egy kés vagy egy zöldségszeletelő segítségével.
  2. Aprítsuk fel a fokhagymafejeket, tegyük őket egy lábosba a tejszín társaságában, sózzuk, borsozzuk, majd főzzük fel.
  3. Közben olvasszuk meg a vajat, kenjük ki egy mélyebb tepsit vagy jénait, majd rendezzük el szépen a krumpli szeleteket benne.
  4. Egyenletesen öntsük rá a meleg, fokhagymás-fűszeres tejszínt, szórjuk meg a sajttal, majd mehet a sütőbe egy 45-60 percre. Mielőtt kivesszük, ellenőrizzük, hogy jól átsültek-e a szeletek.

alkony

Először melege lett, aztán megszédült.

Öregesen járt a havas tóparton és a vidravasakat nézegette, amikor meglódult előtte a víz; feketén feléje örvénylett, aztán elszaladt tőle és zsongó, száraz szelek simogatták borzongó halántékát.

Körülnézett: mi ez? – A színek szürke árnyékokká váltak. A messze erdő fái felágaskodtak, a zsombékok között fekete formátlan alakok szaladgáltak. Kezét kinyújtotta valami támasz után, aztán leült a hóra.

– Mi van velem?

Felnézett az égre, mely tisztán, kéken világított az alkony felé járó délutánban és csak a nyugovóra hajló nap előtt parádéztak kis felhőbárányok. Fehérek, lágyak, hidegek.

A nap pirosan hullott le a hátuk mögött, a bárányok meg jöttek-jöttek térdig vérben járva, tompán bégetve…

Aztán a vérből fekete lápvíz lett, mely elnyelte a fehér falkát és ő a szorongó sötétségben csak a kolomp halk kondulásait hallotta néha.

– Haza kellene menni – gondolta, de jó volt nem mozdulni. Zsibbadó meleg fogta el és megint kivilágosodott. Nem is nappali, nem is éjszakai. Olyan tompa fény, mintha távoli, nagy tüzek derengenének az égről és ebben a lázas világosságban régholt feleségét látta jönni, ebédhordó kosarával a nyári gyalogúton, békés mosolyával kedves arcán. Az asszony megállt az egyik fordulónál és intett neki…

– Hívsz Mariska? Jól van. Tudom… és indulni akart feléje, de mire felkelt, már megint nappal lett, késő, téli délután. Hideg, alkonyatbahajló. – Menni, menni – dünnyögte magában. – Öreg lábaim csak még hazáig… – Alig roppant a hó a súlytalan, lázasszemű öregember alatt. A tóparti házacska nehezen ballagott feléje.

– Menni, menni öreg lábak – susogott – csak hazáig menni, utoljára menni…

A nádfedeles ház vízen épült. Mondják, valamikor malom volt, rég elmorzsolt időkben. Vörösfenyő-cölöpökön épült, de aztán ismeretlen vizek fakadtak körülötte, eliszaposodott a környék és vadászház lett belőle. A partról gyaloghíd járt be a házba, hol az öreg erdész lakott. Már rég egyedül, most utóbb segítséggel, mert erdőt is, vizet is vigyázni kellett, orvvadásztól, orvhalásztól.

A gyaloghíd alig dobbant lépései alatt.

egy öröm egy ifjoncnak

Múlt hónap október elejé9-11-13ánán nem voltak foglalkozások mert betegség miatt azon

héten elmaradt foglalkozás rá következő héten október 16 hogy mindenki meg gyógyult

hétvégén így hét elején október 16ai foglalkozást meg volt tartva egészt nap köztünk volt

Julika néni aki szokott leni legtöbbször úgy mondva helyettesíteni kel be jön meg tartani

foglalkozást most úgy hozta neki Julika néni ideje hogy be jött segédkezni foglalkozásba

így október 16ai foglalkozás igen csak pedagógusilag meg volt erdősítve igen csak néha

jó hogy minda 3 pedagógus bent van foglalkozást tartják van olyan egyik ifjonc lefoglalja

őt magyarázza dolgokat neki másik épen sző közbe elkel készíteni ami enni akarunk .van

ifjoncunk aki nagyon szeret úgy mondva szerelni meg javítani dolgokat most olyan dolgot

javítót meg minden napi kelék embernek rossz volt nem használtuk nem jó most meg

javította az ifjonc ez erőm neki mert le tudja magát foglalni egy kicsit örül, hogy javíthat.

Így telt neki azon napon foglalkozás nem olyan rég kapott az alapítvány egy régi szövő

keret amit előre köszöni az alapítvány oktober16ai foglalkozást pedagógus Judit ,Mancika

néni Julika néni tartották az ifjoncoknak foglalkozást mindenki nagyon jól érzet magukat.

2017.október.16.hétfő.Bagó Zoltán,Medveczki László,Medveczki Zsanett,Horváth Zoltán,Sára Edina,Kovács Ferenc,Tótné Julika,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Julika ma egész nap velünk volt,segített nekünk őszi dekorációt készíteni a terembe.Feldíszítettük az ablakokat,a faliujságot is őszi falevelekkel,gyümölcsökel.Lackó szerelte az erre a célra szánt régi telefont.Énekeltünk,verseltünk.Mindenki megkóstolta az előző héten készített lekvárt.Finom lett! Lepréseltük az összegyűjtött faleveleket.A konyhában zöldséges rizs készült,Zsani segített tálalni és főzni.

125 g jázmin rizs

A rizst megfőzzük.

  1. A zöldborsót pár perce bő, forró sós vízbe dobjuk, majd leszűrjük.
  2. Egy mélyebb serpenyőben felhevítjük az olajat, beledobjuk a főtt rizst és nagy lángon, kevergetve 1 percig pirítjuk.
  3. Hozzáadjuk a sonkát, a zöldborsót, a babcsírát és a jégsalátát, összekeverjük és egy-két perc alatt átforrósítjuk.
  4. A serpenyő közepén helyet csinálunk a fakanállal és beleöntjük a tojást.
  5. Gyors mozdulatokkal elvegyítjük a tojást a rizzsel és 2-3 perc alatt készre sütjük.

 

elkel tűrni dolgokat néha

Rég beszéltem tűrés fogalmáról mer azt embereknek igen csak gyakorolni kel minden napi

életünkbe tűrés dolgokat mondjuk hányszor életünkbe az valaki beszól olyat te neked

az nem igazán esik jól és csinálnál valamit de tűrnünk kel az azt jelenti, hogy alázatos vagyok

másik felé rá hagyom amit mondott épen eltűrtem amilt gondolt ugye volt mindenkinek

jó lelkű és heves térmesetű ismerős ugye az baj ilyenél hogy lehet változnak dolgok másik

pilontokba nála gyorsan változik egy nagyot mond olyan dolgot amit gondol de nem

gondolja át így lehet hogy meg bántja másik illetőt de ezt úgy gondolta hogy nem

szándékos vicces formámba gondolata amit mondott .ebe estbe az illető aki épen szenved

és tűri dolgokat amit okozót másik ember lehet épen robban az illető idegtől szét robban

de tovább tűr és elnézte másik milyen fájdalmat okozott épen másik illető de tűrnünk

kel elkel-nézni neki ami fájdalmat okozott nekünk .de úgy gondlom rendbe van tűri

dolgokat másik felé de egyszer túl megy képzeletbeli határon ember szab meg ezt

meg haladja akkor lehet vége van tűrésnek másik ember felé így rossz végeredmény annak

embereknek fájdalmat okozott másiknak későn jött rá meg bántottam másikat türt végsőkig

ez türelem elmondom volt ilyen türésem nekem is beszólt valaki neki nagyon tetszett

vicnek gondolata azt de én meg nem annak gondolatom sónak más jelentése ami nem

szépet jelent így én eltűrtem neki azt fájdalom okozás dolgait de meg volt lepődve

végén mért nem igazán beszélek vele mert fájdalmat okozott valaki próbál kedves leni

most felé el tűri azt dolgot amivel bántották meg nem azt mindig beszélek vele ha nincsen

hozzá kedvem ilyenkor aki fájdalmat okozta másaiknak illő elgondolkodtatni milyen

fájdalmat okozott másiknak épen el tűri neki .

végre együt csaPAT

Betegek voltak az ifjoncok bent az alapítványba így úűgy alakult helyzet hogy oktober9-11-13

ai napokon nem volt foglalkozás bent az alapítványba mert mindenki nagyon beteg voltak

így elmaradt foglalkozás azon héten elmondom még én is azon héten október 6án

kerültem haza kórházból de úgy ,mondva jól vagyok ,már régi formába vagyok

köszönök mindet orvosoknak ha már betegség van só mindenki szid dolgokat milyen ez

ahol van ember igenis vannak olyan emberek akik szívükön hordják beteg bajait segítenek

rajta én merem mondani ezt meg tapasztaltam akkor amikor bent voltam kórházba .

Addig is amíg bent voltam kórházba beteg minden hírről tudtam ment mert nálam

telefonom mert azon érdeklődtek mi van velem. Azóta egyszer volt egy meg beszelés

bent az alapítványba épen kórházba voltam ép tárgyaltam elnök asszonnyal ő mondta

azon napon szeptember29pénteken volt röpke meg beszélés az alapítványba oktober9-11-13

nem volt foglalkozás bent mindenki beteg volt így értesítették azon hétvégén ki hogy

van mikor tudják tartani foglalkozást az alapítványba jobban lettek az ifjoncok hétvégére

így oktober16 foglalkozást pedagógus Judit Mancika némi tartották foglalkozást ifjoncoknak

nagyon jó sikerült foglalkozás mindenki jól érezte magát .

2017.október.16.hétfő.Bagó Zoltán,Medveczki László,Medveczki Zsanett,Horváth Zoltán,Sára Edina,Kovács Ferenc,Tótné Julika,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Julika ma egész nap velünk volt,segített nekünk őszi dekorációt készíteni a terembe.Feldíszítettük az ablakokat,a faliujságot is őszi falevelekkel,gyümölcsökel.Lackó szerelte az erre a célra szánt régi telefont.Énekeltünk,verseltünk.Mindenki megkóstolta az előző héten készített lekvárt.Finom lett! Lepréseltük az összegyűjtött faleveleket.A konyhában zöldséges rizs készült,Zsani segített tálalni és főzni.

 

  1. Magas falú serpenyőben az olajon elkezdjük pirítani az apróra vágott hagymát. Rögtön hozzáadjuk a rizst is, együtt pirítjuk.
  2. Amikor már látszik a rizs szemeken, hogy megpirultak (ne várjuk meg, hogy megégjenek!), felöntjük 1,5-szeres mennyiségű vízzel (tehát 1,5 pohárral).
  3. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és adunk hozzá egy kis ételízesítőt is.
  4. Hozzátesszük a korábban kisebb kockára feldarabolt sárgarépát és a zöldborsót is. Megvárjuk, hogy felforrjon, majd levesszük alatta takarékra a lángot, és lefedjük.
  5. Néha ránézünk, megkavargatjuk. Mikor teljesen elfőtte a levét, elzárjuk alatta a lángot, és hozzákavarjuk a kukoricát is.
  6. 20-30 percet lefedve állni hagyjuk. Így mire fogyasztjuk, szépen elválnak a riszszemek, nem lesz ragadós.

egy gondolat

izrael idegenkedett attól, hogy királya legyen, mert ő külön, egyenesen Istenhez tartozó népnek tudta magát. Mégis mikor Sámuel tán királyt választott, vagy jelölt ki, akkor náluk is Isten akarataként választott ki a próféta valakit királlyá. Tán rossz tapasztalataik lettek a királlyal. Nagyon kevés király volt, akiben Istennek kedve telt, és azt tette, ami jó, ami kedves az Úr előtt. A király is alá volt rendelve Izraelben a törvénynek. Csak Dávidnál látjuk, hogy Isten aztán ígéretet tesz, hogy majd az ő utódai közül lesz valaki, aki az ő uralmát és trónját örökkévalóvá teszi. Igazi király lesz. És ez lett az Úr Jézus. Nem tudták elgondolni, hogy hogyan lesz majd, hogyan teszi Dávid uralmát, királyságát örökkévalóvá.

Az Úr Jézus aztán valósággal úgy jött a földre, mint egy-egy mesében fordul elő. Mint egy idegen országnak, egy messze országnak a hallatlanul bátor királya: egyszer csak ott van az ellenséges ország közepén egyedül, és megy a személyes bátorságával, hősiességével, bölcsességével, megy ott azt a népet meghódítani, megy ott forradalmat kelteni. Megy ott azt az egész népet megmozdítani, áttüzesíteni, mert az a nép az Ő Atyjához tartozik, azt igazságtalanul az Atyjától hódították el, és az Ő teljes személyes bátorságán, odaadásán múlik minden. És tudja, hogy meg fogja szerezni ezt az országot. És tudja, hogy győzelemre viszi, le fogja győzni ezt a világot, és az Atyjához visszavezeti.

Az Ő királysága örök királyság, nem e világról való, amint meg is mondja. Ez a jellege az Úr Jézus egész királyságának. Ő nagyon vigyáz arra, hogy nehogy félreértsék valahogyan az Ő királyságát.

Először a nép nagy lelkesen egészen úgy fogadja, mint valami földi nagyságot. Gondoljunk a kenyérszaporításra, hogy ez kell nekünk. S akkor elmenekül, elrejtőzik. Még az apostolok is hányszor értik félre. És mikor valami nagyszerű élményük van, gyógyított: ne mondjátok senkinek. Nem akar hozzájárulni semmivel, hogy félreértsék a királyságát. Nem ilyen értelemben vett király: mint kísértő gondolatot elutasítja a Sátánt. Pétert is: te Sátán vagy, nem azt gondolod, ami az Isten gondolata. Hogy nézne ki, ha Ő, a mennyek országa királya átállna ide az ellenséghez – így fogja ő ezt föl.

hallotankra emlékezünk

Tegnap ünnepeltük a minden Szentek ünnepét az azt jelenti hogy egyszer életbe a úgy éljük

életünket akkor üdvözülünk és elé állunk égiek előtt akkor helyt álltunk rendesen életbe akkor

üdvözünk és Szentek lehetünk de azon ám életünkbe nagyon sokat kel tenni hogy éltünk

végén Szentek Lehessünk mi egy hétköznapi ember ha úgy éli életét akkor élete végén

ő is üdvözülhet akár ő is szentek lehetnek úgy éljük életünket mi Szentek lehetünk

HÉTKÖZNAPI embereket úgy életüket azok minden Szentek Hívják .ilyenkor Minden Szentek

napján mindenki temetőt járjuk meg adjuk tiszttelet elhunyt szeretteink felet ilyenkor minden

szenteket ünnepeljük egy szer mindenki az lehet csak úgy kel élni életet körül nézünk temetőbe

hány olyan hallott lehet temetőbe úgy élete életét lehet ő is minden szentek közt van azokat

apró szentek mondják úgy tudom .körül jártuk tegnap temetőt gyertyát gyújtottunk imádkoztunk

elhunyt szeretteink felet tiszttelet vagyunk szeretteink felé szerettük őt ne úgy csináljuk mit

egyesek hogy tököt rakunk elhunyt szeretteink sírjára az nem oda való minden szentek

ünnepe nem ugyanaz tök lápát gyújtottunk szeretteink felet hallottakat imádsággal és

tiszttelet legyünk feléjük úgy gondlom .ma hallatok napján mi szeretteink tiszteljük meg

akik már nincsenek élők sorába már fent néznek lehet minket az égből mi szeretetből

imádkozunk értünk ezen napon hallatok napján ilyenkor temető nagyon szép főleg

sötétbe egy nagyon szép temető amikor gyertyák égnek virágok vannak elhunyt szeretteink

felet .még szép meg emlékezés van még templomba ilyenkor hallatok napján olyan emberekét

gyújtunk gyertyát templomba le kapcsoljuk lámpát ezekért imádkozunk gyertyát gyújtottunk

értük nagyon szép az pillant az csend és sötétség van és gyertyák égnek imádkozunk

azokért emberekért akik sokat tettek életbe le .

 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… ”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

minden szenteki gondolat

Azt hiszem, mindnyájunknak van ilyen élménye: hosszú útról este hazaérni az ismerős, meghitt otthonba, házba, ahol a világosság az ablakokon kiárad, és az ember érzi, hogy kik vannak itt, és körülbelül mi van a lelkükben, mit csinálnak, és én is betérhetek. Hát még ha esik az eső, vagy hideg van, vagy vihar, szél dühöng. Akkor hazaérni.

Ez az élmény juthat eszünkbe mindenszentek ünnepén, amikor hitünknek azt a titkát ünnepeljük, hogy „hiszem a Szentek közösségét”, „hiszem az örök életet”. Mindenszentek és halottak napja ezt a két titkot egymás közvetlen közelében ünnepli.

Milyen fények, milyen világosság sugárzik ma hazulról felénk, a mi lelkünkbe ahogy itt vagyunk a Szentmise titkában együtt a mieinkkel, együtt az Isten országának, birodalmának minden tartományával, a hármas egyház: a küzdők, a szenvedők és megdicsőültek.

Az első olvasmány nyitja az első sajátságos fényt, amely kiárad otthonról. Egy látomás. Érdemes belemélyedni ebbe a látomásba, ahogy Szent János megélhette: mi itt a földön az élő Isten pecsétjével vagyunk megjelölve. És úgy szeret bennünket Isten, hogy még azoknak az angyaloknak is, akiknek megadatott, hogy az ítéletet végrehajtják a földön, azoknak is kiadja: vigyázzatok azokra, akiket megjelöltem.

Ott így látnak bennünket. A mennyei Atya házából ez sugárzik felénk, ez a gondos, szerető oltalmazó vigyázás. Ezt kell átéreznünk mindenszentek napján. Mert ott büszkék ám miránk, akik még a küzdő egyházhoz tartozunk.

Ahogy Szent János szeme előtt föltárul az a mérhetetlen sokaság, és az egész angyali tábor Istent dicsőíti, hogy micsoda nagy dolgot művelt: ezek itt vannak, és kitörnek imában és hálaadásban, és dicsőítik Istent.

Amikor megkérdezi Jánost: „mit gondolsz, kik ezek?” Akkor mintha büszkén kérdezné: „Látod, milyen nagyszerű tábor? Mit gondolsz, kik ezek?” S akkor ő nem felel. Isten pedig büszkén mondja: „Ezek, akik nagy szorongatásból jöttek.” Tehát Isten látja a mi életünket.

Mi benne vagyunk a nagy szorongattatásban, testünk részéről. Azt érezzük most a legjobban, erőink fogytán. A világ részéről, a gonosz részéről. Benne vagyunk a nagy szorongattatásban: ebből születnek a szentek. Innen kerül ki, ebből a kohóból, innen kerül ki az a mérhetetlen sokaság. A legkülönfélébb szorongattatásokból. Hogy meg kell nekünk is becsülni a szorongattatásokat, a szenvedéseket, az öregedés szorongattatásait – testünk minden tájáról érkeznek, érezzük ezeket. Isten büszke arra, hogy a szorongattatásunk ellenére is szeretjük. Miénk lesz Isten országa… már a miénk. Már meg vagyunk jelölve az élő Isten pecsétjével.