ábrahám

Az, hogy „Szólt Isten”, azt jelenti, hogy az Istenben van ennek az őseredeti titka, hogy szól. Isten nem kész, lezárt, lepecsételt valaki, olyan értelemben abszolút tökéletesség, hogy kész van mindene, nincs semmi új benne – unalmas Isten lenne. Isten nem olyan. Isten forrás, egy örök, kimeríthetetlen, végtelen forrás. Olyan értelemben végtelen Isten, hogy végtelenül, határtalanul, kifogyhatatlanul képes adni, szólni. Új dolgokat teremtek. Mondja többször az Ószövetségben. Egészen új dolgokat hozok létre.

Ez az örök, új Isten az igazi Isten. Szólt Ábrahámhoz. Ábrahám életében Isten egész újakat mond. Egész meglepő, hogy kulturált helyen van Ábrahám: Úr városában. Az akkori kor egyik legkulturáltabb helyén. A városi kultúra részese. És azt mondja Neki Isten, hogy hagyd ott ezt. Menj ki földedről! Hagyd el földedet! Szülőföldedet. Mert neki nem volt birtoka. A hazádat hagyd el. A házadat. És Atyádat. A szűkebb családi kört, meg a tágabb odatartozást, a nemzetét. A társadalmát, meg annak a gondolkozását is. Hagyd el! Menj ki onnan! És mit mutat neki? Hova? Hova menjen? Menj arra a földre, amelyet én majd megmutatok Neked. Tehát teljes bizonytalanságban hagyja. Indulj el! Menj ki!

Persze föl lehet vetni azt is, hogy milyen formában szólhatott Isten Ábrahámnak. Bizonyára nem hallható szavakkal, hanem fölkészítette és bensőleg rávezette a meglátásra: tőle azt kívánja, hogy hagyjon ott mindent. És hogy ezt a követelést megokolja, mit mond neki? Majd nagy néppé teszlek. Megáldalak. Nevedet naggyá teszem. Áldássá válsz és Benned nyer áldást minden nép. Tehát Isten itt elárul Neki valamit, hogy tervez a jövőre valamit. Meg akarja áldani az egész emberiséget. Az áldás teljességét akarja árasztani az emberiségre. Ábrahám számára ez fölfoghatatlanul nagy dolog.

De hát a hite is ilyen nagy. Benne van az ő életének titka ebben az ígéretben: új nép, egészen új emberi jövő bontakozik ki az ígéretből. Ennyit elárul Isten a terveiből. Ez a jó hír. Még jobban belehatolunk, hogy a jó hír legmélyén mi van. A szöveg aztán azt mondja: „Ábrahám tehát elköltözött. Mindenével, Sára feleségével, testvére fiával, Lóttal, aki örökbefogadott fia volt és minden vagyonával, összes szolgáival elindult Kánaán felé. Ment teljes bizalommal. Nem tudva hova, mégis bízva Isten szavában.” Szóval ezt mondja a Szentírás a válaszáról. A másik szöveg tovább, tehát eddig az első 5 verset néztük, most a 7. versben még egyszer: A földet neki ígéri és utódainak: „Neked és utódaidnak adom azt a földet.” Ahova megy. Kánaán földjére. Azt mutatta neki.

Érdekes dolog azért ez is. Sohase gondoltam rá, hogy mit jelentett Ábrahám számára: kanálisok földje, tele volt várakkal, fölfegyverzett csoportokkal, rengeteg sok városállamocska volt ott abban az időben. Ábrahám meg birkákkal, meg nyájakkal, meg cselédekkel kis maroknyi csoport. Neked fogom adni azt a földet. Neked és utódaidnak. Micsoda honfoglalás ez? Emberileg mennyire nem tűnhetett reálisnak az ígéret!

És mégis elfogadta. Itt azért kibontakozik Ábrahám hite. Mi vezette ezt az embert, hogy ennyi, ilyen halálos, erős hittel tudott Istenben bízni? Isten nagyon megalapozta benne és neki ezt a hitet. „Annyi utódod lesz, mint a föld pora. És Neked fogom adni…” Ezt is hinni kellett: nem most adom Neked. Neked fogom adni. Neked és utódaidnak.