nem kel félni

Szent Pál számára a keresztény életszentségnek ez a végső eszménye. Legyünk olyanok, hogy feddhetetlenek legyünk Jézus Krisztus napjára. Vezessen hétköznap is mindig bennünket ez.

Vigyázz! Az Úr Jézus napjára, vagyis a találkozás napjára, a végső megérkezés napjára ez nem lesz jó, ezt kerüld el. Tudd megkülönböztetni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ezt kerüld el, ezt meg tedd meg. Szent Pál a szentleckében, a Filippiekhez ezt írja. Ő és a filippiek között teljes közösség jött létre. Vállalták a filippiek is az evangélium teljes gondját. És Pál és őközöttük eleven szeretet alakult ki.

Most Pál azt kívánja nekik itt a levél elején, hogy „legyetek feddhetetlenek a mi Urunk, Jézus Krisztus napjára”. A szeretetetek még gyarapodjék minden nap. Mert csak a szeretet tudja megítélni, hogy mi lesz arra a napra a helyes és a jó, és mit kell elkerülni. Gyarapodjatok szeretetben arra a napra. És növekedjetek megértésben. Hogy egymás iránt is, meg a dolgok iránt is általában meglegyen bennetek egy benső megértés. Hogy meg tudjátok ítélni – nem egymást! ejnye, hogy lehet ez a másik ilyen meg olyan, kiállhatatlan és így tovább; nem, hanem: meg tudjátok ítélni – magatokat. A saját cselekedeteiteket. Hogy az a feddhetetlenség arra a napra meglegyen.

Az evangéliumban is erről van szó. Keresztelő Szent János ezt hirdeti: térjetek meg és takarítsatok el a megérkezéstek útjából mindent.

A Szent Pál-i írás még hozzáteszi azt is vigasztalásunkra, hogy nem is teljesen mi fogunk fölkészülni arra a nagy napra. Hanem aki elkezdte bennünk a munkát, az fogja majd befejezni is. Az dolgozik rajtunk. Hogy az Ő választottjai, akiket az Anyaszentegyházban jegyesének választott, azok készek legyenek, amikor jön. Ő fogja befejezni, amit kezdett.

Az evangéliumban az van, hogy metanoeite. Térjetek meg. Térjetek jobb belátásra. A megtérés az evangéliumban az, hogy a régi ember, az ádámi, függetlenülni akaró, gőgös, önkényes, önző, engedetlen ember útját hagyjuk ott. Az elavult, járhatatlan, idejét múlt út. Ne járjuk azt többé.

Mi, mostani keresztények valahogy nem jártuk végig ezt az utat úgy, hogy a keresztséggel egybe esett volna ez a megtérésünk, ez az áttérésünk az Úr Jézus új útjára, Isten gyermekeinek útjára. Megkereszteltek bennünket és életünkben lassan-lassan kell pótolni a megtérést. Sokáig aludtunk. Sokáig szunnyadtunk.

Most itt az idő, hogy fölkeljünk az álomból és pótoljuk, ami hátra van a megtérésünkből, hogy feddhetetlenek legyünk arra a napra.

Hát ebben a megtérésben segít az Anyaszentegyház adventben bennünket. Ennek a követelményei legyenek előttünk. Gyakorlatilag akkor az Úr is dolgozik, meg mi is dolgozunk. Hogy az a nagy nap, a találkozásnak, a hazatalálásnak, hazatérésnek a nagy napja, az Istennel való találkozásnak a nagy napja teljesen zavartalan legyen.

Annak a találkozásnak elővételezése minden egyes szentáldozás. Azok is találkozások. Ha ott nincs köztünk és az Úr Jézus között semmi, ami zavaró; ha ott bűnbánattal elintézzük, hogy ezek a zavaró dolgok rendeződjenek, akkor minden nap készülünk a szentáldozással a végső találkozásra. És akkor nem lesz semmi félnivalónk. Amen.