szertve leni

Add meg nekünk Urunk a belülről látás adományát!
Karácsonyi Kisded, ezt a MÁSFAJTA látást kérjük:
hogy a rakoncátlan gyermekben meglássam a szeretetre-éhest, a sorsa ellen tüntetőt,
a szemtelen fiatalban az önmagát keresőt, a kiforratlant,
a dacoló felnőttben aki környezetén torolja meg elhibázott életét, balfogásait,
a csipkelődőben azt, aki megszólításra vár, kapaszkodót keres,
a tétovázóban, bizonytalankodóban, aki dicséretre, megerősítésre vár
a hibát hibára halmozóban, akit Isten még formál nagy türelemmel
a csendesen tűrőben, zokszó nélkül szenvedőben, aki társa lett Jézusának a világ „üdvözítésében” a tüsténkedőben, minden jóra készben azt, aki megtapasztalta már: nem kell félnünk szétosztani magunkat, mert mindig többet kapunk, mint amit adhatunk.
IGEN, ezért a látásért kuncsorgok majd a betlehemi jászol előtt és hiszem, hinni akarom, hogy imám meghallgatásra talál. Ámen
szót
szólni. Egy
beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt. Nem
feledkezni
meg egy
közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni. Mindenért
hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél
írásával örömöt szerezni. Apró
tűszúrásokon
nem évődni. Jogos
panaszt nem emlegetni
föl újra. Nem tenni szóvá,
ha a másik hibázott. Nem
fogni fel elutasításként, ha háttérbe
szorulunk. Levert hangulatot nem venni
komolyan. Nem sértődni meg egy
félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót
a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással
vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az
elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni
a kellő időt és gondot.
És mindenben : szeretettel lenni