a szeretet

Egy alkalommal, amikor a szeretetről beszéltem, valamelyik nővér megállított utána és azt mondta: „Atya, többet ne beszéljen a szeretetről!”

Egész meg voltam döbbenve. Egy pap, akinek hivatása az evangéliumot hirdetni? Hát az evangélium a szeretet evangéliuma! Hogy ne beszéljek a szeretetről? Akkor miről beszéljek? Ránéztem és látta, hogy nem tudok hová lenni a meglepetéstől. Magyarázatul aztán azt mondta, hogy most beszéltem a szeretetről, de utána XY ezt, meg ezt csinálta, és ez borzasztó dolog!

Ez a nővér megélte az ellentétet: vallunk valamit, valljuk a szeretet evangéliumát – és nem tesszük.
A pillanatnyi hatás alatt gondolkodott így. Biztosan mélyebb belátásra jutott aztán.

Mindenesetre itt, az evangéliumnak ezen a helyén vita van. Előzőleg is viták szerepelnek: a föltámadásról, meg hogy szabad-e adót adni a császárnak vagy nem.

Ez a vita a szeretetről, ez meddő.

Ha az Úr Jézus nem tett volna mást, csak eljön, és Isten nevében kihirdeti elméletileg, hogy mi a főparancs, hogy emberek így és így, tudjátok meg, vegyétek tudomásul, hogy az összes berendezkedéseiteken túl és azok előtt ez a legeslegfontosabb: Isten szeretete és egymás szeretete… ezzel nem jutottunk volna előre egy lépésre sem.

Ahhoz, hogy az Úr Jézus joggal, hivatali tekintéllyel valóban üdvösségünkre szólhasson a szeretetről, hosszú út vezetett. Hiába mondja, mondaná az Isten nekünk, hogy szeresd az Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből. Hol az a teljes szív, hol az a teljes lélek, az a minden erő, ebben a szétszórt emberiségben? Vagy bennünk?
Egy kicsit olyan komikusnak tűnik az Ószövetségben így kihirdetni, hogy szeresd teljes szívedből, teljes lelkedből az Istent, és felebarátodat, mint önmagadat.

Hát hol vagyunk, Uram, ettől mi emberek?

Az Úr Jézus ennek a jóindulatú farizeusnak azt mondja, hogy nem vagy messze Isten országától. Tökéletes, amit mondott a farizeus, még sincs Isten országában, mégis csak a közelében jár.

A megoldása a dolognak ott van, hogy az Úr Jézus nem elméleti tisztázást hozott.

Az Úr Jézus nem is igen szeretett beszélni a szeretetről. Az elején beszélt, a Hegyi beszédben, hogy az ellenségszeretetre vigyázni kell, ez az új rend, meg a végén, a búcsúzáskor beszélt, hogy az övéi szeressék egymást, lábat mosva szolgái legyenek egymásnak. Különben nem nagyon emlegette a szeretetet, de Ő hozta magában közénk Istentől magát a szeretetet, Ő a Szeretet.