a szeretet himnusz

Szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására, és adjam bár át testemet, úgy hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem! A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.” (1 Kor 13,1-13)


Az első korinthusi levél 13. fejezete összefüggésben áll Szent Pálnak a karizmatikus adományokról szóló tanításával. Szent Pál azt akarja a korinthusiaknak megmutatni, hogy ezek az adományok semmit sem használnak az őket birtoklóknak, ha nincsenek egyúttal a szeretettől áthatva. Az apostol ezen adományok felsorolását a nyelveken való beszéddel kezdi, mely a korinthusiak számára különösen kívánatosnak tűnt és ezért nagy hatást tett rájuk. Nyilván a vallási meghatottság legnagyobb kifejeződését látták benne (talán a misztérium-kultuszukban létező hasonló eseményekre való emlékezés miatt).
Szent Pál így válaszol nekik: Még akkor is, ha valaki ezen adománnyal a legmagasabb fokban rendelkezne, ha az angyalokhoz hasonlóan, akik látják Istent, ezzel fejezné ki meghatottságát és lelkesedését, szeretet nélkül olyan lenne csak, mint a zengő érc. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez adomány ilyen esetben teljesen haszontalan lenne, de tulajdonosának semmit sem használ, akkor sem, ha a csengés vagy a pengés másoknak hasznos ezen szólás szerint: A harang másokat hív templomba, ő maga azonban nem megy be.

Ugyanez vonatkozik a többi adományra is, melyek a legnagyobbakhoz és legfontosabbakhoz tartoznak: a prófétálás, a bölcsesség, a felismerés és a csodát előidézni képes hit. Szeretet nélkül semmit sem használnak birtokosaiknak, és Isten előtt semmilyen érdemet nem szereznek számukra. Mégha az emberek előtt valaki ilyenekkel is csillog, Isten előtt semmi sem lenne!

Még azok a kívülről oly csillogó jótettek, mint a vagyon szétosztása élelemért és az élet feláldozása, szeretet nélkül értéktelenek. Az akkori idő irodalmában található néhány olyan megható történet egyes személyekről, akik többé-kevésbé tiszteletreméltó indítékból önként kiszolgáltatták magukat a tűzhalálnak. Szent Pál teljesen világosan a korinthusiak ellen írja figyelmeztetését, akik nagyra értékelték a külső csillogást, miközben gyakran szeretetlenül viselkedtek egymással szemben, ahogy a levél többi része ezt elárulja.

Szent Pál a szeretet 15 ismertetőjelét sorolja fel, mégpedig úgy, hogy megszemélyesíti a szeretetet: „A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”