a szabadulás

Megváltó és szabadító Urunk nagyon ismert minket, hiszen isteni kiléte szerint „minden általa lett”, az
ember is. Az embert jellemzi, hogy léte bizonyos mélységbe visz, vagyis van benne egy külsőből befelé vivő
irány és út, meg a belsőből kifelé történő cselekvés. Három réteg található ezen az úton, háromféle
létfajtából vagyunk egybeformálva és a három együtt alkotja az egész embert. Ez az egész ember van bent a
„börtönvilágban”, egész valónk szorul megváltásra, szabadításra.
Egyik rétege emberéletünknek a „külső ember”, vagyis egész megjelenésünk, amint föl van szerelve
érzékekkel, hogy érintkezésben tudjunk lenni a teremtett világgal úgy, hogy látjuk, halljuk, tapinthatjuk,
szinte ízleljük, beszívjuk illatát, érezzük hatásait és magunk is hatással lehetünk rá, alakíthatjuk vagy
rombolhatjuk. Hatalmas tevékenységi tér nyílik így az ember előtt, de küzdőtér is, amelyben
személyiségünknek ki lehet bontakozni, hogy Istenhez hasonlítsuk, „Isten képmására” alakuljunk.
Másik rétegünk abból épül, amit mi értelmi, szellemi képességünkkel a látható világból, Isten csodálatosan
gazdag teremtéséből, mint annak tartalmát, érthető részét ki tudunk emelni úgy, hogy bennük a látható világ
szinte leképeződik, láthatatlan megfogalmazást kap, amint minden emberi nemzedék igyekszik
tudományosan is lefektetni, könyvekbe, művekbe áttenni. Ebben a hatalmas szellemi rétegünkben is
küzdelem folyik, harc a tudatlanság és tévedés ellen, sőt kifejezetten hazugságok ellen. Küzdelembe kerül,
komoly tanulásba, értelmi munkába, odafigyelésbe, hogy a világon keresztül Teremtőnket fölismerjük, az ő
szavát, szándékát felfogjuk.
Harmadik rétege emberi személyiségünknek a legbensőbb központ, a személy, az „én” övezete. Mikor
bemutatkozunk, erre vonatkozik a név, amit mondunk: X.Y. vagyok. Tehát ez a mi „én”-ünk kapja elsősorban
a létet, ez van igazában és innen, ebből az anyagra már visszavezethetetlen valóságból kapja egész lényünk a

tudatot, érzékeink, hogy látni, hallani, tapintani tudunk, eszünk, hogy értsünk, akaratunk a választani tudást,
stb. Személyünk tevékenysége, hogy birtokoljuk magunkat, hogy törekvések indulnak ki belőlünk, hogy
rendezni tudjuk tevékenységünket céljaink elérésére, végül talán a legfontosabb, hogy felelőséget tudunk
hordozni gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért és egész életünkért. Látjuk, hogy bennünk ez a legbensőbb
rész a döntő az ember kialakulásához, és hogy „rabok legyünk, vagy szabadok”. Hozzáteszi Petőfi a Talpra
Magyarban: „Ez a kérdés, válasszatok!” És minden versszak végén valamennyiünk nevében, akik magyarnak
valljuk magunkat, hozzáteszi költőnk az esküformát is: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, Hogy
rabok tovább nem leszünk”.

HELLÓ, CSAK EGY SZÁZALÉK!
Persze, hogyha a házad ég,
nem számít az egy százalék.
Ha magas a gyerek láza még,
kit érdekel egy százalék.
De tudd, hogy az egy százalék
másnak fasírt meg főzelék!
Meg új cipő meg tanulás…
Neked egy papír, semmi más!
Másnak segítség lenne, gyors,
neked semmi, őneki sors.
Piszok sok mindenre elég
lehetne az egy százalék.
Elég sok ember lélegez,
az emberség jele nem ez.
Elég sokak szíve dobog,
és persze ez is nagy dolog.
De ember lehet a köbön,
ki túllép a saját körön.
Ha befizetted az adót,
tegyél még egy körömnyi jót!
Keress hozzá egy jó ügyet,
minden sarkon eléd üget!
Öreg, ha nem rendelkezel,
megy darálóba sokezer.
Legyél ember, és ne adat,
itt az idő, dobd be magad!
Meg az egy százalékodat!

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen