együtlét

Később aztán az emlékeink is mutatják ezt: fogtuk a kezét édesapánknak, édesanyánknak, mentünk sétálni, vagy becéztek minket, vele voltunk, velük voltunk. Vagy este meggyújtottuk a lámpát, az asztal körül ültünk. Olyan különös tartalma van ennek a vele, vagy velük létnek, együttlétnek. Annyiféle színe tud lenni! Ahogy meséltünk egymásnak, énekeltünk együtt, beszélgettünk, tréfáltunk, társasjátékoztunk vagy kint voltunk a szabadban.

Aztán később a tanárokkal való együttlét, vagy a barátainkkal, vagy aztán azzal a valakivel, akit megszerettünk, vagy akiket megszerettünk, akikkel jó volt együtt lenni, és úgy éreztük, hogy elröpül a pillanat, és rövid mindig az együttlét, a szeretet együttléte.

Vagy jöttek hozzánk látogatóba a noviciátusba az apostoli emberek, elbeszélték, hogy miket éltek meg, mit küzdöttek, hogy működtek az evangélium hirdetésében, Isten ügyében. Azt is tudjuk, hogy vannak zavaró együttlétek, és hogy sok minden megzavarhatja az együttlétet, és van olyan élményünk is, hogy valaki csak ott van, és már érezzük, hogy valójában már nincs itt, már menni akarna, olyan hideg az együttléte.

Sokféleképpen megéljük ezt: vele, veletek.

És azt is tudjuk, hogy ott van bennünk a vágy a további együttlétre. Nem elég az az együttlét, amit megéltünk az életünkben emberekkel. Csak egy kis ízelítő az igazi együttlétből Istennel is. Tudunk együttlétekről: az egész Szentírás ezt a viszonyt mutatja meg. Kiindul a Teremtés Könyvében egy különös együttlétből, abból a paradicsomi titokzatos együttlétből, amikor a szellőben ott sétál Isten a paradicsomkertben, és együtt van, letáborozik, lehorgonyzik az egész teremtett világból az embernél. Velük maradt. Figyelte, nem jó neki egyedül lenni, teremtsünk még valakit, akivel együtt tud lenni. Aztán így-úgy próbálja; megmutatja neki a dolgokat; az ember nevet ad nekik: Isten az emberrel akar lenni. Az ember olyan valaki, akivel lehet együtt lenni Istennek is.

Csodálatos lehetőség rejtőzik bennünk, testvéreim, azáltal, hogy velünk lehet együtt lenni embernek, de Istennek is.

Aztán megszakad ez az együttlét. Hallatlan viszontagságoknak van kitéve. Mi mindenen megy át az ember! Megízleli azt is, hogy milyen borzasztó keserű és kárhozatos az elszakadás attól, akivel egyedül érdemes együtt lenni, és akivel hivatva vagyunk az örök együttlétre, a szeretet együttlétére, a teljes, zavartalan együttlétre.

Aztán a Szentírás megmutatja a többi együttléteket. Titokzatos jelzések vannak a Szentírásban: „Ádám, hol vagy?” Keresi Isten az elveszett együttlétet: „Mit tettél, Káin?”

Aztán az igazakkal, Noéval az együttlét, a mentő együttlét: tanácsot ad, mit csináljon, hogy megmeneküljön a bűnös nemzedékből. Az oltalom, a vigyázat formájában vele van.

Ábrahámmal: jöjj ki földedről, és majd én vezetlek. Elvezetlek egy olyan földre, amit majd neked adok. Téged és utódaidat megáldom, és áldottak lesztek.

És ez így megy. A csipkebokor különös együttléte, egy-egy élmény együttléte: amint a szellőn át megérezteti Illéssel az együttlétét.

ha teheti és segíteni szeretne egy fogyatékkal élő fiatalokon hogy boldog életük legyen

adója 1% kával támogassa

támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen