befogadás

nem az a nehéz, hogy ezt a világot létrehozza, hogy létezzen, hogy ilyen nagyszerűen létezzen, ilyen színesen, változatosan, bámulatosan, hanem az igazán istenien nehéz dolog az, hogy miután van ez a világ és mi emberek ezt a világot magunkban összefoglaljuk, a tiszta szeretet Istenének az a nehéz, hogy bennünket felemeljen arra a tiszta szeretetre, hogy mi a tiszta szeretet emberei legyünk.

Miért olyan Istenien nehéz föladat ez? Azért, mert ahhoz, hogy ilyen tisztaszeretet-emberek legyünk, vagyis Istennel teljesen kapcsolatban álló emberek, nemcsak kapcsolatban, teljes egységre jutott emberek legyünk Istennel, ahhoz nekünk embereknek magunkból kell kilépni. Istennek ki kell csalogatni bennünket valahogy magunkból, hogy túl lépjünk magunkon és Istent fogadjuk be. Ez a nehéz az egész dologban! Ez ami fölülmúlja az embernek még a gondolatát is! Teremteni olyanokat, akik magukat elfelejtik teljesen és maguk helyett az Istent fogadják be. Ezért nem lehet önmegtagadás nélkül, áldozat nélkül, önmagunknak meghalás nélkül szeretni. Ezek a dolgok elválaszthatatlanul összetartoznak.

Ez a mai három olvasmány a szeretetre akar nevelni. Egészen gyakorlatian, az Isten bölcsességével.

Az első olvasmányban a próféta szeretetre van fölszólítva: arra, hogy a népének gondját magára vegye, lépjen ki annyira önmagából, hogy a népe gondját vegye magára, hogy ha vét az a bűnös, merje figyelmeztetni Isten nevében, a bűnös saját érdekében. Még akkor is, ha a Próféta életét is kockára teszi. Amilyenek az emberek: ha figyelmeztetjük őket, a vad ember mindjárt nekimenne annak a figyelmeztetőnek.

A másik olvasmány is így érthető: csak szeretetre vagyunk kötelesek egymás iránt, semmi másra. Szép. Jól hangzik, hogy semmivel se tartoztok, csak a szeretetettel. Hiszen a szeretetben minden benne van. Az egész törvény, minden benne van, ez is innen érthető. Mert ha csak szeretettel vagyunk egymásnak adósak, akkor az azt jelenti, hogy magamnak meg kell halni, és a másikat be kell fogadnom mindenestül. Csak szeretetre, semmi több? Csak mindenre…

Isten eljárása, hogy bennünket szeretetre emeljen, igazán mesteri. Mert ott kezdi, hogy az emberbe beleidőzítve, betáplálva ott van a szerelem. Az egyedüli ember először csak egyvalakire lobbanjon lángra, gyulladjon föl, hogy magát is felejtve, legalább azt a másikat befogadja.

De hogy csalogat Isten erre! Ráhangolta már az embert kezdettől fogva a másikra, hogy az kedves legyen előtte, ne olyan mint ő, hanem másféle. Szép legyen, valami vonzó legyen benne, akkor majd csak kilép magából az ember érte. Aztán azt a kettőt úgy rögzítette, azt úgy időzítette, hogy befogadjanak egy harmadikat, akit nem nehéz befogadni, mert a testükből való, az életükből, az emberi természetet átadják neki, közvetlen közelségben van hozzájuk, hát ez csak nem nehéz.

És akkor valahogy a család érdekében már a szomszédságot is be kell fogadnia az embernek magába: mindig kijjebb és kijjebb csalogatja az embert az Isten önmagából. Csak így jön aztán Isten

Édei évbe is támogosa alapítványunkat

sérült fiatalokkal foglalkoznak és meg kapják szeretet meg Boldoggá tenni akarjuk

életüket .adója 1%kát adományozza nekünk idei évbe is .

azért támogosa alapítványunkat.
Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!
Az adományozó szelvényre ezt írja:
Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány
Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen