fel tétel nélküli szeretet

,,Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.”

 

Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz… És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (…) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.

 

 

,,- Szeretlek – suttogtam.
– Most már te vagy az életem – felelte egyszerűen.”

,,Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.”

,,Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!”

,,Éreztem – és úgy sejtettem, ő is érzi -, hogy a holnapi nap sorsdöntő lesz. A kapcsolatunk nem egyensúlyozhat továbbra is a kés élén, le kell esnie róla vagy erre, vagy arra – hogy merre, az teljességgel az ő döntésétől és ösztöneitől függ. Én már döntöttem, még mielőtt tudatosan választhattam volna, és kész voltam vállalni ennek a döntésnek minden következményét. Az én számomra nem létezett ijesztőbb, gyötrelmesebb gondolat annál, hogy elszakadjak tőle. Ez egyszerűen lehetetlenség.”

,,A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.”

,,Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.”

,,Megkérhetlek valamire? … Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekemben keresztülnézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?!”

,,Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele – soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.”

,,Itt vagyok…, amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.”

,,Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.”

,,Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.”

,,Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.”

,,Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet. ”

,,És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem.”

,,Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem – annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem.”

,,Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha… de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.”

,,És az oroszlán beleszeretett a bárányba… – mormogta. Elnéztem, elrejtve a szemeimet, ahogy megborzongtam az izgalomtól.”

: “Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem”

Szóval szereti őt?

–         Igen. Nagyon is.

–         Nos, az a legfontosabb.

–         Holnap elutazik, 2 hétre, és elakar vinni.

–         És, ha nem jön vissza?

–         Ez meg milyen kérdés?

–         Képzelje el. Elbúcsúzik tőle a reptéren, ő felszáll a repülőre, és nem látja többé. Feltudná dolgozni?

–         Nem. Nem. Tuti..

–         Tudja, mit tegyen? Értékelje őt, és amije van. Szeresse őt!  (Bárcsak filmből)

–         Gondolkodtam, hogy mit tegyek, és beszélgetni kezdtem egy, egy taxissal.

–         Taxissal?

–         Furán hangzik, de tényleg nagyon jó volt.

Vélemény, hozzászólás?