ábrahám

Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást.
Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz:
»Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.«
A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak:
»Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.«
Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
és így szólt hozzájuk: »Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál,
hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.«
Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához:
»Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!«
Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,
és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: »Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.«
Efron ezt válaszolta Ábrahámnak:
»Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!«
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal
az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába.
Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén.
Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.” (Ter 23,1–20)

Az ember egy ilyen sírvásárlás hallatára vagy semmi különöset nem gondol, vagy arra gondol, hogy milyen tipikus keleti szertartásos alkuról van szó. Kijönnek a város kapujába, ott szinte gyűlést tartanak a jogi ügylet lebonyolítására. Viszont ha a Szentírás szakembereinek a segítségével egy kicsit közelebb kerülünk a dologhoz, nagyszerű valami rejlik itt az egész sírvásárlásnál.

Önmagában az is érdekes, hogy milyen nagy terjedelemben számol be a sírvásárlásról az Írás. Később, a Teremtés könyvének 25. fejezetében Ábrahám halálát sem írja le ilyen részletesen. Még Isten Ábrahámnak tett első ígérete sem kapott ilyen sok helyet.

Szóval tipikus keleti alkudozásról van szó. Ravaszkodásról: egész másról van szó, mint amit a szavak mondanak. Majd lassan kiderül, hogy akkor még jobban föltűnne, hogy mi az érdemleges oka ennek, az indító oka, hogy ez az alku így bekerült ide a Szentírásba.