minden szentek ünnepe

Mai ünnepről elmélkedjünk el kicsit ma úgy mondva egyház minden Szentek ünnepét üli

egyház ilyenkor szoktunk kimenni temetőkbe úgy mondva tisztelet meg adni elhunyt

szeretteink mellet ezzel hogy mi kimegyünk temetőbe imádkozunk érte be imádkozzuk

ember társunkat lehet menybe mi őt lehet, hogy úgy élte az életet kegyelmekbe élt

legtöbbször ők lehetnek majd szentek ők nem lesznek egyháznak szenté avatva életbe

de úgy élete életét szentnek minisül úgy élettét szent lesz majd de élebe meg hal és

úgy éli életét lehet vannak apró kis hibája nekünk keresztényeknek imádkozunk

érte lelki üdvéért be tud majd jutni mennybe szent is lehet nekünk úgy életét szent is

majd minősül ez csak utolsó órákba derül ki majd ő nekünk meg fentik járnak

közbe ő is szent lehet nekünk úgy életét . Mondjuk gyereknek nincsen nagy hibája

életbe meg hal valami miatt ugye egy anyának nagy veszteség de ilyenkor minden

szentek napján tiszta lékkel imádkozzunk egy szeretteink felé őt is úgy élete életért

meg van neki bocsátva amit elkövetett életbe őt is majd szent nek tisztelhetjük őt csak

úgy kel életét élni imádkozni érte be juthasson szentek társaságba .

A mennyország vonzásában
A hittanórákon szívesen rajzoltatok a gyerekekkel, főként a kisebbekkel. A rajzokkal, a rajzolással könnyebben megjegyzik a bibliai történeteket és kifejezhetik érzéseiket. Az egyik kislány minden rajzát azzal kezdi, hogy felülre rajzol egy kék vonalat vagy foltot, alulra pedig egy zöldet. Mindegy, hogy a csodálatos kenyérszaporítást, a tékozló fiú esetét vagy a keresztút egy állomását kell éppen lerajzolni, nála elmaradhatatlan a kék és a zöld színű vonal a kép tetején és alján. Mert minden az ég és a föld között történik. Minden esemény helyszínét alulról a föld, felülről az ég határolja. Egyszer a mennyországot kellett a gyerekeknek lerajzolni, mert éppen arról tanultunk, beszélgettünk az órán. Kíváncsi voltam, hogyan kezd most neki a rajznak, figyeltem munkáját. Felülre, szinte gondolkodás nélkül megrajzolta a kék vonalat, ahogyan máskor is szokta. Kezébe vette a zöld ceruzát, hogy megrajzolja az alsó vonalat is, de megállt, elgondolkodott, magában rájött, hogy ez így nem lesz teljesen jó, mert a mennyország nem az ég és a föld között helyezkedik el. Letette a zöld színest, gyorsan fordított egyet a lapon, hogy a kék vonal kerüljön alulra, és aztán az ég fölé elkezdte megrajzolni az általa elképzelt mennyországot.
Önmagunkat és szűkebb környezetünket mindig viszonyítva, a nagyobb világ kereteihez viszonyítva helyezzük el az ég és a föld között. Ettől az elképzeléstől felnőtt korunkban sem tudunk szabadulni, s nem is kell. De mi lesz a viszonyítási pont a túlvilágon? Elég-e annyi, hogy valahol az ég felett található a mennyország? Egy gyermeknek elég. A felnőtt már tudja, hogy a menny esetében nem helyről beszélünk, amelynek elhelyezkedését bejelölhetjük a csillagászati térképeken valahol a csillagok között fényévnyi távolságra. Mert a mennyország, az üdvösség, az örökké tartó boldogság nem hely, hanem állapot, amelynek viszonyítási pontja Isten. A hitében fejlődő ember nem ragad le a gyermekkori elképzelésnél, az ég és föld közti létezésnél, hanem már földi életében is Istent tekinti a viszonyítási pontnak és megérzi Isten vonzását, felébred szívében a vágy, hogy a mennybe jusson.

Istenünk, te a szeretet mindennapi megélésére hívsz minket. Segíts, hogy szeretettel, irgalommal forduljunk a szenvedőkhöz, a bajba jutottakhoz, a nélkülözőkhöz és a szükséget szenvedőkhöz, és bennük Krisztust vegyük észre. Segíts elkerülni azokat a veszélyeket, amelyek elvonják figyelmünket tőled, a te szeretetedtől. Adj erőt rálépnünk a szeretetnek arra az útjára, amely a sírást, a szelídséget, az éhezést és a szomjazást, az irgalmasságot, a tisztaszívűséget, a békességes lelkületet és az üldözések elviselését olyan értéknek tekinti, amely tehozzád vezet.