a várakozás

Így advent elején kicsit készülődjünk lelkileg karácsonyra advent úgy mondva várakozás

időpontja is erről elmélkedjünk egy kicsit várakozás dologról .mi ha épen elutazunk valahova

ugye előtte meg tudjuk honnan hova jutunk el időbe meg is érkezünk célunkhoz ugye ezt

nagyon várja az ember mikor érkezik az időpont ahova el akarunk jutni ezt dologit mindig

várja az-ember el utazást megérkezzen szerencsésen az ember céljához ez várakozás ember életébe

ember legyen épen beteg egy ember itthon nagyon várják itthon mikor is gyógyul meg az

illető hogy újra küzdtünk lehessen örülhessünk egymásnak újból együtt lehetünk azon

helyen ez nagy öröm annak embernek várni másik fel épülését együtt örvendhessen otthon.

Kicsit adventi várakozásról elmélkedjünk ilyenkor ember elhatározza magába miről

is szeretne lemondani adventbe azzal egy kicsit lelkét fől készíti lemondás dolgáról

ami léleknek ilyenkor nagyon fontos adventbe lemondást gyakoroljon az embernek mindig

üdvére fog válni ha lemondást gyakorolja azzal várja Urunk születést csak ezt lemondásokból

tudjuk meg tapasztalni addig sokat kel várakozni életbe meg tapasztaljuk jot majd életünkbe

én szokásos lemondást gyakorlom már évek-óta advent elejétől egészen karácsonyig nincsen

tévé nem használok úgy várakozom karácsonyra Urunk születésére .

Szeretnénk felkészülni az Úr jövetelére, az Úr érkezésének napjára, nehogy „készületlenül érjen minket az a nap.”
Advent 1. vasárnapjának evangéliuma emberi léptékeinket sokszorosan felülmúló képekben írja le a világmindenség végső sorsát: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban. A mindenség összetartó erői megrendülnek.” Ezek a képek arra emlékeztetnek minket, hogy a teremtett világ törékeny és mulandó. Mindaz, ami megtalálható a világon, előbb vagy utóbb megszűnik, elmúlik. A keresztény embert mégsem félelem tölti el, amikor erre gondol, hanem remény. Annak reménye, hogy ekkor fog beteljesedni az Úr szava: „Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Az advent eljövetelt jelent, Isten eljövetelét emberi világunkba. Ez az eljövetel átöleli az emberiség és a világ történelmét. Két kiemelkedő pontja van, Krisztus első és második eljövetele. Az első már megtörtént az idők teljességében, mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, a második a jövőben fog bekövetkezni, ez lesz az Úr dicsőséges visszatérése, erre még várnia kell az emberiségnek. Felesleges találgatnunk, hogy e két esemény között mennyi idő fog eltelni, ezt egyedül Isten tudhatja.
A mi feladatunk az, hogy az adventi hetek során felkészüljünk annak megünneplésére, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus emberré lett, eljött emberi világunkba, emberként született meg Betlehemben, ezt a titkot ünnepeljük karácsonykor. Az ünnep közeledtével egyre jobban érezzük a csodálatos hely, a betlehemi barlang, a jászol vonzását, végső soron Isten vonzását, aki a szeretet, a béke és az öröm közösségében akar élni velünk. Életünk gondjai és az ünnep előtti teendőink ellenére is gondoljunk arra, hogy Isten jelen van a világban és jelen van bennünk. A bennünk lakó és karácsonykor minden évben újjászülető Isten a mi hitünk, a mi reményünk és a mi szeretetünk által akar újra világosságot, fényességet hozni a világba.  Örökkévaló Istenünk! Ma elindulunk adventi utunkon, megkezdődik számunkra a karácsonyi előkészület. Szeretnénk megérteni a régmúlt idők eseményeit, a te titkaidat az üdvtörténet során. Aztán megértjük, hogy tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és reménytelenségéből. Mert Jézus Krisztus újbóli megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt bennünk. Segíts minket, hogy helyesen értékeljük a múltat! Adj erőt a jelen mindennapi küzdelmeihez és új értelmet jövőnknek!

Vélemény, hozzászólás?