kerestet amit hordanunk kel életen át

Embereknek mindenkinek van keresztje amit úgy mondva életébe hordni kel azt kersztet

de van olyan pillant amikor igenis nehéznek tűnik az kereszt amit hordunk amikor ezt

ezt érezzük nagyon nehéznek érezni kerestet mi vagyunk olyan helyzetbe hogy ördög meg

próbálkozik velünk és meg keserít minket úgy hogy nem érezzük dolgokat annyira meg

kísérti ember minket lefárasztja akkor embert ilyenkor azt érzi az ember nagyobb kereszt

van rajta az emberen de ez nem igaz mindenkinek olyan kereszt van rá bízva amit

úgy mondva el is bírja az illető de van olyan dolgok amit igen csak nehéznek tűnik az

kereszt de lehet kérni segítséget ha nem bírjuk egy ki lelki tanács igenis sokat segítséget

az embernek vinni keresztet ami épen nehéz volt a tanács lentidet akkorát tudjuk vinni

keresztet ami nehéz volt ugyanolyanak érezzük keresztet ami van rajtunk kereszt mindig

egy forma amit elbírunk annyit hordunk egy életen át csak kereszt hordozást nem szabad

fel adni annyit viselünk el bírunk .gondoljuk is egy kicsit bele Urunk Jézus amikor cipelte

nehéz kereszt amit mi bűnösök amit halmozzuk bűnöket hegyekre mi adtunk bűneikkel

okoztuk nehéz kereszt neki ő értünk szeretetből halt meg értünk kereszten .kórházba van

az illető gyengének érzi magát le betegedet de keresztünk ugyanolyan amit elbír az ember .

Keresztet a földön minden ember kap:

az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.

Szülessen kunyhóba, avagy palotába,

El van készítve az ő keresztfája.

Az a csoda azután, hogy senki sem látja,

milyen nagy a másik ember keresztfája.

Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,

míg a másik zokog, és a földre rogy.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,

Hogy vérzik a válla és sebes a háta.

Van, aki alázattal és lehajtott fővel

viszi a keresztjét – krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi,

minden sarkon megáll, ha lehet – leteszi.

Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,

hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,

abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.

Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,

segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,

elfogadni, hej, sehogy sem akartam.

Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,

oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,

tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.

Tövises utakon elgyengült a lábam,

vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,

vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.

Elmentem messzire, idegen országba,

oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem, azok egytől-egyig

kigúnyolnak, lettek ellenségim.

Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,

könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel keresztemet nehéznek tartottam,

azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.

Oda van az téve gyermekem sírjára,

egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem, hajam fehér lett,

de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.

Naponta növekszik a keresztem súlya,

vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.

Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,

Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni,

Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,

De az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon, ki vinni segíted,

A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.

Amikor meghalok, eltemetnek engem,

letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,

És most visszaadom Neked a keresztem.

Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem,

Lelkemet vedd hozzád, magadhoz a

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, álló emberek, cipők és túra/szabadtéri

Vélemény, hozzászólás?