családi szeretet

A szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott, mint ember.

 

Személyükben két világ ütközött össze, anyám beteges volt, vérszegény, fejfájós, apám nyolcvanon túl még a házmesterné fenekét csipdeste, próbáld elképzelni, milyen iszonyat lehetett nekik egymással élni. “Nekik – szikráztam rá -, nekik, nem neked?”
“Én így is szerettem őket, mondtam már – felelte Szobotka. – Mindenkinek joga van a boldogtalansághoz, joguk volt nekik is.”

 

Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem – és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik.

 

A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.

Édei  évbe  is  támogosa  alapítványunkat

 

sérült   fiatalokkal  foglalkoznak és  meg  kapják  szeretet  meg  Boldoggá  tenni  akarjuk

 

életüket  .adója  1%kát  adományozza   nekünk  idei  évbe  is .

 

azért  támogosa   alapítványunkat.

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

Vélemény, hozzászólás?