a vágyaink hegye

mai Világba úgy vagyunk éljük életünket keressük boldogságot  és úgy vagyunk vele amit ki

 

nézzük  mai világba azt annak nem igazán akarunk határt húzni vágyainak  teszünk is róla életbe

 

meg tudjuk szerezni életünkbe  amit  nagyon szeretnék   amikor gyereke vagyunk életbe szülőinek

 

elmesüljük  mit is szeretnék életbe meg vegyenek nekünk első ilyen  vágyunk mindig  gyerek korunkba

 

kezdődik akkor  még kicsi vágyaik vannak de  ezt is minden képen meg szeretnék kapni nagyon

 

vágyódunk rá  mai világba  meg látunk valamit akkor már nagyon vágyódunk rá meg szeretnék

 

venni vagy kapni életbe mondjuk annyira vágyódik egy  ember leptopra mert életbe nagyon

 

szeretné  de  ugye   ezt  össze kel spórolni neki  meg legyen neki boldogsága amire vágyódik

 

nagyon .de  amikor vágyaink hegyét  halmazuk fel  boldogok legyünk be teljesedet vágyunk

 

de  ettől még vágyainktól amit szeretnék meg szerezzük egy kis időre leszünk boldogok mert

 

vágyunk be teljesedet akkor boldog vagyunk   kis időre .de boldogság igazán szeredbe alapszik

 

őt igazán szeretik boldog ö is életbe .életünkbe mindig isten kel  keresni akkor boldogok leszünk.

 

Jézus azt ajánlja a mai evangéliumban, hogy ne a gazdagodás, ne a földi javak gyűjtése legyen a legfőbb életcélunk, hanem az Istenben való gazdagodás. Tanításának elmondására az ad alkalmat, hogy valaki kéréssel fordul hozzá, segítséget kér tőle, hogy egy örökösödési vita rendeződjön. A testvérek közti vita tárgya az örökség, a vagyon. Amikor ezt Jézus megtudja, akkor rögtön kijelenti, hogy nem akar foglalkozni az üggyel, nem szeretné megismerni a helyzetet, nem akar ítélőbíró lenni egy olyan ügyben, amelyben emberek esnek egymásnak minél nagyobb vagyon megszerzése érdekében. A kérés elhangzásának pillanatától érződik Jézus ellenállása, meg sem fordul a fejében, hogy ilyen anyagi ügyekkel foglalkozzon. Aki ismeri életmódját és elvárásait tanítványaival szemben, az nem csodálkozik ezen. Ő maga mindig egyszerűen élt, nem volt semmilyen vagyona, nem volt háza vagy földbirtoka. Vándorbotján kívül semmije nem volt. Pénzt nem hordott magánál, mert nem volt neki, még a templomadót is csak úgy tudta megfizetni, hogy csoda révén jutott pénzhez. Arra az esetre gondolok, amikor Kafarnaumba érve a templomadó szedésével megbízottak számon kérik Pétertől: „A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?” (Mt 27,24). A kérdést hallva Jézus utasítást ad Péternek, hogy menjen a tengerhez, vessen horgot vízbe, és az első horogra akadt hal szájában találni fog egy pénzt, ebből fizesse meg a templomadót. Szegénységére jellemző, hogy reggelente, amikor elindul, még nem tudja, hogy este hol fog nyugovóra térni, szállást találni. Egy követésére lelkesen vállalkozónak ezért mondja: „A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét” (Mt 8,20). Szegénységére jellemző továbbá, hogy vándorútjai során mások gondoskodnak róla, főként jószándékú asszonyok, akikről név szerint is megemlékezik Lukács evangélista (vö. Lk 8,1-3).
Ugyanezt az egyszerűséget kívánta meg tanítványaitól is. Amikor útra küldi őket, akkor kifejezetten kéri, hogy semmit ne vigyenek magukkal, ne az anyagi javakban, hanem tőle kapott hatalomban bízzanak. Ezt mondja nekik: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut!” (Lk 10,4).
Az evangélium második felében Jézus példabeszédet mond egy gazdagról, aki semmi mással nem törődik, mint vagyona gyarapításával. Az Úr figyelmeztetése azoknak szól, akik ehhez az emberhez hasonlóan élnek: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?”
A vagyonodban bízol vagy Istenre bízod az életed? A gazdagság által nyújtott biztonságban bízol vagy Isten gondviselésében? A vagyon féltése van a szívedben vagy Isten él benne? Kié a szíved?

 

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt ajánlod tanítványaidnak és minden követődnek, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek. Ugyanezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van rengeteg pénzünk, valójában végtelenül szegények vagyunk, ha a lelki értékeket semminek tekintjük. Hiába gondoljuk magunkat gazdagnak, ha közben nincs szükségünk rád. Hiába gyűjtögetjük és nézegetjük földi kincseinket és javainkat, mert a gazdagság elvakít minket, és nem látjuk meg a szükséget szenvedő embereket. Segíts minket, Urunk, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk! Segíts minket a lelki kincsek gyűjtésében, a jócselekedetek gyakorlásában!