as szerelem

Na jó, ez nem chat, így ha már nagy levegővétel után is, de megosztom veled az én storym, mely az Interneten szövődött és a nagyon rideg valóságban ért véget. Ezzel talán ellőttem a “poént”, de kezdjük az elejéről:

2001. nyarát nem felejtem el nagyon sokáig – talán sosem. Májusban kezdtem el aktívan chatelni a Trefort nevű chaten. Itt megismerkedtem rengeteg emberrel, barátságok szövődtek és történt egy csalódás is, amit mások is rengetegszer tapasztaltak. Csak itt én voltam a személy, aki nem küldött magáról képet, és a lány bizony egyből visszakozott, és az addig becéző szavak és kedvesség egy szempillantás alatt emlékké váltak.

Ez nagyban visszariasztott a chates ismerkedéstől, de nem tágítottam. Nem elsősorban partnert kerestem, hanem egy jó társaságot, akikkel a virtuális világon kívül is össze lehetett járni és jól megértettük egymást. Ezért lógtam fenn továbbra is minden éjjel, és az egyik éjszaka bizony egy magát “gyongyke”-nek hívó emberke kért segítséget a szobában bárkitől díszgyertya ügyében. Én rögtön rápriviztem és segítettem keresni pár díszgyertyás oldalt és azokat belinkeltem. Erre reagált egy olyat, amit soha életemben nem fogom elfelejteni: “Imádnivaló”. Azt hittem először, hogy a gyertyákra gondol, mert hiszen az előzőkből kiindulva nem nagyon voltam bőviben az önbizalomnak. De nem, ezt nekem és csakis nekem mondta, mindenféle bemutatkozástól, meg képküldéstől eltekintve, hiszen akkor kb. 15 perce beszélhettünk.

Egész éjjel chateltünk, és rengeteg gondolatot megosztottunk, és nem az átlagos csevegés volt, (honnan írsz, hogy nézel ki, hány éves vagy, van kocsid, tanulsz) hanem mindenféle témáról beszélgettünk, nevettem nagyokat. Ezután elárulta, hogy 38 éves. Azt hitte, hogy ennek hallatán majd gyorsan lerázom és kilépek. De nem. Ez nálam nem számított (én voltam 21), mert érdekelt az a nő. Mert nő volt, hogy félreértés ne essék.

Sokat beszélgettünk ezután, és úgy adódott, hogy Miskolcra utazom pár napra, és akkorra megbeszéltünk egy találkozót.

Nagyon izgultam és már az elején jól kezdtem: késtem vagy egy órát. Nem volt gond, az egész napot együtt töltöttük, majd egy véletlen esemény folytán úgy alakult, hogy nála töltöttem az egész éjszakát is. Végig beszéltünk, és egy percre sem lanyhult az egymás iránti figyelem. Életem legizgalmasabb éjszakája volt. Fura ezt leírni, de akkor nagyon szerelmes lettem. Elfogott a vágy, hogy vele maradjak, hogy együtt töltsük napjainkat, hogy együtt legyünk amennyit csak lehet. Rengeteg akadályozó tényező volt, a legfőbb persze az, hogy nem tudtam ő mit gondol rólam. De ezt a találkozásunk után éreztette: jött az  hogy “Hiányzol”. Ment a válasz. Elkezdődött…