a barátság

“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó

A barátság nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb.

Az igaz barát olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.

A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.

A végtelenhez mérve nem is létezünk. A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér, ha nincs barátunk, elvisz a szél!

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatra kész barátság. S nincs ritkább Barátság

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

“Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja.” (

Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is.

Az életünket egyrészt mi magunk, másrészt a barátaink tehetik boldoggá, vagy boldogtalanná.