a vízkereszt

nem  olyan  rég  meg ünnepeltük mi urunk

 

Jézus születését  ma 3 királyok útnak indultak

 

a  tisztelt le  Roni mi urunk Jézus felé  ők  is hirek

 

szerint  mentek betlehembe   ott volt egy fény

 

ami  jelezte ott  születet  meg  mi urunk jézus

 

ez   nagy öröm volt világnak  ezzel születéssel

 

váltotta   meg  világot  jézus nekünk jobb legyen

 

mi igazán úgy állunk hozzá nincsen  semmi féle

 

meg hálálni való sokan úgy fogják fel pedig igenis

van mit  meg köszöni neki ő szeretetből jött

 

világra  hogy  meg mentse  világot  .3király aki

 

mai  nap  tiszteletüket  tettek felé ők nem vittek

 

nagy  ajándékot vittek neki tömjént  mirhát

 

aranyat  adtak neki  .mi  tüllünk  azt  kéri  hogy

 

adjunk  szálást  a  lelkünkbe de  sokan  nem adnak

 

neki  szálást  ő   te lelkedbe  be akar költözni ott

 

is  szeretne   lelkedbe élni  ez te  minden nap  meg

 

teheted  lelkedbe éjen közted legyen tiszta lélek

fontos 3király is el ment  őt  fel  keresni őt

 

meg  adni tisztelet felé  amit  vízkeresztkor  soktak

 

3 királyok .

 

Sok keresztény ember lehorgonyoz a betlehemi jászol előtt. Számukra a legszebb vallási élmény a karácsony, a szeretet ünnepe, ezért úgy gondolják, hogy életük hajója megállhat, innen már nem kell tovább indulniuk. Megelégednek a karácsonyfák gyönyörű látványával, olykor hiányolják a havat, ha éppen nincs fehér karácsony, de ennél több nem hiányzik nekik. Örülnek annak, hogy az ünnepnapok idején nem kell munkába menniük, jobb esetben elsétálnak gyermekeikkel vagy unokáikkal a templomba, hogy megnézzék a betlehemet. A gyermeki lelkületből, amit Jézus többször is ajánl követőinek, ha több nem is, de annyi azért megmaradt bennük, hogy felnőttként is szívesen, hosszasan és elérzékenyülten nézegetik a jászolban fekvő Kisjézust. De ezen a ponton a legszívesebben megállnának, megállítanák az időt, végleg lehorgonyoznának. Miért is eveznének mélyebb vizekre? Miért is hajóznának a kereszthordozás, az áldozatvállalás vizeire? Az ilyen emberek valójában megtagadják önmaguktól a lelki fejlődés gyümölcseit, Jézust pedig örök gyermekségre ítélik. Mintha csak azt mondanák a betlehemi kisdednek: „Maradj csak mindig gyermek! Nem kell felnőnöd, mert még komoly erkölcsi igazságokat mondanál nekünk, amelyeket nem szívesen tartunk meg! Nem kell neked szenvedned és meghalnod a kereszten, mert még a végén tőlünk is hasonló önfeláldozást kívánnál!”
Talán érezzük és értjük, hogy mennyire komolytalan ez a gondolkodás a keresztény élettel kapcsolatban. És talán értjük azt is, hogy a mai napon ünnepelt napkeleti bölcsek a betlehemi kisded jövőjére, felnőtt korára, életének beteljesedésére irányítják a figyelmünket. Aki most még gyenge gyermekként fekszik a jászolban, valójában a világmindenség királya és az egész világ Ura, ő az Isten Fia, ő a szenvedést és a halált önként vállaló Megváltó. Ezekre a most még láthatatlan titkokra utalnak a bölcsek ajándékai. Az arany a királynak szól, a tömjén az istenségét hirdeti, a mirha pedig utalás a szenvedésére és halálára.
Talán érezzük és értjük, hogy nem mondogathatjuk örökké a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőle, hogy jövő karácsonyig aludjon és lehetőleg ne zavarjon minket évközben! Nem énekelhetjük neki örökké, hogy küldjön rá álmot a nagy ég és aludjon tovább a szent Fiú, hiszen ennél még sokak karácsonyi slágere, a Csendes éj című dal is több igazságot fogalmaz meg. Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy a Kisjézusban ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk benne a megváltót és az üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Igen, neki köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neki köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. De ehhez fel kell szednem a horgonyt, ki kell eveznem a mély vízre, ahol valóban veszélyek fenyegetnek. A kísértések, a könnyelműség, a felelőtlenség veszélyei. De e veszélyek közepette sem vagyok egyedül, mert az Úr nem hagy magamra, nem hagyja el életem hajóját. Utunk során biztosan észre fogjuk venni, hogy az egykori Gyermek, a kisded Jézus felnőtt és közben mi is felnőttünk, lelkileg fejlődtünk. Ne ítéljük se őt, se önmagunkat örök gyermekségre! A gyermeki lelkület, az Istenre való ráhagyatkozás, az Istenben való gyermeki bizalom és a neki való engedelmesség nagyon fontos, de nem megállást, nem lehorgonyzást jelent, hanem szüntelen haladást és fejlődést.

 

Kérem, adója 1 %-ával támogassa alapítványunkat!

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen