a szabadságunk

Minden dolog természete – legyen az passzív élettelen anyag, vagy aktív növényi, vagy ösztönös állati lét – önmaga fenntartására törekszik, még ha ez a törekvés nem egyéb is, mint csupán ellenállás a környezet létét fenyegető erőinek. Az anyagi létezőnek ez az alapvető önfenntartása a természet első és szükségszerű törvénye, és nem ismer kivételt. De az ember személy, és így az önfenntartásra való törekvése is túlmegy az alsóbbrendű lényekén, mert ésszerű és tökéletesen tudatos céllal rendelkezik. Ez a cél szintén szükségszerűen van jelen bennük, és egy tág fogalommal boldogságnak hívjuk. Már Platón és Arisztotelész is erre a szükségszerű boldogságra való törekvésben látta az erkölcsi természettörvényt. Más szóval az emberi személy szükségszerűen törekszik a boldogságra, amely nem más, mint saját fizikai, értelmi, akarati, morális és esztétikai képességeink és törekvéseink összhangja és azok teljes mérvű beteljesítése. Szent Ágoston ezt így fogalmazza meg: Boldogok akkor vagyunk, ha megvan mindenünk, amire (értelmes) természetünk csak vágyhat.

De a boldogság általános cél – mert minden ember célja –, és szükségszerű eél, mert senki sem tud boldogtalanságra törekedni. Azonban evilági életünkben a boldogság elérésére csak egyedi eszközök vezetnek, amelyeknek egyike sem foglalhatja magába a teljes boldogságot. Minden egyes ilyen eszköz csak valami részleges jót foglalhat magába, ami jó ma, de kevésbé jó holnap; egy szempontból jó, a másik szempontból nem; egyenesen vagy csak kerülő úton vezet célra. Mivel ezen eszközök egyikének sincs meg a boldogság ellenállhatatlan vonzóereje, azért szabadon hagyják akaratunkat, hogy választhassunk közöttük. Ezen eszközök száma matematikailag szólva végtelenre rúg. Éppen ez a körülmény teszi természetünket szabaddá: szabadon választhatunk tehát ezen mennyiségileg végtelen számú eszköz között, hogy melyiket akarjuk használni az egyedüli és szükségszerű boldogságunk elérésére.

Minden törekvésünk végső célja a boldogságban való „önbeteljesítés”, amit világosabb és kevésbé félreérthető szóval élve személyiségünk teljes kifejlődésének is hívhatunk. Tehát két dolog világos: A boldogságra való ésszerű és szükségszerű törekvés (1) az eszközök között való szabad választás (2) szükségszerű feltétele.

 

Minden dolog természete – legyen az passzív élettelen anyag, vagy aktív növényi, vagy ösztönös állati lét – önmaga fenntartására törekszik, még ha ez a törekvés nem egyéb is, mint csupán ellenállás a környezet létét fenyegető erőinek. Az anyagi létezőnek ez az alapvető önfenntartása a természet első és szükségszerű törvénye, és nem ismer kivételt. De az ember személy, és így az önfenntartásra való törekvése is túlmegy az alsóbbrendű lényekén, mert ésszerű és tökéletesen tudatos céllal rendelkezik. Ez a cél szintén szükségszerűen van jelen bennük, és egy tág fogalommal boldogságnak hívjuk. Már Platón és Arisztotelész is erre a szükségszerű boldogságra való törekvésben látta az erkölcsi természettörvényt. Más szóval az emberi személy szükségszerűen törekszik a boldogságra, amely nem más, mint saját fizikai, értelmi, akarati, morális és esztétikai képességeink és törekvéseink összhangja és azok teljes mérvű beteljesítése. Szent Ágoston ezt így fogalmazza meg: Boldogok akkor vagyunk, ha megvan mindenünk, amire (értelmes) természetünk csak vágyhat.

De a boldogság általános cél – mert minden ember célja –, és szükségszerű eél, mert senki sem tud boldogtalanságra törekedni. Azonban evilági életünkben a boldogság elérésére csak egyedi eszközök vezetnek, amelyeknek egyike sem foglalhatja magába a teljes boldogságot. Minden egyes ilyen eszköz csak valami részleges jót foglalhat magába, ami jó ma, de kevésbé jó holnap; egy szempontból jó, a másik szempontból nem; egyenesen vagy csak kerülő úton vezet célra. Mivel ezen eszközök egyikének sincs meg a boldogság ellenállhatatlan vonzóereje, azért szabadon hagyják akaratunkat, hogy választhassunk közöttük. Ezen eszközök száma matematikailag szólva végtelenre rúg. Éppen ez a körülmény teszi természetünket szabaddá: szabadon választhatunk tehát ezen mennyiségileg végtelen számú eszköz között, hogy melyiket akarjuk használni az egyedüli és szükségszerű boldogságunk elérésére.

Minden törekvésünk végső célja a boldogságban való „önbeteljesítés”, amit világosabb és kevésbé félreérthető szóval élve személyiségünk teljes kifejlődésének is hívhatunk. Tehát két dolog világos: A boldogságra való ésszerű és szükségszerű törekvés (1) az eszközök között való szabad választás (2) szükségszerű feltétele.

 

Minden dolog természete – legyen az passzív élettelen anyag, vagy aktív növényi, vagy ösztönös állati lét – önmaga fenntartására törekszik, még ha ez a törekvés nem egyéb is, mint csupán ellenállás a környezet létét fenyegető erőinek. Az anyagi létezőnek ez az alapvető önfenntartása a természet első és szükségszerű törvénye, és nem ismer kivételt. De az ember személy, és így az önfenntartásra való törekvése is túlmegy az alsóbbrendű lényekén, mert ésszerű és tökéletesen tudatos céllal rendelkezik. Ez a cél szintén szükségszerűen van jelen bennük, és egy tág fogalommal boldogságnak hívjuk. Már Platón és Arisztotelész is erre a szükségszerű boldogságra való törekvésben látta az erkölcsi természettörvényt. Más szóval az emberi személy szükségszerűen törekszik a boldogságra, amely nem más, mint saját fizikai, értelmi, akarati, morális és esztétikai képességeink és törekvéseink összhangja és azok teljes mérvű beteljesítése. Szent Ágoston ezt így fogalmazza meg: Boldogok akkor vagyunk, ha megvan mindenünk, amire (értelmes) természetünk csak vágyhat.

De a boldogság általános cél – mert minden ember célja –, és szükségszerű eél, mert senki sem tud boldogtalanságra törekedni. Azonban evilági életünkben a boldogság elérésére csak egyedi eszközök vezetnek, amelyeknek egyike sem foglalhatja magába a teljes boldogságot. Minden egyes ilyen eszköz csak valami részleges jót foglalhat magába, ami jó ma, de kevésbé jó holnap; egy szempontból jó, a másik szempontból nem; egyenesen vagy csak kerülő úton vezet célra. Mivel ezen eszközök egyikének sincs meg a boldogság ellenállhatatlan vonzóereje, azért szabadon hagyják akaratunkat, hogy választhassunk közöttük. Ezen eszközök száma matematikailag szólva végtelenre rúg. Éppen ez a körülmény teszi természetünket szabaddá: szabadon választhatunk tehát ezen mennyiségileg végtelen számú eszköz között, hogy melyiket akarjuk használni az egyedüli és szükségszerű boldogságunk elérésére.

Minden törekvésünk végső célja a boldogságban való „önbeteljesítés”, amit világosabb és kevésbé félreérthető szóval élve személyiségünk teljes kifejlődésének is hívhatunk. Tehát két dolog világos: A boldogságra való ésszerű és szükségszerű törekvés (1) az eszközök között való szabad választás (2) szükségszerű feltétele.

Szeretettel  fordulok   önökhöz   idén is  ha  szeretne  adó  1%  adja    beteg

 

Fiataloknak  tovább   tudjon   működni  alapítvány  előre  köszönjük  gondol-ránk  is

 

Az adományozó szelvényre ezt írja:

Mint a többi ember Közhasznú Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13 előre köszönik szépen

 

 

 

 

Az Alapítvány neve:  Tura Egyházközségéért Alapítvány

 

Az Alapítvány adószámunk:      18206672-1-13

 

Vácszentlászlói Egyházközségért Alapítvány egyházközségünk által működtetett civil szerevzetet, amely adószáma: 18727133-1-13

Vélemény, hozzászólás?