a jó termés

minden  ember  volt  már  olyan  helyzetbe  ültetni

 

kelet    és    néha  van  úgy  hogy  elültetjük magokat

 

és  az  ugye  idő  kérdése  az  hogy  az  termést hozzon

 

az  dolog   ahhoz  kel   jó találj hogy  termést sikerüljön

 

nekünk  ugye  mi  az  életünkbe    el rendezzük azt

 

bizonyos  keretet hogy jó  meg  legyen művelve  és

 

ha  jó találj    ha  igazán  meg  van művelve találj

 

akkor   lehet  hogy  jó  termés fog   teremni . mi

 

magunk is  ha  evangéliumot meg  hallgatjuk  azt

 

tettekre kéne váltani hogy  meg  éred jen az bizonyos

 

mag  és  jó  talajba hulljon és  jó  belénk van vetve az

 

bizonyos mag mi  meg boronájuk hogy  jó  be éred jen

 

bennük az  bizonyos  mag  és jó  termést hozzon majd

 

bennünk de  ahhoz nekünk azt   talajt  jó meg kel

 

hallgatni   nekünk    tettekre kel  váltani és jó beérd

 

bennünk  jó termés lesz .hányszor  van az embernél

 

meg  hallgatja  dolgokat   és   az mag  nem jó talajba

 

hull és  nem  hoz  termést az mag az embernél .

 

Még az egyszerű plébánosának beszédét is szívesen és figyelmesen meghallgatta. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy egy ilyen nagy műveltségű férfiú hogyan lelheti örömét és kedvét egy pap prédikációkban, így válaszolt: “Ha a pap prédikál, én Jézust látom mögötte, aki veti az ige magvait!” Ennek hallatára talán sokunkban felvetődik a kérdés: Idestova kétezer éve folyik a keresztény igehirdetés a Biblia, keresztény könyvek és prédikációk által, de az eredmény nem áll arányban ezzel az erőfeszítéssel. Vajon mi a magyarázata annak, hogy mi emberek nem lettünk jobbak. Hol a hiba? A Magban? Isten igéjében? Vagy a talajban, az ember lelkében? Jézus többször hasonlítja az Isten Igéjét a maghoz, gabonamaghoz, búzamaghoz. Csodálatos valami a búzaszem. Abban élet van összesűrítve. Istennek az Igéje is ilyen élő, életerő feszül benne, az erejénél fogva kezd el csírázni, növekedni és teremni. Ha tehát az Ige bekerül egy ember szívébe, mint mag a földbe, az erejénél fogva kezd el ott csírázni, kezd növekedni, és terem szeretetet, hitet, reményt. Isten számon tartja az Ő mennyei magvetését, minden egyes búzaszemet az emberszívek talajában. Nos, az a mag nem hiába van ott, egyszer elvégzi a munkát abban a szívben! Jézus elbeszéléséből látjuk, hogy a magvető szándékosan hinti a magot. Tudja, ismeri az elvetett mag fenyegetettségét. Tudja a talaj ellenállását. Mégis vet. Vet a jól megdolgozott talajra úgy, hogy tudja, a magok jó földbe estek, kicsíráznak, pompásan növekednek, és igen jó aratást lehetett várni. De vet úgy is, hogy tudja, jöhet jégeső, nagy meleg, vihar, és tönkretehet mindent. Tudja, nem hiábavaló vetni. Tudja, hogy nem adott minden feltétel, de mindennek ellenére, minden emberi erő ellenállása ellenére lesz valami termés. Jézus nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy igéjének eredménytelensége legtöbbször a hallgatók; a befogadók magatartásában keresendő. Hányszor megyünk úgy haza a templomból, hogy otthon, nem is tudjuk már, mit hallottunk. Ennek ellenére Isten nem sajnálja a magot. Hinti bőven a jó földbe, hinti még akkor is, ha útfélre vagy köves helyre, vagy pedig tövisek közé esik. Nekünk iparkodnunk kell jó talajjá válnunk az isteni Ige befogadására. Jó és bőséges termést kell hozunk. Kérjük Istent, adjon nekünk készséges szívet tanításának befogadására, hogy életünk százszoros termést hozhasson.