egy szép gondolat

a Mária Rádió élőben is közvetített. Nagy öröm, hogy az egész templom megtelt, a bejárat előtt és az oldalkapu előtti kertben is szép számmal álltak hívek, a gyémántmisét követő agapéra pedig a templomkert is tele lett.
A gyémántmisést először rendtársa és kollégája, a Szent Margit Gimnázium igazgatója, Görbe László piarista atya köszöntötte a Margit Gimnázium diákjai és tanárai nevében is, kérve Lajos atyát, hogy hirdesse továbbra is az Evangéliumot. Sík Sándor Te Deum című verséből idézett:
“Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet…”
Görbe atyát követően rendtársa, Labancz Zsolt piarista atya, a Magyar Piarista Rendtartomány tartományfőnöke kösznötötte Lajos atyát:


A Piarista Rend Magyar Tartománya, szeretett rendtársaid nevében nagy szeretettel, örömmel és büszkeséggel köszöntelek! Nagy örömmel, hogy együtt tudjuk ünnepelni ezt a szép évfordulós napot, és büszkeséggel, hogy a rendtársad lehetek.
Kalazanci Szent Józsefnek, rendünk alapítójának az alakja, az ő lelkisége – amint egyszer meséltél erről – „már egészen fiatalon megragadott” Téged. Elvarázsolt az ő személye, aki „mindig nagy szeretettel fordult a csellengő utcagyermekek felé”, hogy segítőtársaival együtt „összeszedjék a rongyos kis kajlákat.”
Mély párhuzam fedezhető fel kettőtök életútja között: mindkettőtöket legalapvetőbben a papi hivatás titka szólított meg. Kalazancius Peralta kis falucskájában kapta a papi életre szólító meghívást, Te pedig Almásfüzitőn egy különös, szép látomásban. Attól kezdve életed központja volt, hogy „Jézusnak ministrálj”, hogy Őt szolgáld. Ez a meghívás azután megjellegezte egész további életedet, cselekedeteidet, kapcsolataidat. Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatod adott erőt a világháború kegyetlen nehézségei közepette, s a Vele való kapcsolat vezetett Téged a Piarista Rendbe is. S bár az elkötelezett készület évei után 1950-ben el kellett hagynod a Rendet, ősszel titokban még örökfogadalmat tettél. Majd pedig hatvan évvel ezelőtt elkövetkezett életed várva várt pillanata, amikor pap lettél mindörökre.