a szőlő munkás

hányszor van úgy  életbe  hogy  elküldi  egyik

 

ember  másik illetőt  hogy  őt  az  életbe lehet

 

jobban  meg  fogják  becsülni mert ő az örökös

 

telet múlt  idő  az  örökös csinálja  dolgát  ahogy

 

meg  van  írva   és  egyszer  nem  igazán  becsülték

 

meg  azt  embert . így  gondolkoztak hogy  legyen

 

tovább ez  ügybe  egyszer szolga aki igazán jó

 

telje sittet  sürgőt  forgott  azt illetőt  hátha  meg

 

becsülik  életbe   mert az  fiam  őt  meg kel

becsüljék  életbe   nem igazán sikerült  mai

 

világba  sok  embert  nem  úgy  csinálják  meg

 

dolgokat  meg  aki  nem úgy  teljesítik akkor

 

könnyen   elbocsájtják  életbe  olyat  keresnek

 

aki  jobban  meg felel  őt  meg fogják  majd

 

becsülni  lehet  apja fiát  küldi  csinálja dolgát

 

lehet az  meg  becsülésre  talál.

Te vagy az élő Isten Fia
A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond a szőlőmunkásokról, amely az üdvtörténetet mutatja be. Könnyen beazonosítható, hogy a példázat elemei mit jelentenek.
A gazda, a szőlőskert tulajdonosa Istent jelképezi, aki „szőlőt telepít”, azaz kiválasztja Izrael népét. A szüret idején a tulajdonos elküldi szolgáit, akik Isten küldötteit, a prófétákat jelentik, s akiket megölnek a gonosz munkások. Az ószövetségi időkben több prófétának is ez volt a sorsa. Végül, az idők teljességében Isten saját Fiát, Jézus Krisztust küldi el a világba, akit szintén elutasítanak. Az, hogy a szőlőskerten kívül ölik meg, utalás arra, hogy Jézust is kiviszik Jeruzsálemből és a városon kívül, a Golgota hegyén feszítik keresztre. Isten azonban az elvetett és megvetett Jézusra, mint szegletkőre új népet épít, az Egyház közösségét, amely Istennek engedelmeskedve megtermi gyümölcsét.
A történet teológiai jelentősége abban áll, hogy Jézus önmagáról mondja el ezt a hasonlatot, tehát az „Isten Fia” kifejezést saját magára érti. Az elbeszélés azt bizonyítja, hogy nem csupán a feltámadás után alkalmazták a tanítványok az Isten Fia kifejezést Jézusra, hanem Jézus is annak nevezte magát. A szentírástudósok szerint a szőlőmunkásokról szóló beszéd eredetileg is Jézustól származhat, mert ha a feltámadás ismeretében az evangélista alakította volna ki így, akkor minden bizonnyal utalást tett volna a feltámadásra. A másik fontos érv, hogy valóban Jézus mondta el a történetet és abban Isten Fiának nevezte magát, hogy már a jeruzsálemi bevonulás után történik mindez, s ez Jézus utolsó összeütközése a vallási vezetőkkel, akik hamarosan elhatározzák, hogy megölik. Nem sokkal korábban Jézus háromszor jövendölte meg közelgő szenvedését és halálát, tehát jól tudta, milyen sors vár rá. Ebben a kiélezett helyzetben már egészen nyíltan beszél és világosan kimondja, hogy ő az Isten Fia.
A szőlőmunkásokról szóló beszéd az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy Jézus az Isten Fiának tartotta magát és erről életében is beszélt. A gonosz munkások vesztét éppen az okozta, hogy bár felismerték a küldöttben a tulajdonos fiát, mégsem fogadták el. A zsidó vallási vezetők is akkor követték el a hibát, amikor nem fogadták el, hogy Jézus az Isten Fia. A főtanács előtt a kihallgatás alkalmával a főpap azt kérdezte Jézustól, hogy „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”, s miután ezt Jézus nyíltan megvallotta, mondták ki, hogy halált érdemel. Mindebből láthatjuk, hogy Jézus kortársai számára döntő jelentőségű volt, hogy felismerik-e és elfogadják-e, hogy ő az Isten Fia, s ugyanez a mi számunkra is sorsdöntő. Sorsdöntő, mert Jézus minden nap hozzánk intézi kérdését: „És ti kinek tartotok engem?” (Mt 16,15; Mk 8,29; Lk 9,20), s erre a kérdésre válaszolnunk kell. A Jézusról szóló hitvallásunk egyik legfontosabb eleme, hogy ő az Isten Fia. A Hiszekegyben a Jézusról szóló rész ezekkel a szavakkal kezdődik: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.” Péter apostol egyértelmű választ adott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Az istenfiúság hittitkát nem lehet elfogadni a kereszt nélkül, amelyen Jézus utolsó leheletével Atyjának ajánlotta lelkét, s amelynek tövében elhangzott a százados hitvallása: „Ez valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54).
A kereszten értünk életét feláldozó Jézushoz kell közelednünk, az ő szenvedő arcára kell feltekintenünk, az ő áldozatához kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megértsük az istenfiúság titkát, és élő hittel ki tudjuk mondani, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Pál így ír a galatákhoz: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Az Isten Fiában való hitben élek, aki szeretett engem