meg emlékezés

ma  egy  kicsikét  nagy oktober23 ai forradalomra

 

emlékezünk meg  ezen  napon  sok ember

 

életét  ontotta hogy  hazát  meg  tudja védeni

 

de  sok  ember  ahogy  védte a hazát  így dőlt

 

a harc  akkor  de  meg  akarták  védeni hazát de

 

harcba   elesztek  ezen napon  ma  ezekről

 

emlékezünk meg  ők sok ember életét akarta

 

védeni  és  elestek harcba  mai napon  szoktak

 

 

meg  emlékezni róluk ilyenkor  szoktak  több

 

helyen  szoktak ezen napon zászló  felvonulást

 

tenni  és  meg  koszorúzni  a emlékhelyet de  hogy

 

igen  csak  terjed  ez  bizonyos járvány dolog meg

 

igen  csak be  szigorítottak dolgokba még az

 

ilyen  ünnepségbe annyi van engedve hogy ezen

 

napon  zászló felvonulás meg legyen és

 

imádkozunk azokért  akik  ilyenkor életüket

 

vesztették  harcba  ők szeretetből  haltak meg

hogy  béke legyen de  sajnos ebbe harcba

 

életüket  vesztették most  ezen napon ő

 

róluk emlékezünk meg  ők  hazánkat akarták

 

védeni  de  harcba ellesztek és  meg haltak

 

béke ért  ő róluk emlékezünk meg imádkoznunk

 

értük  lelki üdvükért .egy  verset hoztam

 

önöknek

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal