a számadás életről

Úgy határoztam, hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztultától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.

Jeligéül  következő sorokat írtam:

Megállók itt. Ha van felsőbb erő
(Létét hirdeti fennen a természet):
Erényekben csak kedvét lelheti,
S kedvét miben leli – boldog az százszor.

 

„O vitae Philosophia dux! O virtutum indagatrix expultrixque vitiorum! Unus dies, bene et ex praeciptis tuis actus, peccanti immortalitati est anteponendus.”[1]

Majd ismét Salamonnak bölcsességről és erkölcsről szóló Példabeszédeiből:

Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő utai gyönyörűséges utak és minden ösvényei: békesség.

    S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és önvizsgálati táblázataim elé iktattam, mindennapos használatomra.

    „Ó, hatalmas Jóság! Bőkezű Atya! Könyörületes Kalauz! Öregbíts a bölcsességben, hogy legigazibb érdekeimet láthassam. Erősíts elhatározásaimban, hadd válthassam valóra, amire a bölcsesség egyszer rávezetett. Fogadd el többi gyermekednek tett szolgálataimat, hiszen másként véghetetlen jóságodat nem viszonozhatom.”

    Néha a Thomson versei közül való kis imával is éltem, nevezetesen:

    Élet és fény Atyja, mindenek felett Jó!
    Jóra taníts; taníts Magadra meg engem!
    Hívságtól, bűntől, bolondságtól óvj,
    S fertelmes élettől; szívemet töltsd be
    Tudással, békével, tiszta erénnyel.
    S boldogsággal, mit megszentel a csönd.

    Mivel a Rend parancsolata úgy rendelkezik, hogy „legyen meg minden tevékenységed ideje”, kis könyvem egy oldalán a nap huszonnégy óráját osztottam fel rendes tevékenységeim között: