Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.
~ Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek!
~ Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata!:(
~ Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna.
~ Kérem vissza szívemet te s*ggfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel…!
~ Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom, ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon.
~ Kezemben gyűrött képed, elmosódott arcod, úgy fáj, hogy ébren nem látlak már…
~ Találkoztam vele, és ez teszi a mostani életemet olyan különössé. Belé szerettem, amikor együtt voltunk, és még jobban megszerettem a külön töltött évek alatt. Történetünk három fő korszakra tagolható: volt eleje, közepe és vége. És bár így van ez minden történettel, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a miénk miért nem tartott örökké.:/
~ Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből…
~ Fogalmad sincs, hogy milyen, ez az érzés,
Amikor fáj lélegezni…
~ Megint láttam gyönyörű szemeit és nem tudtam szólni egy szót sem. Csak álltam előtte és néztem.Arra gondoltam,mit vesztettem,hogy Ő nem az enyém.:/
~ Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet.
~ Ennyire még sosem fájt, hogy nem én vagyok az a lány!
~Csak mert az arcomra fagyott a mosoly, még nem biztos, hogy boldog vagyok_!
~ Az idő, azt mondtad, begyógyít minden sebet… De ha a tükör előtt állok, csak a tükörképem nevet_!
~ Bárcsak tudnád, hogy te vagy, kit szívem mindig keresett… Búcsúzom naplóm, de talán jön egy újabb fejezet!
~ Mert tudom milyen érzés az, amikor a közelében vagy, és annyira dobog a szived, hogy félsz, meg ne hallja.
~ Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer! Nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel!
~ Mosolyogj! És mindenki azt hiszi majd, hogy boldog vagy…
~ Egy karnyújtásnyira voltál tőlem, mégis oly távol…:(
~ Mostantól úgy gondolok rád, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni, és észreveszem, hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem. És most az egyszer nem miattad, hanem saját magam miatt…!
~ El akarom felejteni, hogy valaha is ismertük egymást, és te is próbálod ezt tenni… De akárhányszor elsétálsz mellettem, én darabokra hullok!
~ Te voltál az én szőke hercegem, azon a bizonyos fehér lovon. De rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány.
~ Egy álom, mely mosolyogni tanított cselesen, és nem tudom felfogni, hogy nem volt igaz fele sem!
~ Te a töredékét sem élted át annak, amit én; Míg én sírtam, szenvedtem, te csak nevettél!
~ Évek múlnak el, bennem mégis létezel… Emléked nem törli semmi el!
~ Édes:) Nincs semmi baj, nem törted össze a szívem^^ Ezekkel a szavakkal csupán az életemet romboltad szét_! </3 :(
~ “Egy állomáson állok, kezemben hatalmas bőrönd, A döntés végleges, szívemből nem csinálok börtönt. A síp megszólal, a hangja messze száll a szélben, A vonat elindul, a búcsú hangja lép be. Könnybelábadt szemmel, vérző szívvel, könnyem íze számban, Hogy könnyebb legyen felejteni, nem nézek már hátra”
~ Soha többé nem fogok könnyeket ejteni miattad_!
~ Egy buli volt a hibás, semmi más. Egy tánc… Pár hamis pillantás. Kedves mosoly, pár andalintó érintés. Ilyen volt köztünk a legelső tévedés… A hibát nem te, hanem én követtem el… Mert nem hagytam, hogy mindezt csak úgy felejtsük el!
~ Az összes hazugságod közül a *szeretlek* volt a kedvencem_!
~ De nem kell a bocsánatod, mert jól megvagyok nélküled, nem várlak vissza többé, mert nem lesz több szédület, nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem. Nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem!!!
~ Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.
~ Megrémit a gondolat, hogy az a fiú, aki -esküszöm, különleges volt, most pont ugyanolyanná vállt, mint a többi.
~ Vagy szoríts magadhoz, vagy engedd el a kezem… De könyörgöm neked, mostmár ne játsz velem_!
~ Szerettem én őt valaha? Vagy csak a fájdalmat szerettem, hogy pont azt akartam, akit sohasem kaphatok meg?
~ Mert nincs annál rosszabb, mint mikor egyedül vagy, mindedj hány ember van körülötted!
~ Hiába szólsz, ha nem tudod mit érzek. Hiába értesz meg, mert én már rég vérzek. Hiába szeretsz, ha megpróbálsz gyűlölni, Hiába nevetsz, nem tudsz megölni.
~ Miért van az, hogy nem kell ha van… De megőrülsz nélküle, ha nincs? :O :S
~ Feladni nem mindig azt jelenti,hogy gyenge vagy; néha azt jelenti: elég erős vagy ahhoz,hogy elengedd…
~ Minden szem másképp sír, minden kéz másképp ír, minden levél lehullik, Egyszer minden elmúlik. Minden szív másképp fáj, máshogy szól minden száj,minden élet mást remél, Minden lélek mástól fél. Minden hegy másképp áll, minden madár másképp száll, minden perc eltűnik, Egyszer minden megszűnik.
~ Csalódások vígjátéka az életem színjátéka.
~ Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat sírtam, és sokat szenvedtem…- de szerettem!
~ Még ha a csillagokat is hoznád le értem…Elmehetnél a fenébe,mert már nem értékelem!
~ A gyűlölet nem más, mint elrontott szerelem.
~ Sosem kaptam választ! De csak mert rosszul tettem fel a kérdést…
~ Néha, mikor azt mondom “jól vagyok”, azt akarom hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt: “mondd az igazat” !
~ Vagy szoríts magadhoz, vagy engedd el a kezem… De könyörgöm neked, mostmár ne játsz velem!
~ Hazudj, már valami szépet! Hidd el, elhiszem majd az egészet! Legyen kert és benne virágok, törpe is kell, meg óriások. És te is legyél, ott kérlek, ha hívlak hazudni szépet! Csak igazat ne! Az fájna, csak egyszer… utoljára!
~ Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz, ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.
~ Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: ” tévedtem.”
~ Már nincs kulcsod a szívemhez! Lecseréltem a lakatot…
~ Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetőbe síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi; Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni! :/
~ Soha se felejts el mosolyogni! Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba..!
~ Nehéz mosolyt színlelni, miközben úgy érzed, darabokra hullasz!
~ Mások azt látják vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik boldog vagyok! Pedig nem így van, ez csupán a látszat, nem is sejtik, hogy belül valami nekem is fájhat.!
~ Az ember olyan, hogy ha ott van az adott helyzetben, nem tudja tökéletesen értékelni azt. Csak akkor jön rá, milyen értékes volt, amikor az már csak emlék.
~ Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.!
~ Üres vagyok, belül minden fáj. Éget az érzés, semmim sincsen már!
~ Szeretem… pedig már hiába… ő már nem… legalábbis ezt mondja… csak egy baj van… nem hiszek neki…
~ Ha szeretsz valakit, ne engedd el anélkül, hogy ezt tudatnád vele!
~ Hiába tagadom, még mindig vágyom rád. Hiányzol nekem, talán még jobban, mint gondolnád.!
~ Ma már nem hiszek, csak élek!…:/
~ Ne rágd magad a múlton! Hidd el; ami egyszer volt… Többé már nem lesz.
~ …A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké*
~ Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette_!
~ Amikor megölelt, rájöttem… Nem tudom elviselni, hogy csak barátok vagyunk! :(
~ Akiért bármit megtennél, annak te sosem leszel elég jó…!
~ Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép, vagy csúnya. Lehetsz gazdag, vagy szegény, de soha sem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél.
~ Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem tudja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.
~ Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
~ Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben.
~ Emberi törvény kibirni mindent, és menni minidg tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.
~ Helyrehozni bármiáron nem lehet, ezért csak várom, hogy múljanak az érzések, mint távolodó lépések.
~ Amíg szeretsz, addig élek. Kérlek szeress, mert meghalni félek!
~ Akit feledni akarunk, arra gondolunk!
~ A szíved itt maradt, pár részed velem van még! :(
~ Hazudd azt, hogy szeretsz. Csak, hogy boldog legyek egy percig is!
~ Te a töredékét sem élted át annak amit én. Mig én sirtam, szenvedtem, te csak nevettél!
~ Újra tanulok mosolyogni… És nem is olyan könnyű_!
~ Fel akarok ébredni a rémálomból, és arra kelni, hogy már nem szeretem őt többé_!
~ Az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csöndben*
~ Ha akartam is valaki lenni… Az csak érted volt!
~ Szükségem van rád… Hogy tudjam, énis létezem!
~ Olyan búcsú lesz ez, amitől én fogok majd sírni, mert ha ennek fogom hívni… Nem fogom kibírni! :/
~ Valakinek meg kell halni ahhoz, hogy mások megbecsüljék az életet…
~ Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, el kell felejtened az emlékeket is.
~ Ha a szívemet ezer darabra is téped, mindedjik darabban ott van a te képed!
~ Mindig, amikor belép egy új férfi a képbe, elképzelem vele az életemet. De már annyi elképzelt életem van, hogy nem tudom az igazit élni…!
~ Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.
~ Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni.
~ Már nem bújhatsz hozzám, hogyha reggelente fázol.
~ Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak…
~ Milyen lehet megcsókolni? És karjaiban heverni? A mosolyára mosolyogni? Annyi kérdés, de megtudom rájuk a választ? Bárcsak..bárcsak..bárcsak…!
~ Az fáj a legjobban, hogy ilyen hamar túlléptél rajtam_!
~ Ha valaki nem emlékszik a múltjára, akkor nincs jövője sem!
~ Sosem tudtam ellenállni neked és még mindig nem tanultam meg, hogy kell.
~ Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor…
~ Amikor egész nap melletted van,látod, hogy boldog, élvezi az életét. Talán nem is tudja, hogy te miatta vagy szomorú…
~ Belehalok, hogy nem mondhatom el, mennyire szeretlek.
Belehalok, hogy neked nem jelentek többet,
Mint egy lányt, akit ismersz… De legszivesebben elfelejenél.
~ Nem kerülöm… De nem is keresem!
