Janika nézegette a kisfecskéket. Már két napja leste, mi történik a kicsi fészekben.

A fiafecskék repülni tanultak. Kíváncsian figyelte gyarló mozdulataikat, ahogy ingadozva ültek a fészek peremén és riadtan szemlélték az alattuk tátongó mélységet. Az anyjuk ott cikázott a fészek körül, hívogatóan csicsergett. Janika úgy vélte, a fiait bátorítja. A kisfecskék remegtek az izgalomtól, nekifeszültek, szárnyukat emelgették, de mégsem rúgták el magukat a fészek biztonságot nyújtó széléről. A kisfiú is biztatni szerette volna őket, megértetni velük, hogy nem lesz semmi baj, repüljenek bátran, vidáman – de nem tudta, hogyan mondja meg nekik. Mikor a kisfecskék neki-nekifeszültek a repülésnek, ő is önkéntelenül megmerevítette a lábujjait, szíve izgatottan vert.

Végre az egyik kisfecske elrúgta magát a fészek széléről. Apró szárnyacskájával riadtan csapkodott, rémülten imbolygott a levegőben, majd megtelepedett az istálló falából kiálló szögön. Összehúzódva, félénk büszkeséggel pislogott. Ekkor a másik kettő is kilendült a fészekből. Janika eltátotta a száját csodálkozásában. Nézte a fecskéket, anyát és fiait, majd a kiürült fészekre pillantott.

De az nem volt üres: még benne lapított egy kisfecske. Teste nem látszott, csak a farka meredt ki a fészekből, mozdulatlanul. A kisfiú nem értette a dolgot.

Az apja lépett be, szénát hozott a teheneknek.

– Édesapám, az a kisfecske miért nem röpül ki? Talán aluszik? – kérdezte.

Az apja szórakozottan fölnézett a fészekre.

– Gyönge lehet még – mondta és kiment.

Janika tovább figyelte az egyedül maradt fecskét. A többiek már kiszálltak anyjukkal a diófára, ott kavarogtak, csicseregtek az ágak fölött: megkapták teljes szabadságukat. Már nem törődött velük, csak a fészekben lapuló kisfecske izgatta. Tudni akarta mindenáron, hogy miért nem repül ki, de hiába leste, az meg sem mozdult. Sokáig állt a fészek alatt már fájt a nyaka a fölfelé nézéstől. Végül megunta. Kiszaladt az udvarra, lekuporodott, játszani kezdett a porban, de a kisfecske minduntalan eszébe jutott. Nem volt kedvére a játék, mindegyre a fészekből kimeredő fecskefarkat látta. Újra beszaladt az istállóba. A kisfecske éppen abban a helyzetben volt, mint az előbb.

Visszaült a porba. Egy kis kupacot kotort össze, közepébe mélyedést vájt, hogy olyan legyen, mint a fecskefészek. Igazgatta, elegyengette, majd fölállt, s távolabbról vette szemügyre alkotását. Egy kis fadarabot helyezett belé, az volt a kisfecske. De nem tetszett neki. Akárhogyan forgatta, rakta ide-oda, mégsem hasonlított rá. Kedvetlenül fölállt, s szétrúgta a porfészket a fadarabkával együtt.

Ismét bement az istállóba, és első pillantását a fészekre szegezte. Semmi. A kis, fekete farok éppolyan mereven nyúlt ki a fészekből, mint az imént.

Valami elszorította a kisfiú torkát. Nagyot nyelt. Düh, keserűség, türelmetlenség tombolt benne, majdnem szétvetették mellét a háborgó indulatok. Végre elsírta magát, s egy kicsit megkönnyebbedett.

Sokáig állt ott bódultan, míg odatoppant az apja. Fölemelte könnyes arcát az apjára, szemét vádlóan szegezte rá, majd kirobbant belőle a düh:

– Miért nem röpül ki hát az a fecske? – Apja védekezően vonogatta a vállát.

– Mit tudom én… Talán gyönge, mondtam. Vagy pedig… – Nem fejezte be a mondatot. Elfordult, a sarokban fölvett egy vödröt, s kiment vizet merni az állatoknak. Janika megint egyedül maradt. Kínozta a bizonytalanság, s fülébe csengett az apja tétovázó szava: vagy pedig… sejtett valamit, valami retteneteset, megmagyarázhatatlant, de nem akart gondolni sem rá. Harag támadt benne az apja iránt, mert nem tudja megmondani, miért nem repül ki az utolsó fecske. Vagy… talán nem is akarja megmondani?

Az apja újra bejött az istállóba. Bosszúsan nézte a csökönyösen fölfelé bámuló fiút s ráripakodott:

– Minek állsz itt? Mit bámulsz azon a nyavalyás fészken? Menj innen, kihajtom a marhákat itatni. Útban vagy.

Janika ránézett könnyes, esengő szemével. Az apja megszánta:

– Na, a rosseb egye meg hát! Felemellek, aztán megnézheted.

Odavitt egy ládát, leborította, hogy a feneke volt fölül. Ráállt, majd lehajolt a kisfiúért, s a karjára vette. Janika hálásan szorongatta karjával az apja nyakát, amint megkapaszkodott benne. Az apja egyre följebb emelte.

– Na, látod már?

A kisfiú ágaskodott, ágaskodott. Végre egy vonalba került szeme a fészekkel. Belepillantott. A kisfecske mozdulatlanul lapult. Kinyújtotta a kezét. A fecske meg sem moccant. Hozzányúlt, megsimogatta.

Megdöbbenve vette észre, milyen hideg és merev. Alig látott az izgalomtól, a szíve kalapált. Megfogta a fecskét, s a hátára fordította. A hasa mint rémes fehérség villant meg. Száz meg száz apró kukac nyüzsgött rajta egymás hegyén-hátán.

– Jaaaj! – sikoltotta, s ájultan zuhant az apja vállára.

Hogy mi bajom van vele? Hát kereken kimondom, szomszéd: nem mintha valami kifogásom volna a tanítása ellen. Szó sincs róla. Egyszer végighallgattam a prédikálását és bevallom, kevés hiányzott hozzá, hogy tanítványául szegődjem. Nagyon szépen beszél, Amikor hazajöttem, azt mondtam az unokaöcsémnek, a nyergesnek, hogy ember, ezt neked is meg kéne hallgatnod; szavamra, az az ember a maga módján valóságos próféta. Nagyon szépen beszél, annyi szent; a szíved mintha megremegne, megtisztulna tőle; amíg hallgattam, csupa könny volt a szemem, a legszívesebben becsuktam volna a boltomat és követtem volna, hogy soha többé ne tévesszem a szemem elöl. Oszd el mindened, amid van, mondta, és kövess engem. Szeresd a felebarátodat, istápold a szegényeket, bocsáss meg mindazoknak, akik vétettek ellened, és más efféléket. Egyszerű pék vagyok, de amikor őt hallgattam, olyan furcsa öröm és fájdalom volt bennem, magam se tudom, hogyan magyarázzam meg: valami súly nehezedett rám, hogy legszívesebben a földre borultam és sírtam volna, emellett azonban olyan szép és könnyű érzés vett rajtam erőt, mintha lehullott volna rólam minden gond, harag. Meg is mondtam az unokaöcsémnek, hogy te tökfej, egyszer végre magadba szállhatnál; állandóan csak a kapzsiságodról beszélsz, hogy ki mindenki az adósod, meg hogy fizetned kell a mindenféle tizedeket, az illetékeket meg a kamatokat; oszd szét inkább a szegények közt, amid van, hagyd faképnél a feleségedet meg a gyerekeidet és eredj utána…

Azt se rónám fel hibájául, hogy meggyógyítja a betegeket és a gonosztól megszállottakat. Nem mondom, különös és természetfeletti hatalom ez; de hát mindenki tudja, hogy a mi seborvosaink mind egy szálig kontárok, s a rómaiak se jobbak náluk; a pénzt elszedik, ahhoz értenek, de ha egy haldoklóhoz hívod őket, csak a vállukat vonogatják és azt hajtogatják, hogy miért nem üzentél előbb. Előbb! Megboldogult feleségem két évig szenvedett vérfolyásban; én meg egyik orvostól a másikhoz vittem, fogalmam sincs róla, szomszéd, mennyi pénzembe került, de egyik se segített rajta. Ha ez a próféta már akkor járta volna a városainkat, térdre estem volna előtte: Uram, gyógyítsd meg ezt az asszonyt! A feleségem megérintette volna a köntösét és meggyógyult volna. Szegény asszony, szóval el se lehet mondani, mennyit szenvedett… Amint mondtam, csak dicsérném őt, amiért meggyógyítja a betegeket. Persze, a felcserek acsarkodnak ellene, azt hajtogatják, hogy szélhámosság meg kontárság az egész, el akarnák tiltani az orvoslástól, de hát ez már nincs másképp, ha valakinek az érdeke forog kockán. Aki segíteni akar az embereken és meg akarja váltani a világot, mindig beleütközik valakinek az érdekeibe; mindenkivel egyszerre nem tehetsz jót, ez már sohase lesz másképp. Amondó vagyok, csak gyógyítgasson nyugodtan; ha akarja, a holtakat is feltámaszthatja; de azt a dolgot az öt kenyérrel nem kellett volna megtennie. Becsületes pékmester létemre kereken kimondom, hogy igen nagy igazságtalanságot követett el vele a pékek ellen.

Hát maga még nem hallotta azt a dolgot az öt kenyérrel? Ezt nem értem; minden pék magánkívül van az eset miatt. Állítólag úgy történt, hogy egy puszta vidéken nagy tömeg kereste fel, és ő sorra gyógyítgatta a betegeket. Estefelé azt mondják neki a tanítványai: „Puszta e hely, az idő pedig későre jár. Bocsásd el a tömeget, hogy az emberek visszatérhessenek városaikba és élelmet vásárolhassanak maguknak.” Ő azt válaszolta: „Nem szükséges elmenniök, adjatok nekik ti eledelt.” A tanítványok meg így feleltek: „Nincs nálunk más, csupán öt kenyér és két hal.” Ő azt mondta: „Hozzátok ide.” Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjenek le a földre, aztán megfogta az öt kenyeret és a két halat, felpillantott az égre, megáldotta az ételt, megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványainak, azok meg tovább osztogatták az embereknek. Ettek mind és jóllaktak. És összegyűjtötték a morzsát és tizenkét kosár telt meg vele. Akik pedig ettek, kereken ötezren voltak férfiak, az asszonyokat meg a gyerekeket nem számítva.

Ismerje el, szomszéd, ezt egy pék sem hagyhatja szó nélkül; elvégre miért is tűrné? Ha az ilyesmi szokássá lenne, mármint hogy bárki öt kenyérrel meg két hallal jóllakat ötezer embert, akkor a pékek mehetnének füvet legelni, nem igaz? A halakat az ördög vigye; maguktól nőnek a vízben, az fogja ki őket, aki akarja. De a pék drága pénzért vásárolja a lisztet meg a fát, segédet tart és fizeti a bérét; bolt is kell neki, fizeti az adót meg mi mindent, s végül örül, ha marad egy-két garasa, hogy ő is élhessen, ne kényszerüljön koldusbotra. Ez az ember meg csak fölpislant az égre, és tüstént elég kenyere van ötezer vagy mit tudom én, hány embernek; lisztet nem vásárol, fát se kell hordania, semmi költsége, semmi munkája – így aztán világos, hogy ingyen adhatja a kenyeret a népnek. Azzal nem törődik, hogy a környékbeli pékeket megfosztja a becsületesen megszolgált keresetüktől! Mondom magának, nem más ez, mint tisztességtelen verseny, a hivataloknak kéne eltiltaniok. Ha pék akar lenni, fizessen adót, mint mi! Az emberek úgyis már azzal járnak a nyakunkra, hogy micsoda pogány árat követelünk azokért a nyomorult cipókért? Adják ingyen, mint ő; és tudják, micsoda kenyér az? Fehér, ropogós, illatos, az ember egyre csak enné, legszívesebben abba se hagyná… Már kénytelenek voltunk leszállítani a sütemények árát; becsületszavamra, magunknak is többe van, mint amennyiért adjuk, csak azért tesszük, hogy ne legyünk kénytelenek becsukni a boltot; de hová jutunk ilyen viszonyok között? Az embernek megáll az esze, ha rágondol. Másutt – azt beszélik – négyezer férfit lakatott jól, az asszonyokat meg a gyerekeket nem számítva – mindössze hét kenyérrel meg egypár keszeggel, de ott csak négy kosár morzsát szedtek össze. Úgy látszik neki se megy már olyan jól a vállalata, mint régen de azért bennünket, pékeket teljesen a tönk szélére juttat. Annyit mondok magának, hogy ezt csakis azért teszi, mert esküdt ellensége minden péknek. A halkereskedők is zúgolódnak, de hát azok a kufárok úgyse tudják, milyen árat kérjenek a halaikért; a kalmárkodás már régóta nem számít olyan becsületes iparnak, mint a pékmesterség.

aki  emlékszik  idén  a  hosszú hétvégére  tervetek

egy   kirándulást   Mátrába onnan  majd  kis

vasúttal utazhatót  az  alapítvány ez  kirándulás

előre   meg  volt  beszélve le  volt  fik szállva

dolgok  hogy  lesz  kirándulás  az  alapítványnak

pedagógus  Judit  is  elintézte amit  előre

köszönjük   hogy  így  meg  szervezete ezt

kirándulást az  alapítványnak   úgy hogy  nagyon

nem  kellett plusz  költésséget  fizetni  a  vonatra

amit  nagyon köszönjük    neki  .aki  emlékszik

ilyen   kirándulást  a  hogy  könnyebb  meg

közelíteni azt  utat  ezt  mindig  is  Horváth Zoli

volt  ebbe   nagy  segítsége az  alapítványnak

most  hátérbe  segít  az  ifjonc  most  pedagógus

Judit  szervezte meg  ezt  kirándulást  amit előre

is  köszönünk neki   a   kirándulás  nagyon jó

sikerült     jól  érezte magát  az  alapítvány

csapata  ezen  kiránduláson .  engem  hívtak

erre  kirándulásra  de  hogy  igen  csak  tombol

ez  bizonyos  járvány  helyzet meg  hogy  nem

vagyok  ebbe  járvány helyzetbe  meg  próbálom

elkerülni  így  nem igazán  akarom  többszámú

embereket így  azért  nem  voltam ezen

kiránduláson amit  úgy  mondva  meg lehet

érteni  október 23ai kirándulás  nagyon jó

sikerült  örült  ennek  kirándulásnak minden

alapítványos.

2020.október.23.péntek. Bagó Zoltán és anyukája, Gerhát Lenke és anyukája, Szilágyi Erzsébet, Medveczki Mária, Végh Marci, Tóthné Julika, Barnáné Sümegi Judit. Reggel fél 9-kor indultunk el 2 autóval kirándulni a Mátrába. Induláskor még óriási köd volt, de mire odaértünk Gyöngyösre, gyönyörűen sütött a nap. Elsőként a Mátra Múzeumba mentünk. Megnéztük a főépület kiállítását, majd a 11 órakor induló kisvasúttal elindultunk Mátrafüredre. Nyitott kocsiban ültünk, mert remek volt az idő. Mátrafüreden felsétáltunk a közeli kilátóba, és ott kicsit pihentünk, megettük a szendvicseket. Negyed kettőkor indult a kis vonatunk vissza Gyöngyösre, ahol kocsiba szálltunk, és elmentünk a Mcdonaldcba ebédelni. Még volt energiánk utána visszamenni a Mátra Múzeumba, ahol a kiállítás természettudományi részét és a pálmaházat is megtudtunk nézni. Szerencsére a belépés ingyenes volt, ezért nem volt gond, hogy két részre bontottuk a látogatást. Elfáradtunk, de élményekben gazdagon tértünk haza. Kb fél 6-ra.

Az ember úgy gondolja, hogy védtelenül áll a világgal szemben, és ez a legfőbb baja. Pedig a legfőbb baja az, hogy önmagával szemben védtelen, amennyiben nincs hiteles lelki támasztéka. E támaszték híján korunk emberében legfeljebb sejtésként hat, kicsoda valójában. Elvesztette lelkével a természetes kapcsolatot, ezért pszichikai értelemben beteg vagy erkölcsileg kétséges személyként cselekszik. Eltévedt lény. A szabadság nevében meddő kísérleteket tesz, hogy felszámolja lelkiismeretét. Legszívesebben abban a tudatban élne, hogy önmagán kívül senkinek nem tartozik számadással, de közben folyvást ítélet alá adja magát.

✼

Az ítélet pedig önakaratának megtöretése. A lelkiismeret ugyanis a bűnére figyelmezteti az egyént, aki hiába nem szeretne és nem is óhajt tudomást venni a bűnösségéről. Minden tagadás a bűn állításaként jelentkezik. Mennél erősebb a tagadás, annál fenyegetőbb az állítás, amely alól senki nem vonhatja ki magát, még ha káprázatok felé törekszik is abban a feltevésben, hogy joga van bármit megtenni. Az öngyilkosság, az erőszak, a halmozott szexualitás többnyire menekülés egy téves szabadságba a valódi szabadság elől, mégpedig elsősorban nem a világ természetéből kifolyólag, hanem a lélekhez való megtérés elfojtása miatt. A világ tébolya az ember tébolya, aki nem a bűnösségébe pusztul bele, hanem abba, hogy tiltakozik bűnösségének tudata ellen. Lehet, sőt kétségtelen, hogy a személy önkivégzésének, amely nyílt és burkolt formában a szemünk előtt történik, genetikai, társadalmi és történelmi okai is vannak, de az önkivégzés mégiscsak az egyén bűne legkivált, kifejezve a lelkétől elfordult ember védtelenségét. Az önpusztító ember jobbik esetben neurózis, rosszabbik esetben az eszes üresség foglya. Az üresség erkölcsi közöny, „hőse” a saját állítólagos igazságát tartja egyedül igazságnak, és a szívében semmire sincs tekintettel. A neurotikus személy más: a lelke szerint élne, de nem találja a lelkét, eltévedvén léte labirintusában. Vergődésének mégis, éppen mert belső vergődés, mélyebb köze van a bűntudathoz, mint az üres személynek, aki gondolkodó gépként az intézményes világ jóindulatát élvezi, és bűntudata jobbára csak akkor tör elő, ha e jóindulat, amely mindig esetleges, váratlanul cserbenhagyja.

✼

A bűntudatától szabadulni kívánó ember a magyarázat embere. A megmagyarázás idejét éljük, amelyben nincs olyan bűn, hogy az ész ne találna felmentést reá. Csak éppen ez a felmentés, mert emberi felmentés, jogtalansággal, hamissággal, képmutatással társul, ezért nemhogy értéke nincs, de valósága sem. Az ember sem önmagát, sem a másik embert nem mentheti fel a bűnössége alól. A felmentés nem az ember dolga. Az ember dolga a másik ember iránt a megbocsátás. A sértett ugyanis szintén sértő valakivel szemben. A megbocsátásban sem sértő, sem sértett nincs, több és más van, lelki sérthetetlenség, persze csak akkor, ha a megbocsátás nem hiúságból vagy az erkölcsi fölény képzetéből táplálkozik. Ennek pedig az a feltétele, hogy aki megbocsát, mindenekelőtt meghajoljon a saját vétkei előtt. Csak vétkessége belátásával képes a megbocsátást alázattal gyakorolni. Ha kevélységből sérthetetlen, bűnös módon az, mert többre tartja magát a másiknál, akit ezzel eltaszít ahelyett, hogy lelkébe fogadná. A bűnét igazolni kívánó ember helyzete tragikus. Még a megbocsátásban is nagyságra vágyik. Magamagát állítja istennek. Csakhogy istenként önléte függésében él, és ezt a függést az oktalansága miatt nem tudja elviselni. Sehogyan sem érzi jól magát, gazdának szolga, szolgának pedig gazda. Saját rabjaként nincs hova folyamodnia, és a bekerítettség érzése kiváltja lényéből a bűntudat kisebb vagy nagyobb, többnyire felületes, de olykor mély válságba, a lélek megrázkódtatásáig vezető tüneteit.

Pedig az ember mindent inkább akar, mint lelki megrázkódtatást. Ezért is igyekszik vétkeiért elhárítani magáról a felelősséget. Vagy egy személyre hárítja, vagy a személyek egy csoportjára (család, munkahely), vagy a társadalomra, aminél mi sem könnyebb, mivel a társadalom megnevezhetetlen. Valójában nincs is, abban az értelemben, hogy a társadalomra, mondjuk, a társadalom lelkiismeretére hivatkozni annyira, mint a semmire hivatkozni. Hivatkozni csak az emberre lehet, ha lehet egyáltalán. A világban ugyanis láthatólag szinte minden, közte az egyén is, jobbára a közös emberi érdek ellen dolgozik, vagy legalábbis megpróbál azon lenni, hogy kiüsse az örökkévaló értékeket, helyükbe viszonylagos igazságokat iktatva. A viszonylagos igazság viszont nem igazság, mert kiforgatható valamilyen érdek szerint. A viszonylagos erkölcs sem erkölcs, mert általa bármiféle cselekedet megengedhető. Az irányított lelkiismeret nem lelkiismeret, még ha az ember annak gondolja is, mert ítélete a lélekbe írt eredendő törvény helyett idegen parancsoknak engedelmeskedik. Az individuum szubjektív birodalmából tehát hiányzik az egységes vezérlő elv. Kitéve a zűrzavarnak, amelyben „elszabadulnak bennünk a démonok és csúfos kavarodást rendeznek” (W. Heisenberg), a tévest részben vagy egészen helyesnek, a helyest tévesnek tartja az egyén, vagy egyszerűen levetni próbálja magáról a bűnt, mást okolva a saját bűnéért. Pedig ha a törvény szellemében járna el, magát kellene okolnia más bűnéért is, mivel minden egyes ember bűnében mindenki bűne él és működik.

igen  csak időbe   be köszöntőt  őszi idő  de  egy

kicsike  kí mozdulásra   volt   egy kis  jó  időjük  az

alapítványosoknak  be  ütemeztek egy    kis  sétát

a  Galga partra    ütemeztek  mert  kis   őszi

idejük  volt  oda  mentek sétálni  azon  napon

hogy    épen   október  23 előtti  nap  ellőt  volt

foglakozás  2  nappal  meg  beszélték  a kirándulás

dolgokat    mert  október 23 én  hosszú  hétvégén

előtte    október 23  pénteken gyöngyösre

tervezték  a  kirándulást az  alapítvány  csapata

azt  beszélték meg  előző napokba hogy  tervezik

azt  kirándulást  hogy  igen  csak  járvány  helyzet

van  sokan  elkaptak ezt  eb  vírusos járványt

meg  hogy  én olyan  helyen  vagyok  könnyen

elkaphatom  de  hogy  még  nem kaptam még

el de  úgy vagyok vele hogy  meg előzés képen

úgy  voltam  ezzel  nem indulok  ere kirándulásra

hogy  meg  előzzem  bajt  így nem indultam el

erre  kirándulásra de  be  számolok majd  erről

kirándulásról  be  fogok  számolni .október 21ei

szerdai   foglakozást  pedagógus Judit  tartotta

az   ifjoncoknak jól érezték  magukat .

2020.október.21.szerda. Bagó Zoltán, Gerhát Lenke, Szilágyi Erzsébet, Barnáné Sümegi Judit. Ma folytattuk a szövést, az anyagok darabolását. Megbeszéltük a pénteki kirándulás részleteit. A teázás után hozzákezdtünk az ebédhez. Füstölt sajtos tejszínes zöldséges tésztát készítettünk. Miután elkészült az ebéd, elmentünk sétálni a Galgapartra. Igazi őszi idő volt, szépen sütött a nap. Mire visszaértünk, jól megéheztünk. Erzsike tálalt. Bagó Zoli mosogatta el a tányérokat.

• 25 dkg spagetti tészta
• 20 dkg mexikói keverék (azaz fagyasztott zöldség)
• 1.5 dl főzőtejszín
• 0.5 dl víz (szükség szerint)
• 1 teáskanál ételízesítő (zöldséges)
• 5 dkg parmezán sajt (frissen reszelt)
• bors ízlés szerint (frissen őrölt)
• petrezselyem ízlés szerint

1. A spagettit előírás szerint megfőzzük, leszűrjük.
2. Egyidejűleg egy nagy serpenyőben felforraljuk a tejszínt egy kis vízzel, fűszerezzük, és beleöntjük az apróra vágott, fagyasztott zöldséget (pl. leveszöldség, vagy francia saláta zöldség). Addigra megpuhul, amíg a spagetti elkészül. (ca. 15 perc)
3. A forró, tejszínes szószba keverjük bele a sajt felét, (lehet más kemény, aromás sajt, de remek a tömlős sajt is a szószhoz). Tegyük hozzá a leszűrt spagettit.
4. Előmelegített tányérokon tálaljuk a maradék reszelt sajttal és a durvára vágott petrezselyemmel.

Kint van a falamon egy régi cikk, amit még édesanyám adott nekem. Müller Péter írta, a címe: Először üljünk le! Arról szól, hogy ha valami nagyon felbosszant, ne támadjunk, ne kiabáljunk, ne dorongoljuk le a másikat, hanem “először üljünk le”, vagyis nyugodjunk meg. Amióta elolvastam, minden olyan helyzetben eszembe jut, amikor legszívesebben bombaként robbannék fel. Müller Péter ismer engem, ismer minket, ismeri az embereket. 10 legbölcsebb idézete közül legalább egyre te is biztosan emlékezni fogsz.

Krisztus Király ünnepén az Egyház a megtestesült második isteni személy előtt, mint az emberi nem vér szerinti uralkodója és legfőbb törvényhozója előtt mutatja be hódolatát. Mi egyben ma zárjuk le az egyházmegye engesztelő ájtatosságát, melyet hét hónappal ezelőtt, Feketevasárnap kezdettünk.

A keresztény ember tudja, hogy Isten nem büntet és nem jutalmaz, minden emberi tettet a földi életben. Ha a csapások súlya alatt és az élet egyenlőtlenségeinek a láttára olykor panaszra is fakad, tudja, hogy annak az Istennek a terveiben, aki az ember megváltásáért egyszülött Fiát áldozta fel, a szenvedésnek van valami titokzatos szerepe, és van valami nagy és titokzatos értéke.

Vizsgálva azonban azokat az eseményeket, amelyek immár évtizedek óta ismétlődve egyre súlyosabban nehezednek a népekre, lehetetlen kitérni a felismerés elől, hogy ezeknek büntető jellegük is van. Isten az ember bűneiből font ostorral veri a világot. Ezért kértem híveimet, hogy a hit szellemében bűnbánattal, jócselekedetekkel és önkéntes vezekléssel kíséreljük meg elfordítani Isten haragját.

Ahol a lelkipásztorok felhívásomat megfelelően ismertették, a hívek az engesztelés gondolatát készséges lélekkel tették magukévá, tömegek mozdultak meg, s az egyes egyházközségek szinte versengve vállalták a vezeklő gyakorlatokat. Az egyházmegye háromszázezernyi híve ebben az órában ad hálát és mutatja be hódolatát Krisztus Király előtt. Amidőn híveimmel együtt a nekünk ajándékozott kegyelmeket az imádandó Szentháromság egy Istennek alázattal megköszönöm, ebben az egész emberiségre nézve tragikus órában, forró imával kérem Krisztus Király oltalmát minden hívem számára.

Krisztusban szeretett Híveim! Már a háború előtt sok szó esett a társadalom válságáról, Európa alkonyáról, a civilizáció csődjéről. A válság a háború után – kibontakozás helyett – mintha még súlyosabb és reménytelenebb szakaszba jutott volna. A gazdasági élet rendje, a társadalmak szerkezete, a nemzetek egymáshoz való viszonya összeomlófélben az általános zűrzavar képét mutatja. Mintha a világ alapjai rendültek volna meg: nyugtalan minden nép, minden társadalmi osztály, mind az öt világrész. A tudósok szerint a történelem ehhez fogható válságot nem ismer.

Ha a világ táltosainak igazuk van – és úgy látszik, az van –, ha a kaotikus kavargásban, mely körülöttünk zúg, egy új világ vajúdik, a keresztény ember nem térhet ki a helyzet megvizsgálása elől.

Nem ülhetünk ki az útszélre, hogy a zajló élet folyását kívülről figyeljük. Nem zárkózhatunk be a templomba sem, hogy azt, ami a piacokon történik, ne lássuk. Az események az életünkön mennek keresztül, tehát ami történik, nemcsak a világ dolga, hanem a mi dolgunk is. Ha új korszak van keletkezőben, mindannyiunkat közelről érdekel, hogy az új korszak milyen csillagzat alatt születik.

hányszor  az  ember életébe  ahol az  illető  ahol

pár évet  azon  e helyen   néha  úgy  van vele az

illető  meg   nézi  azt  helyet  ahol  ő  volt  és

gondolatba  egy  kicsikét vissza tekint  arra helyre

milyen  dolga  volt  neki  azon  helyen ugye

mindenki szereti  azt  helyet  ahol az  ember meg

fordult régen  az  illető   szeret  mondjuk vissza

gondolkozik   milyen szép idő volt  az amikor ott

volt  az ember  hányszor  van az illető elmegy arra

helyre meg látja azt helyet  ahol volt  meg látja

azt helyet   igen  az illető  elmegy arra  helyre

meg látja azt helyet az illető  kicsikét elgondolkozik

milyen szép  idő  volt  akkor amikor  meg

fordultam őt  most  meg látja  helyet vissza

gondolkozik  régen azért  kicsikét jól érezte

magát  akkor az  illető  eltelt  pár év biztos

az illető  mondjuk  vissza  tekint régi helyre

jól  érzete  magát lehet . hányszor  van az

nálam is  amikor elmegyek  az alapítvány

épülte  előtt  vissza  gondolkozok  régi szép

időre  menyit   mozgattam meg  ennyi  eredményt

elértem az alapítványba ez úgy  mondva szép idő

másik embernek ez szép  emlék annak embernek

aki emlékszik   régi  szép  időre  napokba   egy

régi   alapítványos   segítő  egy  kicsikét vissza

nézet az  alapítványba mert  rég volt az

alapítványba az  ifjoncok közt  most úgy volt

vele  meg  látogatta az  alapítvány ifjoncait az

ember nem más  mindenki  nagyon  szeretete

Dénes  bácsit  jól érzete  magát az alapítvány

körül hogy segítet rajtunk most volt  napokba

egy  kis ideje  meg látogatta az alapítvány

ifjoncait   jól érezte magát  október19 hétfői

foglakozást    pedagógus  Judit   tartotta  az

ifjoncoknak foglakozást  jól érezték magukat.

2020.október.19.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. A mai napot is szövéssel kezdtünk, Erzsike pedig az anyagokat darabolta a következő szőttesekhez. Dénes bácsi ma is beugrott egy kis beszélgetésre, és elvitte megélezni a késeket, amiket a főzéshez használunk. Elültettük a kastélyból begyűjtött kocsányos tölgy makkokat. Cserépbe, és kint a kis virágoskertbe is tettünk. Tavaszra reméljük sok kis tölgycsemeténk lesz. Utána elkezdtük a kakaós és túrós töltelékes gombócok készítését. Bagó Zoli és Lenke megpucolta a főtt krumplit, Erzsike megtörte. Ma a tésztagyúrás is Erzsike feladata volt. Lenke nyújtotta a tésztát, Bagó Zoli formázta a gombócokat. Erzsike tálalt, Bagó Zoli mosogatott. Nagyon finom lett.

• 50dkgtúró
• 3dbtojás
• 2dlbúzadara
• só
• 10dkgzsemlemorzsa
• 2ekolaj
• 5dkgporcukor
• 2dltejföl

1. A túrót villával áttörjük, majd összegyúrjuk a tojásokkal, a búzadarával és 1 csipet sóval. Ezután lefedve a hűtőbe tesszük 3-4 órára, hogy megdagadjon a búzadara.
2. Vizes kézzel kisebb gombócokat formázunk a túrós masszából, majd sós vízben kb. 5 perc alatt kifőzzük őket.
3. A zsemlemorzsát aranybarnára pirítjuk az olajon, és beleforgatjuk a leszűrt gombócokat. A porcukorral megszórva és a tejföllel meglocsolva kínáljuk.

Halk, liliomos gyerekszoba. Az ágyacskában épp jóízű álomba merül egy fiúcska, elmulasztva esti imáját. A szoba sarkában röstelkedve, tenyerébe temetve szégyenpírban égő arcát, tanácstalanul áll az őrangyal.

A fiúcska megint bűnt bűnre halmozott egész nap: torkoskodott a befőttesüvegekből, görnyedten járt, nem figyelt, és futkározott. Az angyal hasztalan vette körül szárnyainak könyörgő fuvallatával, hasztalan suttogott fülébe útmutatásokat a tiszta és erényes életről. Görnyedésből görnyedésbe, futkározásból futkározásba, térdfelverésből ruhaszaggatásba bukdácsolt újra meg újra a kis szerencsétlen. Semmi nem tarthatta vissza. Nem hatott a figyelmeztetés, hogy apus soha nem tesz ilyet, sem a hivatkozás Piotrus Pokrowskira, a kis hősre, sem szelíd énekek dúdolása – sőt, a kerületben közismert púpos varga szakadékba taszítása sem, aminek meg kellett volna szabadítania a fiúcskát a rossz példa befolyásától.

Ott állt az angyal tehetetlenül. Íme, az őrangyalok megengedett eszközei mind csődöt mondtak. A jóság, nyájasság, szelíd rábeszélés, csillapítás… mind hiába. Íme, itt fekszik, megmakacsolva magát vétkeiben és kevélységében – nem imádkozott, süket a jó szóra, s álomba szenderülve bizonyára azon töri a fejét, hogyan fog holnap újra görnyedten járni.

Hírtelen túláradt az angyal szívében a keserűség. Hogyhogy? Vajon a Törvény a maga nemes fenségében nem ér semmit egyetlen poronty akaratával szemben? Hirtelen fölcsapott benne a Törvény iránti rajongás hulláma, s megindította a rossz iránti undor egyenletes hullámát. Eljött ama pillanat, mikor a szolga kicsiny szíve forróbb szeretettel dobbant meg az Ügy iránt, mint az Ügy nagy szíve maga. A Törvény iránti szeretetből megszegni a Törvényt! Ez az igazi önfeláldozás.

Elrántotta homlokáról a kezét, halkan odalépett az ágyacskához, s a fiúcskát teljes erejéből fültövön vágta.

Az ijedten pattant fel; az ütés hatására gyorsan ledarálta az imát, majd érthetetlen mormolás közepette lefeküdt újra, és elaludt.

Az angyal remegve és boldogan, hosszan, mozdulatlanul bámult az éjszakába.

Üdítő, friss reggel virradt fel másnap. Az álom eltörölte a fiúcskában az előző este emlékét. Behozták a reggelijét. Megint nem akarta meginni a tejet. Mindig rosszul lett tőle. De hirtelen célirányos rúgást érzett. Megértette. Szótlanul kiitta a tejet.

Elbúcsúzott anyuskájától, s elindult az iskolába. Szép rendesen ment végig az utcákon, nem ácsorgott, nem nézelődött közben. Résen volt. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Mikor az üres fasorba ért, körülnézett, s villámgyorsan összegörnyedt. Egy erős kupán vágás nyomban rendre utasította. Nem lehetett kétsége: az őrangyal verte fejbe.

A jó szellem rájött az új módszer ízére: kápráztató könnyedséggel tudta elérni mindazt, ami azelőtt rengeteg jóakarattal és türelemmel is elérhetetlen volt. Csakhamar fölfedezte, hogy módszerét tovább tökéletesítheti : különféle ütésfajtákat dolgozhat ki, differenciálhatja őket, s ez olyasféle élvezetet nyújt, mint amit egy ájtatos kántor érezhet, ha ügyesen nyomogatja az orgona különféle billentyűit. Tehát: az ebéd végig-nem-evéséért farba rúgás, görnyedt járásért kupán vágás, imamulasztásért nyakleves, futkározásért és izzadásért horogütés, pocsolyába lépésért csavart horogütés, lármázásért apus munkája közben fültövön vágás, és a többi.

Ez a módszer szemmel láthatólag nagyszerű eredményre vezetett. Már nem kergette esténként a megaláztatás érzése sarokba az őrangyalt, hogy ott arcát tenyerébe rejtve szégyenkezzék. Épp ellenkezőleg: kényelmesen letelepedett, s jobb kezét dörzsölgetve, vagy ujjaival dobolva az asztallapon, elégedetten felügyelt az ima szófogadó, folyamatos elmondására. Sőt néha már-már el is unta magát, s ilyenkor kettőzött éberséggel ügyelt a fiú minden rebbenésére, égve a vágytól, hogy egyetlen, mesterien irányított ütéssel figyelmeztethesse: a jó uralkodik a rossz felett.

Elhatározták, hogy megpróbálják a dolgot. A legrosszabb esetben se lehet belőle nagy baj. Hányszor megtörtént már, hogy az emberek a legveszedelmesebb szellemeket is becsapták, s ha nem boldogulnak vele maguk, még mindig ott a pap, az majd eligazítja a dolgot. Egyesek már azt forgatták sötét lelkükben – mint ezt később beismerték – hogy egy kereszteletlen újszülött dehogy ér annyi pénzt, fáradalmat…

Alig fejezték be a tanácskozást, melyen Christine elgondolása győzött, odakint megerősödött a vihar. Mintha a világ összes forgószele tombolna fejük felett, megbolydult vadászok seregei csapnának össze odakinn: a házat tartó cölöpök meginogtak, a gerendák meghajoltak, fák csapódtak a házhoz, s úgy pattantak le róla, mint lándzsák a lovag páncéljáról. Az emberek elsápadtak, megborzongtak, de a határozatot nem másították meg: szürkületkor nekiláttak a munkának.

Reggelre gyönyörű, ragyogó idő lett: nyoma se volt viharnak, ítéletidőnek. A fejszék élesebben vágtak, mint máskor, a talaj egyszerre fellazult, s a bükkfák szinte parancsszóra dőltek, a szekerek nem törtek össze, az igavonó barom egyszerre kezessé vált, és mintha titkos kéz óvta volna az embereket a szerencsétlenségtől. Csak egyvalami volt különös. Sumiswald alatt akkor még nem vitt út a hátsó völgybe, ott akkor még mocsár volt, melyet a zabolátlan Grüne-patak táplált, s a Staldenre csak a falut érintve, a templom mellett vitt az út.

Mint az előző napokon, most is három-három fogat indult egyszerre, hogy egymást segítsék tanáccsal, erővel, igával, de most csak Sumiswaldon hajtottak át, s a falu mellett le a Kilchstaldenig. Ott egy kis kápolna állt, az alatt kellett a lapályon lerakodniuk. Ahogy a Staldenről leereszkedtek a völgybe, s a síkságon a templom felé közeledtek, szekereik nemhogy könnyebben gurultak volna: egyszerre mind nehezebbé és nehezebbé váltak. Barmokat kellett még eléjük fogni, pogányul ütötték-verték a jószágot, maguk is nekirugaszkodtak a küllőknek… Hozzá a legszelídebb lovak is megbokrosodtak, mintha a temető felől valami láthatatlan veszedelem állná el útjukat… A templomból tompa harangkongás hallatszott, mint a lélekharang messziről szálló elhaló éneke, melynek hallatára a legerősebb ember is megborzongott. Valahányszor a templom közelébe értek, ember és állat egyaránt reszketett. A templomon túl ismét nyugodtan haladhattak, rakodhattak le, fordulhattak vissza újabb rakományért.

Még aznap hat bükkfát raktak le a megbeszélt helyen, s másnap reggelre mind a hat el volt ültetve odafenn a Bärhegeni várban. Az egész völgyben senki se hallott szekérnyikorgást, amit a tengely forog az agyban, senki sem hallotta a szállítók szokásos lármáját, a lovak nyerítését, az ökrök egyhangú bőgését. És a hat bükkfa mégis állt, bárki megnézhette, s ugyanaz a hat bükkfa volt, amit a Stalden lábához hordtak.

Az egész völgyben híre ment ennek, s nagy volt a csodálkozás, az emberek kíváncsisága nőttön-nőtt. Legjobban a lovagok ámuldoztak, s találgatták, miféle szerződést köthettek a parasztok, s mi módon szállítják fel a fákat a várba. Szerették volna pogány módon kicsikarni belőlük a titkot, de hamarosan belátták, hogy a parasztok se tudnak többet, s maguk is meg vannak neszűdve. Különben is védte őket von Stoffeln lovag. Neki édesmindegy volt, hogyan kerülnek a fák fel a várba, s ha egyszer fönn voltak, csak örült, hogy a parasztok nem gyötrik halálra magukat. Közben belátta, hogy a lovagok csúfolódására meggondolatlanságot követett el, mert ha a parasztok tönkremennek, s a földek parlagon maradnak, abból elsősorban az uraságnak lesz kára. Viszont ha egyszer kimondott valamit, attól nem tágított. Most örült, hogy a parasztok könnyítettek helyzetükön, mit bánta ő, hogy eladták a lelküket. Mi köze neki a pórok lelkéhez, ha egyszer a halál elragadja a testüket! Csak nevetett a lovagokon és megvédte a jobbágyokat túlkapásaiktól. De a lovagok mégis szerették volna megtudni a dolog nyitját, és apródokat küldtek, hogy lessék meg. Reggelre azonban félholtan találták az apródokat az árokban, ahova éjszaka egy láthatatlan kéz bedobta őket.

1. A kiválasztott szöveg csak eszköz ahhoz, hogy az Élő Istennel találkozzam.
2. Értelmem mellett vágyaim, akaratom is kell hogy részt vegyen ebben a találkozásban.
3. Amit őszintén nem viszek Isten elé, azon Ő sem tud segíteni.
4. Gyümölcseiről ismerhető fel életem értéke. Isten nem szép gondolatokat fog számon kérni, hanem azt, hogy mennyire járta át legapróbb, leghétköznapibb részletét is az Ő szándéka, akarata.
5. Az elmélkedés a napi elcsöndesedés fóruma: ,,Minél békésebb a szívünk, annál tevékenyebb az életünk. Minél csendesebbek vagyunk, annál munkásabbak lehetünk. Minél inkább nyugalom jellemez, annál inkább égethet a buzgóság. Minél inkább lehiggadunk, annál inkább áttüzesedhet az életünk”. (Newman)
6. Az Isten felé vezető út a hit és a ráhagyatkozás mércéjével mérhető.
7. Isten féltékenyen szeret, mindenestől magáénak akar, ez az üzenet jut el szívemhez az elmélkedésben.
8. Az elmélkedés hozzásegít, hogy mindenben, mindenkiben, minden helyzetben Istent keressem és találjam meg.
9. Vállaljam az Istennel való birkózást, s addig el ne engedjem, amíg meg nem áldott.
10. ,,A befelé figyelő embert Krisztus gyakran meglátogatja, kedvesen szól hozzá, gyöngéden vigasztalja, nagy békességgel ajándékozza meg, csaknem hihetetlen közvetlenséggel magához öleli”

“Ahhoz, hogy megváltoztassuk az embereket, szeretni kell őket. Csak oda érkezik el befolyásunk, ahová elérkezik a szeretetünk.” 

———————————————

“A szeretet olyan,mint maga az élet: nem egy kényelmes és nyugodt állapot,hanem egy nagy és csodálatos kaland.” 

———————————————

“A szeretet minden más erény gyökere. Nem ismer szabályt, sem mértéket.” 

———————————————

“Az ember mindent látó, mindent megvilágító Nap, ha szeret, és ha nem szeret: sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég.” 

———————————————

“Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is,hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.” 

———————————————

“Mindig tud adni, akinek szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.” 

———————————————

“Az őszinte szeretet sokszor kényszerül olyan igazságot mondani, mely neki jobban fáj, mint annak, aki konok szívvel hallgatja.” (

———————————————

“Ahol nincs szeretet, ott semmi sincsen. Ahol kihunyt a szeretet, félelem költözik a szívekbe. Ha szeretni tudsz, nincs mitől félned.” ( 

———————————————

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk

———————————————

“Az a szeretet, amely véget ér, csupán árnyéka a szeretetnek. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli.” 

———————————————

“A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved.” 

———————————————

“A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.” 

———————————————

“Harag nem old fel haragot – a szeretet mindent felold.” 

———————————————

“A szeretet mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi.” 

———————————————

“Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.” 

———————————————

“Ha szeretjük a világot és a benne élő embereket, akkor ez a szeretet visszatér hozzánk.” (

———————————————

“A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.”

———————————————

“A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.” 

aki emlékszik tudja  hogy  volt  egy  olyan  ember

az  alapítványba hogy aki meg  nézte  a bizonyos

útvonalat amikor  épen   vette volna az alapítvány

a kirándulást  az  ifjonc   aki  ezt  dolgot meg

szokta  nézni   ő  egyenlőre  járvány helyzet ki

alakulása   miatt    szeptember elejétől  úgy

döntött  az  ifjonc  ő  ez  miatt  járvány helyzet

miatt  nem    megy  be az  alapítványba  otthon

végzi az  alapítvány dolgokat  így az ifjonc is

egy  darabig   hátérbe  segít  az  alapítványnak.

az  ifjonc  nem   kapta el  járvány dolgot  de

meg  előzés  képen nem  vállalja az alapítványba

menetelt  így  idén  ami szerveztek oktober23ra

kirándulást elvileg  pedagógus Judit szervezi

engem  hívtak  ere de én is járvány  helyzet

miatt  nem   mert  el menni  nem  vagyok

benne de  biztonság  kedvéért  nem veszek

részt  ezen kiránduláson  azon napon

október 16 pénteki  foglakozást pedagógus

Judit  tartotta az  ifjoncoknak  a foglakozást.

jól  érezték  magukat

2020.október.16.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma elsőként folytattuk a szövéseket, és az anyag darabolást. Utána kimentünk teázni a konyhába. Dénes bácsi meglátogatott bennünket, hozott nekünk vízipálmát, megélezte a késeket. Hozzákezdtünk a pizzakészítéséhez. Először a pizzaszószt főztük meg. Lereszeltük a sajtot, felszeleteltük a sonkát. A munkából mindenki kivette a részét. Két nagy pizzát is sütöttünk, szalámis-sonkás-kukoricásat. Bagó Zoli mosogatott, Erzsike tálalt. Nagyon finom lett.

• 25 dkg finomliszt (BL 00)
• 1 tasak (7 gr) instant élesztő
• 1 ek barna cukor
• 2 ek olívaolaj
• 1.3 dl víz (langyos)
• 1 tk só

• 40 dkg konzerv paradicsom
• 1 ek olívaolaj
• 1 teáskanál bazsalikom
• 15 dkg sonka
• 15 dkg mozzarella
• só ízlés szerint

1. A száraz hozzávalókat először összekeverjük, majd erre öntjük a többit. Kézzel vagy géppel jól átgyúrjuk, majd dagasztjuk, és konyharuhával lefedve minimum 1 órán át kelesztjük szobahőmérsékleten.
2. Amikor megkelt a tészta, egy lisztezett gyúródeszkára rakjuk, és nyújtófával a kívánt vastagságúra nyújtjuk, majd újabb 10-20 percig hagyjuk pihenni.

Töltelék

1. Először is készítsük el a paradicsomszószt, amihez a következő hozzávalókat keverjük össze, és lassú tűzön hagyjuk besűrűsödni: konzerv paradicsom, olívaolaj, bazsalikom és a só.
2. Ha besűrűsödött a szósz, akkor kenjünk meg vele a pizzatésztánk egyik felét, erre jöhet a sonka és a sajt. Majd a másik oldalát a tésztának hajtsuk rá, és a széleit az ujjunkkal jól nyomkodjuk össze, hogy sülés közben ne tudjon kifolyni se a sajt, se a többi töltelék.
3. A 220°C-ra előmelegített sütőbe tegyük be a pizzát, de előtte vágjunk rá 3 darab kis “szellőzőt”. Így süssük 25 percig.
4. Ha megsült, fogyaszthatjuk is egyből, amíg a sajt jó nyúlós!

Jézus itt szinte ünneprontó. A csodálattól mámorosan jönnek hozzá, ujjongva a templom szépségén, ő pedig szinte leforrázza őket. Pedig csak a realitásnak egy másik oldaláról beszél. Amit mond a jövőről, abban nem sok jó hangzik el. Az életünkből bőven tudunk példákat nehézségekre, “rossz eseményekre”, amelyekre szeretnénk magyarázatot találni. A magyarázatok, válaszok általában három csoportba sorolhatóak.

1). Ha valami rossz ér, akkor az nyilván azért van, mert megérdemeltem. “Isten büntetése.” Jobb esetben úgy fogalmazunk: “Bűnhődünk azért, amiket tettünk”. Keletről nagyon erősen hallatszik az a megfogalmazás, hogy ezek semmi mást nem jelentenek, mint korábbi tetteink következményét. Tehát, ha nem is büntetés, de következmény.

2) A nehézségek általában valamilyen feladatok jelentenek. Azért kapjuk az élettől, hogy tanuljunk belőlük. Leckék ezek. Nem feltétlenül rossz dolgok, ha a teljes képet figyelembe vesszük, hiszen sokszor nincs is más lehetőség arra, hogy nemesebbek legyünk; hogy a salakból kiolvadjon az “arany”. Az Ószövetségben is felmerül ez a gondolat: Sir 2.3-6 –

Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon.

Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban.

Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.

Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne.

3) Nem minden fájdalom rossz. Gondoljunk a szülés fájdalmára, melynek a vége egyértelműen jó: emberi élet. Ezt hangsúlyozza ma gyakran a “pozitív gondolkodás” filozófiája. Találjuk meg mindenben a jót.

Jézus melyik csoportba áll be? Egyikbe sem. Ő csak azt mondja: Valamiért ezek megtörténnek. Nem ad választ a miértre. De a kiértre igen. Kétszer is. Miattam. Értem. Mint amikor az anya azt mondja: “Miatta (aki született) megérte mindazt a szenvedést átélni”. Vagy, amikor otthon marad a család a síelésből, mert a nagypapa rosszul van. Aztán meg is hal. S ilyenkor hangozhat el: Miatta maradtunk itthon. Megérte nem elmenni síelni.

A keresztény hagyománynak van ez a nagyon érdekes mozzanata, hogy a szenvedéseinket felajánlhatjuk valakiért. Így hát mi is gondolhatunk arra, hogy (ebben az értelemben; nem okként, hanem “célként”) valakiért, pl. Krisztusért érdemes vállalnunk életünk nehezét. De ha túl nehéz egy ilyen kétezer évvel ezelőtt közöttünk élt valakiért felajánlani keresztünket, akkor gondoljunk vissza életünkre: bizonyára van olyan ember, akire gondolva azt lehet mondani: Már ezért a találkozásért, ezért a kapcsolatért érdemes volt embernek lennem és mindezt vállalnom, ami az életem ára.

Ha valami nehéz vagy fáj életünkben, ne csak azt kérdezzük, hogy “miért?”, hanem keressünk valakit, akivel kapcsolatban jó szívvel gondolhatjuk azt, hogy “miatta/érte”. Ő lehet Jézus Krisztus vagy más konkrét személy, akit életünkben örömmel hordozunk.

Pöttyös misén kérdeztem, hogy vajon miért lehet becsukva a haldokló néni szeme? Válaszok: vár valamire, orvosra, családtagokra, hogy megfogják a kezét, hogy kapjon enni… S egy kislány mondta: visszagondol az életére, és olyan szép, hogy azt nézi.

hányszor  van  az  ember életébe hogy  valami

miatt   igen  csak  meg  van  keseredve mert épen

olyan  híreket  kapott  életbe   hányszor  van  az

embernél amikor  meg  kap  hírt  ami  épen  őt

nagyon rosszul viseli próbálja  ÚR ALANI dolgokon

hogy  az  rossz   hír  ne  igazán  járja  át  az ember

lelkét  valamikor  ez  sikerül  hogy az ember próbál

erőt  venni hogy    az  rossz  hír  azt embert ne

érintse meg  lelkét  lehet meg  érinti őt  az

bizonyos  rossz  hírt  de  leküzdi őt  ne járja

át az ember lelkét az  bizonyos rossz hír engem

át  járt  ez  bizonyos   rossz  hír  napokba

értesültem  hogy  olyan ember  távozott  el

küzdtünk  az illető ő sokszor segítet át  nehéz

helyzeteken   hogy  ne  igazán érje  át  akkor

bizonyos fájdalmamat lelkemet  az illető igen

csak  ismert  engem mindig  el tudott  látni

tanácsokkal  hogy  igazán  ne fájjon az fájdalom

amit más  okozott  ő mindig  segítet  az ember

tanácsokkal   túl  tegyem magamon akkori rossz

híren  most    annak  ember  elveszítése érinti

meg  lelkemet  az ember  sok sor segítet amikor

bajom volt meg vigasztalt tanácsokkal látott el

ugye  sok sor sokat  jelent az vigasztaló  só

másik ember  társunk  felé  azt  el  veszítsük

kicsikét   igen  csak fájni fog engem most az

fáj  olyan embert  veszítem el aki igen csak

mindig  segítet amikor szomorú voltam én

szomorkodok  az illető már nem segít amikor

bajom van de  menyekből segít tanácsaival az

illető  nagyon közel ált  szívemhez azért is

fáj  elvesztése  mindig segítet  bajom volt

nyugodjon békébe .

Ne sírj azért, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát…
Nem vagyok messze ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden.
Meg is fogod találni lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek légy szíves…, ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

aki    emlékszik hogy idén  tervükbe  vették hogy

szeretnének   gyöngyösre  Mátra  múzeumot meg

nézni  ez  egy  terv   engem  hívtak  erre  napokba

kaptam  erről  egy meg  hívást  közösségi oldalról

amikkor  ezt  mesengren meg  kaptam meg  hívást

nagyon  gondolkoztam ezen  szeretem  volna

ezen részt  venni   de  hogy  járvány  helyzet  ami

most   nagyon tombol   mindenűt ilyenkor az

ember  legszívesebben kerüli  azt  bizonyos

nagyobb  számú  társaságot hogy  ellne kapja

bizonyos  járványt  ami  orrságba  lapanag  .így

sok  ember  kicsit  meg  van  ijedve  kerüli azt

bizonyos  nagy  számú  társaságot  hogy  ellne

kapja bizonyos korona vírust amit  meg  lehet

érteni  próbálja kerülni dolgokat  ellne kapja

ezt  betegséget én  ilyen miatt   nem  akarok

részt venni  ezen gyöngyösi  kiránduláson

ellne  kapja  ezt  járványt így próbálom   elkerülni

amit  úgy  gondolom  meg  lehet  érteni így  ezért

is  nem  veszek  részt  október 23ai  kiránduláson

amin az  alapítványosok gyöngyösre mennek ott

majd  kis  vasúttal utaznak .ilyen  kirándulási

dolgokat  még  Horváth  Zoli nézi meg úti távot

és  dolgokat  könnyebben oda  érjen  csapat most

már  októberi kirándulást  gyöngyösre mást

szervezte . október 14ei  szerdai foglalkozást

pedagógus Judit  tartotta  az  ifjoncoknak a

foglakozást  jól érezték magukat .

2020.október.14.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit, Tóthné Julika. A mai napon folytattuk egy kicsit a megkezdett szőnyegeket. Majd teáztunk, jött hozzánk Julika néni is, megbeszéltük a kirándulás részleteit. Október 23-án megyünk a Gyöngyösi Mátra múzeumba, és a kisvasúttal Mátrafüredre. Ma palacsintát sütöttünk az új palacsintasütőnkkel. Lekváros, túrós és fahéjas ízben. Feldobni nem tudtuk a palacsintákat, mert nehéz volt a palacsintasütő, de nagyon finom lett.

Hozzávalók

• 20 dkg liszt
• 2 tojás
• 3 dl tej
• 3 dl szóda
• csipet só
• 2 ek Vénusz étolaj

Elkészítés

1. Felütjük a tojásokat, kicsit felverjük, majd hozzáadjuk a lisztet.
2. Apránként hígítjuk a tejjel és a vízzel, csipet sóval ízesítjük.
3. Az olajat is hozzáadjuk.
4. Forró serpenyőbe öntünk annyi tésztát, hogy ne legyen túl vastag a palacsinta, majd mindkét oldalát pirosra sütjük.

A hűség itt nem a keresztyén által gyakorolt hit, hanem inkább az a hűség vagy megbízhatóság, ami a Szentlélek által terem egy neki átadott életben.

Ugyanez a szó fordul elő Tit 2,10-ben, ahol a King James Version “megbízhatóság”-gal fordítja. Ez a jellemvonás nagy, dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba, amint Urunk ezt a talentumokról mondott példázatában jelzi: “A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután” (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban.

Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel, és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: “Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: ‘A kutya visszatér a maga okádására’, és: ‘A megfürdött disznó sárban hempereg!'” (2Pt 2,21-22).

János harmadik levele csupán tizenöt versből áll. Diotrefész és Demetriosz a két főszereplő. Demetriosz volt az Úr hűséges követője, akiről így szól a jellemzés: “Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is” (3Jn 12). Az elismerést azért kapta, mert szóban és igazságban, elvben és a gyakorlatban hűségesen követte az Urat.

Az iparban van egy közismert kifejezés: “átfutási idő”, ami a megrendelés leadása és az áru átvétele között eltelik. Sok keresztyén sajnálni fogja egy napon azt az öntevékenységre pazarolt időt, ami aközött telt el, mikor Isten felmutatta nekik a rájuk vonatkozó tervét, és amikor végre cselekedni kezdték azt. A hajdani izraeliták néhány hónap alatt meg tudták volna tenni az utat Egyiptomból Kánaánba. Ehelyett negyven évig vándoroltak és egy egész generáció kihalt hűtlenség miatt.

A hűség hiánya valójában a lelki éretlenség jele. Az érzelmi éretlenség egyik jele a felelősség vállalásának visszautasítása. Egy fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez lelkileg is így igaz. Isten ránkszabott – mint érett keresztyénekre -, bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. Ez a lelki érettség jele, és az egyik fontos gyümölcs, amit a Lélek hoz az életünkbe.

Legtöbbünk bizonyára lassabban fejlődik, mint kellene, mert nem engedi, hogy a Szentlélek irányítsa élete minden területét. Inkább hűséges engedelmességgel engedjük, hogy a Szentlélek Isten minden rossz szokást és káros befolyást azonnal eltávolíthasson belőlünk. Türelmetlenné válhatunk, mikor felfedezzük, hogy oly hosszú időbe telik, míg olyanok leszünk, mint ő. De mégis türelmeseknek és hűségeseknek kell lennünk, mert azt, hogy hasonlók legyünk őhozzá, megéri kivárni. Viszont ha sikerülne is teljesen érett keresztyénné válnunk, nemigen hiszem, hogy ennek tudatában lennénk. Ki állíthatná azt magáról ebben az életben. hogy teljesen tökéletes? Azt azonban tudjuk, hogy mikor majd előtte fogunk állni az örökkévalóságban, vele együtt megdicsőülünk. A Szentlélek Isten tervének egyre mélyülő munkáját kezdi véghezvinni az életünkben, mihelyt készek vagyunk hűségesen “igen”-t mondani az ő akaratára.

A Szentírásban bőven van olyan történet, mint az Ábrahámé (Zsid 11,8- 10), aki hűséges volt az Isten előtt járásban. Az egész 11. fejezetet végig kellene tanulmányoznunk, amint felsorolja azokat a férfiakat és nőket, akiket Isten hűségeseknek nevez.

Veszélyes dolog Istent kísérteni, ahogy Ámós napjaiban tették a “hűtlenkedők”. Azokra nézve jelentette ki Isten: “Jön majd idő… amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgutására” (Ám 8,11).

Inkább Jakab tanácsát kell megfogadnunk: “Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1,12). Aztán azt mondja: “De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny, megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1,25).

Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek. Mint már korábban láttuk, a Bibliában számos, e korszak végére vonatkozó ítéletről olvasunk. Köztük az egyiket a Krisztus ítélőszékének hívják. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit megtérése óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket. Pál apostol 1Kor 3,9- 16-ban arra utal, hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket.

Valamikor hűségünknek az a legnagyobb próbája, hogy mennyi időt töltünk el Biblia-olvasással, imádkozással, és megmaradunk-e az igazságosság elve mellett, amikor jóléttel áldatunk meg. Meglepett, amikor nemrég egy keresztyén ezt mondta: “Hűséges keresztyénnek lenni a modern Amerikában nehéz”. Olyan könnyű elfelejteni és elhagyni a mi Istenünket a jólét közepette, főleg az anyagiasság burjánzása idején. Ez az oka annak, amiért Jézus elmondta nekünk, hogy nehéz a gazdagnak bejutni az Isten országába. Üdvözülhet a gazdag is, de a Biblia szól a “gazdagság csábításá”-ról (Mt 13,22). E világ gondjai és terhei sokszor megzavarnak minket abban, hogy az Úr előtt hűségesen járjunk. A virágzó anyagiasság közepette vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a kelepcébe essünk, mint a laodiceaiak. Ők Isten haragját és nemtetszését vonták magukra, mivel úgy érezték, hogy nekik nincs szükségük semmire, mert anyagilag gazdagok (Jel 3,17). “Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely, után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől és sok fájdalmat okoznak önmaguknak” (1Tim 6,9-10).

Ha sírfeliratot véshetnénk Pál apostol sírjára, az így szólhatna: “Hűséges volt mindhalálig.” Miközben kivégzésére várt, habozás nélkül ki tudta jelenteni: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája. amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon” (2Tim 4,7-8). Akármi kudarc érte is Pált, és bármennyire is elmaradt a tökéletesség mértékétől, azt tudta, hogy neki az Úrhoz mindhalálig hűségesnek kell lennie.

Ez a csodálatos szelet a Lélek gyümölcsének gerezdjéből azt teszi: hűség a bizonyságtételünkben, hűség az odaszentelésünkben és elhívásunkban, és hűség Krisztus parancsaihoz. És a hűség végső jutalma adva van Jel 2,10- ben: “Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

hányszor  ember életébe  ami úgy  mondva  igen

csak  nem szép  dolog  úgy  gondolom mondjuk

hányszor  úgy  életbe más  ember segítségére

szorulunk   lehet  hogy meg  tudjuk oldani  de úgy

van  vele  hogy  segítséget  kér  másik embertől

nem akkor  kéne  segítséget  kérni  amikor  másik

épen bajba  van  fel  nyomom telefont  az illető

hogy  segítsen rajta  azon emberen  épen ő akkor

bajba  van azért  segítsen az illető  sajnos  ez nem

így  működik  az  ember  akkor kéne ha épen

ő  meg  akarja  beszélni dolgokat  mi van épen

nagy  világba  épen  tud  tanácsot  ad  és így is

épen  segít  azon illetőn nem úgy kéne mondjuk

valaki  családba  rosszul  van ugye  ilyenkor

segítséget kérünk közeli  család tagtól gyere

,mert  épen  valaki  rosszul  van gyere segíts légy

sí  ugye  ilyenkor    ember segítségre rohan nem

úgy  mint  egyes  ember úgy  gondolkozik elmúlik

az  betegség fel keresem 250killométerel odébb

ismerőst  baj  volt de  elmúlt  ismerőssel egy

héttel  ezelőtt  baj  de őt képes fel idegesíteni

baj  volt  akkor illetővel  .ugye úgy kelet  volna

meg oldani  közeli ismerősnek szolok  baj van

ő tud segíteni   nem másik illetőtől tudja meg

hogy  baj volt  akkor hogy segítet volna  nem

szol bezzeg minden másért tudna telefonálni

épen   elromlott valamim  csináld  meg de ilyenkor

amikor épen  sürgős segítség  1hétmúlva

tudja meg  egy  250killométerel áréb  baj

volt  de nem közelit értesítette hanem

távolabbit akkor hogy  segítsen azt is egy

hét múlva tudta meg baj volt  ugye méreg

egy kicsit  milyen hogy közelinek szólna

akkor gyorsabb  intézkedés lett  volna

bezzeg más kis problémát nyomja telcit

jöjjön segítsen az ember most mástol

tudja dolgokat milyen baj volt mindig kel

másik ember  segítsége úgy gondlom ne csak

butaságokba  úgy gondlom.

ugye  volt  olyan  helyzetbe az  ember  amikor

egyik  ember  képes  meg  szólni és  hibát  találni

másik  munkába  olyankor az  ember aki épen

valahol  nem szép munkát  végzet de  mondjuk

el hívták   valahova csináljon   valamit de  ő

mindjárt szólni  kezd  mért nincsen ez neki

amivel  meg  tudná oldani  dolgokat . utána olyan

lenne ő  meg csinálta olcsóban dolgot  de  lehet

más   utána  dolgozhat úgy oldotta meg nem  kéne

azért  másik munkájába lebecsülni hibát  keresni

másik  munkáját  meg le  értékelni  mert az nem

szép  dolog  úgy  gondlom  mondjuk az  szólna

ilyenért  aki   ugyanúgy  ő neki  szája  nagy  hogy

így  kéne  csinálni dolgokat egy helyen elmegy

helyre mondjuk össze  csapja dolgot ő majd azzal

jó munkát végzet és  jönne egy értő ember lehet

hibát  talál   de  kijavítja  másik után  dolgokat ami

igen  csak nagy méreg  egy kicsit .lehet épen jó

ötlete volt  de lehet épen kikel  javítani dolgokat.

másik útán .ami plusz munka úgy gondlom az

illető inkább  nem  szólna és hallgatna úgy

gondlom erre  mondjuk az ember elmegy egy

helyre és  inkább  1egyik munkáját le becsüli

amikor   ugyanebbe hibába beleeszik így  nem

érdmes  másik munkáját  meg szólni  úgy gondlom.

vannak időszakok  amikor  olyan  idő van

akkor  elszokott menni az alapítvány egy

kicsikét  sétálni olyan  volt  amikor jó idő

volt  kimentek  az  alapítvány ifjoncai vagy

templom kertbe sétáltak  egyet  ha  egy

kicsikét  több  idő  van  jó is idő van akkor

kiszoktak menni   Kónya tóra sétálni  pár

hete  nincsen  nagyon jó  idő  meg  be  is

köszöntött  az  őszi  időszak így  nem igazán

indulnak  hosszabb távra sétálni most  is esős

idő  volt  napokba  nem  mentek  el  sehova

sétálni   mert  rossz  idő  volt  akkor  azon

napon idei  tervbe  még  szeretne  az

alapítvány   idén  még kirándulást  be

ütemezni október 23án  amikor  épen

hosszú hétvége van  akkor  szeretnének

gyöngyösre menni onnan  kisvasutal

utazni . engem  hívtak  nagyon gondolkoztam

ezen  dolgon  megyek  erre kirándulásra  de

hogy  tombol   igen  csak  járvány  helyzet

mindenütt így  hogy  nem  vagyok  benne

ebbe helyzetbe  így úgy  voltam  nem  akarom

elkapni  ezt  járvány dolgot  így  nem mennék

való  sínű  erre  kirándulásra  október   12ei

hétfői  foglakozást pedagógus  Judit

tartorta  az ifjoncoknak foglakozást. jól

érezték magukat.

2020.október.12.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Sajnos az eső miatt ma nem tudtunk menni sétálni, ezért kicsit bent tornáztunk. Felvetettünk Bagó Zolival egy új keretet. Közben zenét hallgattunk. Felmostuk a padlót a konyhában, teremben, majd hozzáláttunk a főzéshez. Ma nyírségi gombóclevest készítettünk. Bagó Zoli darabolta a hagymát, és a petrezselymet. Erzsike párolta a hagymát, pucolta a zöldségeket. Lenke a főtt krumplit hámozta, a gombócokat formázta. Erzsike tálalt. Bagó Zoli mosogatott.

• 40 dkg sertéslapocka (apróra vágva)
• 1 közepes db vöröshagyma
• 2 közepes db sárgarépa
• 1 nagy db fehérrépa
• 25 dkg csiperkegomba
• 40 dkg zöldborsó
• 2 dl főzőtejszín
• só ízlés szerint
• fekete bors ízlés szerint
• 1 csokor petrezselyem
• 1.5 l víz

A krumpligombóchoz

• 25 dkg burgonya (főtt, áttört)
• 1 db tojás (kisebb)
• 3 evőkanál finomliszt
• 1 evőkanál búzadara
• 0.5 csokor petrezselyem

1. 1 db közepes fej vöröshagymát egészen apróra vágunk, és kevés zsíron megfonnyasztjuk. A hagymára rádobjuk az apró kockára vágott húst, egy kicsit pirítjuk, majd kb. 1,5 l vízzel felöntjük (beledobunk 1 db bio leveskockát, ha úgy érezzük, de anélkül is finom). Félpuhára pároljuk, és beletesszük a karikára vágott zöldséget, amikor ezek is félig puhára főttek, beletesszük a felszeletelt gombát és legvégül a zöldborsót.
2. Amíg fő a hús és a zöldségek, elkészítjük a krumpligombócot.
3. Ezt követően a két dl főzőtejszínt elkeverjük egy evőkanál liszttel, és óvatosan beleöntjük a levesbe, megfelelő mennyiségű vízzel hígítva. Szép lassan felfőzzük, amikor felfőtt, vizes kézzel apró gombócokat formálunk, és óvatosan belepottyantjuk a levesbe.
4. Megfőzzük a gombócokat, amikor készen van, az egész lekapcsoljuk a tűzhelyet, és friss petrezselyemmel megszórjuk, és melegen tálaljuk.

1. Megfőzzük az előzőleg megtisztított, felkockázott krumplit, amikor puha, a főzőlevét leöntjük, és még melegen áttörjük.
2. Ha kihűlt, adunk hozzá fél (vagy egy kicsi) felvert tojást, kb. két evőkanál lisztet (burgonyától függően ez lehet egy kicsit több is), egy evőkanál búzadarát, sót, borsot, aprított petrezselymet, és alaposan összekeverjük. Mire a gombócot összeállítjuk, addig a fazékban a hús és a zöldségek puhára főnek.