Hányszor van úgy életünkbe mindig csodákra várunk az lhet meg oldja dolgokat életbe
nagyon sok -féle csodák léteznek emberi életbe vegyük evangélium elmélkedést amikor uda
hívták úr Jézust hogy hallállán van egy nő jojón el ment mondta nekik nem halalt meg csak
alszik az nő mondta neki kelj fel járj úgy történt meg gyógyult az nő ,hányszor van emberi
életbe hogy sötétségbe élnek nem akarnak nagyon fényt az ember életébe nagyon fontos láson
sokan még lelki szemüket és betakarják sok -féle szennyel búnőkel ne lásak fényt ami
jó úthoz vezetne menyei atyához sok ember nagyon későn kapcsolnak jut eskükbe nem jó
útvonalon vannak ami igen csak szőttség helyre vezet lelki szemük be van takarva bűnnel
közbe várja csodákat egyszer majd látni fog ő majd úgy fog látni életbe az ember elhagyja
az ember azokat dolgokat ami nem, jóhoz vezet bűnbe él meg bánja őket meg bocsássák
neki újból lelki szeme látni fog tisztán látja dolgokat törekedjünk lelki szemünket tisztán
hagyni .másik csoda vegyük orvosi dolgokba mondjuk fessünk műtét elő ember várta
dolgokat mondjuk sikerülni fog műtét vagy vele élni betegséggel ami épen műtöttek
van egy beteg mondjuk nagyon nincsen fél tüdője ő várja csodákat mit mond orvos neki
vele élni darabig amíg tud élni ember meg fog lehet halni ő csodákat várja orvosi
csodák vannak életbe nagyon fontos ember bízón csodákba sikerüljön …
A mai vasárnap evangéliuma két csodát kapcsol össze. A történet azzal kezdődik, hogy a zsinagóga elöljárója, egy Jairus nevű ember Jézus segítségét kéri haldokló kislánya miatt. Jézus elindul, de útközben egy vérfolyásban szenvedő, őt megérintő asszony meggyógyul betegségéből. Mire az elöljáró házába érnek, a kislány már meghalt, de Jézus feltámasztja, visszahívja őt az életbe. A két elbeszélést több elem is összekapcsolja. Mindkettőnél nő szerepel, egy fiatal lány és egy idősebb asszony. Jelentősége van Jézus érintésének is. Jairus ugyanis azt kéri, hogy Jézus tegye kezét kislányára, érintse meg őt, s ez majd gyógyulást fog hozni. Az asszony pedig maga érinti meg az Urat és szintén gyógyulásában reménykedik. Közös elem továbbá, hogy az egyik történetben egy tizenkét esztendős lányról van szó, a másikban pedig ugyanennyi ideje szenved betegségében az asszony. Mindkét esetben valamilyen leküzdhetetlen akadály szerepel, azaz olyan élethelyzetek ezek, ahol az ember már tehetetlen. Jairus a halálán lévő kislányához hívja Jézust, tehát olyan állapotban van gyermeke, amikor ember már aligha segíthet rajta, majd pedig ez a határhelyzet tovább fokozódik, még jobban nyilvánvalóvá válik, amikor meghozzák a kislány haláláról a hírt a szolgák. Az asszony esetében szintén emberileg kilátástalan helyzetről van szó, hiszen Márk evangélista hangsúlyozza, hogy a kellemetlen orvosi kezelések egyáltalán nem hoztak eredményt a beteg asszony számára, hiába költötte rájuk egész vagyonát.
Mindezek mellett a legfontosabb közös elem, hogy Jézus a hitre adott válaszként gyógyít. Jairus így fejezi ki hitét: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Ha nem hinne Jézus gyógyító erejében, aligha kérne ilyet. Aztán pedig, amikor kislánya halálhírét hozzák, ő nem tartja feleslegesnek, hogy az Úr házába fáradjon, azaz továbbra is hisz abban, hogy Jézus képes segíteni. Ezért bátorítja őt Jézus: „Ne félj, csak higgy!” Az asszony abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy ez az érintés gyógyulást fog hozni számára. Ha nem hitt volna erősen ebben, aligha tett volna ilyet.
Érdemes észrevennünk a történetekben a szereplőkre, Jairusra és az asszonyra ható kétféle erőt. Jairus egyrészt a szolgák elkeseredett szavát hallja, ami alapján nincs oka reményre, semmi értelme nincs annak, hogy Jézus eljöjjön házába. Másrészt pedig Jézus bátorítását hallja, aki szerint a hit csodákra képes. Az asszony esetében is észrevehető ez a kettős hatás, de itt nem kimondott szavak, hanem az ő gondolatai formájában jelentkeznek. Egyrészt azt gondolja, hogy egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni korábban, tehát nincs esélye arra, hogy meggyógyuljon, másrészt pedig nem adja fel a reményt, bízik abban, hogy Jézus képes vele csodát tenni, s ehhez elég lesz az is, ha meg tudja őt érinteni. Mindketten engedik azt, hogy a jó hatás győzzön bennük és éppen ennek köszönhetően teljesül vágyuk. A zsinagógai elöljárót nem tudják lebeszélni a szolgák arról, hogy Jézust házába hívja gyermekéhez, és az asszonyt sem bizonytalanítják el a korábbi sikertelenségek és kellemetlen élmények, bátran, bizalommal, hittel megteszi, amit elhatározott, amit jónak tart, megérinti Jézus ruháját.
Életünk bizonyos helyzeteiben a hit és a kételkedés, a bizalom és a tehetetlenség, a bátorság és a félelem között őrlődünk. Érdemes mindig Jézust választanunk!
