Persze a mi modern életformánkban nehéz észrevenni az ábrahámi elemeket. Egy miniszter, egy tanár, egy mérnök, egy bármilyen foglalkozású ember életében a hivatal vagy foglalkozás elborítja az emberi életet. Pedig az élet mindenféle zűrzavarán keresztül valamiképpen mégis eljut hozzánk Isten hangja. „Ábrahám, Ábrahám!” Föl akarja rázni az embert. Valamilyen szakaszában az életének meg köll hogy hallja, hogy Isten a nevünkön szólít bennünket. Ébredj föl!
Minden ember életében más és más ez a megszólítás. De a tartalma ugyanaz: menj ki a földedről, hagyd ott azt, amibe belerozsdásodtál, beleszoktál, lépj ki egy kicsit magadból. Tulajdonképpen minden ünnep ilyen: kilépés a hétköznapi munkából, hogy Isten szavát meghalljam.
Ábrahám ezt tökéletesen végrehajtotta. Mindenestül kiment a földjéről meg a környezetéből. Az ő életének szimbólumereje is van, de mindegyikünk életében ott van ez valamilyen formában: ki kell lépnünk magunkból. Az ember az egyetlen olyan teremtmény a Földön, aki túlmutat és túl is tud lépni önmagán. Képes önmagát valahogyan látni, tehát önmaga fölé is tud emelkedni.
Isten minden embert ezen az úton vezet: előbb-utóbb valahogy kiemeli önmagából. Óriási dolog ez: ki akar bennünket bontakoztatni magunkból, továbbvinni, mert a végső rendeltetésünk, hogy Istennel találkozzunk és Isten világát vegyük át. Lépjünk át Isten gondolataiba, Isten terveibe, Isten örök életébe. Ahhoz pedig elengedhetetlenül szükséges ez a túllépés a megszokásainkon.
Ábrahám ennek a folyamatnak, illetve a hitből élő embernek a mintája. Annak az embernek a típusa, akit Isten megszólít, akivel Isten tervez valamit, akit Isten valami nagyra hív: benned akarok megáldani mindent, a te utódaidban, tervezek veled valamit. A te utódaid közül származik az, akin az én szemem rajta van.
Sokkal fontosabb az életünk, mint gondolnánk. A Jó Isten előtt nincs szürke ember. Hogy a tömeghez tartozik, ez nem érdekes. Mindegyikünk életében valami egyedüli játszódik le.
Ábrahám nagy próbája utal az Úr Jézus próbájára, akinek ősatyja.
Nézzük most az Úr Jézus próbáit. Ábrahám a hitünk szerzője, az Úr Jézus a hitünkbeteljesítője. Ábrahámnál ígéret formájában van ott Isten szava, az Úr Jézusnál meg beteljesedés formájában. Így elválaszthatatlanul összetartoznak.
Három jelenetben van az Úr Jézusnál a próba: Lukács 4. fejezete az Úr Jézus próbája a pusztában, azután Lukács 22. fejezete a getszemáni-kerti jelenet, és a 23. fejezetben az Úr Jézus a kereszten. Három mozzanat, mind a három mozzanatban ott van ez afeirasmos. Feirasmos a görögben a ‘kísértés’, a ‘kipróbálás’, a ‘megközelítés’. Vagyis a „meózás”.
A pusztába maga a Lélek vitte Jézust, hogy ott megkísértse a sátán, hogy tudatosan szembenézzen az életének ezeknek a kísértéseivel. A szentírás-tudósok szerint Máté meg a többi evangelista az Úr Jézus egész életén átvonuló kísértéseket foglalja egy jelenetbe. Aztán a Getszemániban: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. S Lukács szerint a kereszten is kidomborodik a kísértés jellege: „Szállj le a keresztről. Akkor elhisszük, hogy Isten fia vagy”.
Nézzük meg különböző szempontokból ezt a három kísértésmozzanatot.
8.1. Az első szempontunk az, hogy kik, mik a kísértők a három jelenetben.
8.1.1. Lukács negyedik fejezetében a kísértő meg van nevezve: a diabolos. A görög balloszó azt jelenti: ‘dobni’, ‘dobott’. Diaballo: ‘az átdobott, átvert, átejtett’. Diabolos: ‘az átejtő’. De azt is jelenti ez a ballo: ‘átdobni a másikhoz gonosz dolgokat, szavakat, ravaszkodó próbákat’. Tehát ezt is jelenti a diaballo. És azt is jelenti, hogy ‘valamit átdobni a kettőnk közé’, azaz ‘elválasztani’, két embert ‘szétválasztani’. Tehát adiabolos az, aki gyalázkodik, szavakat vág az emberhez, és szétválasztja az összetartozó dolgokat.
Tehát a kísértő azzal próbálkozik, hogy az Úr Jézus életében szétválassza az Isten szerinti messiás szerepet, és bevigye őt az emberi elgondolás szerintibe. Hogy eltávolítsa őt az Isten szerinti megváltás-megoldástól, elszakítsa és leráncigálja, letérítse őt a puszta emberi megváltás-elgondolásoktól.
Az embereknek fontos a kenyér. Teneked megvan a hatalmad; változtasd a köveket kenyerekké magad számára is. Használd ki a messiási hatalmadat a magad javára. Meg tudod tenni, hát miért ne tennéd meg? Megvan a hatalmad.
Aztán a másik: „vesd le magad”. Messiás vagy, Isten fia. Isten megment téged. Próbáld meg. Akkor egyúttal nagy látványosan, képzeld el, a templom téren leveted magad… hogy megnyered majd az embereket! Elnyered a tetszésüket.
Aztán: hatalmad lesz. Megvan hozzá a képességed, mindened. Szerezd meg: hadsereg, erő, hatalom, azok a reális dolgok.
Így csalogatja… de milyen végtelen messze van ez az Isten igazi, örök tervétől! Hiszen Isten magát a Messiást szánja kenyérnek. Az igazi isteni gondolat az, hogy eljön közénk, és ő lesz a mi kenyerünk. Eljön közénk, de nem azért, hogy levesse magát a templomról. Dehogy: beáll közénk, rendesen éli az életünket, és nem rendkívüli dolgokra utazik. Megszerezzen minden hatalmat? Épp ellenkezőleg: aláveti magát, és a hatalom áldozata lesz.
Az első jelenetben ez a kísértő szándéka: Istentől való eltérítés.
8.1.2. A második jelenetben, a Getszemáni-kertben mi a kísértő? Imádkozzatok, virrasszatok, hogy kísértésbe ne essetek. De én most megküzdök a kísértéssel. Szomorú az én lelkem, mindhalálig. A kísértés most az én életemben: a szomorúság. A lélek kész, de a test erőtlen.
Szóval itt a kísértés nehezebben vehető észre, de mélyebben beletekintve a getszemáni jelenetbe, látjuk, hogy a test oldaláról jön. Az Úr Jézus vérrel verítékezik a testében, érzi, hogy olyan feladat nehezedik rá, amelyet nem tud teljesíteni. Az apostoloknál is valami hasonlót látunk: virrasztanának vele, de nem bírják, mert a test erőtlen. Az utolsó vacsora élményei meg az egész nap élményei álomba nehezítik őket. Az Úr Jézus is a test voltával van most kísértve: megtestesül, s a testében átérzi azt, hogy milyen borzasztó dolog vár rá. A szomorúság, a gyöngeség kísértése. Ezen keresztül elszakítani az embert Istentől, eltéríteni a küldetésétől. Ez ellen a fegyver az imádság. Az imádságon keresztül erőt ad az Úr.
más Istent mutat nekünk. És hogyan alakítja át a hamis isten-fogalmunkat valódivá.
