A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.

– Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

– No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

– Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

– De akkor miért nem megy ki a tengerre?

– Mert ma reggel már kint jártam.

– És jó fogás volt?

– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam…

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

– Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna… Képzelje csak el!

A halász bólint.

– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre… el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

Halk, liliomos gyerekszoba. Az ágyacskában épp jóízű álomba merül egy fiúcska, elmulasztva esti imáját. A szoba sarkában röstelkedve, tenyerébe temetve szégyenpírban égő arcát, tanácstalanul áll az őrangyal.

A fiúcska megint bűnt bűnre halmozott egész nap: torkoskodott a befőttesüvegekből, görnyedten járt, nem figyelt, és futkározott. Az angyal hasztalan vette körül szárnyainak könyörgő fuvallatával, hasztalan suttogott fülébe útmutatásokat a tiszta és erényes életről. Görnyedésből görnyedésbe, futkározásból futkározásba, térdfelverésből ruhaszaggatásba bukdácsolt újra meg újra a kis szerencsétlen. Semmi nem tarthatta vissza. Nem hatott a figyelmeztetés, hogy apus soha nem tesz ilyet, sem a hivatkozás Piotrus Pokrowskira, a kis hősre, sem szelíd énekek dúdolása – sőt, a kerületben közismert púpos varga szakadékba taszítása sem, aminek meg kellett volna szabadítania a fiúcskát a rossz példa befolyásától.

Ott állt az angyal tehetetlenül. Íme, az őrangyalok megengedett eszközei mind csődöt mondtak. A jóság, nyájasság, szelíd rábeszélés, csillapítás… mind hiába. Íme, itt fekszik, megmakacsolva magát vétkeiben és kevélységében – nem imádkozott, süket a jó szóra, s álomba szenderülve bizonyára azon töri a fejét, hogyan fog holnap újra görnyedten járni.

Hírtelen túláradt az angyal szívében a keserűség. Hogyhogy? Vajon a Törvény a maga nemes fenségében nem ér semmit egyetlen poronty akaratával szemben? Hirtelen fölcsapott benne a Törvény iránti rajongás hulláma, s megindította a rossz iránti undor egyenletes hullámát. Eljött ama pillanat, mikor a szolga kicsiny szíve forróbb szeretettel dobbant meg az Ügy iránt, mint az Ügy nagy szíve maga. A Törvény iránti szeretetből megszegni a Törvényt! Ez az igazi önfeláldozás.

Elrántotta homlokáról a kezét, halkan odalépett az ágyacskához, s a fiúcskát teljes erejéből fültövön vágta.

Az ijedten pattant fel; az ütés hatására gyorsan ledarálta az imát, majd érthetetlen mormolás közepette lefeküdt újra, és elaludt.

Az angyal remegve és boldogan, hosszan, mozdulatlanul bámult az éjszakába.

Üdítő, friss reggel virradt fel másnap. Az álom eltörölte a fiúcskában az előző este emlékét. Behozták a reggelijét. Megint nem akarta meginni a tejet. Mindig rosszul lett tőle. De hirtelen célirányos rúgást érzett. Megértette. Szótlanul kiitta a tejet.

Elbúcsúzott anyuskájától, s elindult az iskolába. Szép rendesen ment végig az utcákon, nem ácsorgott, nem nézelődött közben. Résen volt. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Mikor az üres fasorba ért, körülnézett, s villámgyorsan összegörnyedt. Egy erős kupán vágás nyomban rendre utasította. Nem lehetett kétsége: az őrangyal verte fejbe.

A jó szellem rájött az új módszer ízére: kápráztató könnyedséggel tudta elérni mindazt, ami azelőtt rengeteg jóakarattal és türelemmel is elérhetetlen volt. Csakhamar fölfedezte, hogy módszerét tovább tökéletesítheti : különféle ütésfajtákat dolgozhat ki, differenciálhatja őket, s ez olyasféle élvezetet nyújt, mint amit egy ájtatos kántor érezhet, ha ügyesen nyomogatja az orgona különféle billentyűit. Tehát: az ebéd végig-nem-evéséért farba rúgás, görnyedt járásért kupán vágás, imamulasztásért nyakleves, futkározásért és izzadásért horogütés, pocsolyába lépésért csavart horogütés, lármázásért apus munkája közben fültövön vágás, és a többi.

hányszor  van  az  embernél el tervezik  dolgokat sok

 

sor   úgy  alakulnak  dolgok ahogy  mi  igazán nem

 

szeretné .idei   terve  az  alapítványnak .augusztus 10

 

után  tervükbe van   hogy  a  kaszinó térre   ahova

 

költöztek az  alapítvány ők márciusba  kelet  volna

 

költözni   oda de  hogy  járvány  helyzet ki  alakult nem  igazán

 

 

tudtak  semmit  csinálni otthon kelet maradni

 

így  hogy  most  valamennyire túl  vagyunk jár

 

vány helyzet 1 részén   most pár  dologba

 

enyhítve  vannak  tudnak  dolgokat  végezni

 

hogy  kicsit szabad dolgokat  végezni most be

 

tudták iktatni tisztasági meszelést a  kaszinó

 

téri  új  helyre kel  pár dolgokat alakítani első

 

kép  2 évvel  ezelőtt nyugdíjas klub helye volt

 

de  az alapítványnak  helyet adtak ott van a

 

nyugdíjas klub és  alapítvány kaszinó térre

 

hátsó  felébe  ahova költözött az alapítvány

 

2 évvel ezelőtt volt  egy tisztasági meszeltetés

 

volt  hogy most  alapítvány oda   került úgy

 

van  vele  be  ütemeznek egy  tisztasági

 

meselét azon helyen de  hogy mikor lesz teljes

 

költözése az alapítványnak nem tudni  meg

 

tudom   előre  fogom jelezni önöknek idei

 

terve  az  alapítványnak hogy évente  szeptember

 

be  elszoktak menni az állatkertbe mindig jó

 

sokkot  sikerülni . pár  napja olyan  híreket

 

kaptam sok ifjonc vissza mondta  az állatkerti

 

kirándulást nincsen kedve hozzá de ezt is meg

 

lehet érteni  úgy gondolom ne tervezzük el ha

 

többnek elmegy kedve ha  meg beszéltük dolgokat

 

időbe útána  regiszrátlnak ki is  szeretne meni .oda.

a Mária Rádió élőben is közvetített. Nagy öröm, hogy az egész templom megtelt, a bejárat előtt és az oldalkapu előtti kertben is szép számmal álltak hívek, a gyémántmisét követő agapéra pedig a templomkert is tele lett.
A gyémántmisést először rendtársa és kollégája, a Szent Margit Gimnázium igazgatója, Görbe László piarista atya köszöntötte a Margit Gimnázium diákjai és tanárai nevében is, kérve Lajos atyát, hogy hirdesse továbbra is az Evangéliumot. Sík Sándor Te Deum című verséből idézett:
“Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet…”
Görbe atyát követően rendtársa, Labancz Zsolt piarista atya, a Magyar Piarista Rendtartomány tartományfőnöke kösznötötte Lajos atyát:

” egy szép gondolat bővebben… →

aki igen  csak  meg figyeli  hogy  igazán  mi is

 

folyik világba  az  igazán  meg  tud hő keni

 

dolgokon  mi  is  megy  egy pár  helyen biztos

 

volt  olyan  estbe  részed   meg hallass valamit

 

hogy  egyik  illető  mondjuk neki  nincsen

 

valamihez kedve  még  három  embernek sincsen

 

kedve ahhoz  ahova épen  mennének kiderült itt

 

is  hátérbe van több embernek elment  kedve

 

oda  elmenjek meg  tudtak dolgot ami őket  épen

 

nem  esik jó hír azt 3embert össze fognak többi

 

emberek  mondjuk   közösen ők se  akarnák

 

elmenni oda  ugye  amikor kiderülnek dolgok

 

mért  nem akarnak elmenni   emberek mert

 

meg tudták jön valaki akit  nem szívesen

 

akarnák látni ugye  ez érdekből van az ember

 

szeretne  ott leni  többiek meg nem szívesen

 

menne vele sehova  ez már ugye  érdekből

 

történne  dolgok ami igazából  érdekből

 

történő  dolgok nem   vezetnek jóhoz az olyan

 

mint  egyik  illető   nagyon közel ál az egyik ember

 

ahhoz tűzhöz meg  próbálják  lehet bele vonzani

 

abba  körzetbe pedig  több  ember nem szívesen

 

látnák lehet  ott  de  van egy olyan ember aki

 

bele vonja ott legyen annak ember Érdékéből

 

jutott oda  mert több ember nem igazán látnák

 

azt  embert de egy közzel álló ember azt szívesen

látna  sok ember meg nem úgye ez érdekből

 

van sok dolog  világba ami történik érdekből

 

történik képes  vagyunk elfogadni .

 

 

A borúlátás indokolt. Egy ilyen világban „meg sem születni ugyanis jobb, mint meghalni – mondja Arisztotelész –, meghalni viszont jobb, mint élni.” Jób könyvében pedig ez áll: „Napjaim gyorsabbak a takács-vetélőnél és reménytelenül tűnnek tova.”

A boldogságot az igazságtalansággal párosító társadalmak borulékony, egymást pusztító, háborúzó alakzatok, emlékeztetett rá Schumacher az egyenlőség mint társadalmi igazságtevés viszont békés, de boldogtalan, állandó, de önpusztító felépítményekbe torkollik. Ezért volt és marad is az alapkérdések egyike, hogyan lehet egyszerre békében és boldogságban élni, egyénnek és tömegnek egyaránt.

Másfelől, a plótinoszi feladványt körbejárván, nem láttunk és nem is láthatunk egyéb utat a békés kultúracserére a belső átalakításnál. Eszményeinket ezenközben a strukturális gazdasági és politikai változásoknak mintegy eredménye- vagy hozadékaként látnánk viszont. Az eszmények javára vagy kárára végzett nagypolitikai gyámkodást eszerint fel kellene váltaniok azoknak az ésszerű, humánus döntéseknek, amelyek pusztán azáltal is többet tennének az emberért, hogy nem feledkeznek meg róla nap nap után.

Minderre a nagypolitikát is sarkallja az általa okozott csőd, másrészt azonban önnön működésének beidegzései hátráltatják feladata elvégzésében. Ki állítja például felelősséggel, hogy a politikai gyakorlat, a termelési gyakorlat és a tudomány együttes cseréjéhez – hiszen erről van szó, erre kell (ráadásul egyszerre) sort kerítenünk – már a jó úton járunk? Az igazságosság, a tömegek érdekeinek érvényesülése valami mást kíván, talán egy polgári és egy zöld társadalom keverékét, egyelőre azonban senki sem tudja pontosan, hogy az micsoda.

A helyzet kiélezett. Többé semmi sem szent, ami megszokott. S ekkor megjelenik a demokratizmus, a jó öreg kísértet, hogy az egyhangú egyenlőtlenség helyett a maga változatos egyenlőségét kínálja föl a haladásba belefáradt kisembereknek S miért is ne játszanánk el a gondolattal? Ivan Illich legalábbis ezt teszi. Itt közreadott tanulmányában, amelynek címe Energia és igazságosság, a szállítás és a közlekedés kulturális hatásait elemzi, a száguldozás népszerű és romboló kedvteléséről fest csöppet sem hízelgő képet.

És Jóelhoz eljött a Daemon és így szólt:

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– Ha meg kell lennie: a szaglásról – mondta aztán.

A Daemon eltávozott, és Jóel nem érezte többé a szagokat.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

Jóel töprengett.

– Az ízlés képességéről – mondta.

A Daemon elhagyta és Jóel többé nem érezte az ízeket.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– A tapintásról – mondta végül.

A Daemon eltűnt és Jóel körül a tárgyak megnémultak.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

Jóel sokáig gondolkozott.

– A beszéd képességéről – mondta és felnyögött.

A Daemon elhagyta és Jóel többé nem tudott beszélni. Ha kedvese szólt hozzá, csak jelekkel válaszolt és szemével integetett.

Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a hallás, a járás és a nevetés közül kell választanod.

Jóel a látásról és a nevetésről még nem tudott lemondani. Tehát a hallás és a járás képességéről gondolkozott. Szeretett sétálni a völgyben, s a madarak énekét és kedvese hangját is szerette hallani. Hosszas vívódás után, immár némán, így felelt:

– Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.

A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.

biztos  volt  olyan  életbe amikor  egy  ember

 

osztja  bizonyos észt  arról  a  tisztelt tudásról

 

ami igen  csak minden  ember meg érinti  hogy

 

is  kel  másik ember  felé  tisztelt  tudó leni  egy

 

ember  aki  jócskán úgy  gondolja ő tudtom

 

faktum  minden  meg  enged magának mondjuk

 

egyik illető meg   enged  mindent  magának úgy

 

van  vele meg teheti hogy viselkedik  az ember úgy

 

van  képes  mondjuk  erős  otromba  mocskos

hangokat  ad  meg az idős ember úgy van vele

 

aki  tisztelt  mondón rá szol ez miatt  szépen

 

normálisan tisztelt  tudó  legyen  a felé az

 

ember  felé  következőt mondja ő tisztelt tudó

 

másik  felé  tudja  az idős hogy kel  másik felé

 

tisztelt  tudó leni csak  baj aki rá szolt dolgokba

 

idős a  tisztelt  tudó lehet  csak  másikra  akarná

 

keni dolgokat  de  aki  igen csak tudja tisztelt

 

 

tudóba  dolgokat  nem  fogja engedni magát

 

egy  élő  példa  3 madik  ember  meg hallja az

 

idős  és másik  ember mocskos beszédét  rá szol

 

nem  az ember  hibázott  a tisztel tudás felé ha

 

nem az idős ere  meg mondták  neki igen csak

 

kölcsönösen tudó kéne leni másik ember felé

 

de az idős  nem igazán fogja fel tisztelt tudást

 

másik felé meg  kel értetni  vele.

 

 

Estefelé József tovább akart menni övéivel. Fogta a szamarát és előlépett egy domb mögül, hogy tudakozódjék az út felől. „Már nem lehet nagyon messze Egyiptom” – gondolta.

Ezalatt az Istenanya a gyermekkel az ölében a cserje alatt ült. Ekkor történt, hogy egy bizonyos Horrifikusz nevű rabló erre vette útját. Úgy ismerték őt mindenütt, mint a sivatag legfélelmetesebb rablóját. A fű földig hajolt előtte, a pálmák remegtek, datolyáikat épp kalapjába ejtették. Még a legerősebb oroszlán is behúzta a farkát, ha a rabló vörös nadrágját messziről meglátta. Hét tőr volt az övébe dugva: mindegyik olyan éles, hogy szét tudta velük szabdalni a levegőt. Balján kard lógott, melyet „görbe halálnak” nevezett. Vállán pedig olyan bunkót vitt, amely skorpiófarkokkal volt megtűzdelve.

– Hah! – kiáltotta a rabló, és kirántotta a kardját hüvelyéből.

– Jó estét! – szólt Mária. – Ne légy oly hangos, még alszik.

A Félelmetesnek még a lélegzete is elállt ettől a megszólítástól: sújtani készült, és lefejezett a „görbe halállal” – egy bogáncsot.

– Én vagyok Horrifikusz, a rabló – suttogta, – ezer embert eltettem már láb alól.

– Isten bocsásson meg neked! – mondta Mária.

– Hagyd, hogy végigmondjam! – sziszegte foga között a rabló. – És olyan kisgyermekeket nyársaltam föl, mint a tiéd.

– Gonosz! – mondta Mária. – De még gonoszabb vagy, mert hazudsz.

Ekkor valami vihogni kezdett a cserjében. A rabló meglepetésében hirtelen a levegőbe ugrott: még senki sem merészelt közelében nevetni. De csak a kis angyalok viháncoltak. Első ijedségükben szétrebbentek mind, most azonban újra az ágakon ültek.

– Hát nem féltek tőlem? – kérdezte a rabló bátortalanul.

– Ó, Horrifikusz testvér! – szólt Mária. – Milyen vidám és tréfás kedvű ember vagy.

Ez szíven találta a rablót és arra késztette, hogy elmondja az igazságot. Olyan lágy volt ugyanis a szíve, mint a viasz. Amikor pólyában feküdt, már akkor megborzadtak tőle az emberek. „Jaj nekünk! – mondták. – Nem olyan, mint egy rabló?” Később már senki sem jött hozzá: aki pedig véletlenül meglátta, az is mindent hátrahagyva elfutott. Így tehát egészen jól élt Horrifikusz, pedig egy csepp vért sem látott, s még egy tyúkot sem tudott volna fölnyársalni.

Ezért örült a félelmetesnek a lelke, hogy végre talált valakit, aki nem félt tőle.

– Szeretnék ajándékozni valamit a fiadnak – mondta a rabló, – sajnos azonban csak lopott holmi van a zsákomban. De ha tetszik neked, akkor táncolok előtte.

És Horrifikusz, a rabló táncolt a gyermek előtt. Egy teremtett lélek sem látott még ehhez hasonlót. A „görbe halált” maga fölé emelte a hold ezüst sarlójához hasonlóan, és ezalatt egy antilop kecsességével emelgette lábait, olyan sebesen, hogy már meg számlálni sem lehetett. Mind a hét tőrt a levegőbe röpítette és úgy ugrált keresztül a szétszabdalt levegőn, mint ahogy a lángnyelvek táncolnak. Olyan mesterien ropta a táncot a rabló, olyan pompás látványt nyújtott fülkarikáival, hímzett övével és a kalapjába tűzött tollal, hogy Szűz Máriának könny szökött a szemébe. Még a puszta állatai is odalopakodtak; körbeálltak és farkukkal verték az ütemet a homokban.

Végül a rabló kimerülten Mária lábához ereszkedett és ott rögtön el is aludt. Józsefék már messze jártak, amikor végre felébredt és újra útnak indult. Ekkor észrevette, hogy már nem félnek tőle. „Hiszen puha szíve van” – mesélte az ugróegér mindenütt. „Táncolt a gyermek előtt” – sziszegte a kígyó.

Horrifikusz a pusztában maradt, lemondott a „Félelmetes” névről. Öreg korára derék szent vált belőle, de annak titoknak kell maradnia, hogy miként nevezik a kalendáriumban

Halk, liliomos gyerekszoba. Az ágyacskában épp jóízű álomba merül egy fiúcska, elmulasztva esti imáját. A szoba sarkában röstelkedve, tenyerébe temetve szégyenpírban égő arcát, tanácstalanul áll az őrangyal.

A fiúcska megint bűnt bűnre halmozott egész nap: torkoskodott a befőttesüvegekből, görnyedten járt, nem figyelt, és futkározott. Az angyal hasztalan vette körül szárnyainak könyörgő fuvallatával, hasztalan suttogott fülébe útmutatásokat a tiszta és erényes életről. Görnyedésből görnyedésbe, futkározásból futkározásba, térdfelverésből ruhaszaggatásba bukdácsolt újra meg újra a kis szerencsétlen. Semmi nem tarthatta vissza. Nem hatott a figyelmeztetés, hogy apus soha nem tesz ilyet, sem a hivatkozás Piotrus Pokrowskira, a kis hősre, sem szelíd énekek dúdolása – sőt, a kerületben közismert púpos varga szakadékba taszítása sem, aminek meg kellett volna szabadítania a fiúcskát a rossz példa befolyásától.

Ott állt az angyal tehetetlenül. Íme, az őrangyalok megengedett eszközei mind csődöt mondtak. A jóság, nyájasság, szelíd rábeszélés, csillapítás… mind hiába. Íme, itt fekszik, megmakacsolva magát vétkeiben és kevélységében – nem imádkozott, süket a jó szóra, s álomba szenderülve bizonyára azon töri a fejét, hogyan fog holnap újra görnyedten járni.

Hírtelen túláradt az angyal szívében a keserűség. Hogyhogy? Vajon a Törvény a maga nemes fenségében nem ér semmit egyetlen poronty akaratával szemben? Hirtelen fölcsapott benne a Törvény iránti rajongás hulláma, s megindította a rossz iránti undor egyenletes hullámát. Eljött ama pillanat, mikor a szolga kicsiny szíve forróbb szeretettel dobbant meg az Ügy iránt, mint az Ügy nagy szíve maga. A Törvény iránti szeretetből megszegni a Törvényt! Ez az igazi önfeláldozás.

Elrántotta homlokáról a kezét, halkan odalépett az ágyacskához, s a fiúcskát teljes erejéből fültövön vágta.

Az ijedten pattant fel; az ütés hatására gyorsan ledarálta az imát, majd érthetetlen mormolás közepette lefeküdt újra, és elaludt.

Az angyal remegve és boldogan, hosszan, mozdulatlanul bámult az éjszakába.

Üdítő, friss reggel virradt fel másnap. Az álom eltörölte a fiúcskában az előző este emlékét. Behozták a reggelijét. Megint nem akarta meginni a tejet. Mindig rosszul lett tőle. De hirtelen célirányos rúgást érzett. Megértette. Szótlanul kiitta a tejet.

Elbúcsúzott anyuskájától, s elindult az iskolába. Szép rendesen ment végig az utcákon, nem ácsorgott, nem nézelődött közben. Résen volt. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Mikor az üres fasorba ért, körülnézett, s villámgyorsan összegörnyedt. Egy erős kupán vágás nyomban rendre utasította. Nem lehetett kétsége: az őrangyal verte fejbe.

A jó szellem rájött az új módszer ízére: kápráztató könnyedséggel tudta elérni mindazt, ami azelőtt rengeteg jóakarattal és türelemmel is elérhetetlen volt. Csakhamar fölfedezte, hogy módszerét tovább tökéletesítheti : különféle ütésfajtákat dolgozhat ki, differenciálhatja őket, s ez olyasféle élvezetet nyújt, mint amit egy ájtatos kántor érezhet, ha ügyesen nyomogatja az orgona különféle billentyűit. Tehát: az ebéd végig-nem-evéséért farba rúgás, görnyedt járásért kupán vágás, imamulasztásért nyakleves, futkározásért és izzadásért horogütés, pocsolyába lépésért csavart horogütés, lármázásért apus munkája közben fültövön vágás, és a többi.

Ez a módszer szemmel láthatólag nagyszerű eredményre vezetett. Már nem kergette esténként a megaláztatás érzése sarokba az őrangyalt, hogy ott arcát tenyerébe rejtve szégyenkezzék. Épp ellenkezőleg: kényelmesen letelepedett, s jobb kezét dörzsölgetve, vagy ujjaival dobolva az asztallapon, elégedetten felügyelt az ima szófogadó, folyamatos elmondására. Sőt néha már-már el is unta magát, s ilyenkor kettőzött éberséggel ügyelt a fiú minden rebbenésére, égve a vágytól, hogy egyetlen, mesterien irányított ütéssel figyelmeztethesse: a jó uralkodik a rossz felett.

Azt se rónám fel hibájául, hogy meggyógyítja a betegeket és a gonosztól megszállottakat. Nem mondom, különös és természetfeletti hatalom ez; de hát mindenki tudja, hogy a mi seborvosaink mind egy szálig kontárok, s a rómaiak se jobbak náluk; a pénzt elszedik, ahhoz értenek, de ha egy haldoklóhoz hívod őket, csak a vállukat vonogatják és azt hajtogatják, hogy miért nem üzentél előbb. Előbb! Megboldogult feleségem két évig szenvedett vérfolyásban; én meg egyik orvostól a másikhoz vittem, fogalmam sincs róla, szomszéd, mennyi pénzembe került, de egyik se segített rajta. Ha ez a próféta már akkor járta volna a városainkat, térdre estem volna előtte: Uram, gyógyítsd meg ezt az asszonyt! A feleségem megérintette volna a köntösét és meggyógyult volna. Szegény asszony, szóval el se lehet mondani, mennyit szenvedett… Amint mondtam, csak dicsérném őt, amiért meggyógyítja a betegeket. Persze, a felcserek acsarkodnak ellene, azt hajtogatják, hogy szélhámosság meg kontárság az egész, el akarnák tiltani az orvoslástól, de hát ez már nincs másképp, ha valakinek az érdeke forog kockán. Aki segíteni akar az embereken és meg akarja váltani a világot, mindig beleütközik valakinek az érdekeibe; mindenkivel egyszerre nem tehetsz jót, ez már sohase lesz másképp. Amondó vagyok, csak gyógyítgasson nyugodtan; ha akarja, a holtakat is feltámaszthatja; de azt a dolgot az öt kenyérrel nem kellett volna megtennie. Becsületes pékmester létemre kereken kimondom, hogy igen nagy igazságtalanságot követett el vele a pékek ellen.

Hát maga még nem hallotta azt a dolgot az öt kenyérrel? Ezt nem értem; minden pék magánkívül van az eset miatt. Állítólag úgy történt, hogy egy puszta vidéken nagy tömeg kereste fel, és ő sorra gyógyítgatta a betegeket. Estefelé azt mondják neki a tanítványai: „Puszta e hely, az idő pedig későre jár. Bocsásd el a tömeget, hogy az emberek visszatérhessenek városaikba és élelmet vásárolhassanak maguknak.” Ő azt válaszolta: „Nem szükséges elmenniök, adjatok nekik ti eledelt.” A tanítványok meg így feleltek: „Nincs nálunk más, csupán öt kenyér és két hal.” Ő azt mondta: „Hozzátok ide.” Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjenek le a földre, aztán megfogta az öt kenyeret és a két halat, felpillantott az égre, megáldotta az ételt, megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványainak, azok meg tovább osztogatták az embereknek. Ettek mind és jóllaktak. És összegyűjtötték a morzsát és tizenkét kosár telt meg vele. Akik pedig ettek, kereken ötezren voltak férfiak, az asszonyokat meg a gyerekeket nem számítva.

nem   gondolkoztunk még  azon hogy  amikor

 

meg  hal  az  ember  elkel neki számolni  lelki

 

ismertéről  hány olyan  van  csinálja  és  éli az

 

életét néha  volt   olyan is  hogy  jót  csinálja az

 

életébe  egyszer  mondjuk  van egy kísértés az

 

ember  életébe sok sor  nem  gondolkozunk

 

ilyenkor arról hogy  ha  meg halnák el felt kezünk

 

lelki ismertünk és ha  nem úgy találtak minket

 

az életbe és  elszólítottak minket  könnyen

úgy lehet hogy  bűnbe találták lelkedet könnyen

 

tiszttűzbe kerül az ember lelke   ott menyi kin

 

szenvedésfog  szenvedni lelke hogy ő hallgatott

 

lelki  ismertére  és beleegyezet kísértésbe most

 

ő lehet szenved lelke pokol tűzébe  .nekünk

 

mindig  úgy  éljünk ne igazán hallgassunk

 

ördög  hangjára   tegyünk  meg  amit ő szeretne

 

hányan  meg   teszik  rosszat életbe  könnyen úgy

 

találják az embert tiszttűzbe kerül mi úgy éljünk

ne  igazán kerüljünk  tisztítótűzbe .egy ember

 

aki  mondjuk csinál  másik   ember társát

 

tönkre  teszi mondjuk életét  valamivel ő

 

neki számolni kel  lelki ismertével mit csinált

 

másik ember életével  .mondjuk egy beteg

 

ember  de  ő erről  nem tehet betegsége

 

szenved  ő azért  rendes  ember lehet erre

 

egyik ember  mondjuk  úgy  van ezzel ki

 

használja dolgokat  nem foglakozik társa

beteg  ő  azért is  csinálja  rosszat társa  felé

 

az illető  jól érezze magát   de  társa  nem  tudja

 

hogy  rosszat  csinálnak vele .de  egyszer aki

 

csinálta  rosszat beteg ember társának elérkezik

 

az  bizonyos idő  neki számot kel adni lelkéről

 

könnyen  a tiszttűzbe kerül az ember ha

 

ha  úgy éli az életét mindig jól éljük életünket.

 

 

 

 

 

 

A „megverni” a sportversenyek szokásos nyelvhasználatában azt jelenti, „győzni”. A megverni ilyen összefüggésekben eredetileg azt jelentette, megölni. Az Ószövetségben, a Kivonulás könyvében az utolsó csapásról, amellyel Jahve Egyiptomot sújtotta, ez áll: „Éjszaka az Úr megvert Egyiptomban minden elsőszülöttet…”

Az 1990-es futball világbajnokság döntőjében Németország megverte az előző világbajnokot, Argentínát. Amikor Diego Maradona, a vesztes csapat kapitánya fölállt a dobogóra, hogy a szervezőbizottság képviselőjétől átvegye az ezüstérmet, teljesen össze volt törve. Arcvonásai össze-összerándultak, újból és újból sírásra fakadt. Úgy becsülték, hogy világszerte 1,2 milliárd ember követte a TV-ben a játékot. Köztük a legtöbben férfiak. A futball „férfiak dolga”. A futballozó nők éppolyan egzotikus jelenségek, mint a bokszoló nők. A teológusok és egyházi férfiak vagy ingujjban, hivatásbeli szerepüket szimpatikus módon félretéve, egyszerűen csak férfiként szintén odaülnek a képernyő elé, vagy úgy érzik, hogy toronymagasan fölötte állnak az ilyen plebejusi-profán élvezeteknek.

Nincs szükség nagy vallástörténeti jártasságra ahhoz, hogy tudjuk: itt elementáris és eredeti módon vallást gyakorolnak. Hogyan álljon helyt a keresztény hit, ha „toronymagasan” elkülönül az ilyen történésektől, és sem nem kész, sem nem képes arra, hogy párbeszédbe kezdjen az ilyen elementáris vallási megnyilatkozásokkal? Minden versenysportra érvényes az, amit Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok megalapítója „mind a régi, mind az új olimpizmus első és leglényegesebb ismertetőjegyének” nevezett, ti. hogy az vallás. Aki valóban meg akarja érteni a stadionokon belüli és kívüli történéseket, annak nem szabad becsuknia szemét ama történelem előtt, amelyen minden életmegnyilvánulásunk, a modern sporttevékenység is nyugszik.

Az „ógörög áldozati rítusok és mítoszok értelmezéseit” tartalmazó könyvének, mely az olimpiai küzdősport eredetét is tárgyalja, Walter Burkert ezt a címet adta: Homo necans – Az ember mint gyilkos (Berlin-New York, 1972). Az olimpiai terepnek, amint leírja, két kultikus központja volt: a Pelopsz-szentély és a Zeusz-oltár. A kettő között feküdt a stadion. Pelopsz egy sötét istenség, aki az emberáldozatok gyakorlatára utal vissza. A monda szerint apja, Tantalosz leölte őt, ételül tálalta föl az isteneknek, amikor azok, Zeusszal az élükön, lakomára jöttek hozzá. A szentély egy kövekkel szegélyezett áldozati árokból áll, ahová a vért folyatták. Ez eredetileg embervér volt. A Zeusz-oltár, a másik kultikus hely, egy alsó részből állt, ahol leölték az állatokat, és egy magas hamurakásból, amelynek a tetejére helyezték az állati combdarabokat, hogy elégessék őket. Ez az oltár jelentette a célt a stadion futói számára. A vérnyelő Pelopsz-sírtól rohantak, a haláltól menekülve, a Zeusz-oltárhoz, és aki elsőként érkezett oda, meggyújthatta rajta a tüzet: részesült a fényes, olimposzi isten győzelmében a vér, a sötétség és a sír fölött. Burkert azt mondja: „A futás az átmenetet hangsúlyozza a vértől a megtisztító tűzhöz, a halállal való találkozástól a túlélés tudatához, ami a győzelem erejében nyilvánul meg.”

Az újvilágban végzett kutatások azt mutatják, hogy a labdával folytatott versenyjáték is az áldozatok leölésében gyökerezik. A gömbölyű és világos labda a napot szimbolizálja. Az ember, akit létrejötte óta elbűvöltek a harc és az ölés történései, a napnak – annak a hatalomnak, amely fényével és melegével lehetővé teszi számára az életet – a működését is az agón, a halálos harc kategóriáiban érzékeli. Amikor este, naplemente után az ég és a tenger vörösre színeződik, akkor az erőszak szimbolikájától meghatározott ember azt látja, hogy az a hatalom, amely az életét garantálja, most halálos harcba bocsátkozott az alvilági hatalmakkal. Az aztékoknál emberek ezreinek kellett – az áldozatbemutató papok által testükből élve kitépett – remegő-rángó szívük erejével támogatniuk a napot az alvilági erők ellen folytatott harcában, és így garantálniuk, hogy újból és újból fölkeljen. Az emberiség történetének eddigi legrégebbi labdajátékterét Mexikóban, a Yucatan-félszigeten fekvő ősi Maya-városban, Chichen-Itzában fedezték föl. A mintegy 36 méter széles teret 75 méter hosszú, masszív kockakövekből álló fal fogja körül. A szemben álló oldalfalak közepén, 7 méteres magasságban súlyos kőgyűrűt helyeztek el. Könyökkel vagy térddel kellett a naplabdát átdobni a kőgyűrűn, és ezáltal támogatni futásában a napot. A játékosoknak a papi kasztba kellett tartozniuk. A játék veszteseit a győztesek leölték, és remegő szívüket föláldozták a napnak (G. Becker, Die Ursymbole der Religionen, 1987).

Csak ennek az eredetnek az alapján lehet megérteni a játékosok és edzőik szinte halálos komolyságát, a stadionok pattanásig feszült légkörét és az egymás ellen harcoló férfiak végsőkig menő elszántságát. Tevékenységük bizonyára játék, játék a világos és gömbölyű bőrlabdával, de a „homo ludens”, a játékos ember egyúttal és éppen mint játékos ember „homo necans”, gyilkos ember is. A verseny-játékban, amelyben csak az egyik győzhet, és a másikat szükségképpen megverik, ősrégi, évmilliókra, az emberlét kezdetére visszanyúló élet- és magatartásminták támadnak föl: Azóta, hogy mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt a „homo erectus”, a korai ember kilépett a gyűjtögető- és dögevő lét fülkéjéből, és a nagyvad-vadászattal a vadállatok versenytársa lett, magatartását és életérzését az agón, a halálos harc határozza meg. Ez mindenekelőtt a férfire érvényes. Már az állati viselkedésből is tudjuk, hogy a megmerevedett fallosz és a hágás az agresszivitás és a fenyegetés kifejeződése is lehet. A lándzsa, amellyel az ember fölébe emelkedett a vele élő nagy állatnak – mint Káin a testvérének, Ábelnek – és azt halálra döfte, fallikus erejének szimbóluma.

Ezek az őskori minták ott vannak bennünk. Végső okát adják annak a könny- és vérfolyamnak, melyet az emberiség történelme folyamán az emberek okoztak egymásnak. Az ember mind a magánélet, mind a politika területén mindig kész arra, hogy power-jét, ölési potenciáját fenyegetően megmutassa és kiélje. Még nem sokkal ez előttig csak azáltal tűnt lehetségesnek az emberiség fennmaradása, hogy a két ellenséges blokk, a keleti és a nyugati olyan gigantikus ölési potenciát állított egymással szembe, hogy az megbénította ennek az erőnek a kiélését.

Egy jó idézet az idézetekről:
“Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében.”

Ez az oldal azoknak a lakosoknak készült, akik kedvelik a jó idézeteket, azokat, melyek elgondolkodtatnak, van, hogy irányt mutatnak vagy megerősítenek. Biztosan észrevették, hogy havilapunk „Koloni Visszhang – Ozveny” minden egyes oldala tartalmaz egy-egy szép gondolatot. A havilap oldalainak száma véges, viszont a weboldal végtelen számú idézetet képes megjeleníteni.

Amennyiben Önnek is van kedvenc idézete és szeretné azt velünk megosztani,ű

 

Minden dolog lényege annak történetében van.

Dolgozz, mintha örökké élnél – imádkozz, mintha holnap meghalnál.

Boldog, kinek hírneve nem ragyogja túl becsületét.

Aki megmentett egy életet, egész világot ment meg.

A legnagyobb kincs egy korsó víz, egy darab kenyér, egy zsákra való vidámság.

Akinek humora van az mindent tud, akinek humora nincs az mindenre képes.

A bizalom alapja a sűrű ellenőrzés.

Ez a világ őrjítően szép, nem mintha az volna, de én ilyennek látom.

Aki szeretni akarja azt, akit nőül vesz, annak nőül kell vennie azt, akit szeret.

A fákat szeretik olyan baltával kivágni, melynek a nyelét az illető fa ágából faragták.

Az ember addig marad fiatal, amíg nem irigyli a fiatalokat.

Ha meg akarod változtatni a világot, előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.

“Az Isten mindig nagyobb minden tapasztalhatónál. A láthatatlan szeretet a láthatók szeretetén keresztül ismerhető meg. Mindaz, aki szemet tud nyitni szépre, jóra és igazra, utat épít az Istenhez. Minden véges szeretet üzenet a Végtelen Szeretetről.”

“A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.

“Bárhogyan is igyekszünk az ünnepeket megfosztani ragyogásuktól, bármennyire is azt halljuk, hogy minden nap egyforma, az ember számára mégis különböznek a napok. Van, akinek a legközönségesebb hétköznap is az ünnepélyesség érzésével telítődik. Vannak tehát napok, amelyek – valamilyen okból – fontosak számunkra.”

EGY ÉLET A KEZEDBEN
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

hányszor  van  az  ember életébe  hogy  még

 

egy  kicsike  örömnek  is tud  örülni annak

 

embernek milyen öröm is  az hogy épen tud

 

egy  kicsike  dolognak örülni .én  ilyenbe van

 

részem ahol   jelen pillant   végzem dolgomat

 

a  mostani  főnökömnek  van egy lánya aki

 

jó négy ével  ezelőtt  úgy  mondva  volt olyan

 

pillantok  a főnököm   nem  igazán ért rá úgy

 

volt  vele  menjetek vigyázni rá  ezt úgy mondva

örömmel  tettük  egy  szép idő vele azzal kis

 

csemetével  úgy  volt  közel tó  part menjük

 

óda  úgy volt  vele az gyerek nézzük dolgokat mi

 

meg  úgy  voltunk  vigyázunk rá sétálunk vele

 

minden társam akivel ott dolgozok  örömmel

 

tettük  egy  eltelt  bizonyos év vissza tekintünk

 

pár  ével  ezelőtt  vigyáztunk arra  milyen szép

 

idők  voltak azok  úgy voltunk vele mindannyian

 

eltelt  jó pár év én sétáltam vele az nagyon szép

idő  most  úgy voltunk mi van vele rég nem volt

 

felénk behozták  úgy alakult  kicsikét beszélgetem

 

vele és levetem kocsiról az egy nagy öröm volt

 

számomra ez .

hányszor  vagyunk úgy életbe siránkozunk

 

semmi féle  össze  tartás nincsen életbe van

 

csak  sok   helyen van  olyan  neki álnak össze

 

tartani dolgokat és  mondjuk úgy  van 2 ember

 

neki  áll   össze  tartani  dolgokat de  meg is  van

 

neki az  eredménye  az  össze tartásnak .egy élő

 

példa  hányszor  volt  az  nálam amikor úgy

 

mondva teljes erőmből oda  raktam azt hogy az

 

alapítványba  össze  tartsam csapatot  nem is

vettem észre  azt hogy  menyi   munkát áldoztam

 

rá  hogy  össze  bírjam  tartani őket amikor  úgy

 

mondva  neki siránkozni  dolgokon erre egyik

 

ember  következőt mondta  te  egy fontos kapocs

 

vagy ott és  össze  tartod őket most fogtam fel

 

milyen  lenne  egy  olyan  ember  aki  mondjuk

 

egy  helyen  egy  vezető típust  tölt be  ő  jól

 

csinálja  dolgokat  jó  össze tartja  csapatot de

 

mondjuk  az  illető  mondjuk elfáradna  más

dolga  lenne  ha  nem lelki ismertes ember

 

veszi  át  dolgokat  könnyen  meg  történhet

 

az  is  hogy  nem lesz semmi  féle  össze tartás

 

olyan  elő fordulna aki  mondjuk  egy meg bíztak

 

te jó csinálod  dolgokat te jó össze tartod csapatot

 

de  valamit  nagyon érzel de  nem mondod ki  de

 

úgy   érzed  hátérbe  vonul nincsen ideje   .úgy van

 

vele  tartsák össze dolgokat   ahogy ő szeretné az

 

illető  hátér ember  tud össze tartani csapatot úgy

van hátér munka  nagyon fontos ám egy össze

 

fogásba egy helyen

 

 

idei   terv még   az alapítványnak idén nyáron

 

szeretek volna eljutni  siófokra de  a járvány

 

helyzet  miatt  sajnos nem tudnak eljutni oda

 

idén  úgy  gondolkoztam  meg beszélés alatt

 

tervükbe van  az  hogy kirucsanak egy  kicsit

 

egy  2napos  kirándulásra de  hogy hova  van

 

tervük  egyenlőre azt  még  pontosan nem tudni

 

az  idő pont  ha  meg  tudom előre jelezni fogom

 

aki emlékszik  minden évbe  meg  szokták

Redezni a állatkertbe a ingyenes belépést oda

 

sokan részt  vesznek ezen napon mert olyankor

 

olyan emberek is meg  fordulnak aki betegségbe

 

van azok  ezen nyílt napon részt tudnak venni

 

ezen állatkerti   napokon én amíg  benne  voltam

 

az  alapítványba  nagyon  sokszor részt vetem

 

ezen állatkerti nyílt  napokon 2013ba  úgy alakult

 

helyzet  elején még  betegség miatt nem  tudtam

 

részt  venni ezen állatkerti napokon amikor

program várja érdeklődőket  évente hívtak engem

 

jó   egy   év múlva  megint  hívtak erre  állatkerti

 

nyílt  napokra de  akkor  épen  pár nappal ezelőtt

 

épen  egy   betegségem  miatt nem tudtam ezen

 

nyílt  napon  részt venni  utána  minden évbe

 

dolgaimmal voltam  elhavazva azért nem tudtam

 

elmenni az állatkerti  nyílt  napokra idei évbe is

 

meg  hívást  kaptam erre állatkerti napokra de

 

hogy  igazán  úgy mondva nagyon meg változott

az bizonyos alapítvány csapata így nagyon

 

nincsen   elmenni erre állat kerti napokra

 

gondolkozok ezen dolgon .

 

 

 

 

 

hogy  március óta  sajnos  tart a járvány

 

mindenütt  hogy  nem annyira  van környékbe

 

ahol  van  az  alapítvány  így  tartottak egy  meg

 

beszélést az új  helyen kaszinó tére  költözik az

 

alapítvány  már márciustól  ott lenne az

 

alapítványi foglakozások de  hogy  be  jött ez

 

bizonyos járvány helyzet  igy  foglakozások is

 

elmaradtak de  most  csendesedet egy  kicsit a

 

járvány ahol  van az alapítvány Turán tudtak

egy  meg   beszélést  tartani .egy héttel  ezelőtt

 

kaptam  értesítést közösségi oldalamra hogy

 

július   19 én vasárnap  egy  meg  beszélés lenne

 

a kaszinó téren  turán az új alapítvány helyén

 

lenne  meg  beszélés arra várnak de  még az elején

 

egy héttel  sajnos  nem tudtam hogy  megyek e

 

mert másik helyre  szeretem  volna elmenni ami

 

lelkileg  tartalmasabb lett volna de nagyon

 

gondolkoztam dolgokon megyek e  sok  dolgom

és múlt  hét közepén el döntöttem  be nézek

 

közéjük  részt veszek ezen meg  beszélésen el

 

érkezet  bizonyos  nap vasárnap  amikor volt ez

 

meg  beszélés főztek egy paprikás krumplit bent

 

konyhába új  helyyen

TotH Julika néni főzte a

 

paprikás krumplit  többiek Horváthné meg

 

lenke anyukája ,meg Edina anyukája Bagó

 

Zoli  anyukája  ott  volt  meg  beszélésen meg

 

pedagógus  Judit  gyerekei meg az alapítvány 2új

 

tag  volt   jelen  meg  beszélték kinek  hogy  telt

 

ez  járvány helyzet otthon sok embernek dolgokkal

 

egy  szomorú  hírrel kel szolgálni ki emlékszik

 

Horváth  Zolira akinek úgy mondva sok mindnet

 

köszönhetünk ő nagyon oda tette  ,magát

 

mindenbe szokat segítet  főzésekbe is meg ha

 

kirándulni ment  az alapítvány csapata meg nézte

 

hogy  taktikusabb . ő be jelente  hogy   horváth

zoli  szeptembertől sehogy  nem megy az

 

alapítványba még részt se vesszen bulikon ki

 

lépet  mert otthon van dolga de mondták neki ha

 

úgy van  bármikor szívesen látják szertetel de

 

annyit  mondott  ha az alapítványi foglakozáson

 

nincsen többien sincsen úgy volt vele . hogy

 

márciusba kelet volna újhelyre költözni az

 

alapítványnak de  járvány helyzet miatt  nem

 

tudtak elköltözni az újhelyre a kaszinó térre most

meg  beszelésen meg tárgyalták hogy mikor

 

legyen költözködés oda még az előző helyen

 

sok dehendő  be kel csomagolniuk meg letárt

 

kel csinálniuk meg új helyen pár újítást kel majd

 

csinálni festést ezek a  tervek nekik én még annyiba

 

segítek   hogy át  segítek nekik pakolni új

 

helyre  többet  nem tudok  segíteni nincsen

 

 

időm hátérbe  vonultam az annyit jelent nem

igazán vagyok alapítványos csak támogatom

 

őket írom dolgokat ennyit  tudtuk segíteni ezt

 

meg lehet érteni ha időm van benézek közéjük

 

mint  most  vasárnap részt vetem meg beszélésen

 

de  akkor  elkelt menni  vártak engem hívtak

 

telefonon .másik téma  meg beszélésnek a

 

tábor  sajnos járvány helyzet miatt sokan

 

vissza mondták hogy nem  mennek a siő

 

fokra hogy szokan lemondták így  az idei

 

tervük nyáron egy 2napos kirándulás de hogy

 

hogy hová nem fixálták le még az alapítvány

 

új helyre költözést se beszélték meg pontosan

 

mikor költöznek új helyre ezekről bővebben meg

 

tudok be fogok számolni el készült paprikás

 

krumpli este 6óra után én ettem belőle meg

 

beszéltük  akkora dolgokat én már nem igazán

 

éreztem otthon magam így nem éreztem nagyon

 

jól magam este 7kor mentem haza ők még

 

akkor beszélgetek .

 

 

 

 

hányszor  van  az embernél  örömmel segít  olyan

 

dologba amibe  épen tudja ért is hozzá  segítő

 

késég  a   tiz  parancsolatba  van sok ember úgy

 

teszi  ők  bizonyos magot  amit  elvetek  benne  ő

 

százsoros  termést hoz  meg hallgatta  segíteni kel

 

másokon  örömmel  teszi hogy  segít  másikon

 

abba  az  bizonyos mag  benne  van  csak  neki

 

életbe kamatoztatni kel  de  van  olyan életbe

 

amikor egy  ördög  képessz  be  tenni szívünk  felé

magát  és  mondja  neked  ne  segítsél  rajta egy

 

ilyen  élő   példa   aki  nem ért  valamihez  aki  úgy

 

van  vele  nem  ért  de  meg  próbál segíteni amit

 

épen  tud  akkor  nyújtani erre beszól egy  olyan

 

ember  aki  ugyanúgy baja van tabletével azt

 

mondja   nem értesz hozzá mért neked ezt

 

szeméhez  vágja dolgokat mért neked ez úgyse

 

értesz hozzá  úgy  rohansz ahhoz  emberhez aki

 

tud  egy kicsit segíteni  rajta meg próbál segiteni

 

amibe  tud  abba  az  emberbe  lehet jó mag van

 

elhintve abba  az  emberbe  aki szívesen segít

 

azon emberen aki kéri azt . ami  nem szép

 

2embrenek ugyanaz baja  van de  az illető

 

szívesen segít másik 2tő mért vágja ezt dolgot

 

egy más  szemébe ez nem szép dolog meg nem

 

jó mag van elhullva abba 2emberbe .

hányszor  van  úgy  az  embernél  még kicsinek

 

tud  ürülni az ember mondjuk  találkozol egy

 

nagyon  régi ismerőssel  és  nem  nagyon  van

 

időd  hogy  össze futottuk  de  most  úgy  alakult

 

 

helyzet  hogy  mégis  össze tudtok futni az  mind

 

a 2  embernek  egy  kicsike  öröm éri azt

 

embereket   hogy  sok  időig  nem  találkoztak

 

 

most  úgy  alakult  helyzet  össze  tudtak

 

találkozni    másik  emberel  akivel  nagyon

 

régen   találkoztak  most  úgy  alakult  helyzet

 

 

hogy  tudtak  találkozni az  nagy öröm mind 2

 

embernek  . hányszor  az  embernél  amikor

 

rég  nem  találkozott  valakivel  meg kérdezi

 

tőle  hogy  vagy  épen  nagyon  rég

 

találkoztunk azért  kérdezi meg  másiktól

 

hogy  vagy  nagyon rég  látott    azért  kérdezi

 

 

meg   ez   jó  esik  a  másik embernek  tőle rég

 

találkoztak  azért kérdezte  meg  hogy  vagy

 

feledtünk az  hogy érzi magát  akkor  az ember.

 

hányszor  van  az embernél  akivel nem  nagyon

 

találkoztál  de  mondjuk  kerülted őt  mert  nem

 

volt   időd    meg  nem  jutottál oda  találkozatok

 

most  úgy  alakult  helyzet  ő   az  illető  arra  néz

 

mert  arra  volt  dolga   az  régen  látott   ember

 

meg tud  örülni  másik embereknek ilyenbe  volt

 

résem  nagyon  rég  találkoztam  a  pedagógus

 

Judittal most   arra  járt  dolga felém   meg

örültünk  egy másnak  találkozhatunk  hogy

 

beszélünk is  közösségi oldalon be  számol

 

az  alapítványi  dolgokról  most  egy  meg

 

beszélésre hív   ami   most  vasárnap  lesz

 

de  még  nem  mondtam  igent hogy  elmegyek

 

erre  meg  beszélésre   ő  nagyon  szeretne

 

ha   meg  tudnák  beszélni ezt  örömet kéne

 

neki  egy  újbóli meg beszélési  talákozásra

 

milyen  nagy  öröm  annak 2 embernek .