LUNA11 összes bejegyzése

focis délutánuk

 

Hosszú kimaradásos össze jövetel múlt héttel meg szakad és össze tudtunk újból jönni meg,

beszélni dolgokat szokás szerint én voltam 1ső meg érkező beszélgetünk elnökkel kicsit ,

négy szem közt amíg nem jöttek Horváthné ,és fia ,Lacika ,Zsanett ,Kati meg nem jöttek

2felnőtt beszélgetett elnök asszonnyal én hallgattam őket ,végre meg kaptuk pályázati ,

dolgot kezünk közé ,kértek felnőttek kávét tőlem ez a kérés is nagyon nehezet jutott

el tudomásomig akkor már teljesen fáradt voltam soha nem pihentem ,ez lett végeredmény,

el ájultam másnap este ,azóta visszább adtam dolgokat ,nem akarok kibukni még egyszer.

Azon nap lefőztem tudomásomig jutott felnőttek kávét-kértek ,én is ittam belőle,utána ,mint,

jó kis főnök ,lementem gyerekek színvonalára elmentem focizni velük ép fociztam Lacika,

volt bíró ő csak gyakorolja hogy milyen lap kel valaki ép szabálytalankodik ,így minden,

lapra kék szint mutatót ,ki jöttem képzelet b elöli kapuból már lapot ,kaptam ,de én meg,

szólaltam hogy színvak vagyok ,azért mondtam ezt nem jó lapot mutatott ,rá hagytam hagy,

mutogassa rossz lapot nem meg szólni őt .ha lesz egy olyan lukassz óránk meg mutatom,

neki mikor milyen lap illik szabálytalankodik valaki ,meg beszéltük hétfői állatkertet,

ami elég jó sikerült .úgy mondták vissza héten nekem alig akartak nélkülem el menni,

ifjoncok állatkertbe ,de elmentek kicsit szomorún és nélkülem ígérem hogy jövőre el megyek,

velük állatkertbe .jobban vigyázok magamra múlt szombaton délután 4kor értem haza

rossz hír nek keddi napal vége volt jól vagyok

 

Ahogy hallották rossz hírt elvitt engem roham mentő kórházba vasárnap este mert közel,

egy órán keresztül komába feküdtem és nem voltam észnél .úgy indult vasárnap délután ,

elmentem wc elcsúsztam beütöttem fejem ,de felkeltem ,nem emlékeztem szemire ,úgy,

kiment agyamból minden .de próbáltam ép kommunikálni telefonon emberel ,de hogy meg,

történt baj szemire nem emlékeztem ,pihentem azon vasárnap egész délután .este ¾ 7 kor ,

úgy voltam 15percalat elvégzem dolgom megyek másik dolgomra de ez nem jött össze,

mert le estem székről fejem radiátor hoz beszorulva ,nem tudom hogy történt ez mert,

nem voltam magamnál elvoltam ájulva teljesen .szemire nem emlékeztem hogy történt,

ez velem .egy óra-múlva tértem magamhoz amikor orvosi ügyelet kint volt nálam azok,

is meg érik pénzüket bent helyükön beszélgetnek ,jön valaki hogy bejen-tik valaki beteg,

15-20perc kinyissák ajtót .ki mentek bejelentés után 10percel beteghez kb. annyi idö eltelik,

nem meg szólni akarom őket elláttak orvos ,meg személy gépkocsi vezető bejött hozzám nem,

mindenkinek teszi meg. m inda 2tönek orvosnak személy gépkocsi vezetőnek halászán köszönöm,

meg mentették életemet .és hálásan köszönöm roham mentő ahogy tudott olyan gyorsan vitt

kórházba be ellátni engem. ott töltöttem vasárnap éjszakát hétfő délutánig bent feküdtem kórházba,

elvégezték ct engedtek haza ,addigra már fél turai lakos tudta engemet elvit mentő mindenki,

sajnált engem sokan szeretnek tudtam régen éreztem is most már így hülyeséget éreztem ,

azokat ki kelet vernem fejemből hétfő délután óta itthon vagyok pihenek .hajnali ,esti,

dolgaimat teljesen befejezettem végleg ezt két dolgot vissza mondtam nem akarom még,

egyszer kibukjak ,ez azt jelezte sokat vállaltam így bosszulta meg most 2dlogból írtam le,

mondtam többet most már akárki segítséget kér nemet mondok nem akarom ki bukjak ,

még egyszer aki régen meg vannak nekem segítek rajtuk azokat meg tartom ,újakat.

nem vállalok ki-ne bukjak teljesen meg értést előre köszönöm .most jobban vagyok én,

írom naplómat ,

a nagy öröm bent

 

Kicsit újból változott foglalkozásokba önkéntes segítő pedagógus Juditnak ,mert hogy egyik,

önkéntes segítő beteg ,ép kezdek lábadozni rendes kerékvágásba ,de egy két munkát vissza,

kell adnom vezetőknek másik helyemen ne legyen még egyszer ilyen kibukásom teljesen.

Ez még most szerencse volt roham mentőbe kórházba segítetek rajtam ,és gyorsan ,

cselekedtek mindenütt így volt szerencsém ,ezért kel egyes dolgokba ,majd nemet mondani,

hogy ne ismételődjön meg baj még egyszer .most pedagógus Judit nyitotta ki foglalkozásra,

termet ,de várta Bagó Zolit őt mert el akart kérezkedni ,mert másik helyén várták papír,

munkák .elengedték várták jöjjön többi ifjonc ma 2önkétes segítő vette ki részt pedagógus,

Juditnak ,foglalkozás elején Ildi ,pedagógus Judit voltak együtt és segítetek egymásnak ,de,

közbe engemet le kísért tesóm ,neki dolga faluba engemet be kísért alapítványba ,ahogy meg,

jelentem mint kis főnök nagy öröm támadt bent itt vagyok köztük mindjárt mindenki át ,

ölelt mutatta munkáját nekem ott maradtam velük foglalkozás végéig ,nagy öröm volt bent,

ott voltam velük ,kicsit vissza állt régi rend hogy én főzni segítettem ,de Kati volt másik,

önkéntes segítő pedagógusnak ,így Kati meg látott nagy öröm volt ,újból itt vagyok velük.

Hárman főztek ,Kati ,Zsanett én készítettük el paradicsom levest nagyon finomra sikerült,

el is fogyott mindenki többször szedet belőle .de öröm még mindig nagy volt hogy bent,

van kis főnök mindenki engem követelt üljek oda mellé próbáltam kedvükbe járni sikerült.

Mindenkinek eleget tennem kérészére .írás gyakorlást folytattuk ,Lacika zenét hallgatott,

Edina írás gyakorolt,Zsanett levelet írt osztály társának .Lenke kirakózót .Ricsi itt volt,

mai foglalkozáson végig ,kicsi humort vittünk bele .Tomi benézet közénk ,el újságolta,

tömören hogy ő egy darabig nem jön hétfői foglalkozásra mert meg van fázva náthás,

ezért nem jön darabig hétfői foglalkozásokra ,meg értettük ,mi előbbi jobbulást kívánunk,

neki mai foglalkozás elég jó kedvű volt hogy meg jent főnök bent ennek mindenki,

örült én bejöttem most jobban vagyok ,itthon pihenek héten .délbe mentünk haza.

Hozzávalók

1 db kis doboz paradicsom sűrítmény

150 g sárgarépa

80 g fehérrépa

50 g zellerszár

2 db Knorr Marhahúsleves-kocka

1 csomag tejföl 12 %-os

50 g tészta

aprított petrezselyemzöld

Alapanyagok a bevásárlólistához

Elkészítés

Először alaposan mossuk meg a zöldségeket és vágjuk kisebb darabokra.

Egy lábosba öntsünk kb. 1,5 l vizet és forraljuk fel. Ezután dobjuk bele a Knorr Marhahúsleves kockákat és a korábban előkészített zöldséget.

Főzzük addig, míg a zöldség megpuhul, majd adjuk hozzá a paradicsompürét. Az egészet mixeljük össze.

A levest tálalhatjuk tejföllel, petrezselyemmel megszórva és a gyerekek kedvenc tésztájával (vagy rizzsel).

a helyetesítés engemet

Kicsit szerdai foglalkozás rendhagyóan én lennék szerdánként önkéntes segítő pedagógusnak,

de hogy erősödnöm kel héten mást kértem fel engem helyettesítsen ,az Piroska vállalata át,

helyettesít engem és segít pedagógusnak. így más nyitja ajtót foglalkozásra .nagyon gyorsan,

elkelt rossz hír rosszul lettem el vitt mentő ,vasárnap ,hétfőn délután haza engedtek ,itthon,

pihenek ,erősödök fel. Tegnap is pedagógus Judit nyitotta ki foglalkozásra termet ki ,Bagó,

Zoli is várta őt mikor jön meg meg érkeztek beszélgetek amíg meg nem érkeztek többiek,

foglalkozásra tegnap önkéntes segítő foglalkozásba kivételesen piroska vállalta át tőlem,

hogy helyettesít engem és segít pedagógusnak foglalkozásba ,meg is köszöntem sms neki,

helyettesített engem .volt olyan pillant hogy fel hívtam pedagógus Judit beszéltünk tömören,

bele szolnak hangosan minden ifjonc telefonba hogy jobbulást kívánjon nekem ezt szép,

gesztust meg köszöntem neki .közbe ép csinálták tegnapi ételt meg ami tejfölös tészta ,

volt nagyon jó sikerült hamar el is fogyott tejfölös tészta mindenki többször szedet belőle,

tésztából nagyon finomra sikerült ,addig többiek szőttek ,írás gyakoroltak ,Erzsike folytatta,

kötését amit múlt héten elkezdet elég szépen halad vele .elnézést kérek olvasóktól ,

vasárnap hétfőn nem volt bejegyzés mert rosszul lettem ,keddi naptól folyamatosan minden,

nap van friss bejegyzés tartsanak velem .délbe mentünk haza ,

hozzávalók 4 főre
200 g spagetti tészta
10 dkg sonka
4 nagyobb fej csiperkegomba
1 szál zöldhagyma
8 dkg sajt
2 ek krémsajt
7-8 ek tejföl

Maczalik fűszerkeverék
olaj
elkészítés
1. Enyhén sós vízbe odatesszük a spagetti tésztát főni.
2. A gombát megtisztítjuk, felkockázzuk, kevés olajon megfuttatjuk, felöntjük kevés vízzel, hagyjuk párolódni, sózzuk, fűszerezzük.
3. A sonkát és a sajtot felkockázzuk, a zöldhagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk.
4. Mikor megpárolódott a gomba, beletesszük a sonkát és a sajtkockákat. Addig kevergetjük folyamatosan, míg a sajt elolvad.
5. Ekkor hozzáadjuk a krémsajtot, azt is elkeverjük.
6. Hozzáadjuk a tejfölt és a karikákra vágott zöldhagymát.
7. Pár percig még hagyjuk, aztán a leszűrt spagetti tésztára tálaljuk.

állat kerti napunk

Elérkezett várva várt hétfői nap gyerekeknek elmenetek állatkertbe ,elfoglaltsága miatt,

elnök asszony nem tudott menni csak pedagógusuk mentek ,gyerekek felnőttek ,indulás,

előtt kis főnököt keresték, de az előtte este Vitekbe kórházba mert elfestem eszméletemet,

de már hétfőn délután haza engedtek itthon pihenek .mindenkinek nagyon tetszett állatkert.

Rengeteg állatott néztek meg mindenki és rengeteg program várta mindenkit ,legtöbbet,

engemet hiányoltak ,úgy vannak vele jó velem lenni mindenütt ,kis főnökkel de ez hétfői,

nap nem jött össze elmenjek állatkertbe velük ,nagyon bánom ,jövőre ,én elfogok jutni,

remélem nem jön szemi közbe ,és nem leszek újból beteg remélem .új állatot meg ,

tudták nézni ami most szültet nem olyan régen .mi est állatkerti programot ingyen,

nézhettük meg fogyatékos világnapja volt .ilyenkor rengeteg fogyatékos van állatkertbe,

nézik meg állatokat meg .sok ismerős arccal találkozunk azon napon .annyira jól érezte,

magát mindenki azon napon jól elrepült idő azon nap hogy este 6órakor mindenki ,

háznál volt engem hiányoltak nagyon legtöbb társaim hiányzik neki kis főnök .de még,

párnapig nélkülözni kel engemet .de már itthon pihenek.

“A KAPÁLÁS ELHOZNÁ A VILÁGBÉKÉT

  • “A KAPÁLÁS ELHOZNÁ A VILÁGBÉKÉT

    A múltkor Egerben mama kérdezte, hogy épp mivel foglalatoskodom, én pedig
    mondtam neki, hogy olyan nőkről írok, akik borzasztóan kritikusak saját
    magukkal szemben és kiakadnak azon, hogy vastagabb a karjuk, vagy
    narancsbőrös a fenekük. Mama megvetően legyintett, közölte, hogy ez
    baromság és hogy inkább arról írjak, hogy ezek a nők kapáljanak be öt
    hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel
    foglalkozni.

    És akkor hirtelen belém hasított, hogy basszus, mindenre ezt a kapálás
    dolgot hozza fel, és összegyűjtöttem, hogy mama szerint milyen problémákra
    lenne megoldás a kapálás.

    1.) Terhesgondozás, újszülött ellátás, bizonyos mértékig paraszolvencia –
    “Katicám, annak idején megszültek a nők a kapaföldön is, nem volt semmiféle
    ultrahangozás, meg terhesjóga, meg boríték az orvosnak!”

    2.) Homoszexualitás – “Kapálna végig egy nyarat, ´szt nem lenne ereje tollas
    gatyában vonulgatni!” (Egyébként mama nem homofób, csak nem érti ezt a
    dolgot és a genetikában sem áptudét.)

    3.) Bűnözés – “Hogy a frász üsse ki őket, mennének el kapálni ahelyett, hogy
    a szomszéd tyúkját lopkodják!”

    4.) Való világ 4. – “Ez nekik a való világ??? Mennének el kapálni ahelyett,
    hogy a seggüket hizlalják egy medencében. Akkor aztán nem lenne idejük
    veszekedni, örülnének, ha a vízhólyagoktól egy pohár vizet meg tudnak inni,
    ´szt lefekhetnek aludni. Na az a való világ, Katicám.” (Évának már javasolt
    3 hét uborkaszedést is Szabolcsban, mondván attól elmenne a kedve a
    veszekedéstől, és nem lenne annyi ideje fújni a füstöt, Alekosz
    tartásjavítására pedig némi kaszálást említett.)

    5.) Számítógép függőség – “Hajnali kettőig nyomkodta a gombot???
    (=számítógépbillentyűzet és /vagy egér gombja- a szerk.) A rossebb megette,
    bezzeg ha másnap hajnal ötre kapálni kéne menni, már fél 9-kor lefeküdne
    aludni!”

    6.) Tetoválás, testékszerek, és a fóliás melír bizonyos esetei – “A mi
    időnkben a fiataloknak nem volt arra idejük, hogy kürtöket dugdossanak a
    fülükbe, ´szt azzal tágítsák a lukat rajta! Tudod Katicám, annyi munka volt
    a fődeken, hogy nem tudtunk mink azzal foglalkozni, mekkora a luk a
    fülünkön, meg nem is volt időnk arra, hogy órákig fodrászkodjunk, meg
    lyuggassuk a bőrünket kifele. Szép is lett volna, ha menni kell kapálni,
    “szt ott égeti a nap a griffmadarat, vagy mit a vállunkon!”

    7.) Futball huliganizmus – A franc essen ezekbe a szkinderekbe (skinhead- a
    szerk.), ha ennyi erejük van, csinálhatnának valami hasznosat is! Megnézném
    én őket, miután bekapálták a szemerei téesz fődjét, hogy mennyi erejük lenne
    ott ordítozni, meg kukát dobálni a meccseken! Hát megmondom én neked,
    Katicám: semmi! Ott aludna az összes a lelátón, olyan fáradt lenne!”

    8.) Depresszió, egyéb pszichés problémák – “Jódógába´ nem tudja már, hogy
    micsináljon! Ül a szép házába´, szt sopánkodik, hogy milyen kövér, meg hogy
    nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni,
    jólétbe van, és nem kell kapálnia.”
    Hirtelen ennyi jutott eszembe, de ahogy leírtam, hát nem is olyan eszement
    hülyeség mind, mint amilyennek elsőre gondoltam (kivéve a 2-es és 8-as
    pontokat), vagyis hát persze hülyeség, de van némi alapja. Fontolgatom, hogy
    kapálótáborokat szervezek tematikusan, mint pld. szingli kapatábor,
    önértékelés javító kapatábor, stb, így a nemzetgazdaság is jól járna.

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek? – részlet Erma Bombeck írásából –

1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke.

Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

– Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.

– Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.

– Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.

Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:

– Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik:

– Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!

– Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.

– De lesz-e hozzá elég türelme? – kérdezi az angyal.

– Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.

Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.

– De Uram, talán nem is hisz benned!

Az elmosolyodik:

– Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.

Az angyal levegőért kapkod:

– Önzés??? Hát az önzés erény?

Az Úr bólogat:

– Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!”, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.

– És ki legyen a védőszentje? – kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.

Az Úr elmosolyodik:

– Elég ha adunk neki egy tükröt…

 

Állatkertben járt a csapat

Szeptember 23.-án nyílt napot tartott a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ezen a napon a kertet fogyatékos fiatalok, és kísérőik látogathatták. Alapítványunk is részt vett a rendezvényen. A fiatalok jól érezték magukat, szívesen nézték meg a változásokat a tavalyi állapothoz hasonlítva.Köszönjük a lehetőséget az Állatkert vezetőinek, és dolgozóinak, valamint a rendezvény szponzorainak is.

Rossz hír

Sanyi kórházba került, többet egyenlőre nem tudunk.Sajnos nem vehet részt a holnapi kiránduláson, de most fontosabb, hogy ne legyen nagy baj, és minél előbb újra köztünk legyen.

el mardt meg beszélés

 

E hónap kicsit el volt maradva össze jövetelek mert dolga akadt mindenkinek .főleg múlt ,

hónap utolsó szombati így volt ép akar készültünk foglalkozás kezdetére .azért is meg,

másokból mart el múlt hónap szombati össze jövetel .szeptember első szombatján ,nem,

értünk rá ,főleg én célomból nézve én akkor ép voltam Recsken ,meg emlékezésen ,

azért is más okból marat el akkori össze jövetelünk .de alapítványba egyre jobban kellene,

önkéntes segítő ,mert foglalkozás 2napján jelentette ,be egyik önkéntes segítő hogy heti,

1alkalmat vállal önkéntes segítséget pedagógus mellet .ez gyorsan elnök asszony vittem hírt,

meg beszéltük telefon ,tömören .és mondták neki szülök akkor ők segítenek foglalkozásba,

eddig 1alkalmra kelt szülök segítsége ,többi foglalkozásra találtunk idelengessen lehetséges,

én vagyok szerdán ként velük pedagógus Judit .de ez se-biztos mert még mindig nem tudtuk,

meg beszélni dolgokat mindenkinek dolga volt szeptember első szombaton is. Második,

hete szeptember2hete szombatja ismét dolga volt mindenkinek ,még nekem is azon ,

szombaton voltam gyalogos zarándok úton így már közel 3hete hogy nem tudjuk meg,

beszélni foglalkozás önkéntes segítő ügyét .következő héten lesz össze jövetelünk szombaton,

rengeteg meg beszélni valónk van .egyre jobban kezd félteni egyik szülő hogy rám benn,

van váltad neked sok dolgom ezt találtam jónnak így legyen ,1gyik,szülő mondja féltünk,

ne hogy baj legyen .mondtam nem lesz szemi baj .de féltenek .engem azt szokták mondani,

jobb félni mint meg ijedni .

egy jó napunk

 

Élérkezet hétvége mindenki nagyon várta ezt napot .kapuprobléma meg oldott szerencsére,

valaki ott volt meg javította kapunak nyelvét azóta jól működik ,és nem ragadunk ki útra,

ha nem tudunk kibe járkálni kapun működik nyelv rendszer kapunál aki meg nézte köszönjük,

neki . Most szokott időbe jöttem nyitni ki foglalkozásra ,de pedagógus Judit korában jött,

szerencsére meg akkora be is futott pillanatra ,Bagó Zoli mondta pedagógusnak ő most nem,

tud lenni mai foglalkozáson mert dolga-van másik helyén .meg értettük .ahogy meg jöttem,

beszélgetem pedagógussal ,készülünk épen hétfői napra állatkeret látogatjuk meg majd ,

közösen ,azt írtuk össze ki jön velünk az nap állatkeretbe velünk ,ez állatkereti kirándulás,

ez egy ingyen lesz mert azon napon ép fogyatékos világnapja van ilyenkor betegek ,meg,

nézhetjük ingyen állatokat .szerencsére felnőttek el kísérnek minket .meg két pedagógus,

velünk jön állatkeretbe ,de én ott leszek velük lett volna itthon dolgom ,de azt más meg,

oldja helyettem .közöltem főnökkel én nem tudok lenni dolgom van állatkeretbe ,itteni,

közösséggel ő meg érte mondta igenis elkel menned velük közösség első utána legyünk mi.

Várakoztunk amíg meg nem jött mindenki foglalkozásra ,most Horváth Gyuri-bácsi eljött,

meg nézni zárat meg javította nekünk köszönjünk neki .mindenki együtt volt reggel fél9kor,

meg beszéltük azt is holnap lesz össze jövetelünk mert több dolgot meg kel beszélnünk majd,

leszünk a hétvégén úgy döntünk mai foglalkozásba pedagógus Juditnak Horváthné segít,

ő vállalata pénteki foglalkozásba hogy segít pedagógus Juditnak .feladat lapokat oldott meg,

Lacika ,Edina többiek írás gyakorlást vetek át .valaki új játékot próbálta ki állatos ki vonás,

össze adás kirakó ilyet én nem láttam. Lenke lük logikai faladat oldott meg .kirákozott ,

magyarosság kirakóval .közbe készült enni való is ma szalonnát szőttünk ki héjába főt krumplit,

készíttetünk ,tepertő ,ezt konyhai részbe Horváthné volt ifjoncokkal ő várta napot hogy segít,

pedagógusnak ,nagyon élveztük napot felnőtt volt ma önkéntes segítő pedagógusnak .volt egy,

szabad órám benéztem közéjük nagyon vártak engem is szeretettel. délbe mentünk haza.

Adtunk ki kötni vallott Erzsikének le fogalja magát picit ,meg mutassa nekünk még nem,

fejelte el kötést dolgait .

Hozzávalók:

krumpli (nagyszemű, lisztesre fővő)

kb. feleannyi sárgarépa

bors

szerecsendió

\”Vénusz sütőmargarin

tejföl

Elkészítés:

A krumplit lesikálom, majd alufóliával bélelt tepsiben megsütöm úgy, hogy a héját több helyen megszúrom a kés hegyével majd mindegyiket meg is sózom. (Így nagyon finom lesz a héja is, amit mindig el is fogyasztok.) Kb. 40 perc alatt megsül, le sem kell takarni.

Ezalatt a sárgarépát meghámozom és feldarabolom, majd kevés sós vízben megpárolom. Még melegen áttöröm margarinnal, sóval, borssal és (fontos!) őrölt szerecsendióval. Nem kell sok belőle! A megsült burgonyákat félbevágom és kiszedem a húsa nagy részét, összekeverem a répapürével, aztán visszatöltöm a burgonyahéjba, egy kanál tejföllel megkoronázom, és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.

2 kg bőrös császárhús

1 evőkanál fokhagymás fűszersó

2 evőkanál házi zsír

Elkészítés

Az alaposan megtisztított, megkapargatott bőrös húst hosszában kettévágjuk, bedörzsöljük fokhagymás fűszersóval. Műanyag zacskóban 1 napra a hűtőbe tesszük. Sütéskor a tepsit kikenjük a zsírral. A húst bőrével lefelé beletesszük a tepsibe. Nem fedjük le. Melléöntjük a zacskóban összegyűlt levet is. Betoljuk a 140 fokra bekapcsolt hideg sütőbe. 1.5 óra múlva meglocsoljuk a keletkező szafttal, megfordítjuk. Újabb 1.5 óra után hústűvel vagy húshőmérővel (75 fok) ellenőrizzük.

Ha puha és gusztusosan barnás piros, kivesszük, alufóliával lefedve pihentetjük, majd tetszés szerint felvágva tálaljuk. Reggelire vagy vacsorára a megdermedt pecsenyezsírral megkenünk pár szelet puha kenyeret, és a hideg sültből hajszálvékony szeleteket vágunk rá. Friss zöldfélét, vödrös savanyúságot adunk mellé. Jó étvágyat kívánok!

Hozzávalók:

1 szelet kenyér,

sertészsír,

hagyma,

só,

pirospaprika.

Elkészítés:

A kenyeret megkenem a zsírral, ráfektetem a vékonyra szeletelt és gyűrűire szedett hagymát, megsózom, majd megszórom pirospaprikával.

egy jó napunk

 

Élérkezet hétvége mindenki nagyon várta ezt napot .kapuprobléma meg oldott szerencsére,

valaki ott volt meg javította kapunak nyelvét azóta jól működik ,és nem ragadunk ki útra,

ha nem tudunk kibe járkálni kapun működik nyelv rendszer kapunál aki meg nézte köszönjük,

neki . Most szokott időbe jöttem nyitni ki foglalkozásra ,de pedagógus Judit korában jött,

szerencsére meg akkora be is futott pillanatra ,Bagó Zoli mondta pedagógusnak ő most nem,

tud lenni mai foglalkozáson mert dolga-van másik helyén .meg értettük .ahogy meg jöttem,

beszélgetem pedagógussal ,készülünk épen hétfői napra állatkeret látogatjuk meg majd ,

közösen ,azt írtuk össze ki jön velünk az nap állatkeretbe velünk ,ez állatkereti kirándulás,

ez egy ingyen lesz mert azon napon ép fogyatékos világnapja van ilyenkor betegek ,meg,

nézhetjük ingyen állatokat .szerencsére felnőttek el kísérnek minket .meg két pedagógus,

velünk jön állatkeretbe ,de én ott leszek velük lett volna itthon dolgom ,de azt más meg,

oldja helyettem .közöltem főnökkel én nem tudok lenni dolgom van állatkeretbe ,itteni,

közösséggel ő meg érte mondta igenis elkel menned velük közösség első utána legyünk mi.

Várakoztunk amíg meg nem jött mindenki foglalkozásra ,most Horváth Gyuri-bácsi eljött,

meg nézni zárat meg javította nekünk köszönjünk neki .mindenki együtt volt reggel fél9kor,

meg beszéltük azt is holnap lesz össze jövetelünk mert több dolgot meg kel beszélnünk majd,

leszünk a hétvégén úgy döntünk mai foglalkozásba pedagógus Juditnak Horváthné segít,

ő vállalata pénteki foglalkozásba hogy segít pedagógus Juditnak .feladat lapokat oldott meg,

Lacika ,Edina többiek írás gyakorlást vetek át .valaki új játékot próbálta ki állatos ki vonás,

össze adás kirakó ilyet én nem láttam. Lenke lük logikai faladat oldott meg .kirákozott ,

magyarosság kirakóval .közbe készült enni való is ma szalonnát szőttünk ki héjába főt krumplit,

készíttetünk ,tepertő ,ezt konyhai részbe Horváthné volt ifjoncokkal ő várta napot hogy segít,

pedagógusnak ,nagyon élveztük napot felnőtt volt ma önkéntes segítő pedagógusnak .volt egy,

szabad órám benéztem közéjük nagyon vártak engem is szeretettel. délbe mentünk haza.

Adtunk ki kötni vallott Erzsikének le fogalja magát picit ,meg mutassa nekünk még nem,

fejelte el kötést dolgait .

Hozzávalók:

krumpli (nagyszemű, lisztesre fővő)

kb. feleannyi sárgarépa

bors

szerecsendió

\”Vénusz sütőmargarin

tejföl

Elkészítés:

A krumplit lesikálom, majd alufóliával bélelt tepsiben megsütöm úgy, hogy a héját több helyen megszúrom a kés hegyével majd mindegyiket meg is sózom. (Így nagyon finom lesz a héja is, amit mindig el is fogyasztok.) Kb. 40 perc alatt megsül, le sem kell takarni.

Ezalatt a sárgarépát meghámozom és feldarabolom, majd kevés sós vízben megpárolom. Még melegen áttöröm margarinnal, sóval, borssal és (fontos!) őrölt szerecsendióval. Nem kell sok belőle! A megsült burgonyákat félbevágom és kiszedem a húsa nagy részét, összekeverem a répapürével, aztán visszatöltöm a burgonyahéjba, egy kanál tejföllel megkoronázom, és apróra vágott snidlinget szórok a tetejére.

2 kg bőrös császárhús

1 evőkanál fokhagymás fűszersó

2 evőkanál házi zsír

Elkészítés

Az alaposan megtisztított, megkapargatott bőrös húst hosszában kettévágjuk, bedörzsöljük fokhagymás fűszersóval. Műanyag zacskóban 1 napra a hűtőbe tesszük. Sütéskor a tepsit kikenjük a zsírral. A húst bőrével lefelé beletesszük a tepsibe. Nem fedjük le. Melléöntjük a zacskóban összegyűlt levet is. Betoljuk a 140 fokra bekapcsolt hideg sütőbe. 1.5 óra múlva meglocsoljuk a keletkező szafttal, megfordítjuk. Újabb 1.5 óra után hústűvel vagy húshőmérővel (75 fok) ellenőrizzük.

Ha puha és gusztusosan barnás piros, kivesszük, alufóliával lefedve pihentetjük, majd tetszés szerint felvágva tálaljuk. Reggelire vagy vacsorára a megdermedt pecsenyezsírral megkenünk pár szelet puha kenyeret, és a hideg sültből hajszálvékony szeleteket vágunk rá. Friss zöldfélét, vödrös savanyúságot adunk mellé. Jó étvágyat kívánok!

Hozzávalók:

1 szelet kenyér,

sertészsír,

hagyma,

só,

pirospaprika.

Elkészítés:

A kenyeret megkenem a zsírral, ráfektetem a vékonyra szeletelt és gyűrűire szedett hagymát, megsózom, majd megszórom pirospaprikával.

jó közösség

 

Hétvégén egy gyalogos zarándok úton vetem részt de még sokan mások is részt vetek ezen,

gyalogos zarándok úton .turárol 50fő indult ,de máshonnan lehozták magukat kocsival vagy,

vonattal lejöttek Turára innen volt gyalogos zarándok út Galga mentén .ami szép számmal ,

meg mozgatta érdeklődök számát olyan 70fő indultunk turárol több olyan közösség hogy,

le hozták magukat ide innen volt ki indulás .ami szombaton reggel 7kor volt mindenki alig,

várta napot .hogy találkoznak élő rózsafüzér társakkal,ez közösség amit embereket meg ,

mozgat hogy kitudjanak mozdulni világba ,sok olyan ember van sajnos nem nyit közösség

felé hanem bezárkózik éli világát ami nem jó cél pont mert kel keresni közösségi pontot,

jól érezzük magunkat. Aki indult szombaton gyalogos zarándok úton ,az meg találta közösségét.

Magának jól érezte magát .imádkozás fel ajánlást legtöbbet én írtam össze otthon egyház ,

közösségbe,de első meg állóig majd nem mind kérő imádságba imádkoztunk közősösen.,

Reggel 8:40kor már Galgahévízen voltunk ott imádkoztunk egyet templomba ,annak egyház,

közösségnek volt lelki Atya vezette gyalogos zarándok utat nekünk. ott még vendégül láttak,

minket sok finomsággal. Galgahévízen csatlakoztak hozzánk ,ott is alakult jó közösségi hangulat.

az szép ennyi ember érdeklődést hozott ez gyalogos zarándok út .csak egy két probléma ,

merült fel .amíg ki nem vártuk dolgot addig nem tudtunk indulni tovább ez több időt el,

vet tőlünk .elintézték mentünk tovább imádkozva ,de már imádság kérését írta össze ,mert,

ottani egyház közösségért imádkoztunk énekeltünk. elérkeztünk Galga menti gyalogos zarándok,

út 3állomása hévízgyörki templom ott is imádsággal töltöttük időt ott közel 3/4órát vártunk,

mert oda vártunk be Bag ,aszódról Kartalról gyalogos zarándok társunkat ,egyik társ meg,

ismert engem én ott voltam előző gyalogos zarándok úton Jézus,szívet segítettem át nehéz,

parton azért ismertek meg engem most meg ezen zarándok úton sok ismerős arccal futottam,

össze ezen Galga menti élő rózsafüzéren. Mindenki el akart jönni több településen be vártuk,

Hévízgyörkön ,megint sok finomsággal meg kínáltak minket. onnan délbe indultunk tovább,

Kartalra gyalog imádsággal énekeléssel tovább. itt is kereszttel én vezetem utat .pedig nem,

tudtam hogy kel menni további településre hogy jutunk el ,azért volt 2szervező hogy ,

keresztet viszi segítsen hogy jutunk el másik településre .Kartalra imádkozva énekelve,

jutottunk el délután fél2kor ott is vártak minket ,de ott nem tudtunk be menni templomba,

ép esküvőre állt készen templom .de ottani Atya fogadott minket közbe vőlegényt menyasszonyt,

várta templomba be .de mi kint voltunk pár percig templom előtt fogadtak ott is minket,

finomsággal ottani egyházközség tagjai .meg vendégeltek minket minden nagyon finom volt,

mentünk tovább onnan imádkozva énekelve .legközelebbi aszódi Szent keresztnél voltunk,

délután fél4kor szombaton imádkoztunk énekeltünk mentünk tovább ,de út kicsit nagyon,

rossz volt egész-nap est eső de mi akkor fojtattuk utunkat ,de már talpunk tele volt sárral,

ragadva .de eljutottunk aszódra templomhoz énekelve imádkozva .ott is várt ottani Atya ,

minket templomba ott délután 3/45kor ott ott vendégül látott ottani egyházközség tagjai.,

Onnan este fél6kor indultunk tovább Bagra templomhoz az cél .oda énekelve imádkozva,

jutunk el este fél7kor ott részt vetünk misén Bagon templomba .végig majd nem én mentem,

végig legelöl keresztel élén .de jó éreztem magam egész-nap közölték velem legközelebbi,

gyalogos zarándok útra elvárunk ,én soha nem hagynám ki gyalogos zarándok utat jó,

közösség nekem ott is .este 9kor itt hon voltam Turán lakászon .

egy púrul járt napunk

 

Ki emlékszik ara hogy hallgattam lelki ismertem szavára amit egyáltalán nem bántam meg,

így hallgattam-rá .nagyon jókat szokott mondani lelki ismertem . így alakult az szerdánként,

én vagyok önkéntes segítője pedagógus Juditnak ezt én elváltam mert úgy voltam illik ,

hogy kis főnök aki egybe önkéntes segítője pedagógusnak hogy egy napot vállaljon el ha,

szülök ki veszik részt önkéntes segítségben majd pedagógusnak ,én úgy voltam szerdai,

nap legyen enyém meg pedagógus Judit úgy is van 2hete szerdai naponként én vagyok,

önkéntes segítője pedagógus Juditnak .ma korábban voltam ott csak beálltam kerékpárral az,

alapítványba reggel voltam Misén aztán mentem át egyenesen foglalkozásba segíteni ,

pedagógus Juditnak ,de ő korában kinyitotta termet látta hogy én ott voltam ,elkelt mennem,

ő nyitotta termet meg jöttem ,át öltöztem .ki mentem tárgyalni ,és átkelt mennem ,

templomhoz be fejeztem tárgyalást telefonon ,mennék be alapítványba Horváthnéval hozta,

Lacikát ,Zsanettot ,Horváth Zolit foglalkozásra ,de kaputól tovább ,nem jutunk be csukódót,

kapu magától ,és berakatod nyel vas szerkezetéhez ,és nem bírtunk be jutni ,de ordítom kicsit,

pedagógus Juditnak engedjél be nem bírunk be menni ,de kapuba csak nyel raktad az nem ,

engedd be minket ,hoztunk csavarhúzót nyelvét meg piszkáljuk zár nyelvét ,be tudjunk,

jutni. meg piszkáltuk úgy már be tudtuk jutni .közbe Bagó Zoli meg jött az is bejött velünk,

amikor kitudtuk nyitni kapunak nyelvét .Erzsike meg érkezett beszélgetünk ,meg jött Dávid,

is Lenke apukája kísérete el hozta fogast ami úgy találtunk fogas fel akasztó részt ,el hajítva,

azt fel fúrták kemény fára, amit ,pedagógus Judit hozta be ,miden dolog meg fogashoz ,eljött,

Lenke apukája fel fúrni fogast amit köszönjünk neki időt szánt ránk fel fúrta nekünk .kabát,

fogast .közbe, meséltem nekik ez nagyon tetszik ,megint találtam újat ki mesét ifjonc mutassa,

meg nekem könnyből mit meséljek el. de közbe készül sárga borsó főzelék ,ez tegnap ,

este szóltak rám nem szalonnát szőttünk ha nem sárga borsó lesz ma Edina nem jön.

Így úgy gondolkoztunk ezt készítsük .főzelék készül ,abba segíttet Juditnak ,Lacika ,Erzsike,

el készüljön sárga borsó főzelék ,de főzelék álladóan ki akart futni mondta Erzsike én vicc,

képen mondtam neki fúson utána ne menjen főzelék érte viccet ,én ilyenkor szeretek viccelni,

tudják én vicces önkéntes segítő típus vagyok .de ezt elfogatták .nem bánom én azt hogy,

elváltam ezt önkéntes segítséget bent szerdánként én ilyenkor fel tudok töltődni lelkileg,

nagyon sok szeretet kapok mindenkitől bent .ma pl. Zsanett akarta nekem kiszedni ,

sárga borsó főzeléket ,azt meg engedte neki pedagógus Judit,annyira jó sikerült főzelék,

mindenki 2/3szedet belőle .utána fel vetek szövőkeretet . Zsanett én gombolyítunk fonalat,

fel vetésre .szőttünk ,színeztünk számolást gyakorolt egyik ifjonc aki tud számolni inkább,

át ismételte ,délbe mentünk haza.

Hozzávalók:

  • 50 dkg sárgaborsó

  • 3-4 db babérlevél

  • 1 kis fej hagyma

  • 2-3 duci gerezd fokhagyma

  • 1 dl Vénusz olaj olaj

  • 1 kanál liszt

  • 1 kiskanál pirospaprika

  • tejföl

Elkészítés:

A sárgaborsót előző nap többször átmossuk, és annyi vízbe áztatjuk, hogy bőven ellepje.

Másnap főni tesszük kétszeres mennyiségű vízben a babérlevelekkel. Miután leszedtük az összes habját, hozzáadjuk a fokhagymákat és sót. Addig főzzük, amíg puha nem lesz.

Olajkal vagy sült hús zsírjával liszttel és pirospaprikával rántást készítünk, belereszeljük a hagymát, és az egészet hozzákeverjük a megfőtt sárgaborsóhoz.

Mikor összerottyant, kiszedjük a babérleveleket, és botmixerrel pürésítjük ízlés szerint. Van, aki darabosan szereti, van, aki pépesen.

Tálalni lehet tejfölel, hagymakarikákkal, sült hússal, szalonnával, tarjával, virslivel, fasírttal, stb.. Jó étvágyat!

minden napi fel készüldésem foglalkozásra

 

Akár kivan beosztva pedagógus Judittal én minden nap készülők-rá tudni akarok hogy,

véletlen rám sor kicsit segítésekbe foglalkozásba tudjam mit mondok ifjoncoknak ,rám,

mese olvasás van legtöbbször ezt át szoktam venni mit mesélni ifjoncoknak egy ez,

készülők-rá ere ez idő igényes ,de örömmel teszem mert ezt jó cél irányba használom ,

mások fejestészére. tegnap időbe érkeztem meg korában kicsit ,de ép akkor jött meg ,

pedagógus Judit beszélgetünk kicsit ,közbe hétfő lévén pedagógus Marika is segít majd,

másik pedagógusnak ,így hétfőként egy szere két pedagógus tart foglalkozást ,amíg meg,

nem tudjuk beszélni teljesen ki mikor segít pedagógusnak. várakoztunk jöjjön minden ,

ifjonc foglalkozásra Bagó Zoli jött utánuk meg rá következő pedagógus Marika ,Horváthné,

Piros ,Lacika ,Zsanett ,Horváth Zoli ,neki állt mindenki hétvégi élményének elmesélték ,de,

én hallgattam mert pedagógus Marika tudta nekem is van élményem vele voltunk együtt,

hétvégén szombaton gyalogos zarándok úton .de pedagógus Marika rövid szakaszon volt,

én meg végig mentem rajta ami 24killométer gyalog ,erről bővebben csütörtöki bejezésébe,

írok magúnak menyi élménybe részesültem azon szombaton gyalogos zarándok úton ,

tartsanak velem akkor is. Mindenki azon hétfői foglalkozásra reggel fél9kor mindenki meg,

jött hétfő lévén Tomi itt volt velünk elején Erzsikét vigasztalta .mindenki utána neki ,

álltam mesélni könnyből nyomtógépemből ,kifogyott patron ,ami nekem fontos kelékem,

mert anélkül ,nem tudtuk nyomtatni mesét nekik. El olvastam mesét egy embernek nem,

tetszett ,azzal nem foglalkozunk mert pedagógusoknak gyerekeknek mind tetszik egynek,

nem .Lenke anyukája hozott be feladat lapokat be ,neki álltak meg nézegetni ,oldottak,

feladatot is közösen ,írást gyakoroltuk. Neki álltak páran pedagógus Judittal krumplis,

tészta el készítésbe ami nagyon jó sikerült el is fogyott nekem hagytak kicsit amit azon,

napon este meg finom volt .szerdán ként én segítő pedagógus Juditnak nekem ették ,

fejemet szalonna sütés legyen jóvá hagytuk ,nekik ezt is nagyon szeretik ünnepi hangulatot,

ez szalonna sütés kicsit az is .1ok azért akarták elmondtam nekik valamit kedden adok,

hálát ennyi időig itt vagyok földön .azért jártam kedvükbe nekik ,mint kis főnök,

délbe mentünk haza .

egy főnöki gondok néha

Térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz: mit is tehetünk a nem megfelelő főnökkel? Nos, ha a főnök nem hajlandó együttműködni, akkor szinte semmit. Ha a felettes érzékeli, hogy változtatnia kellene stílusán, akkor van remény a fejlődésre – még akkor is, ha nem tudja, mennyit is kellene változnia. De általában nem érez ilyen késztetést. Számos könyvet írtak már a főnök menedzselésének lehetőségeiről, de azok körülbelül annyira hasznosak, mint a macskát ugatni tanítani, vagy mint az oroszlán szelídítése. (Erről az állatról tudnivaló, hogy csak egy bizonyos szintig tanítható, és ha meggondolja magát, akár fel is falhatja az idomárt). Csak olyan kacskaringós utakat javasolnak, mint például elhitetni a felettessel, hogy a mi ötletünket tulajdonképpen ő találta ki.

Ha egy főnök tényleg változni akar, akkor bizonyos fokú alázatra van szüksége – amely többnyire elképzelhetetlen akkor, ha nem érzi biztonságban magát. Csak a magukat biztonságban érző emberek képesek mások javaslatait meghallgatni, hiszen nem érzik méltóságukat csökkenni bármilyen szintű beosztottaik között elvegyülve. Elfogadják, és nem félnek attól, hogy sok munkatársuk jobb, okosabb náluk bizonyos területen; képesek mások képességeit neheztelés és irigység nélkül felhasználni. Ha azonban ilyen a főnök, akkor nem, vagy csak alig kell változtatni rajta. Azt azonban nem lehet elérni – eltekintve bizonyos extra esetektől vagy hosszú és kitartó munkától –, hogy egy bizonytalanságban élő ember váljon öntudatossá.

Mindazonáltal még a változtatás szükségességét többé-kevésbé felmérni képes főnök is csak alig ismeri a változás mikéntjét, és általában az irányban is bizonytalan. Anélkül, hogy tudatosulna benne, ő is rabja az intézményi ‘tudattalannak’ – akárcsak a személyzet más tagjai. Aki egy évnél többet dolgozott egy szervezetnél, annak már nehéz megváltoztatnia magatartását, nem utolsó sorban azért, mert azidő alatt egy sereg elvárást támasztottak felé, és ezek közül nehéz kitörni.

Egyik kitörési lehetőség a munkatársak bevonása, megkérdezve őket, hogy mit gondolnak stb. – és várni, míg megszólalnak. Ez azonban nem könnyű: ki kell várnia, hogy a beosztott szólaljon meg előbb, amire persze nem lesz könnyű rávenni őket. Korábban említettem, hogy a főnöknek nem könnyű megtudnia, hogy mit is gondolnak róla beosztottai. Ezért nem is érdemes közvetlenül erre kérnie beosztottait, például azért nem, mert sokan úgy érzik, hogy a közvetlen rákérdezéssel inkább biztatást, sőt bókokat vár a felettes. De ahogyan a munkatársak szabadabban kezdenek beszélni, növekszik a bizalom és lényegesen világosabban fognak fogalmazni.

Másik módszer, hogy kikéri saját tevékenységéről felelős beosztottainak (vagy azok egy részének) véleményét egy értékelési mód keretében (feltételezve, hogy van ilyen a szervezetben). Ez a technika is nagy bizalmat feltételez a munkatársak részéről, a főnökéről pedig bátorságot, hogy kérdezzen. Jobb lehetőség a formális főnökértékelési rendszer, amelyet a magánszektorban gyakrabban alkalmaznak, bár még ehhez is nagy bizalom kell.

Mint korábban már esett róla szó, a leggyakoribb nehézséget a bizalom hiánya jelenti. Ezen pedig sokminden múlik. Szerencsére a bizalmat nem nehéz helyreállítani, legalábbis elméletben: a főnöknek meg kell bíznia beosztottaiban, ami majd maga után vonja, hogy majd ők is megbíznak benne. A bizalom kinyilvánítására a munkatársak bevonása teremt lehetőséget.

Ehhez hasonló dolog a munkatársak lazább pórázra engedése vagy a feladatkörök lejjebb adása. Ennek mélyről gyökerező bizalom lehet az alapja, ugyanis ennek hiányában a munkatársak azonnal átlátnak a főnök szándékán. És ezzel visszatértünk ahhoz a tételhez, hogy csak a magát biztonságban érző vezető képes a bizalomra.

Szoktak tanácsadót olyan célzattal is hívni, hogy megváltoztassák a többi munkatárs magatartását. Ha a munkatársak nem mondják el közvetlenül a tanácsadónak, mit is gondolnak a felettesükről (bár ezt sokszor megteszik, még akkor is, ha alábecsüli nézeteiket), akkor biztosan más, nonverbális módon közlik vele. Általában azt tapasztaltam, hogy a munkatársak sokkal jobban megértik a főnök problémáit, mint ahogyan azt a főnök hinné, ráadásul sokszor még segíteni is szeretnének neki. És noha igaz, hogy egy főnök elég sok frusztrációt okoz, mégis ritka irányában az igazi gyűlölet. A tanácsadónak megvan a lehetősége arra, hogy elmondja mindazt, amit a munkatársaknak nem áll módjában – annak ellenére, hogy ők is tudják, hogy mi megy rosszul. Ám sajnos éppen az a főnök vonakodik a tanácsadó bevonásától, akinek a legtöbb segítségre lenne szüksége. (Meg vagyok például győződve, hogy Robert Maxwell sohasem kért fel tanácsadót menedzsment stílusának felülvizsgálatára, és sejtem, hogy mi lett volna, ha mégis megtette volna.)

A főnöknek csak nagyon körültekintően lehet elmondani a megtenni szükséges dolgokat, mivel a főnök nagyon érzékeny teremtés – noha ezt a tényt sokan akarják közülük palástolni némi felületes komolysággal. Még ha tudatosul is bennük, hogy valamit rosszul tesznek, akkor is meglepi őket, hogy min is kell pontosan változtatniuk (a változtatás tárgya esetében általában többes számban kell gondolkodnunk), sőt gyakran el sem hiszik azonnal. Vagy néha sohasem. Még a legmegértőbb és legöntudatosabb főnök sem szeret hallani ezekről, és általában el is zárkózik. Bár később általában visszatér a témára, hacsak a tanácsadó elő nem írja a könyvtár számára a változást a fenntartó megbízásából – mert akkor teljes és folyamatos ellenállást lehet kiváltani belőle. Az egyet nem értő és gyenge lábakon álló főnök ezt akár nyíltan vissza is utasítja.

Nem is várható el, hogy egy főnök hibátlan legyen és nem is érhető el. Ha mégis birtokában lenne az összes kívánatos tulajdonságnak, akkor az lenne vele a gond, hogy munkatársai megrettennének tökéletességétől és hasonló tökéletesség kényszere nehezedne rájuk. Mindazonáltal a fejlődés igenis lehetséges akkor, ha a főnök

elfogadja, hogy vannak hibái
legalább olyan jól hallgat, mint ahogyan beszél
lazábbra veszi a gyeplőt és delegál
munkatársként és tanácsadóként kezeli beosztottait, és nem puszta beosztottként
személyre szabott érdeklődést tanúsít munkatársai iránt.

Mindezt segíti, ha a főnök elvégez egy személyi SWOT-elemzést, meghatározza és őszintén tekint saját erősségeire, gyengeségeire, az őt körülvevő veszélyekre és a lehetőségeire. És ha elég bátor hozzá, ellenőrizheti a kapott eredményeket néhány őalá beosztott vezetővel.

A főnökön néha csak az elmozdítás segít. Bármilyen imponáló lehet ugyan számára, hogy szervezete, osztálya számára egy frusztrált és alacsony hatékonyságú beosztottak halmaza jelenti az alternatívát, könnyű választani. Nem kell azonban őt teljesen eltávolítani: gyakran van olyan lehetőség, mint például egy kutatói ösztöndíj, amit létre lehet hozni számára. Ez ugyanakkor nagyobb költséget jelent, mint amit a munkatársak megnövekedett teljesítménye ellensúlyozhatna. Ezért a fenntartók még akkor is óvakodnak kemény döntést hozni, ha a főnök ‘működése sok kárt okoz, és fejlődésképtelensége is megbizonyosodott.

E javaslatok közül egyik ad választ a munkatársak által gyakran feltett kérdésre, hogy tudniillik mit is tehetnek ők a főnökkel, mivel mindegyikhez a főnöktől vagy a fenntartótól induló kezdeményezésre van szükség. A munkatársak megpróbálhatják ugyan kényelmetlenné tenni az alkalmatlan főnök helyzetét, de nem szabad elfelejteniük, hogy a főnöknek több és nagyobb lehetősége van kényelmetlenné tenni az ő helyzetüket.

Nehézkes és kellemetlen dolog, hogy a munkatársak a fenntartóval tárgyalják meg a problémákat. A főnöknek címzett közvetlen üzenetek eljuttatása szintén frusztrációhoz vezethet, bár ennek a lehetőségét sem szabad kizárni. Mindenesetre önemésztő dolog, ha a munkatársak idejüket és energiájukat panaszkodásra használják. A beosztottak ugyanakkor megfigyelhetik felettesük hibáit, hogy elkerülhessék azokat saját beosztottaikkal szemben, vagy majd később, amikor esetleg ők jutnak magasabb ranghoz, ne tegyék ugyanazt. Egy rossz főnöktől is sokat lehet tanulni (ezt saját tapasztalataimmal is alátámaszthatom), mindaddig, amíg a beosztottak tudják az elkövetett hibákat azonosítani. A beosztottak passzív elfogadó magatartása lesz azonban felelős azért, ha saját tudatalattijukba fogadják a hibás eljárásokat.
Fel a fejjel!

Pesszimistának tűnhet ez az írás. De azért van remény is. A főnök hatalma csökkenhet a munkatársak meghatalmazása által, tehát ha a felettes saját maga tehermentesítésére hatáskört és feladatokat ad át beosztottainak. Ennek kényszere többnyire az információtechnológián alapul, amely egyre inkább megköveteli az alacsonyabb szinten történő döntéshozatalt. Az újabb vezetési stílusok is terjedőben vannak, és a fiatal vezetők közül egyre több vett részt valamilyen menedzsment-tréningen. De a legfontosabb, hogy egyre több a példa van olyan jó főnökre, aki a felettes és beosztott számára egyaránt példaképül szolgálhat. Van tehát remény a fejlődésre, ha nem is túl gyorsra.

változosok kicsit nappali foglalkozás keretén

 

Péntek reggel ahogy jártam elmesélem röviden mert ma pénteki foglalkozásról írok ,

maguknak épen lettem kerékpárt fel fújva ,hogy vasárnap reggel jó legyen ,de ez állom,

nem jött létre. közbe péntek reggel készülődök nappali foglalkozásra ,otthon hallok,

egy nagy zörejt vala hon el mentem körül nézni ház körül minden rendbe ,lemegyek,

pincsibe akkor láttam kerékpárom külső és belső gumik szét voltak szakadva 10csm,

teresen kicsit ideges voltam mit tegyek gyorsan neki álltam meg szerelni kerékpáromat,

mert volt otthon használt külső belső gumi nézegetem jó fel raktam .pár óra múlva leenged ,

teljesen .hogy szereltem kerékpáromat így nem érkeztem korában nappali foglalkozásra ,

kinyitni termet helyette pedagógus Judit nyitotta ki mert én pont reggel 8orára,értem oda,

de már ott volt Bagó Zoli pedagógus Judit ,beszélgetek kicsit vártuk többiket ,negyend9kor,

pénteken reggel ott volt mindenki ,Horváth Zoli akkora meg gyógyult .hétfőn pedagógus,

Judit mesélt nekik kedven támadt ezt is bevezetni náluk ,kicsit olyan meséket nézek netten,

irodalom történik ,lényeg állatos legyen mese szereplője, ezt elmeséltem most szerdán amikor,

ketten voltunk pedagógus Judit 10ifjoncsra de nagyon bírtuk azt napot én más állás pontot,

fogtam az nap írás gyakorolásba segíteni 8ifjoncsnak addig pedagógus Judit főzött .ez ,

lenne régi szakmám de most pedagógus Judit volt azon helyen ahol régen kevesen voltunk,

mind 2segitetünk konyhámba most ő volt 2ifjoncsal főzni 8ifjoncsra még gyakorlottak bent,

velem írás gyakorolást,meséltünk ,akkor közösen el határoztuk pedagógus Judittal,hogy,

minden foglalkozáskor lesz mese így is volt pénteken is mindenki ott volt elkezdtem,

állatos mesét ,de pedagógus Judit segíteni ifjoncoknak írás gyakorlásba ,betű kirakott ,

rakott ki Lenke mit ábrázol kép nagyon jó ment neki ,lassan kommunikál velünk és,

meg értjük egy mást. közbe szövés is volt manó élő világon játszottak ,megint elment,

péntek délelőttünk nagyon jó éreztük magunkat .minden foglalkozásra érkezik majd,

mese nekik kérték jó jóváhagyták felnőttek elnök is de ez nekem plusz felelősség de,

ezzel meg küzdöm véghez viszem ,fejlődjenek ifjoncok ,ezzel ugye segítem pedagógus,

Juditnak. Pénteken zsíros készítettünk el is fogyott .délbe mentünk haza.

Hozzávalók:

1 szelet kenyér,

sertészsír,

hagyma,

só,

pirospaprika.

Elkészítés:

A kenyeret megkenem a zsírral, ráfektetem a vékonyra szeletelt és gyűrűire szedett hagymát, megsózom, majd megszórom pirospaprikával.

Holnap kivételesen nem nappali foglalkozásról írok másról .de hétfői nappali foglalkozást

kedden olvashatják itt elnézést kérek változás ér.

izgalmas történet

Hiába is tagadnánk, legalább egy alkalommal mindannyian belepillantottunk valamelyik mexikói vagy amerikai szappanopera szívszorongató jeleneteibe. És ha már egyszer belekóstoltunk, nehéz kimenni mosogatni. Így vagy úgy, de sokunk életének részévé váltak az egyre sikeresebb magyar és külföldi, mértékletesen (reklámblokkal együtt) csak félórákban adagolt, soha véget nem érõ sorozatok. A szívünkhöz nõtt szereplõk csak jönnek, mennek, cserélõdnek, de mi változatlanul szurkolunk nekik. Fiktív barátaink emlékét pedig egyesek születendõ gyermekeik nevein keresztül õrzik meg. Igaz, hogy két hónap kihagyással is be tudunk kapcsolódni a történetbe, de ennyi nélkülözést már nehezen viselünk, a függõség nagyon rövid idõn belül kialakul. Sajnálkozunk, ha vége van a sztorinak, és örülünk, ha új szereplõk megjelenése bonyolítja a kibogozhatatlan konfliktusokat. Ezekrõl a filmekrõl elmondhatjuk, hogy a bennük látható események és szereplõk mind a képzelet szüleményei. Minden a valósággal megegyezõ részlet csak a véletlen mûve.

A Fiatal Képzõmûvészek Stúdiójának kiállításán szereplõ munkák többségükben már azonban valódi szereplõket, valós helyzeteket vonultatnak fel, vagy valamilyen személyes élmény a kiindulópontjuk, s amelyik egyik feltételnek sem felel meg, az szerencsére itt sem lóg ki a sorból.

A tematikus kiállításon szereplõ munkák – a meghirdetett koncepció értelmében – rövid történetek. Tömörek, csattanósak, sokszor viccesek, könnyen befogadható, nem izzadságszagú megoldások. A látogató nem rándul görcsbe a mûvek megfejtése közben, élvezettel szemlélõdik, és a mûvészet alkimistái által megfejthetõ kódrendszerek szótárára sincs szükség. És ha esetleg valamelyik mégsem „esne le” az egy mûre fordítandó átlagos megértési idõintervallumon belül, akkor a mûvek közelében elhelyezett, a mûvészek által írt szövegek segíthetnek. Azt persze ne várjuk, hogy a kísérõ feliratok megmagyarázzák a mûveket. Nem is azért készültek, valamit a nézõnek is hagyni kell. A szövegekben vagy a mû keletkezésének körülményeirõl olvashatunk, vagy a képen látottak öltenek verbális formát. Valaki felfedi a szereplõk kilétét, a helyszíneket, és persze van olyan is, aki nem árul el semmit.

A széljegyzetek olykor szándékoltan összezavarnak bennünket, vagy még nagyobb fejtörést okoznak, mint a látottak. De ne legyünk annyira telhetetlenek.

Bármirõl is szóljon az írás, befolyásol minket. Ha a mû láttán olvassuk el a szöveget, már nem tudjuk kitörölni fejünkbõl, és csak annak függvényében tekintünk újra vissza a mûre. Szerencsés esetben pedig így kiálltunk fel: Ja?! Tényleg!

A mellékelt szövegek bizonyos értelemben a mûhöz tartozó leírások, de nem az ikonográfia klasszikus feladatát látják el, inkább kiegészítések. Mieke Bal szerint a leírás egyfajta „használati utasítás”, mely az adott mû „használatának lehetõségeit bizonyos keretek közé tereli, de nem írja kizárólagos módon elõ.”(1)

Míg az egfrazist az ókorban szigorú narratív struktúrákhoz kötötték, a képleírás tágabb értelmezése ebben a formában tûnik optimálisnak, mert lehetõvé teszi, hogy többet lássunk. „A leírásoknak óvakodniuk kell attól, hogy túl közel menjenek a dologhoz, vagy túlságosan eltávolodjanak tõle. Csak úgy, abban a játéktérben amelyet a kép teremt meg, juttathatják érvényre annak elevenségét. Nem csupán az újrafelismerhetõt kell ábrázolniuk, olyasmit, amit már eddig is tudtunk.”(2)

Minden mûhöz ki lehet találni fiktív narratívát. A Rövid történetek címû kiállításon sokkal inkább az az érdekes, hogy maguk az alkotók mit találtak ki, mit tettek hozzá, vagy hogyan módosították mûveiket a mellékelt sztorikkal, és nem utolsósorban, hogy mit akarnak elmondani.

A kortárs mûvészetben és különösen a fotómûvészetben egyre több az ún. hibrid identitással rendelkezõ mû, mely szándékosan megzavarja a viszonyt a nézõ és a nézett dolog között. Ezt a viszonyt egy paradox helyzet által indukált feltételezés határozza meg, miszerint a kép ugyanúgy ábrázolhat valós állapotot, mint egy valós állapotként feltüntetett, kreált szituációt.

Kerekes Gábor munkáiról talán csak a hazai nézõ tudja, hogy azok megtörtént eseményeket dolgoznak fel. A pólóra nyomott „képes hírcsokor – printek” Császár Elõd „storyboardját”, valamint a váci vállalkozókon elkövetett merényletek jeleneteit dolgozzák fel. A mellékelt újsághírekbõl applikált szövegekbõl az események részleteire is fény derül.

Szarka Péter kortárs zsánerjelenete a szimultán olvasatok példatára. Mindenki eldöntheti, hogy mire fókuszál, hogy milyen történetet rak össze a részletekbõl. A filmstill-hatást a vágás, a szereplõk takarása, – így kilétük titokban tartása –, és a mellékelt történet-variációk teszik izgalmassá.

Szûts Eszter gyermekét, Gyenis Tibor rokonait szerepelteti fotóin: nagyi, nagypapi, nagyi húga, nagyi unokatestvére. A mellékelt forgatókönyv precíz részleteket közöl az idõpontot, helyszínt, a szereplõket és az akciót illetõen. Õszi falevelek helyett a szereplõk képeket égetnek. Mágia, tiltakozás vagy inkább szofisztikált humor vidéki környezetben.

A házimunkában járatos Szabó Eszter Ágnes nem csak fõzni, de hímezni is tud. Ki ne emlékezne nagyanyáink konyháinak falain olvasható angyalkát, parasztlányt, báránykákat, vagy a modernebb változatokban szerelmespárokat kísérõ áldásos sorokra, jókívánságra? A lét kérdéseit feszegetõ örökérvényû problémákkal itt már Szabó Eszter Ágnes vászonra hímzett kecskepásztor énje, az isteni Bowie, vagy Zalai Imréné (szintén nagyi) foglalkozik.

Szacsva y Pál korábban készült, három horror-sztoriból álló videomunkáját mutatta be. Konkrét szereplõ (Frank), kreált alapszituáció (a Frankot célbavevõ dobókocka), elõre várható végeredmény (mikor találja el Frankot a kocka?). Csak várunk, és izgulunk, hogy mikor következik be hõsünk elkerülhetetlen sorsa (Frank elterül a földön). A homevideók természetesnek tûnõ, de sokszor elõre eltervezett, mesterkélt jelenetei (lásd. az RTL-Klub Csííííz címû mûsorában látható bakiparádék) jutnak eszünkbe, itt is az állandóan ismétlõdõ cselekménysorba (valaki megpróbálja ráejteni a kockát a mi Frankunkra) az idõ függvényében érzékelhetõ véletlen elem határozza meg a történet hosszát.

Eike videomunkája a rövid sztorit is felszabdalja kisebb történetekké. A kamera forgása következtében mi is úgy érezzük, mintha a szoba közepén forognánk. Egyszerre csak apró szeleteket tudunk befogadni, s amikor a kamera – így mi is – visszatér az ismerõs elemekhez, akkor folytatódhat a történet. A közös helyszínen jelenlevõ férfi (Eike) és nõ (Erdõs Ibolya) külön „életei”, a szobák tükrözõdõ részletei egybemosódnak, egy történetbe ágyazódnak.

A kiállításon olvashatunk nagyon tömör és rövid „leírásokat” is. Hecker Péter bivalyölõ Gyurija, Erdélyi Gábor nõi fõszereplõje, Keserue Zsolt cselekvõ alanyának kiléte a szövegek olvasása után is homályban marad. Ez utóbbi története egyébként is „olyan rövid, hogy már vége is van”.

Beöthy Balázs a kacsintós képek mechanikáját vette itt bemutatott munkáján is alapul, melyhez a Pesti Estben és a Pesti Mûsorban olvasható rövid filmajánlókból válogatott szösszeneteket. A démon a nõi csábítás felmérhetetlen eszköztárát alkalmazva kísérti meg kiszemelt áldozatát. Ennek a történetnek biztosan nem lesz jó vége, ahogy Ravasz András A szárazföldi lelõhely címû munkája is vészjósló elõrejelzés. A természet és környezet fokozott ki- és elhasználásával, a digitalizáció termékáradatának visszafordíthatatlan következményeivel szembesíti a nézõt.

Wechter Ákos variálható képekbõl álló, szinkretista mûegyüttese mûvészettörténeti parafrázis. A pixeles, fekete-fehér festett filmjelenet, a tájkép és az ikonok kíséretében az Arnolfini házaspár alkotóját is megidézte. Wechter összegyûjt, válogat és elrendez, hangulatától függõen. Az elemek nem állandóak, így a történet is behelyettesíthetõ, ahogy Környei Ágota szereplõi is bárki mással felcserélhetõek.

Míg a storyboardokról jól ismert szerzõpáros (Nemes Csaba – Szépfalvi Ágnes) már ismert, 1996-ban készült közös munkáját állította ki, a kiállítás koncepciója egy új csoportmunka létrejöttét is inspirálta. Cseke Szilárd, Szabó Dezsõ és Kupcsik Adrián Széljegyzet címû munkája segítségével, egy korábbi kiállításon (Francia Intézet) bemutatott mobilszerkezet készítésének rejtelmeibe kukkanthatunk be. A dokumentumfotókról Kupcsik képregény-formátumba rendezett számítógépes printet készített, majd Cseke Szilárd a napi horoszkópírókat megszégyenítõ, leleményes feliratokkal látta el az egyes jeleneteket. A munkafázisok a fáradságos és olykor izzasztó alkotói folyamatot örökítik meg, bár itt már nem a készülõ mû (Cseke–Szabó: Vihar címû szimulációs mobilja) a lényeges, sokkal inkább a létrehozás folyamata kap fõszerepet. A feliratok jelenlétének és nem utolsósorban azok jellegének köszönhetõen a képek válnak a szövegek illusztrációivá. Az egyes feliratokhoz tartozó képek behelyettesíthetõek más mûvek készítésének munkafázisaival is. „Igyekezz egy témakörbe csoportosítani a teendõidet”, „Bármibe is kezdesz, számíts rá, hogy vagy nagyon jó lapot húzol, vagy nagyon rosszat”: olvashatjuk a mûvészeknek szóló képes jótanács-gyûjteményben. A napi horoszkópok hiteles elõrejelzéseit Cseke Szilárd korábbi festményeiben is felhasználta. A kiállításon látható egyéni munkája is ebben erõsít meg minket.

Amikor már nem tudjuk kivárni, hogy mi fog másnap kedvenceinkkel (Paulina, Maria Isabel, Kertész Géza és a Berényiék… stb.) történni, akkor elolvassuk a heti tévémûsorban az ismertetõt, elszántabb tévénézõk 180 plusz áfáért meghallgatják az aktuális szám tárcsázását követõen. Nem mintha ezek nélkül nem tudnánk kitalálni a folytatást.

A kiállítás kurátorát, Molnár Annamáriát a koncepció kialakításakor nem csak a kortárs képzõmûvészetben megfigyelhetõ narratív tendencia izgatta, a múzeumokban igénybe vehetõ nyomógombokkal mûködtethetõ „képmesélõs” idegenvezetõ-gépek is inspirálták. Benyomod a képhez tartozó gombot, és hallgatod a mesét. A Budapest Galéria Kiállítóházában látható munkáknál éppen az az izgalmas, hogy nem lehet elõre sejteni a történet végét.

vezetőség

A vezető eleinte talán sokmindent tud a főnöki lét dolgairól, de gyengéi idővel általában növekednek. Ha például távolságot tart beosztottaitól, vagy nehezen teremt kapcsolatot velük, akkor egyre inkább elzárkózik előlük. Ha öntelt, akkor e tulajdonságát az irányában megnyilvánuló tiszteletadás csak tovább erősíti. Ha bizonytalan, akkor ragaszkodik a hivatali külsőségekhez és tartózkodó a beosztottakkal. Örömmel lesz tagja számos külső bizottságnak és testületnek, amely a fontosság érzését kölcsönzi, kellemes és igazolt időtöltést biztosít ahelyett, hogy könyvtárát próbálná menedzselni. A külső bizottságokban és testületekben töltött idő lassan meghaladja a könyvtáron belül töltöttet. Ez azonban még nem lenne baj – hiszen van főnök, akinek puszta távolléte is nagyon hasznos és költséghatékony dolog – hátrány azonban, hogy távollétében nem lehet fontos döntéseket hozni, és ha olyan a természete, akkor visszatértekor mindent felborít.

A főnököt általános elszigeteltsége hajlamossá teszi az önáltatás számos formájára. Általában úgy véli, hogy az általa vezetett egység jól működik, csupán valamivel több pénzre lenne szükség. Szerinte a beosztottak elégedettek (leszámítva a néhány nyughatatlant és bajkeverőt), a munkatársak szeretik, sőt csodálják is őt. Az épületben sétálva azt gondolja, hogy az emberek örömmel látják őt. Szerinte egészen megváltozott a könyvtár, mióta ő van ott. Lehet, hogy ezekben az állításokban van igazság, de ha így van, ha úgy, a főnök hajlamos hinni bennük. Ezek a hitek azonban aláaknázzák a sokszor gyenge lábakon álló önismeretet. Nagyon őszintének kell lennie ahhoz, hogy felismerje esendőségét, és hogy itt-ott elkövetett hibáit beosztottai előtt is beismerje.

Sajnos a főnöknek elég nehezen juthat tudomására, miként is tekintenek rá mások, és hogy mi az, amit rosszul tesz. Senki sem mondja el neki, még akkor sem, ha az illető egyébként jó barátja. Tehát senki, kivéve a tanácsadó (akire még visszatérünk). A főnök tehát hajlamos abban az illúzióban ringatni magát, hogy beosztottai nyitottak vele szemben, hiszen például múltkor egy bizonyos ügyben nem értettek vele egyet. Mindazonáltal az ilyen, viszonylag kis kritika nem azt jelenti, hogy bíznak is benne. Tény az is, hogy a főnökkel szemben táplált leggyakoribb érzés a bizalom hiánya. A másik az, hogy a főnök sem bízik meg munkatársaiban.

Lojalitás pedig csak a bizalom talajáról fakadhat. Emlékszem, egyszer egy főnök azt mondta nekem, hogy látja, mit is kellene változtatni, de meglévő beosztottaival semmire sem jut. Ehhez persze tudni kell, hogy tizenöt éve volt ott vezető, a legtöbb beosztottját ő vette fel, illetve tartotta ott. Továbbá elég otromba dolog a könyvtár komoly hiányosságaiért a munkatársakat hibáztatni. De a főnök – függetlenül ettől – ilyen hozzáállással alig várhat el lojalitást beosztottaitól. (A konkrét esetben a munkatársak lényegesen lojálisabbak voltak, mint ahogyan a főnök gondolta volna.)

Sokszor a legjobb főnök sem veszi észre, hogy uralkodik ahelyett, hogy irányítana. Voltam olyan megbeszélésen, amelyen a főnök gondolatainak felvázolásával kezdett, majd azon csodálkozott, hogy milyen mérsékelt volt a reakció. A főnök ugyanis ilyenkor általában olyan dolgot vet fel, amelyen több napon át gondolkodott. A jelenlévők pedig általában vagy nem tudnak elég gyorsan gondolkodni (pl. nem áll módjukban jegyzetelni), vagy nem akarnak a felettessel konfrontálódni. Ha pedig a főnök helyettük gondolkodik, akkor meg miért is aggódjanak? Sem benne, sem hallgatóiban nem tudatosul ez a helyzet, és ezért nehéz változtatni. (Bevallom, magam is ezt tettem, és eszembe sem jutott addig, amíg egy tanácsadó fel nem hívta erre a figyelmemet – saját főnököm jelenlétében.)

A legtöbb vezető abban a hitben él, hogy delegál, pedig csak az elvégzendő feladatot osztja lejjebb anélkül, hogy felelősséget is adna hozzá. A kettő között pedig hatalmas a különbség. A beosztottak a vezetőtől irányítási képességet várnak el, nem pedig utasítások sorát. Ennek ellenére legtöbbször az utóbbit kapják.

nappali foglalkozás pénteki bejegyzésre vasárnap olvashatják itt meg értészt elöre köszönöm de minden nap önnöket új hirekel.

boldogság és az igazságtalansággal

A boldogságot az igazságtalansággal párosító társadalmak borulékony, egymást pusztító, háborúzó alakzatok, emlékeztetett rá Schumacher az egyenlőség mint társadalmi igazságtevés viszont békés, de boldogtalan, állandó, de önpusztító felépítményekbe torkollik. Ezért volt és marad is az alapkérdések egyike, hogyan lehet egyszerre békében és boldogságban élni, egyénnek és tömegnek egyaránt.

Másfelől, a plótinoszi feladványt körbejárván, nem láttunk és nem is láthatunk egyéb utat a békés kultúracserére a belső átalakításnál. Eszményeinket ezenközben a strukturális gazdasági és politikai változásoknak mintegy eredménye- vagy hozadékaként látnánk viszont. Az eszmények javára vagy kárára végzett nagypolitikai gyámkodást eszerint fel kellene váltaniok azoknak az ésszerű, humánus döntéseknek, amelyek pusztán azáltal is többet tennének az emberért, hogy nem feledkeznek meg róla nap nap után.

Minderre a nagypolitikát is sarkallja az általa okozott csőd, másrészt azonban önnön működésének beidegzései hátráltatják feladata elvégzésében. Ki állítja például felelősséggel, hogy a politikai gyakorlat, a termelési gyakorlat és a tudomány együttes cseréjéhez – hiszen erről van szó, erre kell (ráadásul egyszerre) sort kerítenünk – már a jó úton járunk? Az igazságosság, a tömegek érdekeinek érvényesülése valami mást kíván, talán egy polgári és egy zöld társadalom keverékét, egyelőre azonban senki sem tudja pontosan, hogy az micsoda.

A helyzet kiélezett. Többé semmi sem szent, ami megszokott. S ekkor megjelenik a demokratizmus, a jó öreg kísértet, hogy az egyhangú egyenlőtlenség helyett a maga változatos egyenlőségét kínálja föl a haladásba belefáradt kisembereknek S miért is ne játszanánk el a gondolattal? Ivan Illich legalábbis ezt teszi. Itt közreadott tanulmányában, amelynek címe Energia és igazságosság, a szállítás és a közlekedés kulturális hatásait elemzi, a száguldozás népszerű és romboló kedvteléséről fest csöppet sem hízelgő képet.

Gazdagoknak és szegényeknek egyaránt fel kell hagyniok vele, hogy rabszolgatartónak tekintsék az embert, még ha az ideológiailag felkorbácsolt energiaéhség jelenleg igazolni látszik is ezt a végzetes elképzelést – kezdi Illich. Az ipari fejlődés jóvoltából meggazdagodott országokban az energiaválságot az adóemelés ürügyéül használják, hogy új, „ésszerűbb” és társadalmi szempontból még ártalmasabb ipari folyamatokkal váltsák föl a túlzott és célszerűtlen növekedés nyomán elavult eljárásokat. Azon népek vezetői számára, amelyek még nem kerültek ugyanennek az iparosodási folyamatnak az uszályába, az energiaválság maga a történelmi imperativus, hogy egy végső erőfeszítéssel központosítsák a termelést, a környezetszennyezést és a saját hatalmukat, utolérvén így a több energiát használó társadalmakat. Válságuk exportálásával és a puritán energiaimádat új evangéliumát prédikálva a gazdagok még több kárt okoznak a szegényeknek, mint mikor eladták nekik a mostanára elavult gyáraik termékeit.

Mihelyt egy szegény ország elfogadja azt a tant, hogy több energia gondosabb felhasználása révén a javaknak egyre nagyobb sokaságával ajándékozhat meg egyre többeket, már rabja is lett a legnagyobb ipari termelés hajszolásának. Valahányszor úgy dönt, hogy az energiától való függését fokozva „modernizálja” szegénységét, óhatatlanul eljátssza az ésszerű technika választásának esélyét. Az ilyen ország feltétlenül megfosztja magát a felszabadító technika és a közreműködésen nyugvó politika lehetőségétől, amikor az elképzelhető legnagyobb energia használata következtében az ugyanekkora társadalom-ellenőrzést is felvállalja.

Az energiaválságnak nem vethetünk véget még több energiával. Legfeljebb eloszlathatjuk a rémét, azzal az ábránddal együtt, hogy a jólét a parancsunkat váró „motoros rabszolgák” számán múlik. Evégett szükséges meghatároznunk azt a küszöbértéket, melyen túl az energia már rombol, mindez pedig egy olyan politikai folyamat teendője, amely e határok keresésében egyesíti a közösséget.

Az energiaadagok hatása a társadalomra politikai kutatások tárgya. Jó példa erre a modern közlekedés vizsgálata. A közlekedésnél az az energia, amelyet egy bizonyos idő alatt használunk el, sebességgé alakul át. Ebben az esetben a kritikus mennyiség a sebességhatár fogalmában bukkan fel. Mihelyt egy közúti jármű sebessége meghaladja óránként a 25 kilométert, az egyenlőség felborul, a tér és az idő pedig megfogyatkozik. A gépesített szállítás monopolizálja a közlekedést, és akadályozza az önerejű helyváltoztatást.

Az első vasút megépítését követő ötven esztendőben valamennyi nyugati országban százszorosára növekedett a közlekedési eszközök utas-kilométerben kifejezett teljesítménye. Az ásványi üzemanyaggal hajtott gépek azután lehetetlenné tették, hogy az emberek a saját izmaikat használják, és arra kényszerítették őket, hogy akarva-akaratlanul a szállítás – mint szolgáltatás – fogyasztói legyenek.

A sebesség hatása az emberek önrendelkezésére alig függ a járművek műszaki jellemzőitől, illetve hogy mely személyek vagy testületek rendelkeznek a repülőjáratokkal, autóbuszokkal, vasutakkal vagy gépkocsikkal. A kritikus tényező a nagy sebesség: ez teszi társadalmilag rombolóvá a közlekedést. A gyakorlati politikai teendők és a kívánatos társadalmi viszonyok között igazán csak ott választhatunk, ahol a sebességet megfékezik. A közreműködésre épített demokrácia keveset fogyasztó technikát kíván, és a termékeny társadalmi kapcsolatok felé a szabad emberek útja a kerékpár sebességével halad.

Tézisei összefoglalása után Illich nekilát a részletes bizonyításnak. Elsőként az iparrá vált közlekedésre hoz közvetett és közvetlen példákat.

Mihelyt az emberek függeni kezdenek a szállítástól, mégpedig nem csupán azért, hogy több napra távozzanak hazulról, hanem azért is, hogy mindennapos útjaikat megtehessék, a társadalmi igazságosság és a gépi erő, az eredményes mozgás és a nagyobb sebesség, a személyes szabadság és a gépesített közlekedés ellentmondása azonnal világossá válik. Az önálló mozgásra képes emberek közösségét a magajáró gépektől való kényszerű függés ekkor éppen azoktól az értékektől fosztja meg, amelyeket állítólag épp a javuló szállítás biztosítana.

Ugyanakkor a gyalogosok többé-kevésbé egyenlőek. Aki csak a lábaitól függ, az a pillanat ihletésére mozog, óránként öt-hat kilométeres sebességgel minden olyan helyre elmehet, amelyet nem zár el előle fizikai vagy jogi akadály. Ha növelni kívánjuk a mozgékonyságnak ezt a velünk született mértékét, akkor elvárható, hogy megőrizzük ezeket a vívmányokat, és olyan újakat tegyünk hozzájuk, amilyen a mozgás nagyobb tere, a rövidebb utazási idő, a kényelem vagy a testi fogyatékosoknak szánt könnyítések. Eddig azonban nem ez történt: sőt, a közlekedési ipar növekedésének mindenütt épp az ellenkező hatása volt, Mihelyt egy utasra bizonyos számú lóerőnél több jutott, a közlekedési ipar csökkenteni kezdte az emberek egyenlőségét, mozgékonyságukat kijelölt úthálózatra korlátozta, és eleddig példátlan időhiányt teremtett.

Ha a közlekedési rendszer több energiát kap, az azt jelenti, hogy nap nap után több ember gyorsabban és nagyobb távolságra jut, de munkába menet egyre kevesebben tudnak beugrani az ismerősükhöz, vagy sétálnak át a parkon. Rendkívüli kiváltságok születnek azon az áron, hogy mindenki szolgasorba süllyed. A kiváltságos elit tagjai bejárják a Földet egy életen át, miközben a többség napjai nagyobb részét a kényszerű napi körutakon tölti.

Az Egyesült Államokban az országutakon töltött utas-órák négyötöde azoknak a bejáróknak és vásárlóknak az idejéből telik ki, akik jóformán sohasem szállnak repülőgépre, miközben a konferenciákra és üdülőhelyekre vivő repülőutak négyötödét évről évre mindig a lakosságnak ugyanaz a másfél százaléka teszi meg: rendszerint azok, akik vagy gazdagok, vagy szakmai képesítésük van rá, hogy „jót” cselekedjenek. A lakosság alig kéttized százaléka indulhat évente egynél többször maga választotta repülőútra, ugyanakkor kevés olyan ország van ezen kívül, amely fenn tudna tartani ekkora repülőgép-flottát.

A kényszerű kiránduló meg a nyughatatlan utazó egyaránt a szállítás rabja lesz. Egyikük sem lehet meg nélküle. Egy-egy alkalmi kiruccanás Acapulcóba vagy egy pártkongresszusra elhitetheti az egyszerű utassal, hogy ő is tagja lett a futkosó hatalmasok szűk körének. Az alkalmi lehetőség azonban, hogy beszíjazva néhány órát tölthet egy nagy sebességgel mozgó gép ülésében, bűnrészessé teszi az emberi tér lerombolásában, és arra ösztökéli, hogy beleegyezzen: a járművekhez, és ne az emberekhez igazítsák hazája földrajzát. Testileg és kulturálisan az ember együtt fejlődött kozmikus lakóhelyével. Ha mozgása helyett a járművek sebessége határozza meg ezt a viszonyát, akkor az otthonát megalkotó emberből puszta ingázó lesz.

A mintaszerű amerikai férfi évente több, mint 1600 órát szentel a gépkocsijának. Benne ül amikor halad és amikor nem. Leállítja a parkolóhelyen, és nem találja. Megkeresi azt a pénzt, amin megvásárolhatja, és amiből fizetheti a havi részleteket. Dolgozik, hogy kifizethesse a benzint, az autópályadíjat, a biztosítást, az adókat és a parkolási jegyet. A nap tizenhat ébren töltött órájából négyet vagy az utakon tölt, vagy azzal, hogy összeszedje a hozzávalókat. És ebben nincs benne az az idő, amit szintén a közlekedés parancsolta tevékenységek emésztenek fel: az, amit kórházban, közlekedési bíróságon, autószerelőnél vagy autóreklámokat nézve tölt, vagy arra fordít, hogy vásárlási tanácsadáson vegyen részt, és ezáltal legközelebb még jobban járjon. Ennyi idejébe kerül, hogy megtegyen évi 7500 mérföldet: vagyis a sebessége kevesebb óránként öt mérföldnél. Az emberek olyan országokban is elérik ezt, ahol nincs szállítási ipar, ráadásul oda mennek, ahová akarnak, és társadalmuk teljes időalapjának nem 28, hanem csak 3-8%-át fordítják közlekedésre. A gazdag országok közlekedési rendszerét nem az különbözteti meg a szegény országokétól, hogy a többség arrafelé óránként több mérföldet utazik, hanem az, hogy több idejükbe kerül azoknak a nagy energia- mennyiségeknek a kényszerű fogyasztása, amelyeket a szállítási ipar csomagol és oszt szét közöttük egyenlőtlenül.

A sebességtől megszédített képzelet újfajta ideálokat szül. Egyrészt a közlekedés nyomában átalakul a településszerkezet, utána pedig az életmód. Másrészt, ez a módosult életmód eszményképévé azt a narkotikumot teszi, amely függésben tartja. Az eredmény a zoón politikon teljes veresége.
Az energiafogyasztás egy bizonyos küszöbértékét átlépve a szállítási ipar szabja meg a társadalmi tér szerkezetét. Szaporodnak az autóutak, az autózás elválasztja a szomszédokat, és a megművelendő táblák távolabb esnek annál, amennyit a farmer gyalog be tud járni. A mentőautók eltüntetik a klinikákat abból a néhány mérföldes körzetből, ameddig egy beteg gyermeket még el lehet vinni. Az orvos nem jön többé házhoz, mivel a járművek jóvoltából a kórház lett az a hely, ahol az embernek betegnek kell lennie. Mihelyt a nagy teherautók elérnek egy falut fönn az Andokban, a helyi piac egy része azonnal eltűnik. Később, mikor a kövezett úttal együtt megjelenik a főtéren a középiskola, egyre több fiatal költözik a városba, míg végül egyetlen család sem marad, amelynek valamelyik tagja ne néhány száz mérfölddel arrább, a tengerparton lakna.

E szállítási ipar terméke a megrögzött utas. Ő már kiűzetett abból a világból, ahol az emberek önállóan mozognak, s elveszítette azt az érzést hogy világának középpontjában áll. A megrögzött utas tudatában van az elkeserítő időhiánynak, amely abból ered, hogy autókkal, vonatokkal, autóbuszokkal, metrókkal és felvonókkal kénytelen közlekedni, s ezek arra kényszerítik, hogy naponta átlagosan húsz mérföldet tegyen meg, közben gyakran keresztezve a saját nyomait egy öt mérföldnél is kisebb sugarú körön belül. A gyaloglás képességétől megfosztották. Mindegy, hogy metróval közlekedik vagy sugárhajtású repülővel, mindenképpen lassúbbnak és szegényebbnek érzi magát valaki másnál, míg azon dühöng hogy a kiváltságos kevesek időt nyerhetnek, és nincsenek kitéve a közlekedés bosszúságainak.

Ha a vonat menetrendje feszes neki, akkor gépkocsiról álmodik. Ha gépkocsijában ül a csúcsforgalomtól kimerülten, akkor irigykedve nézi az időmilliomost, aki a forgalommal ellenkező irányban halad. Ha saját zsebéből kell fizetnie a kocsiját, akkor tisztában van vele, hogy a fejesek a vállalatukkal fizettetik meg a benzinszámlát, és üzleti költségként számolják el a bérelt gépkocsit. A megrögzött utasnak a fokozódó egyenlőtlenségből mindig csak a hátrányok jutnak: a növekvő időhiány és a személyes tehetetlenség, ám ebből a csapdából nem lát más kiutat, mint hogy még többet követeljen ugyanabból: még több szállítást. Újításokat remél a járművek, utak és menetrendek szakembereitől, vagy a forradalomra vár, amely majd megteremti az állami irányítású gyors tömegközlekedést. De egyik esetben sem számol azzal, hogy a jobb jövőnek mi lesz az ára. Elfeledkezik arról hogy ő fogja megfizetni a számlát, akár viteldíjak, akár adók formájában. Nem számol a magánautókról a gyors tömegközlekedésre való áttérés rejtett költségeivel.

A megrögzött utas nem képes felfogni, micsoda ostobaság a nagyobbrészt szállításon alapuló közlekedés. Az ipar eltorzította öröklött tér- és időérzékelését, ebből következőleg tulajdon személyes ritmusát. Elveszítette azt a képességét, hogy az utas-szerepen kívül másvalamibe is beleképzelje magát. Miután rászokott arra, hogy jármű cipelje, nem tud már bánni a lábában rejlő testi, társadalmi és lelki lehetőségekkel. Megszokta, hogy életterét azzal az érinthetetlen tájjal azonosítsa, amelyen keresztülszáguld. Nem képes egymaga szembenézni a messzeséggel. A maga erejére utalva béklyóban érzi magát.

A megrögzött utasnak egészen újfajta hiedelmeket és reményeket kell vallania; hogy biztonságban érezhesse magát az ismeretlen világban, ahol kapcsolat és magány egyaránt a szállítás termékei. „Összegyűlni” számára azt jelenti: járművel eljutni valahová. Azt hiszi, hogy a politikai hatalom a szállítási rendszer teljesítményétől függ, ezenkívül pedig a televíziós képernyők számától. A mozgás szabadságát azonosítja a gépi hajtóerőhöz való joggal. Hiszi, hogy a népuralmi folyamat szintje a szállítási és hírközlési rendszer fejlettségétől függ. Hitét a láb és a nyelv politikai hatalmában rég elveszítette. Következésképp nem a több szabadságért harcol állampolgári mivoltában, hanem vásárlóként követel jobb szolgáltatást. Nem a mozgás és a szólás szabadságához ragaszkodik, hanem ahhoz a jogához, hogy őt járművek szállítsák és hírközlő szervek tájékoztassák. A jobb minőségű termék kell neki, nem az a szabadság, hogy ne legyen a termék rabja. Életbevágó, hogy megértse: a gyorsulás, amelyet követel, őt magát teperi le, és a méltányosság, a ráérő órák és az önrendelkezés újabb vereségeihez vezet.

Miféle hatása volt ránk, amikor az ötvenes években idehaza is megjelentek az első motorbiciklik, a Jáwák és a Csepelek, meg a személygépkocsik: a Pobeda, a Warszawa, az ős-Moszkvics, a Tatraplan, a mambó-gömbölyded Wartburg és végül a diadalmas Trabant? Amire az elragadtatástól akkor nem figyeltünk fel, segít most felidézni a következő részlet.

A korlátlan sebesség drága, és minél nagyobb, annál kevesebben engedhetik meg maguknak – folytatja Illich. A jármű sebességének minden növekménye azzal jár, hogy nő a hajtóerő, valamint a pályaépítés költsége, a legdrámaibban pedig az a tér, amelyet a mozgó jármű felfal. Amikor a leggyorsabb utas átlépi az energiafogyasztás egy bizonyos küszöbértékét, szerte a világon felbukkan a „sebességtőkések” osztálya. Az idő nézetei közül a csereértéké válik uralkodóvá, ami tükröződik a nyelvben is: az időt ráfordítjuk, megtakarítjuk, befektetjük, elpazaroljuk és felhasználjuk. Amint a társadalmak árcédulákkal tűzdelik tele az időt, attól kezdve az igazságosság és a járművek sebessége fordítottan lesz egymással arányos.

A gyorsaság mérhetetlen tőkévé változtatja néhány ember idejét, ezért azonban – paradox módon – mindenki nagy árat fizet. Bombayben csak nagyon keveseknek van gépkocsijuk. Ezek egyetlen délelőtt eljuthatnak valamelyik tartományi fővárosba, és hetente egyszer megtehetik az utat. Két nemzedékkel korábban mindez egy hétig tartó utazás lett volna ökrös szekéren, évente egyszer. Most tehát több idejüket tölthetik több úton. Ám ezek a kevesek a gépkocsijaikkal egyszersmind tönkreteszik ezer meg ezer kerékpáros és riksakuli közlekedését is, akik Bombay belvárosában gyorsabban haladnak, mint a Párizs, London vagy New York szívében közlekedők. A társadalom szállítással kapcsolatos, összesített időráfordítása sokkal gyorsabban növekszik, mint amennyit szélsebes kirándulásain az a néhány kiváltságos takarít meg. Vagyis egy kritikus értéken túl az emberek mozgatására szánt ipari komplexum több idejébe kerül a társadalomnak, mint amennyit megtakarít. Néhány ember gyorsulása a nagy többségnek óriási kárt okoz.

A kritikus sebességen túl senki sem nyerhet időt anélkül, hogy ne okozna időveszteséget valaki másnak. Aki gyorsabb járműben követel magának helyet, azt állítja, hogy az ő ideje többet ér, mint azé a másik utasé, aki lassabban közlekedik. Egy bizonyos sebesség felett az utasok mások idejének fogyasztóivá válnak, és a járművek gyorsítása arra való, hogy az egyik ember a másik élete rovására időzhessen.

Szemben azzal, amit gyakorta bizonygatnak, az ember sebessége nem változott Kürosz korától a gőzgépig. A hírek nem tettek meg naponta száz mérföldnél többet, bárki vagy bármi volt is a hírvivő. Nem lépték át azt a határt sem az inka futók, sem a velencei gályák, sem a perzsa lovasok, sem a menetrend szerint közlekedő postakocsik XIV. Lajos idejében. A katonák, felfedezők, kereskedők és zarándokok húsz mérföldet tettek meg naponta. A Párizs-Toulouse távolság a rómaiak korában 200 órányi volt, és a menetrend szerint a postakocsi útja még 1740-ben is 158 óra hosszat tartott, az új királyi utak megnyitása előtt. Csak a tizenkilencedik század gyorsította fel az embert. 1830-ra 110 órára csökkentették a menetidőt, de azon az áron, hogy ugyanebben az esztendőben 4150 postakocsi borult fel Franciaországban, aminek következtében több mint ezren haltak meg. Azután a vasút hirtelen mindent megváltoztatott. 1855-ben III. Napóleon már azt állította, hogy valahol Párizs és Marseille között óránként 96 kilométeres sebességgel száguldott a vonata. Egy nemzedék alatt százharmincszorosára növekedett az az átlagos távolság, amelyet egy francia évenként megtett, Nagy-Britannia vasúthálózata pedig elérte fénykorát.

Az elmúlt két emberöltő alatt a jármű az élet sikerességének szimbóluma lett, ahogyan az iskola a születési előnyé. A hatalom összpontosításának minden új szinten létre kell hoznia a maga önigazolását. Így például ha valakit közpénzekből éveken át egyre távolabb és egyre nagyobb sebességgel utaztatnak, azt rendszerint azzal indokolják, hogy az illetőt nagyobb tőkebefektetés árán hosszabb ideig járatták iskolába. Az ember mint tőkeigényes termelési eszköz feltehető értéke határozza meg, hogy milyen sebességgel kell őt szállítani.

Az ipari társadalomban szükséges egyenlőtlen kiváltságokat általában kettős érveléssel szokták indokolni. A kiváltságokat elfogadják egyrészt mint annak szükséges előfeltételét, hogy javítani lehessen a növekvő össznépesség sorsán, másrészt az elnyomott kisebbség életszínvonalának emelőjeként magasztalják. Végeredményben azonban a gyorsuló mozgás és mozgatás nem teszi egyiket sem. Csupán a motorizált szállítás egyetemes szükségletét teremti meg, korábban elképzelhetetlen távolságokkal választva el egymástól a kiváltságok különböző szintjeit. Egy bizonyos ponton túl a még több energia még kevesebb igazságossághoz vezet.
Ez a gyorsulás azonban híven tükrözi az ipari kultúra belső ellentmondásait: drága, de hatástalan, mindenkinek kötelező, cserébe viszont nem mindenki élvezheti az előnyeit.

Nem szabad elsiklani afelett sem, hogy a kevesek száguldása más áron kapható, mint a mindenki gyorsasága. A szegények azért dolgoznak és fizetnek, hogy lemaradjanak. De ha a sebességet bálványozó társadalom középosztályait csábítja is, hogy szemet hunyjanak az ilyen igazságtalan megkülönböztetés felett, nem vehetik semmibe, hogy a szállítás egyre több mindent tönkretesz, és a saját szabad idejüket is csökkenti. A mindenki gyorsasága azt jelenti, hogy mindenkinek kevesebb ideje marad önmagára, mivel a társadalom a rendelkezésére álló időalap növekvő hányadát fordítja az emberek mozgatására. A kritikus sebességnél gyorsabban robogó járművek nemcsak egyenlőtlenséget teremtenek, hanem elkerülhetetlenül létrehozzák azt az öncélú iparágat is, amely a technikai kifinomultság látszata mögé rejti a közlekedési rendszer hatástalanságát. Be fogam bizonyítani, hogy a sebesség korlátozására nem csak az igazságosság végett van szükség: ez a feltétele annak is, hogy növelni lehessen a társadalom tagjai által bejárt teljes távolságot, miközben egyidejűleg csökken az életnek a közlekedéssel töltött hányada.

Kevés kutatási adatunk van arra vonatkozólag, hogy milyen a járművek hatása az egyének és társadalmak időháztartására. Ebből a kevés adatból azonban kiderül, hogy mihelyt a jármű átlépte az óránként 25 kilométeres sebességkorlátot, a világon mindenütt szűkében kezdünk lenni az időnek. Miután az ipar elérte az egy főre eső termelésnek ezt a küszöbértékét, a szállítás hontalanná tette az embert: olyan lénnyé változtatta, aki folytonosan távol van valamilyen úticéltól, amelyet a maga erejéből nem érhet el, de ahová mégis el kell jutnia még aznap. Ettől fogva az emberek munkanapjuknak egy tekintélyes részében azért dolgoznak, hogy megkeressék azt a pénzt, amely nélkül még a munkahelyükre sem juthatnak el. A társadalom közlekedésre fordított időmennyisége pedig arányosan növekszik leggyorsabb közforgalmi járművének a sebességével.

Hogy az országúton végigszáguldó jármű állami vagy magántulajdonban van-e, az nem sokat változtat az idő szűkösségén és az élet agyonzsúfoltságán, ami a sebességnövekedés minden egységétől csak fokozódik. Az autóbuszok egységnyi távon csupán egyharmadát használják fel egy ember szállítására annak az üzemanyagnak, amelyet a személygépkocsik égetnek el. A személyvonatok tízszer hathatósabbak, mint a személyautók. Mindkettőt még hatékonyabbá és kevésbé szennyezővé lehetne tenni. Ha köztulajdonban lennének és ésszerűen használnák őket, akkor – útvonaluk és menetrendjük révén – jelentősen csökkennének azok a kiváltságok, amelyek e közlekedési eszközök magántulajdonából és ésszerűtlen használatából ma következnek. Míg azonban a járművek bármilyen rendszere, politikai ellenőrzés nélkül, képes rákényszeríteni magát a közönségre a csúcssebességgel, addig a közönségnek csak a következő választása marad: vagy több időt fordít arra, hogy az fedezze több embernek a szállítását állomásról állomásra, vagy még kevesebb adót fizet, amiért csak még kevesebb ember tud sokkal rövidebb idő alatt sokkal messzebbre utazni, mint a többiek.

A személygépkocsik robbanásszerű behozatala és az a csillapíthatatlan éhség, amely még mindig újabbak után kiált, természetesen minálunk is felvetette volna a társadalmi igazságosság eme kérdéseit, ha az autókat nem a gyarapodás jelképeiként, a jó magaviselet jutalmaként szoktuk volna meg. Így csak az utakra, a zsúfoltságra, a füstre, az együttélés nehézségeire panaszkodunk mintha természeti csapás áldozatai lennénk. Hogy ez az elnyomorodás ugyanakkor egy jól körvonalazható irányító csoport, az ipar képviselőinek a társadalmi felemelkedését szolgálta és megélhetését biztosította, az a szerzés bűvöletében keveseket izgatott.

A mozgás sebességének kívánatos felső határát nem tárgyalhatjuk megfelelően anélkül, hogy vissza ne térnénk az önerejű utazás és a gépesített szállítás megkülönböztetéséhez. Meg kell vizsgálnunk, milyen mértékben járul hozzá az egyik, illetve a másik összetevő az emberek mindazon helyváltoztató tevékenységéhez, amelyet közlekedésnek nevezek.

A szállítás olyan közlekedés, amely tőkébe kerül, az utazás pedig olyan, ami munkába. A szállítás azon iparág terméke, amelynek vásárlói az utasok; ipari árucikk, ezért természeténél fogva kevesebb van belőle a kelleténél. A szállítás tökéletesítése mindig e szűkösség körülményei közepette zajlik, s ez a szűkösség úgy szorongat egyre jobban, ahogyan növekszik a szolgáltatás sebessége – s vele együtt a költsége.

Az utazás viszont nem iparág terméke, hanem közlekedő emberek független vállalkozása. Természeténél fogva van használati értéke, nem szükséges viszont, hogy csereértéke legyen. Az aktív járás képessége vele születik az emberrel, és azonos korú, egészséges emberek között többé-kevésbé egyöntetűen oszlik meg.

A teljes közlekedés e két merőben különböző termelési mód eredménye. Ezek csak addig támogathatják egymást harmonikusan, amíg az autonóm tevékenység eredményei védelmet élveznek az ipari termék terjeszkedésével szemben.

A jelenlegi közlekedési rendszerben a bajt a szállítás egyeduralma okozza. A sebesség csábítása rászedte az utast, és elhitette vele a tőkeigényes közlekedésben érdekelt ipar ígéreteit. Meg van győződve arról, hogy sebes járműveivel túlszárnyalhatja azt a korlátozott önrendelkezést, amelyet akkor élvezett, amikor önállóan mozgott. Belement, hogy a munkába kerülő, aktív utazás rovására túlsúlyba kerüljön önmaga szállítása. Ennek az engedménynek az ártalmas következménye az élet tartama és tere közti viszony megannyi eltorzulása.

Egy iparág nem pusztán azzal kényszeríti rá az egész társadalomra a maga radikális monopóliumát, hogy egyes javakból a kelleténél kevesebbet állít elő, vagy hogy a versengő iparágakat kiszorítja a piacról, hanem inkább ama szerzett képessége révén, hogy olyan szükségletet teremt, amelyet csak ő maga képes jóllakatni.

Latin-Amerikában mindenütt kevés a cipő, és sokan soha nem is hordanak. Vagy mezítláb járnak, vagy azokat a nagyszerű és rendkívül változatos szandálokat viselik, amelyekkel kézművesek sokasága látja el őket. Utazásaikban egyáltalán nem akadályozza őket az, hogy nincsen lábbelijük. Ámde Dél-Amerika bizonyos országaiban az emberek kénytelenek cipőt hordani, amióta a mezítlábasok nem járhatnak iskolába, nem kaphatnak állást, és nem lehetnek közalkalmazottak. Tanítók és pártfunkcionáriusok a cipőtlenséget a „haladás” iránti közömbösség jelének tekintik. Anélkül, hogy a nemzeti fejlődés zászlóvivői meg a cipőiparban érdekelt tőkések szándékos összeesküvést szőttek volna, a mezítlábasok most már ki vannak zárva ezeknek az országoknak minden hivatalából.

A radikális monopóliumban rejlő lehetőségek akkor is tévedhetetlenül felismerhetők, ha szemügyre vesszük a közlekedést. Képzeljük el, mi történne, ha a szállítási ipar képes lenne arra, hogy pontosabban ossza szét termékeit: a mindenki számára hozzáférhető gyors és ingyenes szállítás közlekedési utópiája elkerülhetetlenül ahhoz vezetne, hogy az emberi életnek még nagyobb részére tehénkedne rá a közlekedés szférája. Miféle utópia lenne ez? A közlekedést kizárólag köztulajdonban levő szállítási rendszerek bonyolítanák le. Pénzügyi fedezetét progresszív adóval biztosítanák, amely attól függne, mekkora az állampolgár jövedelme, milyen messze van a lakóhelye a legközelebbi megállótól és a munkahelyétől. Érkezési sorrendben bárki bárhol leülhetne, bármelyik járművön: nem lenne személyi elsőbbsége sem az orvosnak, sem a nyaralónak, sem az elnöknek. Ebben a bolondok paradicsomában egyenlő volna minden utas, de mind egyformán rabja a szállításnak. A gépesített utópia valamennyi polgára egyformán meg lenne fosztva a lába használatától, egyforma sorkatonájaként a szállítás egyre terjeszkedő hálózatainak.

Egyes építésznek álcázott csodatevőjelöltek sajátos kiutat ajánlanak a sebesség paradoxonából. Az ő szemszögükből a gyorsulás csak azért kényszerít igazságtalanságokat, időveszteséget és programozott menetrendet a társadalomra, mert az emberek még nem olyan szerkezetű településekben és nem azon pályák mentén laknak, amelyek a járműveknek a legjobban megfelelnek. Ezek a futurista építészek olyan önellátó toronynegyedekben kívánják tárolni és foglalkoztatni az embereket, amelyeket villámgyors jármű-kapszulák nyomvonalai kötnek össze. Soleri, Doxiadis vagy Fuller úgy akarja megoldani a problémát, hogy a teljes emberi környezet problémájaként bánik vele. Ahelyett, hogy azt kérdeznék: hogyan menthető meg a Föld felszíne az emberek számára, ők így teszik fel a kérdést: hogyan lehet az emberek fennmaradásához szükséges rezervátumokat létrehozni egy olyan Földön, amelyet teljesen átépítenének az ipari termelés kedvéért.
Ezután Illich hosszadalmas fejtegetésbe kezd. Arról a sebességtartományról beszél, amely az autósok számára túl lassú, a szekerezőknek viszont túl gyors: a gyalogos sebességének négy-hatszorosáról. Ez 25-30 kilométer óránként. Erre a határértékre lassulva valójában számottevően felgyorsulna közlekedésünk, ehhez azonban valóságos politikai lavinára, az önrendelkezés és polgári kezdeményezések előretörésére volna szükség. Meg egy másik járműre, aminek a neve: bicikli.
+ + +

Egy évszázada fedezték fel a golyóscsapágyat. A súrlódási együttható ezredére csökkent. Ha valaki ma jól beállított golyóscsapágyat tenne két olyan malomkő közé, amelyek a csiszolt kőkorszakban készültek, egy nap alatt annyi gabonát őrölne, mint elődei egy hét alatt. A golyóscsapágy vezetett a kerékpárhoz is, így vált lehetségessé, hogy a kerék – a csiszolt kőkorszak valószínűleg utolsó nagy találmánya – végül az izomerejű mozgáshoz is hozzájáruljon.

Az ember rendkívül hatékonyan jár-kel mindennemű eszköz segítsége nélkül is. Súlyának egy grammját egy kilométerre tíz perc alatt 0,75 kalória energia árán viheti el. A gyalogos ember termodinamikai szempontból jobb hatásfokú bármelyik gépjárműnél és a legtöbb állatnál. Súlyához képest több munkával változtat helyet, mint a patkány vagy az ökör és kevesebbel, mint a ló vagy a tokhal. Az ember ezzel a hatásfokkal meghódította a Földet és történelmet csinált. Paraszt- és nomád társadalmakban ezzel a hatásfokkal a teljes társadalmi időalapnak kevesebb, mint 5, illetve kevesebb, mint 8%-át kell csak az otthonától illetve a táborhelyétől távol töltenie.

Kerékpárral az ember három-négyszer gyorsabban halad, mint gyalog, ám közben ötszörte kevesebb energiát használ fel. Sima úton mindössze 0,15 kalóriára van szüksége ahhoz, hogy súlyának egy grammját egy kilométerre vigye. A kerékpár az a tökéletes szerkezet, amely mozgássá alakítja át az emberi anyagcseréből származó energiát. Ezzel az eszközzel az ember nemcsak az összes gép, hanem az összes állat hatásfokát is túlszárnyalja.

A golyóscsapágy – a kerék, a lószerszám és a vitorlás tengerjárás után – egy negyedik forradalom kezdetét jelezte. Ez nem hasonlított sem a kengyel forradalmához, amely lovára emelte a lovagot, sem a vitorláshajóéhoz, amely a király hajóskapitányainak szemhatárát tágította ki. A golyóscsapágy igazi krízist, vagyis a görög szó eredeti értelmében igazi politikai választást jelentett. Választási lehetőséget teremtett az igazságossággal párosult nagyobb szabadság és a nagyobb sebesség között. A golyóscsapágy egyformán lényeges alkatrésze a helyváltoztatás mindkét új típusának; annak is, amelyet a kerékpár jelképez, és annak is, amelyet a gépkocsi. A kerékpár olyan új szintre emelte az ember saját mozgékonyságát, amelyen a fejlődés elméletileg már nem léphet túl. Ezzel szemben a gyorsulni képes, különálló utas-tok a sebesség egyre bénítóbb szertartásaiba hajszolta bele a társadalmakat.

A bicikli nemcsak termodinamikai szempontból hathatós, hanem olcsó is. A sokkal kisebb fizetésű kínai a maga tartós biciklijét meg tudja venni azoknak a munkaóráknak a töredékéből, amelyeket egy amerikai fordít a maga hamar tönkremenő kocsijának a megvásárlására. A gyors közlekedéshez szükséges infrastruktúra árához képest a kerékpározáshoz szükséges infrastruktúra arányosan olcsóbb, mint a két rendszerben használt járművek árkülönbözete. A kerékpáros rendszerben csak bizonyos forgalmas helyeken van szükség aszfaltozott utakra, ez azonban nem szigeteli el automatikusan a műúttól távolabb lakókat, ahogyan akkor járnának, ha gépkocsikra vagy vonatokra kellene hagyatkozniok. A bicikli kitágította az ember mozgáskörét anélkül, hogy olyan utakra terelte volna, amelyeken gyalog nem járhat. Ha valahol nem kerékpározhat, ott azért rendszerint tolhatja a gépét.

A kerékpár ezenkívül kevés helyet foglal. Egyetlen gépkocsi helyén tizennyolc darab parkolhat, és harmincan haladhatnak annyi helyen, amennyit egyetlen gépkocsi foglal el a forgalomban. Hogy 40000 ember hatvan perc alatt átkelhessen egy hídon, ahhoz három adott szélességű sáv kell, ha vonaton szállítjuk őket; négy, ha autóbuszon; tizenkettő, ha ki-ki a maga kocsiján megy; és csupán kettő, ha mindenki biciklizik.
Mielőtt az olvasónak kedve szottyanna biciklire pattanni, figyelmeztetem, hogy Magyarországon – a városokban legalábbis – aligha talál kerékpárutakat vagy -sávot, Budapesten pedig legfeljebb gázálarcban hódolhat kedvtelésének. A füstrendeletet, noha óriási politikai tőkét jelentene, nem hozza meg a kormány, bár a műszaki feltételek adottak. Lesznek tehát autópályáink a világkiállításra, de az autós életmódon kívül semmi mást nem tekintünk annyira emberhez méltónak, hogy költsünk is rá. A levegő védelme és a sebesség problémája olyan politikai kötélhúzás középpontjába került, amelyben a sokfelől ráncigált kötél hurka a mi nyakunkon szorul.

Eléggé fel nem szereltnek minősíthetjük azt az országot, amely nem képes biciklit adni valamennyi polgárának, s hozzá még egy ötfokozatú sebességváltót mindazoknak, akik másokat akarnak fuvarozni. Ugyanez a helyzet, ha egy ország nem tudja jó utakkal támogatni a kerékpározást, vagy ha nem biztosítja az ingyenes motorizált (de kerékpársebességű) tömegközlekedést azok számára, akik pár óránál többet utaznának egyhuzamban.

Túliparosult az az ország, amelynek társadalmi életén a szállítási ipar uralkodik, osztálykiváltságokat teremt, fogyasztja az időt, az embereket pedig még szorosabban kötözi azokhoz a pályákhoz, amelyeket számukra kijelölt.

A közlekedési ipar teljes egyeduralma alól a felszabadulás csak egy olyan politikai folyamat révén mehet végbe, amely megfosztja a sebességet trónjától és bűverejétől, s a kölcsönös és egyenlő megközelíthetőség szolgálatába állítja a közlekedési közkiadásokat, legyenek azok pénzbeli, időbeli vagy térbeli ráfordítások. E folyamat jóvoltából politikai ellenőrzés alá kerül egy termelési eszköz, mielőtt fétissé válna a többség, öncéllá pedig a kevesek szemében. Ez a politikai folyamat viszont csak akkor nyerheti meg a nagy többség támogatását, ha céljai a köz előtt igazolható, bevált mércéhez igazodnak. Ilyen például az a társadalmi szempontból kritikus energiaküszöb, amely egy bizonyos árucikkben, például egy utasmérföldben megtestesül.