LUNA11 összes bejegyzése

nagy barátság

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.  

– Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
– Azt nem betűzik, azt érzik.

Jó vagy azokhoz, akiket szeretsz. Jó akarsz lenni azokhoz, akiket szeretsz, mert tudod, hogy akármilyen sok időt töltesz is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.

Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

a szőlő munkás

hányszor van úgy  életbe  hogy  elküldi  egyik

 

ember  másik illetőt  hogy  őt  az  életbe lehet

 

jobban  meg  fogják  becsülni mert ő az örökös

 

telet múlt  idő  az  örökös csinálja  dolgát  ahogy

 

meg  van  írva   és  egyszer  nem  igazán  becsülték

 

meg  azt  embert . így  gondolkoztak hogy  legyen

 

tovább ez  ügybe  egyszer szolga aki igazán jó

 

telje sittet  sürgőt  forgott  azt illetőt  hátha  meg

 

becsülik  életbe   mert az  fiam  őt  meg kel

becsüljék  életbe   nem igazán sikerült  mai

 

világba  sok  embert  nem  úgy  csinálják  meg

 

dolgokat  meg  aki  nem úgy  teljesítik akkor

 

könnyen   elbocsájtják  életbe  olyat  keresnek

 

aki  jobban  meg felel  őt  meg fogják  majd

 

becsülni  lehet  apja fiát  küldi  csinálja dolgát

 

lehet az  meg  becsülésre  talál.

Te vagy az élő Isten Fia
A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond a szőlőmunkásokról, amely az üdvtörténetet mutatja be. Könnyen beazonosítható, hogy a példázat elemei mit jelentenek.
A gazda, a szőlőskert tulajdonosa Istent jelképezi, aki „szőlőt telepít”, azaz kiválasztja Izrael népét. A szüret idején a tulajdonos elküldi szolgáit, akik Isten küldötteit, a prófétákat jelentik, s akiket megölnek a gonosz munkások. Az ószövetségi időkben több prófétának is ez volt a sorsa. Végül, az idők teljességében Isten saját Fiát, Jézus Krisztust küldi el a világba, akit szintén elutasítanak. Az, hogy a szőlőskerten kívül ölik meg, utalás arra, hogy Jézust is kiviszik Jeruzsálemből és a városon kívül, a Golgota hegyén feszítik keresztre. Isten azonban az elvetett és megvetett Jézusra, mint szegletkőre új népet épít, az Egyház közösségét, amely Istennek engedelmeskedve megtermi gyümölcsét.
A történet teológiai jelentősége abban áll, hogy Jézus önmagáról mondja el ezt a hasonlatot, tehát az „Isten Fia” kifejezést saját magára érti. Az elbeszélés azt bizonyítja, hogy nem csupán a feltámadás után alkalmazták a tanítványok az Isten Fia kifejezést Jézusra, hanem Jézus is annak nevezte magát. A szentírástudósok szerint a szőlőmunkásokról szóló beszéd eredetileg is Jézustól származhat, mert ha a feltámadás ismeretében az evangélista alakította volna ki így, akkor minden bizonnyal utalást tett volna a feltámadásra. A másik fontos érv, hogy valóban Jézus mondta el a történetet és abban Isten Fiának nevezte magát, hogy már a jeruzsálemi bevonulás után történik mindez, s ez Jézus utolsó összeütközése a vallási vezetőkkel, akik hamarosan elhatározzák, hogy megölik. Nem sokkal korábban Jézus háromszor jövendölte meg közelgő szenvedését és halálát, tehát jól tudta, milyen sors vár rá. Ebben a kiélezett helyzetben már egészen nyíltan beszél és világosan kimondja, hogy ő az Isten Fia.
A szőlőmunkásokról szóló beszéd az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy Jézus az Isten Fiának tartotta magát és erről életében is beszélt. A gonosz munkások vesztét éppen az okozta, hogy bár felismerték a küldöttben a tulajdonos fiát, mégsem fogadták el. A zsidó vallási vezetők is akkor követték el a hibát, amikor nem fogadták el, hogy Jézus az Isten Fia. A főtanács előtt a kihallgatás alkalmával a főpap azt kérdezte Jézustól, hogy „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”, s miután ezt Jézus nyíltan megvallotta, mondták ki, hogy halált érdemel. Mindebből láthatjuk, hogy Jézus kortársai számára döntő jelentőségű volt, hogy felismerik-e és elfogadják-e, hogy ő az Isten Fia, s ugyanez a mi számunkra is sorsdöntő. Sorsdöntő, mert Jézus minden nap hozzánk intézi kérdését: „És ti kinek tartotok engem?” (Mt 16,15; Mk 8,29; Lk 9,20), s erre a kérdésre válaszolnunk kell. A Jézusról szóló hitvallásunk egyik legfontosabb eleme, hogy ő az Isten Fia. A Hiszekegyben a Jézusról szóló rész ezekkel a szavakkal kezdődik: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.” Péter apostol egyértelmű választ adott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Az istenfiúság hittitkát nem lehet elfogadni a kereszt nélkül, amelyen Jézus utolsó leheletével Atyjának ajánlotta lelkét, s amelynek tövében elhangzott a százados hitvallása: „Ez valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54).
A kereszten értünk életét feláldozó Jézushoz kell közelednünk, az ő szenvedő arcára kell feltekintenünk, az ő áldozatához kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megértsük az istenfiúság titkát, és élő hittel ki tudjuk mondani, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Pál így ír a galatákhoz: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Az Isten Fiában való hitben élek, aki szeretett engem

 

ego szabadsága

A freudi pszichoanalízis szerint az Ego alapjait már csecsemőkorunk, kora gyermekkorunk és a pubertáskor tapasztalatai rakják le, amik így az ember tudatalatti törekvéseinek és ösztöneinek lesznek átformáló tényezői. Freud e tapasztalatokhoz kötötte, sőt – talán kissé elhamarkodottan – velük azonosította a nemi ösztön fejlődésének különböző szakaszait.

Az Én vagy Ego azonban lassan teljes tudatára ébred önmagának és környezetének, ami annyit jelent, hogy önmagát fölfedezi mint törekvéseinek alanyát (szubjektumát), a környező világot pedig mint objektumát; vagyis törekvéseinek tárgyát. Ebben a pontban tűnik fel a „szubjektivitás fogalmának jelentősége, amely ugyan különböző nevek alatt (mint pl. a forma mint szubjektum a megismerő alany kialakulásának döntő tényezője) már Platónnál, Arisztotelésznél és Szent Tamásnál föllelhető, de csak a modern egzisztencializmus hatása alatt vált közkinccsé. A szubjektivitás annyit jelent, hogy az Énnek (Egónak), amely szabadon meghatározza a tárgyak jelentőségét a boldogságra való törekvésben, ugyanakkor a tárgyak befolyását is el kell szenvednie. Az „Én” ilyeténképpen aktív és szabad formálója lesz önmagának.

Ha korunk pszichoanalitikus elméletének szavaival akarunk élni, akkor azt kell mondanunk. hogy az ember „felettes én énjének”, a szuperegónak óriási jelentősége van érett személyiségünk kialakításában, mert éppen a boldogságra való törekvéseink módját és eszközét határozza meg. Persze mindenki maga választja eszményképeit, és így saját szuperegóját, mégis szabadon, még akkor is, ha az „id, a tudatalatti ösztönök és élmények az ego elhatározásában bizonyos szerepet játszanak.

Végül csak azt kell megjegyeznünk, hogy Freud legismertebb és legközelebbi tanítványainak (Rizzuto, Winicott stb.) elmélete[2] élesen eltér Freud eredeti elgondolásától. Freud még a szuperegót a libidóra vezeti vissza, ami szerinte akarati életünket valóban meghatározza. Ez a mindent maga alá hajtó „libido” az élvezetre való törekvés, amely különböző inhibíciók következtében a családi összetartás, a szülők és a gyerekek közti szeretet álarcát, vagy tágabb szociális vagy nemzeti álarcot ölti magára, de lényegében megmarad annak, ami mindig is volt. Az embernek így nincs más választása, mint engedelmeskedni ösztöne nemi törekvésének. Freud ezen pánszexualizmusa ellen lép fel aztán a mai pszichoanalízis nem egy ismert képviselője. Ők a szuperego állítólagos önámító eszményeinek igen reális szerepet tulajdonítanak, így biztosítva az Ego szabadságát a freudi ego pánszexualizmusi determináltságával szemben. Hogy azonban igazságot tegyünk a két elmélet között, Freud maga is elismeri, hogy a lélektani stimulusok – vagyis ösztökék – és az ego reakciója között a szuperego ideái is szerepre jutnak, de jelentőségüket Freud rögtön lefokozza azáltal, hogy minden ilyen ideát a libido funkciójának vall, és így az ego szabad önválasztását lehetetlenné teszi.

érdekből dolog nem jóhoz vezet

aki meg  figyelte már  világot  az  rá jött  olyan

 

dolgokra  ami igazán másik ember  társának

 

biztos fájdalmat  okoz  mondjuk valaki minden

 

erővel be  dobással dolgozik  egy  dolgon de  aki

 

úgy   gondolja  egyik ember  máskép  látja

 

dolgokat  neki  áll  úgy  mondva csiszolni hogy

 

jobb  legyen  helyzet ő  máskép  látja  dolgokat

 

ő  máskép  gondolja át  dolgokat  ahogy  ő

 

szeretné   egye ser  egyik  ember látja  ő  érdekét

 

nem  igazán  foglakozik  azzal   mi  történt  akkor

 

lehet  jó  érdeket célt  szolgát  az  dolog  ő máskép

 

látja dolgokat  úgy  akarja tenni célt  ahogy jobb az

 

eredmény  lehet  nem lesz  jó végeredmény de cél

 

meg  van  jó legyen eredmény egyszer  meg

 

próbálnak  dolgokat  aki elkezdi annak eredménye

 

jó  de  ő  is  azt  szeretne de  ő be vett  dolgokat

 

ami  igazából  ő  szerinte ereménye lesz de lehet

 

nem jóhoz  vezet  mondjuk akire egy kicsikét

 

nehezen viseljük  így  ráhagyjuk dolgokat mi

 

csinál  kénytelen  vagyunk el viselni életbe mai

 

világba nagyon  sok  ilyen van  másik ami előfordul

 

világba   valakit  szeretünk másik el viseli  őt  de

 

harmadik ember  érdekéből  van  ott csinálja

 

dolgokat  ha  ő  meg  gondolja  magát  őt  abba

 

hagya  dolgokat  amit elkezdet cél abba ,marad

 

mert érdekből volt  ott  ami nem  jóhoz vezet  az

dolog az ember szívből  csinálja dolgokat ne

 

érdekből  mert nem vezet jóhoz érdekből vezető

 

út.

 

 

egy ember siratása

hány  ember  van  úgy  életbe meg  tud  valamit

 

egyből lehet elgondolkozik  azon hírről  amit  épen

 

meg  tud  az illető aki  emlékszik volt egy illető

 

aki   nagyon  meg  tudta  mondani  nekem mi  is

 

igazából   tisztelt  ő  erről pakolt  sok sor  amikor

 

össze  találkoztunk  ő  mindig  egy kicsikét  igen

 

csak  fura  termést  volt  szerette meg  magyarázni

 

mi  is tisztelt  másik ember felé de ő  igazából nem

 

tudta gyakorolni  mondogatta dolgokat  láttuk

 

hogy  nem  igazán  tiszta  elmélete mert   évek óta

 

 

egy  rossz  dologra sokkot  aki  őt  ismerte  úgy volt

 

vele  rá  hagyja  hagy  magyarázza meg  nekem mi

 

is  tisztelt  ugye  kölcsönös és azért nem tudta meg

 

magyarázni nekem  ezt én tudtam . pár  héttel

 

képzeljék el   kaptuk  hírt  az illető  nagyon beteg

 

ki  van  száradva  mondták itt  ezen helyen kezelik

 

sokan  rosszra  gondolnak egy helyről . ami nem

szép dolog ahol kezelik embert mindig jót akarják

 

az  embernek  nála  úgy volt   .de  amikor  tudtam

 

ki  volt  száradva nem  volt  biztató úgy gondoltam

 

és  jól  éreztem  az illető  pár  nap múlva

 

elköltözött  innen  már nyugszik földbe azért páran

 

hiányolják  nincsen  aki meg  magyarázza a  tisztelt

 

dolgokat másik ember felé.

 

 

egy látogatás

kevés  időnk   volt   szeptember 16ai foglakozás

 

napon   így  csak  templomba  sétálni  rá

 

következői  foglakozáson  szeptember 18án

 

kimentek  Kónya tóhoz   sétálni  meg  egyik napon

 

úgy   tervezték  programot  az  alapítvány csapata

 

meg  látogatták  Mancika  nénit  ahova költözött

 

nagy  örömmel  fogata az alapítványosokat akik

 

elmentek hozzája meg látogatni  őt  jó érezték

 

magukat    készült is  kép  a  Mancika néni

 

látogatásáról  amit  önökkel  meg  fogok osztani

 

itt  .kicsi  föld  ugye  az ember elmegy helyre és

 

szertetel   várják  öt  tudja  mondjuk hogy  az illető

 

hova ment  lehet  fel  keresik őt  meg látogatják őt

 

ugyanaz van  így is Mancika néni elköltözött egy

 

helyre  családjával  most  alapítvány csapata meg

 

látogatta őket  velem   nagyon keveset

 

találkoznak  az  alapítványosok én  hétér munkát

 

végzek mert nincsen  időm de így  is  van olyan

 

tudják  hol  dolgozom  be  tér egy  pár

 

alapítványos  meg  látogat  engem  én örülök

 

hogy  az alapítványos közül is  meg látogatnak

 

engem .hány  olyan  van az embernél kapja dolgot

 

meg mondják és  nem igazságot  kapja meg aki

 

tudja  hogy   július középén  elköszönt

 

szeptembertől  Horváth zoli ott is mondtak

 

dolgokat és igaság az elköszönt  de ő onlájton

csinálja  dolgokat  hogy   4hete megy  foglakozás

 

és  mindig  nem tudtuk  meg  mi van  orosz

 

Tomival  pár  napja  kaptam hírt  ő is egyenlőre

 

abba  foglalkozásra járást  neki  otthon van dolga

 

szeptember 18ai pénteki  foglakozást  pedagógus

 

Judit  tartotta  a foglakozást  ifjoncoknak jó

 

érezték  magukat .

 

2020.szeptember.18.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit, Tóthné Julika, Zséliné Ani. A napot szövéssel, kötéssel kezdtük. Utána megérkezett Julika néni. Hozzá kezdtünk a pásztortarhonya készítéséhez. Erzsike pirította a tarhonyát, Bagó Zoli a hagymát, krumplit pucolta. Lenke közben logikai feladatokat oldott meg. Miután elkészült az ebéd elmentünk sétálni az iskola felé, megnéztük kívülről az épülő sportcsarnokot. Csatlakozott hozzánk Zséliné Ani is. Az ebédre Orosz Tamás is befutott. Erzsike tálalt, Bagó Zoli mosogatott.

hozzávalók / 4 adag

  1. A krumplit meghámozzuk, karikára szeljük, a zöldpaprikát és a paradicsomot felszeleteljük.
  2. A szalonnát felkockázzuk és kiolvasztjuk.
  3. A kolbász bőrét eltávolítjuk, majd felkarikázzuk.
  4. A tarhonyát az olajon világos barnára pirítjuk kb. 5-6 perc alatt.
  5. A pirított tarhonyára rászórjuk az őrölt paprikát, a víz felével (1/2 liter) felöntjük és hozzáadjuk a krumplit.
  6. Beletesszük sót, a pirosaranyat, a felszeletelt zöldpaprikát és a paradicsomot.
  7. A kiolvasztott szalonnát leszűrjük és 3-4 evőkanál szalonnazsírral meglocsoljuk a tarhonyát.
  8. Kb. 20-25 perc alatt megfőzzük, a vizet apránként pótoljuk úgy, hogy mire elkészül, ne főjje el a levét, jó szaftos maradjon.
  9. Mikor már majdnem megfőtt hozzáadjuk a kolbászkarikákat. A kolbásszal együtt kb. 5 percig főzzük.

 

 

 

 

 

nagy öröm másiknak

hány  emberek  van  az életébe  olyan  öröm amivel

 

egy kicsikét  az  ember  életbe  őrül az ember annak

 

életbe  vannak  olyan  dolgok másik  embertől

 

elválasztanak  dolgoktól lehet külön úton járni fog

 

az  2 ember  de  idő  engedi lehet hogy  távolság egy

 

kicsit  szét  válasza az  élet  de  annyi öröme van  lehet

 

hogy  hiányzik    az  ember  fel  hívja neki állnak  kicsikét

 

meg beszélni   dolgokat . én ilyen  pár ével  ezelőtt

 

amikor    jártam a  zarándok utat  Mária úton meg is

 

mertem 2 olyan embert  aki nagyon aranyosok az utat

 

már  nem igazán  járjuk más útvonalon  járunk így  nem

 

igazán  futunk  össze néha  van olyan egy  más közt SMS

 

írunk  meg  emlékezünk valamiről  képzeljék  el  tavaly

 

ősszel  össze futottam  velük  nagymaroson  elején

 

gondolkoztam kik ők   nem akart  be ugrani  idő után

 

be  ugrott velük  jártam azt  utat amikor  egy mást

 

meg  láttuk  milyen öröm volt nekünk sok idő után

 

össze futunk    jót  beszéltünk  örültünk ennek

 

találkozásnak sok  idő  után még  egy  ilyen  szép

 

találkozásról szeretnék   elmondani aki  emlékszik

 

tudja hogy  alapítványba   segítem  ott ismertem

 

veronika  nevezetőt  ők  előbb elköltöztek   nem

 

halottam    szemit róluk sok idő  eltelt  mai napon

 

össze  futottam  velük  rá köszöntem rájuk veronikának

 

meg anyának  elején  pár percig  nem ugrott  be honnan

 

ismerem őket  de  veronikának  be ugrott

 

alapítványból igen  pár szot  beszélgetem  velük

 

nagyon örültünk egy  másnak sok idő utáni

 

találkozásnak     nagy  volt öröm mind 3munk számára.

csökkentet létszámmal vannak foglakozások

hogy  nagyon támad  úgy  mondva  az  bizonyos

 

járvány korszak ebbe a koronás  ügybe sok a meg

 

betegedés és  hallottak száma így  sok

 

programokat  amit  már lehet év elején meg

 

szervezik  programot most  kénytelen járvány

 

miatt lemondani  egész programot aki emlékszik

 

nekem volt  pár programon  ami idén mentem

 

volna  de  járvány  helyzet  miatt nem mehetem

 

el  aki emlékszik  szeptember 14én  lett volna az

állat kerti program lett  volna de  utolsó napokba

 

értesítették a  pedagógus judit  az állat  kerti

 

program elmard .szeptember 16 szerdai

 

foglakozáson  ki mentek  templom kertbe sétálni

 

jó  éreztük  magukat  nagyon el repült idő aki

 

már  meg figyelte az alapítványukba  igen csak

 

csöke net létszámmal fog  leni a  foglalkozások

 

a régi vezető  mindig azon dolgozott 5főnél ne

 

legyen foglakozás teremet ki kel fűteni most meg

kevesebb  a    pedagógusok száma is meg ifjoncok

 

száma csökkent és  mai csapat  máskép  látja

 

dolgokat így  azért  is  van csökkentet létszámmal

 

is  foglakozások bent.  szeptember 16 szerdai

 

foglakozást pedagógus Judit   tartotta a

 

foglakozást  ifjoncoknak 2020.szeptember.16.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma elsőként szőttünk a nagykereten, és kötöttünk. A hátsó teremben rendezkedtünk és elővettük a biliárdasztalt. Egy kicsit biliárdoztunk. Utána elkezdtük a tócsnihoz reszelni a krumplit. Míg Erzsike és Lenke a konyhában segített, addig Bagó Zoli felmosott a hátsó teremben, a fürdőszobában és a kamrában. Lenke sütötte ki a tócsnikat. Mielőtt ebédeltünk volna, kimentünk a templomkertbe labdázni. Nagyon finom volt az ebéd. Erzsike tálalt, Bagó Zoli mosogatott.

hozzávalók / 3 adag

Sütőzsiradék

 

  1. A krumplit megmossuk, megpucoljuk, és lereszeljük.
  2. Hozzáadjuk a tojást és a lisztet, sózzuk, borsozzuk, kikeverjük.
  3. Az olajat felforrósítjuk, és púpos evőkanálnyi masszát teszünk bele, majd kilapítjuk vele.
  4. Oldalanként 3-4 percig sütjük, majd papírra szedjük, és lecsöpögtetjük a felesleges olajat.

 

 

 

a szó elsál írás meg mard

sok  ember életébe  tesz  olyat hogy    meg  ígér

 

valamit  és  akinek  mondjuk  meg ígérte lehet

 

hogy  el  hitte hogy  amit    mondott  az illető

 

elszokta  hinni neki  dolgokat mert úgy szokta

 

elő adni    el lehet   neki hinni dolgot  amit

 

mondott  az  ember  hányan vannak úgy életbe

 

igenis  szeretnek  meg ígérni dolgokat de van

 

olyan  ember  aki ígért  neki  valamit  az írja is

 

le  szóba  így  jobban  alátámassza dolgokat mit

ígért  akkor az  ember azt  szokták mondani szó

 

el szál írás   meg   marad  azért  szoktak úgy egyes

 

emberek ígérnek dolgokat  de  másik meg  nem

 

igazán  hiszi el azért  kel  írásba meg támogatni

 

azt amit  ígért. Szent  írását  olvassa  ember

 

tényeket  állítja  azért szoktunk írásba hinni az

 

emberek . írás az  mindig  meg marad ember

 

életébe . biztos volt  olyan életbe nem akartál

 

elhinni   dolgokat amit  mondtak de komolyan

mondták de  kételkedtél benne  ahogy  írásba

 

lefektették  neked  egyből el hited neked mit

 

szeretne  ezzel  mondani az ember el híd neki

 

még  írás nélkül is dolgokat amit mod az ember.

 

 

 

a szépre emlékezni

kicsikét  úgy  van az  ember életébe  néha  jó  esik

 

az  embernek vissza  tekinteni arra szép időre  amit

 

épen  valahol eltölt egy  szép időt  úgy vannak egyes

 

emberek  ilyenkor  szeretnek vissza tekinteni arra

 

az  évekre amit  valahol  eltölt aki emlékszik  hányan

 

meg  fordultak  mi  alapítványukba mint  segítők ők

 

is  szeretnek  úgy mondva  vissza tekinteni arra szép

 

eltelt  időre  amit  elhagytunk magunk után hogy én

 

is   pár  pedagógust   meg  is mertem amikor ott

 

voltam  az  alapítványba  volt  olyan időszak amikor

 

szúr oldások voltak de rendeztek az óta  nagyon jó

 

elvagyok velük egy szép   emlék amikor  sokat segítem

 

a  pedagógus Marikának   napokba  igen csak szokat

 

össze futok   beszélgetünk  jókat régi  szép dolgokra

 

is  szeretünk  emlékezni ami  eltelt idő egy más mellet

 

amikor  egy  célt  szolgáltunk jó legyen az alapítvány

 

össze bírjuk tartani az alapítványt napokba vannak

 

olyan napok régi  tagokkal  beszélgetek el beszélgetünk

 

régi  dolgokról  vissza  emlékezünk milyen szép volt

 

az alapítvány  amikor együtt tudtunk csinálni dolgokat

 

ez  szép idő úgy gondolom én nekem mint hátér segítő

 

az  alapítványnak  én  örömmel tekintek vissza régi

 

szép  időre úgy gondlom hagyom új tagokat hagy

 

érvényesüljenek az  alapítványba ők is jót csinálják

 

az  össze tartást az alapítványba de ők néha máskép

 

látják dolgokat   de  közös cél  az össze fogás az

 

alapítványba de  régi  segítők kicsikét vissza tekintenek

 

régi szép időre milyen volt  ő idejükbe az  alapítvány

 

ez szép idő  annak  segítőnek aki  ott volt akkor

 

annak  embereknek  szép idő volt  szeretnek erre

 

visza tekinteni én néha ezen gondolkozunk milyen

 

szép volt én időbe is akkor  milyen  szép idővolt az

 

alapítványba most jó megy úgy gondlom de szépre

 

emlékezni az szép dolog   úgy  gondolom.

 

 

a fecske

Janika nézegette a kisfecskéket. Már két napja leste, mi történik a kicsi fészekben.

A fiafecskék repülni tanultak. Kíváncsian figyelte gyarló mozdulataikat, ahogy ingadozva ültek a fészek peremén és riadtan szemlélték az alattuk tátongó mélységet. Az anyjuk ott cikázott a fészek körül, hívogatóan csicsergett. Janika úgy vélte, a fiait bátorítja. A kisfecskék remegtek az izgalomtól, nekifeszültek, szárnyukat emelgették, de mégsem rúgták el magukat a fészek biztonságot nyújtó széléről. A kisfiú is biztatni szerette volna őket, megértetni velük, hogy nem lesz semmi baj, repüljenek bátran, vidáman – de nem tudta, hogyan mondja meg nekik. Mikor a kisfecskék neki-nekifeszültek a repülésnek, ő is önkéntelenül megmerevítette a lábujjait, szíve izgatottan vert.

Végre az egyik kisfecske elrúgta magát a fészek széléről. Apró szárnyacskájával riadtan csapkodott, rémülten imbolygott a levegőben, majd megtelepedett az istálló falából kiálló szögön. Összehúzódva, félénk büszkeséggel pislogott. Ekkor a másik kettő is kilendült a fészekből. Janika eltátotta a száját csodálkozásában. Nézte a fecskéket, anyát és fiait, majd a kiürült fészekre pillantott.

De az nem volt üres: még benne lapított egy kisfecske. Teste nem látszott, csak a farka meredt ki a fészekből, mozdulatlanul. A kisfiú nem értette a dolgot.

Az apja lépett be, szénát hozott a teheneknek.

– Édesapám, az a kisfecske miért nem röpül ki? Talán aluszik? – kérdezte.

Az apja szórakozottan fölnézett a fészekre.

– Gyönge lehet még – mondta és kiment.

Janika tovább figyelte az egyedül maradt fecskét. A többiek már kiszálltak anyjukkal a diófára, ott kavarogtak, csicseregtek az ágak fölött: megkapták teljes szabadságukat. Már nem törődött velük, csak a fészekben lapuló kisfecske izgatta. Tudni akarta mindenáron, hogy miért nem repül ki, de hiába leste, az meg sem mozdult. Sokáig állt a fészek alatt már fájt a nyaka a fölfelé nézéstől. Végül megunta. Kiszaladt az udvarra, lekuporodott, játszani kezdett a porban, de a kisfecske minduntalan eszébe jutott. Nem volt kedvére a játék, mindegyre a fészekből kimeredő fecskefarkat látta. Újra beszaladt az istállóba. A kisfecske éppen abban a helyzetben volt, mint az előbb.

Visszaült a porba. Egy kis kupacot kotort össze, közepébe mélyedést vájt, hogy olyan legyen, mint a fecskefészek. Igazgatta, elegyengette, majd fölállt, s távolabbról vette szemügyre alkotását. Egy kis fadarabot helyezett belé, az volt a kisfecske. De nem tetszett neki. Akárhogyan forgatta, rakta ide-oda, mégsem hasonlított rá. Kedvetlenül fölállt, s szétrúgta a porfészket a fadarabkával együtt.

Ismét bement az istállóba, és első pillantását a fészekre szegezte. Semmi. A kis, fekete farok éppolyan mereven nyúlt ki a fészekből, mint az imént.

Valami elszorította a kisfiú torkát. Nagyot nyelt. Düh, keserűség, türelmetlenség tombolt benne, majdnem szétvetették mellét a háborgó indulatok. Végre elsírta magát, s egy kicsit megkönnyebbedett.

Sokáig állt ott bódultan, míg odatoppant az apja. Fölemelte könnyes arcát az apjára, szemét vádlóan szegezte rá, majd kirobbant belőle a düh:

egy fájdalmunk

hány  ember úgy  életbe  hogy  minden  meg

 

tesz  azért  akit  nagyon  szeret az életbe .múlt

 

hét  elején meg  betegedet a kutyám minden

 

követ meg  próbáltam hogy  meg  tudjam

 

menteni   múlt hét kedtől   egész  szombatig

 

naponta  kapta  állatorvostól az inekciót  de

 

úgy kérte  az állat orvos jó lenne ha  be vinnék

 

állat orvosi rendelőbe Hévízgyörkre úgy is

 

alakítottam dolgot  kutyámat  át  vigyem és

meg  legyen nézve  jobban mi lehet az betegség

 

amibe  ő  most akkor  küzdőt betegségbe amikor

 

folyt  infúzió meg  meg  ultra hangzották ki zártak

 

nála  egy  betegséget  de  arra gyanakodtak hogy

 

sárga volt  szeme  lehet hogy kullancs csípte meg

 

de   meg próbáltuk  hogy   meg gyógyuljon

 

csütörtökön kezelték képzeljék el teszom telefon

 

mondta  kutyának  biztató dolgot  de kutya fülete

 

telefon mint   is  mond  gazdi neki  másnapra

pénteken amikor jöt  az állat orvos  be adni az

 

inkciót  mindenre  50%  mondot  de jobban érezte

 

magát  kutyám egy kicsit    szombat reggelre

 

jobban  beleeszik  betegség kutyámba  annyira

 

hogy  fetrenget  nem bírt  fel keni éreztünk

 

valamit ennek  nincsen sok hátra  eltelt 3óra

 

déllőtt 10 óra  kutyám 2rángot és  meg halt

 

a  apámat anyámat   is  meg engem is meg

 

viselte hír    neki  álltunk meg siratni  kutyát

mert a kutyat  nagyon szerettük és szívünkhöz

 

volt  nőve  azért sírtuk  meg  teszom aki más hol

 

lakik ő  is nagyon  sajnálta elvolt keseredve amikor

 

meg tudta  rosz hírt meg halt  le jöt volna  . de

 

pár  óra múlva halála kutyámnak el temete a

 

szüleim de   másik kutya  keresi a azt kutyát aki

 

meg halt  mert  együtt voltak mindig jót

 

szórakoztak az óta  csönd van fura hogy nincsen

 

köztünk az kutya de  akivel  jót szórakoztak

mindig  ő is egy kicsikét szomorú még mindenki

 

várja jöjjön de nem jön így mindenki kicsikét

 

szomorú hogy  nem lesz töbet köztünk az kutya

 

hányszor járok arra  helyre ahol feküdt és látom

 

üres helyet  nagyon rosz  mert az kutya nagyon

 

szerettük  be fogadtuk  őt  azt kutyát 2008ba egyik

 

reggel  be tették kapun  hozzánk  mi  mind végig

 

gondosodtunk róla hál ász is  volt érte  szeret

 

minket most szombaton  betegségbe meg halt

meg  viszel minket ez hogy nincsen köztünk az

 

kutya soha .

 

 

elmaradt dolgok járvány helyzet miat

hányszor ember eltervezi dolgokat és vannak

helyeztek amikor ahhoz kel az embernek

igazodni az életbe most idén most be törött

ez bizonyos korona vírus járvány sok embernek

igazán fel borította dolgokat vannak helyek ahol

az emberek nem igazán tudnak munkába állni

kénytelen otthon csinálni dolgokat amíg lenem

vonul ez bizonyos járvány helyzet az orrságról

hány embernek okozott kellemetlenséget életbe
de elkelt fogadni hány fiatal ember ment volna

idén szórakozni meg csavarogni de járvány

helyezet közbe szólt nem tudott sehova meni

ahol jó érezné magát idén tavasszal májusba

mentem volna nagymarosra ősszel is október

elején oda mentem hagyomány szerint de

járvány helyzet miatt ezt programot lefújták .

idén mertem volna búcsúba MÁRIA BESNYŐRE

de járvány helyzet miatt elmaradt meg mentem
volna idén szentkútra hogy csoportosan a

járvány helyezet miatt nem lehet meg teni de

ha ember kirándulás képen menne oda akkor

elmehet de most sokan október elején

csoportosan menne de járvány helyzet miatt

oda így nem lehet menni . szeptember 11én

amikor volt foglakozás előtte napokba kapta

meg pedagógus meg az imélt hogy szeptember

14ei hétfő állatkert elmard az járvány helyzet
miatt így szeptember14 hétfőn foglakozást

tartott pedagógus Judit az ifjoncoknak jó

érezték magukat.

2020.szeptember.14.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. A mai napot szövéssel és kötéssel kezdtük. Utána letakarítottuk a gáztűzhelyt, kivittük a szemetet. Bagó Zoli folytatta a járda gyomtalanítását, majd felmostuk a padlót a teremben. A lebbencsleveshez Erzsike krumplit pucolt, Bagó Zoli hagymát aprított, Lenke széttördelte a tésztát, és a pirítását is megcsinálta. Ebéd előtt még volt időnk egy kis sétára. Bagó Zoli mosogatta el a tányérokat.

  1. A zöldségeket és a szalonnát előkészítjük, kockákra vágjuk.
  2. Előveszünk egy nagy lábast, amiben a levest is fogjuk főzni, és lepirítjuk a szalonnát.
  3. A megpirult szalonnát egy szűrő segítségével kiemeljük a lábasból, majd a kisült zsírjában a felaprított hagymát üvegesre pároljuk.
  4. Jöhet a csuszatészta, amit egy picit megpirítunk a hagymán.
  5. Hozzáadjuk a fűszereket, óvatosan megkavargatjuk, és felöntjük kb. 2 dl vízzel. Egy rövid ideig hagyjuk az alapot párolódni.
  6. A felkockázott burgonyát hozzáadjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje a burgonyát.
  7. Amennyiben szükséges, utóízesítünk.
  8. Ha a burgonya és a tészta is megpuhult, petrezselyemmel és a lepirított szalonnával megszórva tálaljuk!

örömet szerezni másik ember társunknak

hányszor van az  embernél  meg   próbál a

 

másik ember társának örömet  szerezni  ha

 

nincsen   véletlen olyan hangulat ilyenről lenne

 

most is  só  mamám   aki  kicsikét  igen csak benne

 

van  korba  meg  másik  baja is van  de  elvolt egy

 

kicsikét  kenődve   így  ki találta anyám tesztvére

 

hogy   el visz hozzájuk kicsike  örömet szerezzen

 

mamának azzal  hogy  engem  meg  anyámat

 

láthassa   ez  terv  gyorsan meg Oldot neki

össze hoztuk találkozzon velünk mama úgy

 

mondva  nem  sejti  hogy  anyám  tesztvére lejön

 

értünk elvigyen  ez  meg   volt  beszélve egy pár

 

héttel meg beszéltük le megyünk hozzájuk el

 

érkezet   szombat amikor jöttek értük én úgy

 

gondoltam szombaton  reggel jönnek   értünk

 

el töltünk  pár  órát  együtt  úgy gondoltam ez

 

majd nem úgy volt  szombaton délután 4kor jöttek

 

értem anyám ért értem hogy meg lepjük mamit

 

amire igazán  nem számit mama meg érkezés előtt

 

olyan helyen jártam pesten kocsival mentem át

 

rajta egy  nagyon rég jártam  arra egy kicsikét

 

nosztalgiáztam  volt  olyan hely pesten ahol 14éve

 

jártam arra . ahogy érkeznék mamához meg

 

mutatja  hogy hol lakik és tényleg  szép helyen

 

lakik  meg el meséli hogy milyen híres emberek

 

lakják körül ött ahol lakik  egy g .Gábor és más

 

2 híres emberek . meg néztem tényleg szép

 

helyen laknak meg érkeztünk  délután 5kor

 

mama  meg lepődött  láthat minket vendégül

 

látott  minket nagy volt öröm mamának láthatott

 

minket   ahogy meg érkeztünk meg néztük hogy

 

hol laknak  és  nagyon szép  környezet körülötte.

 

a  táj ahol laknak ott ép egy szép  uszoda épül .mi

 

azért  meg érkezésünkkor  sikerült  gyorsan ki

 

 

kapcsolni ittunk is kicsit  meg vendégül láttak

 

jó érzetük magunkat  beszélgetünk jó éreztük

 

magunkat hogy  nagyon jó volt  hangulat gyorsan

 

elrepült  idő este 8ora  előtt pár  perccel haza

 

indultunk de  még egy kicsikét ahol lakik meg

 

néztük sötétébe azt tájat nagyon szép így este

 

9órakor  érkeztünk haza jó éreztük magunkat.

 

 

 

 

 

 

elmarad az állat kerti nap is járvány helyzet miatt

aki emlékszik  hogy  úgy  éreztem hogy le

 

kéne  mondani  járvány miatt az állat keretet

 

úgy   voltam vele  ez  érzésem  volt  de

 

ezt  pedagógusnak mondtam ez miatt nem

 

szeretnék el menni az  állatkertbe ne hogy

 

belenne  eszek abba bizony járvány dologba

 

azért  nem szeretnék elmenni oda  meg is

 

érette   közli lehet állat kerti dolgot is

 

lemondják  járvány helyzet miatt  így

 

várakoztak  mi lesz az eredmény ebből mert

 

ide  sok ember sokkot jelentkezni állatkerti

 

nyílt napokra . pár nappal nyílt nap előtt

 

pénteken  sok  ember  meg kapta  azt imélt

 

hogy állatkerti  nap  ami  szeptember 14én

 

lett volna  az járvány helyzet miatt maradt

 

el .  még  napokba  értesültem  hogy mancika

 

néni  aki tavaly úgy volt  elmegy mert

 

máshova költözött még  a   a járvány az első

 

fele éjig mart a Mancika néni utána meg  nem

 

is  volt  eddig foglakozás idén szeptembertől

 

csak pedagógus Judit  tartja az ifjoncoknak

 

foglalkozást tomi egy  darabig nem lesz

 

foglakozásokon  ő is valaki kedvéért járt

 

foglakozásokra  . Edina jól van  . Horváth

 

Zoli amíg  ez  járvány helyzet van adig ő

 

otthonról segít  az alapítványnak .

 

szeptember 11ei pénteki  foglakozást

 

pedagógus  Judit tartotta a  foglakozást az

 

ifjoncoknak jó érezték magukat.

2020.szeptember.11.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Elsőként befejeztük az ablakok díszítését. Utána fogtunk hozzá a káposztás tésztához. Bagó Zoli reszelte a káposztát, Lenke a nagyobb darab káposztaleveleket szeletelte fel. Erzsike pirította a tésztát. Lenke logikai játékot játszott, amíg Bagó Zoli és Erzsike kitakarította a térkő közül a gyomokat. Közben elkészült a káposztás tészta. Rövid sétára még volt idő a templomkertben, majd megebédeltünk. Bagó Zoli mosogatta el a tányérokat.

 

  1. A káposztát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, majd jól besózzuk, összekeverjük, és hagyjuk minimum fél órát állni, hogy vizet veszítsen.
  2. Egy nagyobb serpenyőben megolvasztjuk a zsírt, és a jól kifacsart, reszelt káposztát beleszórjuk, és nagyon sűrű kevergetés mellett, lassú tűzön megpirítjuk. Ez kicsit időigényes művelet, és oda kell figyelni, hogy ne kapjon le a káposzta, de a végeredményért megéri!
  3. A káposztát mikor már jól megsült, borsozzuk, és hozzáadjuk az őrölt köményt. Plusz ha szükséges, sózzuk még meg ízlésünknek megfelelően.
  4. Amikor kész a káposzta, a közben megfőzött kockatésztát hozzáöntjük, és jól elkeverjük.
  5. Tálalásnál az örök dilemmát elkerülve, rakjunk az asztalra plusz borsot és cukrot is, hogy mindkét tábornak kedveskedjünk!

a boldogság

hányszor  van úgy  az  embernél próbálja  és

 

keresi  azt  bizonyos  boldogságot  az életbe

 

van  olyan  amikor  keresi azt bizonyos

 

boldogságot  az  életbe  vannak  napok az

 

embernél  amikor  ő  nagyon  is boldognak

 

érzi  magát  de  ezt  valahogy  ő az illető nem

 

igazán tudja  fel fogni ő milyen  boldogságot

 

él át  az ember  inkább  amikor  érzi boldog lenne

 

inkább  éli rendes  életét  mintha őt  nem érte meg

őt  az boldogság ennél az baj nem tudja  értékelni

 

azt  bizonyos  boldogságot  ami épen meg

 

érintette őt  az életbe  hány  embernél van  az

 

lelkileg  érzi boldogságot  mert  másik

 

boldogságba  nem igazán volt rése  embernek

 

ilyenkor  meg  próbál életbe boldogságot  keresni

 

keresni  és  nem igazán  leli meg  de  meg

 

próbál  tovább  keresni  azt bizonyos  boldogságot

 

ami után  sok  ember keresi  azt  hogy  egyszer

életbe boldog legyen . hányszor  van az is

 

embereknél   próbálunk neki  örömet okozni

 

őt  is  egyszer   boldogság érezze ilyenről

 

szeretnék kicsit  meg osztani  napokba  kerestek

 

engem  mamám aki mese  van  meg kértek

 

 

le jönnek   hozzánk  el  visznek hogy  meg

 

látogatjuk őt  mert  ő  már  nagyon szeret volna

 

látni   minket időt  szántunk erre elvittek oda

 

kicsi  boldogságot tudtunk  neki szerezni  és

 

örömet láthattuk  egymást ez is boldogság

 

másik ember számára . hogy ahol  voltam eről

 

szeretnék  keden beszámolni  önnöknek  érdemes

 

velem tartani adig is.  olvasanak engem

 

 

 

 

fájdalmas gondolatok

Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el. 

~ Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek!

~ Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata!:(

~ Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna. 

~ Kérem vissza szívemet te s*ggfej! És már nem érdekel, milyen édesen nézel…! 

~ Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom, ahol most élek, a lélegzet is fáj nagyon. 

~ Kezemben gyűrött képed, elmosódott arcod, úgy fáj, hogy ébren nem látlak már…

~ Találkoztam vele, és ez teszi a mostani életemet olyan különössé. Belé szerettem, amikor együtt voltunk, és még jobban megszerettem a külön töltött évek alatt. Történetünk három fő korszakra tagolható: volt eleje, közepe és vége. És bár így van ez minden történettel, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a miénk miért nem tartott örökké.:/

~ Amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből…

~ Fogalmad sincs, hogy milyen, ez az érzés,
Amikor fáj lélegezni…

~ ‎Megint láttam gyönyörű szemeit és nem tudtam szólni egy szót sem. Csak álltam előtte és néztem.Arra gondoltam,mit vesztettem,hogy Ő nem az enyém.:/

~ Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet. 

~ Ennyire még sosem fájt, hogy nem én vagyok az a lány!

~Csak mert az arcomra fagyott a mosoly, még nem biztos, hogy boldog vagyok_!

~ Az idő, azt mondtad, begyógyít minden sebet… De ha a tükör előtt állok, csak a tükörképem nevet_! 

~ Bárcsak tudnád, hogy te vagy, kit szívem mindig keresett… Búcsúzom naplóm, de talán jön egy újabb fejezet!

~ Mert tudom milyen érzés az, amikor a közelében vagy, és annyira dobog a szived, hogy félsz, meg ne hallja.

~ Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer! Nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel!

~ Mosolyogj! És mindenki azt hiszi majd, hogy boldog vagy…

~ Egy karnyújtásnyira voltál tőlem, mégis oly távol…:(

~ Mostantól úgy gondolok rád, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni, és észreveszem, hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem. És most az egyszer nem miattad, hanem saját magam miatt…!

~ El akarom felejteni, hogy valaha is ismertük egymást, és te is próbálod ezt tenni… De akárhányszor elsétálsz mellettem, én darabokra hullok! 

~ Te voltál az én szőke hercegem, azon a bizonyos fehér lovon. De rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány.

~ Egy álom, mely mosolyogni tanított cselesen, és nem tudom felfogni, hogy nem volt igaz fele sem!

~ Te a töredékét sem élted át annak, amit én; Míg én sírtam, szenvedtem, te csak nevettél!

~ Évek múlnak el, bennem mégis létezel… Emléked nem törli semmi el!

~ Édes:) Nincs semmi baj, nem törted össze a szívem^^ Ezekkel a szavakkal csupán az életemet romboltad szét_! </3 :(

~ “Egy állomáson állok, kezemben hatalmas bőrönd, A döntés végleges, szívemből nem csinálok börtönt. A síp megszólal, a hangja messze száll a szélben, A vonat elindul, a búcsú hangja lép be. Könnybelábadt szemmel, vérző szívvel, könnyem íze számban, Hogy könnyebb legyen felejteni, nem nézek már hátra”

~ Soha többé nem fogok könnyeket ejteni miattad_!

~ Egy buli volt a hibás, semmi más. Egy tánc… Pár hamis pillantás. Kedves mosoly, pár andalintó érintés. Ilyen volt köztünk a legelső tévedés… A hibát nem te, hanem én követtem el… Mert nem hagytam, hogy mindezt csak úgy felejtsük el!

~ Az összes hazugságod közül a *szeretlek* volt a kedvencem_!

~ De nem kell a bocsánatod, mert jól megvagyok nélküled, nem várlak vissza többé, mert nem lesz több szédület, nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem. Nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem!!!

~ Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.

~ Megrémit a gondolat, hogy az a fiú, aki -esküszöm, különleges volt, most pont ugyanolyanná vállt, mint a többi.

~ Vagy szoríts magadhoz, vagy engedd el a kezem… De könyörgöm neked, mostmár ne játsz velem_!

~ Szerettem én őt valaha? Vagy csak a fájdalmat szerettem, hogy pont azt akartam, akit sohasem kaphatok meg? 

~ Mert nincs annál rosszabb, mint mikor egyedül vagy, mindedj hány ember van körülötted!

~ Hiába szólsz, ha nem tudod mit érzek. Hiába értesz meg, mert én már rég vérzek. Hiába szeretsz, ha megpróbálsz gyűlölni, Hiába nevetsz, nem tudsz megölni. 

~ Miért van az, hogy nem kell ha van… De megőrülsz nélküle, ha nincs? :O :S

~ Feladni nem mindig azt jelenti,hogy gyenge vagy; néha azt jelenti: elég erős vagy ahhoz,hogy elengedd…

~ Minden szem másképp sír, minden kéz másképp ír, minden levél lehullik, Egyszer minden elmúlik. Minden szív másképp fáj, máshogy szól minden száj,minden élet mást remél, Minden lélek mástól fél. Minden hegy másképp áll, minden madár másképp száll, minden perc eltűnik, Egyszer minden megszűnik.

~ Csalódások vígjátéka az életem színjátéka.

~ Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat sírtam, és sokat szenvedtem…- de szerettem!

~ Még ha a csillagokat is hoznád le értem…Elmehetnél a fenébe,mert már nem értékelem!

~ A gyűlölet nem más, mint elrontott szerelem.

~ Sosem kaptam választ! De csak mert rosszul tettem fel a kérdést…

~ Néha, mikor azt mondom “jól vagyok”, azt akarom hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt: “mondd az igazat” !

~ Vagy szoríts magadhoz, vagy engedd el a kezem… De könyörgöm neked, mostmár ne játsz velem!

~ Hazudj, már valami szépet! Hidd el, elhiszem majd az egészet! Legyen kert és benne virágok, törpe is kell, meg óriások. És te is legyél, ott kérlek, ha hívlak hazudni szépet! Csak igazat ne! Az fájna, csak egyszer… utoljára!

~ Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz, ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.

~ Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: ” tévedtem.”

~ Már nincs kulcsod a szívemhez! Lecseréltem a lakatot…

~ Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetőbe síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi; Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni! :/

~ Soha se felejts el mosolyogni! Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba..!

~ Nehéz mosolyt színlelni, miközben úgy érzed, darabokra hullasz!

~ Mások azt látják vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik boldog vagyok! Pedig nem így van, ez csupán a látszat, nem is sejtik, hogy belül valami nekem is fájhat.!

~ Az ember olyan, hogy ha ott van az adott helyzetben, nem tudja tökéletesen értékelni azt. Csak akkor jön rá, milyen értékes volt, amikor az már csak emlék.

~ Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.!

~ Üres vagyok, belül minden fáj. Éget az érzés, semmim sincsen már!

~ Szeretem… pedig már hiába… ő már nem… legalábbis ezt mondja… csak egy baj van… nem hiszek neki…

~ Ha szeretsz valakit, ne engedd el anélkül, hogy ezt tudatnád vele!

~ Hiába tagadom, még mindig vágyom rád. Hiányzol nekem, talán még jobban, mint gondolnád.!

~ Ma már nem hiszek, csak élek!…:/

~ Ne rágd magad a múlton! Hidd el; ami egyszer volt… Többé már nem lesz.

~ …A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké*

~ Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette_!

~ Amikor megölelt, rájöttem… Nem tudom elviselni, hogy csak barátok vagyunk! :(

~ Akiért bármit megtennél, annak te sosem leszel elég jó…!

~ Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép, vagy csúnya. Lehetsz gazdag, vagy szegény, de soha sem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél.

~ Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem tudja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.

~ Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

~ Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben.

~ Emberi törvény kibirni mindent, és menni minidg tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.

~ Helyrehozni bármiáron nem lehet, ezért csak várom, hogy múljanak az érzések, mint távolodó lépések.

~ Amíg szeretsz, addig élek. Kérlek szeress, mert meghalni félek!

~ Akit feledni akarunk, arra gondolunk!

~ A szíved itt maradt, pár részed velem van még! :(

~ Hazudd azt, hogy szeretsz. Csak, hogy boldog legyek egy percig is!

~ Te a töredékét sem élted át annak amit én. Mig én sirtam, szenvedtem, te csak nevettél!

~ Újra tanulok mosolyogni… És nem is olyan könnyű_!

~ Fel akarok ébredni a rémálomból, és arra kelni, hogy már nem szeretem őt többé_! 

~ Az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csöndben*

~ Ha akartam is valaki lenni… Az csak érted volt!

~ Szükségem van rád… Hogy tudjam, énis létezem!

~ Olyan búcsú lesz ez, amitől én fogok majd sírni, mert ha ennek fogom hívni… Nem fogom kibírni! :/

~ Valakinek meg kell halni ahhoz, hogy mások megbecsüljék az életet…

~ Ahhoz, hogy minden szeretetet kiölj magadból, el kell felejtened az emlékeket is.

~ Ha a szívemet ezer darabra is téped, mindedjik darabban ott van a te képed!

~ Mindig, amikor belép egy új férfi a képbe, elképzelem vele az életemet. De már annyi elképzelt életem van, hogy nem tudom az igazit élni…!

~  Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

~ Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni.

~ Már nem bújhatsz hozzám, hogyha reggelente fázol.

~ Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak…

~  Milyen lehet megcsókolni? És karjaiban heverni? A mosolyára mosolyogni? Annyi kérdés, de megtudom rájuk a választ? Bárcsak..bárcsak..bárcsak…!

 ~ Az fáj a legjobban, hogy ilyen hamar túlléptél rajtam_!

~ Ha valaki nem emlékszik a múltjára, akkor nincs jövője sem!

~ Sosem tudtam ellenállni neked és még mindig nem tanultam meg, hogy kell.

~ ‎Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor…

~ Amikor egész nap melletted van,látod, hogy boldog, élvezi az életét. Talán nem is tudja, hogy te miatta vagy szomorú…

~ Belehalok, hogy nem mondhatom el, mennyire szeretlek.
Belehalok, hogy neked nem jelentek többet,
Mint egy lányt, akit ismersz… De legszivesebben elfelejenél. 

~ Nem kerülöm… De nem is keresem!


küzdeni egy kutya életért

ember élete  hányszor  van  az  küzd  olyan

 

dologért  ami  épen  neki  közel ál épen

 

áll  szívéhez  meg  próbál   érte küzdeni ha

 

épen  történne  valami  . most  én  napokba igen

 

csak  küszködök és   minden  meg  próbálok mert

 

egyik  kutyám  napokba   kedd óta nem  igazán

 

érzi  magát  jól  én amikor   meg néztem kutyát

 

szemel  láttam  nincsen fényes állatodba hívtam

 

is  állat orvost  először  kutyámnál több  gondra

gondoltam így  azt elmeséltem   állatorvosnak

 

más  fel  merült így  nem nagyon tud állat orvos

 

mire  kezelje de azért adott neki infekciót de

 

mondta  jó  lenne ha  be hoznák  neki rendelőjébe

 

kutyát  hogy  meg nézze is  ki zárja  többi

 

betegséget amire   ő  gondol   tegnap  volt  az

 

a  nap  amikor  be vittük kutyát  rendelőbe meg

 

ultra hangozták  ott azzal  pár betegség ki zárult

 

meg  nézték neki cukrát az egy kicsikét  magas

volt  rákötetek neki  infúziót  neki én  meg anyám

 

fogtuk  amíg  infúzió lennem folyt  sajnáljuk látjuk

 

menyire  szenved   mindent  meg  teszünk érte

 

meg gyógyuljon ő  végül is amikor lefolyt neki

 

infúzió  sikerült pár  betegséget  kizárni egy

 

nagyon súlyos betegség ami  meg van neki amit

 

meg állított   állat orvos  neki fél esélyt adott  éltre

 

meg hálára  olyan betegséget  kapott  el  kutyám

 

de  mindent  azért  meg teszünk  hogy  meg

gyógyuljon kutyám . de  addig sok mindent meg

 

kel  tenni  ha  meg tudjuk menteni életét  hogy

 

jobban érezze magát  kutyám

 

 

 

 

 

őrangyal

Halk, liliomos gyerekszoba. Az ágyacskában épp jóízű álomba merül egy fiúcska, elmulasztva esti imáját. A szoba sarkában röstelkedve, tenyerébe temetve szégyenpírban égő arcát, tanácstalanul áll az őrangyal.

A fiúcska megint bűnt bűnre halmozott egész nap: torkoskodott a befőttesüvegekből, görnyedten járt, nem figyelt, és futkározott. Az angyal hasztalan vette körül szárnyainak könyörgő fuvallatával, hasztalan suttogott fülébe útmutatásokat a tiszta és erényes életről. Görnyedésből görnyedésbe, futkározásból futkározásba, térdfelverésből ruhaszaggatásba bukdácsolt újra meg újra a kis szerencsétlen. Semmi nem tarthatta vissza. Nem hatott a figyelmeztetés, hogy apus soha nem tesz ilyet, sem a hivatkozás Piotrus Pokrowskira, a kis hősre, sem szelíd énekek dúdolása – sőt, a kerületben közismert púpos varga szakadékba taszítása sem, aminek meg kellett volna szabadítania a fiúcskát a rossz példa befolyásától.

Ott állt az angyal tehetetlenül. Íme, az őrangyalok megengedett eszközei mind csődöt mondtak. A jóság, nyájasság, szelíd rábeszélés, csillapítás… mind hiába. Íme, itt fekszik, megmakacsolva magát vétkeiben és kevélységében – nem imádkozott, süket a jó szóra, s álomba szenderülve bizonyára azon töri a fejét, hogyan fog holnap újra görnyedten járni.

Hírtelen túláradt az angyal szívében a keserűség. Hogyhogy? Vajon a Törvény a maga nemes fenségében nem ér semmit egyetlen poronty akaratával szemben? Hirtelen fölcsapott benne a Törvény iránti rajongás hulláma, s megindította a rossz iránti undor egyenletes hullámát. Eljött ama pillanat, mikor a szolga kicsiny szíve forróbb szeretettel dobbant meg az Ügy iránt, mint az Ügy nagy szíve maga. A Törvény iránti szeretetből megszegni a Törvényt! Ez az igazi önfeláldozás.

Elrántotta homlokáról a kezét, halkan odalépett az ágyacskához, s a fiúcskát teljes erejéből fültövön vágta.

Az ijedten pattant fel; az ütés hatására gyorsan ledarálta az imát, majd érthetetlen mormolás közepette lefeküdt újra, és elaludt.

Az angyal remegve és boldogan, hosszan, mozdulatlanul bámult az éjszakába.

Üdítő, friss reggel virradt fel másnap. Az álom eltörölte a fiúcskában az előző este emlékét. Behozták a reggelijét. Megint nem akarta meginni a tejet. Mindig rosszul lett tőle. De hirtelen célirányos rúgást érzett. Megértette. Szótlanul kiitta a tejet.

Elbúcsúzott anyuskájától, s elindult az iskolába. Szép rendesen ment végig az utcákon, nem ácsorgott, nem nézelődött közben. Résen volt. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Mikor az üres fasorba ért, körülnézett, s villámgyorsan összegörnyedt. Egy erős kupán vágás nyomban rendre utasította. Nem lehetett kétsége: az őrangyal verte fejbe.

A jó szellem rájött az új módszer ízére: kápráztató könnyedséggel tudta elérni mindazt, ami azelőtt rengeteg jóakarattal és türelemmel is elérhetetlen volt. Csakhamar fölfedezte, hogy módszerét tovább tökéletesítheti : különféle ütésfajtákat dolgozhat ki, differenciálhatja őket, s ez olyasféle élvezetet nyújt, mint amit egy ájtatos kántor érezhet, ha ügyesen nyomogatja az orgona különféle billentyűit. Tehát: az ebéd végig-nem-evéséért farba rúgás, görnyedt járásért kupán vágás, imamulasztásért nyakleves, futkározásért és izzadásért horogütés, pocsolyába lépésért csavart horogütés, lármázásért apus munkája közben fültövön vágás, és a többi.

Ez a módszer szemmel láthatólag nagyszerű eredményre vezetett. Már nem kergette esténként a megaláztatás érzése sarokba az őrangyalt, hogy ott arcát tenyerébe rejtve szégyenkezzék. Épp ellenkezőleg: kényelmesen letelepedett, s jobb kezét dörzsölgetve, vagy ujjaival dobolva az asztallapon, elégedetten felügyelt az ima szófogadó, folyamatos elmondására. Sőt néha már-már el is unta magát, s ilyenkor kettőzött éberséggel ügyelt a fiú minden rebbenésére, égve a vágytól, hogy egyetlen, mesterien irányított ütéssel figyelmeztethesse: a jó uralkodik a rossz felett.

A teremtéstörténet visszája

Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.

Sokmillió év múlva azonban
az ember végre elég okos lett.
Azt mondta:
Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?
Én magam veszem kezembe a jövőmet!

Megtette,
és elkezdődött
a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén
elhatározta az ember,
hogy szabad lesz és jó,
szép és boldog.
Már nem Isten képmása,
hanem ember

És mert valamiben hinnie kellett,
hitt
a szabadságban és a szerencsében,
a börzében és a haladásban,
a tervszerűségben és saját biztonságában.

Aztán
– biztonsága érdekében –
megtöltötte
lába alatt a Földet
rakétákkal és atombombákkal.

A végső idők második napján
elpusztultak
a halak
az ipari szennyvizektől,
és a madarak
a vegyipar mérgező porától,
amit a hernyóknak szántak.
A mezei nyulak is
az utakon hagyott ólomfelhőkben,
az ölebek
a kolbász szép piros szinétől.
A heringek
a tenger szinén úszó olajtól
és az óceánok mélyén lévő szemétrakásoktól,
mert a szemét rádióaktív volt.

harmadik napon
kiszáradtak a füvek a mezőkön,
a lombok a fákon,
a mohák a sziklákon
és a virágok a kertekben.
Mert az ember
maga irányította az időjárást,
és pontos tervek szerint osztotta el az esőket.
Csupán egy kis hibát követett el az,
aki kiszámította az eső elosztását.
Amikor végre megtalálták a hibát,
már a szép Rajna
kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

negyedik napon
a négymilliárd emberből
hárommilliárd elpusztult.
Egyesek olyan betegségekben,
amelyeket az ember maga tenyésztett ki.
Mert nyitva felejtették a tartályokat,
amelyek a következő háborúra
készen állottak.
És az orvosságok sem segítettek.
Mert ezeket túl sokat használták már
az arckrémekben és a disznóvészekben.
Mások az éhségtől haltak meg,
mert a gabonaraktárak kulcsait
eldugták előlük.
És káromolták az Istent,
mert nem tette boldoggá őket.
Persze, minderről Isten tehet!

Az ötödik napon
az utolsó emberek
megnyomták a piros gombot,
mert támadástól tartottak.
Tűz borította el a Föld-golyót.
Égtek a hegyek,
elgőzölögtek a tengerek
és a városok betoncsontvázai
füstölögve, feketén meredtek az égre.
És az égből látták az angyalok,
hogyan válik a kék bolygó vörössé,
majd piszkosbarnává,
végül hamuszürkévé.
És énekük
elhallgatott tíz percre…

hatodik napon
kialudt a fény. Por és hamu borította
a Napot, a Holdat és a csillagokat.
És az utolsó svábbogár,
amely egy atombunkerben
mindezt túlélte,
elpusztult
a kibírhatatlan melegtől.

hetedik napon
nyugalom lett.
Végre!
A Föld puszta és üres volt,
és kiégett réseiből és hasadékaiból
sötétség áradt.
És az ember lelke
holt kisértetként kóborolt
a Káosz felett.

Mélyen lent
a kárhozatban
elmesélte az ember
az izgalmas történetet:
az emberről,
aki saját kezébe vette a sorsát. –
és a gúnykacaj felhatolt
egészen az angyalok karáig.

Hölgyeim és Uraim!
Mindezt nem azért mondtam el,
hogy az ember
ne aknázza ki lehetőségeit.
Csak azért,
mert hinnünk kell abban,
hogy ez a világ
és vele együtt az emberiség
sorsa és jövője
egy Másvalaki kezében