LUNA11 összes bejegyzése

hogyan nevelhetünk?

Van e a mai pedagógusnak valami új feladata? Legyen-e a tanár szórakoztató, könnyen emészthető?

Az iskola feladata, hogy egy mélyebb figyelemre neveljen, s az nem olyan vonzó, mint a sok szertelen szétszórt információ, amit a telekommunikáció kínál. A tanár egy másfajta tapasztalatot akar átadni, de ehhez a gyereknek össze kell szednie az erejét, és erőfeszítést kell tennie. Nem Ids munka a tanár részéről sem erre a másik terepre átcsalogatni a gyereket. Meg kell tanítanunk megállni, és nem feléből-harmadából felkapkodott szavakból összerakni hirtelen egy vers vagy elbeszélés lényegét. El kell gondolkodnunk egy-egy mondaton, meg kell állnunk egy mondat mélysége előtt. Fel kell tárnunk, ami nem látható, mint egy találós kérdés előtt, amelynek nyitját gondolkodva keressük. Másfajta, csodálkozó magatartást kell megtanítanunk a gyerekeknek. Ez nemcsak a tanteremben történik, hanem egy kiránduláson is, ahol megállunk egy tónál, és hosszan megfigyeljük a kacsák viselkedését. Ott sem mondjuk, hogy ezt most már unom, mert a kacsa nem csinál semmit. Egy darabig nézem, és akkor rájövök, hogy ez is csinál valamit, csak nem három perc alatt végzi el azokat a mozdulatokat, amelyek engem szórakoztatnak. Az iskolának a valósággal való meghittebb és behatóbb viszonyra kell rákapatni a gyereket. Ez a megismerés munkával jár, de a munkában is sok öröm van, mint a hegymászásban, mikor egyre följebb és följebb jutok, és közben izzadságcseppeket törlők a homlokomról, de a végén, mikor felérek és kinyílik, rendeződik előttem a terep, megkapom jutalmamat.

Tapasztalja a pedagógus is, hogy a gyerekek egy nyugtalanabb világból lépnek az iskolába, sokszor minden energiáját a fegyelmezés emészti fel. Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem nagyon lehet erre receptet adni. Amennyire képesek vagyunk, meg kell a gyerekek helyzetét is értenünk, és együtt kell rezdülnünk velük. Előfordulhat, hogy ablakot kell nyitnunk és azt kell mondanunk, hogy most ordítson mindenki, mert úgy látszik, erre van szükség. Nem akarjuk mindenáron a magunk agyrémét a gyerekre erőszakolni, de bíznunk kell benne, hogy van őbenne valamiféle hajlandóság a tanulás csodájára, és a mi feladatunk, hogy megteremtsük a terepet ehhez a munkához. Ha alapvető szabályokat is feloldunk, növekedő mértékben tesszük ki a gyerekeket a mással való foglalkozás csábításának. Nemrégiben egy tantestülethez hívtak a fegyelmezés kérdésében előadónak, ahol számomra is meglepő gondokkal álltak elő a tantestület vitatkozó tagjai. Úgy tűnt, már az igazgató sem tud rendet teremteni köztük. Felvetették, helyesnek tartom-e, hogy órán a gyerekek egyenek és igyanak. Megvallom őszintén, soha nem tartottam olyan órát, ahol a gyerekek falatoztak volna, vagy ha mégis megkísérelték, megpróbáltam elvenni a kedvüket valamivel. Akár csak annyival, hogy, „jó étvágyat” kívántam, de úgy, hogy az illető rögtön elcsomagolta a tízóraiját. Az igazgató azon az állásponton volt, hogy ki-ki maga döntsön erről a saját óráján. Én végül azt mondtam, hogy ezt meg kell fontolni, mert vannak olyan órák, mint a kémia, ahol kémcsövekkel dolgoznak a gyerekek, és bizonyára kellemetlen, ha valamelyikük joghurt helyett valami bűzös löttyöt hajt fel véletlenül. Tehát jobb a következetesség, és mindannyian egy kis áldozatot hozunk azért, hogy a központban mégis a tanulás maradhasson, a gyerekek biztonsága is ezt kívánja.

Azzal kezdődött, hogy a pedellus kiflit és poharas tejet árult azoknak, akik nem hoztak otthonról. Az árukészlet állandóan gyarapodott, s mára melegszendvicset és hamburgert is árulnak a jól felszerelt büfében. Ekkor mi történik? Elszaporodnak a lopások. Nem a hamburgert lopják el, hanem a pénzt. Egyszer én is beleszagoltam egy ilyen lopásügybe, amikor egy gyereket rajtakaptak. Elbeszélgettem a fiúval, és kiderült, hogy a mamája egyedül neveli. Minden nap csomagol neki tízórait, de pénzt nem tud adni. A gyereknek ugye snassz elővenni a hazait, amikor mindenki drága hamburgert eszik. így aztán lopni kezdett, hogy legalább egyszer egy hónapban hamburgert egyen.

Azért ez elgondolkodtató, és talán nem egyszerűen az a megoldás, hogy kihajítjuk ezt a gyereket az iskolából. Gondolhatunk arra is, hogy az iskolát átalakítjuk, és nem árulunk benne hamburgert. Nemcsak a tanár nem veheti át a televíziós riporterek stílusát, az iskola sem veheti át a Tesco áruház stílusát. Nem hagyhatjuk, hogy ami mellékes, központi szerepet vegyen át. Anélkül, hogy az iskolát valami riasztó szürkeségbe csomagolnánk, hagynunk kell, hogy a saját színeit hordozza, még ha ezek nem is olyan rikítóak, mint egy áruház kínálatáé.

Vajon a mai világban egy elhivatott pedagógusnak mi az elsődleges feladata: az erkölcsi vagy a szakmai ráhatás?

Nagy baj volna, ha a tudás átadását háttérbe szorítaná a nevelés. Az a gyerek, aki az iskolába kerül, nem szereti, ha nevelik. Suttyomban kell nevelni. Viszont fel lehet kelteni a diákban a tudás iránti vágyat. Nem lehet azt mondani, hogy édes fiam, majd ha eljő az ideje, könnyedén szert teszel a tudásra, most viszont az a fontos, hogy téged megneveljünk, mert akkor a gyerek tele lesz daccal. Nem lehet direktbe nevelni. Hanem vannak érdekes dolgok, és ahhoz, hogy ezeknek a közelébe férkőzzünk, le kell mondanunk mondjuk a hamburgerről, mert ha nem, maszatos lesz a fordítani való. Lehet, hogy a szándék fordított, de a célunk, legelső feladatunk, hogy a tudás iránti érdeklődést felkeltsük.

Ha ez sikerült, nevelhetünk. Nem azzal kezdjük, hogy először rendet teremtünk, hanem úgy tanítunk, hogy mindenkiben megálljon az ütő. Nem a semmire kell odafigyelni, hogy megjelenjen a valami. A csónakban vagy a repülőgépen sem lehet önkényesen mocorogni, de ahhoz a csónaknak menni kell, a repülőnek szállni, hogy én valakire ráförmedjek, amiért önkényesen handabandázik.

Ma a tanár nem tudást ad át, hanem képességet fejleszt, és nem szaktudásról beszélünk, hanem kompetenciáról. Mi a véleménye erről?

Őszintén szólva én már nem értek ezen a nyelven. Úgy látom, ez felnőtt okoskodás. Az adatszerű tudást, a memoriterként elsajátított konkrét ismeretet vagy eligazodási képességet nem lehet egymás ellen kijátszani. Simon Weil mondja: „Az iskola a figyelem felkeltésére és edzésére való.” Ettől jut el a gyerek a megismerésig, és ettől fog valamiféle kompetencia is kialakulni. Ettől tud egy gondolkodásmódot elsajátítani. Az vészes, ha csak adatok vannak a birtokában, ezt mindig el akartuk kerülni. Gyakran látom a szellemi életben is a versengést. Úgy akarunk valamit hangsúlyozni, hogy közben valami mást lecsepülünk. Az Egyházban is van ilyen. Divatos például, hogy a saját szavainkkal kell imádkozni, mert milyen buta az, aki kész szavakkal fordul az Isten felé. Sokszor a saját szavaink is akkor születnek meg, amikor például meglátjuk, milyen érdekes gondolatai vannak Szent Tamásnak, egészen eltalálja, ami bennem van. Amikor csak a magam szavait mondogatom, olyan, mintha csak a felszínen söprögetnék, és nem hatolok a mélyre. Nem kell a két dolgot egymás ellen fordítani. Megférhetne egymással a kétféle ima, megférhetne a kompetencia is a memoriterrel. Nem vagy-vagyokban kell gondolkodni, nem különböző eszmékkel kell egymást letaglózva előre jutni. Gyereknek és pedagógusnak ettől nem lesz több vagy jobb.

Miként jelenik meg az iskolákban a kalazanci-eszmény?

Rendalapítónk, Kalazanci Szent József utcagyerekeket szedett össze és tanította őket. De az igazi tehetségeket ő is a Galileinél képzett szerzetestársaival taníttatta matematikára. Nálunk is vannak tehetségek. Amit a tudáson kívül adni tudunk, az együttlét megtanítása. Ugyanolyan istencsapása lehet a tehetség, mint a butaság. Aki nagyon tehetséges, az annak lehet áldozata. Azt hiszi, mindig ilyen könnyű lesz, gőgössé válhat, vagy nem törődik a másikkal. Meg kell tanítanunk őt türelmesnek lenni. Mikor a gyengébb felel, az okos súg. De nemcsak azért, hogy segítsen, hanem mert türelmetlen. Szoktam is mondani, ha én megvárom a felelőt, amíg végre mond valamit, te is légy türelemmel. Ha ezt az együttlétet megérzik a gyerekek, érteni fogják, hogy igaz, hogy te jó vagy matekból, de ez felér azzal, hogy a másik nem veszíti kedvét a zuhogó esőben. Egy mérnök hiába tud csodálatosan tervezni, ha nem tud szót érteni a kevésbé képzett munkással, mert nem tudja tudását érthetően megfogalmazni. Ebben az együttlétben jelenik meg rendalapítónk eszméje.

Mire büszke, ha végigtekint a pályáján? Milyen kedves emlékre gondol vissza szívesen?

Tulajdonképpen öröm, ha az ember azt látja, hogy akiket tanított, kint a nagybetűs életben őrzik, használják és szeretik, amit itt hallottak először az iskolában. Kollegáimnak szoktam mondani: nem elsősorban az minősíti munkánkat, hogy a tanulmányi versenyeken hogyan szerepelünk, nem is az, hogy öregdiákjaink azt mondják, milyen jó volt itt, hanem ha a feleségeik azt mondják, milyen jó, hogy a férjem idejárt. Kedves emlékem, mikor egy tanítványom, aki gazdasági csúcsvezető lett, így emlékezett vissza: „Soha nem lettem volna az a szakember, aki lettem, ha nem tanulom meg a kirándulásokon, hogy reggel még nem tudjuk pontosan, mi fog még velünk történni, és hogy az eső nem mossa el feltétlenül a jókedvünk.” Ő otthon egy aggódó légkört tapasztalt, itt egy nem léhát, de a kiszámíthatatlanra is számítót. Ettől megzsendült benne valami.

Milyen biztatót lehetne mondani annak, aki most készül a pedagógusi pályára?

A pedagógusi pálya ma nem jól fizetett, pedig minden társadalmi igyekezet alapjának kellene lennie a tanárok nagyobb megbecsülése. De higgyük el, hogy a nevelő a személyével nevel, ezért ügyetlen körülmények között is tud mindennapos csodát tenni. Rozoga hajón is lehet fontos szerepe valakinek. Nem kis kihívás a mai világban a gyerekek elé állni, de a személyes jelenlét és annak alakító ereje minden korban élethivatás.

segítsünk rásultakon

 

Mai világba meg kel mutattunk segítünk másik emberen bajba van ép le van hangolódva,

teljesen ,és rossz érzések vannak benne emberbe. ilyenkor mutattassuk meg segítünk bajba,

lévő emberen oda megyünk kezünket felé nyújtsuk , beszélgetünk vele jobban érezze ,magát

ha észre veszi ha nem gyötri magát lelkileg agyon ,de ilyenen is kel segítenünk ,

tanácsokkal ellátni ha hallgat rá ara embere aki oda ment idejét ara töltötte hogy segít ,

neki aki lelkileg le van hangolódva .nagyon figyelni kel ara dolgokra jót mondjunk neki,

és ne bántsuk meg őt. Én segítem 3/4hétig ilyen emberen aki nagyon maga alatt volt.

Elláttam tanácsokkal akkor érezte az ember szeretik és törődnek vele ha bajba van .én,

meg mutattam Irgalmas szamaritánus cselekedett hogy másik emberen segítettem de ő érezte,

is valaki segít bajba van .komolyabb baj nála ott vagyok támasz kép ő remélem észlelni,

fogja de ezt dolgot magába rendet rakni .de én akkor ott vagyok segítek rajta bajba .

van .ne érezze azt emberek senki nem törődik vele ,meg kel mutatni nagy világba ,

embereknek széthozás ami megy világba .meg kel mutatni össze fogni meg segíteni,

másik embert bajba van ellátjuk tanácsokkal .de ez inkább tapasztalat embertől,

kérhetünk segítséget másik nevébe tudjunk segíteni másik emberen .ez szét húzás,

mai világba nagyon megy tévé ezt hajkurássza .azért kel minél több jó szándékú ,

emberek össze fogjunk irgalmasság cselekedett gyakorolni .hogy el repüljön hír,

nagy világba emberek segítenek másikon .és nem tévé uralja országot ,nem kel,

másik emberen segítenünk .igenis kel segítség minden emberen .lássák másokon,

lehet segítenünk .de ez idő kérdés .egy valamit kel embertől csökkenteni tévénézést.

Ahol szét húzás folyik legtöbbször .ezt lejjebb csökkentjük ,máris több idő marad,

emberekre bajba van segítsünk rajtuk .én így csinálom kevesebb televízió nézés de,

tudok segítenem másik emberen bajba van .így idő hiányba van minden ember mert,

el szokott havaz lenni. De időt szakítanunk kel másik emberen bajba van .ne azt mondjuk,

neki ép megy szorzat tévébe ,nem tudok segíteni rajtad .ilyenkor azt kel lépnünk tévé,

nem érdekel megyek segíteni másik emberen .meg mutatom irgalmasság cselekedett,

másik ember felé tudok neki segíteni bajba van én így csinálom legtöbbször .itt,

végeredmény szeretnek engem segítek másikon bajba van .

hol össze fogász magyaroknál néha ?

 

Kicsit mai ünnephez van pár gondolatom amit meg osztok önnőkel .mai világba nagyon,

fontos össze fogjunk és segítsünk ember társainkon elég ha másik ember társunk ha,

bajba van jó gondolatot ,vagy vigasztaló szót mondunk annak embernek ép nagyon ,

rászorul ép vigasztaló szóra . Rengeteg szét húzás van ebe országba ,és nagyon fontos,

összefogás mint Szent István királyunk összefogta magyar népet ne legyen ennyi ,

szét húzás magyar nép közt .nagy világba nem mást hallok legtöbbször itt nagyon ritkán,

van összefogás .azt tudom mondani mi magyarok mutassuk meg országnak ,hogy volt,

régen össze tartó Szent István király aki meg mutatta magyar népnek igenis össze lehet,

fogni és meg lehet segíteni másik embert ha bajba van . Ez is nagyon szép összefogás ,

másik ember iránt .közösségbe is nagyon fontos összefogjunk és segítsünk neki ha valamit,

nem tud ,mi pedig azt feladotthoz jobban értünk ez is összefogás .környezetünk be mindig,

van ember lehet segíteni ,így meg tudja mutatni magyar népnek igenis össze tud fogni,

pár ember tud segíteni magyar ember másik emberen .ha elkezdjük gyakorolni ezt dolgot,

egyre jobban érezni fogják magyar ember ebbe országba igenis van összefogás ,de ehhez,

rengeteget kel tenni magyar népnek , emberek látszódjon van összefogás ebbe országba. Én,

próbáltam egy beteg társamon segíteni ,de nem értem vele célt sajnos ,de meg mutattam,

hogy igenis van összefogás magyar nép közt .de dolgozunk rajta hogy egyszer érezni.

lehessen összefogás magyar népközt is .

az alázat

Egyszer egy Celestino nevű barát elhatározta, hogy remete lesz, mégpedig a metropolis kellős közepén, ahol legnagyobb a szív magánya, s legerősebb a Sátán kísértése. Mert csodálatos a keleti sivatagok, a kőből, homokból és tűző napból való sivatagok ereje, a leggőgösebb ember is rádöbben ott a saját kicsinységére, szembenézve a teremtés mérhetetlenségével s az örökkévalóság szakadékaival; de még hatalmasabb a nagyvárosi pusztaság, a nyüzsgő sokadalom, a sietés, a kerekek, az aszfalt és neonreklámok pusztája, no meg az óráké, melyek mind együtt járnak, egy ütemre, s mind együtt mondják ki, ugyanabban a pillanatban ugyanazt az ítéletet.

Nos, e bús sivatag legkietlenebb pontján élt Celestino atya, az Örökkévalóság imádásának eksztázisában; de mivel híre terjedt bölcsességének, messze földről is fölkereste a sok zaklatott, dúlt lelkű ember, ki tanácsért, ki hogy meggyónjon neki. Isten tudja, hogyan, valami ősrégi teherautóroncsot talált egyszer egy elhagyott kovácsműhely mögött, ennek a szűk s immár teljesen ablaktalan vezetőfülkéjét használta gyóntatószék gyanánt.

Egy szép napon úgy estefelé, minekutána hosszú-hosszú órákon át hallgatta a számtalan bűn többé-kevésbé bűnbánó számbavételét, s épp távozni akart őrkunyhójából, egy sovány, keszeg alak körvonalai bontakoztak ki hirtelen az esti homályból. Alázatos, vezeklő testtartással közeledett a gyónó.

A késői vendég már ott is térdelt az imazsámolyon – csak akkor, az utolsó pillanatban vette észre a remete, hogy pap az illető.

– Mit tehetek érted, papocskám? – kérdezte tőle szokott türelmes, megbocsájtó hangján.

– Gyónni jöttem – szólt amaz, s tüstént belefogott bűnei felsorolásába.

Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.

– Rajta, fiacskám, szedd össze magad. Későre jár, s őszintén szólva kezd hideg is lenni. Térjünk a lényegre!

– Nincs bátorságom, atyám… – hebegte a papocska.

– Mit követhettél el, mondd, mi a csudát? Amúgy igazán rendes fiúnak látszol. Nem hinném, hogy gyilkoltál volna. S a gőg sarával sem igen mocskolhattad be magad.

– Pedig épp erről van szó… – sóhajtotta amaz, alig hallhatóan.

– Gyilkosság?

– Nem. A másik.

– Gőg? Lehetséges volna?

A pap bűnbánóan bólintott.

– Beszélj hát, ki vele, édes lelkem. Noha igencsak nagy volt a mai fogyasztás, nem merült ki teljesen az Úristen kegyelme, azt hiszem, számodra bőségesen elegendő, ami még maradt a raktáron.

Az ifjú pap végre nekiveselkedett:

– Nos halljad, atyám. A dolog igen egyszerű, de irtózatos is egyúttal. Nemrég szenteltek pappá. Alig néhány napja léptem hivatalba, a számomra kijelölt parókián. És hát…

– Ej no, beszélj, fiacskám, mondjad! Ígérem, nem fogom leharapni a fejed.

– És hát… amikor meghallom, hogy „tisztelendő úr”-nak szólítanak… akár hiszi, atyám, akár nem… tudom, nevetségesnek hathat… nos én olyankor boldog vagyok, igen, valami nagy-nagy melegség árad szét a szívemben…

Szó ami szó, igazán nem nagy bűn; a hivők többségének, beleértve a papokat, eszébe se jutna meggyónni. Váratlanul érte így ez a vallomás a remetét is, nem volt rá felkészülve. Szóhoz se jutott egy ideig (ez se fordult még vele elő).

– Hm… hm… értem… nem szép dolog… Ha nem is maga a Sátán az, aki a szívedet melengeti, de kis híja… Szerencse, hogy magadtól rájöttél… S a szégyenkezésed jó jel, remélhetjük, hogy nem esel vissza ebbe a vétekbe… Igazán szomorú volna, ha hagynád, hogy megfertőzze a fiatal lelkedet… Ego te absolvo.

Vagy három-négy esztendő múlva – Celestino atya tökéletesen megfeledkezett közben a fura esetről – újra jelentkezett a pap; gyónni jött megint.

– De hiszen téged láttalak már, ha nem tévedek.

– Nem tévedsz, atyám.

– Mutasd magad… Az ám! Te vagy az, aki… aki élvezte, ha tisztelendő uramozzák. Így van?

– Így – válaszolta a pap, aki ezúttal tán kevésbé látszott papocskának; valamelyest méltóságteljesebb volt az arckifejezése. Különben fiatal volt, meg éppoly sovány is, mint az első alkalommal. És éppúgy fülig pirult.

– Ó, ó… – diagnosztizálta kapásból, s béketűrő mosollyal Celestino – ennyi idő alatt se tudtunk megjavulni?

– Rosszabb a helyzet, rosszabb.

– Ej, ej, végül még megijesztesz. Beszélj hát.

– Nos… – fogott bele irtózatos erőfeszítéssel a pap – sokkal, sokkal rosszabb, mint múltkor… Én… én…

– Bátorság, fiacskám – buzdította Celestino, két tenyere közé fogva a pap kezét. – Lásd, magam is szorongok már, ne kínozz tovább.

– A helyzet a következő: ha megszólít valaki, s azt mondja, „monsignore”, én… én…

– Jólesik, igaz?

– Sajnos.

– Elégtételt érzel, melegséget a szívedben?

– Pontosan.

A remete gyorsan, egy-két szóval elintézte az ügyet. Első alkalommal még meglehetősen érdekesnek látta, afféle különleges esetnek. Most már csöppet sem érdekelte. Szegény hülye lehet ez, gondolta, afféle „szent”, akivel tréfálkoznak az emberek, ugratják. Igazán nem az a fickó, akit váratni kell, hadd sóvárogjon jó sokáig a feloldozás után! – Néhány perc múlva el is küldte, Isten hírével.

Megint eltelt vagy tíz esztendő, a remete ugyancsak vén volt már, amikor a papocska újra jelentkezett. Persze ő is öregedett közben, még soványabb lett, még sápadtabb, a haja őszbe csavarodott. Celestino most meg sem ismerte. De alighogy beszélni kezdett, hangjának színe mégiscsak fölébresztette a szunnyadó emléket.

– Ó, te vagy az a bizonyos „tisztelendő” meg „monsignore”! Vagy tévednék talán? – kérdezte Celestino szokott lefegyverző mosolyával.

– Jó az emlékezőtehetséged, atyám.

– Mennyi idő is telt el azóta?

– Majdnem tíz esztendő.

– És tíz esztendő alatt mit sem változott a helyzet?

– Rosszabbodott, jaj, rosszabbodott.

– Hogyhogy?

– Lásd, atyám… most… valahányszor úgy szólítanak, hogy „kegyelmes uram”, én…

– Nem is kell, hogy folytasd, fiacskám – szólt Celestino birkatürelemmel. – Mindent értek. Ego te absolvo.

Közben ezt gondolta: sajnos az évek múlásával egyre naivabb lesz ez a szegény pap, mind együgyűbb, korlátoltabb; az emberek meg annál nagyobb kedvvel űznek tréfát belőle. Ő pedig, a szerencsétlen, hagyja magát ugratni, még tetszik is neki. Fogadni merek, öt-hat év múlva azzal jön majd gyónni, hogy amikor „eminenciás uramnak” szólítanak, és a többi, és a többi.

Ami pontosan be is következett. Egy évvel előbb, mint várta.

S ismét eltelt – azzal az ijesztő gyorsasággal, amely mindannyiunknak ismerős – jó néhány esztendő. Celestino atya már olyan vén volt, olyan elaggott, hogy reggelenként karjukban vitték a hívek a gyóntatószékig, este meg vissza, az odújába.

El kell-e most mesélnünk, töviről-hegyire, mint jelentkezett újra egy szép napon a papocska? S hogy megöregedett ő is, sápadtabb, szikkadtabb és görnyedtebb volt, mint valaha? S hogy még mindig ugyanaz a lelkifurdalás kínozta? Nem, erre nyilván semmi szükség.

– Szegény, szegény papocskám – üdvözölte őt szeretettel az agg remete -, itt vagy hát megint, hogy meggyónd a régi bűnödet, azt a bizonyos gőgöt?

– A lelkembe látsz, atyám.

– S most mivel hízelegnek neked az emberek? Gondolom, „őszentségé”-nek szólítanak immár.

– Így van, pontosan így – ismerte el a pap, a lehető legszenvedőbb hangon.

– S valahányszor így szólítanak, valamiféle kellemes érzés tölt el, öröm, már-már boldogság?

– Sajnos, sajnos. Meg tud-e vajon bocsájtani nékem az Isten?

Celestino atya csak somolygott magában. Meghatotta ez a kitartó naivság, csökönyös ártatlanság. Egy pillanatra elképzelte a szegény, alázatos, nem túl okos papocska sivár életét valami Isten háta mögötti parókián, a hegyekben, tompaeszű, rosszindulatú emberek között. Szomorú egyhangúságban telnek a napok, hónapok, évszakok, esztendők, ő mind mélabúsabb, környezete pedig mind kegyetlenebb. Monsignore… kegyelmes úr… eminenciás úr… most meg már őszentsége. Gátlástalanul űznek csúfot belőle immár, alpári, otromba tréfálkozásuk nem ismer határt. S lám, ő nem sértődik meg, sőt, a megszólítások, ezek a tündöklő, nagy szavak valamiféle gyermeki boldogsággal töltik el a szívét. Boldogok a lelki szegények, állapította meg magában végül a remete… Ego te absolvo.

Míg egy nap, halálát érezvén közeledni, a vénségesen vén Celestino atya életében először a maga számára kért valamit. Vigyék el Rómába valamiképpen. Mielőtt örökre lehunyja a szemét, szeretné látni, ha csak egy pillanatra is, a Szent Péter bazilikát, a Vatikánt, a Szentatyát.

Megtagadhatták-e a kérését? Hordágyra fektették, s elzarándokoltak vele a kereszténység fővárosába. S mivel Celestino órái immáron meg voltak számlálva, rögtön föl is cipelték a Vatikán lépesőin, s bevitték egy terembe, ahol máz vagy ezer zarándok tartózkodott. Itt lerakták egy sarokba, hadd várjon ő is.

Vár, vár Celestino atya, végre látja, hogy oszlik a tömeg, utat csinál, az óriás terem túlsó végiben kissé hajlott hátú, vékony fehér alak tűnt fel. A Pápa!

Hogy néz ki vajon? Milyen az arca? Celestino atya világéletében vaksi volt, akár a vakondok, s most kimondhatatlan borzalommal állapította meg, hogy otthon felejtette a szemüvegét.

De szerencsére közeledett a fehér alak, egyre nagyobb lett, míg végre ott állt előtte, igen, pontosan az ő hordágya előtt. Celestino megtörölte keze fejével könnyben úszó, rövidlátó szemét, s lassan felült. Ekkor megpillantotta a pápa arcát. És fölismerte.

– Ó, te vagy az, szegény papocskám, szegény, szegény kis papocskám! – kiáltotta az öreg, nem bírván úrrá lenni felindultságán.

S a Vatikán ódon fenséggel átitatott falai közt íme a következő jelenet játszódott le – először a történelemben: a Szentatya s egy Isten tudja, honnan idezarándokolt vénségesen vén, ismeretlen barát, egymás kezét fogva együtt zokogott.

egy hagyomány elveszőbe

 

Mai nap ahol lakok ép búcsú van ebbe településen .de régen ennek hagyománya el mentek,

templomba búcsú Szent Misén részt venni. és úgy volt kedve embernek akkor ki is mehet,

búcsún szétnézni .de ahogy embernek minden pénz számít ,így búcsú kimenetelre is már,

alig akar kimenni úgy vannak emberek ,én szerintem fölöslegesen nem költenek pénzt .

Én azt veszem észre hogy ugye senki nem marad örökre fiatal ember így búcsúba ,

kimenetelre is egyre jobban szűnik meg emberek ,agyából,mert úgy vannak emberek,

azért 1000ft nem fog kiadni hogy szergőzön gyerek neki úgy van ez kicsit drága ,

mulatság ez szergőzész így egyre jobban szűnik meg ez hagyomány emberekbe. és csak,

embereknek részt vesznek ünnepi búcsúi Szent misén ,azzal vége tért embereknek hogy,

ők kimenjenek búcsúba szergőzészre vagy ép kikapcsolódni családakol ,helyette otthon,

van együtt töltik időt. mert nagyon nagyon fontos minden embernek pénze hogy meg,

maradjon. ma ép nézek ki ablakon szemiféle nagy tömeg hogy kimegy búcsúba szét nézni,

helyette otthon töltik időt szerelteivel .egyre jobban érezni én szerintem ki megy ,

az hagyomány elemnek szergőzészre emberek. Pénz kiadás nagyon drága búcsú kimenetelre.

Régi cél lövődé durvulásnak számít én szerintem

elvesőbe önkéntes segítség emberekbe?

 

Múlt héten minden nap együtt voltunk délig azon héten hétfőtől péntekig táborok,

 

szövő ,agyagozás volt egész héten ,de a azon héten inkább szövősé volt legtöbb.

 

Mert agyagozáshoz nem volt nagy érdeklődő pedig agyagozással rengeteget fejlődne,

 

emberi kéz ügyesség ha lenne érdeklődő az iránt agyagozáshoz .milyen szépen mutatna,

 

egy szobába a falon régi tárgy a kerámia tányér , ki emlékezik ara mi volt régen ,egy,

 

nép művészeti agyagedény volt falon ,és mai világba eltűnt sehol nem lehet látni régi,

 

helyeken néha virágot tárolnak benne pedig ő nép művészeti agyagedény lenne pedig,

 

az edény nagyon jól mutatót falon ,de ezeket meg lehetne csinálni ,de van 2ok ennek,

 

hogy kevés alapítványba önkéntes segítség emberekbe ,mert el vannak foglalva magukkal,

 

azzal hogy televíziót bámulom ,mert abba értelmes műsort ami nem igaz ezt én állítom.,

 

Helyette emberek be ütemeznének hogy el megyek helyre ahol keresnek önkénteseket .

 

Alapítványokhoz mindjárt haladósabb lenne dolog .járom utamat ki ontja lelkét ő csak ,

 

otthon mozog mert beteg , még ki jött jobban volt ,mondta nekem hogy ő megy haza,

 

mert megy sorozat ,ami meg int elnémítja emberek gondolat világát hogy Vállajon ,

 

önkéntes dolgokat .szerintem ember aki beteg többet mozogna közegbe fel találná,

 

magát önkéntes dolgokkal . Az ember aki nem annyira beteg ,de neki közösség érdekébe,

 

megy segíteni egy helyre kéne önkéntes segítség mindjárt jobb lenne közérzete annak,

 

embernek nem táplálja azt agyába hogy téve az első ,ez ami nem igaz másokon elmés,

 

segíteni mint önkéntes mindjárt jobban érezed ,magad ,elfelejted mi betegségbe vagy,

 

le köti magát ember munkájával ,én is beteg vagyok ,de nem törődöm azzal betegséggel,

 

mert elfogadnak úgy vagyok .ezzel lehet vállalni önkéntes dolgot mint én tetem jobb,

 

köz érzetem .segítek másokon .múlt héten minden nap egész alapítvány ifjoncok ,úgy,

 

döntöttünk azt szombati össze jövetel maradjon el mindenki ifjonc el volt fáradva.

 

Szülőknek dolguk akadt otthon végre én is tudtam magam piheni egész héten mentem.

 

Hol egyik helyre kelet segítségem hol másikra .

 

 

Önkéntesség

Mai világ pénzmániás, pedig van egy másik világ.
Nem kell hozzá, csak szív és szándék,
s az okozott öröm sokszorozva visszatér.
Mennyi boldog percet adhatunk,
ha nem mindig pénzben gondolkozunk.
Mindegy, ki ad, öreg vagy fiatal,
csillogó szemek köszönnek vissza hálával.
Lehet nagy dolog, de akár apróság,
a szemekben ott tükröződik a jóság.
Magunkból jön az érzés, segíteni máson,
ez az önkéntesség szerte a világon.
Nem tartja markát, nem vár érte semmit,
Minden percben boldogan, örömmel teszi.
Önkéntes feladat, nem más, mint szolgálat,
A legnemesebb cselekedet, mit ember csinálhat,
S kiből szeretet árad, önként segít embertársának.

Az önkéntesség mindenképpen sokszínű tevékenység, amelyet éppen színessége okán nehéz kategóriákba sorolni. Két csoport azonban mégis elkülöníthető egymástól: az új típusú önkéntesség elsősorban tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenység, míg a régi típusba azokat a tevékenységeket soroljuk, amelyek a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthetők.

 

Nemzetközi kutatások adatai szerint a fiatalok tudásszerzésre törekvő önkéntessége növekszik, míg a hagyományos önkéntesek száma csökken.

 

A KSH felméréséből** tudni lehet, hogy az önkéntesek által nyújtott munkának a bevételnövelő aránya a kisebb méretű szervezeteknél a legnagyobb. Az ágazatok között az alábbiakban dolgozó szervezetek foglalkoztatták a legtöbb önkéntest: szabadidő, hobbi (18,5%), sport (12%), szociális ellátás (10,6%), kultúra (10,4), közbiztonságvédelme (8,5%).

 

Érdemes megjegyezni, hogy érezhető elmozdulás van az önkénteskedésre való hajlandóság terén. Ezt támasztják alá a fogadószervezettől kapott visszajelzések és nem utolsó sorban a www.önkéntes.hu honlapon működtetetett önkéntes közvetítő adatbázis látogatottsági adatai.

Miért fontos az Önkéntes Tevékenység?***

 

Az önkéntes tevékenység a társadalmi beilleszkedés és integráció egyik eszköze. Hozzájárul egy összetartó társadalom kialakulásához, a bizalom és szolidaritás kialakításával, illetve a társadalmi tőke megteremtésével.

 

Az önkéntes tevékenység egy lehetőség arra, hogy bármilyen nemzetiségű, vallású, társadalmi-gazdasági hatterű és korú ember hozzájárulhasson a pozitív változáshoz.

 

Az önkéntesek hozzájárulnak az EU politikák, mint például a társadalmi beilleszkedési politika vagy a fejlesztési támogatás, megvalósításához.

 

Az önkéntes tevékenység hathatos eszköze lehet az aktív és felelősségteljes európai állampolgárság megteremtésének, ami az európai ideák és értékek – mint a demokrácia, szolidaritás és részvétel – központi eleme.

 

A megosztott társadalmak kibékítésének és kapcsolatuk helyreállításának forrása.

 

Az önkéntes tevékenységnek köszönhetően az emberek gyakorlatot szereznek a vezetés, kommunikáció és szervezés területén, kiszélesítik ismeretségi körüket, és gyakran ennek köszönhetően jutnak később fizetett munkahelyhez. Az önkéntes munka informális és non-formális tanulási lehetőséget nyújt és ezért az Európai Unió által hirdetett életen át tartó tanulás fontos eszköze.

 

Az önkéntes tevékenység GDP-hez való hozzájárulása a gazdasági érteket és a gazdasági tevékenység egészéből való részesedését tekintve igen jelentős, ezért fontos, hogy megjelenjen a nemzeti statisztikai hivatalok által publikált kimutatásokban.

 

Az önkéntes tevékenység valamint az üzleti világ, a közhivatalok és az önkéntes központok között létrejövő innovatív partnerség egyik módja a vállalatok társadalmi felelősség vállalásának kialakításának.

 

Az önkéntesség fontos szerepet játszik a társadalmi kérdésekre adott válaszok megtalálásában. Az önkéntesek hozzájárulnak a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javulásához, és további szolgáltatásokat és ezen az úton továbbhaladva új munkalehetőségeket hoznak létre.

 

Az önkéntes akciók ezért fontos alkotóelemei az Európai Unió azon stratégiai céljának, hogy a „…világ legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudásalapú gazdasága legyen…” , ahogyan ezt 2000 márciusában az Európai Unió Tanácsának Lisszaboni ülésen a tagállamok elhatározta

 

a középkori idők

Az tűnik elsőként a szemünkbe, hogy míg a magyarországi Európa-értékelés – összehasonlító elemzések, fejlődési modellek, nagy ívű általánosítások segítségével – mindenekelőtt saját helyünket keresi kontinensünkön vagy annak szüntelenül átalakuló történeti régióin belül, Geremek ellenkező irányból, fordított pozícióból kezdi vizsgálódását: Nyugat-Európa helyét keresi a lengyel történeti kutatásban. Nem véletlenül, hiszen saját munkássága is inkább összeurópai témákhoz kötődött: előbb a középkori párizsi kézművesség, majd a szegények, nincstelenek, kirekesztettek középkori és kora újkori történetével foglalkozott sikeres könyveiben.6

Geremek historiográfiai áttekintéséből megtudhatjuk, milyen témákat vizsgáltak, milyen eredményre jutottak a múlt század derekától kezdve, Joachim Lelewel úttörő összefoglalásai óta a középkori egyetemes történet lengyel kutatói. De ami talán ennél is fontosabb, kibontakozik egy olyan összkép, mely megmutatja, hogy az európai történelem és a saját nemzeti múlt vizsgálata nem két – az egyetemi oktatásban is elkülönülő – diszciplínaként kristályosodott ki, mint például nálunk, Magyarországon, hanem egyazon középkori világ elválaszthatatlan és együtt kutatandó két aspektusaként foglalkoztak vele a nagy lengyel gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténészek: a Karoling Európát s azon belül Kelet-Európa születését vizsgáló Marceli Handelsman vagy tanítványa, Oskar Halecki7, a középkor végi gazdaságtörténeti összefüggéseket kutató Marian Malowist, Henryk Samsonowicz és Witold Kula8, a középkori művészettörténet olyan tekintélyei, mint Jan Bialostocki vagy Piotr Skubiszewski, a lengyel és európai vallástörténet kapcsolataival foglalkozó Tadeusz Mannteufel, Aleksander Gieysztor, Stanyslaw Bylina vagy Jerzy Kloczowski9. Összességében meglepő, sőt lenyűgöző a lengyel medievisztika európai témákkal kapcsolatos eredményeinek gazdagsága.

Geremek könyvének második írása az elmúlt évtizedek egyik népszerű kutatási témája, az egyházi elitkultúra és a népi kultúra határvonalán elhelyezkedő példabeszédek esetével szemlélteti, hogy a kultúra terjedésének mechanizmusai hogyan foglalták egységbe a középkori európai kereszténységet. A középkori egyházi folklór sajátosságait gazdagon illusztráló lengyel forrásanyag egyik tanulsága, hogy különösebb kommentár nélkül beláthatóvá teszi: a késő középkorban már egyazon nemzetközi kultúrán nevelkedtek Európa keleti és nyugati felén.

De vajon így is érezték-e? Nemcsak a kutatók utólagos osztályozása erőltet egységet a sokféle etnikum, nyelv, szokás, politikai függőség által megosztott partikularizmusok világára? A kötet harmadik tanulmánya, Az együvé tartozás és a közösség tudata a középkori Európában a leglényegesebb kérdések egyikét teszi fel. Az Európa középkori megszületéséről értekező történeti szintézisek10 mindaddig bizonytalan alapon állnak, amíg meg nem ismerjük, hogyan látták Európát maguk a középkori emberek: Európát mint földrajzi régiót, és Európát mint közös kulturális tradíciót, mint civilizációt. Az európai önértékelés középkori kialakulásának részletes rajza adja Geremek könyvének a gerincét.

Az említésre kerülő témák valójában a középkori Nyugat történetének jól ismert, fontos momentumai: a római örökség kérdése (azon belül Henri Pirenne-nek a Mediterráneummal s az arab hódítás kihatásaival foglalkozó munkái11); az Európát egyesíteni kívánó császárság politikai törekvései (az Alcuin sugallataira hallgató Nagy Károly mint „Európa királya és atyja” – rex et pater Europae); a latin kereszténység, a Christianitas összefogó ereje és expanziója, a hittérítő missziók, zarándoklatok, keresztes hadjáratok. Geremeket olvasva azonban olyan benyomásunk támadhat, hogy nemcsak a közgondolkodásban, hanem még a történetírásban sem tudatosult kellőképpen, mennyire fontos közösségformáló szerepe volt ezeknek a történeti tényezőknek. A keresztes hadjáratoknak például vallási, politikai és kereskedelmi funkcióik mellett alapvető homogenizáló hatásuk volt, melyet a nagy keresztestömegek Európán belüli migrációja váltott ki. A res publica christiana politikus vezetőivel szemben a Szentföld visszahódításának sikertelensége nyomán a 13. századtól kezdve egy sokkal reálisabb elvárás fogalmazódik meg: az Európát kívülről fenyegető tatár, majd török veszély elhárításának felelőssége.

A timor tartarorum kapcsán szorgalmazott összeurópai mozgósítás meglehetősen csekély gyakorlati eredményre vezetett, erről a lengyelek és a magyarok keserű tapasztalatokat gyűjthettek, Európa keletebbi feléről nem is beszélve. S szinte fölösleges hozzátenni, hogy hasonló volt a mérleg az oszmán terjeszkedés idején. Geremek azonban rámutat: talán ezzel a traumával is összefügg, hogy a 14–15. században többet beszéltek Európáról, mint valaha is azt megelőzően. A lengyeleknek és a magyaroknak kulcspozíciójuk sajátos szerepet adott az új, kívülről fenyegetett Európa fogalmának kidolgozásában. Az 1440 körül író lengyel karthauzi barát, Jakub z Paradyza komor, világvégeváró traktátusa, melynek Geremek külön tanulmányt szentel, sajátos földrajzi kategória-rendszerbe illeszti a világot – az európai kereszténységet – fenyegető gonosz erőket. Ekkoriban kezdett terjedni a kereszténység „védőpajzsának” (scutum), illetve „védőfalának” (antemurale) fogalma is, és mindez együtt járt a korábbi keleti identitások újraértékelésével, a szittya és szarmata öntudat, a görög keleti és pravoszláv kereszténység, az Ázsia felé terjeszkedő orosz területek európaiságával vagy nem európaiságával kapcsolatos – azóta is tartó – viták kialakulásával. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy Európa nyugatabbi felén ez volt az az időszak, amikor határozottabb formát kezdett ölteni egy új konszenzus az európai civilizáció tartalmi-közösségi értelmezéséről.

A társadalomtörténész Geremek természetesen nem mulaszt el figyelmeztetni arra, hogy e közösség elsősorban olyan struktúrákra támaszkodott, amelyeket a városok között kiépült gazdasági kapcsolatok, a középkori szerzetesség, lovagság nemzetközi szervezetrendszere vagy akár az udvari társadalom és a politikai reprezentáció új intézményeibe rendeződő arisztokrácia világában figyelhetünk meg. A középkori univerzalitások – a pápaság, a császárság – szétzilálódása idején Európa lett az újabb összefoglaló-rendszerező keret. Róla hallunk az egyházi viták megoldására zsinatokat szervező reformmozgalmaknál. Az európai kereszténység ekkoriban dolgozta ki modern önértékelését: már „különböző szokású nemzetek együttesének” látta magát. Ez a tartalmi gazdagodás áll amögött, hogy a 15. században népszerűvé vált a kontinensekről folytatott földrajzi gondolkodás, erről tanúskodnak Aeneas Sylvius Piccolomini vagy Maciej Miechowita munkái. Európa felkészült Amerika „felfedezésére” és arra, hogy a maga képére formálja a világot.

Geremek csupán a modern Európa-fogalom kialakulásának részletes elemzése után kanyarodik „haza”, „Lengyelország helyéhez a középkori Európa kulturális földrajzában”. A kibontakozó kép jól illeszkedik a könyv korábbi részeiben már biztos kézzel megformált keretekbe. A szláv kultúrák történeti differenciálódásának, belső megosztottságának elemzése, a Német-római Császárság különleges politikai szerepének kiemelése Lengyelország Nyugathoz kapcsolásában, továbbá mindazon kulturális hatások számbavétele, amelyek a hittérítő német papok, a lengyel harcosokkal együtt harcoló-zarándokló német és francia lovagok, a középkori városok német, vallon és zsidó polgárai vagy az itáliai művészek és humanisták révén érték a lengyeleket. E kapcsolatok teremtettek lehetőséget arra, hogy a Piast Lengyelország „latinizálása” hasonló szintézishez vezessen, hasonló tartópillére legyen a kialakuló új Európának, mint annak idején a kelta Gallia romanizálása és később kereszténnyé tétele Nyugaton. (Örömmel ismerhetett volna Geremek e ponton egy hasonló tézist megfogalmazó rokon elmére, ha olvashatta volna Szűcs Jenő Gentilizmus-könyvében a nyugati és a keleti „barbárok” megtérítéséről és latinizálásáról írt sorokat.12)

Érdemes odafigyelnünk, milyen kiegyensúlyozottan állítja Geremek párhuzamba Nyugat- és Kelet-Európa kialakulását, milyen elegánsan mutatja be Lengyelország Európához kapcsolódásának évszázadait. A nemzetközi történetírásban mostanában nagyszabású kezdeményezések vizsgálják újra, kik és hogyan tették Európát azzá, ami (például a Jacques Le Goff által szerkesztett és Magyarországon az Atlantisz Kiadó által kiadott Faire l’Europe – Európa születése című sorozatban Benevolo, Montanari, Mollat du Jourdin, Im Hof, Eco és mások könyvei). De arról kevesen szólnak ilyen világosan, hogy a mai Európa Nyugat és Kelet közös gyermeke.

a történelem

folytatták az emberfeletti harcot, mit Pesten kezdtek. A ránk szabadult vörös tenger, ez a szennyes, borzalmas árvíz elöntéssel fenyegette a Dunántúlt is. Úgy volt már, hogy elvesz az egész Magyarország.
Ha valami lágyszívű parancsnok kezében van Budapest sorsa, akkor Pestet-Budát nem védik és akkor az orosz áradat átrohan a fővároson és legázol minket.
Nem kell tagadni, hogy az árulás miatt hirtelen teret nyert bolsevista hadak ellen a lőszerrel, fegyverrel kellően el nem látott, lelkileg is megbontott honvédség nem tudott volna ellenállni az orosz áradatnak.
Kellett egy szikla, melyen megtorpan az árhullám. Fegyveres, bátor férfiak kellettek, kik halált megvetőn odavetik magukat az áradat elé.

Erdély számos településén megünnepelték kedden a romániai magyarok az 1848-49-es magyar szabadságharc és forradalom évfordulóját, aminek alkalmából  ünnepi műsorokat, egyházi szertartásokat és történelmi vetélkedőket szerveztek.

A központi ünnepség Csíkszeredában zajlott le, de minden erdélyi megyében és a nagyobb településeken is megemlékeztek a szabadságharc hőseiről.

Aradon megkoszorúzták a Szabadság-szobrot, az ünnepi műsor a helyi színházban folytatódott. Nagyváradon a helyi honvédemlékhelynél helyeztek el koszorúkat, majd Petőfi Sándor költő, Szacsvay Imre volt országgyűlési jegyző, valamint Rulikowsky Kázmér lengyel és Nicolae Balcescu román szabadságharcosok szobránál rótta le kegyeletét  a helyi ünneplő tömeg. Nagyszalontán Kossuth Lajos szobránál tartottak ünnepséget, Érmihályfalván pedig egyebek között történelmi vetélkedőt szerveztek iskolásoknak.

A brassói magyarság számára meghirdetett program szerint a helyi színházban került sor ünnepi előadásra. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium diákjai tartottak műsort, majd megkoszorúzták Széchenyi István emléktábláját.     Székelyudvarhelyen a Háromszék Táncegyüttes előadása mellett képzőművészeti kiállítások nyíltak, és táncházat is meghirdettek a szervezők. Gyergyószentmiklóson a Petőfi- és Kossuth-szobrokat koszorúzták meg, Sepsiszentgyörgyön pedig az 1848–49-es honvédemlékműnél tartottak ünnepséget, amely a helyi színház előtt felállított szabadtéri színpadnál folytatódott.

Kolozsváron ökumenikus istentiszteletet tartottak a Szent Mihály templomban, Mátyás király szülőházánál kulturális rendezvények voltak, a Corvinus Pubban pedig “forradalmi kávéház” nyílt meg. A programban a Mária főhadnagy című operaelőadás is szerepelt.

Marosvásárhelyen Bernády György volt polgármester és Petőfi Sándor szobrát, valamint a Székely Vértanúk emlékművét koszorúzták meg a helyi ünneplő magyarok.

Szatmárnémetiben a Petőfi-szobornál tartottak ünnepi megemlékezést, a program a helyi színházban ünnepi műsorral zárult. Zilahon istentisztelet és gálaműsor keretében elevenítették fel a magyarság nemzeti ünnepét. Temesváron a Klapka György-emléktáblát koszorúzták meg, majd Raffay Ernő történész tartott előadást.
Már most neBolyai János portréjam durva erővel, hanem műveltséggel kell igyekeznünk kitűnni, s lehet nem csak elérnünk: hanem el is hagynunk más már rég-óta messze előre rugaszkodott nemzeteket, azoknak dicső példát adván.”
Bolyai János

„ A múlt tudósai között voltak, akik már életükben megdicsőültek, olyanok is, kiket máglyára küldtek, egyeseket csupán csak elhallgattattak. Ez talán a legkegyetlenebb sors, mert lassú halált jelent. A Kárpátok övezte terület meg tudta szülni Bolyai Jánost, de a közönyös, maradi társadalom eszméinek befogadására, megértésére már képtelen volt. Nemhogy helyet biztosított volna számára, a tudományos élet eme tisztes hajlékában, de életében még a neve sem hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia falai között. És mikor jól megkésve, 1868-ban először elhangzott, akkor az külföldi kezdeményezésre történt. Akár mementónak is tekinthetjük ezt a tényt, figyelmeztetőül, saját mai felelősségünkre.”
(Szentágothai János, Bolyai János születésének 175-ik évfordulóján mondott beszédéből)

egy nagy fájdalmam

 

Nagyon nagy bánatom van ,ezt lehet nagyon nehezen fogom ki heverni .jövök haza másik,

 

dolgomat elintézve .föl veszem boltól amit rám bíztak oda nézek útra látok halálra gázolt,

 

macskát mondtam magamba csak ne a mi állatunk legyen elütve amit találtunk tavaly ,

 

bokorba .oda mentem meg állapítottam igenis mi macskánkat gázolták el akit találtuk ,

 

bokorba innentől teljesen össze omlott szívem elkezdtem szómórú lenni rohanok keresem,

 

tesómat ő is szerette azt macskát de ő még nem jött haza . gyorsan rohantam anyámhoz,

 

baj van macskánkat elgázolták halálra kapunktól 100métre nem akarta el hinni ezt hírt,

 

jött meg nézni tényleg igazam van néztük hoznák be jön ép tesóm látja messziről ott,

 

vagyunk elütött macska mellet ő is fel teszi kérdést ugye nem mi macskán de meg nézte,

 

ő is behoztuk néztük menyire el baltázták vele .közösen tesómmal sírni macska mellet mert,

 

szerettük nagyon kicsit bohóckodott , akit tavaly előtte másik macskánkat autó oda ment,

 

el búcsúzott tesztvérétől ,ő is nagyon szerette jól meg voltak ,egyedül marat most már,

 

nagy mázlista macskán mert el hunyt akit tesómmal szeretünk .kénytelen voltam magam,

 

picsit össze szedni el temetni ez mind kettőnknek fájdalmas nap elé-néztünk ,ma is fáj,

 

el vagyunk keseredve hiányzik ,meg hiányozni fog mindig gondolunk-rá ,de meg nyugodni,

 

kis idő után még rosszabb macskánkat tesóm ablak előtt ütötték ,rá nézünk helye borzadunk,

 

sírunk ,de idő el telik meg nyugszunk .nekem annyira ért hír tegnap este nincsen ét vágyam,

 

ettem kel .de nem el felejteni azt macskánkat el ütötték .de szomorú vagyok de idő után meg,

 

nyugszok ,

 

mire figyelj kapcsolatkor

 

Egy fajta fura ismerkedésről halottam mai-napokba valakinek van valakije kapcsolatba van,

 

de ez dolog senkire nem tartozik csak kettőjükre tartozik ők kapcsolatba vannak,de úgy,

 

is kel viselkedni életbe hogy az illetők kapcsolatba vannak együtt .olyan hallatom kapcsolatba,

 

van az illető másikkal ,gondolkozik hogy bele avatkozik 3semély ,hogy szét rontson ,

 

kapcsolatot ,ha nem olyan szemfüles az 2ember kapcsolatba vannak együtt ,lehet közbe,,

 

avatkozik 3madik kinéztem én közösségembe neked egy nőt mert jó pasi vagy szemivel,

 

ne törődj az 3semély elintézi annak embernek nőt ,de nem tudja hogy az ember kapcsolatba,

 

van másikkal .ilyenkor az tud mondani hogy hagyja szórakozzanak az illetővel mert ,

 

legtöbb ember viccessel az illetővel szerez-neki nőt nem ilyenek beledőlni butaságba elég,

 

akkor intézkedni amikor hozná lányt itt van .meg látja akit szerzet humor képen ,közölni,

 

kel vele sajnálja nem az én esetem ,nem érti elmondd neki hogy bocs de én kapcsolatba,

 

vagyok hagyjál engem békén az ember téged ugrasztott ezzel ismerkedéssel .velem volt régen,

 

ilyen szórakoztak szereznek valakit életembe tanács kép mondták téged ugrasztanak ,hidd ,

 

el nekem neked jobb szabadon .ahhoz tartom magam közli a aki viccelt velem tényleg,

 

ugrasztattalak .aki kapcsolatba vannak másikkal maradjon 2jük ügye hogy kin-ne ,

 

szivárogjon, hogy 2jük ügye mindig lesz rossz akaratú emberek. hogy szét bontsák ,kapcsolatokat.

 

De ezt ne engedjék .ördög soha nem alszik várja tudjon cselekedni másik emberbe. Látják,

 

nekem több gondolatom jobb szabadnak lenni ,és nem engedem hogy szabadságomat szét,

 

tiporja ördög ilyennel .ez tanácsolom kapcsolatba lévő embereknek ne engedjék kapcsolatukat

 

szét tiporni .egy kapcsolatot 2embernek nagyon nehéz küzdelmes eredmény kapcsolt legyen

 

2ember közt én ezt tudom .

 

A szeretet tartalmi jegyei

 

Ezek után lássuk a jézusi szeretetfogalom tartalmi jegyeit. Másképpen fogalmazva, mi az a bármi, amit tehet – Jézus tanítása szerint – az, aki szeret.

Aki szeret, szolgálhat. Amikor észreveszi, hogy tanítványai arról disputálnak maguk között, ki a nagyobb közülük, ezt mondja nekik: „Azok, akik a pogányok fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De köztetek nem ez a rend, hanem aki naggyá akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon” A Jézustól tanított kicsiség, utolsóság, alacsonyság és szolga-szerep magatartásának vajmi kevés köze van a keresztény Európa „alázat” fogalmához. Jézus nem tanított öngyalázó hazudozásra. Nem mondotta magát legbutábbnak, legbűnösebbnek. A valóságnak megfelelő ítéletek meghozására buzdított. De magamat helyesen látni, még nem alázat. Az alázat ugyanis nemcsak helyes szemlélet, hanem magatartás is: mégpedig lábmosó szolgálat. Az, amit a családon belül tesznek az édesanyák; amit Sík Sándor akart, aki sarumegoldó templomi tisztelettel ment be órát tartani a III/A-ba; amit, amiket kell tennie Jézusnak és bármely közösségvezetőnek, aki egybe akarja tartani az Ország számára a tanítványokat, azaz szolgál. Aki nem kívánja magának a kiváltságot. A privilégium szó nem található meg a szentírásban, de megtalálható a személyválogatás (proszopolémpszia) elutasítása. Jézus nyelvében pedig az „első-utolsó” szópár utal reá. Az utolsó helyet kell választanunk. Jézusból nem lett se főpap, se helytartó. Tanítványainak példát adott. A lábmosó szolgálatnál azok sem vihetik többre.

Aki a szolgálatot választja élete alapmagatartásának, az kétféle kitüntetett szituációban találhatja magát: olyanokkal találkozik, akik hiányokat szenvednek, vagy olyanokkal, akik bántalmazzák őt. Ebből a két kitüntetett szituációból születik meg a jézusi szeretetfogalom következő két megnyilvánulása. Az első: Aki szeret, az ad. Sőt, osztozik is. A gazdag ifjú hiába ment el Jézushoz megkérdezni, hogyan lehet övé az örök élet. Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Hiába volt a gazdag ifjú rokonszenves Jézusnak, Jézus az ő kedvéért sem engedett a 48-ból: „Add el mindened…” Isten az emberiségnek adta oda a Terra nevű bolygót, nem a szerencsés ügyeseknek, s nem azoknak a „keresztényeknek”, akik kiirtják Amerika őslakosságát, négereket hurcolnak Afrikából az amerikai ültetvényekre, s megteremtik ezzel azt a tőkefelhalmozást, amelynek eredményeként – Prakash budapesti szavai szerint – száz indiai gyerek kerül annyiba, amennyibe egy amerikai. Prakash dühöngött a kairói konferencián, ahol megint csak a terhességet megelőző pirulával akartak segíteni a harmadik világon. A létező szocializmus Európában megbukhatott, de ha meg nem gyógyítjuk azt a nyavalyát, melynek eltüntetésére fogalmazódott meg a Kommunista Kiáltvány, csak harmadik világháborúra és atomhalálra számíthatunk. Nincs mese, mert meghalt Andersen. És nincs mese a gazdag keresztényekről sem, mert Jézus szava kérlelhetetlen: Jaj a gazdagoknak! Ha alamizsnálkodnak, akkor is, mert minden ember az Isten gyereke. S Isten nem lehet rosszabb, mint édesanyám, aki az őszibarack befőttet is egyenlően osztotta szét hetünk között. Osztoznunk kell! Isten telekkönyvileg be nem jegyzett tulajdonosa a Föld összes javainak, az unokáink elől elfogyasztottaknak is. Ha a mi nevünk szerepel is a telekkönyvekben, ez nem jelent egyebet, minthogy Isten tulajdonának sáfárai vagyunk, s az a dolgunk, hogy kiosszuk a kire-kire eső búzarészt. Az erőszakkal létrehozott köztulajdon nem bizonyult megoldásnak. Isten népének, Jézus tanítványainak önkéntes közbirtokossága – ez az, amire vár a történelem, meg annak ura, az Isten.

A második kitüntetett szituáció, amiről szóltam: az, hogy bántanak. Miért bántja az ember az embert? Csak azért, mert meg akarja védeni a kiváltságait, vagy mert kiváltságokat akar szerezni magának. Miért gyilkolja a szomszédban évek óta reménytelenül egy azonos anyanyelvet beszélő, de három különböző tévedhetetlen vallásban felnevelődő embercsoport egymást? Bálványimádók. A kiváltság nevű istent imádják bálványukként. Ubi serbus, ibi Serbia! A Vajdaságban és Koszovóban nem kell autonómia, a horvátországi Krajinában elengedhetetlen! A meglevő tulajdont meg kell védeni, a meg nem levő tulajdont pedig meg kell szerezni. S a legjövedelmezőbb, a „húzó” iparág a fegyvergyártás. A háború miatt ugyan siránkozunk, de a fegyvergyárosok dolgozhatnak, mert piacra találnak. De csak azért, mert mindig akad, aki hajlandó kezébe venni a gyilkos eszközöket, ha más okon nem, hát azért, hogy agyon ne lője mint hazátlan bitangot.

Emberek vagytok, keresztények vagytok, tehát nem lehettek katonák, nem gyilkolhattok! – ez a szöveg nem hangzik el sem a belgrádi pátriárka, sem a zágrábi bíboros, sem a szarajevói nagy imám ajkáról, de még Rómából és Genfből sem. Így aztán egyik kezünkben az evangélium, a másikban a kézigránát. Az etológusok szerint az emberalatti világban a fajon belüli ölés, azaz a gyilkosság ritka kivétel. Isten beprogramozta őket a fajgyilkosság ellen. Az embert nem. Az embernek értelmet adott, s így tudhatjuk: a fajgyilkosság lehetetlenné teszi a faj életét. Elpusztítja magát, s nem éli meg a neki szánt tízmillió esztendőt. Hiába adta? Hiába kaptuk az értelmet? Hiába, ha „ül” Julien Benda 70 éve írott könyve, Az írástudók árulása. Amíg a „gyakorló” katolikusok és nem-katolikusok is kitanulják a tömegmészárlás szakmáját, amíg a Gaudium et Spes álláspontja is csak annyi, hogy meg is lehet tagadni a katonáskodást, de aki nem tagadja meg, az a békét védi, addig bizony még érvényben van az ágostoni tétel: aki szeret, tehet akármit… Lehet katona is, csak arra vigyázzon, hogy amíg beleszúrja a kardot ellenfelébe, ne legyen gyűlölet a szívében. Ezzel szemben áll a jézusi szeretet harmadik tartalmi eleme: Aki szeret, az nem öl.

kevesen jöttünk el meg beszélésre

 

Értesültek arról hogy alapítványukba volt pár hét nem jöttünk össze mert mindenkinek ,

 

dolga volt otthon .ez folyamát én tábor voltam jöttem haza július 27én akkor voltak el szőr,

 

meg beszélni dolgokat de én nem tudtam meg nem elmenni azon napon haza jöttem már,

 

is másik helyemre kelet mennem dolgom volt ott. így másnap értesültem egy hét múlva,

 

lesz össze jövetelünk .ide tervemet alapítványba nem nagyon kezdtem el mert mindig,

 

dolgaim vannak hamarosan nekikelne állnom ha jóváhagyja elnök asszony de nem beszéltük,

 

meg mi idei új dolgom alapítvány felé meg kéne hirdető táblát csinálnom ,meg termeket,

 

rendbe kéne raknom de időm nem rá ,eddig de hamarosan neki kel állnom ha jóváhagyják ,

 

dolgokat ,de egyedül nekem ez nem megy .egymagam nem végezhetek ilyen dolgokat ,azért,

 

vannak bent egy két fiatal ember aki tud dolgozni velem ,és össze tudunk beszélni meg,

 

tudjuk oldani ezeket .de az lehetséges felnőtt segítségem lesznek ,de ezt elnök asszony ,én,

 

döntjük el ki legyen az egyedül nem végezhetek féltenek engem ami nem baj. múlt hét,

 

szombati össze jövetelünk kicsit nagyon kevesen jöttünk el ,telefonálásból ,derült ki ,az,

 

utolsó pillanatokba amikor elnök asszony ,Edina ,Ildi ,én el jöttünk volt kör telefon jöttök,

 

e mert úgy búcsúztak előtte egy héttel amikor én nem voltam .de aki ott volt előtte héten,

 

össze jövetelen úgy köszöntek el .egy hét múlva tálkázunk ,de 3tudtak eljönni többiek,

 

dolguk volt otthon .de aki el jöttek múlt hét szombaton beszélgetünk egy kicsit ,tervünk,

 

az volt meg beszéljük tábort héten kezdődött el de pénteken vége is volt,de jó sikerült ide,

 

tábor kár most nem tudtam velük végig ott lenni ,dolgom volt másik helyen ,de köszönöm,

 

át vállat tőlem azt 3napott elnök asszony ,hogy besegített pedagógusnak ,mint ketten hálásan,

 

köszönjünk ekkora áldozatot vállat fel hét köznap munkáját otthagyta ,családját eljött ,

 

segíteni. köszönjünk elnök asszony türelmét családjának köszönjünk el engedi hozzánk .

 

Hét köznap hét végén pár óra össze jöhetünk meg beszélhetjük dolgokat .múlt hét szombaton,

 

nagyon kevesen voltunk délután fél4ig voltunk mentünk haza.

 

 

idei itthoni tábor 5része

 

Elérkeztünk tábori hetünk utolsó napjához .nekem idén annyira szerencsés voltam hogy,

 

el tudtam menni máshova táborba .ahogy olvasták bejegyzésemet hogy Mátrába töltődtem,

 

el 6napot az is tábor volt ,nagyon jól érzetem magam .másik tábor ami alapítványba volt,

 

az nagyon jó sikerült szerencsére majd nem összes ifjonc ott volt tábori napokba bent ,

 

alapítványba .csak én voltam olyan vagyok is táboron ott meg nem is annyira zsúfolt,

 

hét volt számomra ,de tudja pedagógus elnök asszony ,nekem mindig rohanás éltem,

 

azért is segített elnök asszony-be pedagógusnak ,én el voltam foglalva nagyon amit ,

 

köszönök neki szakított ara időt hogy bent is legyen segítsen pedagógusnak .rengeteg,

 

időt energiát belefektetett elnök asszony hogy alapítványnak jobb legyen még ilyen ,

 

nehéz helyzetekbe ritka ilyen ember aki fáradságát nem nézi intézi alapítvány ügyeket,

 

nekünk jobb dolgunk legyünk amit hálásan köszönjük azt kevés idejét ránk tölti.

 

Elnök asszony ,nekünk jobb legyen fejlődjünk hálásan köszöni az egész alapítvány,

 

csapata .hogy hétköznap is tábor ideje alatt segített nekünk .tábor 5napja péntek,

 

én szokott időbe ott voltam olyan reggel 8óráig egyedül voltam akkor jött meg ,elnök,

 

asszony ,Tomi ,ő hozta szintetizátort meg fogja mutatni milyen éneket gyakorolt be .

 

Közbe pedagógus is meg jött hozta még 3gyerekét táborba .felnőttek kint beszélgetek.

 

Ifjoncok bent focis játékkal játszottak ,ezt focis játékot Ricsi hozta be ,de az alapítvány,

 

ifjoncai nagyon szerették ilyet nézhetek ,bent tábor utolsó napján .új vendég érkezett,

 

új pedagógus aki meg nézet minket .csütörtökön volt fiatal pedagógus aki ő is meg nézet,

 

tegnap minket gyerekével .reménykedünk, hogy 2pedegógus közül aki minket meg látogatott,

 

azoknak kedvük lesz eljönnek hozzánk pedagógusnak ,hozzánk kel segítség mert egy ,

 

pedagógus nem tud 15felé szakadni ,azért jó hogy van olyan pillanatok és szakítok,

 

időt alapítványnak segítek pedagógusnak ,de ez nem mindig megy el vagyok foglalva.

 

9óra elkezdtünk szőni akinek föl volt szövő keret valaki agyagozott ,elnök asszonnyal,

 

Edina ,Lenke folytatták betű kirakodást ,nagyon szeretnek ezzel játszani ,pedagógus Marika,

 

meg nézet minket . 10Órakor délelőtt elmentünk fagyizni ,közösen .meg hallgattuk Tomi,

 

 

Mint gyakorolt hónapok Otta ő szintetizátoron ő el vállalata önként dalolva hogy ,

 

ünnepségeken előfog adni egy 2ének darabot. ő ehhez ért köszönjük neki tábor,

 

ünnepségeken színesíti ünnepségeket nekünk .11órakor délelőtt kicsit ettünk zsíros,

 

vajas kenyeret ,nagyon ízlett mindenkinek .délbe mentünk haza mindenki jól érezte,

 

magát 5napos tábori napokon .tábori bográcsozás nagy meleg idő miatt marat el meg,

 

el voltam foglalva ,de be pótoljuk augusztus 25én ezt bográcsozás tábort ,de egybe,

 

tanév nyitó ünnepség is meg tartjuk .azon napon .

idei itthoni tábor 4 része

 

Sikerül úgy osztani időmet hogy legyek táborba velük ,és azt mondom terveim sikerült,

 

de még nincsen vége tábori napoknak most csütörtöki ,tábori napról számolok be maguknak,

 

hogy tábor első 2órába dolgom volt másik helyemen ,így fel kéretem ,pedagógus Judit,hogy,

 

nyissa ki termet tábor 4napjára ellegeltetett kérésemnek ,ő is elnök asszony tudja nekem,

 

menyi dolgom van de alapítvány tábora szánok időt .mindenki el jött tábor 4napján Ricsi,

 

itt volt velünk megint nem hiányzott humor táborból de avval meg várt engem nekem kezdeni

 

humorizálással. Én délelőtt 10órakor érkeztem meg akkor mindenki javából szőtte szőnyeget.

 

kaptunk szőni való anyagot bútor boltól aki támogatott ezzel minket köszönjünk neki .én

 

érkeztem meg tábor 4napjára 10órakor nagyon vártak engem mindenki szeretettel ,volt

 

vendégünk aki lehet ő is pedagógus kép segíteni nekünk szeptembertől most be nézet ,

 

gyerekével ,be mutatkoztam ,de engem nagyon ismert lettem Turán mindenütt ismernek,

 

engem azért tudnak való-hova helyzeni hogy hívnak engem rám néznek tudják ki vagyok.

 

Be mutatkozás ,után elindultunk fagyizni engem vártak mikor jövök meg tudjunk fagyizni,

 

én nem voltam idén nyáron fagyizni alapítvány ifjoncaival most vártak engem el jutunk .

 

együtt fagyizni csoportosan mentünk oda pedagógus Judit középen ,én mint segítő én végét,

 

olyan élmény volt számomra mint én másik pedagógus lenék de ez mese van tőlem ez ,

 

dolog meg tanultam el lestem mástól pedagógusi dolgot mit hogy csinálni tábor azért,

 

tudok báni ifjoncokkal .meg fagyiztunk de humor fesztivál 100ft bolt mellett voltunk ,

 

fagyizni ,ott ment nagy humor dolog hangzott .olyat mondtam hogy akkor szolt valaki,

 

hogy mennyezet meg repedt ,de nem komolyan történt meg humorosan mondtam ,mindenki,

 

vette lapot. 11óra ott voltunk tábor helyünkön alapítványba ,meg esegetünk zsíros ,máj-krémes ,

 

vajas kenyeret ,de itt humor meg Ricsi nézzétek hogy én milyen erős vagyok bontó nélkül,

 

bontom máj-krémes dobozt csak feltéptem azt gondolta ki .de fel bontva rendesen máj-krémes,

 

doboz kelet humor jó volt megint nézni azt alapítvány helysége megint tele volt ifjonc ,

 

hangokkal ami sokat jelent pár embernek bent .délbe mentünk haza tábor 4napján ,

idei itthoni tábor 3 része

 

Nagyon sok dolgaim ellenében is van olyan be vállalok valamit most azt váltam be hogy,

 

kicsit ott legyek tábori-napokba részt vegyek benne kis akadállyal hogy pár órákat tudok,

 

részt venni táborba de ez is valami ennek is ürülni lehet ennyit időm is van alapítvány,

 

számára .hogy el vagyok havazva dolgokkal így az találtuk ki elnök asszonnyal ,ő is be,

 

segít azzal hogy néha tábor ideje alatt ő is segít,pedagógusnak táborba .most tábor 3napjával,

 

jelentkezem én megint korában érkeztem meg így olyan 10percet egyedül voltam ,

 

szerda reggel 8órakor meg jött pedagógus Judit ,elnök asszony ,közbe meg érkezetek ifjoncok,

 

jót beszélgetünk kicsit hogy hol vannak fagylaltozok ,mert tábor ideje alatt minden nap,

 

fagyizni fognak ifjoncok, mondták 100ft mellet Turán van jó fagylaltozó ,ott jártunk egyszer,

 

amikor kondizni voltunk beugrott mindenkinek ez .fél9kor délelőtt alapítványba ,be látogatott,

 

hosszú idők után Ricsi ő neki nagyon meg örültünk ennek ő is velünk van tábori-napokba ,

 

neki rengeteg humor bobon csokor van tarszájába ,ez akkor szokott előjönni humor tőle ha

 

valaki kezdeményez kicsi humort ,abba én vagyok kezdeményező legtöbbször ,ennek humoros

 

dolgoknak ,illik kicsi humor ,ne számurúan bús lakódjunk tábori-napokba. Így Ricsi mart,

 

azon napon végig velünk mart .10órakor elmentek fagylaltozni mindenki még elnök asszony,

 

is,vissza jöttünk folytatták szövést ,betű kirakást ez leneke ,Edinának tetszett ,ma tábor 3,

 

napján hiányzott Bagó Zoli akinek most rengeteg papír munkája miatt nem tud velünk ,

 

táborozni ,ő ezt dolgot vállalta tábor helyet. Erzsike se tudott velünk lenni mert nem volt,

 

kedve tábor 3napján részt venni sok dolga .délbe mentünk haza ép délután tárgyaltam,

 

elnök asszonnyal ő jönne holnap is de mondtam neki én jövök kicsit később holnap ,

 

akkor találtuk ki sok dolgom de be tudok ugrani holnap ,akkor elnök asszony nem jön,

 

de hogy tábor utolsó napján sok dolgom nem tudok ott lenni akkor találtuk ki elnök,

 

asszony el vállalata tábor utolsó napját hogy segít pedagógusnak, így mondhatnák tábori-napba,

 

se volt főnök elnök-nélkül tábor mindig akadt pedagógus mellé nagy főnök is így meg,

 

tudok oldani tábor napokat .

idei itthoni tábor 2része

 

Nagyon jó sikerült hétfőn elkezdőt tábor mindenki jó érezte magát .tegnap folytattuk ,

 

tábor 2napjával amikor nem volt segítő ember pedagógusnak ,mert elnök asszony ,azért,

 

jött be első nap nekem rengeteg dolgom másik helyen így ő is segített pedagógusnak ,ez,

 

tegnap elnöknek asszonynak nem jött össze mert otthon volt dolga így pedagógus nyitotta,

 

tábora ki termet meg várta hogy jöjjenek ifjoncok ,Laci ,Horváth Zoli ,Zsanett , Edina,

 

Lenke ,Tomi ,Fecó ,Erzsike ,Dávid. Neki álltak közösen szőni szövő kereten kis szövő,

 

keretek üzemelt 4db annyian szőttek .közbe elmentünk fagyizóba el fogyasztani egy,

 

fagylaltot ki mit szeret olyat evet ,engem hívott pedagógus de én ép le volt halkítva,

 

telefonom ép olyan helyen voltam nem illik telefonálni ,így én kimaradtam fagylaltozásból.

 

Én délelőtt 10óra érkeztem meg ahogy meg mondtam pedagógusnak én akkora tudok,

 

jönni dolgom pontosan érkeztem meg akkor folyt tábor 2napja javából ,be köszönök ,

 

elvoltam káprázva hogy televolt terem tábor 2napján ép el fértünk ,abba terembe ahol,

 

foglalkozások szoktak lenni ,így gondolkoznom kelet hogy legyen tovább kicsi az terem,

 

vagy módosítok asztal rendbe legyen nagyobb helyünk ,mondta Zsanett ,ő úgy szeretné ,

 

asztalokat ahogy iskolába volt ,de én nem emlékeztem ere kértem segítségét mondta,

 

segíteni fog .utána én meg érkeztem rögtön meg kérdeztem hova kel segítségem mondja,

 

pedagógus menjek Lacikához anyagot vagdosni ,Lenke ,Edina betűs játékkal ,játszottak.

 

Délelőtt 11órakor neki álltunk enni azon gondolkoztam konyha televolt mindenki ott,

 

alig fértünk el de móka mesterek jelen voltak táborba konyha kicsit hangos volt át kel,

 

rendeznem azt is csak konyhává ,bent fogunk étkezni kicsi konyha van nagy terem amit,

 

át fogok alakítani foglalkoztató képen ,ott ahol most vagyunk az lenne elő tér ott étkeznék,

 

kicsi konyha de ezt át kel gondolnom dolgokat hogy-legyen étkezés foglalkoztatások.

 

Megint jó sikerült tábor 2napja ,minden nap várt valami meg lepetés engem ,2napon,

 

együtt volt csapat .holnap mi-lesz azt nem meg mondani ,sajnos Bagó Zolinak rengeteg,

 

papír munkája idén nyáron ő lehet kimard tábori napokból .nem lenne ennyi munkám,

 

én kivetem volna pihenőt megint mint 2hétel ezelőtt de ez most nem jött össze rengeteg,

 

teendői vannak így tudtam meg oldani táborba vagyok segítek másokon máshol,

 

amíg nálunk tábor megy ,

 

idei itthoni tábor 1része

 

Ép hogy én kipihentem az egy hetes tábort ahova el ment kikapcsolódás képen rá egy,

 

nap-múlva közli a közösségi oldalon beszéltem elnök asszonnyal hogy indul itthoni tábor,

 

alapítványukba .de én elején meg mondtam nem tudok itt lenni mert rengeteg dolgom,

 

nem hiték senki igen sok dolgom ,de mint főnök meg bízót én nem tehetem azt teljesen,

 

ki törlöm agyamból azt itthoni táboron nem veszek részt ahol együtt alapítvány gyerekek,

 

tavaly kételkedtem milyen az tábor itthon vagyunk alapítványba végezzük szövőst,

 

agyagozást .ma már meg értetem valahogy ezt dolgot el képzeltem hogy működik ez ,

 

dolog ,ez olyan aki sehova nem tud elmenni táborozni ,mert valamilyen akadályok,

 

vannak ez tábor nálunk sok helyen működik helyi táborok ki kapcsolódás kép gyerekeknek,

 

érezzék ők is táborba vannak így tudtam fel fogni most már .itthoni tábor utolsó napjaiba

 

egy-merő rendetlenség volt bent és közölte vezető ne hogy én meg csináljam rendezkedést,

 

bent mert akkor én kikapok, de én nem vérű ember hogy meg tűröm azt tábor indulása ellőt,

 

rend illik lenni én így gondolkoztam addig végeztem otthoni dolgomat vasárnap délután fogtam,

 

magam aznap este 6órakor neki álltam emelés-nélkül át rendezni tábora dolgokat ,padokat,

 

ki hordani ez munkálatok fel mosással együtt ahogy táborba illik rend legyen, ezzel dolgokkal,

 

vasárnap este 8kor végzetem vele .másnap jöttünkbe indul tábor én nekem sikerült elsőnek,

 

bejöni kertbe kis munkálatok azt össze szedtem ki raktam szemétbe ,hétfőn reggel 8óra meg,

 

érkezettek alapítvány ifjoncai szülőkel együtt beszélgetek amíg pedagógus Judit meg nem,

 

jött neki vágtunk meg beszélni hogy fog működni tábor ügy fel merült hogy legyen szép,

 

is benne bográcsozás de 2dolog miatt nem lehet létrehozni idei táborba nagy meleg miatt,

 

meg tűz tilalom van ezt figyelembe vettük idén itthoni táborba nem lesz bográcsozás ezek.,

 

okok miatt másokra raktuk át amikor nem lesznek ilyen dolgok .meleg tűz tilómtól fel lesz.

 

mentve ország .elnök asszony be látogatott észre vette hogy én nem bírtam erőmmel neki.

 

álltam rendezkedni bent de nem kaptam ki .tovább folytatódott meg beszélés 10órig kb neki.

 

álltunk táborba szőni mindenki hogy mart szülő meg elnök asszony segíteni pedagógus.

 

Juditnak elnök asszony 2ifjoncal kint vágták anyagot konyhába többiek bent végzeték.

 

szövést ,játszottak manó élő világgal .meg tárgyaltuk azt lehet főzni fogunk táborba.

 

de ez nem működik idén nyáron helyette otthonról hozzunk hideg élemet mint zsíros.

 

vajas kenyeret fogunk enni tábori napokba .tábor 5napig tart minden nap délig vagyunk .

 

mert mindenkinek dolga van otthoni tenni valói vannak .

A világra jöttem.

Lettem. Nemzettek. Keletkeztem. Növekedtem. Megszülettem. Az anyakönyvbe bevezettettem. Öregedtem.

Megmozdultam. Testem tagjait mozdítottam. A testemet mozdítottam. Egy helyben mozogtam. A helyemről elmozdultam. Egyik helyről a másikra mozdultam. Mozognom kellett. Mozdulni tudtam.

A számat mozdítottam. Érzékelni kezdtem. Észrevétettem magam. Üvöltöttem. Beszéltem. Zajokat hallottam. Zajokat egymástól megkülönböztettem. Zajokat keltettem. Hangokat hallattam. Neszeket keltettem. Zajokat, hangokat és neszeket hallatni tudtam. Beszélni tudtam. Kiáltani tudtam. Hallgatni tudtam.

Láttam. Láttam, amit már láttam. Öntudatra keltem. Felismertem, amit már láttam. Újra felismertem, amit viszontláttam. Érzékeltem. Amit érzékeltem, újra érzékeltem. Öntudatra keltem. Újra érzékeltem, amit egyszer már felismertem.

Néztem. A tárgyakat néztem. A megmutatott tárgyakat néztem. A mutatott tárgyakra mutattam. A megmutatott tárgyak nevét megtanultam. A megmutatott tárgyak nevét megneveztem. A megmutathatatlan tárgyak nevét megtanultam. Tanultam. Megtanultam. A megtanult neveket megjegyeztem. Megnevezett alakokat láttam. Hasonló alakokat ugyanolyan néven neveztem. Egymáshoz nem hasonló alakok közti különbséget megjegyeztem. Távollevő alakokat megneveztem. Távollevő alakoktól félni megtanultam. Távollevő alakok után vágyakozni megtanultam. Megtanultam a szót, hogy “vágy” és “félelem”.

Tanultam. A szavakat tanultam. Az igeidőket tanultam. A van és volt közti különbséget megtanultam. A főneveket megtanultam. Az egyes szám és a többes szám közti különbséget megtanultam. A határozószókat tanultam. Az itt és az ott közti különbséget megtanultam. A mutató névmásokat tanultam. Az ez és az az közti különbséget megtanultam. A mellékneveket tanultam. A jó és a rossz közti különbséget megtanultam. A birtokos névmásokat tanultam. Az enyém és a tiéd közti különbséget megtanultam. Szókincsemben gyarapodtam.

Mondatok tárgya lettem. Mondatok bővítménye lettem. Főmondatok és mellékmondatok tárgya és bővítménye lettem. Szájmozgás lettem. Betűk egymás utáni sorjázása lettem.

A nevemet mondtam. Azt mondtam, én. Négykézláb másztam. Szaladtam. Valami felé szaladtam. Cselekvő lettem. A földhöz képest megközelítő derékszögben mentem. Ugrottam. A nehézségi erővel dacoltam. Megtanultam testemet önnön hatalmam alá vetni. Megtanultam magamon erőt venni.

Tudni megtanultam. Tudni tudtam. Akarni tudni tudtam. Két lábamon járni tudtam. Két kezemen járni tudtam. Maradni tudtam. Állva maradni tudtam. Megállni tudtam. Fekve maradni tudtam. Hason csúszni tudtam. Holtnak tettetni magam tudtam. Lélegzetemet visszatartani tudtam. Megölni magamat tudtam. Sercinteni tudtam. Bólintani tudtam. Nemet mondani tudtam. Gesztikulálni tudtam. Kérdezni tudtam. Kérdésekre felelni tudtam. Utánozni tudtam. Példát követni tudtam. Játszani tudtam. Megtenni valamit tudtam. Meg nem tenni valamit tudtam. A tárgyakat elrontani tudtam. Egyik tárgyat a másikkal egybevetni tudtam. Egy tárgyat magamnak elképzelni tudtam. A tárgyakat értékelni tudtam. A tárgyakat szóra bírni tudtam. A tárgyakról beszélni tudtam. A tárgyakra emlékezni tudtam.

Az időben éltem. Gondoltam a kezdetre és a végre. Gondoltam önmagamra. Gondoltam másokra. A természetet levetkeztem. Lettem. Természetellenes lettem. Önnön életem lettem. Rájöttem, hogy én vagyok, nem te. Életemet közölni tudtam. Életemet elhallgatni tudtam.

Valamit akarni akarhattam, valamit nem akarni akarhattam.

Megteremtettem magamat. Aki vagyok, azzá teremtettem. Változtam. Más valakivé változtam. Életemért felelős lettem. A mások életéért is felelős lettem. Életem élet lett a többi élet között. A világot magamévá tettem. Értelmes lettem.

Már nemcsak a természetnek kellett engedelmeskednem. Szabályoknak kellett magam alávetnem. Kellenem kellett. Az emberiség történelmi szabályainak magamat alávetnem kellett. Cselekednem kellett. Tétlennek lennem kellett. Engednem kellett. Szabályokat tanultam. Metaforaként a szabályokra a “sarkalatos szabályokat” tanultam. A magatartás és a gondolatok szabályait tanultam. A külső és a belső szabályokat tanultam. A dolgok és az emberek szabályait tanultam. Általános és egyedi szabályokat tanultam. Az evilág és a túlvilág szabályait tanultam. Levegő, víz, tűz és föld szabályait tanultam. Megtanultam a szabályokat és a kivételeket a szabályok alól. Megtanultam az alapszabályokat és a belőlük levezetett szabályokat. Megtanultam tenni, ahogy kell. Társaságképes lettem.

Lettem – kellenem kellett. Önkezemmel enni képes lettem – önmagamat bemocskolni kerülnöm kellett. A mások szokásait elfogadni képes lettem – önnön rossz szokásaimat kerülnöm kellett. Hideget és meleget egymástól megkülönböztetni képes lettem – a játékot a tűzzel kerülnöm kellett. A jót és a rosszat egymástól megkülönböztetni képes lettem – a játékszabályokat megsérteni kerülnöm kellett. Cselekedeteim jogtalanságát belátni és e belátás szerint cselekedni képes lettem – a gaztetteket kerülnöm kellett. Nemi képességeimmel bánni képes lettem – a nemi képességeimmel való visszaélést kerülnöm kellett.

Minden szabálynak hatálya alá estem. Személyi adataim révén aktalap lettem. Lelkem révén az eredeti bűntől beszennyeztettem. Sorszámom révén a játékosok jegyzékébe bejegyeztettem. Betegségeim révén kartotékba tétettem. Cégem révén cégjegyzékbe vétettem. Különös ismertetőjeleim révén személyleírásom foglya lettem

Nagykorú lettem. Cselekvésképes lettem. Szerződéskötésre alkalmas lettem. Végakaratom kinyilvánítására alkalmas lettem.

Egy bizonyos időponttól fogva bűnöket bírtam elkövetni. Egy másik időponttól fogva ezért törvény előtt felelnem kellett. Egy harmadik időponttól fogva becsületemet elveszthettem. Megint más időponttól fogva valamit tennem vagy nem tennem szerződés által kötelezve lehettem.

Bűnhődés-köteles lettem. Letelepedés-köteles lettem. Kárpótlás-köteles lettem. Adóköteles lettem. Sorköteles lettem. Katonai szolgálat köteles lettem. Iskolaköteles lettem. Oltás-köteles lettem. Gondoskodás-köteles lettem. Fizetésköteles lettem. Vizsgálat-köteles lettem. Oktatásköteles lettem. Tanúságtétel-köteles lettem. Biztosítás-köteles lettem. Igazolványköteles lettem. Jelentkezés-köteles lettem. Eltartás-köteles lettem. Végrehajtás-köteles lettem. Vallomás-köteles lettem.

Meglettem. Felelőssé lettem. Bűnössé lettem. Feloldozható lettem. Az életemért vezekelnem kellett. A múltamért vezekelnem kellett. A múltért – vezekelnem kellett. A korért – vezekelnem kellett. Evilágra ez idő szült meg engem.

A kor melyik követelése ellen vétkeztem én? A gyakorlati ész melyik követelése ellen vétkeztem én? Melyik titkos paragrafus ellen vétkeztem én? Melyik program ellen vétkeztem én? A világegyetem melyik örök törvénye ellen vétkeztem én? Az alvilág melyik törvénye ellen vétkeztem én? A tisztesség melyik legprimitívebb szabálya ellen vétkeztem én? Melyik párt irányvonalai ellen vétkeztem én? A színház melyik törvénye ellen vétkeztem én? Melyik elemi érdek ellen vétkeztem én? Melyik “szelíd törvény” ellen vétkeztem én? Melyik ököljog ellen vétkeztem én? A pillanat melyik parancsa ellen vétkeztem én? Melyik életszabály ellen vétkeztem én? A százéves jövendőmondó melyik szabálya ellen vétkeztem én? Melyik szerelmi szabály ellen vétkeztem én? Melyik játékszabály ellen vétkeztem én? A kozmetika melyik szabálya ellen vétkeztem én? A művészet melyik szabálya ellen vétkeztem én? Az erősebbiknek melyik joga ellen vétkeztem én? A kegyelet melyik követelménye ellen vétkeztem én? A törvényenkívüliek melyik törvénye ellen vétkeztem én? A változatosság mely kívánalma ellen vétkeztem én? Az evilág és a túlvilág melyik törvénye ellen vétkeztem én? A helyesírás melyik szabálya ellen vétkeztem én? A múlt milyen parancsa ellen vétkeztem én? A szabadesés melyik törvénye ellen vétkeztem én? Vétkezteme én az egész világ szabályai, tervei, ideái, posztulátumai, alapelvei, etikettje, alapszabályai, általános véleményei és formulái ellen?

Cselekedtem. Mulasztottam. Eltűrtem. Megnyilatkoztam. Megnyilatkoztam a gondolataim által. Megnyilatkoztam önmagam előtt. Megnyilatkoztam önmagam és mások előtt. Megnyilatkoztam a törvények és jó erkölcsök személytelen hatalma előtt. Megnyilatkoztam Isten személyes hatalma előtt.

Megnyilatkoztam mozdulatok által. Megnyilatkoztam cselekedeteim által. Megnyilatkoztam mozdulatlanságom által. Megnyilatkoztam tétlenségem által.

Jelét adtam. Minden megnyilatkozásomban valaminek jelét adtam. Minden megnyilatkozásomban valamely szabály teljesítésének vagy nem teljesítésének jelét adtam.

Megnyilatkoztam úgy, hogy kiköptem. Megnyilatkoztam úgy, hogy fütyültem. Megnyilatkoztam úgy, hogy tapsoltam. Megnyilatkoztam úgy, hogy elvégeztem a szükségletemet. Megnyilatkoztam úgy, hogy elhajítottam használhatatlan és használt tárgyakat. Megnyilatkoztam úgy, hogy eleven lényeket megöltem. Megnyilatkoztam úgy, hogy tárgyakat összetörtem. Megnyilatkoztam úgy, hogy lélegeztem. Megnyilatkoztam úgy, hogy verítéket választottam ki. Megnyilatkoztam úgy, hogy taknyot és könnyet választottam ki.

Köptem. Kiköptem. Célba köptem. Szembeköptem. Köptem a földre, ahol a földre köpni nem illett. Köptem, ahol köpésemmel megsértettem az egészségügyi előírásokat. Emberek arcába köptem, akikre köpni Isten személyes megsértése volt. Tárgyakra köptem, melyekre köpni az emberek személyes megsértése volt. Nem köptem ki azok előtt, akik előtt kiköpni szerencsét hozna. Nem köptem ki nyomorékok előtt. Nem köptem ki jelenésükre váró színészek előtt. Nem használtam a köpőcsészét. Köptem várótermekben. Köptem szél ellenében.

Tapsoltam, ahol tapsolni tilos volt. Fütyültem, amikor fütyülni kívánatos nem volt. Fütyültem és tapsoltam ott és akkor, ahol és amikor fütty és taps kerülendő volt. Nem tapsoltam akkor, amikor a tapsot elvárták. Tapsoltam a cirkuszban egy nehéz trapézmutatvány alatt. Tapsoltam tetszésnyilvánításra alkalmatlan időben.

Eldobtam használhatatlan és használt tárgyakat, ahol tárgyakat eldobni szigorúan tilos volt. Odatettem tárgyakat, ahová tárgyakat helyezni büntetendő volt. Elraktároztam tárgyakat, ahol tárgyakat elraktározni megvetendő volt. Nem szolgáltattam be tárgyakat, melyeket beszolgáltatni előírt a törvény. Robogó vonat ablakából dobtam ki tárgyakat. A szemetet nem a szemétkosárba dobtam. A szemetet az erdőben hagytam. Égő cigarettát a szénába dobtam. Ellenséges röplapokat be nem szolgáltattam.

Megnyilatkoztam beszéd által. Megnyilatkoztam tárgyak elsajátítása által. Megnyilatkoztam élőlények nemzése által. Megnyilatkoztam tárgyak készítése által. Megnyilatkoztam tekintetem által. Megnyilatkoztam játék által. Megnyilatkoztam lépteim által.

Mentem. Céltalanul mentem. Céltudatosan mentem. Utakon mentem. Mentem utakon, hol mennem tilos volt. Nem mentem utakon, hol mennem előírás volt. Mentem utakon, hol céltalanul mennem bűn volt. Mentem céltudatosan, holott céltalanul kellett volna mennem. Mentem utakon, hol bizonyos cél felé tilos volt mennem. Mentem. Mentem, ha tilos volt mennem és a jó erkölcsökbe ütközött. Mentem passzázsokon át, hol mennem konformizmus volt. Léptem telkekre, hová lépnem szégyen volt. Léptem telkekre, hová igazolvány nélkül lépnem tilos volt. Elhagytam épületeket, melyeket elhagynom a szolidaritás elleni vétek volt. Beléptem épületekbe, hová fedett fővel belépnem illetlenség volt. Területekre léptem, hová lépnem meg nem engedett volt. Államok területére léptem, hová beutaznom tiltva volt. Kiutaztam egy állam területéről, honnan kiutaznom államellenes volt. Abba az irányba hajtottam, amerre hajtanom fegyelmezetlenség volt. Abba az irányba mentem, merre mennem helytelen volt. Oly messze mentem, hogy tovább mennem tanácsos nem volt. Állva maradtam, ha állva maradnom udvariatlanság volt. Emberek jobbján mentem, kiknek jobbján mennem meggondolatlanság volt. Helyekre ültem, hol ülni mások joga volt. Nem mentem tovább, amikor továbbmennem parancsolták. Lassan mentem, ha gyorsan mennem parancsolták. Nem keltem fel, ha felkelnem parancsolták. Lefeküdtem, hova lefeküdnöm tiltva volt. Csődületben megálltam. Megkívánt segélynyújtásnál továbbmentem. A senki földjére léptem. R betűvel végződő hónapokban a földre feküdtem. Sikátorokban lassan mentem, menekülőket így menekültükben akadályoztam. Villamosról menet közben leugrottam. A kupé ajtaját, mielőtt a vonat megállt volna, kinyitottam.

Beszéltem. Fecsegtem. Kimondtam, amit mások gondoltak. Csak azt gondoltam, amit mások már kimondtak. Hangot adtam a közvéleménynek. Meghamisítottam a közvéleményt. Beszéltem,ahol beszélnem kegyetlenség volt. Hangosan beszéltem, ahol hangosan beszélni tapintatlanság volt. Suttogtam, ha kérték, hangosan beszéljek. Hallgattam, amikor a hallgatás szégyen volt. Mint közéleti ember beszéltem, amikor csak mint magánember szólhattam. Emberekkel beszéltem, kikkel beszélni méltatlan volt. Embereket köszöntöttem, kiket köszönteni elvtelen árulás volt. Beszéltem egy nyelven, melyen beszélnem népellenes volt. Dolgokról beszéltem, melyekről beszélnem tapintatlan volt. Elhallgattam, hogy én is tudok egy gaztettről. A holtakról jót nem mondtam. Távollévőkről rosszat mondtam. Beszéltem, holott senki se kérdezett. Szolgálatban levő katonákat szólítottam meg. Menetközben a kocsivezetővel beszélgettem.

Nem törődtem a beszéd szabályaival. Vétettem szavak ellen. A szavakat meggondolatlanul használtam. A világ dolgait vaktában tulajdonságokkal ruháztam fel. A dolgok nevét vaktában a dolgok tulajdonságainak nevével ruháztam fel. A dolgokra ruházott tulajdonságok neve által vaktában néztem a világot. A dolgokat holtnak neveztem. A változatosságot tarkának neveztem. A szomorúságot mélának neveztem. Az őrültséget tisztának neveztem. A szenvedélyt forrónak neveztem. A dühöt elvakultnak neveztem. A végső dolgokat megnevezhetetlennek neveztem. A miliőt igazinak neveztem. A természetet szabadnak neveztem. A rémületet páni rémületnek neveztem. A nevetést felszabadítónak neveztem. A szabadságot nélkülözhetetlennek neveztem. A hűséget közmondásosnak neveztem. A ködöt tejfehérnek neveztem. A felszínt silánynak neveztem. A szigort ótestamentominak neveztem. A bűnöst szegénynek neveztem. A méltóságot veleszületettnek neveztem. A bombát fenyegetőnek neveztem. A tanítást üdvösnek neveztem. A sötétséget áthatolhatatlannak neveztem. Az erkölcsöt hazugnak neveztem. A határokat egybemosódottnak neveztem. A mutatóujjat figyelmeztetőnek neveztem. A gyanakvást termékenynek neveztem. A bizalmat vaknak neveztem. A légkört tárgyilagosnak neveztem. Az ellentmondást gyümölcsözőnek neveztem. A felismerést jövőbemutatónak neveztem. A jószándékot intellektuálisnak neveztem. A tőkét korruptnak neveztem. Az érzést tompának neveztem. A világképet eltorzultnak neveztem. Az ideológiát hamisnak neveztem. A világnézetet elmosódottnak neveztem. A bírálatot építőnek neveztem. A pontosságot tudományosnak neveztem. A bőrt bársonyosnak neveztem. Az eredményeket kézzelfoghatónak neveztem. A beszélgetést hasznosnak neveztem. A dogmát merevnek neveztem. A vitát szükségesnek neveztem. A véleményt szubjektívnak neveztem. A pátoszt üresnek neveztem. A misztikát zavarosnak neveztem. A gondolatokat kiérleletlennek neveztem. A lelkizést öncélúnak neveztem. A monotóniát fárasztónak neveztem. A jelenségeket áttetszőnek neveztem. A létet valónak neveztem. Az igazságot mélynek neveztem. A hazugságot silánynak neveztem. Az életet lüktetőnek neveztem. A pénzt mellékesnek neveztem. A tényeket kézenfekvőnek neveztem. A pillanatot felemelőnek neveztem. A háborút igazságosnak neveztem. A békét elpuhultnak neveztem. A ballasztot holtnak neveztem. Az ellentéteket öszszeegyeztethetetlennek neveztem. A frontokat merevnek neveztem. A világmindenséget összezsugorodottnak neveztem. A havat fehérnek neveztem. A vizet folyékonynak neveztem. A kormot feketének neveztem. A golyóbist gömbölyűnek neveztem. A Valamit biztosnak neveztem. A mértéket beteltnek neveztem.

Eltulajdonítottam tárgyakat. Magaménak és tulajdonomnak szereztem meg tárgyakat. Tárgyakra tettem szert, ahol tárgyakra szert tenni elvek tilalmazták. Tárgyakra tettem szert, holott azokra szert tennem társadalomellenes volt. Tárgyakat magántulajdonommá, holott magántulajdonná tenni őket időszerűtlen volt. Tárgyakat köztulajdonná nyilvánítottam. holott azokat a magántulajdonból kivonni erkölcstelen volt. Tárgyakat óvatlanul kezeltem, melyek óvatosan kezelendők voltak. Tárgyakat érintettem, holott azokat érinteni tisztátalan és bűnös volt. Tárgyat tárgytól elválasztottam, holott azokat egymástól elválasztani tanácsos nem volt. Tárgyakkal szemben nem tartottam be az illendő távolságot, holott azt betartani parancs volt. Tárgyként kezeltem az embereket. Emberként kezeltem az állatokat. Élőlényekkel kerültem kapcsolatba, holott azokkal kapcsolatba kerülni erkölcstelen volt. Tárgyhoz tárgyat érintettem, holott azokat egymással érinteni felesleges volt. Tárgyakkal és élőlényekkel kereskedtem, holott velük kereskedni embertelen volt. Törékeny árut gondatlanul kezeltem. Pozitív pólust a pozitív pólussal kötöttem össze. Külsőleg használandó orvosságokat belsőleg használtam. Kiállított tárgyakat érintettem. A heget féliggyógyult sebekről leszedtem. Lecsüngő áramvezetéket érintettem. Ajánlott leveleket ajánlottan fel nem adtam. Illeték-köteles beadványokat fel nem bélyegeztem. Gyász esetén sötét ruhát nem viseltem. Arcomat a nap ellen krémmel nem védtem. Rabszolgákkal kereskedtem. Ellenőrizetlen hússal kereskedtem. Alkalmatlan cipőkben másztam hegyeket. A gyümölcsöt nem mostam meg. Pestisben elhaltak ruháját nem fertőtlenítettem. A hajszeszt használat előtt nem ráztam fel.

Hallottam és néztem. Megnéztem. Megnéztem tárgyakat, melyeket megnézni szemérmetlen volt. Nem néztem meg tárgyakat, melyeket megnézni kötelességem volt. Nem néztem meg eseményeket, melyeket meg nem nézni nyárspolgáriság volt. Más magatartással néztem meg eseményeket, mint ahogy megnéznem előíratott. Nem fordultam el eseményektől, melyeket megnéznem árulás volt. Visszanéztem, ha viszszanéznem rossz nevelésem bizonyítéka volt. Elfordultam, ha elfordulnom gyávaság volt. Embereket hallgattam meg, kiket meghallgatnom elvtelenség volt. Tiltott területeket néztem meg. Beomlással fenyegető épületeket néztem meg. Nem néztem azokra, kikkel beszéltem. Megnéztem nem javasolt és elutasítandó filmeket. Államellenes közleményeket tömegtájékoztató eszközökön meghallgattam. Belépőjegy nélkül játékokat néztem. Idegen emberekre meredtem. Napszemüveg nélkül meredtem a napba. Nemi aktus közben szememet nyitva tartottam.

Ettem. Többet ettem, mint amennyire éhes voltam. Többet ittam, mint amennyire szomjas voltam. Ételt és italt kebeleztem be. Mind a négy elemet bekebeleztem. Mind a négy elemet be-és kilélegeztem. Ettem, amikor enni féktelenség volt. Lélegeztem, ahogy lélegezni egészségtelen volt. Levegőt lélegeztem be, melyet belélegeznem rangomon aluli volt. Belélegeztem, amikor belélegezni káros volt. Böjti napokon húst ettem. Gázmaszk nélkül lélegeztem. Nyílt utcán ettem. Kipufogó gázt lélegeztem. Kés, villa nélkül ettem. Lélegzetvételre magamnak időt nem engedtem. A szentelt ostyát fogammal ettem. Az orromon át nem lélegeztem.

Játszottam. Hamisan játszottam. A konvenció fennálló szabályaival ellentétes szabályok szerint játszottam. Ott és akkor játszottam, ahol és amikor játszani aszociális és a világról megfeledkezés volt. Játszottam, akikkel játszani becstelenség volt. Játszottam, amivel játszani a szertartás-rendbe ütközött. Nem játszottam ott és akkor, ahol nem játszani udvariatlanság volt. Szabályok szerint játszottam, holott szabályok nélkül játszani lett volna individuális. Önmagammal játszottam, holott másokkal játszani volt az emberiesség parancsolata. Hatalmakkal játszottam, melyekkel játszani arcátlanság volt. A játékot komolyan nem vetem. A játékot túlságosan komolyan vettem. Játszottam a tűzzel. Játszottam a tűzszerszámokkal. Játszottam cinkelt kártyákkal. Játszottam emberélettel. Játszottam vécészagtalanítóval. Játszottam az élettel. Az érzelmekkel játszottam. Önmagamat megjátszottam. Zsetonok nélkül játszottam. A játék idején nem játszottam. A rosszravaló hajlammal játszottam. A gondolatokkal játszottam. Öngyilkossági gondolatokkal játszottam. Vékony jégen játszottam. Idegen grundon játszottam. A nemi szervemmel játszottam. A szavakkal játszottam. Az ujjaimmal játszottam.

Az eredeti bűnnel terhelten jöttem e világra. Természetemnél fogva hajlottam a rosszra. Gonoszságomat már azzal kinyilvánítottam, hogy tejtestvéremre irigy voltam. Egy napig se éltem még, s már bűntől mentes nem voltam. Anyám melle után nyafogva vágyakoztam. Egyedül csak szopni tudtam. Egyedül csak vágyamat csillapítani tudtam. Eszem a világmindenségbe és az önnön természetembe rejtett törvényeket felismerni nem akarta. Gonoszságban fogantattam. Gonoszságban nemzettek. Gonoszságomat szabadjára engedtem, és tárgyakat szétromboltam. Gonoszságomat szabadjára engedtem, és élőlényeket széttiportam. A játékot szerettem, tehát engedetlen voltam. A játékban a győzelmet szerettem. A fantasztikus történetekben a hátam borsódzását szerettem. Embereket istenítettem. A költői semmiségekben a hasznos tudnivalóknál több örömöt leltem. A bakizástól az örök törvényeknél jobban féltem. Csak az ínyem parancsolhatott nekem. Csak az érzékeimben bíztam. Csepp valóságérzéket nem tanúsítottam. Nemcsak a gaztetteket szerettem, hanem elkövetni is szerettem őket. Gonoszat legszívesebben többedmagammal műveltem. A bűntársakat szerettem. A bűnrészességet szerettem. A bűnben a veszélyt szerettem. Az igazságot nem kerestem. A művészetben a magam fájdalmának és a magam iránti részvétnek gyönyörét éreztem. A szemem gyönyörének éltem. A történelem célját fel nem ismertem. Istenről megfeledkeztem. A világról megfeledkeztem. A világot nem eviláginak tekintettem. Az égitesteket is a világhoz számítottam. Elég voltam önmagamnak. Csak a földi dolgokkal törődtem. A szomorúság ellen hideg fürdőt nem vettem. A szenvedély ellen forró fürdőt nem vettem. A testemet céljától megfosztottam. A tényeket tudomásul nem vettem. Fizikai természetemet szellemi természetem alá nem rendeltem. A természetemet megtagadtam. A dolgok természete ellen törtem. Tervszerűtlenül a hatalomra vágytam. Tervszerűtlenül a pénzre vágytam. A pénzzel való bánásmódra magamat nem neveltem. Körülményeimen felül éltem. Körülményeimbe belenyugodni nem tudtam. Életemet önhatalmúlag rendeztem be. Magamon erőt venni nem tudtam. Sehová beilleszkedni nem tudtam. Az örök rendet megzavartam. Hogy a Gonosz csak a Jó távolléte, fel nem ismertem. Hogy a Gonosz szörnyeteg, fel nem ismertem. Bűneimben a halálra születtem. Bűneim egyenlővé tettek a barommal, akit a vágóhídon levágnak, de azt a vasat szaglássza, mellyel levágják. A kezdeteknek ellen nem álltam. Abbahagyni alkalmas időpontban nem tudtam. Faragott képet csináltam a Legfőbb Lényből. A Legfőbb Lényről képet alkotni magamnak nem akartam. A Legfőbb Lény nevét mélyen elhallgattam. Csak a grammatika három személyében hittem. Elhitettem magammal, hogy nincs Legfőbb Lény, nehogy félnem kelljen tőle. Az alkalmat kerestem. A lehetőséget ki nem használtam. A szükségesség szavára nem hallgattam. A véletlennel nem számoltam. A rossz példákból nem tanultam. A múltból nem tanultam. Az erők szabad játékának játékszere lettem. A szabadságot a szabadossággal tévesztettem össze. A becsületességet az önlemeztelenítéssel tévesztettem össze. Az obszcenitást az originalitással tévesztettem össze. Az álmot a valósággal tévesztettem össze. Az életet a klisével tévesztettem össze. A kényszert a szükséges irányítással tévesztettem össze. A szerelmet az ösztönnel tévesztettem össze. Az okot az okozattal tévesztettem össze. A gondolat és a cselekvés egységét figyelembe nem vettem. A dolgokat nem olyannak láttam, amilyenek. A pillanat varázsának adtam át magam. A létet nem mint kölcsönt tekintettem. Szószegő lettem. Szavaimon uralkodni nem tudtam. A világot meg nem tagadtam. A felsőbbségnek nem helyeseltem. Tekintélytisztelővé lettem. Nemi képességeimmel rosszul gazdálkodtam. A gyönyört öncélként hajszoltam. Magamban biztos soha nem voltam. Magam számára kérdőjellé váltam. Az időmet eltékozoltam. Az időmet elaludtam. Az időt feltartóztatni akartam. Az időt meglódítani akartam. Az idővel ellentmondásba kerültem. Öregedni nem akartam. Meghalni nem akartam. A dolgokat magamra hatni nem engedtem. Önmagamnak gátat vetni nem tudtam. Türelmetlen voltam. Várni nem tudtam. A jövőre nem gondoltam. A magam jövőjére nem gondoltam. Egyik percről a másikra éltem. Önfejű voltam. Éltem, mintha egyedül lennék a világon. Neveletlen voltam. Csökönyös voltam. Akaratgyenge voltam. Önmagamon nem munkálkodtam. Munkámmal létfeltételeimet meg nem teremtettem. A szegényekben Isten nem láttam. A rosszat gyökerestül ki nem irtottam. Felelőtlenül gyereket csináltam a világba. Élvezeteimet szociális feltételeimhez nem pászintottam. Kerestem a rossz társaságot. Mindig a központ akartam lenni. Túl sokat voltam egyedül. Túl keveset voltam egyedül. Túlságosan a magam útját jártam. Az értelmét annak, hogy “másik”, fel nem ismertem. A többi ember boldogságát legfőbb célomnak nem tekintettem. Egyéni érdekeimet nem rendeltem alá a közös érdeknek. Vitába nem szálltam. Bölcs tanácsokat semmibe vettem. Jogtalan utasításokra a parancsot meg nem tagadtam. Határaimat fel nem ismertem. A dolgokat nem másokkal való összefüggésükben láttam. A szükségből erényt nem csináltam. Meggyőződésemet váltogattam. Megátalkodott voltam. Magamat az ügy szolgálatába állítani nem tudtam. Amit elértem, azzal megelégedtem. Egyedül csak önmagamat tekintettem. Sugalmazásoknak engedtem. Sem az egyik, sem a másik mellett nem döntöttem. Állást nem foglaltam. Az erők egyensúlyát megzavartam. Az egyetemlegesen elfogadott alapelveket megszegtem. A követelményeknek eleget nem tettem. A kitűzött cél előtt megtorpantam. Magamnak egyetlen mindene én voltam. Friss levegőn igen keveset voltam. Ébredni későn ébredtem. A járdát le nem sepertem. Az ajtókat be nem zártam. A ketrecekhez túl közel merészkedtem. A bejáratot szabadon nem hagytam. A kijáratot szabadon nem hagytam. Kényszerítő ok nélkül a vészféket meghúztam. Kerékpáromat tiltott fal mellé állítottam. Koldultam és házaltam. Az utakat tisztán nem tartottam. A cipőmet le nem töröltem. Vonat ablakából menetközben kihajoltam. Tűzveszélyes helyeken nyílt lángot gyújtottam. Látogatást bejelentés nélkül tettem. Helyemet a rokkantaknak át nem adtam. Égő cigarettával hotelágyba feküdtem. A vízcsapot el nem zártam. Parkok padjain éjszakáztam. Kutyákat póráz nélkül vezettem. Harapós kutyára szájkosarat nem tettem. Botot és ernyőt a ruhatárban le nem adtam. Az árut vásárlás előtt megfogdostam. Tartályokat tartalmuk felhasználása után újra be nem zártam. Tűzveszélyes vécészagtalanítóval nyílt lángba freccsentettem. A kereszteződéseken vörös fénynél mentem át. Az autósztrádákon gyalogoltam. A pályatesten gyalogoltam. A gyalogjárón nem gyalogoltam. A villamosokon előre a kocsiba nem mentem. A fogódzót nem használtam. Míg a vonat az állomásokon állt, a vécét használtam. A személyzet utasításait nem követtem. Tiltott helyeken motorkerékpárokat indítottam. Nem nyomtam meg gombokat. Pályaudvarokon átjártam a vágányokon. Vonatérkezéskor hátrább nem léptem. Liftek teherbíróképességét túlléptem. Az éjszakai nyugalmat zavartam. Tilos helyeken a falra plakátokat ragasztottam. Hol az ajtót húzni kellett, tolni akartam. Hol az ajtót tolni kellett, húzni akartam. Az éjszaka beálltakor az utcán csavarogtam. Parancsolt elsötétítéskor lámpát gyújtottam. Szerencsétlenség esetén nyugalmamat meg nem őriztem. A házból kijárási tilalomkor kimentem. Katasztrófánál helyemen nem maradtam. Először önmagamra gondoltam. Tolongva hagytam el helyiségeket. Illetéktelenül vészjelzőket hoztam működésbe. A vészkijáratot nem vettem igénybe. Tolakodtam. Lábammal dobogtam. Nem törtem be kalapáccsal az ablakot. Az utat elálltam. Jogtalanul ellenálltam. Felhívásra állva nem maradtam. Kezemet fejem fölé nem tartottam. Nem a lábakra céloztam. Felhúzott ravasznál a ravasszal játszottam. Először nem az asszonyokat és gyerekeket mentettem meg. Fuldoklóhoz nem hátulról közeledtem. Kezemet zsebre vágtam. Vigyázzba nem álltam. A szememet bekötni nem engedtem. Fedezéket nem kerestem. könnyű célponttá lettem. Nagyon lassú voltam. Nagyon gyors voltam. Mozogtam. Mozdultam.

Árnyékom mozgását nem tekintettem a föld mozgása bizonyítékának. Hogy féltem a sötétben, nem tekintettem létem bizonyítékának. Halhatatlanságot követelő értelmemet nem tekintettem holtom utáni létem bizonyítékának. Undoromat a jövő iránt nem tekintettem holtom utáni nemlétem bizonyítékának. A csituló fájdalmat nem tekintettem az időmúlás bizonyítékának. Életörömömet nem tekintettem az idő megtorpanása bizonyítékának.

Nem az vagyok, ami voltam. Nem az voltam, amilyennek lennem kellett volna. Nem az lettem, akivé lennem kellett volna. Nem tartottam meg, amit megtartanom kellett volna.

Színházba mentem. Hallottam ezt a darabot. Mondtam ezt a darabot. Írtam ezt a darabot.

Soha többé tenni nem fogom.

elnézést kérek aki tábori bejegyzést várta ma holnap olvashatják itthoni tábor első részét előre köszönöm meg értésüket

egy össze jövetelem kor hiányzás

 

Nem tudtak velem múlt héten kommunikálni velem alapítvány elnöke asszonya így úgy,

 

döntöttek közös elhatározással hogy vége legyen nyári pihenő alapítványba legyenek,

 

össze jövetelek szombaton ként így volt múlt héten szombaton kinyitott elnök asszony,

 

össze jövetelre erről én hiányoztam mert el voltam foglalva más dologgal ,meg ép,

 

akkor érkeztem haza táborból .majd nem mindenki ott volt össze jövetelen múlt héten,

 

meg beszélték héten kedden indulna a szövő ,agyagozó tábor ,ezt is úgy tudtam meg.

 

Beszélgetek szülök elnök asszony kis idő elteltével sikerünk van kapunk kis anyagi ,

 

dolgokat ennek nagyon meg örültek mindenki ennek hírnek .én más nap délután ,

 

beszéltem elnök asszonnyal közösségi oldalon akkor mondta héten kedden ,vagy augusztus,

 

12én lenne szövő agyagozó tábor indul csak idő pontot beszéljétek meg pedagógussal fel,

 

is hívtam hétvégén vasárnap ő közölte hogy tényleg most kedden lesz agyagozó szövő tábor,

 

mert augusztus 12valamelyik szülő utaznak el piheni ,azért lesz héten kedden meg tartva,

 

tábor .erre jön ezen hétfőn jön telefon hogy elmard most kedden tábor mert aki tábort,

 

vezetne szövésbe agyagozásba dolga akadt ,így Augusztus5én hétfőtől indul .ezt jóvá,

 

hagytam nézem alapítványt minden szét pakolva hagyva ahogy tanévzárón hagytuk .

 

közölte akkor velem pakolni kéne de ne csináld meg te egyedül ,ezt is utolsó pi lantokba,

 

közlik rend is legyen de ne csináljam egyedül rendet .de jön tábor hamarosan azt rendbe,

 

kéne tartani ,de hogy minden össze van nem tudom hogy lesz lehet meg egyedül de akkor,

 

lesz pillanati össze kapásom valakivel azt gyorsan el simíthatom ,ha így döntetnék ,

 

holnapi bejezésem itthoni táboról írok .5napon keresztül tartsanak velem .

Egy kudarcot már abszolváltam ez ügyben.

Egy kudarcot már abszolváltam ez ügyben. Kiírtam a könyvből azokat a mondatokat, melyek itt és most „mozogtak”, így létrejött egy tízoldalas jó kis szöveg, jó és olvashatatlan, tehát nem jó. Azt hiszem, két dolog vezetett ide. Részint a szöveg észrevette (kiszasszerolta), hogy csupáncsak másolom őtet, remélvén, hogy minden mást ő automatikusan megold, s erre, fölteszem, rátartiságból meg némi didaktikus célzattal, nem volt hajlandó (jó, jó, csak próbálkoztam, próbáltam ezt az „orcád-verítékével”-projektet kicselezni, megint nem ment, de majd a Tomatenban, ahogy hajdan egyik, akkor grundstufe ájnc gyermekem mondotta), részint a sűrítés elcsellózta a szöveg eredeti ritmusát, amely fontosabbnak mutatkozott, mint azt én gondoltam, mert például így az új hang prédikálósabb, kegyesebb hangvételű lett. Úgyhogy föl, föl új kudarcokra.

Testvéreim, ez az első szava a szövegnek (mely formailag egy húsvéti körlevél), tehát jól kezdődik, magasan, meg is torpanhatnánk rögtön, eltűnődvén, van-e olyan közösség, amely így szólítható meg. Mi volna a legtágasabb halmaz, amelyre ez áll? Mennyire létező erő, energia a testvériségé, egyáltalán mennyire létező forma (emberközi forma)? Már többször többen leírták, hogy a szabadság-egyenlőség-testvériségből hol a szabadság működött az egyenlőség rovására, hol az egyenlőség a szabadságéra, a testvériségről pedig mindig mindenütt viharosan megfeledkeztünk. Nem rossz házi feladat karácsonyra arról gondolkodni (mélázni), hogy ki is volna az én testvérem, kit tekintek testvéremnek.

A megbocsátás nem népszerű téma, folytatja a könyv, említeni is nehéz. Ha mégis, könnyen tekintik az embert naivnak, olyasvalakinek, akinek halvány fogalma sincs az erkölcsi normák hanyatlásáról. Még jó, ha nem gyanúsítják meg azzal, hogy titkon összejátszik azokkal, akiknek politikai érdeke az elhallgattatás. (Ismerős mondat…) Meg hogy ez csak érzékeny vagy hősi lelkek erénye. A pápa és Ali-Agca. Szóval hogy ez kivételes emberek kivételes tette volna. Legföljebb kis dolgokban lehet megbocsátani, ha komolyra fordul, még csak eszünkbe se juthat. Meg hova vezetne, ha furtonfurt megbocsátanánk.

Látszik, nem megbocsátani szinte mindig lehetséges, adja magát. A mulasztással való hibázás mintha egyre aktuálisabb volna. „Rest valék a jóra.” A megbocsátás az emberi társadalomban, olvashatjuk, éppen olyan nélkülözhetetlen, mint az oxigén a levegőben. Dönthetünk, vagy magunk is részesei leszünk a megtorlás őrült láncreakciójának, vagy erőt véve magunkon, elindulunk a megbocsátás útján.

Erőt venni magunkon: ez fontos mozzanat. Aki megbocsát, az egyszersmind úgy dönt, hogy lemond valamiről. Ha azon sopánkodunk, mondja a könyv, hogy „milyen rossz idők járnak”, jusson eszünkbe, hogy az „idők” mi vagyunk, sőt a „bűnös emberek” is mi vagyunk. – Általában ez a másik szokott lenni, a szemét moszkovita bérence. A diktatúra a szív legrejtettebb zugaiba is beszivárog. Hol szivárgás van, ott szivárgás van. De már nincs diktatúra. Csak szivárgás.