Vasárnap, pihenés mise hallgatás. Munka egy kicsit.

Ma, idő felkeltem, elmentem biciklizni, utána haza jöttem, reggel 7 fele.

Ledűltem, egy kicsit de nem aludtam el csak, nyújtózkodtam azt tettem.

Reggel 8ig. Számítógépeztem, fél10ig elmentem, fürdőbe meg mosakodni.

Elmentem, fel öltőzni elindultam templomba, ott részt vettem szent misén.

Meg hallgattam legvégén mise után, volt keresztelési meg beszélés azt is.

Kíváncsiságból meg hallgattam annak, délután fél1kor lett vége haza jöttem.

Átöltöztem kicsit kapáltam, kertbe meg fel, kötöztem szedret, munkát délután.

Fél3ig tetem, bejöttem utána meg, ebédeltem. Azután, anyám lefőzte kávát és,

Meg ittuk. Bementem szobába elolvastam tv be milyen hírek, van utána, ki ültem.

Gépemhez egy, kicsit. És délután fél5kor lementem beszélgetni az Interneten haza.

Jöttem 6orakor, leültem tévét nézni, estig beveszem, gyógyszert meg vacsorázok.

Elmentem tv nézni, aludni.

Pénteki, pakolás internetezés és pihenés

Pénteken, idő felkeltem, elmentem biciklizni, utána haza jöttem, reggel 7 fele.

Intéztem, utána itthoni dolgaimat, fél9 fele, lementem internet helységbe volt.

Valakivel megbeszélni, vallom. Interneten keretül, meg beszéltem, elhúzódott.

11oráig haza jöttem megint, csak benti dolgaimat, tudtam elvégezni nagyon.

Rossz idő volt. Elfáradtam ledőltem, egy kicsit fel ébredtem délután 1ora kor.

Meg ebédeltem, utána lefőztem, délutáni kávénkat, és megittuk, szüleimmel.

Elpakoltam, azt, sok könyvet, eltartott 4ig utána, számítógépeztem itthon fél,

5ig elmentem, fürdőszobába, meg mosakodni, fel ültőztem elindultam hétköz,

Napi misét meg hallgattam, utána beszélgetem valakivel Interneten haza, jöttem.

Meg néztem filmet elmentem lefeküdni aludni.

KI UT HÜTLENSZÉGBÖL

Házastársunk hűtlensége az egyik legsúlyosabb trauma életünk során. Ha minden sebünk ellenére képesek vagyunk rá, hogy feltárjuk és megértsük a hűtlenséghez vezető okokat, érzelmi, jellembeli, és lelki problémákat, akkor a gyógyulás útján járunk, akárhogy is alakul házasságunk sorsa

Van, aki szerint az érett szeretet akkor mutatkozik meg legjobban, mikor a szeretett személy meginog, megbotlik; amikor a hibái, bűnei nyilvánvalóvá válnak. Aki igazán szeret, nem vonja vissza ilyenkor sem a szeretetét, sőt, annál inkább, a másik hibáinak és vétkeinek teljes tudatában szeret, miközben, természetesen egyáltalán nem helyesli azokat.

A hűtlenség hátterében állhat:

— a magány, szomorúság
— az önzés, materializmus
— az erkölcsi elvek hiánya
— a bizalom hiánya
— a házastárs uralkodó természete, tiszteletlensége
— az egyensúly hiánya a házasságban, a barátság és a testi szerelem elhanyagolása
— a munka, a barátok/rokonok, a hobbi/sport, a gyerekek házastársunk elé helyezése
— harag, düh, s a vágy párunk megbüntetésére
— menekülésvágy a felelősség és nehézségek elől
— súlyos bizalmatlanság vagy aggódás
— telhetetlenség
— hűtlen szülő mintájának követése
— a házasság szentségének meg nem értése
— a származási családunkkal kapcsolatos szomorúság, bizalmatlanság vagy harag feldolgozatlansága
— a képtelenség arra, hogy beteljesülésként éljük át az apaságot/anyaságot, és hogy örömmel legyünk párunk és gyerekeink védelmezői
— a hit hiánya
— korábbi hűtlenség

A leggyakrabban elkövetett hibák azután, hogy a hűtlenség napvilágra került:

— ha ragaszkodunk az azonnali különköltözéshez
— ha képtelenek vagyunk a jót is látni vétkes házastársunkban
— ha nem vagyunk hajlandóak szembenézni saját, illetve párunk jellembeli fogyatékosságaival/gyengeségeivel
— ha kizárólag házastársunkat hibáztatjuk a hűtlenségért
— ha nem mérjük fel pontosan, mekkora is a hűtlenség mértéke
— ha nem is próbáljuk megérteni társunkat, és megbocsátani neki
— ha ragaszkodunk a váláshoz
— ha nem vagyunk hajlandóak szembenézni származási családjaink konfliktusaival, problémáival
— ha nem merjük rendre utasítani párunkat a hűtlenségért
— ha nem tudjuk többé szeretni a házasságot, mint hivatásunkat
— ha nem vagyunk hajlandóak szakember segítségét kérni

A hűtlenség áldozataként szenvedő fél súlyos stresszt él át, általában a trauma első hónapjában. Ennek leggyakoribb jelei:

— elszigetelődés-érzés
— irrealitás-érzés
— kábulat-érzés
— az áldozat nem képes felidézni a trauma részleteit
— szomorúság, kétségbeesés
— intenzív harag, dührohamok, gyűlölet, bosszúvágy
— súlyos félelmek
— súlyosan sérült önbecsülés

A gyógyulás négy szakasza

Az első feladat feltárni és megérteni a hűtlenség mértékét és okait. A második, hogy elhatározzuk: fel akarjuk dolgozni a feltárt problémákat. A harmadik lépés, hogy feloldjuk a konfliktusokat és a haragot, újra felépítjük a bizalmat. Az utolsó fázisban elfogadjuk az átélt traumát, és bízunk benne, hogy valami jó származik majd belőle.
Cikkünk folytatásában a négy gyógyulási szakaszt tárgyaljuk részletesen.

ha akor termést rendgyében

A teremtett világban törvények érvényesülnek, ezek a természeti törvények Isten gondolatai. A tudomány kutatja az igazságot, kutatja a törvényeket, kutatja Isten gondolatait. Ha felismerünk és kimondunk egy természeti törvényt, akkor mindig kimondunk két szót is. Kimondjuk azt, hogy “ha” és kimondjuk azt is, hogy “akkor”. Ha vízbe merül egy test, akkor annyit veszít a súlyából amennyi az általa kiszorított víz súlya, és így tovább.
A “ha” szó az okra, a feltétel rendszerre utal, az “akkor” szó pedig az okozatra. Az ok és az okozat törvénye a természetfeletti, erkölcsi világban is működik. Az erkölcsi világ; természetfeletti világ. Az erkölcsi világ természeti törvényeket, természeti erőket von szervezése alá. Ugyanazok a jó természeti törvények működnek egy baráti kézfogásban, mint egy gyűlöletteljes ütésben, csak hát más szervezés alatt. A teremtett világnak nem mindegy milyen hatalom szervezése alatt áll. Az egész természet sóhajtozva várja az Isten fiainak megjelenését.
„Ha …, akkor …” az erkölcsi világ rendjében
A mai evangélium erkölcsi törvénye így hangzik. Ha valaki magát felmagasztalja, akkor megalázzák, és ha valaki magát megalázza, akkor felmagasztalják. Jézus szelíd és alázatos szívű. El tudja fogadtatni magát és tanítását. Akik Őt befogadják azokban naggyá, imádandóvá válik. Ha valaki szelíd és alázatos szívű, akkor attól el tudjuk fogadni, ha hibáinkra figyelmeztet, annak esélye van rá, hogy jobb belátásra bírjon bennünket.
Tanulékony lélek
A meghívott asztaltársaság készségesen fogadja Jézus oktatását, amelyet másnak talán nem tudna megbocsátani. Jézustól el tudjuk fogadni, ha azt mondja; lehet, hogy vallásos vagy, de szomjazol az emberek elismerésére, jobban, mint az Isten elismerésére. Fel akarod magad magasztalni, bánt, ha nem te vagy a középpontban, ha háttérbe szorulsz. Nem bízol az Istenben, nem hagyod rá magad, hogy ő tegyen a helyedre. A kevélység csírái bontakoznak a szívedben. Isten színe látását kockáztatod. Istent csak akkor láthatod meg, ha a szíved tiszta.
Rejtőzködő élet
Jézus azt tanácsolja a házigazdának, hogy olyanokat hívjon vendégségbe, akik nem tudják viszonozni meghívását. A jó tett, amelyik elnyeri jutalmát, többé nem számíthat jutalomra. Őskeresztény korból maradt fenn a szállóige; Tégy jót és örülj neki, ha nem derül ki, hogy te vagy a tettes. Jézus világos evangéliumi tanácsát, hogy őrizkedjünk jótetteink viszonzásától, mintha teljesen sutba dobtuk volna. Mintha az élet minden területén a híres latin szállóige a “do, ut des”; adok, hogy adj, érvényesülne. Jézus evangéliumi tanácsának követése: hitet, bátorságot, és erkölcsi erőt feltételez. Ha le tudjuk győzni hiúságunkat, ha el tudjuk fogadni az utolsó helyet, ha a jutalmazás elől képesek vagyunk elrejtőzni, akkor Isten lesz az, aki felemel és megjutalmaz.

Tegnap,ismét, mozgalmas napnak néztem elébe.

Tegnap, idő felkeltem, elmentem biciklizni, közbe, elintéztem, egy dolgomat, haza,

Jöttem reggel fél7elött utána, neki kezdtem, az itthoni, dolgaimat, elintézni avval.

Végeztem reggel 9orára, utána. Átmentem családsegítőbe, mert, ismét volt 10zák,

Amit át kelet vinnem azt, meg, tetem, ott maradtam, múltkor, amit hoztam haza

Könyveket csak 1dizede, volt. Hogy ott ragadattam többi könyveket is át, néztem.

Haza, hoztam. 12ora után, mert, 5zák könyvet átnéztem rendbe, raktam haza vittem.

Ami kellet, háromnegyed 1kor újra, kerepára, pattantam, fel, mentem pékségbe pék,

Süteményér, haza jöttem, gyorsan, utána, elkellet, mennem, másik kerékpáromat fel,

Fujtani a benzinkúthoz. Haza hoztam, apámmal, kikelet, ugrani, tűzepre, valami után.

Kelet, érdeklődni, meg tettük. Közbe csörög telefonom, itthon vagyok, még nem 30,

Perc otthon, vagyok újra családsegítőbe, mentem újra keletem. Mert egy helyre elkellet.

Vinnem, haza jöttem onnan 3orakor neki, ültem, végre meg ebédelni, utána pihentem.

egy boldogság

Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. Az egyik tele van az alakító művészet fenséges alkotmányaival. Sírboltok, emlékek, áhítat oltárai, remek szobrok, bölcsesség szülte, bánat sugallta sírversek, bölcs mondások. Tudomány és művészet és költői erők gyűjteménye. De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Eszembe se jut, aki fájdalmának vagy hiúságának tömegével, pénzének és a szokásnak súlya alatt ültette oda a műalkotmányokat. Csak az alkotmány köti le a figyelmet. A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében. Aki a virágot ülteti és ápolja a síron: annak keze, szíve és lelke ott van a mellett, aki a sírban nyugszik. S ha már nem dobog a szív, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: megszűnik a virág is. Minek élne tovább? Miért szórná illatát és sugarait? Ha már úgy sincs kinek.

béke gondolat

Azt gondolom, hogy a hazaszeretet ( mert ha jól értem erről lenne itt szó ) nem feltétlenül kinyílvánítás kérdése. Számomra a magyarságom olyan természetes, mint az, hogy élek. Nem kell demonstrálnom semmiféle kitűzővel, kokárdával, ilyen – olyan zászlóval. Szerintem a haza ( Magyarország ) szeretete rendszerfüggetlen. Kormányok jönnek – mennek, de az ország ugyanaz marad. Ötven éves létezésem alatt többször, több okból tettem esküt a hazának hol a védelmére, hol a szolgálatára, és amikor kellett szolgáltam is és védtem is esküimhez híven. Mindíg igyekeztem jogkövetően élni és a magam erejéből boldogulni. Szűkebb közösségünk közéletében különbözö szinteken mind a mai napig részt veszek. Gazdag ugyan nem vagyok és valószinűleg nem is leszek sohasem, elérhetetlen vágyaim és céljaim sincsenek.Nem tudom, hogy ki a zsidó, azt látom, hogy ki a cigány, de egészen egyszerűen nem érdekel. Nem gyűlölöm az árokásókat és barikádépítőket, csak sajnálom őket. Nem gyülölöm és nem is imádom sem az ” öszödi numerakirályt ” sem az igazság bajnokát, a ” felcsúti futtballzsenit

A hazaszeret és amire, egyes emberek fordítják.

Ma arról, szeretnék, elmélkedni, önökkel mi hazaszeretet, valójában, pl. az aki.

Sokkmindet, mindent meg tesz, hazánk, szeretetbe, éljen aki elbukott fronton az,

Is meg akarta tenni, hazánk szeretetbe éljen, de szegényeknek, nem sikerült, mert.

Elhunytak. Mi magyarok, tartsunk, össze, fel éledjed, jen haza szeretet mindanyuikba.

Ami, mos tanába, megy hazánk, be egyes, helyeken, tele irigység, gyűlölet, erkölcstelenség.

Sok helyeken, csak az megy, nem összefogás, hogy, hazánkba újra ébredne, hazaszeretet.

Ez, leginkább. Média, nem, igazi, hazaszeretetről, tanít hanem, elvezeti, embereket, hogyan

Kell, másokkal, együtt leni, ha mégis, bűnre vezetne embertársát, nem igazán veszi észre,

Ember társa, bűnre, csábítót. Vannak emberek, szeretik, mást, bűnre, vinni az nem haza,

Szeretetnek, mondják, mást erkölcstelen, útra vezeti, ő meg fogja párját jó helyen, jársz.

Mondja másik, illető ez hazaszeretet. Tévedés ez nem hazaszeretet ez hazánk erkölcstelensége

Amire sok ember egyetért. Ebe dologba. Én nem értek egyet, Abba se értek együtt házasok.

Éljenek boldogan, ne keressen, másik társat, életébe, hazánkba, nagyon sok sor elő fordul,

Másak él férfi –vagy nő ez hazánk erkölcstelenség felé forduld, ne tartsunk velük, mentsük

Meg hazánkat ettől, cselekménytől. Imádkozunk hazaszeretetér. Béke legyen ne más, uralkodjon.

Tizenkét jó tanács internetező házaspároknak

internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban.
Az amerikai Krafsky házaspár „Facebook és a házasságod” című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat.

Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

• Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében!
Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni! Ha előre megegyezünk, sok nézeteltéréstől és fájdalomtól óvjuk meg magunkat.

• Családi állapotunknál jelöljük be, hogy házas, és hagyjuk is így!
A közösségi oldalak felhasználói egészen másként viszonyulnak ahhoz, aki házas, mint ahhoz, aki nem. Ha házassági problémákkal küzdünk, ne változtassuk állapotunkat bonyolultra, mert ezzel csak nehezítjük a helyzetet!

• Mindig mondjuk el egymásnak, kiket jelölünk ismerősnek, és ki akar minket ismerősnek jelölni!
Az ismerősök sokfélék lehetnek: gyerekkori játszótársak, osztálytársak, jelenlegi munkatársak, a tágabb keresztény és más közösség tagjai. Mindegyiküknek megvan a maga története, amit a házastársunk nem feltétlenül ismer. Beszéljünk egymásnak az ismerőseinkről!

• Mondjuk meg egymásnak a felhasználói nevünket és a jelszavunkat!
Az egymásnak adott életben a bizalom megőrzése szempontjából fontos, hogy mindig áttetszőek legyünk. A belépési adatok megosztása azt jelenti: nyílt lapokkal játszunk. Ez mindkét fél számára érzelmi biztonságot nyújt.

• Frissítéskor hetente legalább egyszer írjunk valamit a házastársunkról is!
A hitvesi kapcsolatot erősíti és védi, ha a közösségi oldalt is felhasználjuk arra, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra a társunk. (Persze túlzásba sem szabad vinni egymás dicséretét, mert másoknak idegesítő lehet)

• Beszélgessünk arról, ami a közösségi oldalon történik!
Ami a közösségi oldalon történik, nem marad a laptopba zárva. Egy-egy félresikerült mondat, váratlan bejegyzés gondolatokat, kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes otthon kettesben elbeszélgetni.

Mit ne tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?

• Ne tegyünk csípős megjegyzéseket a házastársunkra, és ne írjunk róla rosszat!
Ha az oldalon szerepel is a kérdés, hogy mi jár a fejünkben, nem biztos, hogy ez tényleg mindenkit érdekel. Ha egy-egy bejegyzésnél bizonytalanok vagyunk, gondoljunk arra, hogyan fogadná például az anyósunk, a főnökünk, a lelkiatyánk, s csak azután küldjük el!

• Ne jelöljük ismerősnek a régi szerelmeinket, vagy akikkel valaha bizalmas kapcsolatban álltunk!
Az ártatlan „Vajon mi lehet vele” könnyen oda vezet: „Igazán nem akartam, hogy ez történjen”. A régi kapcsolatok felelevenítése fölösleges veszélyt jelent a házasságra nézve. Bizonytalanságot, féltékenységet idézhet elő a házastársban, súrlódást, eltávolodást a hitvestársak között, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen gondolatokat a fejünkben. Ha egy szakítás után két egyedül maradt fél között nem tanácsos a virtuális ismeretség ápolása, mennyivel kevésbé tanácsos akkor, ha házasságban élnek!

• Ne feledkezzünk meg az időről!
Mindenkinek szüksége van a nap folyamán egy kis kikapcsolódásra. A közösségi oldalak jó lehetőséget adnak erre: pihentető az ismerősök, a játékok, a csoportok között keresgélni. A felhasználók átlag napi 12-15 percet töltenek a Facebookon, ami még egészséges napi dózisnak tűnik. Ha azonban az internetes idő kezd a házastársi kapcsolat rovására menni, át kell gondolnunk az időbeosztást, és változtatnunk kell! Állítsuk be az órát 15 percre, és ha letelt, lépjünk ki, és kapcsoljuk ki a számítógépet!

• Ne írjuk ki az üzenőfalra, hogy elutazunk vagy a házastársunk elutazik!
Ez elsősorban biztonsági kérdés. Egy ártatlan bejegyzés, hogy egyikünk távol van, egyúttal jelzi a rossz szándékúaknak, hogy védtelenebb az otthonunk, a családunk. Ennyire jól ismerjük az összes virtuális ismerőst? És az ő ismerőseiket? Egy ismerős válasza – anélkül, hogy tudnánk róla – sok, számunkra ismeretlen emberhez viheti el az üzenetet: „férjem elutazott”.

• Ne cseteljünk ellentétes nemű személyekkel!
A cset kettesben folytatott, élő üzenetváltás, amely a kilépéskor törlődik. Az érzelmi kapcsolatnak három összetevője van: a rejtettség, a kémia és a bizalmas közvetlenség. A csetelés kiváló körülményeket teremt e három összetevő keveredéséhez, ahonnét a dolgok szinte „adják magukat”. Előzzük meg a tragédiát: ne cseteljünk!

• Ne engedjük, hogy a közösségi oldal elvonja a figyelmünket, amikor a házastársunkkal vagyunk!
Nemcsak a frissítés veheti el az időt a házastárstól: az is elvonhatja tőle a figyelmünket, ha valakiről rossz hírt olvastunk. Ügyeljünk rá, hogy együttléteink, a különleges pillanatok internetmentesek legyenek; se számítógép, se mobiltelefon ne zavarja az egymásnak ajándékozott időt!

Segítés másokon, aki jobban rászorulnak

Ma, reggel, egy kicsit fáradtan ébredtem fel tegnap este nagyon késő.

Fejeztük be gyűlést. Így egésznap, fáradtan, kóccsent rá álltam dolgokra.

Reggel 8után lementem, postára befizetem 2cseket haza, jöttem 9ora után.

Átvittem, családsegítőbe 7zsák ruhát, haza jöttem, gyorsan, utána elintéztem.

Itthoni dolgaimat, vissza kelet, mennem családsegítőbe, 11orára ígérte hogy jön.

Oda értem, ágyat kellet, kivinni máshova, aki jóban, rá szorulnak, el is vittük nekik.

Utána haza jöttem 13ora volt akkor, meg ebédeltem, elmentem vissza családsegítőbe.

Mert elraktam, ott 10könyvet azért, visszamentem. Elhoztam haza hozzám, fel raktam.

Könyves, polcra olvasni, fogom, esténkét. Délután fél: 3után lefőztem kávét, megittam.

Anyámmal. 4ora fele kimentem kertbe, folytatni kerti munkát is itthon.

egy élet és szeretet egybe.

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned.

Amikor keresel, a jövő a fontos, a cél a fontos. És amikor nem keresel, nincs más, csak a jelen pillanat. Nincs jövő, ezért nem tudsz halogatni sem – nem mondhatod: “Holnap leszek boldog.
A szerelem mindig MOST történik.

Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom…mi lesz ennek a következménye…
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba…
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó…

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.

A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon. Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik. A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül.

Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek.

Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más. Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.

A közönséges gazdaságtan egészen más: ha odaadsz valamit, azt elveszíted. Ha meg akarsz tartani valamit, nem szabad odaadnod. Gyűjtögess, légy fukar.

Ennek épp az ellenkezője igaz a szeretetre: ha szeretnél belőle, ne légy fukar; máskülönben meg fog halni, áporodottá válik. Egyre csak adj, és friss források támadnak. Friss folyók áramlanak lényedbe. A létezés egésze beléd áramlik, ha feltétel nélkül adsz; ha adásod teljes.

Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.

Egy, zarándoklati napom, egy szép. Mária kegyhelyen

Ma egy kicsit, később keltem fel, megittam reggeli, kávémat szüleimmel utána,

Elmentem, meg mosakodni, fel öltöztem, ünnepi ruhába, elutaztam búcsújáró, helyre.

Meg érkeztem, reggel, fél8után, Máriabesznyöre, ott elehetett, végezni, szent gyónást.

Volt 1 óra hossza, pihenő, 9orakor le kellet jönni, mert Turai zarándokokat, én vezetem,

Be kegy templomba. Engem kértek, meg mint turai vigyem, már keresztet. Oda vezessem

Őket be. Ott mindenki leült székre meg, reggelizet. Délelőtt 10kor ünnepi szent misét hallgatunk.

Mise keretébe. Püspök atya 3diákonust szentelt fel. Mise után ünnepélyes körmeneten.

Vetünk részt, ugyanúgy legelején, mentem, keresztel, csak ott már több kereszt is volt.

Körmentbe. 8zarándok csoport csatlakozott, közénk. Keresztesek vezetékbe hivőket.

Templomba, ott meg áldott. Püspök atya vége volt ünnepi szent misének. Utána leültünk.

Meg ebédeltünk .haza lehetet, meni . evvel, veressel köszönök el aki nem tudott el meni

Ara szép helyre.

A tanyáról jött Tandari Valér
Öreg szülékkel a nagy búcsúra.
A pöttöm szöszke lány most lát először
Világi vásárt és templomi oltárt.
Künn a tanyán csak Isten napja süt
S Isten szegénye őrzi a libát.
Egy léggömböt vett az egész rokonság
A kis Valérnak, szép piros szinűt,
Mely ott lebeg a szöszke fej fölött.
A vén templomba is bevitte persze
Az új jószágot a boldog gyerek
S amíg ő némán, tátott szájjal ámult
A túlvilági tündöklő csodákra,
Az arany és ezüst barokk mennyország
Szentjeire és angyalaira
S amíg hallgatta repeső szívével
A magasságok orgonaszavát,
A búcsúfia léggömb hirtelen csak
Elszállt kezéből és repült vígan,
Pirosan, mint az élet és öröm
A mennyezet felé, hol régi mester
Remekén hódolnak három királyok
A betlehemi gyermek jászolánál.
Öreg szülék és Tandari Valér
Ijedten látták szállani a gömböt.
– Istentelen! – csattant föl egy mogorva
Templompribék. Vörös! – zúgott a másik.
Valér szepegve és szipogva állott
És kicsi szíve riadót dobolt.
A piros üdvözlet pedig mosolygón
Suhant, suhant a hívő nyáj fölött
S a kis Jézuska ölében pihent meg.
A kis Jézuska áldást adva nézte
És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb
Ez áldozat, mint arany, mirrha, tömjén
És szinte mintha szólott volna ajka:
– Ne félj, kis hívem, Tandari Valér!

Egy, napom tele pihenéssel, beszélgetéssel, másokkal. Az Interneten

Csütörtökön reggeli, körutam meg volt, haza, jöttem, összepakoltam, dolgaimat.

Utána lementem, az internet helységbe, egy 2ora hosszát beszélgetni másokkal.

Amíg ,beszélgetem addig bejött valaki ,de nem tudtam segíteni, mert csak.

Egy gépünk jó. Gyorsan kiment én folytattam csevegést mással egészen délelött11,

Ig. Utána haza jöttem 12kor lepihentem, és felkeltem megittam kávémat délután, 1kor.

Magamhoz, tértem kelet 5perc. kaptam üzentet telefonra, jössz csevegni fel 2re igent.

Mondtam, csevegtem vele 1ora, hosszát haza menetem, tovább is pihenéssel, folytattam.

Napomat. Délután 6elött pár perel, ismét lementem net helységbe, meg nézni, leveleimet.

Bementem, templomba meg hallgatni, egy hétköznapi misét. Utána megint beugrottam.

Az internet helységbe fél órát csevegni, és haza jöttem este fél 9kor vacsorázni, tv néztem.

10ora fele pedig elaludtam.

egy szakitonap aki azt képzselete egy nö belém szerelmes tévedet

El, mesélek valamit  ,képzeljék el volt nö életébe nem ,látot engem közel 600killo méter volt ,de mindig beszélt,

velem ,többször meg  mondtam  nem akarlak  meg ismerni barátkozni ,van férjed de ő mondata ott hagya  válnak.

férjétöl, engem  szeretne meg ismerni be le vágtunk ,de alig ismert már szerelmes lett belém .szikerült 4gyére,

meg érteni vele  nem szeretem soha feljcsen el de alig  tudta  fel fogni észel . de  elfelytetem vele szerelmes .
belém rossz sms  el alig birta  fel fogni hogy vége enek .mert minden embernek fáj szakitás  evvel versel .

küldöm minden szakito embernek .

Mosolyogva felelek,

Igen még fáj nekem.

Mosolyogva lépkedek,

Míg átsírok éjjeleket.

Emlékszem arcodra,

Mikor elhagytál.

Emlékszem szavadra,

Miből unot hang szállt.

Kínoz a magány,

Mégis mosolyogva kelek.

Mi ez a halvány,

Édes álom?

Kérdik ugyan minek mosolygok,

Erre én mást nem mondok,

Csak azt,hogy azért szoktam nevetni,

Mert volt szerencsém Vele lenni.

Egy kisideig boldog voltam,

S erre emlékszem majd holtan.

De sajna eszembe jut majd,

A szakítás pillanata.

Sírtam,zokogtam, ömlött a könnyem,

De most már mosolygok.

Tovább mentem,nem könnyen,

Tudom így lehetek nélküled boldog.

Mosolyogva mondtad,

Hát akkor szia.

Zokogva mondtam,

Mi miatt?

Most én mondom mosolyogva,

Mikor látlak:hát szia.

Zavartan nézel,azt hiszed,

Szívem már nem szeret.

Mosolyogva lépdelek,

Közben reménykedem,

Hogy ne lásd szenvedésem.

Ne lásd,hogy megszakad a szívem.

Ne lásd,hogy mosolyogva szenvedem.

Ne lásd mennyire szeretlek.

Egy, szerdai napom tanulással, mint gyerekeknek.

Szerdán időbe felkeltem, megittam egy magam kávét fel, öltöztem útra.

Keltem, de hamar visszajöttem. Látom gyerekek útra kelnek neki, kezdtek.

Megint iskolába járni, én nagyon szeretem, iskolát, mert sokat lehetet tanulni.

Amikor gimnazista voltam, akkor nekem kelet cipelnem nehéz táskát ugyanúgy.

Mint gyerekek. Most tanába én is elég sokat tanulok, mint gyerekek én. Szerdán.

Délelőtt 10kor a telefonálás roll tanultúnk hogy kell fel venni el, köszöni, aki fel

Veszi telefont ez délutánig eltartott nekem. Én gyerekeknek kívánok jó jegyeket.

Evvel versel, kívánok mindenkinek jó tanulást.

Tanuld meg a víztől követni utadat,

Tanuld meg a tűztől: mindenből hamu marad.

Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,

Tanulj a sziklától megállni helyeden.

Tanulj a naptól, mely nyugovóra tér.

Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:

Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:

Hogyan kell szépen élni és halni meg.

Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,

Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.

Tanuld meg lángtól elégetni szennyed,

Tanuld a folyótól: utadtól ne térj el.

Tanulj az árnyéktól alázatos lenni.

Tanulj meg a naptól szüntelen haladni.

Tanuld a négy évszaktól ismerni az időt.

Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.

Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.

Tanuld el a holdtól, hogy semmitől ne félj.

Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,

Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.

Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,

Tanulj a kismadártól: szabadon repülgess.

Tanulj a báránytól, légy szelíd, mint ő,

Mindentől tanuljál, mert minden veszendő,

Úgy figyelj utadon, mi célodhoz visszen,

Tanítson, mi meghal, s léted örök legyen!

Ami az embert emberré teszi, azt nem érinti a gazdasági válság

„Hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.”
Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz.

Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget.
Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell.

A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban.

Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5–6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet.

Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép!

Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett!

Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.

Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.

Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.

Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A Szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte.

Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tűzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.

Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!

Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy „Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: „Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…

Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, „Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!”. És ugyanígy József sem kezdi el, hogy „Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!” Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust.

Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: „Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!” Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön.

Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság… Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet.

A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei!  ámen

A TESTVÉRI FIGYELMESTÉS VISELKEDÉSÜNK MIAT

Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy bizonyos helyzetekben igenis szólnunk kell embertársunknak, hogy magatartásán változtasson. Természetesen nem lehet ajtóstul törnünk a másik ember lelkivilágára, mindannyian érzékenyek vagyunk, és tisztelnünk kell a másik lelkének mélységét. Kialakulhatnak azonban olyan szokásaink, amelyek károsak, s magunktól nem vesszük észre.

Jól jön ilyenkor, ha valaki őszintén mer szólni. Ha abból indulunk ki, hogy egy gyermek még alakítható, akkor Krisztus tanítása még logikus is, hiszen Isten gyermekei vagyunk, felnőtt korban is, tehát alakíthatóak vagyunk. Az az ember válik öreggé, aki már nem tud és nem is akar változni. Azt kell mondanunk, hogy ez nem feltétlenül életkor kérdése.

A fiatalok között is vannak igen öregek, és az idősek között is vannak igen fiatalos lelkületűek. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel a változás reményét, se magunkban, se másokban. Akit figyelmeztetnek, ott még van esélye a változásnak, akit már nem érdemes figyelmeztetni sem, az nagyon veszélyes helyzetbe kerül. Éljünk úgy, hogy merjenek figyelmeztetni bennünket gyengeségeinkre, és mi is merjünk másokat figyelmeztetni.

A SZEPTEMBER.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt”…
„De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.”

Annak idején ugyanitt állt a most is látható kőasztal, és ennek a fiatal somfának az őse, amelyek társaságában gyakran elidőzött a költő, a kastélyt övező táj szépségében elmerengve. Amikor a vihar 1997-ben kidöntötte a göcsörtös törzsű fát, úgy mondják, talán már kétszáz éves is lehetett.
Nem véletlenül kerestük fel a helyet szeptember végén, tiszteletadáshoz illő vasárnapi csendben. Bezárt porták és üres utcák sorfala között. Az öreg fából csak törzsének és ágainak néhány féltve őrzött csonkját menekítették meg, azzal a szándékkal, hogy konzerválva megőrizhessék a jövendőnek. Ereklye gyanánt.
A kert sarkában változatlanul ott áll a régi kőasztal, és mellette az öreg fa magjáról nevelt sudár kis fiatal somfa. Jelképnek is beillenének így együtt. Múlt és a jövőt remélő, hagyományőrző jelen.
A haza elcsatolt részein élők nálunk sokkal mélyebben élik meg magyarságukat. Magukra hagyatottságukban sokkal fontosabbak számukra gyökereik, nemzeti múltjukhoz való hűséges ragaszkodásuk

Egy, keddi napom kerti munkával, gyakorlás szintetizátoron.

Ma sikerült, időbe, fel kelnem és nem aludtam, vissza összekaptam, magam gyorsan.

És elvégzem, itthoni munkámat, mert kikelet, takarítani szobámat nagyon koszos volt.

Avval, hamar végeztem, utána kicsit pihentem útra keltem, mert volt kis dolgom, el –

Intéztem, és délután 1orakor haza, jöttem nem voltam itthon 5percet, megint útra kelet.

Indulnom, mert anyámnak, kelet vennem, valamit, gyorsan meg vetem és újból haza.

Jöttem, meg ebédeltem, és. Kimentem kertbe volt egy kis kapálni vallom ki irtottam.

Füvet, elraktam szerszámokat, és bejöttem délután 3óra után, mert neki kezdet esni eső.

Bementem, fürdőbe kezet mostam, és elindultam, konyhába lefőztem kávémat, megittam.

Újból, be kelet mennem, konyhába, kikelet cserélnem az izzott kiéget az égő. Elraktam,

Raktam rét, lát. Neki kezdtem egy kicsit gyakorolni szintetizátorón, idő kel hogy ember.

Teljesen, meg ismerje. Utána közönség előtt tudjon játszani szép éneket. Evvel mai napnak

Végei is van számomra.

Egy, elintézős hétfői, napom +szemétpakolás egybe. Amit kígyóm látunk.

Ma reggel, egy kicsit elaludtam, mert tegnap elállítom, hogy reggel 8után keltem benne.

Marat az ébresztés telefonba, csak ahogy ma felriadtam később akkor nézem telefont mért.

Nem kelltet, ránéztem azért nem keltet, gyorsan lefőztem szüleimnek kávét én is meg ittam.

Meg szokott kávémat és elmentem, volt kis elintéző dolgom, de hamar visszajöttem, mert itt

Honi, dolgokat el kellet végeznem de, avval hamar végeztem reggel 8után útra keltem, köz-

Ölték, szombaton hétfőn gyere be, hozzám, könyves boltba, mert lettek egy nyomtatott hozd ,

Be internet helységbe, be is hoztam, meg néztem, hogy néz ki nagyon jó állapotba volt ki,

Bontottam és revesem hogy hiányzik egy adat kábel, ami számítógéphez tartozik, tudjon,

Nyomtatni fel írtam, mi hiányzik elvittem könyves boltba, mondta tetteddel, mert hozzák.

Még patront meg többi holmit nyomtatóhoz elraktam meg szollal telefonom, hogy 5perc,

Iskolánál vagyok kivi szűk szemetet, amit szombaton összegyűjtöttetek azt most kivisük.

Fel pakoltuk és kivittük. Délután csak pihentem itthon.