Mi ez? Hol vagyok én?

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

boldogság több szempont bol

Vannak ,emberek  akik  ,úsznak ,boldogságtol ,mind adig úszik, boldogságba ,amig egy illetö ,oda,nem  megy

Elveszi ,boldogságtol,kedvét ,énis soktam boldog leni ,nagyon sokat az jott tesz egészere,evel gondolatatal ,

kivánok mindenkinek  ,boldogságot.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk.

a rózsa nagyon szép

Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…

Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.

EGY FÁJADALMAS NAP MAI

Ma feléberetem elvégezetem,dolgomat mindenöt .haza mentem meg csináltam kutya olt szét ,volt jöve  délután

Meg ,nagyon kedvelt  idös nénit ,kisérünk ,el utolso utjára nyugodjon békébe ,hozátaratozojának öszinete részvé-

temet kivánok  evel versel.

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i – t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …”
De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív …” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? …” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

lovaglo gyönygy

Lovon jő, nem gyalog,
Lovon jő, hallgatag:
Komor erő.
A piros alkonyat
Mögötte jő
És megnöveszti furcsán, feketén.

A fejszét vállára vetette,
Mint halál a kaszát,
Úgy lovagol
A fenyveseken át
És megvetőn tekintget szerteszét.

A fenyők sötét gyűlölettel nézik:
A hóhér ott megyen!
Vajjon kivel tart ma leszámolást?
Veled? Velem?
És holnap ki kerül a bárd alá?

A fenyők sötét gyűlölettel nézik,
És zúgnak, mint az összeesküvők.
S megszólal egy: Én holnap meghalok, –
De zuhanva, még összezúzom őt!

És zúgnak, mint az összeesküvők

A SZERETET ÉS GYÜLÜLET EMBEREKBE.

Valaki ,szeretne ,egy embert akor ott ,nics az beismermeri vétet ,de illető nem bocsájt meg azt gondolja igy legjobb

Összerinte ,tévedés mert harag az leg rosszabb ,tanács ado szoha nem tugya azt embert mikor számithatra embe-

re ,aki  haragot ,tartvele ,ezt vereset  ,fogagyák el szeretettröl  sol.

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa

Rousseauként a magány s természet ölébe heverve

Rousseauként a magány s természet ölébe heverve
Üdvözlégy Gábor, vén szepesi remete!
Mert gyönyörű nyelvünk antik mértékre legillőbb,
Disztichonos versben írom e szép sorokat.
Hogy vagy öreg, mint vagy, mit csinálsz, mily műveket írsz ott,
Bércek ormain és völgyek ölén egyedül?
Én, hazai remeket s idegen lánglelket imádó,
Nemzetem és a világ mestereit tanulom.
Életem olyan most, amilyen ez a puszta nagy alföld:
Egyhangú, néma, óh de azért gyönyörű!
Mint itt tündérként palotát rak a déli verőfény,
Lelkem vára aként épül a csend közepett.
Hamlettel csak a port, a halált keresém szemeimmel.
Most a magány s szeretet ifjui kedvre derít.
Múltam kincsei mind: emlékek tűnt szerelemből,
És a barátságból, lengenek ím körülem.
Barna leány s szőke, rózsás köd fényiben úszók,
Sok derekas ifjú, kiknek a társa valék,
Kik nevük egykor még hírnek anyakönyvibe írják
S kikkel együtt én is álmodozom s hevülök.
Ámde Phaetonként tört szárnyon hullok a napba,
Óh de a láng fogad ott, isteni, mennyei tűz!
S inkább fönn vesszek gyors röptű vágyak egében,
Mint a vakond idelent túrjam a sárt meg a port.
Félszegen és fecsegőn tűntem szemeidbe gyakorta,
Ám hidd el Gábor: jobb vagyok, mint a hirem.
Természet s lángész szemlélete érleli bennem
Azt a magot, melyből még aratand a hazám.
Te pedig erdei tölgy, vagy a bérc bús méla fenyője
Nézz le reám végre, hegyrül a völgybe tekints.
Vagy tán, vén pennás, szerelem nyila sajg a balodban,
Tán a Futó Ella szép szeme vont oda fel?
Jókai is öregen szerelem rózsáiba botlott,
S Goethe Hades küszöbén Eros ölébe hevert.

minden ANNA NEVEZETÜNEK BOLDOG NÉVNAPOT KIVÁNOK

Ma olyan névnapot ülünk legszebb női névnap, naptárba van 2olyan ismerősűm, akit,

Annának hívnak egyik, mamám azt, kívánom éjen sokáig másik. Anna nevezetű, egy.

Telefonos ügyfeleket fogadja, végtelenül, rendes, Kiss nő mindig rendesen, fogadja.

Ügyfeleket, volt már pár. Anna nevezetű ez 2volt legrendesebb, eddig életembe minden.

Annának meg e napon ünneplik, valamit, annak kívánok hosszú életet sok boldog név-

Napot, meg aki mást tart ugyanezt kívánok éjen, sokáig legyen sok szép esztendeje életébe.

Evvel versel kívánok boldog névnapot minden kedves .Annának .

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat felborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedves szóval, lágyan mondta:

“Be szép verset mondtál, lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonta karját
ünnepeltük anyák napját.

írta: jazsoli5, 2009. márc. 5. 6:24 – címkék: vers és kategóriák: Édesanyák – még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:

Email cím:

Honlap:

Milyen nap van ma?

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

•http://csicsada.freeblog.hu/

Kereső

Friss kommentek
•Friedrich Schiller: A kesztyű, jazsoli5: Kedves György! Nagyon szépen köszönöm, hogy elküldted nekem Karinthy Frigyes… »
•Friedrich Schiller: A kesztyű, Kiss György: KARINTHY FRIGYES: KÉT VERSSOR KÖZÖTT Er wirft den Handschuh ins… »
•Arany János: Éjféli párbaj, böbe baba: cgjhsxgjhgysk »
•Barabás Éva: Az iskola-csengő, jazsoli5: Szia zero! Sok sikert kívánok, jó bizonyítványt, és kellemes pihenést… »
•Barabás Éva: Az iskola-csengő, zero: THX hogy fenn van. Ezt mondom évzárón de elvesztettem a… »
Legolvasottabb
•Borisz Paszternak: Az első hó (17618)
•Jevgenyij Jevtusenko: X X X (10924)
•La Fontaine: A tücsök és a hangya (9653)
•jazsoli5: Útikönybe való (7397)
•jazsoli5: A lógófülű nyuszi (7229)
Archívum
•« A jelen
•2010. július
•2010. június
•2010. május
•2010. április
•2010. március
•2010. február
•2010. január
•2009. december
•2009. november
•2009. október
•Az összes »
Kategóriák
•A művészetek nagy alakjai (5)
•Állatmese (89)
•Állatmese és tanköltemény (67)
•Állatok (283)
•André Chénier versei (10)
•Balázs Béla versei (33)
•Balladák (73)
•Benedek Elek versei (81)
•Berzsenyi Dániel versei (8)
•Bókkon Gábor versei (29)
•Catullus (31)
•Conrad Ferdinand Meyer versei (11)
•Czóbel Minka versei (42)
•Czuczor Gergely versei (6)
•Dugó Dani a nagyvárosban (mese) (15)
•Édesanyák (291)
•Égitestek (69)
•Elbeszélések,novellák (384)
•Elbeszélő költemény (24)
•Életképek (15)
•Emily Bronte versei (37)
•Emily Dickinson versei (26)
•Eminescu versei,Finta Gerő fordításában (31)
•Érdekességek (1)
•Erdélyi József versei (86)
•Évszakok (696)
•Fájdalom (32)
•Fák (165)
•Farkas Imre versei (71)
•Fazekas Mihály versei (16)
•Fehér Ferenc versei (21)
•Fotóim: a természet szépségei (4)
•Fotóim: növényeim (6)
•Fotóim:nyaralás, kirándulás (7)
•Garai István versei (14)
•Garay János versei (15)
•Gárdonyi Géza versei (58)
•Gottfried Keller versei (17)
•Guy de Maupassant versei (12)
•Gyermekek (100)
•Gyermekversek (1482)
•Gyermekversek és mesék németül (18)
•Hangulat, érzésvilág (154)
•Heltai Jenő versei (39)
•Hónapok (134)
•Idézetek (munka) (1)
•Idézetek (szerelem) (1)
•Idézetek ( az olvasás értelme) (2)
•Idézetek (bölcsességek) (6)
•Idézetek (házasság) (1)
•Idézetek (iskola) (4)
•Iskola (164)
•Johann Wolfgang Goethe: Faust (1)
•József Attila szerelmes versei (7)
•Juhász Gyula versei (48)
•Kapott versek (1)
•Karácsonyi mesék,történetek (52)
•Karácsonyi versek (273)
•Karay Ilona versei (12)
•Kategória nélküli versek (1687)
•Kedvenc verseim (690)
•Keresztury Dezső versei (24)
•Kínai költők versei (68)
•Kiss Jenő versei (37)
•Kiss József versei (12)
•Klasszikus orosz költők versei (289)
•Középkori diákdalok (14)
•Középkori versek (5)
•Madách Imre versei (8)
•Márai Sándor versei (15)
•Matthieu: Élet és Halál (1)
•Mesék a természetről (159)
•Mondák világa, regék, legendák (115)
•Móra Ferenc meséi (12)
•Mottó (5)
•Napszakok (339)
•Német költők szerelmes versei (25)
•Nőköltők versei a XVI. sz.-tól (160)
•Olasz költők versei (31)
•Paul Éluard versei (12)
•Paul Géraldy versei: Te meg Én (8)
•Rainer Maria Rilke versei (19)
•Regény részletek (54)
•Reményik Sándor versei (37)
•Reviczky Gyula versei (98)
•Rónay György versei (35)
•Saját feliratos képeim (35)
•Saját versek (149)
•Salamon Ernő versei (4)
•Sebők Zsigmond gyűjtötte mesék (10)
•Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje) (69)
•Szerelem (208)
•Szergej Jeszenyin versei (32)
•Szlovén költők versei (11)
•Tanárok,diákok (68)
•Természeti jelenségek (173)
•Theodor Storm versei (29)
•Tompa Mihály versei (43)
•Tóth Kálmán versei (68)
•Tündérmesék (79)
•Vaád Ferenc versei (35)
•Váci M. szerelmes versei (25)
•Verses magyar krónika (19)
•Victor Hugo versei (13)
•Vidám,tréfás történetek, mesék (60)
•Virágok (102)
•Virágregék (26)
•Vizek (67)
•W. Shakespesre szonettjei,színdarab részletek, monológok (28)
•Walther von der Vogelweide versei (24)
•XIX.század költészetéből (144)
Iratkozz fel
•RSS – a blog bejegyzései
•RSS – a blog kommentjei
•RSS – a bejegyzés kommentjei
” alt=”freeblog” longdesc=”freeblog” />•Csicsada irodalmi naplója
•Ircsi Birodalma•Vicushka Blogja•Ibolya: Tűnődéseim•Zsuzso3 : Napsugár•Képek,Versek•Maya Blogja
Design by Beau de Noir, freeblog sablonosítás: Amby

EGY FURA SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA

Csütörtökön este, meg néztem egy filmet tv be, címe szerelem vaksága arról.

Szeretnék egy kis ízelítőt mondani, belőle van nő meg fiú, akik életébe 1elöször,

Látják egy mást, fura módon válnak szét 5centes re, írja nő telefon számát az utána,

Nő elmegy, vesz valamit azon 5cenetesen valamit magának utána, haza kíséri fiú nőt.

Ott 2liften mennek fel 1emeletre de, előtte mondta nő, hogy még könnybe bele írom telefon

Számomat de azt antik váriumba teszem, ezt ott meg találod, ha meg jelenik, utána föl mentek.

Emeltre külön lifttel és kaptak egy pár kesztyűt és szét fel menetek külön, külön lifttel.

De, nő hamarabb ért fel, mint fiú várt nő rá, de beszállt valaki fihoz nyomogatta lift gombot.

Elromlott. Lift képzeljék, el, nő megunta várakozást fel ment szobája, fiú, pedig hazamenet,

Telt múlt idő mind 2meg akartak házasodni mással de lángolt Bennük szerelem azért nem,

Házasodtak, meg másik illetővel, fiú, aki lány után érdekelte másik nőtől kapta meg azt,

Könyvet, amibe lány telefon, száma volt felírva így másik nőt otthagyta és rohant meg keres

Ni azt, nőt, akit 1látameg életébe, 1fiu de nagyon elkerülték egy mást nő barátja, mondja nő.

Várd, meg itt minap itt fog elmenni este késő volt nő várta fiút várta jégpályára dobta,

Kesztyűt, és fiú és re vette, honnan jön 1pár kesztyű pont a kesztyű volt, ami legelején.

Adattak egy másnak a jött égből, lenézet háta mögé fiú és nőt, akit 1láta megint egy másra

Találtak újra pont jégpályán az óta is, boldogok nagyon egyűt vannak, nem válnak szét soha.

EGY PÁLMA FA

Szép szál legény vagy, egy röpüléssel
Magosabb vagy a magos madárnál.
Csinos mesterség a tiéd, de az az enyém is.
Szijjas nyergedben hátradülsz, nézed, hogy a föld elfordul kelet felé,
Én meg hosszu seprűvel takarítom az egyesület poros termeit,
Tagok se nyitják ilyenkor erős lökéssel sarkig az ajtót,
Tárva áll az, a nap arany deszkákat nyujt be rajta.
Papir is akad, hát lehajolok, derekamra dől a seprünyél,
Ugy bámészkodik fölfelé és verset is írok,
Azt se magamról, olyan egyszerü az életem.
Szállj, csak szállj, én ügyellek téged, a rendőr is fölemeli
szigorú fejét –
Hegyes sisakja két szélén két torony karcsu póznáival –
Nyujtott nyakkal futnak a lovak, a tejes kannák össze-kocódnak,
Öt ujj között a fölnyujtott alma csillog.
Te elröpülsz,
A felhők gyűrődnek, mint a paplanod,
Lassan te is megöregedsz, hosszu szakálladon átsüt a napfény
S homlokod fölött az ég
Lehorpad és földuzzad megint
A fiatal lányok szagától.

EGY NAGYON ZUFOLT NAPOM EGYBE JOTT CSELEKEDETEM MÁSOKNAK

Tegnap felébredtem, elintéztem dolgaimat itthon, delelőt fél10ig utána át kellett,

Mennem családsegítőbe, mert meg kértek rá hogy mennyek, át mert, jön a teher,

Autó 10és fél11kor mert, galgahévizen, van 2helyen egy bútorok meg ágyak azt,

Kell, elhozni Turára 2helyre, mert rá szorultak, mert ni csen, bútoruk meg ágyuk.

Ilyeneken segítetünk, de, jó volt hallani azt tülök, hogy köszönöm szépen segítetek.

Nekünk azt, nehéz dolgot, áthozni, galgahivézröl. Turára átvinni, mert ni csen olyan.

Olyan körünk el tudtuk volna hozni, ide hozzájuk, de mi nagy nehezen meg tudtuk oldani.

Ezt, ügyet is mert bútorok, meg ágyak .egy kicsit nehéz voltak, mert békebeli volt mint2,

Dolog és súlyosak de sikerült délután 1után végezni mind 2helyel. utána gyorsan haza,

Mentünk én gyorsan meg kajáltam utána 3ora után el kellet mennem 5orakor temetés volt

Itthon azzal végezetem este 6fele haza jöttem át öltözni, mert ajtót kellet meg javítanom

De, nem nagyon sikerült meg javítanunk. mert el vetemedet .ajto.

szeretném ha vad almafa lennék

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.

BÉKÉT LELKÜNKBE ISTEN TERMTI NEKÜNK CSAK AZT CSELEKEDNÜNK BÉKE .

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

EGY HUGOM CSINYTEVÉSE IDÖSEBET NEM TISZTELTE

Kedden, jó, kezdőt napom, elkezdtünk mamámmal kertet rendezni itthon, húgom.

Megszólal én szemit, nem teszek, itthon amikor, mamával, pedig reggel, koron.

Kertet rendeztük, ahogy melegedet be, jöttünk és, benti, dolgokat, folytattuk. Aznap.

Húgom meg szólal, ott volt sütemény, mért nem ettünk, belőle, de azt se mondata.

Szeneken se mamának, vegyetek, nyugodtan, mert azért, készítettem elfogyassuk,
.
Ere, húgom meg sértődött, külön pecsétest kérvény, nyújtsak, vegyetek azért késztettem .

De ez se mondta, vegyünk, hanem háborgott külön pecsétest kérvényt adjak, vegyetek.

Belőle ere húgom játssza, nagyot ö neki mindent szabad, ordibálni, kezedet mamámmal.

Meg, van sértődődve, nem ettünk süteményéből, amit készített, ha az se mondta, vegyünk.

Mert közös, nagy hangjával ordibált, mamával milyen pár perc elteltével, újsággal neki.

Akart. Meni mamának, de meg vétem öt de, ö leöntött vizel, csillapodjak de picit voltam.

Ideges ,ö azt gondolta húgom-mamám rosszat akar nekem ,nem pártját fogom hogy neki.

Akart meni újsággal mamának 10perc múlva, takarodj haza ne is, gyere soha Turára ezt.

Már, csúnyán adta elő fel hívta anyámékat, hogy ö milyen nagylány haza küldte mamát .
.
Durván, és mamám idegesen ment haza, majd éltébe került, mert majd, Metro alá eset.

Majd nem de ellenőr segítet, ne essen Metro alá így haza érkezet. szerecsésen  de igegesen.

Növérem  ésre vete  mamámon valami nem szitemel mámámnál  egyböl lesidta  testevéremet.

Maga  viszelkedése miat .  nem mehet   soha  érdligetre  piheni ez miat.

A FALAZÁS SOKAN FALAZNAK EMBEREK VALAMI CSINTEVÉST KÖVETNEK EL.

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

Adnál erőt elveszteni magam –
Vagy szabadulni: erőt a karomba.
Voltam szabad,
Most újra rab –
Élhetek-e tovább
Így, befalazva önmagamba?

Voltam szabad –
Az egészség mámorát kortyolgattam,
Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
A szeretet ős-ózonát.
S falak, falak…
Valakinek, aki szeret,
Aki tiszta, aki szabad
És aki lát:
Add kezébe a jerikói trombitát

EGY FÁJO ÉRZÉSEM ABBOL SZERETNÉK EGY KISS GONDOLATOT

“Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. “Uram, Uram, miért hagytál el engem!” – ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül.
Különös, hogy a krízis és a megoldás legtöbbször mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk – mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé.

Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie?
Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel

VÉR S NYOMOR SZENYEZI AZ EGÉSZ VILÁGOT

Vér s nyomor szennyezi a vén, beteg világot,
Sötét árkok során harcosok, elnyűtt arcok.
Vad puskaagyakhoz simul sovány, szakállas, árva…
Sok drága, szép tüzű ifjúi férfiszem,
Mely nők után az utcán ragyogva fordult,
Célozva hunyorít most,
Rádőlnek fáradtan a fegyver mord agyára,
S a kormos csöveken kicsapnak sárga lángok,
Ó, édes Szerelem, világ egyetlen éke,
Égő, ős óriás, megállsz,
Amíg célozni szűkül a szem szelíd fényű rése, füst marta árva szem,
És jaj, karodra hogy emeled a drágát, hova rejted el,
A félszeg mozdulat, mellyel utána nyúlsz,
Egyensúlyt vesztve eldől… s zúzódva hull a porba.

EGY MEG BÁNTÁS 3EMBERTÖL MINDENEK EL MONODOT MÉGISZ BOLDOG VAGYOK.

Ma jó, kezdőt napom, de olyan 9ora, fele elrontotta 3ember aki, szépen meg alázott.

Mert, szemi, nem tetszik, neki csak ö írása, mert ö úgy gondolja, csak erősakkal, lehet.

Lehet, meg oldani, mindent, ez nagy tévedés, mert, erősakkal, meg bántásokkal szemit.

Nem lehet, elérni ezt, már régóta, tudom. Meg olyan érzékeny ember, hogy, mindenen.

Fel kapja, vizet, elég egy rossz só vagy, mondat, könnyen, meg lehet sérteni azt, embert.

Így történt, velem is, most ez 3meg bántott, mindenek elmondott, de én fel kellek, innen egyszer.

De, ők kedvéjért, nem, fogom, hagyni, hogy napjaimat elszúrják, és elrontsák, kedvemet, mert.

Tudom, hogy akit meg aláznak, meg ki gúnyolnak azt többszörösen, meg hálálják fent az égbe.

Evangéliumból, mondanám ezt, idézetet

Boldogok vagytok, ha gyűlölnek, titeket az, emberek, kizárnak körökből és meg rágalmaznak.

S, neveteket, mint, szégyenletes dolgokat emlegetik az emberfia miatt.

Őröljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a ,

Mennybe, Atyáik is így bántak prófétákkal.

Én is őrölök így bántak velem.

EMBEREKBE NEM TÖRÖDÖMSÉG PEDIG SOK EMBERNEK JO ESNE GYOGYITO SZÓ

Ma jócskán késző, keltemfell reggel, fél8kor meg, ittam kávét utána. Kicsit, kimentem,

Kertbe elvégzettem, amire meg kértek szegyem, össze zöld hulladékot, meg tettem, azt is.

Be, jöttem, reggel 9kor meg bórt vakoztam, és mosakodtam, felöltöztem, elmentem templomba.

Ott részvettem, egy misén, abból, szeretnék, egy kis gondolatot, meg osztani ön nő kell.

Vannak, emberek, akik mindennel, tőrödnek, csak igazán saját lelkével, nem törődik.

Csak, kapkod, jobbra, balra, de szemivel, nem törődik, pedig, milyen, jól esne egyes.

Embereknek, egy pár, gyógyító szó ha, valaki, meg bántaná, együtt kéne, érezni vele.

És ha kéne pár tapintatos ráérző szeretet, akkor oda mennék, adnák annak embernek,

Azt pár gyógyító szót, ez pár embernek, nagyon, hiányzik, és az ember sokall nyugodtabb.

Lenne. Hogy valaki törődik vele, szegit neki, egy pár gyógyító szóval, máris nem magányos ember.
Evvel zárom gondoltaimat
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

egy felköszöntés

Miljom átok! bort a billikomba,
Részegítő, lánghullámu bort!
Mely keservet és bút martalékul
A felejtés örvényébe hord.

Bort öblébe váltig a kehelynek.
Bort elémbe szakadatlanúl!
Idenézzen a puszták homokja,
És ha nem tud inni, megtanúl.

Kedvben ég e csont velője máris,
És eremben a kéj habja forr;
Üdv neked, te mámorok homálya!
Üdv neked, te mámor anyja, bor!

Hah, e kancsó a mesés világnak
Feneketlen hordaja talán?
Bort belé! mert nem szivelhetem, ha
Puszta szájjal ásitoz reám;

Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam –
Éljen a nemes keblű barát,
Ki, midőn a vész harangja zúgott,
Szent hűséggel nyujtá jobb karát;

Éljen a világ dicső folyása…
És az élet… és a szép világ…
S az igazság védpalástja, mely az
Üldözöttnek menedéket ád;

Éljen a sziv biztató vezére,
A varázsdalt pengető remény;
Éljen a menny, a pokol és minden,
Minden éljen… oh csak vesszek én!