Szeretet- és tiszteletteljesebb megnyilvánulások

• Többször meghallgatnám és kevesebbet oktatnám őket. Nem akarnék mindent lenyomni a torkukon, nem várnám el, hogy vakon engedelmeskedjenek, mert ez ma már nem így működik… LÁZADNI fognak, és ez okoz minden szenvedést!
• Többször kérnék bocsánatot.
• Kevesebbet kiabálnék.
• Nem kiabálnék velük és jobban tisztelném őket.
• Nem veszekednék a férjemmel a gyerekek előtt. Jobban engedném, hogy a gyerekek kifejezzék, amit éreznek, és ne kelljen elnyomniuk az érzelmeiket.
• Többször meghallgatnám őket, kevesebbet prédikálnék, és gyakrabban megkérdezném a véleményüket erről-arról. Kitartanék mellettük a nehézségek idején.
• Nem vitatkoznék velük még akkor sem, ha látszólag lételemük a vitatkozás.
• Megtanítanám az egész családot, hogyan kell szeretettel, normálisan kommunikálni egymással.
• Feltétel nélkül szeretném őket.
• Többször megölelném, megpuszilnám őket (kamaszkorban is). Szülőként néha olyan „kínosnak” érezzük ezt, hiszen már nagyok… pedig pont akkor van rá leginkább szükségük.

Érdekes, hogy a kívánt a változtatások egyik kategóriában sem a gyerekek magatartásával, hanem a szülők viselkedésével, kapcsolatteremtésével, reakcióival és mulasztásaival kapcsolatosak. De a sorok közt olvasva az is kiderül: a szülőkben valószínűleg attól ébredt lelkiismeret-furdalás, hogy hibáik következtében megromlott és talán még most is feszült a gyermekükkel való kapcsolatuk.

A válaszadók rájöttek: saját viselkedésük is hozzájárult ahhoz, hogy milyen lett a kapcsolatuk felnőtt gyermekeikkel és  miként boldogulnak ma gyermekeik az életben. Ha újrakezdhetnék, néhány dolgot bizonyára másként tennének. Ügyeljünk hát ezekre saját gyermekeink nevelésében! A kamaszévek – bár némelyik gyereknél nagyon nehéznek és szinte örökkévalónak tűnnek – valójában hamar elszállnak, s utána egy egész életet tölthetünk együtt. Milyen bölcs tanácsokkal segítenek a tapasztalt szülők? Legyünk következetesek… legyünk sokat együtt… ne aggódjunk annyit… és nagy szeretettel beszélgessünk a gyermekeinkkel!

Ó fényességes szép hajnal…

Ó huszonegyedik századi Adventek! A fényességes szép letéteményesei, ébresszétek végre rá az embereket az Isten-arcú mivoltukra, és az ebből fakadó felelősségükre. A második évezred utolsó Adventje szolgálja a felkészülést; a számvetés mellett a mély álomból való bizakodó ébredést, a Napba öltözést. Akkor eltöröltetik majd minden vétkünk, az éppen élő három-négy nemzedék Istennel szembeni és egymás elleni vétke. Ne görgessük tovább magunk előtt, ne hagyjuk örökül utódainkra minduntalan a múltbeli és elkövetkező bűneinket. Fohászkodjunk, imádkozzunk az Isten-Anyához. A Napba öltözött Isten Anya segít, a csíksomlyói Mária megsegít. Az évezred utolsó fényességes szép Csíksomlyói Búcsújának kegyelemmel-teli érája szétáradt a Kárpát medence minden keresztény emberére, különösen a magyarságnak kell, hogy erőt adjon ez a csodás misztérium. A jelenlevők minden bizonnyal különleges kegyelmi állapotban részesültek, de jutott belőle bőségesen a közvetítést nézőknek és erőt meríthetnek a felvételeket ismételten megnézők, a Napba-öltözést vállalók, az Isten- arcúságot felvállalók, a tanúságtevők.
A keresztény magyarság ezredéves tanúságtétele legyen a minden keresztény ember által mélységesen tisztelt Napba öltözött Mária őszinte, szívből jövő határtalan szeretete. A Nap, a fény, a tisztaság és tisztesség szeretete meghozza minden ember egymás iránt érzett szeretetét is a Kárpát medencében és az egész világon.
A Millenniumi Advent lelkülete árassza el minden magyar szívét és megújult lélekkel, megtisztult szívvel várjuk a megváltó Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulóját, és dicsőitsük a Napba öltözött Szűz Máriát, karján a kisdeddel.
Ha így készülünk a harmadik évezredre, akkor szilveszterkor a tűzijáték akár el is maradhat, hiszen csodálatosa szép és új, fényességes hajnal köszönt ránk. Kellhet-e több a Napba öltözött Szűz Mária tündöklésénél, karján a megváltóval.
Békességet és kegyelemteljes boldog Újesztendőt és boldog XXI. századot minden jóakaratú embernek a Kárpát medencében és szerte a világon.

A mély álmából ébredő embert a “Te égi fényed” vezérelje a fényességes szép hajnalok útján a harmadik évezredben.

Szeretet- és tiszteletteljesebb megnyilvánulások

Következetes lennék, és jobban ügyelnék, hogy súlya legyen annak, ha valamire nemet mondok.
• Megtanulnám, hogyan kell következetesnek lenni.
• Következetesebb és fegyelmezettebb lennék a házimunkával és a testmozgással kapcsolatban.
• KÖVETKEZETESEBB lennék. Ha az ember nem elég következetes, abból mindig csak baj van.
• Szabályokat alkotnék az otthoni élethez, és ragaszkodnék hozzájuk. Sokszor csak vaktában fegyelmeztünk, és ettől eléggé következetlen lett a nevelésünk.
• Következetesebb lennék.
• Ügyelnék rá, hogy már a kezelendő problémák felmerülése ELŐTT közös nevezőn legyünk a férjemmel! Ez a legfontosabb – hogy következetesek legyünk -, és ha ez nincs meg, az sok fájdalmat okoz.

Kevesebb aggódás

• Nem aggódnék annyit azon, hogy nem teszek-e esetleg rosszul valamit. Rájöttem: lehet, hogy az ember mindent „jól” csinál és mégis hibázik. Jobban elengedném magam, élvezném, hogy anyuka vagyok, örülnék a gyerekeimnek – olyan csodálatos kis emberek!
• Nem félteném annyira a legnagyobb fiamat, ha ma lenne középiskolás. Soha nem adott okot rá, hogy ne engedjem el valahová, de annyira aggódtam, nehogy valami baja essen, hogy túl sokszor mondtam neki nemet. Most már egyetemre jár, és alig látjuk, mert végre „szabad”.
• Nem aggodalmaskodnék annyit.
• Nem aggódnék apróságok miatt!
• Sokszor mondogatnám magamnak, hogy nem kell annyit aggódni.
• Nem aggódnék annyit azon, hogy minden rendben legyen… egyébként is, mi az, hogy rendben?!
• Kevesebbet aggódnék… valaki egyszer azt mondta, hogy ha többet aggódom a tanulásuk, a jövőjük stb. miatt, mint ők, akkor túl sokat aggódom. Rájöttem, hogy igaza volt!
• Lazítanék. Engednék nekik. Bíznék bennük. Élvezném őket…

Több együttlét

• Többet lennénk együtt a családdal!
• A lányom tizenhét éves, és nem töltöttem vele kettesben elég időt, nem beszélgettünk eleget. Nagy távolság van köztünk; remélem, a kisebb lányaimmal nem követem el ugyanezt a hibát.
• Többet lennénk együtt a családdal és a gyerekekkel külön-külön is.
• Többször kikapcsolnám a tévét, és több olyan dolgot csinálnék, ami a gyerekeket érdekli.
• Több időt töltenék a gyerekekkel, kevesebbet lennék távol otthonról a munka miatt.
• Többet játszanék a lányommal, ha újra kicsi lenne: babáznék, szerepjátékot játszanék, fogócskáznék, bújócskáznék vele, és többször fognánk együtt szentjánosbogarat…
• Nem szoknék rá annyira a tévére és más elektronikus figyelemelterelőkre, viszont többet játszanék otthon és a szabadban.
• Többet étkeznénk közösen. Közben beszélgetünk… addig is együtt vagyunk.
• Nem dolgoznék annyit; többet lennék otthon a családdal.

 • Többször meghallgatnám és kevesebbet oktatnám őket. Nem akarnék mindent lenyomni a torkukon, nem várnám el, hogy vakon engedelmeskedjenek, mert ez ma már nem így működik… LÁZADNI fognak, és ez okoz minden szenvedést!
• Többször kérnék bocsánatot.
• Kevesebbet kiabálnék.
• Nem kiabálnék velük és jobban tisztelném őket.
• Nem veszekednék a férjemmel a gyerekek előtt. Jobban engedném, hogy a gyerekek kifejezzék, amit éreznek, és ne kelljen elnyomniuk az érzelmeiket.
• Többször meghallgatnám őket, kevesebbet prédikálnék, és gyakrabban megkérdezném a véleményüket erről-arról. Kitartanék mellettük a nehézségek idején.
• Nem vitatkoznék velük még akkor sem, ha látszólag lételemük a vitatkozás.
• Megtanítanám az egész családot, hogyan kell szeretettel, normálisan kommunikálni egymással.
• Feltétel nélkül szeretném őket.
• Többször megölelném, megpuszilnám őket (kamaszkorban is). Szülőként néha olyan „kínosnak” érezzük ezt, hiszen már nagyok… pedig pont akkor van rá leginkább szükségük.

Érdekes, hogy a kívánt a változtatások egyik kategóriában sem a gyerekek magatartásával, hanem a szülők viselkedésével, kapcsolatteremtésével, reakcióival és mulasztásaival kapcsolatosak. De a sorok közt olvasva az is kiderül: a szülőkben valószínűleg attól ébredt lelkiismeret-furdalás, hogy hibáik következtében megromlott és talán még most is feszült a gyermekükkel való kapcsolatuk.

A válaszadók rájöttek: saját viselkedésük is hozzájárult ahhoz, hogy milyen lett a kapcsolatuk felnőtt gyermekeikkel és  miként boldogulnak ma gyermekeik az életben. Ha újrakezdhetnék, néhány dolgot bizonyára másként tennének. Ügyeljünk hát ezekre saját gyermekeink nevelésében! A kamaszévek – bár némelyik gyereknél nagyon nehéznek és szinte örökkévalónak tűnnek – valójában hamar elszállnak, s utána egy egész életet tölthetünk együtt. Milyen bölcs tanácsokkal segítenek a tapasztalt szülők? Legyünk következetesek… legyünk sokat együtt… ne aggódjunk annyit… és nagy szeretettel beszélgessünk a gyermekeinkkel!

Féltek gyerek az elején amióta ketten vezetjük azóta nem félnek

Ma arról, mondok el maguknak, ahogy beköszöntem magukhoz írtam,

El maguknak sokkom betegekkel, foglalkozni. Annak is van eredménye.

Foglakozok, velük én 2008 őszén, kezdtem el velük foglalkozni, de előtte.

Járkáltam hozzájuk de, ők nagyon féltek egy személytől, az illető, nincs köztük,

2008ősszota, azóta én foglalkozok velük. Akik eddig, féltek meg voltak ijedve,

A sok fogyatékos beteg az óta amióta én vezetem, meg elnök asszony 2 fogalkuzunk.

Meg szülőkel, akik nagyon meg vannak, elégedve menyire nyitottak, feléd amióta nincs,

Itt a személy, akiktől fogyatékos gyerekek nagyon féltek. Hozzád nagyon kedvesek.

Nyitottak. Elmondom maguknak, szokat, szokattam viccelni a lényeg, kaphatok így,

Sokkal jobban érzik magukat, azóta ott vagyok velük nem az, akitől féltek gyerek,

Azt elmondom nagyon nehéz munka ez de, meghozta gyümölcsét. Mert nyitottak .

Azóta gyerekek, és nem, félnek, mint az elején.

Mi van a szívünkben.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén…
A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Kegyelem

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött.

Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Meggyújtottam 3 szál gyertyát

A próféta megmondja Máriának, hogy szívét tőr fogja átjárni, de Mária a sok-sok nehézség miatt nem keseredik el, nem esik pánikba, hanem elmegy a templomba, és két gerlefiókával fejezi ki áldozatát, háláját az ő Szent Fiáért… Nem ő kér Istentől hálát, ajándékot a világ megváltásában végzett munkájáért, hanem ő ad ajándékot az Istennek, amiért rábízta Teremtője a kis Jézust. Jó volt megérteni, hogy igazából nemcsak feladatot kapott az Istenanya, hanem egy hihetetlenül szép lehetőséget is, melyért ő hálás, és melyet alázattal meg is köszön. Számára az ő Szent Fia egy drága ajándék, egy létra, mely a mennybe vezet. E kemény feladat által Mária kibontakozhat, felnőhet oda, hogy a Mennyek Királynője legyen.  Az ő nagysága, hogy felismerte a lehetőséget és bátran Isten kezét megfogva útra is kelt.

Letettem a Szentírást, elővettem két szép gyertyát és meggyújtottam az oltáron. Lelkemet hihetetlen belső béke, öröm és erő járta át. Megértettem, hogy nem elfutni, kibújni kell a mindennapok feladatai elől, hanem, bátran szembe menve velük, megoldani azokat! Mindent átalakított bennem az, hogy  Mária példájára én is megtudtam köszönni a magam feladatát az Istennek. Megértettem, hogy igazából boldog alázattal nekem kell hálát adnom a gyermekekért, a kollégákért, a mindennapi nehézségekért, mert azokat felvállalva, alázatos becsületességgel megoldva én is, a marék por, felnőhetek oda, hogy a jó Isten partnereként a világ továbbteremtésében részt vegyek, és talán egyszer én is a világ Urával egy asztalhoz ülhetek…

Persze ez a tisztánlátás, megvilágosodás ott a kápolnában nemcsak leállította a feladatok előli menekülés vágyát bennem, hanem hatalmas erőket, forrásokat fakasztott szívemben. Megértettem, hogy én e sajátos feladat megoldására születtem, az árvák befogadása az Isten adta nagy lehetőség számomra. Lassan, ahogyan szembefordultam a feladatokkal, és nem a menekülést, hanem a bátor kiállást választottam, a nehézségek kezdtek meghátrálni, eltűnni. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni a mindennapi gondok embert próbáló erőfeszítéseiben az Isten gondviselő jelenlétét.

Kedves gyerekeim, ne féljetek a munkától, a mindennapok őrlő erőfeszítéseitől! Ne tántorítson el benneteket saját gyengeségetek, korlátaitok tudata sem. Isten az ő nevében elinduló kis emberke győzelmében akar megdicsőülni. Kicsinységünk ne gyávává, hanem csak alázatossá tegyen! Az, aki a teremtés hajnalán a semmiből a világot teremtette, az, ha felvállalod a feladatodat és bátran nekifeszülsz, akkor általad tovább is teremti a világot. Csodálatos a hatalmas Isten gyermekeként egy-egy kis morzsáját e világnak alázattal kézbe venni, és szerényen ráfigyelve elkezdeni formálni azt. Hiszem, hogy egyetlen dolog, mit lázasan keresnünk kell itt ezen a földön, az a mi saját feladatunk! Az a becsületes munka, mely által a világunkat tovább teremtő Isten partnerei, társai lehetünk. Tudom, hogy a felvállalt munkánk visszahat ránk, és nemcsak a kezünk által épül, szépül a világ, hanem általa mi magunk is megszépülhetünk, kiteljesedhetünk és megszentelődhetünk.

Hihetetlen távlat, a mindennapi becsületes munka, egy porszem számára! Számunkra, emberek számára az egyetlen létra, mely összeköti e földi létet az örökkévalósággal:  a családunk, a munkahelyünk, a népünk gondjait felvállaló mindennapi kitartó erőfeszítés. Csak az Isten által felkínált szent feladataink megragadása által van esélyünk, hogy a természetfölötti világba felkapaszkodjunk. Amennyiben botladozó gyermeked, férjed, feleséged kezét elengeded és önzőn csak a magad kényelmével törődsz, lehet, hogy csendesebb, egyszerűbb lesz az életed, de egészen biztos, hogy csak sodródó, céltalan falevéllé válsz. Istentől kapott hivatásodban, munkádban, melyet Isten rád bízott, megszentelődhetsz, megtisztulhatsz, és megtapasztalhatod, hogy milyen édes és gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján járni. Lehet, hogy a feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de ne félj, mert a mindennapok tüzében Krisztust hordozó kenyérré válsz…

Szeretettel bátorítlak az adventi csendben: te is tedd a magad két gerléjét az oltárra!

Szeretet- és tiszteletteljesebb megnyilvánulások

 Többször meghallgatnám és kevesebbet oktatnám őket. Nem akarnék mindent lenyomni a torkukon, nem várnám el, hogy vakon engedelmeskedjenek, mert ez ma már nem így működik… LÁZADNI fognak, és ez okoz minden szenvedést!
• Többször kérnék bocsánatot.
• Kevesebbet kiabálnék.
• Nem kiabálnék velük és jobban tisztelném őket.
• Nem veszekednék a férjemmel a gyerekek előtt. Jobban engedném, hogy a gyerekek kifejezzék, amit éreznek, és ne kelljen elnyomniuk az érzelmeiket.
• Többször meghallgatnám őket, kevesebbet prédikálnék, és gyakrabban megkérdezném a véleményüket erről-arról. Kitartanék mellettük a nehézségek idején.
• Nem vitatkoznék velük még akkor sem, ha látszólag lételemük a vitatkozás.
• Megtanítanám az egész családot, hogyan kell szeretettel, normálisan kommunikálni egymással.
• Feltétel nélkül szeretném őket.
• Többször megölelném, megpuszilnám őket (kamaszkorban is). Szülőként néha olyan „kínosnak” érezzük ezt, hiszen már nagyok… pedig pont akkor van rá leginkább szükségük.

Érdekes, hogy a kívánt a változtatások egyik kategóriában sem a gyerekek magatartásával, hanem a szülők viselkedésével, kapcsolatteremtésével, reakcióival és mulasztásaival kapcsolatosak. De a sorok közt olvasva az is kiderül: a szülőkben valószínűleg attól ébredt lelkiismeret-furdalás, hogy hibáik következtében megromlott és talán még most is feszült a gyermekükkel való kapcsolatuk.

A válaszadók rájöttek: saját viselkedésük is hozzájárult ahhoz, hogy milyen lett a kapcsolatuk felnőtt gyermekeikkel és  miként boldogulnak ma gyermekeik az életben. Ha újrakezdhetnék, néhány dolgot bizonyára másként tennének. Ügyeljünk hát ezekre saját gyermekeink nevelésében! A kamaszévek – bár némelyik gyereknél nagyon nehéznek és szinte örökkévalónak tűnnek – valójában hamar elszállnak, s utána egy egész életet tölthetünk együtt. Milyen bölcs tanácsokkal segítenek a tapasztalt szülők? Legyünk következetesek… legyünk sokat együtt… ne aggódjunk annyit… és nagy szeretettel beszélgessünk a gyermekeinkkel!

EGY KÁVÉFÖZÖ HISZTORIA APÁMNAK

Ma felkeltem, hajnali 4orakor, elkezdet, apám morgolódni, hogy nem jön le,

Kávé, amit elkésztettél tegnap este 10perce, várja, jöjjön le kávé ere riadtam fel,

 

Hajnalba, oda mentem, megnéztem mi baja. De előtte kotyogó kávéfőzőbe föl.

Raktam, kávét legyen neki gyorsan kávé. Amíg készítem kávét kotyogóba fel ,

Keltette anyámat morgásával, nem jön kávéfőzőbe le kávé, elkezdte meg nézni.

De nem jutott szemire, vele anyám, én oda mentem kávéfőző géphez bele raktam.

Ecsetet vízbe átforraltam vizet látom tiszta egy merő kosz kávé főzőgép legalja ,

Kimostam gyorsan tovább morgott apám magába. Erre tesztvérem felkelt morgásra,

Nem bírt vissza aludni én, pedig tovább forraltam kávé főzőgépet tiszta legyen rá

Fél óra múlva jó is volt kávéfőző gép, de addigra senki nem visszaaludni, mert,

Kimenet álom szemünkből.

 

„Együtt a fogyatékkal élőkért”

 

A találkozó további célja azon közös területek megtalálása volt, ahol az érintettek tenni tudnak a segítségre szorulók életminőségének javításáért. A konferenciát Demeter Zsuzsa, a Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal élőkért felelős programkoordinátora nyitotta meg, majd Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának igazgatója köszöntötte a résztvevőket, értékelve a rendezvény hiánypótló jellegét. Elekes Zoltán a Hargita Megyei Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóság vezetője arról beszélt köszöntőjében, hogy az állami támogatások mellett más jellegű segítségre is szükségük van a fogyatékkal élőket segítő közösségeknek.

Az idei konferencia előadásai a “Fogyatékkal élők a családban” témakör köré csoportosultak. A szülők által kiaknázható erőforrásokról és megküzdési technikákról tartott előadást Magdó Orsolya szociális asszisztens és Kristóf Károly gyógypedagógus. György Ida hitoktató és programkoordinátor előadásban mutatta be családjuk mindennapjait, ahol egy egészséges és két sérüléssel élő gyerekük él teljes életet. Bodó Tóth Enikő interaktív játékkal vezette rá a résztvevőket az érdekképviselet fontosságának felismerésére. Az első napot a témához illeszkedő film megnénézése zárta, amelynek megbeszélése tovább segítette a résztvevőket, hogy megosszák tapasztalataikat a munkájukról.

Második nap az agresszióról és a felnőtt fogyatékosok önállóvá válásáról, ennek lehetőségeiről tartott két előadást Banga Erzsébet pszichológus. Különösen sikeres volt a két kerekasztal-beszélgetés, ahol fogyatékkal élők testvérei, illetve házaspárok beszéltek őszintén azokról az érzésekről, élményekről, sikerekről és kudarcokról, amelyeket átéltek tesvérük, gyermekük sérültségéből kifolyólag.

A kétnapos tanácskozás családias légkörében a résztvevők megoszthatták gondjaikat, örömeiket, hogy egymás tapasztalatából is töltekezve folytathassák munkájukat a fogyatékkal élőkkel való munka nehéz, de örömöket és eredményeket tartogató világában.

A Hargita, Kovászna és Maros megyei szülők, szakemberek a tapasztalatcsere mellett megismerhettek különböző sikeresen működő programokat és kezdeményezéseket is – tájékoztatta .

semmi sem lehetetlen emberknél tegyük amit kel

Ha a legkritikusabb pillanatokban ezt ismételjük, felszabadul mindaz az energia, amelyet Isten igéje hordoz, és valamiképpen részesedünk Isten mindenhatóságából. Van viszont itt egy feltétel: Isten akaratát kell élnünk, sugározva magunk körül a Tőle kapott szeretetet. Így összhangban leszünk Isten mindenható szeretetével, melyet teremtményei iránt táplál, és ezáltal hozzájárulhatunk az egyénekről és az emberiségről alkotott tervének megvalósulásához.
Hogy ezt az igét éljük, és hatékonyságát teljességgel megtapasztaljuk, van még egy kiváltságos lehetőségünk: az imádság.
Jézus azt mondta, hogy bármit kérünk nevében az Atyától, meg fogja adni. Kérjük tehát tőle mindazt, ami leginkább a szívünkön fekszik, azzal a szilárd hittel, hogy számára semmi sem lehetetlen: kérjük a reménytelen helyzetek megoldódását, a világ békéjét, a súlyos betegek gyógyulását, a családi és társadalmi konfliktusok elsimulását!

Ha pedig kölcsönös szeretetben, teljes egyetértésben többen fohászkodunk ugyanazért, akkor maga Jézus lesz köztünk; Ő fogja kérni az Atyát, és ígérete szerint megkapjuk, amiért imádkoztunk.
Isten mindenhatóságába és Szeretetébe vetett hittel egy nap mi is azt kértük valaki számára, hogy a röntgenfelvételen látható daganat „tűnjön el”, mintha tévedés vagy rémkép lenne. És így történt.
Ha életünk eseményeit mindig határtalan bizalommal fogadjuk, érezni fogjuk, hogy egy olyan Atya tart bennünket a karjában, akinek minden lehetséges. Ez nem jelentheti, hogy mindig megkapjuk, amit kérünk. Ő Atya; mindenhatóságát mindig és csakis gyermekei javára használja, akár tudják, akár nem. Egyetlen dolog számít: tápláljuk magunkban a bizonyosságot, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, és akkor soha nem tapasztalt béke fog eltölteni bennünket.

A házasság védelme nem vallástól függ

Konferenciájának közelmúltban megválasztott új elnöke, a levél egyik aláírója megállapította: „A széleskörű egyetértés, az egyébként jelentős vallási különbségek ellenére világos üzenetet hordoz: a házasságra vonatkozó törvény nem egyfajta vallási kényszer, hanem mindenki közös javának védelme”. Bármilyen vallású, vagy vallás nélküli személy felismerheti, hogy amikor a törvény a házasságot úgy határozza meg, mint egy férfi és egy nő életszövetségét, akkor törvényesen egymáshoz és gyermekeikhez kapcsol egy anyát és egy apát, megszilárdítva ezáltal az emberi társadalom alapsejtjét – jelentette ki a főpásztor.

A levél közzétételére azért került sor december 6-án, mert erre a napra tűzték ki az ún. „Proposition 8” indítványt támogatók szóbeli kihallgatását. Ez a 2008-as kaliforniai népszavazás 52:48 arányban az azonos neműek házasságkötése ellen foglalt állást. 2010 nyarán azonban az amerikai állam körzeti szövetségi bírósága alkotmányellenesnek minősítette a népszavazás eredményét. Vaughn Walker bíró ítélete szerint az indítvány bármiféle racionális alapot mellőzve, pusztán vallási megfontolásból tiltotta meg az azonos neműek házasságát, így a döntés ellen fellebbezést indítottak el.

„Elérkezett az a pillanat, amikor ki kell állnunk a házasság és örökérvényű jelentése mellett. Reméljük, hogy ez a levél erre bátorít mindenkit” – mondta Dolan érsek.

Minden emberi élet sérthetetlen méltósággal rendelkezik és ajándék – ez egy sziklaszilárd alapelv. A személy méltósága képezi az emberi jogok védelmének alapját. Ezek védelme feltételezi az emberi élet különböző oldalainak a védelmét, ezek közé tartozik a házasság, vagyis az a környezet, amelyben a gyermekek születnek, ahol szeretik, táplálják, nevelik őket. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy megváltoztassa vagy újrafogalmazza a házasság természetét. Az állam kötelessége, hogy elismerje és védelmezze a házasságra vonatkozó igazságot – állapítják meg az Egyesült Államok katolikus püspökei a levelet részletesen tárgyaló ,

Itt emlékeztetünk rá, hogy XVI. Benedek pápa december 2-án, Győriványi Gábor szentszéki nagykövethez intézett beszédében ismételten leszögezte: „Európa nem lenne Európa, ha eltűnne társadalmi építményének alapsejtje, a házasság”. Kifejtette, hogy a házasság és a család minden polgári társadalom, nemzet egészséges fejlődésének döntő alapja, az állami közösség alapsejtje. Az egyház soha nem támogathatja azokat a törvényhozási kezdeményezéseket, amelyek a házaspárok és családok alternatív modelljeit kívánják érvényre juttatni.

Csatorna tisztis ügyem javítás egy napon

Ma felkeltem, sokkot időbe, reggel, 5: 20kor még 5percet nyújtósodtam.

 

Az ágyba, utána bementem, konyhába, lefőztem kávét, megittuk szüleimmel.

Kijöttem, szobámba felöltöztem, hétköznapi ruhába és 5: 55fele elindultam.

Itthonról tetetem egy kört. Haza jöttem reggel, három negyed 7re, bevettem,

Ágyamat, elindultam internet helységbe, kis időt voltam, mert, dolgom volt,

Elvittem friss állásokat egy embernek könnytárhoz beszélgetem vele 5percet.

Dolgom, volt temetőbe, csatornát kelet tisztítani tele volt piszokkal. 10: 45kor.

Csörög telefonom pedagógushívót, gyere, mert ide meg csatornaszerelők jöttek.

Ott temetői dolgot, befejeztem, rohantam le meg nézem csatornaszerelőket az,

Internetbe, át kelet adnom egy üzenetet, nekik. Bent martam délután 1ig haza,

Jöttem fel mentem kenyéréé, végeztem be vásárlással haza, jöttem begyújtottam,

Pihentem utána.

egy kereszténység

létrehozta a keresztény egység titkárságát, amelyet később II. János Pál alakított át pápai tanáccsá. Az elmúlt 50 évben az egyházak és egyházi közösségek jobban megismerték egymást, és sok történelmi előítéletet sikerült leküzdeniük; előbbre haladt a teológiai és karitatív párbeszéd, a közreműködés számos formája alakult, így például az élet védelme, a környezet megóvása, az igazságtalanság elleni küzdelem terén; továbbá gyümölcsöző volt a szentírás ökumenikus fordítása is – összegezte a Szentatya.

Sokan azt hiszik, hogy különösen Nyugaton lanyhult az ökumenikus összefogás. Minden bizonnyal szükség van új lendületre, mivel idáig ismeretlen kihívások jelentkeznek, mint az új antropológiai és etikai nézetek – hangsúlyozta XVI. Benedek. A pápa szólt az ortodoxokkal való párbeszéd jelentőségéről. Az ősi keleti egyházakkal évszázadok értetlensége és eltávolodása ellenére közös a katolikus egyház értékes öröksége.

Az ökumenikus tevékenység kettős mozgalom – fogalmazott a Szentatya. Meggyőződéssel és kitartóan keressük az igazságban megvalósuló egységet; ehhez szükség van a teológiai párbeszédre, az imára és a bűnbánatra. Másrészt nem feledhetjük, hogy az egységet nem mi, hanem Isten valósítja meg. Abból az egységből fakad, amely az Atya és a Fiú között áll fenn a Szentlélekkel folytatott szeretet párbeszédben. Ez azonban nem csökkentheti elkötelezettségünket. Istenre kell hagynunk azt, amit egyedül csak Õ tehet meg, ugyanakkor tovább kell kutatnunk komolyan, kitartóan és odaadóan feladatunkat annak tudatában, hogy elkötelezettségünk cselekvéssel és szenvedéssel, fáradozással és örömmel jár – hangsúlyozta a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának ülésén mondott beszédében XVI. Benedek pápa.

Egy ifjúsági találkozó vácszent Lászlón ,

Szombaton, reggel sokkot időbe felkeltem, megittuk kávét szüleimmel.

Kijöttem szobámba, felöltözni hétköznapi munkaruhába. Reggel 6elött,

Elindultam, itthonról tetem egy kört kerékpárral haza jöttem elmentem.

Pékségbe fel kenyeret meg zömlét meg vetem haza, hoztam. Reggel 8: 35,

Kor ünnepi ruhába lementem cserkész házhoz onnan vittek át 16föt vácszent Lászlóra,

Ott volt, régiós ifjúsági találkozó. Reggel fél10kor csoportos beszélgetés mindenki be,

Mutatkozott Honnan jött én is bemutatkoztam nekik, ere hitoktatóm ki javítót meg mondta.

 

Én harangozó segédje vagyok templomba, csoportos beszélgetés, eltartott fél12 ig. tartal

Mából mondok kicsit, merünk e kérni az Istentől ere másra, értették kérést mindenki azt,

Mondta mindenki, aki ott volt ifjúsági találkozzon, szokta kérni társát, segítsen de, nem,

Segít, ha nem maga oldja meg problémáit. Délbe lementünk ebédelni vissza jöttünk szám,

Háborúztunk 13orátol 14oráig utána kis színdarab elő adás kértek 2ön ként, jelentkezőt,

Darabra fel tetem kezem az se tudtam mire, akkor meg szolattak főnök telessel titkárnő,

Másik nő volt titkárnő, ere hitoktató hátúról meg szólat pont neked való Sanyi. 15orától,

Uzsonnáztunk, 15: 30kor meg visszamentünk templomba vácszent Lászlón misét hallgatunk

Az eltartót este fél 6ig haza jöttünk. Mindenki haza ment piheni.

 

 

 

TI ÉD DÖNTÉS

Ha 20 és 30 év közötti vagy, és szeretnéd önmagad jobban megismerni, akkor itt a helyed. Nagy szeretettel várunk két és fél napos programunkra. A hétvége során lehetőséged lesz egy utat bejárni néhány fiatallal és felnőttel együtt, akik személyes életüket osztják meg veled. Társaiddal együtt gondolkodhatsz, és felfedezhetitek, hogyan is lehet egymással boldogulni. Úgy véled, hogy nem vagy okos, jóképű és kedves, aki pedig mindig szerettél volna lenni; vagy összevesztél a legjobb barátoddal; esetleg a szüleid néha mást gondolnak, mint amit te szeretnél? Nem tudod, hogyan tudnád megszerettetni magad másokkal? Hogyan viszonyulj a szerelemhez? Dönts egy tudatosabb életvezetés mellett! Tiéd a döntés!” – írják a két és fél napos program szervezői.

Egy Múzeumlátogatás Gödöllőn, a nappali foglalkoztatódókkal

Múlt héten, szerdán, nappali foglalkoztatói emberek. Reggel, 8: 14

Vonattal, elutaztak Gödöllőre, ott megnézzük Mezőgazdasági Múzeumot.

Meg vettük múzeumi, jegyet, Erzsikének fizetni kelet nem korhatárt zoli2,

Nem, kelet fizetni volt neki kincstárjegye, avval bizonyítja, hogy ő fogyatékosok.

Tartozik, mellette én kísérő ígyen bemehetem Zoli és Tomi, ugyanúgy ígyen bemehetett,

Neki is volt a jegye. Volt még új nyugdíjas pedagógusunk az ígyen mentbe betöltötte.

Korhatárt, Judit pedagógusnak kelet fizetni. Mindannyian nagyon jó éreztük magunk.

Egyik gépet ki is próbáltak milyen lenézni föntről. Másik gép be volt öltözve mikulás.

Jelmezbe ez is mindenkinek tetszet, mondtam nekik én, fogjatok vele, pedig gép viccet.

Nagyon élvezték, le is akarták volna fényképezni, nem lehet fizetni kelet. Olyan delelőt.

10kor neki ültünk meg tízórait betettünk. fél11kor visszaindultunk, vonathoz, amíg,

Vártuk vonatunkat, minden vágya az volt igaziból fölvegyék kamerával, másik indulást.

Teljesítem, én kérését fel vetem napok óta nagyon boldog fel véve vonatindulás neki.

Mindenkinek mutogatja. Délbe már itthon voltunk Turán haza ment mindenki végeztünk,

Azzal nappal.

Nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent,

Tudatában vagyunk, ugyanakkor tanulnunk is kell. A keresztény közösségnek meg kell tanulnia, mit jelent a karitász társadalmi szinten.
A Szentatya beszélt nekünk az individualizmusról, mint olyan viselkedésről, amely ellentétes Isten tervével, mert ő közösségben, Isten népeként szabadít meg minket. Ennek a megállapításnak mély társadalmi vetülete van. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent, aki nem látunk, ha nem szeretjük felebarátunkat, akit látunk. Ezért adta nekünk az egyház a társadalmi tanításának kompendiumát, amelyet minden keresztségen átesett embernek el kell sajátítania és gyakorlattá kell tennie.

Ismerünk olyan helyi Karitász szervezeteket, amelyek leginkább arra törekednek, hogy hatékonyan, profi módon segítsenek, és közben elvesztik a szeretet lelkületét. Mit lehet tanácsolni nekik?

Az európai Karitász szervezetek kongresszusán érintettük ezt a problémát is. A legtöbb helyi szervezetre nem ez jellemző. Sokan szerény gazdasági támogatottságot élveznek, tagjaik legfőképpen önkéntesek. Spanyolországban például hatezer plébánián szerveződött Karitász és mindenhol önkéntesek százai dolgoznak. A mi feladatunk az, hogy megértessük velük, mi nem egyszerűen egy segélyszervezet vagyunk, hanem hitből szolgáljuk felebarátainkat. Jövő májusban, a következő összejövetelünkön megfelelő választ adunk majd arra a kérdésre, hogyan lehet egyesíteni a szeretetet és a hatékony segítséget.

Mi van a szívünkben

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén…
A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

MAI NAP KIVAN NYILVÁNITVA FOGYATÉKOSOK VILÁGNAPJA

 

Ma arról,mondok párgondolatot.ma hivatalosan értelmi fogyatékosok napja van.

vanak,emberek akik nem igazán,tisztelik,fogyatékosokat,ingább,fogja lenizi ezeket

beteg embereket.Én fogyatékosakal,foglalkozok,olyan szeretetel,fordulnak ember

társához.nekik van igazán szeretetük ember társai felé.Tudok pl ere ahol szoktam

szegiteni,van több fogyatékos,gyerek.Ha valakinek baja van oda megy másik ember

társához,meg kérdezi mi a bajod,lesokta tagadni hogy szemi se bántja de az egyik

fogyatékos,ember társa,észre vete szegitet rajta.Meg kérdezte töle mi bánt elmondja

neki,meg hallgatja mondja neki ne bánkogy ,én itt vagyok veled szeretlek ,téged .

Egy beteg fogyatékos ,minden vágya az volt egyszer föltudja veni ahogy megy egy

vonat ,be mondja hogy 2második vágányrol,megy.én mint szegitö meg tedtem neki

fel vetem neki amit kért.olyan élményel ment haza .fel van véve vonat indulás sanyi

szegitet bene.elmondok,valamit ezek fogyatékosok,réggen ,nagyon zárkozotak voltak

és féltek ami Óta olyan szegitö van én azóta nagyon boldogok nyitotak mindenre tele

van szeretettel ember társuk FELÉ