Isten csodálatos világa és a szabadság

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod – feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
– Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk

Egy, szerelmi bánat nőnek, hogy nem bír meg szerezni egy életre.

Egy 2éve, egyik haverom, mondta te is, lépjél be, love hu oldalra te is meg ismerkedhetsz.

Emberekkel, meg is tetem, mind egyik embernek nem tetszet, ahogy nézek igaziból, majd,

Nem senki ellnem fogadott egyszer, nő olyan 40év körüli elkezdet, beszélgetni velem és,

Jól, meg ismertük egymást. Képzeljék, elnő napról, napra többet akart tőlem csevegés,

Folyamatába, először, csak barát el is fogadtam, párnap, múlva párjának, akart de, volt,

Egy probléma, hogy nagyon mese laktunk, egymástól, csak úgy tartottuk, kapcsolatot, hívott .

Telefonon, nap, mint nap. De ő belém szerelmes lett belém, pedig én nem éreztem szemit.

Utána kértem, tanácsot egy pár Atyatál, mint tegyek mondata, hogy ez kapcsolat nem fog.

Működni mondjam 3sorkoztam vele egyre jobban szerelmes lett belém utána megint,

Tanácsot kértem mondták nyugodtam, mondjam nem működő kapcsolat hívott telefonon

6 rá jött nem vagyok kíváncsira, küldtem sms hogy vége nem nagyon törődőt ö jobban

Szerelemes akart belém leni rá ébret pár óra múlva tényleg nem szeret engem az óta nő.

Nyugtotokon él, mert szerelmi bántja van elmeséltem másoknak, ne foglalkozz vele úgy.

Se fogja kiontani életét szerelmi ügybe, kimagyarázza, hogy sajnálják így nem töröttem.

Vele növel.

eny hülés

Ha jövendőbe nézünk,
hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk,
magunk ura nem mi vagyunk.
Tiéd Urunk sorsunk, hazánk. . .
– Isten békéje, szállj le ránk.

Kik a békéről beszélnek,
egymástól még ők is félnek.
Olajág van jobbkezükben,
– van-e bizalom szívükben?
Nagy egyhülést vár a világ!
– Isten békéje szállj le ránk.

Hozz nyugalmas munkát, álmot.
Nagy országok s kis családok
éljenek bátor reményben. . .
Se a földön, se az égen
ne villanjon pokoli láng!
– Isten békéje szállj le ránk.

Hullámozzon mindenfele
vetések arany tengere,
hol dalos madarak szállnak.
Réten, kertben, erdőn, s házak
ablakában nyíljon virág.
– Isten békéje szállj le ránk.

Őrizd meg a házainkat,
a fát, mely gyümölcsöt ringat.
Mind, amink van, maradjon ép.
Se ember, se osztály, se nép
máséra ne legyen falánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Házak gombaként nőjenek,
anyák reménnyel szüljenek.
Szarvas fial, madár ha költ,
tartsa el mind bőven a föld.
Ne legyen határ vaspalánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Őrizd, vezesd a népeket,
ismerjék meg kegyelmedet,
s dús földön, tiszta ég alatt
követve Te szent Fiadat
szálljon Hozzád hálaimánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Egy lagzis napom, mert, hivatalos voltam lagziba

Tegnap reggel, elintéztem itthoni dolgomat, utána meni, kellet fél11re templomba.

Mert, esküvőre, voltam hivatalos. Eskető Atya nagyon szépen beszélt hogy tiltott.

Dologról de ez most nem tiltott dolog, volt, hanem hogyan ismerkedet meg fiatal.

Jegyespár, egymással, rég. Meg volt templomi esküvő délbe vége volt elmentünk.

Gyógyszertárig 1perc alatt ott is voltunk ott mindenki kedvére, ihatott, amit akart.

Gyógyszertártól 1orakor. indultunk el szépen húzták zenét zenések lépésbe értünk.

Iskolába, ahol lagzi volt tartva meg. Lagzis nép 1óra 30perc alatt tetette meg tánc-

Oldtak énekeltek útközbe nagyon jó volt, hangulat én is velük, mulattam nekem,

Is olyan sok idő kellet meg érkezünk, iskolába ott megint mindenki ivott, amit akart.

Utána fél3 fele mindenki, leült meg ebédelni. Az eltartott 4oráig, mindenki táncolhatott.

Kedvére ameddig akart. Mulatság eltartott másnap reggel 6ráig mindenki jó érezte.

Magát, látszott rajtuk én is jól éreztem magam.

evel versel kivánok  sokboldoságot  aki  mos volt esküvöje

Szél a morvát összehordta,
Egy péklegény tejjel-mézzel összegyúrta,
Közepébe ezt a szép virágot szúrta,
S azt mondta, hogy ennek igaz neve: torta.
Midõn szemembe tûnt szép, ékes formája,
Hírtelen azt hittem, hogy a võlegény új hálósapkája.
De mikor megtudtam, hogy drága sütemény,
Hogy hát felhozhassam, vigyázva jöttem én.
Nem is lett hibája, ím hát én fölteszem,
Kedves menyasszonyunk hogyan örül ezen!
Midõn megízleli, és kedvesét kínálja,
Minden bút feledve csókra áll a szája.
Most már banda, te is ráhúzhatod!
Kaptok érte reggel hagymaszárat, hatot!

Egy másik võfély a süteményhez mond néhány sort. A kettõ egymás után hangzik el.

Itt a fáin lisztbõl készült jóféle sütemény:
Nincs benne ánizs, se mustár, se kömény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény.
Aki ilyenen él, nem bántja a köszvény.

pélada beszéd szeretetről

Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem
egyszer anyát.
– Magról vetik – nevetett rám.
– És honnan szerzik hozzá a magot?
– Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
– Öntözni nem is kell?
– Dehogynem. Jó szóval.
– Nem könnyel?
– Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta
hajtásait.
– Hát palántázni kell a szeretetet?
– Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
– Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
– Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
– Elsősorban mi hát a szeretet?
– Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
– És mi a szeretet másodsorban?
– Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
– Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
– Az élet már ilyen.
– Mégis érdemes szeretni?
– Csak azt érdemes.

Idős nénit temetünk meg érte szép kort.

Kedden, fel ébredtem, elintéztem dolgokat amire, meg kértek délelőtt 11kor.

Fejeztem be utána haza, jöttem, mert itthon hagytam valamit. Elmentem foto.

Boltba, mert ottan, kellet 4db elem tv távirányítóba, meg vetem, haza jöttem.

Ebédeltem, utána, vissza kellet, mennem, mert temetni, kelet egy nagyon idős

Néni, volt halott én, ami óta. Turán vagyok, szegitek temetkezésbe ilyen idős.

Nénit még, nem temetem, aki ilyen hosszú ideig élt 100évet néni, ahogy betöltötte.

100szültés napját júniusba még mindig örömmel volt családja iránt milyen boldog.

Hogy ezt, szép kort meg engedte, élni. Isten erőben egészégbe. Rá 2honap. Múlva.

El is távozott azt temetők kedden sokan voltak temetésén. Néni, akit eltemetünk.

Mind végig nagyon boldog volt nem szenvedet csak, utolsó 2nap, szenvedet.

Most, már békében nyugszik lelke. Minden hozzá tartozójának őszinte részvétemet

Kívánok evvel, veressel.

„jöttem, de honnét? Szent titok.

Vagyok. S ki tudja, ki vagyok.

Élek, de meddig? Nem tudom.

Halnom, ha kell, melyik napon?

S hová megyek, ha elmegyek?

Csoda, hogy boldog lehetek?

Mert ily titok, az életem,

Isten kezébe helyezem.

Ő tudja, utam, hol vezet.

Boldog csak Véle lehetek”

A HIVŐ ÉDESANYA.

Az az édesanya
a legtöbbet tette,
aki gyermekeit
Jézushoz vezette.

A legszentebb ösvényt
nékik megmutatta, –
az az édesanya
a legtöbbet adta.

Én sem kívánok mást,
minthogy megérhessem:
gyermekeim lelkét
tudni szent kezedben.

Ösvényeden járva
házadban szolgálni,
velük együtt Téged
örökre imádni.

boldogság csepek

A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül.
Lehetnek kellemes és élvezetes pillanataink, és átélhetjük az önfeledt cselekvés élményét. A teljes élethez azonban tudnom kell választ adni arra a kérdésre is, hogy ennek az egésznek mi is az értelme, személyesen, nekem. Értelmet találni a mindennapjainkban, az életünk eseményeiben – ez életbevágó. Aki értelmesnek érzi az életét, az megelégedettebben és derűsebben, sőt még tovább is él. Aki értelmesnek érzi az életét, akörül mások is könnyebben válnak boldogabbá és derűsebbé. Van azonban egy kis bökkenő. Az értelem élményének semmi köze a közhelyekhez és frázisokhoz, szépen hangzó, de üres magyarázatokhoz, sem betanult, mások által előírt igazságokhoz.
Néhány hasonlat azonban talán közelebb vihet ahhoz, hogy milyen is az élet személyes értelme.
✤ Olyan, mint egy alkotás – egész életünkben csiszolgatjuk, érleljük, formáljuk; elrontjuk, majd újrakezdjük.
✤ Olyan, mint egy világítótorony – különösen hasznos akkor, ha leszáll a sötét és tornyosulnak a hullámok.
✤ Olyan, mint egy térkép – segít megérteni, hogy hol vagyunk a „Nagy Egészben”, mi is vesz körül, merre mehetünk és merre nem érdemes.
✤ Olyan, mint egy történet – jóról és rosszról, szenvedésről és szeretetről, és legfőképpen arról, hogy mi a szerepünk ebben a történetben, statiszták vagyunk-e vagy hősök.
✤ Olyan, mint egy belső bizonyosság – hogy van valami, ami túlmutat az épp aktuális pillanaton, ami összeköt örömöt és bánatot, tegnapot és holnapot; ami túlmutat a mindennapi esetlegességeken és töredékeken.
Mindegyik hasonlatban lehet igazság, de önmagában mindegyik kevés. Ha az értelmet keressük az életünkben, bátran rászánhatjuk az egész életünket. De azért el ne felejtsünk közben élni is – végső soron ez az értelemkeresés értelme, nem? •

TIPP A legtisztább, legfontosabb dolgok egy mondatba beleférnek. Egy ember, egy jól megélt élet programja – egy jól megformált mondat. Vannak klasszikus mondatok, mint például: Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. De ugyanilyen jó ez is: Gyerekek generációit tanította íni, olvasni, és közben felnevelte becsülettel a sajátjait is. Vagy: Egész életében azt kereste, hogy hogyan lehet megvédeni a házakat a földrengéstől.
A tartalom nem számít. A lényeg, hogy legyen egy mondatod, amit a magadénak érzel, amiben benne vagy szívvel-lélekkel, amiért érdemes élni és cselekedni. De nem kell azonnal megtalálni ezt a mondatot. Megéri az éveket, hogy újra és újra megfogalmazd, ízlelgesd magad számára, és hogy végül szinte tökéletesre csiszolgasd. Szóval: Mi a te mondatod?

tiz tévesme ami szét tönkretesi házas életet

Linda Mintle családterapeuta a válásról írt könyvében sorra veszi a tíz leggyakoribb önámítást, amely végső soron a házasság felbomlásához vezet. Az alábbiakban ezeket ismertetjük röviden, a Cbn.com összefoglalója alapján.

1. téveszme: A házasság – szerződés

Igen, a házasság jogi egyezség, Isten szemében azonban ennél sokkal több. A házasság valójában szövetség, megszeghetetlen ígéret, életre szóló elköteleződés „jóban-rosszban”, jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben. Azt jelenti, hogy akkor is szereted a másikat, ha éppen nincs hozzá kedved, hűséges maradsz, és megbirkózol a nehézségekkel.

2. téveszme: Veled kötöttem házasságot, nem a családoddal

Az igazság az, hogy nemcsak a házastársaddal kötötted össze az életedet: a családja is hozzátartozik a hozományhoz. Ne áltasd magad azzal, hogy a családját félreteheted! Köztük nőtt fel, ők nevelték olyanná, amilyennek megismerted. Igen, vannak más hatások is, és az ember sokat változik, de a fejlődést alapvetően a család határozza meg.

3. téveszme: Meg tudom változtatni a házastársamat

Tévedés! Nem valószínű, hogy múlhatatlan szereteted hatására meg fog változni az, hogy mindig elkésik, vagy hogy rendetlenség van a szobájában. Az együtt járás idején vedd észre az efféle figyelmeztető jeleket, főleg a súlyosabbakat, pl. ha sokat iszik, ha erőszakos a természete, vagy ha nem tartja meg az ígéreteit. A nászút után ezek a dolgok nagy valószínűséggel nem fognak javulni, csak romlanak. Az igazság az, hogy egyetlen dolgot tudsz befolyásolni: azt, hogy hogyan reagálsz a viselkedésére. Egyedül ezen változtathatsz.

4. téveszme: Túl sok mindenben különbözünk

A különbségek nem jelentenek komoly problémát, csak akkor, ha az értékrend és az erkölcsök terén mutatkoznak. Attól, hogy nem vagytok igazán összeillők, még nem megy tönkre a kapcsolat. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kezelitek a különbözőséget. Meg kell tanulnotok úgy alkalmazkodni, hogy az mindkettőtök számára elfogadható legyen. Vannak feloldhatatlan különbségek is; ezeket meg kell tanulnotok elfogadni. A konfliktuskezelés krisztusi módjára vonatkozóan pedig világos útmutatást találtok a Szentírásban.

5. téveszme: Nem érzem többé azt a lángoló szerelmet – elmúlt, vége!

A szenvedélyes szerelem nem tart örökké, a szeretet azonban egy életen át megmaradhat. Az ember időnként nem érzi, hogy szereti a másikat, ezért el kell határoznia, hogy mindig úgy fogja szeretni, mint önmagát. A kritika például erősen csökkenti a szeretet érzését; egyik oldalon lenézést, a másikon védekezést idéz elő, ami érzelmileg eltávolítja egymástól a házastársakat. Az igazság az, hogy a szeretet érzését sokféleképpen fel lehet erősíteni. Például úgy, hogy az ember minden negatív megjegyzését öt pozitívval ellensúlyozza. Sokat jelent, ha barátian elbeszélgettek és segítetek egymásnak. Nem szoktam kétségbe vonni, amikor egy-egy férj elmondja, hogy már nem érez lángoló szeretetet a felesége iránt. Csak azt próbálom megértetni velük, hogy a szeretet, a szerelem érzését újra fel lehet szítani.

6. téveszme: A hagyományosabb házasság a megoldás

Kiábrándultságában sok férfi úgy érzi, boldogabb lenne, ha olyan kapcsolatban élne, ahol a férfi az úr. Sokan elbizonytalanodnak a férfi-női szerepekkel, feladatokkal kapcsolatban. Az engedékenység fogalmát gyakran rosszul értelmezik és sokszor visszaélnek vele. Isten a házasságban egyenrangúnak akarta a férfit és a nőt. Kétszer nyilatkoztatta ki a nemekre vonatkozó akaratát: a Paradicsomban és Krisztus életében. Ez legyen előttetek a példa, amikor férfi és nő kapcsolatáról gondolkodtok. Meglátjátok: akárhogyan alakítjátok kapcsolatotokat, a kölcsönös engedékenység, tisztelet, biztatás és empátia elengedhetetlen.

7. téveszme: Ilyen vagyok, nem tudok megváltozni: kellek vagy nem kellek?

Aki nem hajlandó változni, az voltaképpen Isten ellen lázad: másként akarja berendezni életét, mint Ő. Azzal, hogy azt mondja, nem tud megváltozni, elutasítja a megváltás és a megtérés keresztény élményét. Az ember mindig törekszik a tökéletességre, de ez a valóságban folyamatos küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy mindig kész vagy felülvizsgálni a viselkedésedet, és igyekszel Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni. Ha a házastársak így élnének, kevesebb volna a válás. Az ember nem változik meg magától, csak ha akar. A változás lehetséges, de három dolog kell hozzá: akarás, engedelmesség és a Szentlélek ereje.

8. téveszme: Volt egy házasságon kívüli kapcsolatom – el kell válnunk

A házasságon kívüli kapcsolat súlyos és romboló, de nem helyrehozhatatlan, ha mindkét házastárs akarja. A viszonyt fel kell számolni, bűnbánatot kell tartani, bocsánatot kérni és megbocsátani, majd újjáépíteni a házastársi kapcsolatot. Az egyik fél megszegte a szövetséget, de ha mindketten akarják, helyreállíthatják. Nem könnyű, de lehetséges.

9. téveszme: Mindegy, mit teszek, Isten úgyis megbocsát

Isten valóban megbocsát, ha megbánod a bűneidet, de ettől még igenis számít, hogy mit teszel. Tetteid természetes és lelki következményekkel járnak, ne vedd hát olyan magától értetődőnek Isten kegyelmét!

10. téveszme: Menthetetlen a helyzet

Ha feladtad, ha a jövő reménytelennek tűnik, ha eltávolodtatok egymástól, ha nem tudjátok kezelni a konfliktusokat, ha hibáztál, vagy bármi legyen is a probléma, higgy abban, hogy Isten akkor is tud cselekedni, amikor te már nem. Meg tudja változtatni az emberi szívet, képes csodát tenni, a legnehezebb körülmények között is bármit el tud érni. Ő a lehetőségek Istene. Közeledj hozzá, imádkozz a házasságodért, küzdj igazi ellenségeddel, a sátánnal, és reménykedve várd, hogy Isten megsegítsen!

Ha házastársaddal együtt bensőséges kapcsolatban maradtok Istennel, házasságotok sugározni fogja ezt a meghitt kapcsolatot. A válás elkerülhető! Vegyétek észre a mai kultúra hazugságait, és a Szentírás igazságához ragaszkodva szálljatok szembe velük! Nincs házasság, amelyet ne fenyegetne a válás, de kezetekben van a lehetőség, hogy megelőzzétek!

Ha én vadász volnék,

Ha én vadász volnék,
kelnék virradatkor,
órám ketyegése
a potyogó vackor;
egy fehér fal előtt
puskám olajoznám,
eszembe se jutna
sem őz, sem oroszlán.

Ha én spanyol volnék,
fehér ingben járnék,
órára lebontva
tudnám, hol van árnyék.
Este dominóznék,
járnék a templomba,
ahogy az apám, mert
ő is spanyol volna.

Ha én hadnagy volnék,
lenne egy rémálmom:
egyedül bolyongok
kopár, köves tájon,
rongyos zászló lobog,
lehajtom a fejem,
úgy állok alá, hogy
nem is nézem, milyen.

Ha én nem én volnék,
ok és következmény
nélkül kóborolnék,
míg azt nem érezném:
megtörtént, amiről
régóta álmodtam –
végre eltévedtem
saját városomban

Idősebbik, kutya aggodig mit tesznek befogadott kutyával.

Mult hét,Kedden, elintéztem dolgaimat, utána. Délbe, haza jöttem, mert, itthon, volt.

Kiss dolgom, mert kutyámmal, nagyon hullott szőre, elhívtam, egyik ismerősömet.

Meg, nézte, biztonság, kedvér adott neki, egy oltást kutyának, de másik kutyám.

Elkezdet, nyűsíteni, mit tesznek, kisebbik, kutyával, akit ö is befogadott udvarba.

Elmondtuk, neki, ö kicsit tovább nyűsített, mit tesznek fiatal kutyával, mondtuk.

Oltást kap, jobban, lesz, nem fog hullani szűre, idősebbik, kutya tovább aggódott.

Befogadott, kutya után, féltette, bátyák, fiatal, kutyát, 6*elmondás után meg érette.

Oltást, kap, békén, hagyjak fiatal kutyát, addig. Nyüszítet idősebbik kutya, amíg békén.

Nem hagyták befogadott, kutyát. Elment egyik ismerősöm, aki meg nézte kutyámat.

Utána meg nyugodott, idősebbik, kutya, nem bátyák fiatal kutyát. Addig mind végig

Aggódót idősebbik el nem ment tőle ismerősöm kutyától .

egy házaszág tönkre mentele

Ha akár a férj, akár a feleség tartósan szeretetlenül, távolságtartóan viselkedik, az súlyos boldogtalanságot és stresszt okozhat a párkapcsolatban. Sajnos ezzel a panasszal igen ritkán fordulnak a párok szakemberhez. Számos esetben akár külön is válnak útjaik, pusztán azért, mert elmulasztották, hogy őszintén feltárják és megbeszéljék házasságuknak ezt a gyenge pontját. Pedig van megoldás arra, hogy megerősítsék szerelmüket, barátságukat, az egymás közti intimitást.

A távolságtartó viselkedés egyik leggyakoribb oka, hogy a férj előtt saját tartózkodó apja példája áll, és ha nem is tudatosan, de az ő mintáját követi. A másik gyakran előforduló ok, hogy valamelyik házastárs súlyos traumaként élte meg szülei válását, és ez akadályozza őt abban, hogy bízni tudjon és teljes személyiségét bele tudja adni a kapcsolatba. Mindkét esetben nem csak a szeretet adása, hanem annak elfogadása is nehézségekbe ütközik.

Előfordulhat, hogy a kapcsolat elején nem jelentkeznek ezek a problémák, de később, különböző stresszhelyzetek mégis előhozzák a gyermekkori és kamaszkori érzelmi sebeket. Ezek hatására az érintett fél eltávolodik, gyakran túl kritikussá válik, így tudat alatt eltávolítja magától házastársát. Sokszor a házasság során elszenvedett sérülések vezetnek oda, hogy az egyik fél visszahúzódik, mert fél az újabb sebektől, a haragtól, a szomorúságtól. Végül, a fent említett okokon kívül pusztán a kultúránkat átható önzésből is eredhet a hűvös, érzelemmentes viselkedés.

A gyógyulás, a távolságtartás és érzelemmentesség helyett az érzelmi önátadás és a szeretet elfogadása nem egy varázsütésre végbemenő változás. Mivel a probléma hátterében leggyakrabban az érzelmileg hideg szülő példája áll, jelentős javulás érhető el azzal, ha a sebzett fél minden nap, újra és újra átgondolja, leszögezi magában, hogy az illető szülőnek csakis a jó tulajdonságait akarja követni, a rosszakat nem. A pozitívabb gondolati mintákon túl azt is újra és újra eszébe kell idéznie, hogy a házastársában nyugodtan megbízhat, és hogy társának szüksége van az ő szeretetére, gyengédségére, dicséreteire. Szüntelenül gondolnia kell arra, hogy párja a legjobb barátja, hogy biztonságban érezheti magát mellette, és hogy kettejük szeretetkapcsolatát erősíteniük kell.

öszi ösi estéken

Ősz, ősi isten, gazdag és unott,
Kinek halovány ujjai közül
Aranypénz hull, s aranyaid unod,
És bú sárgáll halk mosolyod mögül,
És fonnyadt ajkad hűvös dalt fütyül,
Köszönt ma csendes, koldus rokonod,
Ki sütkérezve a bágyadt napon,
Halk, arany szekered útjába ül,
És hulló aranypénzednek örül.

Ülsz trónodon mélán és egyedül,
S nagy sárga szemed olykor lehunyod,
S nem nézel ránk a fellegek mögül,
Mikkel a tájat, rosszkedvű dohányos,
Füstbe borítod…

És bánatos és buja karnevált
Tartasz érett és fáradt parkjaidban,
A roskadó fákon tömör brokát…
De arany sípján a sötét csalitban
Zenélni kezd az elevenre vált
Ősi bánat, mely milljom éve itt van
Elrejtve rögbe légbe, fűbe, fába,
S megrázkódnak a…

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Rousseauként a magány s természet ölébe heverve.

Rousseauként a magány s természet ölébe heverve
Üdvözlégy Gábor, vén szepesi remete!
Mert gyönyörű nyelvünk antik mértékre legillőbb,
Disztichonos versben írom e szép sorokat.
Hogy vagy öreg, mint vagy, mit csinálsz, mily műveket írsz ott,
Bércek ormain és völgyek ölén egyedül?
Én, hazai remeket s idegen lánglelket imádó,
Nemzetem és a világ mestereit tanulom.
Életem olyan most, amilyen ez a puszta nagy alföld:
Egyhangú, néma, óh de azért gyönyörű!
Mint itt tündérként palotát rak a déli verőfény,
Lelkem vára aként épül a csend közepett.
Hamlettel csak a port, a halált keresém szemeimmel.
Most a magány s szeretet ifjui kedvre derít.
Múltam kincsei mind: emlékek tűnt szerelemből,
És a barátságból, lengenek ím körülem.
Barna leány s szőke, rózsás köd fényiben úszók,
Sok derekas ifjú, kiknek a társa valék,
Kik nevük egykor még hírnek anyakönyvibe írják
S kikkel együtt én is álmodozom s hevülök.
Ámde Phaetonként tört szárnyon hullok a napba,
Óh de a láng fogad ott, isteni, mennyei tűz!
S inkább fönn vesszek gyors röptű vágyak egében,
Mint a vakond idelent túrjam a sárt meg a port.
Félszegen és fecsegőn tűntem szemeidbe gyakorta,
Ám hidd el Gábor: jobb vagyok, mint a hirem.
Természet s lángész szemlélete érleli bennem
Azt a magot, melyből még aratand a hazám.
Te pedig erdei tölgy, vagy a bérc bús méla fenyője
Nézz le reám végre, hegyrül a völgybe tekints.
Vagy tán, vén pennás, szerelem nyila sajg a balodban,
Tán a Futó Ella szép szeme vont oda fel?
Jókai is öregen szerelem rózsáiba botlott,
S Goethe Hades küszöbén Eros ölébe hevert.

EGY IDÖS FÉRFI EMBERT TEMETÜNK SZÉP KORT MEG ÉRT.

Tegnap, felriadtam, elvégeztem, dolgaimat, meg kértek, végezem el helyette.

Dolgot, azon, is túl voltam. Ki takarítódtam egy sírhelyet, mert fel kértek rá.

Elvégeztem. Azt, munkát, mert sírhely, nagyon füves, volt, ahogy elvégeztem.

Haza, menetem, egy kicsit kajálni, picit pihentem, utána, meni, kellet temetni.

Mert volt egy, idősbácsi elhunytunk. Arról szeretnék egy kicsit mondani milyen.

Volt ő igazán, nagyon rendes volt, mindenkihez ő tölte, meg szódás sifonokat.

Aki, hozzá járt, mindig örömmel fogadta. Még betegen is kijárt szódás flakont.

Meg tölteni. Mindenkinek, aki hozzá járt, 4éve mer, nagyon betegeskedet. Más.

Tölti, azóta szódákat. Így mos már, szegény idős ember senkinek nem tölti szódás.

Szifonját ,mert elköltözött földi ,világból nyugodjon ,békébe ,hozzá tartozójának.

Őszinte ,részvétemet ,kívánok evvel gonolatat.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

egy furcsa történet

“Öcsémuram, vigyázzon magára,
Vagy inkább az oldalbordájára;
Fiatal is, szép is a menyecske –
Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.”

‘Bátyámuram, mit nem kell hallanom?
Szomorú az eset, ha úgy vagyon;
No de míg másnak fúja kásáját,
Meg ne égesse a maga száját.’

“Öcsémuram! mit gondol, az égre?
Az én öregem ezt már túllépte…”
‘Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’

Így az agg szomszéd jó indulatja
Öccseurát gyakran látogatja;
S sosem hiányzik ilyetén lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya
Öccs’urától elmarad sokára.
Megtudni, hogy mi ennek az oka,
Öccseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,
Már készült is erősen reája,
Mit feleljen? ha majd szól a lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya
Jó tanácsával elő nem álla;
Hanem, ülvén a kemence mellett,
Nagy szomorún ilyen szókat ejtett:

“Öcsémuramnak igaza vala,
Mikoriban azt mondotta, hogy a…”
S felsikolt felesége magzatja,
S a jó öreg – mit tegyen? – ringatja.

Mi ez? Hol vagyok én?

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

boldogság több szempont bol

Vannak ,emberek  akik  ,úsznak ,boldogságtol ,mind adig úszik, boldogságba ,amig egy illetö ,oda,nem  megy

Elveszi ,boldogságtol,kedvét ,énis soktam boldog leni ,nagyon sokat az jott tesz egészere,evel gondolatatal ,

kivánok mindenkinek  ,boldogságot.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk.

a rózsa nagyon szép

Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…

Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.