EGY ZENE TANÁR TEMETÉSE

Tegnap reggel fel riadtam 5orakor, leföztem, kávét, mert anyám is ment.

Segíteni egy idős néni takarítani. Én meg itthon elmentem reggel 6ora.

Kor kinyitottam temetőt kollegámmal, ahogy vissza, jöttünk nyitásból.

Utána rendbe rakott egy sírhelyet addig, én elmentem meg locsolni

Egy sírt, mert meg kértek rá azt, munkát is befejeztem akkor reggel 8kor

Hazamentünk elintés tűk, dolgainkat, utána 11köröl visszajöttem kitakarítani.

Ravatalozót, mert délután temetés volt, ahogy meg kitakarítottam, ravatalozót.

Haza mentem, egy kicsit meg ebédelni utána, vissza, jöttem, mert temetés.

Van olyan embert, kísértünk az utolsó útjára, aki nagyon szeretete a zenét

Tanítani, másoknak. És ők szívesen vették tőle tanagyagot, mert, nagyon.

Örömmel, tanította másoknak a zenét, még halála előtt zenét, tanítót másnak.

Temetésére is a nagyon sokan ott voltak, akit, ő tanítót, zenét tanítani azok.

Elkísérték az utolsó útjára, nyugodjon békébe minden hozzá tartozónak.

Őszinte révétemet evvel, veressel.

,, VISZONTLÁTÁSRA -MONDOM ÉS MEGYEK,

ROBOGNAK VONATOK ÉS ÉLETEK,

S BENNEM LEGBELÜL VALAMI REMEG,

MERT NEM TUDOM, SOHASEM TUDHATOM,

SZORITHATOM -E AZT, KEZET, AMIT ELENGEDEK.

VISZONTLÁTÁSRA – MONDOM MÉGIS, MÉGIS,

VISZONTLÁTÁSRA HOLNAP,

HA NEM HOLNAP, HÁT HOLNAPUTÁN,

VAGY, HA AKKOR SEM, HÁT AZUTÁN,

VAGY HA NEM, HÁT EZER ÉV MÚLVA.

VISZONTLÁTÁSRA a FÜLDNEK PORÁBAN,

V ISZONTLÁTÁSRA AZ ÉGI SUGARÁBAN,

VISZONTLÁTÁSRA a HOLDNAK UDVARÁN,

VAGY a TEJÚT VALAMELY CSILAGÁN.”

A PILÁTUS

pörnek vége. Elvégeztetett…
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

“Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

“Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye –
Vajjon álmodik-e még a kereszten?

A LELKI SZEGÉNYSÉG

Hálát adok, hogy a világból
Oly kevés dolgot ismerek,
Hálát, hogy Párist sohse láttam,
S nem vonzanak a tengerek.
Hogy nem jártam a Rivierán,
És járni már alig fogok,
Hogy becsukódtak én előttem
Idejében a távolok.

Ó láttam így is, éltem így is,
Így is kínlódtam eleget.
A benyomások szertevitték,
S vissza nem hozták lelkemet,
Ugyan mit értem volna véle,
Ha még több darabra török?
S előlem milliónyi részlet
Födi el azt, ami örök.

Egy kutat ástam önmagamba,
Titokzatos, komor kutat.
Sötét vize pár rokon-árnyat,
S pár testvér-csillagot mutat.
Fölé akkora ég borul csak,
Amekkora tükrébe fér.
Sok lelki nábob kincse nem kell
Cserébe szegénységemér’.

a türelem kérése a fentiek hez

Uram, adj türelmet,
hogy elfogadjam
Amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot,
hogy megváltoztassam,
Amit lehet,
és adj bölcsességet,
hogy a kettő között
különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd
Eszközévé, hogy szeressek
Ott, ahog gyűlölnek,

Hogy megbocsássak ott,
ahol megbántanak,
Hogy összekössek,
ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek,
ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak,
ahol sötétség uralkodik,

Hogy örömet hozzak oda,
ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg,
hogy törekedjem

Nem arra,
hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én
megvígasztaljak,

Nem arra,
hogy szeressenek,
Hanem arra,
hogy szeressek.

Mert aki így ad,
az kapni fog,
Aki elveszíti magát,
az talál,

Aki megbocsát,
annak megbocsátanak,

Aki meghal,
az fölébred
az örök életre.

szerelem első látásra

Látom: ma szemed különös-szomorú, tüze fáj,
s véznább ma kezed, míg a térdedet átkarolod,
Figyelj ide: messze, a Csád csuda-partjainál
egy dendi zsiráf csavarog.

Harmónikus és kecses, édes arányú kobold,
bőrén divatos, kusza minta varázsa virul,
versengeni senkise tud vele, tán csak a hold,
míg ring a tavak tetején, remeg és kisimul.

Távolban akárcsak a tarka vitorla, suhan,
futása örömteli, fürge madár-repülés,
márvány üregébe bujik, ha az est lezuhan,
s ilyenkor a föld csodaszép örömök fele néz.

Mondjam, hogy a messzi regékben, az ifjú vezér
hogyan szeretett s vele volt-e az éjhajú lány?
Nehéz ez a köd, belehelted, a torkodig ér,
és hinni csupán az esőben akarsz ezután.

Meséljem-e el, milyen ékes a trópusi táj,
mily karcsú a pálma s a fű milyen ős-magas ott?
Zokogsz? No, figyelj csak: a Csád csuda partjainál
egy dendi zsiráf csavarog.

egy barátcság ,mindig jo mert számit hatszrá

Mit jelent egy barát? Túlságosan sokat,
Van kivel megosztanod gondolatodat.
Úgy kell ez a jó neked, mint a levegő,
Mert benne rejlik minden éltető erő.
Lehet életedben bármi, ha nincs barát,
Élheted életed legsivárabb korát.
Ha barátra teszel szert, rá nagyon vigyázz!
Gondold át, hogy mit teszel, soha ne hibázz!
Ha rég hallottál róla, minden bajod van,
Nincs vágyad csak egy, hogy azonnal tudd, hol van.
Mi van vele, mit csinál, nem beteg talán?
Eszed megannyi rossz gondolatot talál.
Kínoz, minden bajod van, nem kapsz levegőt,
Meg kell keresned, fel kell hívnod bárhol Őt.
Olyan vagy nélküle, mint mozdulatlan kő,
Mihelyst tudol róla, az életkedved nő.
Vigyázz nagyon barátodra kincs Ő neked,
Mert életét együtt élheti le veled.
Olyan Ő, mint egy házastárs másik fele,
Szíve csak meleg szeretettel van tele.
Ő nem hagy el soha, rá mindig számíthatsz,
Bút, bajt, örömet, vele mindent megoszthatsz.
Melletted áll nem hagy el, mint sok szerető,
Ezért jól gondold meg, mit jelent neked Ő.

EGY VASÁRNAPOM ,BICSIGLI JAVITÁSAL MERT DURDEFEKTET KAPTAM

Tegnap megittam, kávémat utána, kimentem, elvégezni, dolgomat az is megtörtént.

Úgy éreztem, hogy, egy kicsit lekel, még egy kicsit pihenem, mert, fáradt, vagyok.

Meg, is tetem, le is pihentem, még egy órára, felriadtam, 9óra, fele, és elkezdtem.

Készülődni, a templomba, ott meg, hallgattam, misét onnan, hazajöttem, 1óra előtt.

Át, öltöztem, itthoni, ruhába, bele néztem, tévé műsor, újságba, hogy, mi lesz mai,

Nap, meg következő héten, tévébe 1oldig, eljutom, és bele aludtam műsor újságba.

Fel, riadtam, negyed 3kor, magamhoz, tértem, ahogy, megittam, délutáni, kávémat.

Leültem, megenni, az ebédet, és utána, elkezdtem, meg javítani, a biciklit, mert. Kivolt.

Lyukadva, beragasztották, nekem, egyik, ismerősöm, nekem meg csak az volt dolgom.

Hogy, berakjam, belsőt biciklibe, mehetem is vele, mert utána, jó lett kerékpár mentem.

Is gyorsan ki borbáli, lementem, netthelységbe, hogy minden rendbe e van fel, raktam.

Napi dolgot haza mentem, esete 7után, mert el voltam fáradva, le is pihentem. Időbe.

8kor pihentem.

EGY VÁRAKOZÁS A MÜSZAKI ELADORA

Tegnap, délután, elmentem bevásárolni. Tescoba és majd, nem sikereljártam.

Oda, megyünk, műszaki, pulthoz, volt egy fiatalnő, megkérdezi, tüllünk, hogy,

Hívjon, e szegit, céget maguknak, hogy tudjanak, érdeklődi a műszaki dolgokba.

Fiatalnő, rögtön hívja recepciót, hogy menyen valaki műszaki, pulthoz mert.

Várják, a vevők ez bemondás, recepciótól 2 hangzót menjen valaki, műszaki mert.

Várják, a vevők egy fiatal házaspár, meg mi 2várunk műszaki, pultnál, eltelik.

Tizenöt, perc, fiatal házaspár, megunt, a várakozást, elmentek, mert nem ment.

Műszaki pultosba a helyére, eltelt félóra mi is elmentünk onnan, mást meg.

Venni de még, mindig nem ment, senki műszaki, pulthoz. Addig se ment

Senki, műszaki, pulthoz, amíg, mi, meg vettük többi dolgot a többi holmival.

5perc alatt, végeztünk akkor, szóltam és mit hölgynek ott volt másik eladó.

Az már oda jött segíteni ez műszaki, história közel 1óra múlva érkezet.

Ember műszaki pulthoz de kivártam, nagy nehezen sikereljártam

az ember

Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rámlehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rámtekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szivetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.

egy problémárol szeretnék ma irni a agresszív viszelkedérül

Ma reggel, felkeltem, segítem kinyitni temetőt, az meg történt akkor.

Neki kezdtem füvet vágni. Akkor eszembe, jutott hogy ma mit kéne.

Elmesélni, maguknak hogy egyszer, milyen voltam, kicsit néha ideges,

Termést voltam de, mos már nem, a termésestem, ha nem nyugodt vagyok,

Erről, szeretnék egy kicsit, mondani valamit, hogy vannak, emberek, akik.

Nagyon agresszív, terméshete vannak, egyes embereknek, ez cselekedet.

Onnan szokott jelentkezni, ha illető, kegyetlen sokat tévét nézik onnan.

Tudják kegyetlen sok agresszív viselkedést felvenni, mert látják, hogy.

Bánnak ember, társával, és ahhoz igazodik, ember szervezete, ha ilyen.

Filmet néz, elég szokat ,akkor ,ember szervezete ehhez az agresszív

Viselkedéshez, folyamodik, és ez elég baj, mert szülök, nem tudnak.

Akkor, gyerekkel szót, érteni, és rögtön jelentkezik, pszicho lógós.

Fordulhat, szülő, mert ez tünet szújós eset tévétől, jelentkezik orvos

Meg, alapítja hogy, gyerek sok ilyen, filmet néz atol van szülő, belebólint

Hogy igen kezdődhet évekig orvos járni, amíg állapota javul embernek.

a testamentum

Szeretnék néha visszajönni még
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyû a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költõk dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szívét
S érezni, most is rám gondol szíve:
Szeretnék néha visszajönni még!

EGY RÉGEN MENYIRE KIVOLTAM BUKVA IDEGILEG

Régen, 2004évbe, nagyon kivoltam idegileg, bukva, és be kellet feküdnöm.

Korházba, ott voltam megint egy 4hétig, de kijárkáltam, udvara mert, nem.

Voltam, annyira, megbíztak, bennem, hogy kimehetem udvara, sétálni ott.

Volt egy. Nő, aki szeretet, mindenkitt, de egyszer, úgy döntőt, hogy engem.

Is meg, akar ismerni, meg is történt, hogy meg, ismert utána nyakamon lógott.

Mindig. Oda jött ahova. Én mentem egyszer, volt, valamilyen lelki problémája.

Hozzám, fordult, ez eset ép késő esete, volt, gyereki, udvara szeretnék beszélni,

Veled, mert van egy ,lelki problémája. Kimentem, ott volt egy, beteg, gyerek,

És ö nagyon, rosszul, volt, mi kint beszélgetünk, 2ten és nő, aki beszélt velem

Mert lelki problémája, volt, befejezte mondatot, küszi hogy meg hallgattál, engem,

Akkor, szol neki, nő padra, gyereknek ő nagyon, rosszul volt ép halotta szolunk neki.

Nő, aki velem beszélgetet, oda menet hozzá, de ő nem igazán reagált, akkor ismét szolt

Nő, nekem szólj, ápoló, nőnek hogy kint rosszul van valaki, de ők nem mozdultak és.

Kimentem, vissza udvara nőhöz, mondtam, még nem jönnek akkor eszébe jutott, hogy.

Szólj 2embernek be, visszük korterembe meg, történt be vittük korterembe akkor rá 20perc

Múlva, jöttek, ápolok beteghez és kiderült, hogy ő egésznap nem evet, szemit, és ápolónő

Pedig, nőt szita le, hogy mit tetettél evvel, beteg gyerekkel, amikor mi mentettük, meg

És nőt sziták le hogy segítet hogy, bekerüljön, korterembe, rá2nap múlva azt, nőt el is.

Küldték kórházból de, előtte 1napal mondta nekem engem, elküldtek ez miatt engem.

Meg, meg dicsértek. Utána 2hétmulva haza engedtek végleg, azóta nem kell befeküdnöm.

Korházba, úgy beállították. Gyógyszert nem kel évente, befeküdnöm, mert nem készítik

Ki. Idegemet, csak ennyire, jó volt máshova mentem, segíteni nem benzinkút, ahol mindig.

Idegrendszeremen, jártak. Látják rosszból is lett valami jó nekem.

akarom hivatalos ember nelegyek

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

egy gondolat és egy bánat egybe egy embernek

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kôszirt, mit a hegyrôl a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
“Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsoják kelettôl nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engem összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
Es fátyolos zászlók kiséretével
A hôsöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

EGY SZER RÉGGEN BENZIKUTNÁL SZEGITETEM 7ÉVEN KERESTÜL OTT VOLTAM

Én régen egy, benzinkútnál, segítetem ott voltam 1997-2004ig oda délután ként jártam.

Segíteni ott is megbecsültek, és szeretek engem, de ott az volt baj, hogy, annyira,

Kiborítottak, ott azon helyen, hogy évente, be kellett, feküdnöm, korházba ott kellett.

Lenem, 4hétig bent kelet, feküdnöm, amíg, beállítják, gyógyszert, utána, mehetem.

Haza, de otthon is, kelet lenem amíg, egy, kicsit beállt rendesen gyógyszer, utána.

Tudtam, meni vissza, segíteni, oda, amikor vissza, mentem korházi, pihenés alig.

Várták, már hogy megjöjjek, vissza, körül, ugrándoztak, hogy, visszajöttem.

Kérdezték jobban, vagy már, mert kocsim egy merő koszos, téged vártalak.

Jobban, legyél. Letudd, mosni hogy, szép legyen kocsim, tulajdonosa, kocsinak.

Meg, volt elégedve munkámmal, így aki látta, hogy szép kocsid, kutas úr itt.

Mosattam, le evvel gyerekkel, lemosná nekem is ö azt, mondta, hogy igen hozd.

Ide, meg mossa neked, kocsidat és fel hívlak, mikor jöhetsz kocsi dér meg is.

Történt így történt 7évig utána teljesen, kikésitek, idegileg hogy nem bírtam.

Csinálni, újra, bekellet, feküdni korházba, amíg újra beállítják, gyógyszert.

Vártak, vissza hogy, megyek oda segíteni oda. De2004be, egy ember megkereset.

Hogy gyere ,segíteni ,el is mentem segíteni ,hívom őket nem birok, bemeni segíteni.

Mert itt ,nem végeztem jó van majd jössz holnap meg irigyelték ott segítek akkor.

Mondta, döntsél, itt vagy ott, mind2tö azután 2004ősszén befeküdtem korházba

Mert nem bírtam, tovább 1helyen maradtam, mert benzinkútnál akkor ott teljesen

Idegileg kikéstettek. Úgy döntöm, maradok itt, mert nyugis hely.

egy szerelmes gondolat tölem másoknak ha én zet nem érzem

Várom azt a napot
Várom azt sz órát
Mikor egy szép napon
Megérkezem hozzád
Nem kérdezek semmit
Csak megcsókollak téged
Akkor mondom tiszta szívből
Tiéd vagyok édes!

Szeretek egy fiút,
Akire sokat gondolok,
Szeretek egy fiút,
Aki híányzik nagyon,
Szeretek egy fiút,
Aki átölel és simogat,
Szeretek egy fiút,
S hidd el a fiú te vagy!

Ha rád nézek, elragad a hév, szívemben csak te élsz. Nem akarok senki mást rajtad kívül, mert csak érted élek, és attól félek, elveszítlek. De hiszem, hogy ez nem így lesz, versenyt futunk a széllel, és együtt leszünk, míg csak a föld forog és lesz.

Szívből szeretni híven, nincs szebb égni e tűzben, és együtt repülni fel, hogy lelkünk, kevésbé féljen, szívből szeretni annyi, érted mindent fel adni, és szállni fen sólyom szárnyon szállni, áldást találni.

A szívem szerelemben ég, de tudom, hogy nem mondtam már rég. Ezt én nagyon sajnálom, de kérlek bocsáss meg, és maradj az én párom örökkön örökké. A boldogságodért mindent megteszek, és mindig veled leszek, mert nagyon SZERETLEK TÉGEDET!

EGY VASÁRNAPOM MEG CSALÁDI MÉREG SZEMETLEN OLADALAK,NYITÁSA .

Vasárnap fel ébredtem elvégezem, a dolgaimat, utána haza jöttem meg szereltem.

Bicikli Bell, sőt mert lyukas, volt azt, abba hagytam reggel 9orakor utána, reggeliztem

Mert, éhes voltam neki, kezdtem enni utána, fél10körül elindultam, templomba meg.

Hallgattam misét, onnan haza jöttem 1köröl lepihentem és el is aludtam, mert nagyon

Ki veszi emberek, belöl nagy, meleg erőt. Felkeltem, lefőztem kávét, hogy kicsit, firesebb

Legyek, utána, elkezdtem, elolvasni, egy újságot, meg döbbentem, hogy mivel, foglalkozik

Újság bele olvastam. Kicsit mondok belőle egy pár gondolatot, hozzá, hogy, a mai emberek

Miket, tesznek, nőkel, hogy csak egy napos dolgokra hasnályák őket dobják, nem keles.

Nekem, többet acélúkat, nem értékel, férfiak, akkor ott, internet hálózat, akkor ott meg

Keresik, azt, szemérmetlen oldalakat ott kér, meg, keresi azt oldalt azt nöt, itt csak a baj

Hogy evvel, maguk, egészégét teszik, tönkre evvel, cselekedettel. Meg házasságok,

Csökkenek, évröl évre, mert itt ezen oldalon keresnek meg nyugvást. De az evvel,

Cselekedtek csak ,családokat gyöngíti, le ,mérgezi meg ember éltét ,evvel cselekedek.

egy néhány embernek keserü poharat adnak

Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.

S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.

S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindíg hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: “Múljék el, ha lehet” –
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend –
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár –
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.

egy nagy temetés nagy melegbe

Tegnap, ahogy elvégeztem egyik munkámat, visszajöttem temetőbe, elkezdtem.

Meglocsolni, egy sírhelyet, mert meg kérték rá, hogy locsoljam meg mert, időm.

Nem, telikrá mert sokk, otthoni munkám, te pedig, kint vagy reggel, korán és, az

Kanna, víz téged nem zavar hogy meg locsold azt, sírhelyet. Azt, munkát elváltam.

Mert naponta, kint vagyok, el tudom végezni, ezt is, befeleztem ezt, munkát gyorsan.

Neki, kezdtem, feltakarítani, ravatalozót, mert délután 5kor nagy, temetésen voltam.

Kint, meg annyi, nép meg koszorú, ami kihoztak elhunytnak, mert nagyon, becsülték.

És tisztelték, az elhunytat, mert nyugdíjas klub is, énekelt neki azok is elköszöntek.

Meg, adták, végtisztességet, el kisérték, az utolsó útjára, az is, rendbe lezajlót.

Evvel ,versel minden ,elhunyt ,hozzá tartozónak őszinte résvétemet.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

EGY TÜNDÉR KALAND

Halljátok csak, mik nem történtenek velem!
Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem.

Hétköznap-életem fásító gondjait
Lerázni, a minap kedves sétálni vitt.
Bolygék a főváros lármás utcáiban,
(Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan.
A természet nyugodt magányos rejtekén
Magamba szállok, és elkomorodom én.
De utcákon, holott, mint a champagnei bor
Az élet, a sürgő világ pezsegve forr;
Utcákon a lélek percenként újat lát,
S nem fonja komolyan az eszmék fonalát.
Itt enyelegve lejt virágos kocsiján
A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.)

Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt
Magasról küldte le a napsugár-mosolyt;
De a forróságon koronként enyhite
Szelid, lágy fúvalom nyájas lehelete.
Tarkán hullámozott mindenfelé a nép,
Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép.
Előttem itt pompás úrhintó roboga,
Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.
………………………………………..