EGY KARÉJ KENYÉR MINDEN EMBER TÁRSUNK NAK JÁR

Egy karéj fekete kenyeret
Szelnék elétek emberek.
Valamit adnék,
Valami meleget mutatnék:
Egy ember föltakart szivét.
Embernek ember: Úgy veszed a versem,
Ahogy született, suta-nyersen:
A szívemből most bújt ki éppen,
Azon puhán és melegében,
Mint ért tojásból vaksi kis csibék.

Embernek ember. Mit tegyek? -:
Húrosan született a lelkem,
És nem lehet nem énekelnem,
S már nem tudok más éneket.

Egykor kiálltam házam kapujába
S a lobogó látásokat,
Amiket láttam az égboltra írtan
És szürke szívem hamujába,
Világ elé ujjongtam, sírtam,
És ittam boldogan a testvérhangokat:
Velem örültek, sírtak ezerek:
Szép, drága, testvér, választott sereg!
De hol a többi testvér milliom?
Az én versem nem gyémántbillikom,
De forrásvízzel csorduló tenyér.
Nem úri ínyeket csiklandni jöttem:
A szó, amit szólni születtem,
Mindenki-falatja, fekete kenyér.

De ki ügyel a dalra,
Aki a kor zakatát hallja?
És ének és ige mire jó,
Ha meg nem hallja a millió,
És nem lesz tőle különb a világ?
Mire itt, jámbor, a te muzsikád?

Szirtfokon állok,
Fölöttem mozdulatlan ideálok,
Átnapsugárzók századokon,
Mellettem egy marék rokon, –
És messze lenn
Eszeveszett atléta gyanánt
Rohan a világ új fények iránt.
És nincs a futásban értelem.

Mégis, mégis: amíg a lelkem jajdul,
A szívem, a szívem utánuk sajdul.
Mégis, mégis: szép ez az őrült vágta
Az ismeretlen, égő pusztaságba.
Mégis: húz, húz közéjük valami:
Akarok utánuk kiáltani.
De boldog Isten, mit mondjak nekik?
Az igét, igémet kinevetik!
És mégis, enyém is ez az iramat!
Akarom, akarom: halljanak!
A szó lángnyelve kizúg belőlem,
Elperzseli az ajakamat.

Hát egyet mondok: magamat.
Nem mondok igent, nem mondok nemet:
Öletekbe dobom a szívemet.
Nincs benne semmi, csak szeretet,
Egyszerű, csendes, szürke szeretet.

Embernek ember szel itt kenyeret.
Kis szürke morzsák, kenyérszín szavak,
Csak menjetek,
Ne kérdezzetek, csak feleljetek!
Ne nézzétek, kit, csak öleljetek!
Ki tudja, szív még hány akad,
Aki megrezzen a testvéri szóra,
S egy félénk visszhang benne fölfakad,
És ráébred az örökkévalóra.

mindenki be van el van rejteve valami művéset

Ütött az élet? durva, póri hadnak
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.

Az országúton rádfröccsent a sár?
Le rólad égi lánggal égetem,
Az én oltárom megtisztulva vár.

Emésztő láz kavarja, gyötri véred?
Én minden vágyad dalba szűröm át
És bizony mondom: megnyugtatlak téged.

A lehetetlent űzöd sebborítva?
Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,
Itt minden üdvösséged meg van írva!

Akit legjobban szeretsz, elhagyott?
Kifosztott, ájulásig gyönge vagy?
Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok!

Nevetsz, ha buborék vagyok csak, álom?
Kövess és lássa bámuló szemed,
Hogy úr vagyok én millió halálon!

Én megérintem hűvös szürkeséged,
Én új Midás s e bűvös kéz alatt
Izzó arannyá lesz, amihez érek.

Ha van halott virágod, add ide,
Mártsd medencémbe száraz szirmait
S im, mindnek üde, bársonyos színe!

Ha gondod van még, szegény, beteg árva:
A léghajómból rendre kihajítjuk,
Úgy lebegsz majd az őrült magasságba.

Tudom, követ a köznap: porkolábod –
De én ragadlak ünnepi tetőkre
És fenn – egy percre – eloldom a láncod.

——————————————————————————–

EGY MEGINT NEM MEG SZOKOT NAPOM

Szombat megint nem úgy kezdőt folytatódni, se úgy folytatódott szombati napom

Az, volt fura megint, szokottnál, korán keltem, mert ki kelet mérni egy sírhelyet.

Haza jöttem, utána, elkezdtem anyámékkal. Bevásároltam utána felmentem kenyér

Ér, pékségbe ez olyan. Delelőt 10 órakor, volt utána. El kellett mennem utána érdeklődni

Egy, villanyszerelési, dologba azt gyorsan elvégeztem, mert, mennem kellet délelőtt,

Fél12re kinyitni, az internet helységet igen, ám amíg intéztem áram ós, ügyet meg szólal.

Telefonom, hogy gyere délután 2re. Úrnapi sátrat készíteni. Sót fogattam elmentem.

Délután2 lementem elkészíteni, sátrat. De le is mentem kinyit netthelységet az meg

Történt 2re oda is mentem sátrat készíteni. Nagyon jó volt hangulat, mert tele ismerőssel

És ,akkor gyorsan megy, munka .meg is jőtek alapítvány tagja netthelységbe beszélget

Ni. Igen ám én voltam téma hogy, megint nics köztönk más hol van egyik szülő meg

Szollal csak kinyitotta helységet ment dolgozni, ere válasza szülőknek ilyen kor.

Velünk szokott leni gyerekkel vigyázok, már 3hete felénk se néz Kiss főnök

Mer, valamivel meg bántódtuk volna így is, gondolkoznak egy ember

Meg bántott, de nem a bajom-sokkdolgom meg szem álok így nem

Birok, bemeni alapítványba egyeseknek, ez nem tetszik de, mondtam

Elnöknek, egyelőre csak 2ig tudok leni sokkdolgom, de nem lépek.

Ez egy szülőnek nem tetszet így teszem. Ezt, dolgot, ha nem szegit

Senki így kell meg oldanom dolgokat nem meggyekbe.

MINDEN EMBER TELEVAN VÁGYAKAL.

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak – majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak –
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok –
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

1921. okt. 31.

sokk emeber szerelmes azért van ez gonolkodo idézet

Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
‘sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, – ő – maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.

Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj’ kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!

Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.

Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.

EGY FURCSA ESET ÉS TÖRTÉNET EMBEREKEL

“Öcsémuram, vigyázzon magára,
Vagy inkább az oldalbordájára;
Fiatal is, szép is a menyecske –
Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.”

‘Bátyámuram, mit nem kell hallanom?
Szomorú az eset, ha úgy vagyon;
No de míg másnak fúja kásáját,
Meg ne égesse a maga száját.’

“Öcsémuram! mit gondol, az égre?
Az én öregem ezt már túllépte…”
‘Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’

Így az agg szomszéd jó indulatja
Öccseurát gyakran látogatja;
S sosem hiányzik ilyetén lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya
Öccs’urától elmarad sokára.
Megtudni, hogy mi ennek az oka,
Öccseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,
Már készült is erősen reája,
Mit feleljen? ha majd szól a lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya
Jó tanácsával elő nem álla;
Hanem, ülvén a kemence mellett,
Nagy szomorún ilyen szókat ejtett:

“Öcsémuramnak igaza vala,
Mikoriban azt mondotta, hogy a…”
S felsikolt felesége magzatja,
S a jó öreg – mit tegyen? – ringatja.

SOK EMBERBE AZ VAN A NEM TÖRÖDÖMSÉG VAN AGYUKBA

Tegnap takarítottam ravatalozót, mert délután temetés, volt egy fura

Est történt én már hozzá, sokkom, hogy egy munkatársam hanyag

És bele értve, nagyon nem törődöm semmivel, kapkod jobbra, balra.

Szaladgál és utolsó, pillant tokba be, esik minden hova és valaki.

Kérdez valamit, tőle hogy el lehoztad azt, dolgot, amit kértem.

Tőled akkor eszébe, amikor meg, látja azt, illetőt hogy amit.

Kértél, tőlem otthon felejtetem, ez minden rendbe lenne, ha egyszer.

Fordulna, el, illetővel, hogy otthon, hagy valamit de ez nála folyamatosan

Mindig, elfejt valamit, azt szokta mondani, csörgessél meg telefonon szoljak.

Neki ne felejtsed, otthon lakatot vagy mást, amit, kér illető. Eltelik 2nap, pedig

Rászólt hogy hozza, el, ezt, dolgot, amit kértem de ő otthon hagyta. Ha valaki

Kéri meg jó, lenne, ha egy értelmeset, beszélni veled, minden szava persze és

Ennyi volt értelmes, beszélgetésilletővel. Mert mindig ígér valamit egy embernek.

Szemi nem lesz belőle, mert nem érdekli illetőt, szemi. Most pl. temetésről mikrofont

Hagyta otthon, Atyának ordibálni kelet, mert nem törődik mikrofonnal se bele, van

Eszébe sok nem törődöm, szemivel .oldják meg mások .

hogyan vándorol ember szonélkül néha

Bottal s öreg kutyámmal indúltam hazúlról.
Dalolva mentem és torkom nem únta még az
országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy
a Nap barátja voltam? Ő édesitette
agyamat hajnali rétek szagával; aztán
minden csigát s kavicsot külön megmutatva
látni, szeretni és csodálni tanított…
Minden kanyarnál új dolgok fogadtak, és a
friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak
egyenlő távolokból. Majd, lombos hegyek közt,
még szebben tündökölt a sokalaku élet.
A Nap barátja voltam; ő kisért el estig,
s mikor már fölhalmozódtak az éj csodái,
csókkal búcsúzott tőlem. – Óvatos morajjal
tapogatózott lefelé a víz, s a pontyok
aludtak a tavakban. Lepihentem én is
s a föld s a fű íze ereimbe ivódott.
Fenyegető szemek szikráztak a bozótban,
de nem féltem: tudtam: a vén kutya vigyáz rám,
belefúrja szemét az állandó sötétbe
s őrt áll előrenyujtott nyakkal s tárt fülekkel.

NYITNIKÉK

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

A FÉNYESSÉG ÉS SÖTÉCSÉGRÖL EGY KISS GONDOLAT

Mai nap elkezdtem gyakorolni, szintetizátoron akkor jutott eszembe, hogy milyegyén

Mai nap hírek maguk, felé és eszembe, jutott hogy fényességről. Nem volt gondolat.

Senkinek, nekem eszembe van egy kicsi gondolatsor maguk felé és est meg osztom.

Önökkel hogy egyes, emberek igaz sötétbe tapogatóznak, és másoknak adnak sötét.

Gondolatokat adnak egyes másnak, azt gondolják ők fényességbe, járnak és másoknak

Sötétcég felé vezeti embertársát, és ilyenkor fel merül neki, aki adja sötétgondolatot.

Másnak jó felé vezetem embertársamat, mert a fényes út jó, út elkezdik azt az ők

Szerinte fényes út eltelik az idő és késődőben rá, hogy illető nem fényes útra vitt

Hanem sötétség útjára, vezetet engem ilyen kor ember felé kel, forduljon, vezessen

Ki sötétcégből, mert engem előző illető, sötét útra vezetet, azt mondta, hogy fényes

Út bűn útjára vezette, embertársát, és ez sötét út. Evvel, veressel kívánok jó gondolkozást

Minden embernek és vese embertársát fényes útra

Fény, fény, sugarak!

Fények vagyunk mind:

Isten lelke, öröm, remény.

Óh szállni, lobogva a föld felett!

A rettenetes életet,

Az örömöt akarom én.

Óh élni! Szemeim sóvár tüze

A felső végtelenbe szánt:

Láng habzik mindenütt: zene, szín

Az anyag titkos ablakain

Az lüktet ki-be, az égi láng.

hogyan szerlmes egy ember másik emberbe

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,
Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.
Úgy szeretném, hogy én szeresselek!

egy hirek olvasás de meg is botránkoztam rajata

Minap egy picit több, időm volt nem kellet, kint, leni temetőbe, füvet nyírni.

Helyette bent, intézem dolgomat, netthelységbe, olvasom a híreket máshol,

Azt írja a hírek, hogy, iwiw oldal egy közösségi portál, ahol tűnk te sí

Embereket ezt írja, a hírek én, mondom maguknak, hogy közösségi portál.

Olyan, mint. iwiw oldal, ahol egy mást meg ismerik, emberek milyen módon.

Te sí tönkre embereket semmilyen módon nem tudja, mert emberek azon

Oldalon egymást meg jelölik ismerősnek meg ott is közlik emberek, a hogy.

Hol lesz rendezvény orrság, szerette meg néha ott is, közölnek rossz híreket.

Hogy valaki nagyon közeli, ismerőse meghalt ez oldal nem te sí tőnkre se

Orrságot, ami közösségi, portál, ennek illetőnek most nem adok igazát ebe.

Ami igazán tűnkre te sí orrságot, a sok mocsokság tv be, ugye az nem,

Te sí tönkre orrságot mocsok cakk, közösségi portál ebe nem adok igazat.

Igazán sok mocsok tv be az te sí tönkre embereket.

A SZENVEDÉLYEL SZERETÉS MÁSIK EMBET

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a testem, mint víz a parttal testeddel vétkezni,
nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb,
mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a sok fájót, a múltat elfeledni,
este együtt nézni a csillagokat, ölelve álmodni,
reggel felébredve a rajtunk táncoló fénynek örülni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a csapongó széllel, mint falevél hozzád repülni,
imádott arcodon szelíd mosolyt látni,
szemedből hulló könnyeidet lágyan lecsókolni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
százszor, ezerszer is testedet kívánni,
eggyé lenni Veled végtelen órákig,
vagy összeolvadnánk az örökkévalóságig.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
szerelmed tüzében újra elhamvadni,
égő csókjaidat az ajkamon érezni,
ne engedd a testemet a kínnak gyötörni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a bántó néma csendet nevetésre váltani,
szótlan ajkamról törjenek elő szavak,
ne hagyd, hogy itt belül kicsit meghaljak.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a szerelmünket az égre felírni, világgá kiáltani,
mint harang zúgása szívünk hangosan dobbanna,
Te vagy az életemnek egyetlen tartalma.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
az élet rögös útján végig kísérni,
szeretnék örökké melletted élni,
ezért imádkozom Drágám, szeretlek a sírig.

A PÁLÁTOI SZERELEM ELSÖ LÁTÁSRA

Én. Igazán, szeretek mindenkit meg, csevegni szeretek most nem arról akarok

Mondani, egy pár gondolatotót, ha nem arról, szeretnék maguknak elmesélni.

Vannak, egyes emberek neki, álnak társat keresni, Interneten, és le álnak vele

Csevegni, és elkezdenek, meg ismerkedni, és ott van érzés ember szívébe, hogy

Ezt, emberbe nagyon belezúgtam, első beszélgetés folyamán, pedig akivel.

Ismerkedet, Interneten azt még élőbe, nem is látta csak azt módja illetőnek.

Csevegés, közbe hogy, én beléd vagyok szerelmes, vannak emberek, amikor

Azt gondolják akivel csevegtem az szerelmem ,az is lehet később köztük

De az nem Interneten jelentkezik, amikor beszélgetsz mással, ilyenkor

Amikor ember meg ismerkedik, valakivel, azt gondolja szerelmes Bellé

Illetőbe, pedig nem létezik ilyen szerelem látás nélkül, egy kollegám

Aki folyton internetes társkeresőt nézegeti, azt mondta, hogy ö szerelmes bele

Nő, akivel csevegek de, kérdeztem tőle, láttad ezen, akivel csevegsz, azt mondta

Nem így is szerelmes vagyok, belé de, hogy netten keretül tudom ilyen nem.

Létezik de, ö számára létezik és el is, vették, a gondolkozását másfelől mert.

Bele zugot nőbe, akit nem is látót valójában.

A SZERETET LEGG NAGYOBB FOKA EZ AMI VAN IRAVA

ezt most csak neked küldöm, mert annyira visszavársz… egy év múltán is…
írj még…

Párát szórnak arcunkra a hegy fölött lebegő felhők
Nem vagy. Megjössz. Átkozom a teremtőt
Amiért ölelhetlek, de sosem érhetlek igazán el
Múlnak a percek, de a bánat könyörgésre sem felel

Szánalmas rongy, az vagyok, amikor remélve várok rád
Csak egy percet akarok együtt, de minden mozdulat néma vád
Helyre hoznám, amit elkövettem kettőnk ellen
Csak az a baj, hogy a düh ma éjjel erősebb, mint a szerelem

Zajok és csendek, kínütött karomnyomok a tapétás falon
Bennem lüktetsz, minden tagomban unalmad hallom
Nem tudok szabadulni tőled, tapadsz hozzám, mint az olaj
Ál-kedvességed olyan, mint a kutya, ki önnön rühes lábába mar

Hol van már az élet apró, titkos csodája, amit nekem adtál
Lehunyod a szemed, látni sem akarod, nekem mennyire fáj
Hogy elmúlt az, ami reményt keltett bennem két hónapja
Visszahozni, igaz, nem lehet, de te nem is akarnád soha

EGY NEHÉZ DOLOG ELÉ ÁLOK DE MEG FOGOMBOROBÁLNI SIKERJÜN

Ma elkezdtem. Szintetizátoron gyakorolni, mert régen is nagyon szeretem

Egyházi zenéket, ezért is akarok, meg tanulni szintetizátorozni és számomra.

Amikor ilyen egyházi zenéket halok, minidig nyugodtnak, érzem magam és,

Ere, is, törekedtem mindig nyugodt, legyek ez be is szokott jönni, ha nem.

Szintetizátorozok, akkor is nyugodt vagyok. De mondom maguknak már régen

Amikor, elkezdtem templomba járni, ott van egy kántor úr mindig, szeretem.

Ahogy, játszik. Akkor jutott eszembe, hogy meg kéne nekem is tanulnom

Ezt, amit orgonán játszik, régen neki is kezdtem harmóniumon egy kicsit

De én úgy érzetem meni fog. Hallgasson, meg ahogy játszok, oda is,

Került, sor meg hallgat, felsültem előtte, azt mondta, hogy fia se tudd ezen

Harmóniumon, játszani meg orgonán ez vigasztaljon, téged és egy kis időre

Abba hagytam, mert nagyon kicsi szintetizátorom volt azon nem tudtam most

Kaptam, egy komolyabbat azon meg fogok, tanulni nekem 2ember abba.

Bele értve kántor is. Már biztos tudni fogok játszani, mindig van esély tanulni.

Minden hova csak nem kell fel adni szemit, ahogy én tettem.

EGY KISS VICCES DOLOG.

“Ha sírsz, nincs ki lássa könnyeid,
Ha szíved fáj, nincs ki észrevegye fájdalmad,
Ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod,
De próbálj meg csak egyszer fingani!

Cuki:
Pici erdőben pici nyuszi,
Pici szádra pici puszi!
Egy a bűnöm,
Nem nagy vétek,
Két szó az egész:
SZERETLEK TÉGED!

Megszületett, virágzott,
eltemették, kimászott.

Úgy váglak téged homlokon,
hogy átrepülsz a dombokon.

Nézem anyósom, ahogy várja a tavaszt,
Majd a távcső alatt lassan meghúzom a ravaszt.

Gondolnám ősz van, a hulló levelekről,
Pedig csak a postás esett le az emeletről.

Két medve az erdőben náthás,
takonyban úszik az egész málnás!

Karrierem építése nem egyszerü feladat,
Gyakran kell térdelnem, az íróasztalok alatt.
A píáros szakma, nem könnyü kenyér,
A háton fekvö egértöl, kérges lesz a tenyér

Ha eltűnnek a pasik, az ágyjelenet után,
Hogy miért történik veled, te csak csodálkozol bután,
Főzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket,
Egy liter tejért, mi meg nem tartunk tehenet,

Húspiaci értéked, ahogy konvergál a nullához,
Sorsod, mint a folyó, melyik olvadáskor hullát hoz,
Macskát tartasz gyerek helyett, beszélsz majd a kutyádhoz.
A vénlányok klubja, lassan téged is elátkoz.

Nem az élet ver, hanem Te szívatod magad,
Kicsit sokat néztél tévét, és ez átmosta az agyad,
Bármit is mond anyukád, és tömi fejed a média,
Az az út, amit jársz , az nem vezet sehova.

Családod az nem lesz, igaz lóvé mint a pelyva.
De a temetőben tudod, nincsen menedzser fejfa,
Az önmegvalósítás, meg a karrier a fő cél,
Te döntöttél cicám, eszed, amit főztél.

A ponty

Ej, de nehéz dolog a ponttyal csókolózni!
Nemcsak mer’ a pontynak túl kicsi a szája,
Hanem mer’ a ponty az nyálkás, undorító.
Kihányja a belét, aki megpróbálja.

EGY MEG EMLÉKEZÉS HŐSI HALOTAKRA

Szombat este meg emlékezés volt. Első világháborús műnél. Ere most,

Azért térek rá, ere emlékezetes napra, vissza mert sokk ember számára.

Fájdalmas napjuk volt, mert szerettei ott érte el halál harcon és azóta

Fájdalmat érzenek, szerettei után ő már harcot meg vívta, és ott marat.

Harcon és csak meg, emlékezést, tartanak számára, akinek szerettei.

Ott vesztek haltak meg forradalomba. Legyen az is eszünkbe, hogy olyan

Ember is kint, veszet, akinek szülei, felesége, gyerekeit ott hagyta őket.

És be ált harcolni, hogy meg védje, hazát de kigondolta volna hogy

Szeretteit egy életre elveseti. Csak ez kis emlék szobor lesz övé

Szerette, ott halt meg háború folyamán, ott van eltemetve. Mindanyuknak

Akinek szerettei ott véset el, fordalomba. evvel versel.

Chicks
A forradalmi megemlékezők
tömege elnyelt, déltájt kerültél meg.
Úgy meredtem a sült csirkére, mint ki
most fogja fel: halott húsát eszi.

Másnap meg, tőled elfelé jövet,
a buszmegállóban zacskónyi véres,
mélyhűtött csirkeláb hevert leszórva.
“Vicces Pajtás velünk kommunikál”

– jegyeztem meg, amikor ezt meséltem
neked, mire te is elmondtad, mért nem
vetted föl, bár csöngött a telefon

aznap egész délután. Az előző
barátnőd hívott, de hát együtt voltunk,
s másnapra kiugrott az ablakon.

egy emeber hogyan szerelmes

Egy ismerős arc a tömegből,
Összetört szív, hideg kövekből.
Idegen vágyak vagy halott érzések,
Válaszolatlanul hagyott kérdések.

A nyugodt szív már nem remél.
Új utakat, reményeket keresgél.
Bátran s vakon megy tovább.
Nem néz hátra soha már.

Egy fény a sötét éjben.
Arca egy csillagképben.
Mindenhol feltűnik.
Emléke nem szűnik.

A temetőbe egy kicsi gyertyaláng.
A szerelem nem vigyázott ránk.
Kihunyt már a tűz s parázs.
Elveszett a régi varázs.

EGY JO NAPOM MEG EGY EMBERBE A NEMTÜRÖDÖMSZÉG

Tegnap, amikor felkeltem, meg mosakodtam elmentem a szüleimmel.

Ahogy az is meg történt elmentem. Karitász udvart rendbe raktam

Délelőtt fél12 előtt, végeztünk ennyi időt szántunkra, mert még.

Volt mindanyuknak munkája, otthon és azt folytattuk azt, ahogy.

Meg ebédelt mindenki, nekem is volt otthon, munkám egy kicsi.

Mert utána, délután fél 2elött elmentem beteg, gyerekhez egy kicsit.

Segíteni ott elkezdet elnök asszony mondani, valamit szülőknek addig.

Én gyerekekkel foglalkoztam, mert már 3hete nem láttak engem, mert.

Mindig csavarogtam, valahol most itthon, voltam meg néztem őket.

Már nekik nagyon, hiányoztam, nekik meg szülőknek is mert nagyon.

Szeretnek gyerekeik, mert szokat sokunk játszani. Ez eltartott délután5ig.

Menetem haza átöltözni, mert hősök, szobornál volt meg emlékezés az,

Pont, templom mellet és netthelység udvarába van így oda is keletem, mert.

Tőlem ment áram meg hangosítást én kezeltem bentről hogy halják szobornál

Mások is. Az is rendbe zajlott el pakoltam, látom menyi kissebség ember, fut úton.

Mondom, most jól bekel, zárni benne, törjenek ők ott is volt kissebség zárás után 10percel.

Pedig este 9ora volt elnök asszonyt hívom, mi van ott bezártam így ott volt kissebség.

Templom környékén de öt nem érdekelte lerázott gyorsan. Ott gyerek alszik.

LÉLEK IGAZIBOL HOVA TARTOZIK HA JO EMBER

Ha azt mondaná nekem valaki:
Lélek, te mától fogva megpihensz,
És mától fogva többet nem virágzol,
És mától fogva többet nem teremsz,
Már nem vesződsz, nem bajlódsz a világgal,
És tenmagaddal sem lesz több bajod,
Én körülfonlak örök glóriával,
És minden úgy lesz, ahogy akarod;
Ha így beszélne hozzám valaki:
Lélek, neked kijár az örök bér
Azért, mit eddig a világra hoztál,
És minden napra egy babérlevél –

Ó ez a mennyország a pokol volna:
Nem virágozni, nem teremni már,
Csak nézni, amint virág és gyümölcs,
Mit én termettem, kézről-kézre jár!
Nézni mindazt, min régen túlhaladtam,
És a hozsannák közepette tudni,
Keserűn tudni, hogy semmit sem adtam! –

Ó ez a mennyország a pokol volna