EGY PÁLMA FA

Szép szál legény vagy, egy röpüléssel
Magosabb vagy a magos madárnál.
Csinos mesterség a tiéd, de az az enyém is.
Szijjas nyergedben hátradülsz, nézed, hogy a föld elfordul kelet felé,
Én meg hosszu seprűvel takarítom az egyesület poros termeit,
Tagok se nyitják ilyenkor erős lökéssel sarkig az ajtót,
Tárva áll az, a nap arany deszkákat nyujt be rajta.
Papir is akad, hát lehajolok, derekamra dől a seprünyél,
Ugy bámészkodik fölfelé és verset is írok,
Azt se magamról, olyan egyszerü az életem.
Szállj, csak szállj, én ügyellek téged, a rendőr is fölemeli
szigorú fejét –
Hegyes sisakja két szélén két torony karcsu póznáival –
Nyujtott nyakkal futnak a lovak, a tejes kannák össze-kocódnak,
Öt ujj között a fölnyujtott alma csillog.
Te elröpülsz,
A felhők gyűrődnek, mint a paplanod,
Lassan te is megöregedsz, hosszu szakálladon átsüt a napfény
S homlokod fölött az ég
Lehorpad és földuzzad megint
A fiatal lányok szagától.

EGY NAGYON ZUFOLT NAPOM EGYBE JOTT CSELEKEDETEM MÁSOKNAK

Tegnap felébredtem, elintéztem dolgaimat itthon, delelőt fél10ig utána át kellett,

Mennem családsegítőbe, mert meg kértek rá hogy mennyek, át mert, jön a teher,

Autó 10és fél11kor mert, galgahévizen, van 2helyen egy bútorok meg ágyak azt,

Kell, elhozni Turára 2helyre, mert rá szorultak, mert ni csen, bútoruk meg ágyuk.

Ilyeneken segítetünk, de, jó volt hallani azt tülök, hogy köszönöm szépen segítetek.

Nekünk azt, nehéz dolgot, áthozni, galgahivézröl. Turára átvinni, mert ni csen olyan.

Olyan körünk el tudtuk volna hozni, ide hozzájuk, de mi nagy nehezen meg tudtuk oldani.

Ezt, ügyet is mert bútorok, meg ágyak .egy kicsit nehéz voltak, mert békebeli volt mint2,

Dolog és súlyosak de sikerült délután 1után végezni mind 2helyel. utána gyorsan haza,

Mentünk én gyorsan meg kajáltam utána 3ora után el kellet mennem 5orakor temetés volt

Itthon azzal végezetem este 6fele haza jöttem át öltözni, mert ajtót kellet meg javítanom

De, nem nagyon sikerült meg javítanunk. mert el vetemedet .ajto.

szeretném ha vad almafa lennék

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.

BÉKÉT LELKÜNKBE ISTEN TERMTI NEKÜNK CSAK AZT CSELEKEDNÜNK BÉKE .

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

EGY HUGOM CSINYTEVÉSE IDÖSEBET NEM TISZTELTE

Kedden, jó, kezdőt napom, elkezdtünk mamámmal kertet rendezni itthon, húgom.

Megszólal én szemit, nem teszek, itthon amikor, mamával, pedig reggel, koron.

Kertet rendeztük, ahogy melegedet be, jöttünk és, benti, dolgokat, folytattuk. Aznap.

Húgom meg szólal, ott volt sütemény, mért nem ettünk, belőle, de azt se mondata.

Szeneken se mamának, vegyetek, nyugodtan, mert azért, készítettem elfogyassuk,
.
Ere, húgom meg sértődött, külön pecsétest kérvény, nyújtsak, vegyetek azért késztettem .

De ez se mondta, vegyünk, hanem háborgott külön pecsétest kérvényt adjak, vegyetek.

Belőle ere húgom játssza, nagyot ö neki mindent szabad, ordibálni, kezedet mamámmal.

Meg, van sértődődve, nem ettünk süteményéből, amit készített, ha az se mondta, vegyünk.

Mert közös, nagy hangjával ordibált, mamával milyen pár perc elteltével, újsággal neki.

Akart. Meni mamának, de meg vétem öt de, ö leöntött vizel, csillapodjak de picit voltam.

Ideges ,ö azt gondolta húgom-mamám rosszat akar nekem ,nem pártját fogom hogy neki.

Akart meni újsággal mamának 10perc múlva, takarodj haza ne is, gyere soha Turára ezt.

Már, csúnyán adta elő fel hívta anyámékat, hogy ö milyen nagylány haza küldte mamát .
.
Durván, és mamám idegesen ment haza, majd éltébe került, mert majd, Metro alá eset.

Majd nem de ellenőr segítet, ne essen Metro alá így haza érkezet. szerecsésen  de igegesen.

Növérem  ésre vete  mamámon valami nem szitemel mámámnál  egyböl lesidta  testevéremet.

Maga  viszelkedése miat .  nem mehet   soha  érdligetre  piheni ez miat.

A FALAZÁS SOKAN FALAZNAK EMBEREK VALAMI CSINTEVÉST KÖVETNEK EL.

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

Adnál erőt elveszteni magam –
Vagy szabadulni: erőt a karomba.
Voltam szabad,
Most újra rab –
Élhetek-e tovább
Így, befalazva önmagamba?

Voltam szabad –
Az egészség mámorát kortyolgattam,
Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
A szeretet ős-ózonát.
S falak, falak…
Valakinek, aki szeret,
Aki tiszta, aki szabad
És aki lát:
Add kezébe a jerikói trombitát

EGY FÁJO ÉRZÉSEM ABBOL SZERETNÉK EGY KISS GONDOLATOT

“Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. “Uram, Uram, miért hagytál el engem!” – ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül.
Különös, hogy a krízis és a megoldás legtöbbször mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk – mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé.

Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie?
Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel

VÉR S NYOMOR SZENYEZI AZ EGÉSZ VILÁGOT

Vér s nyomor szennyezi a vén, beteg világot,
Sötét árkok során harcosok, elnyűtt arcok.
Vad puskaagyakhoz simul sovány, szakállas, árva…
Sok drága, szép tüzű ifjúi férfiszem,
Mely nők után az utcán ragyogva fordult,
Célozva hunyorít most,
Rádőlnek fáradtan a fegyver mord agyára,
S a kormos csöveken kicsapnak sárga lángok,
Ó, édes Szerelem, világ egyetlen éke,
Égő, ős óriás, megállsz,
Amíg célozni szűkül a szem szelíd fényű rése, füst marta árva szem,
És jaj, karodra hogy emeled a drágát, hova rejted el,
A félszeg mozdulat, mellyel utána nyúlsz,
Egyensúlyt vesztve eldől… s zúzódva hull a porba.

EGY MEG BÁNTÁS 3EMBERTÖL MINDENEK EL MONODOT MÉGISZ BOLDOG VAGYOK.

Ma jó, kezdőt napom, de olyan 9ora, fele elrontotta 3ember aki, szépen meg alázott.

Mert, szemi, nem tetszik, neki csak ö írása, mert ö úgy gondolja, csak erősakkal, lehet.

Lehet, meg oldani, mindent, ez nagy tévedés, mert, erősakkal, meg bántásokkal szemit.

Nem lehet, elérni ezt, már régóta, tudom. Meg olyan érzékeny ember, hogy, mindenen.

Fel kapja, vizet, elég egy rossz só vagy, mondat, könnyen, meg lehet sérteni azt, embert.

Így történt, velem is, most ez 3meg bántott, mindenek elmondott, de én fel kellek, innen egyszer.

De, ők kedvéjért, nem, fogom, hagyni, hogy napjaimat elszúrják, és elrontsák, kedvemet, mert.

Tudom, hogy akit meg aláznak, meg ki gúnyolnak azt többszörösen, meg hálálják fent az égbe.

Evangéliumból, mondanám ezt, idézetet

Boldogok vagytok, ha gyűlölnek, titeket az, emberek, kizárnak körökből és meg rágalmaznak.

S, neveteket, mint, szégyenletes dolgokat emlegetik az emberfia miatt.

Őröljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a ,

Mennybe, Atyáik is így bántak prófétákkal.

Én is őrölök így bántak velem.

EMBEREKBE NEM TÖRÖDÖMSÉG PEDIG SOK EMBERNEK JO ESNE GYOGYITO SZÓ

Ma jócskán késző, keltemfell reggel, fél8kor meg, ittam kávét utána. Kicsit, kimentem,

Kertbe elvégzettem, amire meg kértek szegyem, össze zöld hulladékot, meg tettem, azt is.

Be, jöttem, reggel 9kor meg bórt vakoztam, és mosakodtam, felöltöztem, elmentem templomba.

Ott részvettem, egy misén, abból, szeretnék, egy kis gondolatot, meg osztani ön nő kell.

Vannak, emberek, akik mindennel, tőrödnek, csak igazán saját lelkével, nem törődik.

Csak, kapkod, jobbra, balra, de szemivel, nem törődik, pedig, milyen, jól esne egyes.

Embereknek, egy pár, gyógyító szó ha, valaki, meg bántaná, együtt kéne, érezni vele.

És ha kéne pár tapintatos ráérző szeretet, akkor oda mennék, adnák annak embernek,

Azt pár gyógyító szót, ez pár embernek, nagyon, hiányzik, és az ember sokall nyugodtabb.

Lenne. Hogy valaki törődik vele, szegit neki, egy pár gyógyító szóval, máris nem magányos ember.
Evvel zárom gondoltaimat
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

egy felköszöntés

Miljom átok! bort a billikomba,
Részegítő, lánghullámu bort!
Mely keservet és bút martalékul
A felejtés örvényébe hord.

Bort öblébe váltig a kehelynek.
Bort elémbe szakadatlanúl!
Idenézzen a puszták homokja,
És ha nem tud inni, megtanúl.

Kedvben ég e csont velője máris,
És eremben a kéj habja forr;
Üdv neked, te mámorok homálya!
Üdv neked, te mámor anyja, bor!

Hah, e kancsó a mesés világnak
Feneketlen hordaja talán?
Bort belé! mert nem szivelhetem, ha
Puszta szájjal ásitoz reám;

Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam –
Éljen a nemes keblű barát,
Ki, midőn a vész harangja zúgott,
Szent hűséggel nyujtá jobb karát;

Éljen a világ dicső folyása…
És az élet… és a szép világ…
S az igazság védpalástja, mely az
Üldözöttnek menedéket ád;

Éljen a sziv biztató vezére,
A varázsdalt pengető remény;
Éljen a menny, a pokol és minden,
Minden éljen… oh csak vesszek én!

AZ IGAZI SZERETET EMBER TÁRSUNK FELÉ.

Ma arról szeretnék egy kicsit gondolatot meg osztani magukkal, hogy lehet minden,

Embert, szeretni, csak alkalmazkodni, kell ember társához, és el kell fogadni milyen,

Terméshete, van és meg lehet szeretni az ember társát, és nem földbe, meg alázni mindenek.

Elmondani, mert ez nem szeretet, másik, ember társa felé, hanem ki nem álja azt,

Embert, azok szokták, tenni ilyet, hogy szeretem embertársamat, de mindenek,

Elmondja, mások, szemeláttára, ez valójába, nem szeretnek, mondják igazán csak,

Bele beszéli, fejébe hogy, szeretem, embertársamat. De nem szereti azt, embert.

Aki szereti ember, társát az imádkozik érte, hogy sokáig, éljen tudjon másik ember

Társát szeretni, imádság, mindenre alkalmas akit, nem tudnák, szeretni, imádkozunk.

Hogy, elfogadjam meg szeresem,

Evvel, evangéliummal köszönök el

A szeretet türelmes a szeretet jóságos
A szeretet nem féltékeny nem is kérkedik nem is tapintatlan
A szeretet nem szűnik soha (korinthusiak 13 levele)
A szeretet jóságos nem is, kérkedik egyik, emberel se
Legyünk türelmesek fele barátunkkal mind embert szeresünk.

EGY IGAZI BARÁTCSÁG

Merengő szemem, ki látóvá teszed,
ki elindítasz utamon, hogy járjak,
ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,
hogy minden embert magamhoz öleljek:
tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
ha látó szemmel nézem odakint,
nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,
ismersz-e minden tüskét és követ,
mely megsebez és gátat vet nekem?

Fáradt bimbóját halovány tavasznak
hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,
pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,
de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
Nem Júdás lesz-e, akit szívemre zárok?

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
tudod-e mit teszel velem?

A VALODI SZERETET ÉS MAGUNK BA MEG BESZÉLT SZERETET .

Ma, reggel fel, ébredtem már nem meg szokott időbe, hanem negyed7fele.

Meg ittam kávémat, gyorsan le is mentem, internet helységbe, füvet vágni, mert.

Nagyon nagy volt, azt se, tettem, végig, mert le kapcsolták, áramot karbantartás,

Amit, tettek, ilyet, de nem bánom áramszünetet, tettek, mert nekem is közbe jött.

Valami, el kellett, intéznem, azt is, elintéztem, gyorsan, rám szolnak telefonon jó,

Lenne, ha tudnák menni, mert kéne, bútort, vinni egy helyre, amíg nem jött a kocsi.

Addig, a vall, nővel, beszélgetünk, múltkori dolgokról. Kérdezet én válaszoltam neki.

Látta, hogy, engem, valami bánt elmondtam neki, elkezdet, jó tanácsokkal ellátni meg.

Fogadtam, neki, amit mondott, az jól est, mert tudom, hogy ö igazán szereti embereket.

Nem, úgy, mint egyes, emberek, azt, tesznek emberkel, hogy, bele nevet szemébe elfordul.

Illető, akiről beszélt, hogy milyen egy szemét ember, aki előbb itt volt, de másik, aki ezt tette.
Eljátszotta, hogy, én azt, embert szeretem, akit mindenek elmondom ez valójában nem szertettnek.

hivják ha nem csak bele beszéli, hogy szereti illetőt, de ez nem az, igazi szeretet

Ott kezdődik meg halgatya, másikat, mint ez nő tetette az igaziból, szereti embertársát.

Segítet, és tanácsot adott. És közbe meg is jött kocsi meg pakoltuk bútorral el is vittük

Ahova kell így mind 2töknek meg van jó cselekedete. Ez valójában szeretetnek hivják

Amit, mind 2ten tettünk, ami nap.

Evvel, idézettel fejezem be bejegyzésemet mai nap.

Szeretet

Mások boldogtalanságának romjain, nem lehet a saját boldogságunkat felépíteni.

A SZERETET HIÁNYSOK EMEBERBE VAN.

Nem tudok ma írni szépet;
Se életről, se halálról.
Álmomnak az vetett véget,
Hogy leestem puha ágyról.

Nem tudok írni vidámat;
Se magamról, se nem másról.
Nincs, ki hallgassa imámat
Egy szerethetőbb világról.

Nem tudok írni rosszat,
És nem tudok írni jót.
Nem tudok ma sem gonoszat,
És nem tudok vigasztalót.

Nem tudok máma nevetni;
Ma csak síráshoz van kedvem.
De mindig tudok szeretni;
Csak mások nem tudnak engem…

A SZERETET MÁSIK EMBER FELÉ GYAKORLNI KELL.

Ma arról szeretnék egy kicsit gondolatot meg osztani magukkal, hogy lehet minden,

Embert, szeretni, csak alkalmazkodni, kell ember társához, és el kell fogadni milyen,

Terméshete, van és meg lehet szeretni az ember társát, és nem földbe, meg alázni mindenek.

Elmondani, mert ez nem szeretet, másik, ember társa felé, hanem ki nem álja azt,

Embert, azok szokták, tenni ilyet, hogy szeretem embertársamat, de mindenek,

Elmondja, mások, szemeláttára, ez valójába, nem szeretnek, mondják igazán csak,

Bele beszéli, fejébe hogy, szeretem, embertársamat. De nem szereti azt, embert.

Aki szereti ember, társát az imádkozik érte, hogy sokáig, éljen tudjon másik ember

Társát szeretni, imádság, mindenre alkalmas akit, nem tudnák, szeretni, imádkozunk.

Hogy, elfogadjam meg szeresem,

Evvel, evangéliummal köszönök el

A szeretet türelmes a szeretet jóságos
A szeretet nem féltékeny nem is kérkedik nem is tapintatlan
A szeretet nem szűnik soha (korinthusiak 13 levele)
A szeretet jóságos nem is, kérkedik egyik, emberel se
Legyünk türelmesek fele barátunkkal mind embert szeresünk.

ALKOTNI KELL

Alkotni kell,
ha szeretni nem lehet,
mikor falba vész a kéz.

Alkotni kell, ha rádöbbenek,
semmi keresnivalóm nincs
ott, ahol szívem szerint lennék.

Alkotni kell, és majd tiszta
csöndes örömökre lelek,
egyszerű és szép leszek.

Alkotni, ha fáj a szó,
faricska verseket,
mikor nem lehet felelni,
és nem szabad nyerseket.

Méltóság meg erő kell
mikor megaláznak,
gondold: ez semmi,
odakinn annyian fáznak.

Alkotni kell, míg a
szemvilág kialszik,
alkotni igazán, s nem
baj ha nem látszik.

EGY KULTURÁLIS EMBER NEM CSINÁL ILYETE MÁST MEGALÁZA

Ma arról szeretnék egy kicsit gondolatot meg osztani milyenek egyes emberek.

Másik emberhez, mindenkinek meg, találja szeméből szálkát, de ő szeméből a gerendát.

Nem, veszi ki ez elég baj, hogy. Másba keresi rosszat, magáról azt gondolná, hogy ő tőkeltes.

De ez nagy tévedés minden embernek van hibája. És másik, ember ne mondjon.

Amivel, az ember társát meg sérti, mert, az nem emberhez való, ez viselkedés. Mindenek.

El, mondja, és leírja mások, elé kinyitja, hogy ember, társa nem ember, hanem állatja.

Nyilvánítja, ez viselkedés, nem emberekhez, való, hanem állatokhoz, de ez viselkedés.

Föl háborító, aki ilyet tesz, másikkal. Ez nem kulturális viselkedés, másik ember felé.

Ne a médiából vegyék, a kultúrát, mert, a média, tesz, és formálja ember mássá így.

Ember, tényleg, nem tud kulturálisan. Viselkedni, az embertársával, az ne melyen.

Emberek közelébe.

EGY VASÁRNAPI NAPOM

Tegnap, felébredtem, reggel, és, elmentem kinyitni a temető 6után haza jöttem fél7után.

Lekelt pihenem, még egy kicsit, mert fáradt voltam azt is meg tetem, fel,

Riadtam reggel 8ora után meg ittam kávémat, kicsit magamhoz térjek, meg

Mosakodtam, lekellet, mennem, az abc be mert, apámnak kelet egy sportújság.

Meg hoztam neki, gyorsan, hogy el tudja olvasni a tegnap esti sport eredményt.

Én kimentem az udvara, mert, kicsi dolgom, volt elintéztem azt is, bejöttem, hogy

Lassan mennem, kell a templomba, misén rés venni, mert a vasárnap, napi misén.

Kötelező ünnep. Ott résvettem, misén, meg hallgattam, és utána haza jöttem, egy

Kicsit lepihentem, mert fáradt voltam fel ébredtem délután 2kor lefőztem kávét.

Meg, ittuk kávét szüleimmel, utána leültem meg enni az ebédemet, mert már éhes,

Voltam, meg ettem az ebédet utána lemenetem beszélgetni, egy ismerőssel és este

Pedig ,elmegyek ,bezárni a temetőt.

a magyar nemzet

Oh ne mondjátok nekem, hogy
Hajnallik hazánk felett!
Látom én: az ő számára
Sző a sors szemfödelet.
S kérni istent nem merem, hogy
Nemzetem gyógyítsa fel,
Mert e nemzet, elhigyétek,
Életet nem érdemel.

Figyelemmel átforgattam
A történet lapjait,
S fontolóra vette lelkem,
Amit e hon végbevitt.
S mit találtam ott fölírva
Századok bötűivel?
Azt találtam, hogy e nemzet
Életet nem érdemel.

Jóra termett nép honában
Egy a szív, az akarat,
A közérdek mellett minden
Különérdek elmarad.
Itten oltárt minden ember
Ön bálványaért emel –
És az ilyen önző nemzet
Életet nem érdemel.

Voltak egyesek közöttünk!
Tiszta, hű, nagy szellemek,
Akik mindent, amit tettek,
A hazáért tettenek.
Hány volt köztök, kiket a hon,
Maga a hon veszte el!
És az ily hálátlan nemzet
Életet nem érdemel.

Más hazában híven őrzik
Mindazt, ami nemzeti;
Ősi kincsét a magyar nép
Megveti és elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szégyenel –
És az ily elkorcsult nemzet
Életet nem érdemel…

Oh de mért elősorolnom
E szegény hon vétkeit?
Lesz-e sors, oh lesz-e isten,
Aki minket megsegit?
A nagy isten szent kegyéből
Jő-e megváltási jel?
Lesz-e még e nemzet olyan,
Hogy halált nem érdemel?