Jó, elnöknek, asszony leni

Hétfőn. Lemegyek, egy nő hőz, beszélgetni, mondta, hogy van Internete, akkor,

Gyorsan, bemegyek, internet helységbe, van e bent, net de nem volt, felhívtam.

Azt, nőt közölte, vele majd délután, de addig, elintéztem, egy magam, hogy. Gépen

Legyen internet de nem sikerült, mert modemhez ,kell fel használó név ,jelszó.

Az, pedig nő közölte majd, később, hívjam meg próbáltam, később, vissza, hivtam.

Ahogy mondta ő nem, ér rá, most, se 4xer meg ismételtem, ugyanúgy akkor mondta.

Most, se ér rá, pedig este volt elmúlt, 6ora közölte bezártam nem nyitom ki, hogy.

Bírjátok ki ezt, napot valahogy net, nélkül ,el is mentem haza, mert nagy nehezen.

De, kibírtam, másnap oda adta papírt, amin jelszó, meg fel használó volt gyorsan.

Ahogy, meg kaptam papiruszt, ami kelet nekem, 1mondat volt gyorsan elzavart, mert

Nem érdekli, de más hívná akkor biztos meg, hallgatná, engem gyorsan lerázott

Mondta, nem érdekli, akkor hívtam informatikust, segítet helyre alítani nettet, legyen

Azt valamennyire érdekelte mondtam belénk csapot villám tűnkre tett 3dolgot mondata

Informatikus, kóbor áram, be csapot, ide nem te vagy hibás. Nő engem hibáztat. Továbbra

Is én vagyok, hibás, én okoztam, károkat, nem érdekelte, nőt ideges vagyok tovább,

Idegesítet 2nyugatot, be kelet vennem. Akkor, kértem valaki meg nyugtassa meg lelkemet

Meg nyugodtam, pedig nő sokkot, segíteni nekem, lelki ügybe most nem érdekelte engem

Hibástat. Pedig rajtam kívül 6helyre beütött villám ott senkit, nem hibásattak engem, meg

Igenis hibásattak, ez ügybe.

egy gondolat ünnepekhez

Kezdettől fogva napjainkig figyelemreméltó és jellemző tulajdonsága az egyháznak a szentek maradványainak szeretete és tisztelete. A Szűzanya testi maradványait minden más szenténél nagyobb gondossággal és tisztelettel őrizték volna. De semmi nyoma a Szent Szűz ereklyéinek” Henry Newman hívja fel erre a figyelmet. Az is figyelemre méltó, ahogy ezt a gondolatot folytatja: „A Szűzanyáról, a Szűzanyától nem őriz ugyan ereklyéket az egyház, tisztelete mégis minden szentét felülmúlja, és ez Isten iránti imádatunkat nem csökkenti, hanem inkább növeli. …nyilvánvaló tény, ha Európára tekintünk, nagy egészében azt látjuk, hogy éppen azok a nemzetek és országok veszítették el hitüket Krisztus istenségében, amelyek az anyja iránti áhítatot elhagyták, másrészt azok, melyek az anyja iránti hódolatban legjobban buzgólkodtak, megőrizték ezt a hitet, a Krisztus istenségébe vetett hitet.”

Visszatérve a Szentatya szavaihoz, egy veszély azért azokat is fenyegeti, akik a szentek iránti, a Szűzanya iránti tiszteletüket sokféle formában, szobrokkal, képekkel és egyéb módon kifejezik. A veszély az, hogy a tisztelet formái korhoz kötöttek és mivel koronként a jelképek nyelve is változik, a korábbi jelképek egy új kor embere számára már érthetetlenek. A nyári kirándulások alkalmával sokan látnak művészien díszített templomokat. Lenyűgöző élmény évszázadok kifinomult művészetét látni. Mégis, lehet olyan érzésünk, hogy nem templomban vagyunk, hanem múzeumban. Nem olyan helyen vagyunk ahol minden imádságra hangol, hanem minden eltereli az ember gondolatait az imádságról. Sőt, mivel ezek működő templomok, ahol szertartásokat végeznek, ahol Isten igéjét is hirdetik, ez a környezet valahogy elveheti a hitelét Isten igéjének is. A pap aki a szertartást végzi, aki az igét hirdeti, a hívő aki jelen van, valahogy részévé válik ennek a múzeumnak.
A ragyogás és a pompa, a szertartások művelése önmagáért, az egyház múzeummá válásának kísértése. Mit érthet egy sehová tartozó ember – amilyenből legtöbb van korunkban – a mi szertartásainkból, a mi ünnepeinkből, a mi prédikációinkból, a mi templomi kultúránkból, a mi kereszténységünkből? Gyakran semmit.

Befejezésül: mi a mai ünnep üzenete hétköznapi nyelven?

Ember! Úgy, ahogy vagy, testestől lelkestől, többre vagy hivatott mint amit szemeiddel látsz, amit igazságnak tartasz. Ember! Te örök életre vagy hivatott, és ez az örök élet már itt a földön elkezdődik, ha te is akarod. A mennyek országában nem csak a lélek számára van hely, hanem az egész ember számára, a test számára is. Igaz, Isten hatalma folytán ennek a testnek romolhatatlanná kell válnia, hogy Isten országába juthasson. Ahogy Pál apostol fogalmazza: Az egész természet sóvárogva várja a megváltást a múlandóság szolgai állapotából. A Teremtő Isten a Szűzanyával előre megtette azt amit mindnyájunkkal meg fog tenni. Átalakítja gyarló testünket és megdicsőült, romolhatatlan testet ad.

Ezt hirdeti a mai ünnep a mai embernek, csak keresnünk kell a hangot, az igét, mely éltető erővé teszi számunkra ezt az üzenetet.

Egy, tönkre ment hétvégém, villám csapot internet helység

Tegnap el, légbajom volt ók nélkül, bántottak, csak annyit mondtam ép azt, embert.

Nem, vártam, mert ép az egy haveromat, vártam hogy megnézzen, valamit és működjön.

Mondtam, magamba pont, ő hiányzót, ide, nem elég rossz, valami várom, javítják, be az-

Ért jövőkbe, ő bejött meg hallotta, amit, mondtam, ö pedig, tovább, elmesélte nagyfőnök.

Meg hallgatta, jó van, leszidom, akkor a lukácsot, én mondtam, igen így volt de nő, pedig

Elmegy jó, kedvel, engem leszidnak, el mondata nagyfőnök, igen ez valóban, így van de.

Mondtam, nagyfőnöknek, hogy akár hányszor, bent van mindet rám, akar, keni én, telepít

Em. gépjét meg mondtam, nem így van haza, mentem nagyon mérgesen, meg nyugodtam.

Lemegyek, kinyitni, az internet helységet, meg is történt gyorsan, ki is takarítok tiszta.

Legyen, ünnep alatt, utána kapcsolnám be számítógépet, ki írja, helyi hálózat, ni csen be.

Dugva, pedig be volt újra, indítom, akkor se működött ugyanaz, mint előbb még mindig.

Nem, változott szemi szóltam ismerősnek jöjjön el meg is, nézte modem, megadta magát.

Teljesen. Cserélni kell. Meg rútér hálózati kártya tönkre ment tönkre te villám nagy

Kárt tett villám ebe internethelységbe.

Napi gondok

Ma, reggel, fel ébredtem elvégeztem, itthoni munkámat, nagyon hamar.

Elmentem, elújságolom, hogy, jó nyomtatógép, mondtam tegnap ez, ügybe

Tegnap, este, többször is hívtam, mondta, és re vette, kerestem tegnap azóta

Elfejtet, visszahívni, engem illető. Ahogy, végeztem itthoni dolgokkal, le menetem

Elmondtam, hogy, jó nyomtatógép, ez őt nagy ívbe nem érdekelte, mondtam, elvégezem.

Elmegyek, haza akkor, nem érdekel, többi dolog, amit kér tőlem, ha így bánt velem, én

Mondtatom, nem érdekli, elküld stb. akkor, elmentem, de elölte, mondta hogy bántam egy

Kollega, nővel ara ráválaszoltam, hogy, valaki meg nyit ö gépét, rendesen visszatéve akkor

A nő velem ordibál, és rám, akar mindent, keni. Nő azt gondolta én nem szívesen, fog.

Adom, pedig szívesen fogadtam rosszul, érte elment elárulni, ez egy embertől nagyon..

Csúnya dolog, ha árulkodik, másiknak .

Egy rossz, szokás mindenkitől, ha beárulja másikat

Nagyobb emberek ,mert evvel be árulkodással csak egy barátot veszi tel

Környezetébe ,és utána nem lesz aki támaszkodjon bajba ezért rossz

Szokás árulkodás.

a szerelem több szempontbol

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem

Telefonmizéria

Mondták, többen ez telefon nagyon, jó ezt vedd meg magadnak is meg vettem.

Tavaly, márciusba mert akkor, már tudtam, lecserélni, késszüléket, lejárt hűség.

Nyilatkozat, tóm, meg is veszem azt, késszélüket, amire, azt mondták, többen,

Nagyon jó telefon, mert 4gb bővíthető, memória, meg vetem, hallgattam rájuk.

Milyen, jó kis telefon, eltelik 4honap már jelent kezet első hibái kamerázott ma-

Gátol, amikor billentyűzár, rajta, volt meg javították 2hétmúlva, jóra, sikerült, el.

Telt megint 3honap akkor megint, elvitték telefont, meg javítani, mert rossz, magától

Fel, hívót ,egy ,ismerősömet ,és 22percig vak világba beszélt, amikor nem is tudtam ,

Hívtam, azt, illetőt, akkor ismét, elküldöm telefont meg javítani, akkor rá 1hónap múlva.

Komplett új készüléket, kaptam az már fél évig, nem volt vele probléma, akkor ismét fel

Merültek hibák el vitték meg javítani szemit nem találtak hibát de kijárt akkum lator.

Elvitték nem, javították meg 1hét újra rosszlett, elvitték meg javítani, mert nem rezeg

Néma ,üzemmódba azóta ami jotta ,meg vetem készüléket csak javítják csak.

Egy, jónak mondott, telefon, másoknak, nekem is jó volt pár hónapig

Egy, jónak mondott, telefon, másoknak, nekem is jó volt pár hónapig

Utána, csak folyamatosan, csak javítják telefont nekem, mert azóta

Is rossz telefonom

Egy, értelmetlen fel fogása egy nőnek

Vasárnap, reggel, beszéltem nővel utána kértem tanácsot. Atyáktól mondták.

Többen, ez nem fog működni, ez kapcsolat, beszéljétek, meg is beszéltem vele.

Nem fog ez meni válasza, az, volt kapcsolat meni fog rendesen, rá hagytam hagy.

Mondja, amikor, már egyre képeli, meg akar szerezni, újra meg írtam hogy vége.

Ő ezt nem, akarta föl fogni hogy, pont vasárnap, délután lesz, vége kapcsolatnak.

Gyorsan, telefonjához, nyúl 40év körüli, nő hogy fel hiv. engem, de én nem vetem fel.

Elegem, volt, napi 6* fel mi van veled, eltörtem ezt mind addig, amíg meg nem írtam és,

Meg nem beszéltem vége, már 4napja hogy vége ennek, ö szerinte mondott kapcsolat volt.

Azóta, hívogat de, nem veszem, fel tudom ő, de még jobban nyomja telefont, de nem, veszem

Egyszer ,titkosan fel hívót bele szóltam internet ,helység lukács .gyorsan leraktam

A szabadság a végtelen előszobája-levél, nem csak fiataloknak

Többen kérdeztétek kedves, nagyra nőtt, szép gyerekeim közül, hogy mi a szabadság, mikor éreztem magamat igazán szabadnak. A szabadságnak sok arca van. Néhány kis mozaikkockát szeretnék nektek mutatni, életem néhány olyan pillanatát, mikor körülöttem szétszakadtak a láncok, és én éreztem, hogy szabadon felemelkedhetek és szállhatok.

1. Már játszottam a teológia gondolatával, és csendesen, a magam 25 éves fiatalemberi öntudatával álltam Csíksomlyón a sekrestyében, egy karácsonyi ünnepi szentmise előtti forgatagban. Életemben soha nem ministráltam, és ennek egyik komoly oka a csipkés, fodros ministránsruha. Gyerekkoromban édesanyám ha azt akarta, hogy valahova ne nyúljak, akkor odatett egy kis darab vattát, csipkét, fodrot, és én a magam fiús keménységével azt messziről elkerültem… És akkor ott a szép csendes karácsonyi misén a jó Romuáld testvér felkért, hogy perselyezzek. Válaszomra nem is várva, szoknyát adott rám és egy csipkés karinget, a kezembe nyomott egy zörgős perselyezőt, és már kint is voltam a templom hajójában. Egyből leizzadtam, úgy éreztem, hogy minden szem rám tapad. Láttam magam előtt a nagy tömeget, és benne a sok ismerőst, azokat a lányokat, kik előtt én is, mint minden fiú, imponálni szoktam, és most mint egy koldus, nyújtottam eléjük a folyamatosan csilingelő kis perselyt az adományokért. Hihetetlenül nehéz volt! Magamban csak egyetlen mondatot ismételgettem: Szeretlek, Uram, nagyon szeretlek! Feladatomat bevégezve, emlékszem, leültem a padba, és lassan egy hihetetlen szabadságérzés szált meg… éreztem, hogy szabad vagyok! Szabad, mert nem az emberek szemében való megfelelési vágy vezetett, hanem a szolgáló szeretet és a jóság. Talán akkor éreztem először igazán szabadnak magamat…

2. Mindig nagyon kevés dologhoz ragaszkodtam, de volt néhány könyv, mely számomra mindennél kedvesebb volt. Az egyik, melyet kölcsönadtam – Nagy Szent Teréz írásai – elveszett, nem tudták visszaadni. Hihetetlen szomorúság, düh és harag volt bennem, hisz a kommunista időben pótolhatatlan veszteség ért. Ültem magamban és dühöngtem. Egyszerre csak belém sajgott: nem jól van így, hisz függök a könyvektől. Éreztem, hogy a birtoklásvágy ural és vezet engem. Nagyon megszégyelltem magam! Bementem a szobámba, és szépen, nagybetűkkel beleírtam minden könyvembe, hogy „Tied és mindenkié!”. Majd néztem a könyveket, a mindennél drágább kincseimet, melyeket tudatosan mindenki tulajdonává tettem, és éreztem, hogy szabad vagyok. Éreztem, hogy nem birtoklom, hanem tudom a szent könyveket, nem használom, hanem élem a bennük foglaltakat, és ez ott, akkor hihetetlenül szabaddá tett.

3. Egy kiránduláson vettem részt, és a sátor melegében éjjel egy lány bújt mellém. Abban az évben kezdtem fontolgatni, hogy teológiára megyek. A kedves lány kacér keze derekamra fonódott… Éreztem, hogy mint felnőtt férfinak, most bizonyítani kellene…. felforrt a vérem, de én a bennem érő elhatározástól vezetve javasoltam egy sétát a friss hegyi levegőn… Olyan szépen ragyogtak a csillagok a csendes, hűvös éjszakában, és én éreztem, hogy szabad vagyok. Szabad a testi vágytól, szabad a tudatos döntésre, arra, hogy ne vágyaim játékszere legyek, hanem magam határozzam meg, hogy merre is vegyem az életutamat…

4. Teológián az első napokban elvittek szüretelni. Ez egy csíki legénynek, ki sokáig, mint szegény gyermek, a narancsot, szőlőt, barackot, déligyümölcsnek tartotta és orvosságnál vékonyabb kiszerelésben jutott hozzá néhányszor évente, a diktatúra alatt, hát …..a finom érett gyümölcs óriási kihívást jelentett. Emlékszem, hogy a társaimmal én is nekilendültem az érett gerezdeknek, de azt is éreztem, hogy ez egy hatalmas lehetőség az önuralom gyakorlására. Döntöttem, bár senki nem kérte, mégis a gerezd szőlő a kosárba hullott, és elhatároztam, hogy papi hivatásomért nem kóstolom meg három napig a kívánt gyümölcsöt. Kis dolog? Nekem óriási dolognak tűnt, egész nap szüretelni anélkül, hogy egyetlen szemet is befaljak, de azt a szabadságot, amit az a három nap szült bennem, nehezen tudom elmondani nektek… Jó dolog érezni, hogy ha remeg is kezed alatt a tested, de engedelmeskedik akaratodnak. Valami hasonló, mind amikor bringád nyikorgó kerekeivel beveszed életed első hajtűkanyarját és érzed gyermeki szívvel, hogy ura vagy a kerékpárodnak. Jó dolog uralni önmagad.

5. Tanulni soha nem szerettem, főleg a jegyek nem érdekeltek, de a teológián éreztem, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Szent elhatározással mentem neki a vizsgáknak… a maximumot akartam. Emlékszem, hihetetlenül nehéznek tűntek a vizsgák… de mindent félretettem, és tudatosan, mint a távfutó, tanultam… Egyszer szilencium előtt egy levelet kaptam, kedves ismerősöm lelki tanácsokat kért, és én, felejtve mindent, a tanulás ideje alatt a levelére választ írtam… kész lett a csodálatos levél, én legalábbis úgy éreztem, de azt is éreztem, hogy nem a feladatom teljesítésére szántam az időt. Éreztem, hogy ez egy vízválasztó! Döntenem kellett! Nehéz volt összetépni a jól sikerült gondolatokat, és szabadon minden figyelmemet a feladatra, a tanulásra fókuszálni… Abban az évben minden vizsgám tízes lett, és én újból hihetetlenül szabadnak éreztem magamat… Éreztem, hogy akaratomból farhámot fonhatok, és testem megzabolázott vágyai, táltos paripáim repítenek, oda visznek, ahova menni akarok.. Jó tiszta álmaink útján sebesen szállni!

6. Negyedéves voltam a teológián. Karácsonyi szertartás, ünnepség után egyedül maradtam a kápolnában. Úgy éreztem, hogy roskadozom Istenem végtelen szeretetében, ajándékaitól. Hatalmas vágy tört rám, hogy én is adjak valamit Istenemnek… ott térdeltem egyedül az egyszerű kis kápolnában, a betlehemi kis jászolból felém nyújtotta karját a gyermeké lett Isten, és éreztem, hogy értem is adta magát Betlehemben…. Néztem, és éreztem, hogy e végtelen ajándékra csak egy hasonló, véges önmagamat végtelenül odaajándékozó szeretet lehet a válasz. Alázattal leborultam, létemet, tudásomat, mindenemet kezembe vettem és csendesen odanyújtottam a felém hajló Istennek… Éreztem, hogy semmim se maradt, szabad akaratomat, mindenemet odaadtam az Istennek, és mégis addigi életemben soha nem tapasztalt gazdagságérzés töltött be, éreztem, ahogyan mindent odaadva mindent megkaphatok…

7. Elöljáróim Dévára küldtek, egy végtelenül romos, államosított kolostorba, üres kassza, szórványélet. Egyik nap mise előtt jött egy kedves hölgy, hozott egy roma kislányt, hogy az állomáson találta és hogy fogadjam be…. Nem voltak papírjai a gyermeknek, nem tudtam róla semmit. Nem mertem befogadni, elküldtem, de ők leültek a templomban, és én elkezdtem a szentmisét. Olvastam az evangéliumot, és szólt az Úr: „Aki egyet is befogad a legkisebbek közül, az engem fogad be.” Tömör, egyértelmű szavak! Azon a misén nem prédikáltam, éreztem, hogy az Úr nem szavakat, hanem döntést vár tőlem, újból vízválasztóhoz értem. Néztem a kis varkocsos gyereket és nagy-nagy alázattal, kicsinységem tudatában az oltárnál igent mondtam rá. Emlékszem, a mise után fürdés, ruhakeresés, és már ott is ültünk a plébánia ebédlőjében, a kolostor folyosóján. Ültem az asztalnál, velem szemben az álarcos Isten. Éreztem döntésem végtelen súlyát, mely meghatározta az életemet, de mégis a szeretetre való végtelen szabadságban potyogtak a könnyeim…

Kedves Fiatalok!

Hét kis mozaikkocka…. de tudnotok kell, nincs két egyforma életút. Mindenki a maga szabadságát kell felfedezze és megtalálja. A szabadságot nem lehet adni senkinek, és azt nem lehet megvásárolni és begyűrni sok-sok más limlom közé, vagy vitrinben őrizgetni… A szabadság igazából a végtelen előszobája: a marék porságodból adódó korlátaid fölé való emelkedés. Az a pillanat, mikor kinyílnak szárnyaid, és érzed, hogy nem állati ösztöneid, kapzsi vágyaid, alantas indulataid, duzzogó sérelmeid, hanem egyedül csak a Teremtőd akarata szerinti szeretet és a jóság mozgatja tetteid. Csodálatos, mert érzed, hogy Isteneddel, ki végtelenül nagyobb nálad, egy hullámhosszra kerültél, egy légtérben vagy vele. Alázattal érzed, hogy bár végtelenül kicsi, törékeny, sebezhető vagy, mégis Istened egy asztalhoz ült veled.. A tiszta fényben ilyenkor azt is tudod, hogy mindez hihetetlenül törékeny pillanat, mert a kapzsiság, a buja birtoklásvágy, a durva indulat, vérszomjas bosszú, a sértett duzzogás és megannyi más alantas ösztön visszaköveteli porból született otthonát, testedet, szárnyalásodat darabokra törve, le akar húzni, oda, honnan léted vétetett, a korlátok közé. Pillanatok alatt minden darabokra hullhat, de aki megtapasztalta ezt a végtelen szabadságot, a szeretetre és a jóságra való nyitottságot, az tudja, hogy bár földi utazása nem ért véget, de mégis ő ott és akkor, ha csak egy pillanatra is, de hazaért…..

EGY TANÁCS CSÜGET EMBEREKNEK

A csüggedés olyan betegség, ami előbb-utóbb mindenkit utolér, azokat is, akik az egyházban szolgálnak. Bizonyára ön is átélte már, talán többször is; talán éppen most van elcsüggedve. Tudja, hányszor gondoltam magam is, hogy legszívesebben abbahagynám a plébánoskodást? Minden hétfő reggel! Íme néhány szempont, amire rájöttem:
Mi okozza a csüggedést?

1. A kimerültség

A testi vagy lelki kimerültség különösen hajlamossá tesz a csüggedésre. Meggyengül a védekezőrendszer, és a dolgok kilátástalanabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor az ember eljut egy nagyobb vállalkozás feléig, és belefárad.

2. A sikertelenség

Természetes, hogy nyomaszt, ha felhalmozódnak a megoldatlan tennivalóink. S ha a hétköznapi teendők vagy valami váratlan esemény miatt nem tudjuk elvégezni fontos feladatainkat, a sikertelenség könnyen csüggedéshez vezet.

3. A kudarc

Megdőlhetnek a legnagyszerűbb terveink, becsődölhetnek a vállalkozásaink, megeshet, hogy senki sem jön el a megszervezett eseményre. Hogyan reagálunk? Önsajnálattal? Vagy másokat hibáztatunk? Valaki így fogalmazott: amikor már éppen úgy tűnik, hogy célba érnék, valaki mindig elmozdítja a célt… Ez valóban csüggesztő!

4. A félelem

Nem szeretjük bevallani, milyen nagy mértékben felelős a csüggedésért a félelem. Félünk a kritikától (Mit szólnak majd hozzá?), a felelősségtől (Mi lesz, ha nem tudom megoldani?) és a kudarctól (Mi lesz, ha elrontom?). Mindez könnyen csüggedéshez vezet.

Mi orvosolja a csüggedést?

Van egy csodálatos történet a Szentírásban, amely elbeszéli, hogy Nehemiás falat építtetett Jeruzsálem lakóival a város körül. Amikor a fele elkészült, a népnek elege lett: abba akarták hagyni a munkát – a felsorolt négy ok miatt. Nehemiás a következőket tanácsolta:

1. Pihenés

Ha pihenésre van szükség, pihenjünk! Utána, kipihenten, hatékonyabban tudunk dolgozni. Aki mindkét végén égeti a gyertyát, nem olyan bölcs, mint gondolja!

2. Az élet átszervezése

A csüggedés nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jó, amit teszünk. Lehet, hogy jót teszünk, csak éppen nem megfelelő módon. Próbáljuk másképp! Szervezzük át kissé a dolgokat!

3. Ne feledjük: Isten megsegít

Csak kérnünk kell. Új erőt tud adni. A hitben hihetetlen hajtóerő van.

4. Küzdjünk a csüggedés ellen!

Vegyük fel a harcot! A csüggedés valahol döntés. Aki csüggedt, maga adta át magát a csüggedésnek. Senki sem kényszerít, hogy kedvetlenek legyünk. Kitartás! Tegyük a jót, akárhogyan érezzük is magunkat! A hangulatok nem tartanak örökké.

„Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: ‘Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.’ Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig

A DERÜ ORÁI

A nappalok rövidülése biztos jelzés az itt honos növényeknek a visszahúzódásra, de a trópusi jövevények némelyike éppen most jön bele a virágzásba! A büdöskék, a pillangóvirág egyre zöldebb, frissebb, ahogy hosszabbodnak az éjszakák, az őszirózsák is készülődnek, és a hajnalka tölcsérei csodálatos selyemsátorrá feszülnek ki hajnalban.
Ők nem az órát nézik, hanem a Napot, minden reggel egy kicsit később ébrednek. Aztán délelőtt, ha már túl meleg van, összecsukódik a kehely, és még a színe is megváltozik. Égszínkékből fáradt lilára vált, és a szirom széle visszagyűrődve védi, zárja a megtermékenyült magkezdeményt.
A katángmező is csak a korán kelőknek mutatkozik meg teljes szépségében, többnyire a vadmurok csipkés fehér ernyőivel vegyesen szegélyezi a gyalogutakat. Délelőtt, amikor a harmat már felszárad, a katáng is összezárja a virágát.
A mezei tikszem meg éppen reggel szeret sokáig aludni! Néha tíz óra is elmúlik, mire kinyitja piros, sötétkék virágát, és délután újra becsukódik.
Persze a tavasznak is megvannak az óramutatói, a tulipán csak reggel kilenc óra körül nyílik ki (ezért kell a piacon igyekezni az eladással, hogy még épségben hazaérjenek zárt kelyhekkel a vásárlók kosarában), a pitypang órákkal megelőzi a cseresznyevirágot, a naprózsácska pedig csak délelőtt virít. A kora nyári díszmákok reggel nyolckor bontják a bimbót, de csak a kert aljában, ahol legelőbb süt be a nap, itt kezdenek a dongók, aztán ahogy „hálóját a fény lassan emeli”, hagyják el a kifosztott virágokat, és szállnak a friss, újonnan nyílt kelyhekbe.

Isten csodálatos világa és a szabadság

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod – feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
– Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk

Egy, szerelmi bánat nőnek, hogy nem bír meg szerezni egy életre.

Egy 2éve, egyik haverom, mondta te is, lépjél be, love hu oldalra te is meg ismerkedhetsz.

Emberekkel, meg is tetem, mind egyik embernek nem tetszet, ahogy nézek igaziból, majd,

Nem senki ellnem fogadott egyszer, nő olyan 40év körüli elkezdet, beszélgetni velem és,

Jól, meg ismertük egymást. Képzeljék, elnő napról, napra többet akart tőlem csevegés,

Folyamatába, először, csak barát el is fogadtam, párnap, múlva párjának, akart de, volt,

Egy probléma, hogy nagyon mese laktunk, egymástól, csak úgy tartottuk, kapcsolatot, hívott .

Telefonon, nap, mint nap. De ő belém szerelmes lett belém, pedig én nem éreztem szemit.

Utána kértem, tanácsot egy pár Atyatál, mint tegyek mondata, hogy ez kapcsolat nem fog.

Működni mondjam 3sorkoztam vele egyre jobban szerelmes lett belém utána megint,

Tanácsot kértem mondták nyugodtam, mondjam nem működő kapcsolat hívott telefonon

6 rá jött nem vagyok kíváncsira, küldtem sms hogy vége nem nagyon törődőt ö jobban

Szerelemes akart belém leni rá ébret pár óra múlva tényleg nem szeret engem az óta nő.

Nyugtotokon él, mert szerelmi bántja van elmeséltem másoknak, ne foglalkozz vele úgy.

Se fogja kiontani életét szerelmi ügybe, kimagyarázza, hogy sajnálják így nem töröttem.

Vele növel.

eny hülés

Ha jövendőbe nézünk,
hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk,
magunk ura nem mi vagyunk.
Tiéd Urunk sorsunk, hazánk. . .
– Isten békéje, szállj le ránk.

Kik a békéről beszélnek,
egymástól még ők is félnek.
Olajág van jobbkezükben,
– van-e bizalom szívükben?
Nagy egyhülést vár a világ!
– Isten békéje szállj le ránk.

Hozz nyugalmas munkát, álmot.
Nagy országok s kis családok
éljenek bátor reményben. . .
Se a földön, se az égen
ne villanjon pokoli láng!
– Isten békéje szállj le ránk.

Hullámozzon mindenfele
vetések arany tengere,
hol dalos madarak szállnak.
Réten, kertben, erdőn, s házak
ablakában nyíljon virág.
– Isten békéje szállj le ránk.

Őrizd meg a házainkat,
a fát, mely gyümölcsöt ringat.
Mind, amink van, maradjon ép.
Se ember, se osztály, se nép
máséra ne legyen falánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Házak gombaként nőjenek,
anyák reménnyel szüljenek.
Szarvas fial, madár ha költ,
tartsa el mind bőven a föld.
Ne legyen határ vaspalánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Őrizd, vezesd a népeket,
ismerjék meg kegyelmedet,
s dús földön, tiszta ég alatt
követve Te szent Fiadat
szálljon Hozzád hálaimánk.
– Isten békéje szállj le ránk.

Egy lagzis napom, mert, hivatalos voltam lagziba

Tegnap reggel, elintéztem itthoni dolgomat, utána meni, kellet fél11re templomba.

Mert, esküvőre, voltam hivatalos. Eskető Atya nagyon szépen beszélt hogy tiltott.

Dologról de ez most nem tiltott dolog, volt, hanem hogyan ismerkedet meg fiatal.

Jegyespár, egymással, rég. Meg volt templomi esküvő délbe vége volt elmentünk.

Gyógyszertárig 1perc alatt ott is voltunk ott mindenki kedvére, ihatott, amit akart.

Gyógyszertártól 1orakor. indultunk el szépen húzták zenét zenések lépésbe értünk.

Iskolába, ahol lagzi volt tartva meg. Lagzis nép 1óra 30perc alatt tetette meg tánc-

Oldtak énekeltek útközbe nagyon jó volt, hangulat én is velük, mulattam nekem,

Is olyan sok idő kellet meg érkezünk, iskolába ott megint mindenki ivott, amit akart.

Utána fél3 fele mindenki, leült meg ebédelni. Az eltartott 4oráig, mindenki táncolhatott.

Kedvére ameddig akart. Mulatság eltartott másnap reggel 6ráig mindenki jó érezte.

Magát, látszott rajtuk én is jól éreztem magam.

evel versel kivánok  sokboldoságot  aki  mos volt esküvöje

Szél a morvát összehordta,
Egy péklegény tejjel-mézzel összegyúrta,
Közepébe ezt a szép virágot szúrta,
S azt mondta, hogy ennek igaz neve: torta.
Midõn szemembe tûnt szép, ékes formája,
Hírtelen azt hittem, hogy a võlegény új hálósapkája.
De mikor megtudtam, hogy drága sütemény,
Hogy hát felhozhassam, vigyázva jöttem én.
Nem is lett hibája, ím hát én fölteszem,
Kedves menyasszonyunk hogyan örül ezen!
Midõn megízleli, és kedvesét kínálja,
Minden bút feledve csókra áll a szája.
Most már banda, te is ráhúzhatod!
Kaptok érte reggel hagymaszárat, hatot!

Egy másik võfély a süteményhez mond néhány sort. A kettõ egymás után hangzik el.

Itt a fáin lisztbõl készült jóféle sütemény:
Nincs benne ánizs, se mustár, se kömény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény.
Aki ilyenen él, nem bántja a köszvény.

pélada beszéd szeretetről

Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem
egyszer anyát.
– Magról vetik – nevetett rám.
– És honnan szerzik hozzá a magot?
– Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
– Öntözni nem is kell?
– Dehogynem. Jó szóval.
– Nem könnyel?
– Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta
hajtásait.
– Hát palántázni kell a szeretetet?
– Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
– Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
– Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
– Elsősorban mi hát a szeretet?
– Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
– És mi a szeretet másodsorban?
– Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
– Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
– Az élet már ilyen.
– Mégis érdemes szeretni?
– Csak azt érdemes.

Idős nénit temetünk meg érte szép kort.

Kedden, fel ébredtem, elintéztem dolgokat amire, meg kértek délelőtt 11kor.

Fejeztem be utána haza, jöttem, mert itthon hagytam valamit. Elmentem foto.

Boltba, mert ottan, kellet 4db elem tv távirányítóba, meg vetem, haza jöttem.

Ebédeltem, utána, vissza kellet, mennem, mert temetni, kelet egy nagyon idős

Néni, volt halott én, ami óta. Turán vagyok, szegitek temetkezésbe ilyen idős.

Nénit még, nem temetem, aki ilyen hosszú ideig élt 100évet néni, ahogy betöltötte.

100szültés napját júniusba még mindig örömmel volt családja iránt milyen boldog.

Hogy ezt, szép kort meg engedte, élni. Isten erőben egészégbe. Rá 2honap. Múlva.

El is távozott azt temetők kedden sokan voltak temetésén. Néni, akit eltemetünk.

Mind végig nagyon boldog volt nem szenvedet csak, utolsó 2nap, szenvedet.

Most, már békében nyugszik lelke. Minden hozzá tartozójának őszinte részvétemet

Kívánok evvel, veressel.

„jöttem, de honnét? Szent titok.

Vagyok. S ki tudja, ki vagyok.

Élek, de meddig? Nem tudom.

Halnom, ha kell, melyik napon?

S hová megyek, ha elmegyek?

Csoda, hogy boldog lehetek?

Mert ily titok, az életem,

Isten kezébe helyezem.

Ő tudja, utam, hol vezet.

Boldog csak Véle lehetek”

A HIVŐ ÉDESANYA.

Az az édesanya
a legtöbbet tette,
aki gyermekeit
Jézushoz vezette.

A legszentebb ösvényt
nékik megmutatta, –
az az édesanya
a legtöbbet adta.

Én sem kívánok mást,
minthogy megérhessem:
gyermekeim lelkét
tudni szent kezedben.

Ösvényeden járva
házadban szolgálni,
velük együtt Téged
örökre imádni.

boldogság csepek

A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül.
Lehetnek kellemes és élvezetes pillanataink, és átélhetjük az önfeledt cselekvés élményét. A teljes élethez azonban tudnom kell választ adni arra a kérdésre is, hogy ennek az egésznek mi is az értelme, személyesen, nekem. Értelmet találni a mindennapjainkban, az életünk eseményeiben – ez életbevágó. Aki értelmesnek érzi az életét, az megelégedettebben és derűsebben, sőt még tovább is él. Aki értelmesnek érzi az életét, akörül mások is könnyebben válnak boldogabbá és derűsebbé. Van azonban egy kis bökkenő. Az értelem élményének semmi köze a közhelyekhez és frázisokhoz, szépen hangzó, de üres magyarázatokhoz, sem betanult, mások által előírt igazságokhoz.
Néhány hasonlat azonban talán közelebb vihet ahhoz, hogy milyen is az élet személyes értelme.
✤ Olyan, mint egy alkotás – egész életünkben csiszolgatjuk, érleljük, formáljuk; elrontjuk, majd újrakezdjük.
✤ Olyan, mint egy világítótorony – különösen hasznos akkor, ha leszáll a sötét és tornyosulnak a hullámok.
✤ Olyan, mint egy térkép – segít megérteni, hogy hol vagyunk a „Nagy Egészben”, mi is vesz körül, merre mehetünk és merre nem érdemes.
✤ Olyan, mint egy történet – jóról és rosszról, szenvedésről és szeretetről, és legfőképpen arról, hogy mi a szerepünk ebben a történetben, statiszták vagyunk-e vagy hősök.
✤ Olyan, mint egy belső bizonyosság – hogy van valami, ami túlmutat az épp aktuális pillanaton, ami összeköt örömöt és bánatot, tegnapot és holnapot; ami túlmutat a mindennapi esetlegességeken és töredékeken.
Mindegyik hasonlatban lehet igazság, de önmagában mindegyik kevés. Ha az értelmet keressük az életünkben, bátran rászánhatjuk az egész életünket. De azért el ne felejtsünk közben élni is – végső soron ez az értelemkeresés értelme, nem? •

TIPP A legtisztább, legfontosabb dolgok egy mondatba beleférnek. Egy ember, egy jól megélt élet programja – egy jól megformált mondat. Vannak klasszikus mondatok, mint például: Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. De ugyanilyen jó ez is: Gyerekek generációit tanította íni, olvasni, és közben felnevelte becsülettel a sajátjait is. Vagy: Egész életében azt kereste, hogy hogyan lehet megvédeni a házakat a földrengéstől.
A tartalom nem számít. A lényeg, hogy legyen egy mondatod, amit a magadénak érzel, amiben benne vagy szívvel-lélekkel, amiért érdemes élni és cselekedni. De nem kell azonnal megtalálni ezt a mondatot. Megéri az éveket, hogy újra és újra megfogalmazd, ízlelgesd magad számára, és hogy végül szinte tökéletesre csiszolgasd. Szóval: Mi a te mondatod?

tiz tévesme ami szét tönkretesi házas életet

Linda Mintle családterapeuta a válásról írt könyvében sorra veszi a tíz leggyakoribb önámítást, amely végső soron a házasság felbomlásához vezet. Az alábbiakban ezeket ismertetjük röviden, a Cbn.com összefoglalója alapján.

1. téveszme: A házasság – szerződés

Igen, a házasság jogi egyezség, Isten szemében azonban ennél sokkal több. A házasság valójában szövetség, megszeghetetlen ígéret, életre szóló elköteleződés „jóban-rosszban”, jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben. Azt jelenti, hogy akkor is szereted a másikat, ha éppen nincs hozzá kedved, hűséges maradsz, és megbirkózol a nehézségekkel.

2. téveszme: Veled kötöttem házasságot, nem a családoddal

Az igazság az, hogy nemcsak a házastársaddal kötötted össze az életedet: a családja is hozzátartozik a hozományhoz. Ne áltasd magad azzal, hogy a családját félreteheted! Köztük nőtt fel, ők nevelték olyanná, amilyennek megismerted. Igen, vannak más hatások is, és az ember sokat változik, de a fejlődést alapvetően a család határozza meg.

3. téveszme: Meg tudom változtatni a házastársamat

Tévedés! Nem valószínű, hogy múlhatatlan szereteted hatására meg fog változni az, hogy mindig elkésik, vagy hogy rendetlenség van a szobájában. Az együtt járás idején vedd észre az efféle figyelmeztető jeleket, főleg a súlyosabbakat, pl. ha sokat iszik, ha erőszakos a természete, vagy ha nem tartja meg az ígéreteit. A nászút után ezek a dolgok nagy valószínűséggel nem fognak javulni, csak romlanak. Az igazság az, hogy egyetlen dolgot tudsz befolyásolni: azt, hogy hogyan reagálsz a viselkedésére. Egyedül ezen változtathatsz.

4. téveszme: Túl sok mindenben különbözünk

A különbségek nem jelentenek komoly problémát, csak akkor, ha az értékrend és az erkölcsök terén mutatkoznak. Attól, hogy nem vagytok igazán összeillők, még nem megy tönkre a kapcsolat. Az igazi kérdés az, hogy hogyan kezelitek a különbözőséget. Meg kell tanulnotok úgy alkalmazkodni, hogy az mindkettőtök számára elfogadható legyen. Vannak feloldhatatlan különbségek is; ezeket meg kell tanulnotok elfogadni. A konfliktuskezelés krisztusi módjára vonatkozóan pedig világos útmutatást találtok a Szentírásban.

5. téveszme: Nem érzem többé azt a lángoló szerelmet – elmúlt, vége!

A szenvedélyes szerelem nem tart örökké, a szeretet azonban egy életen át megmaradhat. Az ember időnként nem érzi, hogy szereti a másikat, ezért el kell határoznia, hogy mindig úgy fogja szeretni, mint önmagát. A kritika például erősen csökkenti a szeretet érzését; egyik oldalon lenézést, a másikon védekezést idéz elő, ami érzelmileg eltávolítja egymástól a házastársakat. Az igazság az, hogy a szeretet érzését sokféleképpen fel lehet erősíteni. Például úgy, hogy az ember minden negatív megjegyzését öt pozitívval ellensúlyozza. Sokat jelent, ha barátian elbeszélgettek és segítetek egymásnak. Nem szoktam kétségbe vonni, amikor egy-egy férj elmondja, hogy már nem érez lángoló szeretetet a felesége iránt. Csak azt próbálom megértetni velük, hogy a szeretet, a szerelem érzését újra fel lehet szítani.

6. téveszme: A hagyományosabb házasság a megoldás

Kiábrándultságában sok férfi úgy érzi, boldogabb lenne, ha olyan kapcsolatban élne, ahol a férfi az úr. Sokan elbizonytalanodnak a férfi-női szerepekkel, feladatokkal kapcsolatban. Az engedékenység fogalmát gyakran rosszul értelmezik és sokszor visszaélnek vele. Isten a házasságban egyenrangúnak akarta a férfit és a nőt. Kétszer nyilatkoztatta ki a nemekre vonatkozó akaratát: a Paradicsomban és Krisztus életében. Ez legyen előttetek a példa, amikor férfi és nő kapcsolatáról gondolkodtok. Meglátjátok: akárhogyan alakítjátok kapcsolatotokat, a kölcsönös engedékenység, tisztelet, biztatás és empátia elengedhetetlen.

7. téveszme: Ilyen vagyok, nem tudok megváltozni: kellek vagy nem kellek?

Aki nem hajlandó változni, az voltaképpen Isten ellen lázad: másként akarja berendezni életét, mint Ő. Azzal, hogy azt mondja, nem tud megváltozni, elutasítja a megváltás és a megtérés keresztény élményét. Az ember mindig törekszik a tökéletességre, de ez a valóságban folyamatos küzdelmet jelent. Azt jelenti, hogy mindig kész vagy felülvizsgálni a viselkedésedet, és igyekszel Krisztushoz egyre hasonlóbbá válni. Ha a házastársak így élnének, kevesebb volna a válás. Az ember nem változik meg magától, csak ha akar. A változás lehetséges, de három dolog kell hozzá: akarás, engedelmesség és a Szentlélek ereje.

8. téveszme: Volt egy házasságon kívüli kapcsolatom – el kell válnunk

A házasságon kívüli kapcsolat súlyos és romboló, de nem helyrehozhatatlan, ha mindkét házastárs akarja. A viszonyt fel kell számolni, bűnbánatot kell tartani, bocsánatot kérni és megbocsátani, majd újjáépíteni a házastársi kapcsolatot. Az egyik fél megszegte a szövetséget, de ha mindketten akarják, helyreállíthatják. Nem könnyű, de lehetséges.

9. téveszme: Mindegy, mit teszek, Isten úgyis megbocsát

Isten valóban megbocsát, ha megbánod a bűneidet, de ettől még igenis számít, hogy mit teszel. Tetteid természetes és lelki következményekkel járnak, ne vedd hát olyan magától értetődőnek Isten kegyelmét!

10. téveszme: Menthetetlen a helyzet

Ha feladtad, ha a jövő reménytelennek tűnik, ha eltávolodtatok egymástól, ha nem tudjátok kezelni a konfliktusokat, ha hibáztál, vagy bármi legyen is a probléma, higgy abban, hogy Isten akkor is tud cselekedni, amikor te már nem. Meg tudja változtatni az emberi szívet, képes csodát tenni, a legnehezebb körülmények között is bármit el tud érni. Ő a lehetőségek Istene. Közeledj hozzá, imádkozz a házasságodért, küzdj igazi ellenségeddel, a sátánnal, és reménykedve várd, hogy Isten megsegítsen!

Ha házastársaddal együtt bensőséges kapcsolatban maradtok Istennel, házasságotok sugározni fogja ezt a meghitt kapcsolatot. A válás elkerülhető! Vegyétek észre a mai kultúra hazugságait, és a Szentírás igazságához ragaszkodva szálljatok szembe velük! Nincs házasság, amelyet ne fenyegetne a válás, de kezetekben van a lehetőség, hogy megelőzzétek!

Ha én vadász volnék,

Ha én vadász volnék,
kelnék virradatkor,
órám ketyegése
a potyogó vackor;
egy fehér fal előtt
puskám olajoznám,
eszembe se jutna
sem őz, sem oroszlán.

Ha én spanyol volnék,
fehér ingben járnék,
órára lebontva
tudnám, hol van árnyék.
Este dominóznék,
járnék a templomba,
ahogy az apám, mert
ő is spanyol volna.

Ha én hadnagy volnék,
lenne egy rémálmom:
egyedül bolyongok
kopár, köves tájon,
rongyos zászló lobog,
lehajtom a fejem,
úgy állok alá, hogy
nem is nézem, milyen.

Ha én nem én volnék,
ok és következmény
nélkül kóborolnék,
míg azt nem érezném:
megtörtént, amiről
régóta álmodtam –
végre eltévedtem
saját városomban