Tegnapi nappal sok helyen elkezdődtek tanítások sok helyen aki még elször kezdte első

osztály van olyan el kísérte tesztvére aki lehet oviba jár de tesztvérét elkísérte meg nézte hol

tanul tesztvére olyan meg ható volt úgy gondolom ez dolog úgy gondlom ez olyan is volt

első nap lehet nagy lelkesen elindult iskola pár perc elleltével mehet tett is haza vége tért

neki taníts neki meg ismerte egy kicsit iskolát olyan volt biztos egyesek számára már első

nap meg kapták az leckét ilyenkor nagy öröm tanulhat gyerek mert kapott szép iskola táskát

gyerek ugye igen csak jó kel tanulni jó eredményt kapjon az gyerek iskolába jó tanul lehet

hogy kapni fél eredménybe valamit amit nagyon szeretne akkor szeretne az gyerek akkor

folytatódik lelkes tanulás gyerek számára .kicsit mi alapítványukba van tanulás de egy kicsit más

képen folyik mi szövést folytatjuk amit át ismételtük tavalyi dolgot van olyan szövésre

jelentkező van arra szőnyegre .meg az első napi foglakozást évek-óta rendrakással kezdjük

most kamarába konyhába rendet .idei évbe elkezdőt változás kicsi idén sajnos 3gyrekel kevesebb

dolgai miatt meg lehet érteni őket dolgozunk rajta legyen még több ifjonc az alapítványunkba .

2018.szeptember.3.hétfő. Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Sára Edina,Orosz Tamás,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Elsőként a szülőkkel rendet raktunk a kamrában és a konyhában.Felmértük mennyi írószerünk van,kihegyeztük a ceruzákat.Meghallgatuk a nyári élményeket.Lencsi keresztszemes hímzésbe kezdett.Bagó Zoli folytatta a szövést.Edina írt.Tamás furulyázott.Ma zsíroskenyeret ebédeltünk hagymával,paradicsommal ,paprikával.

2018.szeptember.3.hétfő.
Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Sára Edina,Orosz Tamás,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Elsőként a szülőkkel rendet raktunk a kamrában és a konyhában.Felmértük mennyi írószerünk van,kihegyeztük a ceruzákat.Meghallgatuk a nyári élményeket.Lencsi keresztszemes hímzésbe kezdett.Bagó Zoli folytatta a szövést.Edina írt.Tamás furulyázott.Ma zsíroskenyeret ebédeltünk hagymával,paradicsommal ,paprikával.

Igen, ennek a teremtett mindenségnek az összefoglalása az ember. Már a teremtésen keresztül is hozzánk kapcsolódik Krisztus királysága. És itt mi vagyunk az a pont, ahol ez a királyság izgalmassá válik. Az ember a teremtett mindenségnek az a pontja, amely egyszer bezárult Krisztus királysága, Isten királysága előtt.

Az a borzasztó titok, a gonoszság titka – egész sötétségével, egész kínjával, egész borzalmával – beférkőzött az emberbe. Ezt mi érezzük, átérezzük, és napról napra tudjuk, hogy itt van.

Krisztus királysága szoros értelemben ott kezdődik, mikor Ő elindul az Atyától, az Atya titkából, bejön ebbe az Isten királyságától, Isten országától megfosztott embervilágba, hogy újralétesítse királyságát. Ebbe az embervilágba, ahova a Sátán férkőzött be illegálisan, és ezt az embervilágot, az igazság világát a hazugságaival megszállta és megszállva tartaná. Az élet birodalmát a betegségekkel, halállal, kínnal fertőzte meg. A szentséget a bűnnel, az Isten különböző ajándékait azzal, hogy megfojtson minden istenit, a kegyelmet. A szeretetet gyűlölettel cserélje ki. Az igaz voltot méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal, torzításokkal, a békét zűrzavarral, pokollal.
És ezt megvalósította a Sátán a földön és küzd körömszakadtáig ezért. S itt döbbenetes Jézus Krisztus királyságának a nagysága, hogy Ő ennek a pokoli világnak a kellős közepébe beleszületik szép csöndben, egy szűztől.

A Boldogságos Szűzben ragyog föl először, még mielőtt a király jönne, az ország, mint a hajnalban a napfény. Benne szép, teljes az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igaz volt, a szeretet és a béke.
Királynő nélkül nincs királyság, hozzátartozik a királynő lénye, egyénisége a királysághoz. Így már létesül Krisztus országa, már előre vetíti ide Jézus Krisztus a királyságot, s akkor jön Ő maga is: az Ige testté lett. Először látszólag egy kis területet hódít meg, s akkor onnan tovább.

Nem részletezem ezt az utat, amit a hódító király megtett, hogy elindult, ahogy a zsoltár mondja, mint egy óriás, mint a fölkelő nap, elindult országot szerezni, országot hódítani magának.

Hála Neked, Krisztus Király, hogy minket is meghódítottál, hogy a Te országod lettünk, hogy megtanítottál imádkozni, hogy jöjjön el a Te országod, megismerni, hogy van más ország is, mint ez a pokoli világ.

Megtanítottál minket arra, hogy a küzdelem azért megy, hogy megszabaduljon ez a világ a gonosz uralmától, és annál szebb legyen. Hogy vérben megtisztított, megmosott világ legyen ez a világ, és királyság legyen, mikor átadod az Atyának dicsőségesen.

Vértől ázott a ruhád, ez jelenti a szeretet nagyságát.

Krisztuskirályság. Milyen boldog pillanat az, mikor egy emberben talán egy küzdő, vergődő, kínokat, sötétséget, gyötrelmet megélt emberben a hiten keresztül egyszerre felépül Krisztusnak ez az országa. Ez a halállal, vérrel, de szeretettel megszerzett ország. És amikor Istené leszünk, elkezdünk élni, lelki életet élni.

Lelki életünkbe bekerül Krisztus. Emmanuel, velem Krisztus. S elkezdek ebben az országban lélegezni, gondolkodni, az Atyához szólni Jézus Krisztussal együtt. Elkezdem érezni a Szentléleknek a sugallatait, vezetését, hogy bennem a Szentlélek működik.

Elkezdem érezni az ország erejét, hogy már nem a bűn hatalma a legnagyobb erő, amely cibál, rángat, gyötör, kínoz, sötétít, fojtogat halállal, hanem élni kezdek Jézus Krisztusban a Szentlélek által és az Atyának a dicsőségére.

Ez a lelki élet, testvéreim! És elkezdem fölfedezni a testvéreimet. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk.

Mai nappal sok gyerek öröme mai nappal vége tért holnaptól elkezdődik tanítások az iskolákba

hányan vannak úgy életbe amikor iskolát járják nem igazán n szeretnek oda járni iskolába épen t

tanulni kel ugye legtöbb gyerek ennek nem igazán örül neki úgy van vele így iskola kezdés előtt

hogy ugye 9honapon keresztül tanuljuk meg dolgokat iskolába de nagyon nehezen szeretnék

ezt meg tanulni biztos van olyan ifjonc aki nem örül az iskola kezdésnek szert egy kicsit tanulni

lehet vannak olyanok fordítót dolgok lenének életbe nagyon örülnének neki úgye iskola az

fordított 3honapos lenne suli 9honap meg pihenésből állna sok gyerek ennek biztos nagyon

örülne ennek fordít dognak kicsit gondoljunk bele nagyon fontos egy tanulás 9honapon

keresztül mondjuk egy tanár meg kapja egy diákokat 1osztályba 9honapon keresztül

foglakozik vele ugye elején meg lepődik milyen lehet az gyerek mert még nem igazán

ismeri mert most kapta meg először és nem ismerte őt ahogy gyerek folyamatosan kezd tanulni

a tanárnak egy öröme lesz annak gyerek felé-milyen jó tanló mondjuk 4éven keresztül

meg kapja az tanár ifjoncit meg figyeli őket milyen jó tanuló ugye nagy öröm neki 4dikbe

ugyanazt meg kapja milyen öröm neki ez milyen jó tudnak számolni .gyereknek így

kéne örülni dolgoknak főleg tanítsak fejlődik gyerek iskolába csak 9honapba lehet

meg tanulni dolgokat utána folyatni iskolát ,tanulás jó úthoz vezet

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,

csak aszondom. Fel

Mindenkit – a művészeket is – az alkotásaikból ismerünk meg. Ennek a vasárnapnak az egyik mondanivalója, a legfőbb mondanivalója az, hogy belőle, az itt jelzett dolgokból igazán ráérezzünk, ráismerjünk Isten valójára, tulajdonságaira, mivoltára, szívére, lelkére, egyéniségére. Mert Isten óriási kezdeményezéséről van szó ebben a vasárnapban.

Elkezdődött ez az egész. A kezdetnél ott van az örök Ige. Minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett, tehát szép a kezdet, nagyszerű a kezdet. De a mi emberi érdeklődésünk, nagy kérdőjelünk az, hogy mi lett ebből a kezdetből.

Az izgalmas az, hogy a kezdetnél belépett ide egy furcsa, érthetetlen, különös hang, a kísértő, aki szintén Isten által lett és teremtmény. De arra használja föl minden erejét, hogy Istent megkísértse, megmérje, próbára tegye. És itt van ennek az egész világnak az izgalmas jellege, hogy mindjárt az elején, a kezdetnél belép egy tényező, egy szellem, valaki, aki szembeszegülve Istennel kísérti Istent, próbára teszi Istent, megméri Istent, és Isten megengedi, hogy őt megpróbálja az egyik teremtménye lemérni.

És ott van a másik nagy, izgalmas mozzanat: minket, embereket, az emberiséget megnyerte a kísértő arra, hogy becsatlakozzunk, hogy megmérjük Istent, próbára tegyük Istent. Ki vagy Te tulajdonképpen? Milyen vagy? Ebből a Te vállalkozásodból most próbára teszünk: igazán az vagy, akinek lenned kell? Igazán szeretet van Benned és örök jóság? Hát lássuk!

Van a prófétáknál is egy ilyen megdöbbentő rész, hogy menjünk neki, tegyük próbára az igazat. Az ember is becsatlakozott ebbe a küzdelembe. Így lett az emberiség Izrael, azaz Istennel küzdő valaki. Azok vagyunk, akár akarjuk, akár nem.

Ez a kezdet után következő nagy része ennek az időnek, a mindenségre rendelkezésre álló időnek a dereka: folyik a küzdelem Istennel.

A másik nagy korszak ott következik be, amikor észrevétlenül, csöndben, mikor minden már nyugodott, az éjszaka kellős közepén, az istennel való sötét küzdelem közepén valami csodálatos dolog történik: Isten – mindnyájunk legnagyobb meglepetésére – eddig is belement a játékba, próbáljatok ki, küzdjetek meg velem. De most beereszkedik emberként a történelem harcába, és kiszolgáltatja magát a kísértésnek, az embernek.

Maga is ember fia lesz, és az a hallatlan dolog történik meg, hogy ez az Isten, akivel mi küzdünk, egyszer csak mellénk áll. Egyszer csak ott látjuk mellettünk a küzdelemben. Ő lesz az igazi Izrael, Ő az igazi Istennel küzdő, velünk küzdő.

Ez a nagy pillanata a történelemnek, ezt kell mindnyájunknak észrevenni itt ezen a vasárnapon is. Ez adja ennek a küzdelemnek a nagyszerű jellegét. Más korszak kezdődik.

Mi, testvéreim, a keresztségünkkel már átléptünk ebbe az új korszakba: fölismertük, hogy változott a világtörténelem jellege. Fölismertük a velünk küzdő Istent: íme, én veletek vagyok minden nap, Emmanuel, veletek vagyok a küzdelemben egész a halálig, a kereszthalálig. És ez változtat meg mindent, ez adja meg ezeknek a szavaknak, amit itt mond az Üdvözítő, az igazi jellegét, a szeretetjelleget. Mert ettől fogva, hogy mellénk áll, egyszer csak ezer és ezer alkalommal kinyílik előttünk a lehetőség, hogy megismerjük az Istent úgy, amint van. A szívén keresztül, hogy őszinte, hogy igaz, hogy építeni lehet rá, hogy végleges a szeretete, hogy nem vonja vissza soha a szeretetét.

Most itt az alkalom, hogy egészen melléálljunk Istennek, és elkezdjük magunk ellen fordítani a harcot, és magunkat győzzük le. Ő is biztat erre: aki követ engem, az maga ellen fordítsa a harcot, magát győzze le minden nap, és a keresztjét vegye föl.

Így lesz a történelem harca, Isten elleni harca, azok részéről, akik már látnak, és megismerték Istent, önmaguk ellen fordított harc és igazi fölszabadulási harc, szabadságharc, igazi forradalom. Mert ez aztán nagy forradalom, nagy fordulat a történelemben, mikor egy nép születik, amely ráismer Istenre, hogy együtt küzd velünk, hogy kicsoda igazán az Isten.

Elkezdődnek mai nappal iskola évek ifjoncoknak ma sok helyen év nyitott tartanak iskolákba

és új gyerek meg ismerik iskolát ki most kezdi iskola évet gyerek nagy öröm neki ez új dolgot

néz elé tanulhat egy kicsit először kezdi iskola járást az gyerek meg nézi magának milyen

iskola táskát szeretne magának iskolába sok választék van ugye mai válóba iskola kezdés egy

gyerek számára lehet;igen csak zsebe nyúlós lesz de megéri tanul fejlődik ilyenkor úgy mondva

gyerek mai világba m igen csak korán kezdik tanulást néha van olyan időszak késő délután jön

haza gyerek tanulásból annyi tanulni valója van iskolákba ugye ilyenkor legtöbb gyerek ilyenkor

nagyon fáradt de készülni kel másnapi iskola anyagra .nálunk is hétfőtől meg kezdődik

foglalkozás amit mondtam így nyár folyamán változás lesz kicsit nappali foglalkozás terébe

marad nálunk pedagógus Judit meg Mancika néni tartja foglalkozást ifjoncoknak de úgy

alakult kevesebben kezdik el foglalkozást 3ifjoncnak más dolga akadt meg lehet érteni

egy közösségbe igen is fontos össze fogás és szeretet más felé megy az ember más diktál

mondjuk nem jó felé könnyen rossz végeredmény ez még ilyen nem volt nálunk mi alapítványunk

13éve velük szeretetbe éljük meg napokat ifjoncokkal ez meg nagyon fontos dolog main világba

hétfőn elkezdődik tanítások iskolába mi hétfőn kezdünk sok ifjonc várja napot

Kicsikét folyatjuk elmélkedésünket a szeretetről hányan vannak úgy mai világba valakivel

együtt kel leni és csinálni vele dolgokat de neked úgy mondva nem igazán nyerte el nálad

szimpatikus neked ugye ilyenkor legtöbb ember úgy van őt nem igazán szereti őt csak úgy

van szeretni kel csak nem igazán mutatjuk meg és rá hagyjuk mintha szeretnék lehet nem

szereti őt sokan ilyenkor ez ügybe van kis rafinált dolog amit aki ügyes és re veszi azt

az illető menyire szeretik őt de lehet hogy nem is igaz sok sor fényezik dolgokat őt szeretik

de nem igaz hányan vannak úgy valaki aki nem igazán nyerte el nálad el azt izélést így

nem nagyon csiped csak egy kicsit szeretnéd őt hányan vannak úgy életbe akivel nem

igazán szeretsz együtt leni így lehet nem igazán tárgyalsz vele lehet hogy nem is szereted őt

együtt kel leni és szeretni egy mást ugye az se szép úgy gondlom akin néked nem igazán

szimpatikus azzal dolgokat meg játsszuk ne legyen itt úgyse ilyenkor észre veszi az illető

nem szeretik őt elvesz-lik őt mintha szeretnék életbe .hánysz úgy ember meg kérdezi másik

szereted őt igen de társamat szereted őt ilyenkor nagy hallgatás ilyenkor egyértelmű dolog

lehet nem és elviseli az ember hányan úgy fogják fől szeretet másik felé ki kel érdemelni

másik szeresen de ez nem igazán így kellene fel fogni szerett úgy gondlom minden ember

társunkat kel szeretni

Hányszor van úgy életünkbe meg tudunk lepődni dolgokon és gondolkozunk rajta azon hogy

lehet az hogy azon helyen olyan csodálatos minden ilyenkor az ember meg tenné azt lehet

fel emelné azt helyet épen város rangot kapná aki emlékszik tudja én ugye Sopronba

nyár közepe fele mondták az kis közösségnek mondják azt helyet de én amikor jártam nagyon

meg csodáltam azt helyet képet láttak róla itt milyen csodálatos az helyen voltam ahol

lakom az úgy mondva van olyan ami úgy mondva szépnek mondjak ,de elmegy másik

helyre mondjuk az illető lehet hogy meg tudja csodálni azt helyet nagyon csodálatos lehet

az hely ahol meg fordul az ember napokba voltam olyan helyen jászfényszarun mondják

az kis falunka mondják ami kis közösségnek mondják de olyan ember lehetnék akik

eldöntik ezt dolgokat k imilyen rangba van lehet meg adnám nagy közösséget annak

jászfényszarunak nagyon csodálatos hely az de Tura szép ha már csodálatos dolgok téma

ma akkor ugye ember csodálkozik elmegy helyre mondjuk valaki zárkózót meg nem igazán

beszédes emberek elmegy másik milyen csodálatos dolog az emberek neki állnak meg

beszélni dolgokat nyitottak kezd ember leni másik helyen ott csönd zárkózás nincsen beszéd

senkivel nagyon ez embernek nem igazán jó nyitott másik felé milyen csodálatos dolog .

Most olyan képet hoztam magúnak nagyon szépek érdemes nézni

Augusztus vége felé igen csak vége nyári szünetnek párnap múlva vége térnek sok ember

lásan készülnek már iskola kezdésre aki elsősnek megy épen ifjonc alig várja iskola kezdést

napokba már lásan készül hogy melyik iskola táskát szeretne magának mai9 világba igen van

több -féle meg válogathatja az ifjonc szüleit meg kérheti milyet szeretne hordani iskolaba

annyi választhatnék mi aki már régebben tanultak volt táska amit vetek nekünk mai világba

meg választhatja ifjonc kérésére járhattunk van hozzá kert olyan napokba láttam eről iskola

táskáról van olyan lányok mindenki kedvence helo kitis ennek nagyon örülnek neki mai

világba akik épen először kezdik gyerek iskolába menni kel dolgok után iskola kezdésre

meg legyen minden neki ifjoncnak iskola kezdésre abba van néha szerencséje az embernek

akik készülnek iskola mennek meg veni dolgokat oda megyünk ismerős elé aki épen lehet

ilyenbe dolgozik ami épen gyereknek kel iskola kezdéskor így tanácsot tud adni össze

készíti meg veteti veled ami épen kel iskola kezdéskor. Ilyenkor .napokba lassan vége

tér nyári szünet ifjoncoknak van olyan akik ennek nem nagyon örül vége van nyár

szünetnek bánatukra el kel lassan kezdni tanulni dolgokat átvenni ami épen kel

iskola kezdésre így iskola kezdés előtt hoztam dalt hoztam önöknek

Beküldő

KutyásPetya

Pontszám: 1 334

Dalszöveg

Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.

Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.

Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak ők az iskola előtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát most mit tegyek? Én is elmegyek.

2x
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.

Aki emlékszik az tudja évente augusztus vége felé meg szokták rendezni Mária út meg rendezi

gyalogos zarándok utat Tura és jászfényszarú közt ennek út vonalát még egy Mária szervező

taggal festettük meg út vonalat magam szépítkeztem benne most évek óta már az útvonalon

gyalogosan járom végig számomra egy jó kikapcsolódás . Idei évbe is édes anyákéért imádkoztunk

úton .így kelünk útra .ezt napot augusztus 25én szombaton volt meg rendezve .kerestek engem

telefonon atya volt akart volna valamiit de nem tudtam fel venni viasza ő nem ért rá .mondta

egyik szervező atya délre tudna jönni áldani minket meg útra ,de egy kicsit gondolkoztam nem

igazán jó az mert kevés idő és 5óra ott kel leni jászfényszarún legkésőbb 3/412kor induljunk

el úgy voltam hallgattak rám de úgy szerveztem dolgokat imádság és énekig eb tértünk a

itthoni templomba kereszt vetünk indultunk utunkra pontosan ahogy meg mondtam olyan

délután egy óra fele Turát el hagytuk tartunk boldog felé mezőn egy pár perc erejére meg

álltunk elmélkedtünk imádkoztunk mentünk tovább csendbe 20perces csend legyen köszönjük meg

dolgokat égieknek ő csendbe tud neked mindenbe segíteni .boldogra is most korában kelet

érkezni fél 3ra kelet érni oda kicsit meg késtünk de oda értünk onnan csak 3útán indultunk mert

vendégül láttak minket süteménnyel üdítővel onnan csatlakoztak hozzánk jászfényszarú boldog

mentünk jászfényszarúra 15útán boldogról beszélgetve de gondolkozott egyik orvos aki

szervező ennek útnak áljunk 20perce mondom nem jó számold ki mondom tavaaly 6kor mise

akkor oda értünk fél6kor jászfényszarúra most 5re oda érni igazad van nem, állunk meg kevés

időnk nem álltunk meg de fél perce meg álltunk . Neki áltunk imádkozni azért folyamatos

mentel mert 5óra előtt oda kelt érni jászfényszarúra onnan volt csapat be csatlakoztak hozzánk

részt vetünk misén vendégül láttak minket Jászfényszaru nagyon finom volt az kis

kis hely nagyon csodálatosan minden ki építve érdemes meg nézni aki arra jár. .

Mai elmélkedésünket a hűségről fogunk ami nagyon fontos dolog hűség manapság az embernél

2fiatal pár együtt élik életüket hűségbe ,és szeretetbe nagyon boldogok és életbe,egyszer

valami történik életükbe másnál talaja mind2 illető boldogságot így ő k már nem hűséges ahhoz

emberhez ha nem boldogság örömét máshol találja meg életbe így Pót boldogságba talaja

örömét másik emberbe de ott már csak szeretet van nálunk mi életünkbe hányszor van az

te igen is hűséges vagy másikhoz nem élsz úgy ahogy nem ahhoz való ,mert ezt meg szeged

igen oda van hűség másik ember felé .naponta mondjuk táplálkozol élet kenyerével amiből

emberek erőt vesznek belőle akik esznek belőle hűségesek maradnak ahhoz égi királyunkhoz

lehet picit igen botlik lába valamibe de fől kelé folytatja útját ahhoz jó hűséges legyen hozzá

életbe mai világba amibe igen csak nagy káosz van hiányzik legtöbb emberbe hűség anélkül

meg van hallva dolgok ha nem működik a hűség az emberbe egy ,munka helyre elmész

ott is hűségesnek kel lenni úgy kel ellátni dolgokat ahogy meg van írva hűségesen tiszta

szívből csinálod nagy örömet találja főnök benne te hűséges voltál mindenbe így ebbe hűséges

szolga voltál el-átad dolgod amit rábíztunk van olyan emberek kedvre megy dolgozni az

nem hűséghez tartózik könnyen észre veszik-másik ember hogy ő nem hűséges falatba

hozzám nem hűséges igen csak keresni kel másik ember aki igen csak hűséges úgy látja

dolgát el életbe nagyon fontos hűség anélkül minden meg halva nincsen benne hűségesnek

életbe az fő tartó pillér az emberbe aki egyszer ellátszani hűség dolgot másik ember felé nagyon

nehezen lehet helyre hozni újból működjön mind 2ember felől hűség dolog .

Az első olvasmányban a próféta szeretetre van fölszólítva: arra, hogy a népének gondját magára vegye, lépjen ki annyira önmagából, hogy a népe gondját vegye magára, hogy ha vét az a bűnös, merje figyelmeztetni Isten nevében, a bűnös saját érdekében. Még akkor is, ha a Próféta életét is kockára teszi. Amilyenek az emberek: ha figyelmeztetjük őket, a vad ember mindjárt nekimenne annak a figyelmeztetőnek.

A másik olvasmány is így érthető: csak szeretetre vagyunk kötelesek egymás iránt, semmi másra. Szép. Jól hangzik, hogy semmivel se tartoztok, csak a szeretetettel. Hiszen a szeretetben minden benne van. Az egész törvény, minden benne van, ez is innen érthető. Mert ha csak szeretettel vagyunk egymásnak adósak, akkor az azt jelenti, hogy magamnak meg kell halni, és a másikat be kell fogadnom mindenestül. Csak szeretetre, semmi több? Csak mindenre…

Isten eljárása, hogy bennünket szeretetre emeljen, igazán mesteri. Mert ott kezdi, hogy az emberbe beleidőzítve, betáplálva ott van a szerelem. Az egyedüli ember először csak egyvalakire lobbanjon lángra, gyulladjon föl, hogy magát is felejtve, legalább azt a másikat befogadja.

De hogy csalogat Isten erre! Ráhangolta már az embert kezdettől fogva a másikra, hogy az kedves legyen előtte, ne olyan mint ő, hanem másféle. Szép legyen, valami vonzó legyen benne, akkor majd csak kilép magából az ember érte. Aztán azt a kettőt úgy rögzítette, azt úgy időzítette, hogy befogadjanak egy harmadikat, akit nem nehéz befogadni, mert a testükből való, az életükből, az emberi természetet átadják neki, közvetlen közelségben van hozzájuk, hát ez csak nem nehéz.

És akkor valahogy a család érdekében már a szomszédságot is be kell fogadnia az embernek magába: mindig kijjebb és kijjebb csalogatja az embert az Isten önmagából. Csak így jön aztán Isten.

Nem mindjárt azzal kezdi Isten, hogy szeresd Uradat, Istened, most már az Újszövetségben teljes szívedből, teljes erődből – hanem a felebaráttal. Erre figyelmeztette az Úr Jézus azt a farizeust. Isten itt kezdi.

Akkor aztán jön Isten megtestesülve, emberré szegényedve, kicsinyedve, hogy most már Istent így fogadjuk be, emberként. És milyen borzasztó nehéz volt a zsidóságnak befogadni az Úr Jézust! Nem akarták, csak egy kis rész fogadta be azt az Istent, aki emberré lesz és igaz, és mindenben Istent képviseli.

Mert itt már óriásit tágul a dolog. Egy ilyen Istent befogadni, mint Jézus Krisztus, aki ember, aki aztán a bűnöst úgy befogadta, hogy magára vette a világ bűneit! Nem figyelmeztette az embert a bűneire. Vagy ha mégis, akkor úgy figyelmeztette, hogy magára vette a világ összes bűneit. Ez már igazán nagy figyelmeztetés annak a bűnösnek! A keresztig magára venni a világ bűneit! Hogy ne menj ezen az úton!

Ezt az Istent befogadni, ezt az Istent, aki önmagát így el tudta veszíteni a keresztig! Ilyen biztatást ad az embernek is, hogy hát ne sajnáld magadat, lépj ki magadból, gyere ki drágám – csalogatja az Isten ki, hogy annyira ki kell jönnöd magadból, hogy engem fogadja be. Isten szeretettel csalogat, a végső szándéka az, hogy szeretet emberré tegyen bennünket, istenné tegyen bennünket. Ez aztán nagy föladat Istennek!

A harmadik olvasmány, az Evangélium egész konkrét ponton nevel bennünket szeretetre. Ha a másik ellenünk hibázik: a legkényesebb dolog. De nem azért veszem négyszemközt magamhoz azt a másikat és figyelmeztetetem, mert engem bánt, hogy ő ilyen, hogy kellemetlen nekem, hanem azért, mert a felelősséget őfölötte annyira magamra vállaltam, annyira érdekes ő számomra, hogy fáj nekem, hogy ő vét. Vét ellenem, vagy nem ellenem, az már mellékes, de vét és a vétke az rossz neki, az már Istentől távol tartja.

Mai elmélkedésünket folyatjuk a szeretetről a mai világba nagyon ki van szomjazva a világ

szeretetre gondoljunk bele mondjuk egy közösségbe éli le életét az ember ugye nagyon

jó esik az embernek a szeretve van az ember ezt én nagyon is meg tapasztaltam ezt dolgot

így volt egy ünnepség augusztus 20án kint piactéren szeretettel vagyok mindenki felé elmondom

aki emlékszik az tudja hogy vagyok néha velük vagyok időm engedi annyira szeretettel vannak

örültek nekem az ifjoncok meg látnak engem, ugye aha még egy pillanatra be ugrok hozzájuk

ahol vannak örülnek nekem szeret vannak irántam kicsit betérek hozzájuk humor soha

nem szünetelhet úgy gondlom most amikor épen készültek az ünnepségre macska darabra

az alapítvány ugye ki fezteve az ember én meg mondtam engem fessél egy pöttyöt az oromra

én szórakozok velük együtt csapattal jó érezték magukat velem is hoztam még egy kis időre

magam és ez meg nagyon jó esik ifjoncoknak .nagyon hiányzik az emberekbe szeretet van

olyan is amit ép tisztelünk egy kicsit szeretünk de nem igazán szívem csücske lehet az illető

de elkel fogadni őt szeretve legyen mondjuk nem csinál valami jól elmondjuk neki ő igen azt

amit ki gondol ő tudja nagyon de nekünk lenne igázzunk de ő még jobban tudja dolgokat mi rá

hagytuk de még is tiszteljük azt embert szeretve van az ember .mondjuk aki olyat csinál

szórakozik és jár szája tiszteltről de lehet nincsen tisztába vele mondja mert igazán kölcsönösen

tisztelt másik ember felé de mi akkor szeresük másik embert ilyet tesz irántunk határt kel húzni

feléje ne lépje túl lépi lehet csak embernek nézi nem igazán szereti lehet elfogadja szereteti egy

kicsit mondjuk csinál olyat valamit az ember lehet hogy ki alszik szeretet lángja másik

ember tárunk iránt de úgy tesszük dolgokat helyre lehet hozni igazából legyen szeretve másik ember. Ahogy meg írva.

Hányszor van úgy másik emberről meg mondjuk véleményt alakultunk róla amit épen annak

ember ki gondol épen amit fel fogja gondolat világja milyen is épen az illető .hányszor van

az meg alakultjuk amit kigondol másik ember másik emberről ugye ezt meg nem szép dolog

másik emberről véleményt mondunk egy ez másik naki igen is nagyon fájni szokott úgy

gondlom én hányszor valaki meg ő véleményt buta ő az illető van olyan el is hiszük neki de

olyat lehet mi is véleményt formálunk de lehet fájó lesz viccből gondoljuk ahogy ő viccből

formált dolgokat rólunk tudni kel hol határ úgy gondlom én nem tartjuk be nagyon nagy

gond vezet mondjuk viccelődünk olyannal valakivel ot tó meg tusfürdő be teszünk bele

meg tudsz majd mosakodni úgye az olyan vicc amit csak ember megengedi de tudni hol határ

e itt se szabad véleményt alkotni másikról meg tesszük van olyan hallgatunk rája ami nagyon

nagy baj hallgatunk ilyenre hányszor van az másik illetőnek más véleménnyel van feléd elmondod

neki ne hallgass rá ő nem olyan ember .De másik véleménnyel van hallgat is rá ellenkező

dolog jött be amit másik mondott ő igen is igen meg tapasztalta látta dolgokat ő más

véleménnyel van feléd ami jócskán igaza van be vált neki ezért aki más véleményt alkot

másikról amit ki gondol és nem igaz ezért nem szabad néha hallgatunk ilyenre . Rossz

tanácshoz vezethet

Most szívemre hallgattam amit ő diktált nekem olyanokra szoktam adni és nem bántam meg

erő szívem mint diktált mondok valamit önnőknek .én tudtam valamit én mélyen szívembe

zártam aki tudni akarata az meg tudta időbe úgy volt egy jó hír is gyorsan tereljed hányan

azt mondani meg hallanak valamit azt meg beszélik .én arról tudtam hogy mamámat aki

engem nagyon szeret azt kitüntetik egy oklevéllel maga polgár mester adata oda neki .úgy voltam

ezzel dologgal érdemel annyit mamám kitüntetés ki osztásán részt vegyek vele ott legyek

ünnepségen mellette úgy volt de én olvastam arról is fellép még azon ünnepségen alapítványuk is

ez ügybe hallgattam szívemre együtt voltam velük közel 12évet alapítvánnyal meg tisztelem őket

részt veszek ünnepségen amit elő adnak ..ünnepségre korábban érkeztem meg beszéd előtt

ott voltam mamival de intetem egy alapítványosnak beszéltünk ere mondta nem jössz hozzánk be

egy kicsit be müv házba kicsit ott hagytam őt de kecetanyám ott volt vele mamival de bementem

közéjük az alapítványosokhoz épen készülődtek épen macska darabhoz beszélgették mamám lesz

kitüntetve de én meg azért kicsit benéztem közéjük öröm volt az ifjoncoknak láthattak engem

pár percet bent mű v házba velük. Vissza kimentem piactérre ahol ünnepi beszédje volt polgár

mesternek azt követe oklevél kiosztás mamám is rászült benne polgár mester adta neki

munkáért ez öröm nap volt számomra ez nap ennek vége volt követte turai komédiások

először néztem őket agyon szuper humorral adtak elő .azt követe az alapítvány ahol én vagyok

amikor időm engedi már csak úgy vagyok mint vendégségbe hívnak de kis főnök vagyok .macska

darabot-adták elő nagyon szép volt de én martam még egy kicsit mamám egy züri tag volt őt

kísértem nagyon jó érzetem magam sok ismerőssel találkoztam meg ettem lángost .annyira

jó éreztem magam este fél 8kor kerültem haza délután mentem ki 3orára este kerültem haza

ennyire jó érzetem magam ezen ünnepségen. Képek készültek .

ű

ű

Sem születni, sem meghalni nem szeretünk. Mindkettő nagyon nehéz. Az egyik azért, mert nem tudjuk, hová kerülünk és mi lesz velünk – minden új és ismeretlen még. A másik pedig, mert nem tudjuk elengedni a régit. Ragaszkodunk mindenhez, még akkor is, ha rossz, mert nem tudjuk, lesz-e másik. Még mindig jobb a megunt keserves régi, mint a semmi.

Világhírű zenebohócunk híres mondása: “Van másik!”

Láttad őt? Gonosz bohócok elvették tőle és összetörték a hangszerét. Ott maradt szegény kifosztva, szomorúan, zene nélkül, de a kabátja alól mindig előkapott egy új hangszert: kis fuvolát, kis trombitát, kis harmonikát, kis hegedűt, és játszott tovább. Csodálatosan! A zenét nem tudták megölni.

Azt kiáltotta, boldogan és büszkén: “Van máááásik!” Mindig van másik.

Tél után tavasz, éjszaka után reggel, betegség után gyógyulás, és halál után új élet jön.

Húsvét van!

Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!

Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden újjászületik. Te is – csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak halál van, hanem születés is.

A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: “újra lábra állni”. Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni.

Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman.

Szóval adtak, és adni is fognak. Akik a Jó Istennek adták az életüket, azoknak az élete termékeny lesz valamilyen formában. Ne sajnáljuk, hogy levelezzünk a velünk rokon gondokozásúakkal, még ha távol vannak is. A leveleken keresztül is közvetlen hatás áradhat az életünkbe. Nem pusztán csak az, hogy ha jön a karácsony és újév, akkor boldog újévet kívánunk, hanem próbáljunk meglátásokat is beletenni, amikre rájövünk. Mindegyikünknek az életében rejtőzködnek igen szép, értékes dolgok.

Most, hogy néha gyerekekkel köll valami találkozót csinálni, mesélni nekik, akkor egy-két bűbájos dolog bukkan föl előttünk. Az édesanyám tanítónő volt, és mikor én születtem, 1914-ben, decemberben, akkor ő tanított, és olyan udvarias voltam a születésemmel, hogy csaknem a karácsonyi szünet elején születtem, és akkor ő letöltötte a karácsonyi szünetet, és ment vissza tanítani. Nem volt más. Engem meg rábízott egy pesztonkára. Én aztán rakoncátlan kölyök lettem; nem tudom, hogy mi sarkallt engem azokra a csintalanságokra.

Az édesanyám egyszer azt mondta: „Te, ha még egyszer ezt csinálod, cérrrnával kötlek az asztal lábához!” Ez a „cérrrnával” valami rettenetes, vérfagyasztó dolog volt nekem. Na, egyszer aztán elérkezett az idő. „Tovább nem várok! Gyere!” Már közeledett az ebéd, barátfüle lett volna, és én nem tudom, mit csináltam – arra nem emlékszem –, de bekövetkezett ez a „cérrrnával” kötözés. Bementünk a szobába, ott volt a szép asztal, olyan kimunkált lábas stílus volt a divat abban az időben, és az édesanyám kötött a csuklómra cérnát, odakötött az asztal lábához, és én odatérdeltem. Na, kimegy, a család készülődik az ebédhez, én meg: „Hát ez csak cérna! Az ablak nyitva van! Csak a roletta van lehúzva!” Elszakítottam a cérnát, óvatosan fölmásztam az ablakba, ki a szabadságba!

A házunk mellett volt egy rét, a rétnek pedig az út mellett vezetett a hányása. Azon átmentem, lehasaltam, és lestem a fejleményeket. Nem tudom, hány éves lehettem, úgy négy körül voltam. És akkor egyszer csak nyílik az ajtó és ott állt a két fogdmeg testvérem, a János meg a Béla, szét lettek küldve az édesanyámtól azzal, hogy „Keressétek meg!”. Hát az én fejemet, ahogy ott kuksoltam, a János mindjárt észrevette. Bekerítettek, megfogtak, és én meg is adtam magam, mert gondoltam, hogy hátha még a barátfüléből maradt.

Ez az ember életében egy bűbájos kis történet, de mit rejt magában ez? A gyerekek megérzik, hogy „Hohó! Nemcsak cérrrnával vagyunk odakötve a családi asztal lábához! Sokkal erősebb kötelékekkel, még a láncnál is sokkal erősebb kötelékekkel vagyunk odakötve a családhoz.” És akkor az ember már felejthetetlenebb formában tudja segíteni ezeket a gyerekeket, hogy megbecsüljék a családjukhoz tartozást.

Érdemes ezeket is megírni – pláne ha valakinek egy kis írói adottsága van. Ezek nagyon jól használhatók, pláne a pedagógusoknak. Nem sokat köll kertelni, mindjárt rá kell tapintani a lényegre.

Ugyancsak ilyen volt, mikor a kishúgom nagyon szeretett csavarogni. Ebédnél mindig kerestük. Ott meg arra került a sor, hogy „Mégy világgá!” Édesanyám mondta neki, hogy „Itt van! Bekötöm azt a tányért, beleteszek egy kis kenyeret meg vizet, aztán menj világgá!” Most is előttem van. A karjára volt akasztva a kendőben az a cucc, és elindult, de mindig lassabban ment. Aztán a ház elejéről fordult vissza. Érezte az odatartozást a házhoz, a családhoz.

Hányszor vagyunk úgy életbe hogy meg szokunk valamit és meg is tanulja az ember hogy

kezelje addig történik valami lehet, hogy elromlik épen vagy épen nem meg fellő lehet épen

előírásnak így lehet, hogy újra kel meg tanulni dolgokat az új dologba én nagyon páráztam

új kapcsolós szekrényt kelet álmi valahova épen az elő írás ugye ilyenkor embernek új

szekrénynek kezelést meg kel tanulni úgy volt nekem kezelni amikor meg láttam magam

meg voltam ijedve, hogy fogom ezt meg tanulni gyorsan sikerült hozzá állás dolga az égés

meg lehet mindent tanulni úgy gondolom .épen napokba elromlok valami de meg próbáltam

kávéfőzőt meg csinálni 2ser próbálkoztam nem jártam sikerrel új állta helyét de meg tanulni

az se volt nagyba ördöngös dolog meg tanulni ismertem valakit meg látta új dolgot fél tőle

hogy kel kezelni azt elmutattam neki ő inkább parázott nagyon ő teás kávéfőzőt ami idege lenes

meg oldás volt új helyre de azt könnyen meg tudta tanulni kezelni ideiglenes s dolgot .el is

fogottam ezt de ma úgy volt kedvem újat kipróbálom tudtam kezelni egyből kedve lett

meg tanulni kezelést embernek mindig van életébe olyan elromlik épen meg kel tanulni

kezelni ember mindig holtig tanulja dolgot amit az ember meg tanul életbe valamit senki

nem tudja elvenni tőle életbe ha nem kamatosítani tudja életbe lehet hogy másik társad

fog tanulni tőle életbe ő is okosabb lett másiktól gazdagabb lett ugye értéke van annak amit

meg tanulni az ember életre tudja használni

Az Úr Jézus becsületéről van szó az egész emberiség, az egész világ előtt: azok, akiket választott – mert itt nem akárkiről beszél az evangélium, hanem külön a választottakról, az övéiről –, nehogy kilógjanak a világmindenségből, ne illeszkedjenek oda be a vőlegény mellé, az örök ünnepre, amit Isten készít a Fiának. Tehát nagyon súlyos dologról van szó.

Most mindnyájunkat érdekelne az, hogy mit jelent az olaj. Hát biztos, valami nehezen megfogható az életünkben. Olyasmiről van szó, mint a múltkor a menyegzős ruha volt. Valami, ami nélkül Isten színe elé nem kerülhetünk.

Nem a Mennyei Atya jön az ítéletkor az emberiség elé. A Fiú jön, mint vőlegény. Ez a világmindenség rendje, hogy az Atyához mi csak a Fiú által juthatunk.

Most arról van szó, arról a nélkülözhetetlen valamiről, hogy mi, emberek, a Fiúhoz hozzáigazodjunk. Ne csak külsőleg: egy-egy kis vallásos gyakorlat, egy kis ima… benne legyen az életünkben az is, hogy valami vallásossággal egy kicsit megszépítsük a dolgunkat, s aztán különben, hát azért csak mással vagyunk elfoglalva, ki-ki a maga dolgával, a napi teendőmmel, vagy azzal a szórakozással, ami leköt engem.

Arról van szó, hogy egész bensőleg fölkészüljünk, hogy az Úr Jézust megismerjük, és Ő majd megismerjen bennünket. Az Úr Jézushoz való kapcsolatunkról van szó.
Hogy ez a kapcsolat ez olyan legyen, amilyent az Úr Jézus akar.

Máshol is előfordul hasonló dolog az evangéliumban többször. Az első nagy beszéde végén is, mikor a hegyi beszédet befejezi, ott is, hogy az okos ember, meg az ostoba ember, aki a házát megalapozta, nem alapozta meg a házát. Az egyik megtette, amit mondott az Úr Jézus, a másik meg nem tette meg.

Ugyanarról van itt szó. Az a valami, amit magunkkal kell vinnünk a lámpásba, az az evangélium életté váltása.

Az első nagy beszédben arról beszél az Úr Jézus, hogy mi tartozik az igaz voltunkhoz. Most ez az ötödik nagy beszéd, amibe tartozik ez a tíz szűzről szóló példabeszéd. Utána már a jeruzsálemi bevonulás jön és az Úr Jézus szenvedése.

Tehát az utolsó ítéletről, az egész történelem lezárásáról beszél itt az Úr Jézus, és a tíz szűzben, az okos és a balga szüzekben még egyszer fölveti azt, hogy az egész élethez, az egész világmindenséghez, az Ő érkezéséhez, az örökkévalósághoz köll fölkészülni.

Mi emberek el tudunk aludni, el tudunk tájékozódni, olyan rutinkeresztények, rutinszerzetesek tudunk lenni. Képesek vagyunk arra, hogy minden nap mondjuk az imáinkat, az imaszándékot, a Szentlélek segítségül hívását és így tovább, és már egy fél óra múlva elfelejtjük az egészet. Már képesek vagyunk annyira eltájolódni, nemcsak egy-egy nap, hanem lassan-lassan más irányt vesz az életünk.

Lassan a vőlegény helyett egészen magunk felé fordulunk. El tudjuk felejteni azt, hogy mi teljesen Isten dicsőségére, Isten tiszteletére, szolgálatára vagyunk teremtve, az Ő kedvét kell keresnünk, és nem a magunkét. Annyira tele tudunk lenni magunkkal, annyira meg tudjuk követelni a környezetünkön is, hogy velünk törődjenek, minket tartsanak nagyra, hogy nekünk sikerüljön az a megszokott szórakozás.

Tehát a szeretet kérdéséről, a szeretet valóságáról akarnánk elmélkedni most, ez lenne a feladat. Onnan indulunk ki, hogy Szent János apostol a levelének a negyedik fejezetében hallatlan tömörséggel azt meri írni, hogy „szeretet az Isten, és aki szeretetben él, Istenben él”. Ezen az alapon az egész Szentírás tulajdonképpen a szeretetnek a kinyilatkoztatása.

Most nézzük meg, hogyan szeret minket Isten, a Szentíráson keresztül.

A Szentírás első könyve a Teremtés könyve. És ott az első megnyilatkozása ennek a szeretett Istennek az, hogy mondá Isten: legyen világosság, aztán égitestek, hegyek, völgyek, tengerek, élők, fák, legyen ember! Hogy tartozik ez a szeretethez? Az első elmélkedésünkben láttuk, hogy Istent a maga végtelen gazdagsága arra vezeti, azaz a végtelen gazdagsága, az ő jósága azzal jár, hogy nem csak tartalmi jó, végtelen érték-kincstár, hanem dinamikus jó is: az élteti az egész isteni életet, mind a három személyt, hogy közölni, adni, teremteni, létesíteni. Szeretetéből – önzetlen, elfogulatlan, tiszta, gyermekinek mondható szeretetéből – teremt, nem keres semmiféle önző szándékot. Szeretetből teremt, tehát Isten szeretete először úgy nyilatkozik meg, mint teremtő erő, létesítő erő, és minden mozzanatnál oda mondja a Szentírásnak az ősi szerzője azt is, hogy „látta Isten, hogy jó”. De jó, amit teremtettem! De szép, de nagyszerű! És azt befogadja a gondjába, és az embernek is átad mindent.

Itt segített engem egy nagyon fontos meglátáshoz egy német dominikánus atya, Josef Pieper: megláttam, hogy a teremtő szeretet a mi oldalunkon hova bújik meg bennünk, hol rejtőzik, a mi teremtő szeretet-képességünk hol van, miben van.

Ez a Josef Pieper miután megállapítja, hogy a német nyelvben csak egyetlen szó van a szeretetre – magyarban is tulajdonképpen –, azt elemzi, hogy mi történik, mikor én kimondom valamire azt, hogy „szeretem”. Mint például ezt a berendezést, ezt a kis készüléket, vagy barátomat, testvéremet, szüleimet, feleségemet szeretem. Mi történik akkor? Mi megy végbe? Mi van a szóban? A legkülönbözőbb dolgokra tudom kimondani, hogy szeretem; még Istenre is, az egész világra. Mit rejt ez a szó valamennyi esetben?

S akkor negatíve megállapítja, hogy nem az eszemhez tartozó valami ez elsősorban, amikor azt mondom: szeretem. Ez egy hozzáállás. A hozzáállásunk ugye az akaratunkhoz tartozik. Az akaratunknak a megnyilatkozása ez, onnan jön elő ez a szó, ott van a fedezete. Az akaratunkról nem tehetünk, hogy ilyen, azt nem mi alkottuk, annak a szerkezetét a teremtő adta meg, hogy képes az akaratunk ezt kimondani, vagy akaratunkra támaszkodva ezt kimondjuk. Az akaratunk természete olyan, hogy én valamihez így hozzá tudok állni, és ezzel a szóval, hogy „szeretem”, olyasmi megy végbe, mint mikor a gyerek kitárja a karját és megöleli az édesanyját vagy édesapját. Az akaratunkban is egy ilyen ölelő gesztus rejtőzik. Amikor azt mondom, „szeretem”, beveszem az akaratomba, beveszem a gondomba, mert jónak találom; de jó! Látta Isten, hogy jó, mindarról, amit teremtett, bevette a gondjába, akaratába.

A szeretet ehhez a képességünkhöz tartozik, itt jelenik meg az életünkben, belénk programozva. És azért merte Isten ránk bízni ezt a teremtést, amiről ő látta, hogy jó, mert ezt a képességet ő belénk teremtette, hogy mink is tudjuk látni valamiről, hogy jó, és mink is be tudjuk venni a gondunkba, szeretetünkbe.

Tehát valamennyire minden szeretetnyilatkozatunk mögött ott van az a valóság, hogy bevesszük a gondunkba és azt mondjuk rá: de jó, hogy van. Persze mindegyikünkben más szinten, más módon helyezkedik el ez az akarati képesség és másra és másra tud irányulni és más az intenzitása.

Így nyár vége felé folytatnák elmélkedésünket a szerelemről amit úgy gondlom sok embert meg

érintet életbe hányszor van úgy az ember életbe valakit meg látta az illetőt kezdet neki

szimpatikusnak leni az illető hányszor az életbe meg ismertük nagy őt szinte olyanok

vagyunk életbe hogy kicsit meg tudnák akkor fogni legyet boldog vagyunk lehet aki épen

nekem-épen szimpatikus az lehet az igazi de az elő fordul fiatal korú szerelem 2ember

egy másba szeret és boldog lesznek egy darabig úgy élnek az előfordul lehet, hogy valami

miatt épen össze vesznek és nem tárgyalnak egy darabig volt olyan est aki emlékszik valaki

tetszettem de ő mondta dolgokat el fogadom de ezt úgy mondva igen csak elkel rajta

gondolkozni ezt se szabad elkapkodni de mondhatjuk szeretjük és meg beszéljük következő

találkozást nem jött el vala miatt meg lehet érteni ezt utána meg másik találkozást az

jön össze lehet hogy szórakozik veled épen. eről mondok valamit valaki meg mondta másikkal

szakított és nem beszél vele erre kinézek ott viháncolnak ugye barátok akik szeretik

egy mást azok sokszor meg bocsájtanak egymásnak újra kezdik dolgokat .még aki

nagyon szerelemes valami miatt össze vesznek egy darabig újra kezdik szerelemet ami

egy darabig szünetelt ezek úgy gondlom lehet hogy életig tudják szeretni egy mást .

A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.

Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.