egész életen tarto

Egy asszony, akit ismerek, édesapja temetésén egy történetet mesélt a család imádságrituáléjáról. Minden este, amikor leültek az asztal köré a vacsorához, az apja egy rövid szünetet tartott, és megkérte őket, hogy hajtsák le a fejüket, és csatlakozzanak hozzá, hogy áldást mondjanak. Egy mondat a mai napig megragadt az asszonyban: „Ismered a szükségleteinket Istenünk, kegyelmed által add meg nekünk azokat.” Gyermekként – mondta a nő – úgy vélte, hogy a “szükségletek”, amelyeket az édesapja említett, anyagi jellegűek voltak. Úgy gondolta, hogy új ruhákat, finom élelmiszert, Disney World-i kirándulást jelentettek, melyeket ilyen fiatal korban még szükségszerűnek érzett.

Csak mikor már felnőtt és saját családja lett, akkor ismerte fel, hogy az apja által hangoztatott szükségletek nem anyagiak (legalábbis nem teljesen). Olyan szükségletekért imádkozott, mint például a biztonság, a bölcsesség, a türelem, a szeretet, amelyeket jó apaként igyekezett biztosítani gyermekeinek.

Ahogy édesapja haldoklott, imádságának szavai hirtelen visszatértek hozzá, és ezek a legszomorúbb időkben is vigaszt jelentettek. Emlékeztették rá, hogy az apjának szüksége van a fájdalom enyhülésére, és hogy Isten békét és vigaszt nyújt számára.

A hölgy története ráébresztett arra, hogy még a legegyszerűbb imákban is mekkora szépség és erő rejlik. Néha a családjaink körében elmondott imák megszokottá válnak – évek óta újra és újra elmondjuk őket – és elkezdjük természetesnek venni őket, vagy elfelejtjük mélyebb jelentésüket. De ugyanazok a szavak meglepetést okoznak az erejükkel egy napon, és segítségünkre jönnek, amikor a leginkább szükségünk van rájuk.

látás milyen nagy öröm

Embernek nagy öröme van amikor látja dolgokat amit meg kel látni életbe ez nagy öröm

neki mert meg látja amiit igenis kel életbe mondjuk aki homályosan látja dolgokat ez már

neki nem igazán egészséges ő mert nem látja meg dolgokat életbe ,csak homályosan ugye

ilyenkor legtöbb ember gyorsan segítséghez folyamodik látni tudjon örülni tudjon a sép

csodálatos látni valóknak aki lát igen nagy érték egy ember számára mondjuk aki valami

miatta meg gyengül szemünk látása ugye olyankor szakember fordulunk lásunk valamennyire

életbe ez nagy kincs embernek aki nem úgy lát meg keseredve nem igazán látja úgy dolgokat

ahogy kéne az életbe sok ember fel adja reményt meg keseredik nem lát úgy ő is igenis

kérni kel jó ISTENT segítsen abba újra láthatja dolgokat egy kis segítséggel .ugye

van olyan sötétség lelki sötétség ugye ilyenkor ember keresi fényt ki utat mikor lát majd

tisztán életbe amikor meg kísérti az ember ördög ugye ilyenkor kel keresni ki utat jelző

fényt ami nem más lelki sötétségből kivezető dolog egy jó gyónás ami majd meg tisztíja

lelkünket sötétségből újra látja tisztán dolgokat .embernek ez nagy öröm tisztán látja

 

dolgokat fel kelt lelki sötétségből.A vers érdekessége, hogy egyáltalán nem elkeseredett vagy csalódott a hangulata, pedig talán ezt várnánk egy olyan embertől, aki korábban látott, de elvesztette látását. A versben megfogalmazott gondolatok, nem a megváltoztathatatlanba való beletörődésből születtek, hanem új dolgok megsejtéséből, megérzéséből, az értékek átrendeződéséből, egy új élethelyzetből, egy olyan új világ meglátásából, amelyet talán éppen a látók nem láthatnak vagy látnak meg nehezebben. 
A mai evangéliumban is egy vak emberről olvasunk, a jerikói vakról, Bartimeusról, akinek életét gyökeresen megváltoztatja a Jézussal való találkozás, hiszen az Úr meggyógyítja őt, megajándékozza a látással. Minek köszönheti a vak koldus, hogy meggyógyult? Annak, hogy felismerte élete nagy lehetőségét! Ha magába roskadva és sorsába, gyógyíthatatlan betegségébe beletörődve ül az út mellett, akkor vak maradt volna haláláig. Ha azokra hallgat, akik el akarták őt némítani, akkor nem történt volna csoda vele. Mondjuk ki őszintén: Jézus nem vette volna őt észre. Ha Bartimeus nem kezd el kiabálni vagy ha abbahagyja a kiáltozást, amikor erre kérik őt, akkor Jézus nem vette volna őt észre és továbbhaladt volna az úton. Ha a vak koldus nem hívja fel magára a figyelmet, akkor a tömeg miatt Jézus nem vette volna őt észre. Ha Bartimeus nem nevezte volna őt „Dávid fiának”, azaz nem fejezte volna ki hitét, hogy Jézust a Messiásnak tartja, akkor az Úr cselekvés nélkül továbbmegy az úton. 
Nem régen olvastam, hogy egy kortárs festőművész, amikor elkészül egy képével, akkor halványan, fehér festékkel átfesti az egész alkotást. Ennek köszönhetően a képek eredeti színe nem látszik, hanem olyan érzése van a szemlélőnek, mintha egy fehér függöny eltakarná a festményt. Érdekes és jelképes ez a módszer, amely talán arra utal, hogy a földi élet után lehull szemünkről a lepel, a fátyol, s meglátunk olyan dolgokat, amelyeket most csupán hiszünk, de nem ismerünk. 
Azért hozom fel ezt a példát, mert az evangéliumokban a vakok meggyógyítása a hitre jutást szemlélteti. Így van ez Bartimeussal is. Ennek fényében értjük meg Jézus kijelentését, amelyet a csoda után mondott az immár látó embernek: „Menj, a hited megmentett téged.” Ha nem látom meg Isten gondviselő szeretetének jeleit a világban, akkor vak vagyok. Ha nem hiszek abban, hogy Isten vezeti életemet, akkor homályban élek. Ha nem vallom meg bűnösségemet Isten előtt, akkor a bűn sötétségében élek. Egyedül Isten képes felnyitni szemeimet, hogy meglássam mindazt a jót, amit nekem ad nap mint nap. 
A legfőbb jó, amit Isten adni akar, az örök élet, amikor őt színről színre láthatjuk. Ahhoz, hogy eljussunk Isten színről színre látására, valaminek el kell múlnia, meg kell semmisülnie. Halálunkkal eljutunk a teljes homályba, a sötétségbe, mintegy megvakulunk, elveszítjük látásunkat, hogy aztán Isten újra felnyissa szemünket, látóvá tegyen minket, feltámasszon egy új életre. 

a boldog ság

„Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el,

a bizalmat,mely nem aggodalmaskodik, barátunk hűtlenségének lehetőségén,

a szabadságot,amely nem fél kimondani, a maga véleményét, az egybetartozás érzését,

amely nagylelkűen tud adni, és örömmel elfogadni.”

 

 

 

„Nem azért jöttem, hogy ott legyek,

Ha keresztjéről az embert leveszik,

Hanem azért, hogy kiáltsak, szóljak,

Mielőtt újra megfeszíttetik.”

 

 

„Semmi sem rendezettebb, mint az,

Amit a szeretet rendez el,

És semmi sem szabadabb, mint az,

Amit a szeretet köt össze.”

másokra,

Hogy néhány csepp ne jusson nekünk is.”

 

 

„A kedves szavak rövidek,

Nem kerülnek semmibe,

De mégis örökké visszhangoznak.”

 

 

„Igazán attól fáj az ütés,

Kitől simogatást várnál,

S nem adhatod vissza,

Mert rögtön belehalnál.”    

 

 

 

„A győztesek soha nem adják fel,

Akik feladják, soha nem győznek!”

 

„Álmodj magadnak szép napot,

Ha már a nyár úgy itt hagyott.

Álmodj magadnak színeket,

Ha benned minden szürke lett.

Álmodj nyíló virágokat,

Andalító illatokat,

S mire elér újra a tél,

Mesédben minden dalra kél!”

 

 

„Tanuld olvasni sok néma jelem,

Szemmel is hall az okos szerelem.”

 

 

 

Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, a jövője, Tán a fontosabb titkai is – csak az nem, hogy mitől lát csodást benne a másik. Hol rejlik benne a reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes lesz élni.

 

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot; aki nem, az talál kifogást.”

 

 

Jól tudom: a fényt a szemem itta,a dalt a fülem fogta,a simogatást a kezem érezte,szép utakon a lábam vitt,és a gondolatok a fejemben születtek,mint az ég távoli villódzása,de mindezt a szívem gyűjtötte össze,és belőle lett minden,ami Szeretet.

 

 

“Álmot ne szőj, ne várj csodákra,csúcsokra nem jutunk mi fel, de mégsem küzdünk hiába, az élet szép, csak hinni kell”

 

 

 

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

 

 

 

Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt.

 

 

A szerelem sebét ugyanaz gyógyítja meg, aki ejtette.

 

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

 

 

Kezeidet el nem érem már,
Nem érzem bőröd bársonyát.
Tekinteted még bennem él,
Őrzöm hamis szerelmedért.

 

 

 

Megtehetnéd – a kedvemért –
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

 

 

Vasmarok szakít.

Rózsát, egy párat.

Szívembe tövist szúr.

Ezret vagy százat.

Fájdalmat tálal szerelem szakácsa,

Ezredév távlatból múlik a hatása.

Vakítson végleg a feledés köde…

Ernyesszen vitorlát szerelem szele…

 

 

 

Ma éjjel az emlékeddel alszom,

Vagy virrasztok,

Hisz megtörtént már párszor,

Makacs fájdalommal kívánom a hajnalt,

Kérlek, bocsáss meg, nagyon hiányzol!

 

 

Képzelt képzeleteddel képzelem,

Mint valaha – hogy együtt vagy velem;

De szörnyeteg játék ez, kedvesem:

Vacog a “Van-Nincs”, hisz gúny, jéghideg-zord,

Tűz a “Ha lenne”, lángpallosú mennybolt

A “Lehetett volna”, s pokol a “Megvolt!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A világra jöttem.

 

Lettem. Nemzettek. Keletkeztem. Növekedtem. Megszülettem. Az anyakönyvbe bevezettettem. Öregedtem.

Megmozdultam. Testem tagjait mozdítottam. A testemet mozdítottam. Egy helyben mozogtam. A helyemről elmozdultam. Egyik helyről a másikra mozdultam. Mozognom kellett. Mozdulni tudtam.

A számat mozdítottam. Érzékelni kezdtem. Észrevétettem magam. Üvöltöttem. Beszéltem. Zajokat hallottam. Zajokat egymástól megkülönböztettem. Zajokat keltettem. Hangokat hallattam. Neszeket keltettem. Zajokat, hangokat és neszeket hallatni tudtam. Beszélni tudtam. Kiáltani tudtam. Hallgatni tudtam.

Láttam. Láttam, amit már láttam. Öntudatra keltem. Felismertem, amit már láttam. Újra felismertem, amit viszontláttam. Érzékeltem. Amit érzékeltem, újra érzékeltem. Öntudatra keltem. Újra érzékeltem, amit egyszer már felismertem.

Néztem. A tárgyakat néztem. A megmutatott tárgyakat néztem. A mutatott tárgyakra mutattam. A megmutatott tárgyak nevét megtanultam. A megmutatott tárgyak nevét megneveztem. A megmutathatatlan tárgyak nevét megtanultam. Tanultam. Megtanultam. A megtanult neveket megjegyeztem. Megnevezett alakokat láttam. Hasonló alakokat ugyanolyan néven neveztem. Egymáshoz nem hasonló alakok közti különbséget megjegyeztem. Távollevő alakokat megneveztem. Távollevő alakoktól félni megtanultam. Távollevő alakok után vágyakozni megtanultam. Megtanultam a szót, hogy “vágy” és “félelem”.

Tanultam. A szavakat tanultam. Az igeidőket tanultam. A van és volt közti különbséget megtanultam. A főneveket megtanultam. Az egyes szám és a többes szám közti különbséget megtanultam. A határozószókat tanultam. Az itt és az ott közti különbséget megtanultam. A mutató névmásokat tanultam. Az ez és az az közti különbséget megtanultam. A mellékneveket tanultam. A jó és a rossz közti különbséget megtanultam. A birtokos névmásokat tanultam. Az enyém és a tiéd közti különbséget megtanultam. Szókincsemben gyarapodtam.

Mondatok tárgya lettem. Mondatok bővítménye lettem. Főmondatok és mellékmondatok tárgya és bővítménye lettem. Szájmozgás lettem. Betűk egymás utáni sorjázása lettem.

milyen fontos egy ösze fogás

Úgy gondlom egy nem szép ha olyan van egy közösségbe ott mindig össze kéne tartani segíteni

egy máson úgy gondlom így helyes mi alapítványukba van össze fogás mid végig voltak egy

gond de az le tiszták meg aki elment az irányítani dolgokat a felé ami nem igazán helyes út

de gyorsan észre vettük .és ő akkor másképp gondolt hogy ők inkább otthon végzi gyerekével

úgy voltunk vele ők így döntöttek mi is elfogadtuk döntést ahogy ők döntöttek de ők úgy

vannak tárt karokkal várjuk vissza .milyen amikor mondjuk elviszi egyik ember olyan felé

társaságot amihez nem igazán jó de nem szabad hagyni Sét menjen ha az közösség lenne

lépjen ne húzzák Sét közösséget az nem jóhoz vezet meg ez történne nem szabad emléket

hagyni azon helyen ahol ép az illető elment Sét vitte dolgokat gyorsan lépni kel mind

végig meg legyen össze fogás egy közösségbe meg lenne olyan közösségbe rosszat

tanácsolna ne hallgassunk nagyon rája az nem jóhoz vezet .fontos egy közösségbe egy

össze fogás segíteni egy mást mi alapítványunkba is így működik már 13éve együtt vagyunk

segítsük egymást ez közösség. Oktober12péteki foglakozást pedagógus Judit Mancika néni tartotta

az ifjoncoknak .

2018.október.12.péntek. Bagó Zoltán,Gergely Dávid,Orosz Tamás,Gerhát Lenke,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. Ma folytattuk a szövőkeretek felvetését,előkészítését meséltünk.Énekeltünk a megtanult őszi dalokat.A konyhában krumplis tészta és sütőtök készült Mancikával.

 

  • 1 fej vöröshagyma (nagyobb)
  • 1 ek zsír vagy 2 ek olaj
  • 2 tk pirospaprika
  • 1 kg krumpli
  • bors
  • 25 dkg tészta
  1. A hagymát kockára vágva a zsíron világosra pirítjuk, hozzátesszük a pirospaprikát, a kockára vágott krumplit, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd sóval, borssal ízesítjük, és lassú tűzön megfőzzük.
  2. Amikor már puha, összetörjük krumplinyomóval, de úgy, hogy kissé darabos maradjon, ne legyen teljesen pépes.
  3. A tésztát a csomagoláson található előírás szerint forró vízben kifőzzük, de nem teljesen puhára, majd hozzákeverjük tört krumplihoz, és lefedve hagyjuk állni fél óráig. Tálaláskor ízlés szerint borsozzuk.

elmélkedés tiszteletről

Kicsit folytatjuk elmélkedésünket a tiszteltről ismerek egy olyan valaki aki nekem magyarázza

dolgokat mi is valójában tisztelt ő szerinte mondunk egy ragadvány nevet meg erősen szolunk

az tiszteletlenség de ez nem igaz amiikor mondjuk másiknak oda ordibálja és meg mondja

neki azt hogy ennyi osztályod van na úgy gondolom ez igen csak tiszttelenség másik felé

meg mindennek mondjuk lehet hogy más valaki meg hallja egy olyan valaki mondja aki

közvetlen ismerőse annak illetőnek könnyen meg van az is magyarázhat ő 70éves korával

hogy mi is tisztelet és másiknak beszólogat meg többi ép meg hallotta ép közvetlen

hozzá tartozója annak illetőnek mi mondnak annak embernek meg történt az hogy kicsit

leszidták őt hogy mi is képzel magáról egyből nyelve elhallgatott nem mert tovább mondani

dolgot ugye ilyenkor egy részt amikor meg kapta magáét és ilyenkor kénytelen vissza fogni

nyelvét elékezte el szégyellni magát lehet de az elő fordul az miatt egy darabig abba hagyta

tiszteletlenséget fiatal felé mert kikapott azért nyelve vissza fogta .de idő után folyatni

fogja ami úgy mondva nem szép dolog tiszteletleletet úgy mondva mid 2félnek meg

kéne adni az helyes úgy gondlom úgyse jó egyik tiszteletlen másik beszól kezdi véni

magát észre vegye dolgokat mag körül be szolunk azzal magunkat védjük de tiszteletlelet

mindenkiinek meg kel adni akár hány éves ember tiszteletlelet mindenkiinek meg érdemli.

23rol gondolat

“Éljen augusztus huszadika!” – a plakát furcsán elnyújtott betűivel s a szöveget körülröppentyűző színes görbéivel inkább emlékeztetett egy Nyugaton divatos pszichedelikus-hippi plakátra, mint egy népi demokratikus állam ünnepélyes propagandahirdetményére. Azt a körülményt, hogy Szent István napjából Rákosi Mátyás csinált azóta is érvényben maradt alkotmányünnepet, a magyar sajtó nem hangsúlyozta, sőt úgy látszott, valamiféle békés kompromisszum alakult ki István király és a kommunista párt között: 20-a idén legalább annyira volt István-nap, mint a (már születéskor semmibe vett, papírrongyként kezelt) szocialista Alkotmány ünnepe. A legfeltűnőbb mégis az ünnep politikamentessége volt – mivel augusztus 20. keddre esett, hétfőre “csúsztatták” a vasárnapot, s így kettős szabadnapot nyert a magyar nép apraja-nagyja. Ebből az alkalomból a pestiek fele lement a Balatonra, vagy ki a Római-partra, esetleg a budai hegyekbe, az izzadó családapák felpakoltak Trabantjukra vagy Wartburgjukra, és nekiiramodtak, hogy mielőbb vízközelbe érjenek, és sörrel öntözhessék kiszáradt torkukat. A város másik, fiatalabb fele az évenként ismétlődő és már-már nemzeti üggyé lombosodott táncdalfesztivállal volt elfoglalva, annak döntőjét figyelte a televízió képernyőjén. Néhány forró órára úgy tűnhetett, mintha a kérdés, vajon a Kislány a zongoránál című érzelgős giccs helyett a Sose fájjon a fejedavagy az Így mulat egy beates (!) magyar úr című románcigányos stílusban összelopott sláger érdemli-e az első díjat, életbe vágó fontossággal bírna a magyar társadalom ifjabb korosztályai számára. Táncdalfesztivál, kupadöntő, a nyaralás örömei vagy estébe nyúló kártyaparti a vendéglőben: augusztus 20. táján Magyarországon ezek a dolgok kötötték le az emberek figyelmét. Még a politikában járatosabbak sem tartottak különösebb változástól, a “cseheknél a pozsonyi nyilatkozat óta csend van”, mondogatták. A vezetők augusztus 20-i beszédei sem voltak különösebben harciasak. Kállai Gyula méltatta a pozsonyi nyilatkozat fontosságát, mások az új gazdasági mechanizmus eddigi eredményeiről beszéltek. Senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget annak a kis hírnek, ami éppen 20-án látott napvilágot a Népszabadságban, amely szerint A. Selepint Lenin-renddel tüntették ki. Az olvasók többsége nyilván azt sem tudta, ki az az A. Selepin, s ha tudta volna, akkor sem jut túl merész következtetésekre. “A dolgozó” élvezte a kettős szabadnapot és várt a 20-án estére ígért látványos tűzijátékra

A tűzijáték a Gellérthegyen kezdődött, és a csehszlovák-magyar határon, illetve Prága utcáin folytatódott. 21-én reggel a magyar főváros mit sem sejtő lakosai arra ébredtek, hogy a szovjet és a velük szövetséges magyar (stb.) csapatok az éjszaka folyamán bevonultak Csehszlovákiába. A hír váratlanul, felkészületlenül érte az embereket. Azok, akik a magyar csapatok bevonulásáról döntöttek nem kértek rá előzetes felhatalmazást a Parlamenttől, de még csak az MSZMP Központi Bizottságától sem, hanem egyszerűen tudomásul vették, hogy az oroszok, nevezetesen Grecsko marsall jelt adott, s pavlovi reflexmozdulatokkal csatlakoztak a megszálláshoz. 21-én reggel az MTI-t felhatalmazták arra, hogy közölje (ki hatalmazta fel?), miszerint egyes vezető csehszlovák személyiségek kérésére (akiket azóta sem neveztek meg), a Varsói Szerződésben részt vevő országok csapatai (Románia kivételével) baráti segítséget nyújtottak (ilyen remek barátok mellett nincs is szükség ellenségre) az ellenforradalomtól fenyegetett Csehszlovákiának. Ez az “ellenforradalom” abból állt, hogy az utcán az emberek arról és ott vitatkoztak, amiről és ahol akartak, s az újságírók nem azt írták meg, amit előírtak nekik, hanem ami a véleményük volt. Prágában vér nem folyt (ezt még a Pravda sem állította), csak szavak röpködtek – de a szavakban az élénk fantáziájú Grecsko marsall már gépfegyvergolyókat vélt látni. S így aztán “bátran törtek előre a tankok”, hogy legázolják a szocialista Csehszlovákia újonnan szerzett szólás-, sajtó- és véleményszabadságát.

milyen rossz dolog kíváncsiság

Hány ember van úgy életbe keresi értelmét dolgoknak néha úgy van akkor meg is találja

értelmét-van olyan is életbe végig keresni fogja ha már úgy van akkor elfogadja ami történt

és nem találta illető értelmét- annak dolgoknak ugye van olyan ember biztos ő is társát

keresi hogy boldog legyen életbe ugye rengeteg idő kérése az ember meg találja nagy igazit

ugye meg van egy valaki meg látja mondjuk együtt vannak boldogok de valami miatt

nem igazán úgy alakulnak dolgok ahogy szeretnék lehet hogy be fejezik azt ami egy darabig

működőt van olyan meg tudja ezt hírt valaki ők nem működöt kapcsolat azért mentek Sét

de olyan elő fordul életbe úgy az ember közösségbe igen jól érzi magát lehet azzal

ember tálja meg közös lényét ahol néha boldog is beszélgetni tud vele és egy darabig

meg értik egy mást .olyan elő fordult valaki az 2régi pár aki nincsen együtt de most

úgy mondva meg akarnak inni valamit inni jó érezi magát .ere egy valaki meg látja

úgy mondva nagyon kíváncsi fajta lehet az illető mindjárt lehet rá kérdez tőle ti megint

együtt vagytok ez dolog úgy gondlom, hogy 2tőjük tartozik és nem olyanra tartozik

úgy gondlom játssza fontost bele avatkozik lpetig nem rá tartozik az ők együtt lenének mondjuk

rájuk tartozik senki másnak nagyon köze nincsen úgy gondlom én.

örömmel szolgálni másik társunkat

Kicsit elmélkedjünk arról mi is igaziból szeretetből szolgálni másik ember társunkat legyen

egy helyünk ahol az ember örömmel megy be dolgozni várják oda szeretettel ugye ez

nagyon fontos .így fogja fel az embert ahol van azt örömmel tegye dolgát amire meg van

bízva és ezzel örömmel kel szolgálni azt ember társunkat amivel együtt kel dolgozni életbe

ő is úgy mondva életét Istenek köszönheti ő így munka társa Istenek erről ne feledkezünk

el soha amikor ő kolléga épen kér valamit többször is egy napon az nem ugráltatásnak

és csicskának kel fel fog ni ezt dolgát ha nem úgy kel fel fogni és nem gyomor ideggel

kel szolgálni másikat félni mi is lesz azon napon ha örömmel teszi másik felé szolgálatot

mindjárt másképp fogom fel dolgokat, hogy örömmel és szerelttel szolgálom másik

ember társunkat ő is égi embernek köszönheti életét ős munka társa neki őt is szeretünk

kel életbe szolgálni kel neki örömmel társunkat ő is szerelttel van irántunk úgy mint

Isten is szeretetből halt meg értünk kereszten értünk mis is így szolgáljuk másik

ember társunkat hogy örömmel szeretettel tegyük szeretetből szolgáljuk másik

ember társunkat .ahogy Jézus is szerette-el van irántunk így halt meg értünk így

mi is örömmel szeretettel szolgáljuk az ember társunkat .nagyon szép dolog mondjuk

kórházba van az ember ugye ilyenkor ember rá szorul másik ember társára aki

mondjuk ápoló és azok is örömmel szolgálják azt ember rá szol ránk örömmel tesszük

felé jót.

almás pitét készirtetünk

Készülődnek épen bent az alapítványba mert október 13én műv házba rendezvény lesz napokba

bent ere készülődtek elő sok ifjoncnak az volt terve mikor anyag volt szőnek szőnyegeket

el adásra ez már nagy kelte van ennek szövésnek bent elején 1nagy kertünk volt csak 5kicsi

mindenki dolgozott rajta nagy erővel meg akkor idő után eladásra készítetek amikor pár

évvel ezelőtt magam is tudásom szerint én szövésbe segítettem nagyon tetszett de amikor

szövésbe segítettem volt olyan is amikor nem értetem hozzá de kezdtem tanulni szőni

másnak evvel meg segítettem a szövésbe de ez szövés nekem is nagyon tetszett élményt

szerzet nekem elkezdtem tanulni szőni de közbe segítettem másnak szövésbe. Aki pár napja

követi híreket az tudja úgy néz-ki megint bővülni fog az alapítványba önkéntes segítők

nagyon sokszor úgy van az ember benéz az alapítványba megnézi az ifjoncokat meg mi

is folyik az alapítványba megnézi kedve lesz bejár hozzánk amikor ideje van elkezd

segíteni foglakozásba most októberbe benézet csörgi Kati hozzánk azóta köztünk van

segít kezek foglakozáson ideje van. Október 10 szerdai foglakozást pedagógus judit

Mancika néni tartotta foglakozást ifjoncoknak .2018.október.10.szerda. Gerhát Lenke,Horváth Zoltán,Bagó Zoltán,Orosz Tamás,Gergely Dávid,Barnáné Sümegi Judit,Farkasné Mancika,Csörgi Katalin. A mai napon három keretet is felvetettünk,Orosz Tamás és Horváth Zoltán segítségével.A művelődési házban hétvégén rendezvény lesz,és ahhoz kellenek a felvetett keretek.Bagó Zoli befejezte a szőnyegét levágtuk,elcsomóztuk.A konyhában almás pite készült ,

 

  • A tésztához:
  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 db tojás
  • A töltelékhez:
  • 1 kg alma
  • 10 dkg darált dió
  • 15 dkg porcukor
  • 1 db citrom
  • 1 tk fahéj
  • A tetejére:
  • 1 db tojás
  1. sütőporral elkevert lisztet összemorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a tojásokat, összegyúrjuk, és fóliába csomagova a hűtőben 1 órát pihentetjük.
  2. Ezalatt meghámozzuk az almát, lereszeljük, ráfacsarjuk a citrom levét, és a cukorral, a fahéjjal és a lereszelt citromhéjjal ízesítjük.
  3. A tésztát két részre osztjuk, és lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk.
  4. Az egyik tésztalapot sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. Megszórjuk a darált dióval, egyenletesen elosztjuk rajta az almás tölteléket, végül beborítjuk a másik tésztalappal. A tetejét megkenjük a felvert tojással, egy villával megszurkodjuk, és megrajzoljuk a rácsokat, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.

a szeretet

Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
– Azt nem betűzik, azt érzik.

Jó vagy azokhoz, akiket szeretsz. Jó akarsz lenni azokhoz, akiket szeretsz, mert tudod, hogy akármilyen sok időt töltesz is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.

Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elé

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igaz

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

rövidet fogalkozás

Volt napokba volt meg beszélés amiről tudják ugye változás fog be történni az alapítvány tagok

része egy kicsit módosulni fog de továbbra törekedünk nagyobb változás igen nem lesz meg

aki el fáradt mard alapítvány berkébe segít dolgokba ő most ennyit bír meg lehet érteni én is

csak hátul vagyok segít-kezek nekik amikor úgy van lehetőség ,egyenlőre sincsen tovább

hírünk mikor lesz alapítvány össze jövetel bent az alapítványba .volt egy kis valami dolog

de rendezték amit kelet meg beszélték ,erről hónap elején októberbe történt kerestek engem

október 6án de azon napon nem voltam itthon ifjúisági találkozzon voltam ott meg programok

miatt nem, tudtam, senkivel tárgyalni telefonon de meg küldték mia helyzet értesültem róla

most rendeződőt .október 5én nem volt foglakozás közbe jött valami nem tartották meg

foglakozást bent .így csak következő foglakozás október 8án hétfő volt pedagógus Judit

Mancika néni tartotta foglakozást ifjoncoknak ..2018.október.8.hétfő. Orosz Tamás,Bagó Zoltán,Gergely Dávid,Farkasné Mancika,Tóthné Julika,Csörgi Katalin,Barnáné Sümegi Judit. Ma ellátogatott hozzánk Csörgi Kata és Julika is.A többségnek vagy dolga akadt,vagy lebetegedett.10 óra után úgy alakult,hogy csak Tomi maradt egyedül,ezért rövidítettük a foglalkoztatót.Szőttünk,rongyot vágtunk.

a tisztelt tudás milyen fontos életbe

Elmélkedésünket kicsit folytatnák tisztelt tudásról maii világba igen csak kihalóba van

tiszteltből le kéne hajolni másik ember épen rászorultnak segítségünk neki amibe épen kellene

neki lehet van olyan nem igazán kér segítséget de nekünk úgy mondva észre kéne vennünk

és segíteni rajta ő felé úgy mondva tiszteltudás és jó esik neki majd segítetek rajta egy ember.

Azt észre kel venni tömeg közeledésen mennek idősek van olyan észre vettem amikor jártam

busszal hogy nagyon nehezen adták helyet valakin épen elvan fáradva azért ő le épen buszon

pedig idősebbnek úgy van helyet kel biztosítani nem fiatalnak kel hely van olyan rászólt

ember mondjuk idős annak tiszteletből helyt adni .meg van olyan meg figyelnék sok ember

keresi boldogságot és idős ember lehet és csak egybe találja meg biztos italba és amikor

igen csak lehet hogy nem tudja határt biztos az másikba tisztelten tudó és nem veszi észre

sokszor lehet kötekedni kezd túl lépi lehet határt meg bántja másikat nekünk meg kel

bocsátani olyan volt napokba valaki túl lépte határt tiszteletlen volt másik felé az

másikat meg bántotta és nem és szolt hozzá ugye az meg az nem tetszett neki az ember

meg nem válaszolt magába szált az idős ember fogta magát és bocsánatot kért atoll fiatal

embertől akit meg bánatot ez bocsánat kérés idő embertől nagyon ritka dolog sok embernek

néha el-kéne ismerni hibáját úgy van elnézést kérni tiszteltudó leni másik ember felé

embernek akár hány éves mindig tisztelet tudónak kel leni másik ember felé .

rövidet fogalkozás

Aki emlékszik ugye volt régen Kati ne-vezető segítő aki vezette az internet napokba máshol van ő

látom csinálja dolgait de ő nem igazán veszi ki lenék én de úgy mondva nem igazán baj úgy

gondolom de hogy ő már 2008óta amióta nincsen az illető igenis sokat fejlődőt az alapítvány

én is volt bennem részem közzel 13éve vagyok velük sok mindent meg tudok értesülök

dolgokról mai nap is háttérbe vagyok segít-kezek nekik ugye aki tudták már sajnos pár

éve egyel kevesebb pedagógusunk van Marika néninek folyamatos otthoni dolgai miatt

nem igazán tud foglakozásba be segíteni de úgy mondva véletlen úgy alakul néha be

segít nagyon ritka est meg találkozok naponta vele el van foglalva otthoni dolgával meg amikor

be jártam ünnepségere ő nem igazán tudott elvan foglalva otthoni dolgaival .de most már

kezd jobb leni az önkéntes helyzet bent az alapítvány körül úgy értesülök mert vannak

vendégek akik benéznek az alapítványba most volt október 1én csörgi Kati útána3án

mag Kati néni látogatta meg az alapítványt vannak segítők akik idő után remélem be válnak

segít-kezeknek bent sok ilyen példa volt egy valaki be jön jól érzi magát köztünk segít-kezek

foglakozásba október8 hétfői foglakozás pedagógus Judit Mancika néni tartoták foglakozást

ifjoncoknak .2018.október.8.hétfő. Orosz Tamás,Bagó Zoltán,Gergely Dávid,Farkasné Mancika,Tóthné Julika,Csörgi Katalin,Barnáné Sümegi Judit. Ma ellátogatott hozzánk Csörgi Kata és Julika is.A többségnek vagy dolga akadt,vagy lebetegedett.10 óra után úgy alakult,hogy csak Tomi maradt egyedül,ezért rövidítettük a foglalkoztatót.Szőttünk,rongyot vágtunk.

számadás

Ez idő tájt fogamzott meg elmémben az erkölcsi tökély elérésének merész és nagyralátó terve. Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom, mi jó s mi rossz, elgondolkodtam, miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket, s miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Az erényeknek olvasmányaim során elém került listáit hol szűkebbnek, hol bővebbnek találtam, aszerint, hogy a különbféle szerzők több vagy kevesebb eszmét sűrítettek egy-egy erény címszavába. Mértékletességen például némelyek csupán az evésivás mértékletességét értették, mások kiterjesztették egyéb élvezet, étvágy, hajlam, testi avagy lelki szenvedély, sőt a kapzsiság és nagyralátás megzabolázására is. Jómagam a betekinthetőség okáért úgy határoztam, hogy inkább több címszót alkalmazok, s kevesebb eszmét sűrítek egy-egybe, mintsem kevesebb címszót zsúfolt tartalommal; ilyenformán tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt, amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy-egy rövid utasítást az erény mibenlétéről.

Az erények címszavai s a hozzá fűzött utasítások így hangzottak:

  1. MÉRTÉKLETESSÉGNe egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.
  2. CSÖNDCsak úgy szólj, ha a magad vagy a mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.
  3. RENDLegyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.
  4. HATÁROZOTTSÁGHatározz, mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.
  5. TAKARÉKOSSÁGCsak úgy költekezz, ha a mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.
  6. SZORGALOMNe veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.
  7. ŐSZINTESÉGBántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekképpen szóljál.
  8. IGAZSÁGSenkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.
  9. MÉRSÉKLETKerüld á végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.
  10. TISZTASÁGNe tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.
  11. NYUGALOMÁllj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.
  12. MAKULÁTLANSÁGRitkán élj a kéjjel: céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy a magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.
  13. ALÁZATKövesd Jézust és Szókratészt.

elmélkedés

Nézzük meg először saját életünket őszintén. Vannak benne becsületes, világos és nyílt pillanatok. De nem ez a létállapotunk. Mindennapunk messzemenően hazugság. Szinte egész életünkben hazudunk magunknak. Mindannyian álarcot hordunk, és mindig újból kitérünk az „igazi” elől. A „hazugság” kifejezés itt nem annyira a tények tudatos meghamisítását jelzi, nem a valótlan kijelentést, amellyel félrevezetjük embertársunkat. Inkább valami központi jellegű, létünkben gyökerező folyamatra vonatkozik: egész életünk igaztalanságára. Próbáljuk meg mindenekelőtt életünknek ezt a legmélyebb lényegtagadását, létünknek ezt az elsötétülését megragadni, hogy elmélkedésünk későbbi folyamán annál láthatóbbá váljék az igaz ember nagysága és az, hogy benne megvalósul az embervolt lényege.[1]

Mit jelent hát ez a szó: „élethazugság”? Haladjunk nagyon óvatosan. Még ne éljünk meghatározásokkal. Nézzünk előbb a saját életünkbe. Kíséreljük meg leírni azt az állapotot, amelyben valamennyien élünk.

Életünk nagymértékben azzal telik, hogy kitérünk. Nem akarunk szembeállni a dolgokkal, eseményekkel, emberekkel. Ha az ember kitér a szájával még nem hazudik. De az életével már igen. Talán még nincsenek hátsó gondolataink, nem tagadunk le semmit. Egyszerűen kitérünk. Ha előttünk fekszik egy testileg vagy lelkileg bajbajutott ember – továbbmegyünk. Nem hajlunk le hozzá. Talán jó okaink vannak rá. Hogy még jobban megalapozzuk ezeket a „jó okokat”, gyakran igazságrendszereket alkotunk, filozófiai iskolákat nyitunk. A létének teljességével hazudó hazug a szájával talán nagy hangon és ünnepélyesen vallja az igazságot. Ezen a téren talán „csúcsteljesítményeket” ér el. Ez azonban nem változtat az alapvető tényen: Elmegyünk a másik baja mellett, közben talán még mosolygunk is. Kényszerítő erejű követelés kiált felénk és mi kitérünk, „gépesítjük”, kitekerjük, félremagyarázzuk.

Hadd világítsuk meg ezt egy példával. Három jóbarát ül Jób előtt. Ő is, barátai is megrendülve hallgattak hét napon át. Ekkor a három barát beszélni kezd. Vigasztalást, intést, de mindenekelőtt oktatást adnak a szenvedő embernek. Egyszerre csak azt kell hallaniok Istentől, hogy nem a jajgató, panaszkodó Jóbra haragszik, hanem rájuk, a tanító, intő, vigasztaló barátokra. Pedig itt komoly, jámbor és jó szándékú emberek beszéltek. „Színigazságokat” mondtak. És mégis hamis szavak voltak, mert az istenkáromláshoz oly közelálló Jóbnak emberileg mit sem segítettek. Ez a három ember nem osztozott az embertárs bajában, hanem tanított, pasztorált, liturgiát és prédikációt tartott. És Istent éppen ez gyullasztotta haragra. Tanításuk, előadásuk igen jól hangzik. Minden igaz, nagyon is igaz ezekben az intelmekben

egyre tökéletes

Egyre tökéletesebben szerveződik az anyag. Látjuk meglepő, csodálatos jeleit a mind magasabb tudatjelenségeknek, életnek, a mind gazdagabb tudatvilágnak, ami már egyetlen emberben is micsoda gazdag tud lenni! Belefér a tudatunkba az egész világ, az egész történelem. Az irány, ami felé az egész be van lőve – ahogy Teilhard de Chardin megmutatja hallatlan szellemi éllel. Az egész iránya a tudat teljessége, a személyes tudat teljessége.

Figyeljünk az Új Jézus szavára, hogy az eszeskedő szadduceusoknak mit felel, és mindnyájunknak mit mond. Azt a vigasztaló szót mondja, hogy Isten az élők Istene. Az élet Istene. Ugye van fogalmunk az életről? Végigtekintjük a parányi, kezdeti állapotától, az első sejttől. Micsoda hallatlan erő feszül abban az egyetlen élő sejtben, amelynek föl kellett bukkannia itt a földön egyszer. Mert biztos, hogy volt olyan, amikor nem volt élet. Micsoda erő van ebben a pici, parányi sejtben! Ha a föld ráébredhetett volna, hogy mi született itt, amikor az első sejt létrejött! Micsoda ünnepnapot jelentene ez az életében! Hogy ujjongana, hogy énekelne, muzsikálna neki; mint drága kincset dajkálná az egyetlen élő sejtet, mert abban már benne rejlik az évmilliók hosszú során a többi élet: mert abból bontakozhatott ki, ahogy most elgondolják.

Isten az élet Istene. S az élet további menetében jelentkeznek csodálatos dolgok: illatok, színek, virágok belső jelzésrendszere, összefüggései. A belső mozgás a növekvés felé, a sokszorozódás felé, a végtelen felé jelez.

Egy élő szövetekből, csontokból fölépült kicsi vagy nagy lény érezni kezd: milyen meglepetés az, amikor végigrándul az érzés az élő testeken. Az öröm, a fájdalom, a vágy… minden. És akkor az emberben megint új világ, a tudatos, okos szellemi létezés birodalma kinyílik.

Már az egész földet beszövi ez a tudatréteg. És mennyi csoda benne! Gazdagabb a tudatvilágunk, mint maga a lét, mint maga a föld! És ez a tudatvilág egyenesen egy beláthatatlan, további gazdagság felé mutat. Az élet ezt jelenti! Ezt mondja az Úr Jézus: Isten az élők Istene.

A valósággal teljesen ellentétes, durva, sötét, hamis dolog azt gondolni, hogy Isten

egy új vendég

Aki emlékszik régi dolgokra nálunk az alapítvány hogyan alakult emlékeznek ugye ara

hogy 2005be kerültem oda azóta végzem dolgokat segít-kezek meg előttem volt egy nő

akit hívtak őt meg kérték gyengén lévő működő internetet de néha úgy volt vele

másra vad idegenekre bízta gyorsan meg tudta az illetékes darabig tűrte dolgokat egyszer

csak úgy volt legyen egy váltás és úgy mondva rám is bízta azt segít-kezek vezetésébe

meg volt mellettem egy olyan illetékes ember aki tisztába volt és értet gépekhez de akor

még igen csak paráztam dolgokba menő kém volt de most már 13év elteltével sokat

tettem maradtam velük szeredbe ott abba alapítvány jó meg nézni őket hogyan fejlődnek

ők van Olyan is hozzám is fordulnak tanáccsal embernek igenis jól esik másikon tudok

segíteni ezt meg lehet köszöni égieknek tudtam segíteni másikon neki ez nagy segítség

őt tanácsa l láttad el napokba október 1-3dikán Kati  aki  új segítő az alapítványba.örömel fogadták új segítőt.

egy kicsit maradt is velünk és jól érezte magát köztük .oktober3ai foglakozást pedagógus

Judit Mancika néni tartotta foglakozást ifjoncoknak .

2018.október.3.szerda. Szilágyi Erzsébet,Sára Edina,Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Gerhát Lenke,Orosz Tamás,Csörgi Katalin,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon Lenke folytatta a keresztszemes hímzést,Erzsike folytatta a kötést,Bagó Zoli tovább készítette a rongyszőnyeget.Edina pedig írt.Meghallgattuk Tomi fuvolajátékát.Kati néni segített a rongyokat vágni.Népdalokat énekeltünk.A konyhában édeskrumplit sütöttünk.Edina és Tamás segített tálalni.

édest sütötünk

Szeptember utolsó vasárnapján úgy szervezték dolgokat az alapítvány tagok elmentek

Domony völgybe kiábrándulni meg strandoltak is csoport én magam is hivatalos voltam

engem hívott az elnök asszony épen azon hetekbe tárgyaltam beszéltem elnök asszonnyal

mi a helyzet nálunk ő még mindig változatlan helyzet minden régi kerékvágásba van.

És létszám csökkentés 3ifjoncnélkül vagyunk ennyi változás van de másik ügybe nincsen

változatlan helyzet meg úgy lesz hírek szerint aki elmegy elfáradt egyenlőre ő is majd

háttérbe fog szépítkezni az alapítvány ügyeit meg én is segít-kezek benne ahogy évek óta

csinálom így mert ennyi időm engedi .de ünnepségekről mikor lesz valamii előre

jelezni fogom önöknek .idei év tanív nyitó ünnepség nem lesz úgy alakult helyzet

október 1ei hétfői foglakozást pedagógus Judit Mancika néni tartotta az ifjoncoknak.

Mindenki jól érezte magát foglakozáson egy ügy van amit elnök asszony épen oldja meg

dolgoznak rajta minden rendbe legyen. .2018.október.1.hétfő. Sára Edina,Gergely Dávid,Orosz Tamás,Bagó Zoltán,Szilágyi Erzsébet,Gerhát Lenke,Horváth Zoltán,Tóthné Julika,Csörgi Katalin,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon meglátogatott minket Kati néni és Julika néni is.Segítettek rongyot vágni a nagyszőnyeghez.A nagykeretet felvetette Horváth Zoli,és Bagó Zoli folytatta a piros-fehér szőnyeg szövését.Edina segített a konyhában Manci néninek,Horváth Zoli pirította a grízt a tésztához.Edina szaftoskrumplit evett.Készítettünk egy tablót a Turai hírlapban közölt kirándulásairól.2018.október.3.szerda. Szilágyi Erzsébet,Sára Edina,Bagó Zoltán,Horváth Zoltán,Gerhát Lenke,Orosz Tamás,Csörgi Katalin,Farkasné Mancika,Barnáné Sümegi Judit. A mai napon Lenke folytatta a keresztszemes hímzést,Erzsike folytatta a kötést,Bagó Zoli tovább készítette a rongyszőnyeget.Edina pedig írt.Meghallgattuk Tomi fuvolajátékát.Kati néni segített a rongyokat vágni.Népdalokat énekeltünk.A konyhában édeskrumplit sütöttünk.Edina és Tamás segített tálalni

 

  • 50 dkg édesburgonya
  • 1 dl olívaolaj
  • 5 dkg sajt
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál bors
  • fél csokor petrezselyem
  • 1 teáskanál bazsalikom

 

az édesburgonyát mosd meg, és vágd fel vékony szeletekre, vagy karikázd fel. Öntsd egy tálba az olívaolajat, keverd el sóval, borssal, aprított petrezselyemmel, bazsalikommal, fokhagymával és chilivel. Adj hozzá vékonyra reszelt sajtot. Locsold meg a keverékkel a burgonyaszeleteket, és jól forgasd össze, hogy mindenhová jusson elég fűszer.

Rendezd a hasábokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy rakd sütőlapra. Tedd előmelegített sütőbe, és süsd meg 180 fokon 15-20 perc alatt. Közben megforgathatod, hogy mindenhol jól megsüljön. Vigyázz, mert viszonylag gyorsan megég. Ha kész, szedd ki a sütőből, és már tálalhatod is.

aki meg akart gyogyúlni

Pár kilométerre a várostól, a dombon, a nagy lepratelepet magas kőfal vette körül, s tetején az őrszemek fel-alá járkáltak. Akadt köztük fennhéjázó, goromba, de többnyire megértőek voltak. Szürkületkor a leprások összeverődtek a bástya aljánál, és kérdezgették a barátságosabb katonákat.

– Gaspare – mondták például –, mit látsz ma este? Van valami az úton? Azt mondod, szekér? És milyen az a szekér? És a királyi palota ki van világítva? Meggyújtották a fáklyákat a toronyban? A herceg visszajött? – Ez így ment órákig, soha nem fáradtak bele, s bár a szabályzat tiltotta, a jólelkű örök válaszoltak, gyakran nem létező dolgokat találtak ki, elhaladó embereket, ünnepi kivilágítást, tüzeket, még az Ermac vulkán kitörését is, mert tudták, hogy minden hír kellemes szórakozást jelent ezeknek a bezártságra ítélt embereknek. A súlyos betegek, a haldoklók is részt vettek az ilyen összejöveteleken, a még jó erőben levő leprások hozták ide őket hordágyon.

Csak egyvalaki nem jött, egy fiatalember, nemes lovag, aki két hónapja került a leprakórházba. Nagyon szép férfi lehetett, már amennyire ki lehetett venni, mert a lepra elképesztő gyorsasággal fertőzte meg, rövid idő alatt teljesen elcsúfította az arcát. Mseridonnak hívták. – Miért nem jössz? – kérdezték, mikor elmentek a kunyhója előtt.

– Miért nem jössz te is hallgatni a híreket? Ma este biztosan tűzijáték lesz, és Gaspare megígérte, hogy leírja nekünk. Nagyon szép lesz, meglátod.

– Barátaim – válaszolta szelíden, egy fehér ruhával eltakarta oroszlánarcát, és kihajolt az ajtón –, megértem, hogy nektek vigasztalást jelentenek az őr hírei. Ez az egyetlen szál maradt számotokra, ami a külvilághoz, az élők birodalmához fűz benneteket. Igaz, vagy nem?

– Hát persze hogy igaz.

– Ez azt jelenti, ti már beletörődtetek, hogy soha nem kerültök ki innét. Én pedig…

– Te?

– Én pedig meg fogok gyógyulni, nem mondtam le, én olyan… értsétek meg, olyan akarok lenni, mint régen.

Ott ment el a többiekkel együtt Mseridon kunyhója előtt a bölcs, öreg Giacomo, a telep patriarchája. Legalább száztíz éves volt, és majdnem egy évszázada emésztette a lepra. Nem volt már felismerhető testrésze, nem lehetett megkülönböztetni rajta sem a fejet, sem a karokat, sem a lábakat, a teste egy három-négy centiméter átmérőjű póznává alakult, amit nem lehet tudni, hogyan egyensúlyozott; a tetején levő fehér hajcsomóval olyan volt nagyban, mint azok a légycsapók, amiket az abesszin nemesek használnak. Talány, hogy hogyan látott, beszélt, táplálkozott, mert az arca teljesen szétmállott, nyílások sem látszottak a fehér, nyírfakéreghez hasonló varon, ami borította. De ezek a leprások rejtélyei. Ami a járását illeti, mivel ízületei sem voltak, egyetlen lábon ugrálva vonszolta magát, az is olyan volt, mint egy bot, aminek lekopott a vége. De nemhogy borzalmas nem volt, hanem egészében véve kedves jelenség volt. Tulajdonképpen növénnyé változott ember. És jóságáért, okosságáért mindenki tisztelte.

Mikor az öreg Giacomo meghallotta Mseridon szavait, megállt, s ezt mondta:

– Mseridon, szegény fiú, én már majdnem száz év óta vagyok itt, és azok közül, akiket itt találtam, vagy később jöttek ide, senki sem került ki soha. Ilyen a mi betegségünk. De meglátod, itt is lehet élni. Van, aki dolgozik, van, aki szeret, van, aki verset ír, van szabónk, van borbélyunk. Boldog is lehet az ember, legalábbis nem sokkal boldogtalanabb, mint a kint élők. Minden azon múlik, hogy beletörődjünk. De jaj akkor, Mseridon, ha a lélek lázadozik, és nem nyugszik bele sorsába, ha a lehetetlen gyógyulásra vágyik, akkor az megmérgezi a szívet. – Mikor ezt elmondta az öreg, megrázta szép fehér bóbitáját.

– De nekem – vágta rá Mseridon –, nekem meg kell gyógyulnom, én gazdag vagyok, ha felmásznál a falakra, láthatnád a palotámat, két csillogó ezüsttornya van. Lent várnak rám a lovaim, a kutyáim, a vadászaim, és a fiatal kis rabszolgalányok is várják visszatérésemet. Érted, kedves bölcs pózna, én meg akarok gyógyulni.

– Ha a gyógyulás csak az akaráson múlna, nagyon egyszerű lenne a dolog – nevette el magát jóságosan Giacomo –, többé-kevésbé mindenki meggyógyult volna.

– De én ismerem a gyógyulás módját, amit a többiek nem – makacskodott a fiatalember.

– Ó, gondolom – mondta Giacomo –, mindig akad egykét csirkefogó, aki drága pénzért titkos és csodálatos kenőcsöket ajánl az újonnan érkezőknek. Én is beleestem a csapdába, mikor fiatal voltam.

– Nem, én semmiféle kenőcsöt nem használok, csupán imádkozom.

– Te Istenhez könyörögsz, hogy gyógyítson meg? És meg vagy győződve, hogy meg fogsz gyógyulni? De mit képzelsz? Mi mindannyian imádkozunk; nem múlik el egyetlen este sem anélkül, hogy ne fohászkodnánk Istenhez. Mégis, aki…

– Mind imádkoztok, ez igaz, de nem úgy, mint én. Ti esténként kimentek, hogy meghallgassátok az őr híreit, én azalatt imádkozom. Ti dolgoztok, tanultok, kártyáztok, ti úgy éltek körülbelül, mint a többi ember, én meg mindig imádkozom, kivéve azt az időt, ami feltétlenül szükséges az evéshez, egyébként még evés közben is, még alvás közben is; olyan nagy az akaraterőm, hogy egy idő óta azt álmodom, hogy térdelek és imádkozom. A ti imátok csak játék. Az igazi ima mérhetetlen erőfeszítés, és én estére teljesen kimerült vagyok. És milyen kínszenvedés hajnalban, alighogy felébredek, rögtön imába kezdeni; ilyenkor még a halál is elviselhetőbbnek tűnik. De aztán erőt veszek magamon, és letérdelek. Giacomo, te öreg és bölcs vagy, tudhatnád ezt.

Ekkor Giacomo imbolyogni kezdett, mintha elveszítené az egyensúlyát, és forró könnyek futottak végig a hamuszínű varon.

– Igaz, igaz – zokogta az öreg –, a te korodban én is… én is az imába menekültem, és hét hónapig kitartottam, a sebek már összeforrtak, a bőröm kezdett kisimulni… már-már meggyógyultam… de egyszer csak nem bírtam tovább, és az egész fáradság kárba veszett… látod, milyen állapotba kerültem.

– Tehát – mondta Mseridon – te nem hiszed, hogy én…

– Isten segítsen, nem tudok mást mondani, mint hogy a Mindenható adjon erőt neked – suttogta az öreg, és apró ugrásokkal elindult a falak felé, ahol már egybegyűlt a tömeg.

Mseridon bezárkózott kunyhójába, és imádkozott; érzéketlen maradt a leprások hívására. Összeszorított fogakkal, Istenre összpontosított elmével, az erőlködéstől átizzadva harcolt a betegség ellen, és lassan-lassan a piszkos var hámlani kezdett, aztán lehullott, a helyén egészséges hús nőtt. Közben elterjedt a híre, a kunyhó körül kíváncsi csoportok verődtek össze. Mseridon már szent hírében állt.

Győzni fog, vagy semmit sem ér a sok fáradozás? Két párt alakult, a kitartó fiatalember mellett és ellen. Mígnem aztán majdnem kétéves elzárkózás után Mseridon egyszer előjött a kunyhóból. A nap végre megvilágította az arcát, melyen már nem látszott a lepra nyoma, nem hasonlított az oroszlán képéhez, hanem szépségtől ragyogott.

– Meggyógyult, meggyógyult! – kiabálták mind, és nem tudták, hogy sírjanak-e örömükben, vagy irigyeljék. Mseridon tényleg meggyógyult, de ahhoz, hogy elhagyhassa a leprakórházat, igazolást kellett szereznie. Elment az orvoshoz, aki minden héten felülvizsgálta a betegeket, levetkőzött, és megvizsgáltatta magát. – Fiam, szerencsésnek mondhatod magad – volt a válasz –, meg kell vallanom, hogy majdnem meggyógyultál.

– Majdnem? Miért? – kérdezte a fiatalember keserű csalódással.

– Nézd, nézd ezt a csúnya kis vart – s hogy ne kelljen megérintenie, pálcájával mutatott rá az egyik lába kisujján levő hamuszínű pici pontra; nem volt nagyobb egy tetűnél.

– Ezt is el kell távolítanod, ha azt akarod, hogy kiengedjelek. Mseridon visszament a kunyhójába, és maga sem tudja, hogyan volt képes leküzdeni csüggedését. Azt hitte, hogy már egészséges, erejét ellazította, felkészült a jutalomra, és most elölről kezdődött a szenvedés.

– Föl a fejjel – buzdította az öreg Giacomo –, még egy kis erőfeszítés, a nagyja már megvan, örültség lenne éppen most lemondani.

Egy parányi ránc volt a kisujján, de mintha nem akarta volna megadni magát. Egy hónap, aztán két hónap megszakítás nélküli, kitartó imádkozás. Semmi. Harmadik, negyedik, ötödik hónap. Semmi.

Mseridon már-már fel akarta adni, mikor egy éjszaka, ahogy megszokta, a kezét gépiesen beteg lábára tette, s nem találta ott a kis vart