a szerelem milyen értékes

Így nyár vége felé folytatnák elmélkedésünket a szerelemről amit úgy gondlom sok embert meg

érintet életbe hányszor van úgy az ember életbe valakit meg látta az illetőt kezdet neki

szimpatikusnak leni az illető hányszor az életbe meg ismertük nagy őt szinte olyanok

vagyunk életbe hogy kicsit meg tudnák akkor fogni legyet boldog vagyunk lehet aki épen

nekem-épen szimpatikus az lehet az igazi de az elő fordul fiatal korú szerelem 2ember

egy másba szeret és boldog lesznek egy darabig úgy élnek az előfordul lehet, hogy valami

miatt épen össze vesznek és nem tárgyalnak egy darabig volt olyan est aki emlékszik valaki

tetszettem de ő mondta dolgokat el fogadom de ezt úgy mondva igen csak elkel rajta

gondolkozni ezt se szabad elkapkodni de mondhatjuk szeretjük és meg beszéljük következő

találkozást nem jött el vala miatt meg lehet érteni ezt utána meg másik találkozást az

jön össze lehet hogy szórakozik veled épen. eről mondok valamit valaki meg mondta másikkal

szakított és nem beszél vele erre kinézek ott viháncolnak ugye barátok akik szeretik

egy mást azok sokszor meg bocsájtanak egymásnak újra kezdik dolgokat .még aki

nagyon szerelemes valami miatt össze vesznek egy darabig újra kezdik szerelemet ami

egy darabig szünetelt ezek úgy gondlom lehet hogy életig tudják szeretni egy mást .

 

A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.

 


Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.

 

boldogság

Mi benne vagyunk a nagy szorongattatásban, testünk részéről. Azt érezzük most a legjobban, erőink fogytán. A világ részéről, a gonosz részéről. Benne vagyunk a nagy szorongattatásban: ebből születnek a szentek. Innen kerül ki, ebből a kohóból, innen kerül ki az a mérhetetlen sokaság. A legkülönfélébb szorongattatásokból. Hogy meg kell nekünk is becsülni a szorongattatásokat, a szenvedéseket, az öregedés szorongattatásait – testünk minden tájáról érkeznek, érezzük ezeket. Isten büszke arra, hogy a szorongattatásunk ellenére is szeretjük. Miénk lesz Isten országa… már a miénk. Már meg vagyunk jelölve az élő Isten pecsétjével.

Aztán a másik kiáradó fény hazulról a másik olvasmányban érződik. Szent János a levelében írja: Tudjátok, miféle, mekkora, milyen szeretetet áraszt ránk, ad nekünk az Isten? A gyermekeinek hívnak bennünket, és azok is vagyunk. Mindenszentek napján azok a mozzanatok jönnek elő, ahogy bennünket Isten lát. Bennünket, itt a földön küzdőket. Árasztja felénk és adja nekünk az Ő szeretetét. De ebben a szeretetben a legnagyobb az, hogy a gyermekei vagyunk. Ebben minden benne van.

Egészen másképp megy az ember haza oda, ahol gyermekként várják. Atyja, édesapja várja. Édesanyánk is ott van. És a mi Urunk Jézus Krisztus, a mi barátunk, mesterünk, megváltónk, tanítónk, szőlőtőnk, kenyerünk, mindenünk, akinek mindent köszönhetünk. Ez a másik kiáradó fény. S ezt az öntudatot hordozzuk minden nap, hogy a szentekhez méltón éljünk. Ez adja nekünk az öntudatot, hogy napról-napra küzdjünk az ellen, ami Isten gyermekeinek nem illő, ami nem megfelelő hozzánk. Amit a régi, ádámi természetünk sugallna.

Micsoda fanyar, lehetetlen gyümölcs lennénk, ha azt követnénk, ha annak engednénk! Milyen lenne a szobánkban a hangulat, ha a régi ember uralkodna el rajtunk? Ha nem törne át rajtunk, ha minden nap nem erősítené bennünk Isten kegyelme azt, hogy az ő gyermekeihez méltón éljünk: azt az öntudatot, amit a keresztségben már belénk ültetett az Isten. S aztán fokozott a bérmálásban, hogy a Szentlélek templomai lettünk. A Szentháromság eljött hozzánk lakni. Ennek kell áttörni a küzdő egyház tagjain, ennek az öntudatnak.

ne játszuk dolgokat néha nem jóhoz vezet

Kicsit képzelődjünk el olyan dolgokon amin egyes emberek meg élnek és más meg éli azt

másik illető milyen hány olyan van világba elmegy valahova neki áll csinálja dolgokat ő elképzeli

magáról dolgokat el is hiszi amit érez magába lehet azt érzi ő igen kiívaló munka erő mutaja

azt de csak addig jó amíg valaki ha meg érti telejésíti ha van kedve akkor úgy csinálja lehet nincsen

nem áll úgy dolgok mutatja nagyon jó ember ez ügybe eltelik idő másiknak valakinek nem tetszik

lehet valami szól neki nem tetszik neki valami lehet elkezd olyan dolgokat vágni ami másnak nem

tetszik mutatja nagyon jó erő de más meg utána mondjuk csak dolgozik utána ez egy kicsi

plusz munka másik társam felé ez nem jó dolog másiknak ez nem jó erőnek mondható enek

inkább jó össze kéne szedni magát jó irányba ha fejét jásza olyat játszik mondjuk mintha

ő főnök az lehet nem igaz mert főnök is sokszor ki veszi dologba munkát ő nem játssza nagyot

úgy cselekszik mint egy nagy ember .sok ember úton jár be megy helyre igen csak meg döbbentő

viselkedést csinál úgy csinálja mintha ő lenne nagy ember lehet, hogy csak hétköznapin ember

lehet mondjuk ezt csináljuk gondolkozunk el aki játszott ilyen dolgot más észre vette igen

nagyot lehet zuhanni aki el játssza az észre magától zuhan játsz dolgokat ami lehet nem igaz

csak el gondolja magát

 

mi érték mai világba

Mai világot meg figyelnék igazán sok fiatalok embe4rek mennek követik az döbögő zenéket

ami egyesek ebből élnek táplálkoznak ebből zenéből de az csak dübörög nagy világba és

mennek deciik hangsoröböl kinek szol jól hangosan zenéje amint hallgatagnak dübörögnek

zenék úton mondjuk oda figyelnek úton de ezeket egyesek tudják értékelni ami világba

él azt tudja értékelni az rohanó világot értékelni úgy gondlom dübörgő zene de ennek úőgy

gondlom nincsen értékelni csendbe igazán meg tudjuk értékelni kapunk égieknek amit kapunk

meg köszöni naponta amint kapunk égiektől az igen nagy érték ember számára amit ellátta

dolgát jól meg köszöni hálát kel adni érte ez embernek úűgy mondva egy nagy érték meg amikor

beteg ember meg van épen műtve hálával-tartozik égéinek meg gyógyítottak öt .ember keresi

értékeket mai világba csak dönögő zenét találja értékesnek ami nagy baj ez fiatalok találják

értékesnek aki követi ez fejlett világot ha kicsit vissza mennék világba amikor értékes

zenék voltak 60-70-80évekbe igen voltak értékes zenék ami világba tudjuk fogni csak egyesek

dörgő zenét értékelik Bettiig 60-7080évek zeni sokall éréteksebek az aki abba évtizedek szültek

hallgátak azokat zenéket jó Nak találja azt zenét most hallgatjuk Rádodba aki módjuk tudja

fogni ezt évtizedes zenéket jobb kedve van tőle repül ideje tőle ennek zenék van értéke úgy

gondlom nem úgy mint ami fejlett világba a meg dübörgös zene annak lehet nincsen értéke .

a boldogság

Az Úr Jézus jeruzsálemi útja végére ér. Szent Lukács egész hosszú szakaszt foglal egybe az Úr Jézus tanításából: elindul Jeruzsálemből s megérkezik, s a kettő között, út közben tanít. A legfontosabb dolgokat köti az övéi lelkére.

Ez az ő szerkesztési módja: a korabeli keresztények számára mindazt egybefogja, amit a hagyomány, az első keresztényeknek, az apostolok emlékezete hordozott az Úr Jézus tanításából. És most itt Jeruzsálemben – már megérkezve a templomba – akárcsak a magvető, amikor a magot már elvetette, előre látja, hogy milyen idő jön majd erre a vetésre, míg megérik.

Az Úr Jézus fölhasználja ezt a megjegyzést: nézd a gyönyörű köveket, amikből a templom épül. A templomot 24-ben kezdték építeni és csak 63-ban fejezték be. Amikor tehát az Úr Jézus ott volt, még nagyban épült, korántsem volt kész. Jézus fölhasználja ezt az alkalmat és betekintést ad, milyen idők jönnek majd az ő vetésére, amíg megérik. Egyúttal megadja az övéinek a figyelmeztetéseket, útbaigazításokat is: hogyan tartsanak ki.

Elgondolhatjuk azt a megjegyzést: nézd Mester, melyen gyönyörű kövek. Fehér márványkövek voltak ott, azokkal borították a templomot. Mi emberek úgy vagyunk, hogy a szemünk megakad annál, ami ott van. Az Úr Jézus azonban nem a közvetlen közelit látja. És nem is akarja, hogy az övéinek a szeme megakadjon a világ építőkövein. Messze áttekinti az egész időt, ami rendelkezésre áll, hogy az ő vetése megérjen. Hogy majd milyen időjárás jön. És amikor ebbe tekint bele, akkor azt mondja először az övéinek: olyan idők jönnek, amelyekben majd vigyáznotok kell, hogy félre ne vezessenek benneteket! Ne bolyongjatok! Azt mondja: planéte. Mi is használjuk ezt a szót: planéta, vagyis bolygó, amelyik körös-körül bolyong az űrben, össze- vissza megy, de sosem a középpontban van. Ti se bolyongjatok, tévedezzetek a dolgok körül a fölszínen!

Ha a magunk életéből, tapasztalatainkból leszűrjük: mennyi minden próbálja az Úr Jézus tanítványait félrevezetni, hogy tévedezzünk. Minden korszakban ez a helyzet. Az Úr Jézus tanítványainak ezen kell átmenni. Ez az érlelő idő. Ahogy őt is minden megpróbálta félrevezetni. A kísértő, a tömeg, az írástudók, a vezetők megfélemlíteni, félre vinni, még Péter is, meg a tanítványok várakozása is. De az Atya akaratát nézte, és nem engedte magát se jobbra, se balra, semerre félrevinni. Ezt mondja övéinek is: ne tévedezzetek!

Lukács korában is nehéz volt a keresztényeknek megtalálni az igazi utat, hiszen micsoda problémák álltak eléjük! A zsidóság felé próbáltak volna tájékozódni a zsidó keresztények. A pogány szokások felé a pogányságból megtért keresztények. És ugyanakkor kitört az üldözés. A zsidóság részéről is, meg már Róma részéről is. Borzasztó nehéz volt az első keresztényeknek! És közülük is támadtak, akik hamis tanításokat mondtak. Félreértették még azt is, amit az Úr Jézus az eljöveteléről mondott.

Lukács a Boldogságos Szűz meg az apostolok tanításából ezeket kiragadja. Egészen kiemelkedik ez a felszólítás az egész részletből: Ne tévedezzetek! Az ember értelmének ad támpontot. Mert mi lenne, ha akár csak egy-egy részegyház magára volna hagyva! Például a magyar egyház: amikor megfélemlítik, amikor ránehezedik az állam hatalmas nyomása, és mindenféle divat hatása. Hogy el tudna az igazság útjáról térni!

Aztán más országokban: a missziós országokban. Afrika. Japán. Kína. Az Egyesült Államok technikai haladása mennyi hatással próbálja a keresztényeket a divat szerint elterelni az Úr Jézustól. Ne tévedezzetek!

Mi is érzékeljük: a napok apró-cseprő, kisebb-nagyobb dolga hogy elterelne a lényegestől, az Úr Jézustól, hogy bolyongjunk mindenfelé körös-körül. Nála kell kikötnünk! Ne tévedezzünk!

A másik, amit az Úr Jézus fölvillant: a félelmetes dolgok. A megfélemlítő, ami nem az értelmünket zavarja meg, hanem a félelmen keresztül kishitűségre, csüggetegségre visz bennünket: hallotok majd lázadásról, háborúkról, pestisről, járványról. Jelek lesznek az égen, mint Lukács korában, Jeruzsálem ostromát megelőzően a zsidó hagyomány mondja: egy kard alakú csillagkép volt egy esztendőn keresztül a város fölött. Egy üstökös állt ott, és láthatták. Jelezte az eseményeket.

a szeretet

Az elején, mikor fölvetik ezt a kérdést, akkor olyan csüggedten mennek el, hogy nem érdemes még házasodni se, mert nem lehet megtartani a szeretetet. Jézus pedig fokozatosan azt mutatja meg, hogy meg lehet tartani. Ebben az egész nagy vonalban van bent ez a farizeusi érdeklődés a főparancs iránt. A farizeusok szemében a legfőbb parancs is csak egy parancs a sok-sok parancs közül.

Mennyire másként hangzik ez az Úr Jézus szájából! Az Úr Jézus szájából, aki valóban teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből élte ezt a parancsot, erre tette az életét, benne maradéktalanul megvan ez, hogy semmi, de semmi nem gátolja benne ezt a parancsot. Életének minden perce, napja, egész rendje, minden, ami az ő életében elhelyezkedik: minden e szerint a parancs vagy törvény szerint helyezkedik el.

Mi is, kedves testvérek, nehogy belefeledkezzünk a szeretet elméletébe! Az világos, az tiszta. Az egész világmindenség nagy törvénye, nagy medre, amiben minden folyik, minden benne van, az a szeretet. Ez a főtörvény. Erről rengeteget lehetne beszélni, nem ez a döntő. A döntő az, hogy hol tartunk ebben a mederben, ennek a valóságnak az elnyerésében. Mennyi bennünk az a valóság, amit szeretetnek mondunk, ami szeretet ténylegesen. Mert elméletileg is nagyszerű látni és tudni, hogy a döntő, nagy dolog minden mögött az egyetlen titokzatos valóság – ahogy Szent Pál mondja –: a szeretet örök. A legnagyobb a szeretet.

És Isten, aki ezt a főtörvényt adta, Isten is maga mindenestül, azt lehetne mondani, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből, vagyis egész lényével maradéktalanul, örökre visszavonhatatlanul, teljesen elkötelezve Ő maga a Szeretet, aki ezt a főtörvényt a világmindenségnek adja. A legnagyobb tudósok, keresztény tudósok, köztük Aquinói Szent Tamás, aki értelmével próbált mindent megragadni, hát a szeretetet is megpróbálta elméletileg, értelmileg megragadni. És megmutatta, hogy kétféle szeretet valósulhat meg ténylegesen.

Az egyik szeretet a vágyó szeretet, ez mindenben ott van, ami kiegészületlen, amiben hiány van. Észrevette Aquinói Szent Tamás, hogy a világon minden mintha éhezne és szomjazna és vágyna; mint Szent Pál is mondja az egyik levelében: tele van az egész világ vággyal, minden sóhajtozik és eped. Mert minden hiányos, mindennek köll valami. Ugye nekünk is: levegő, víz, napfény; rengeteg mindenre rászorulunk; ami az életünkhöz hozzátartozik, arra vágyunk. És nemcsak mi vagyunk így, hanem az összes élő, de még az élettelenek is. Csupa tátogó, csipogó száj, mint azok a fecskefiókák itt a fészerben, ahogy figyeltük őket, az édesanyjuk érkezésére kitátották a kis csőröcskéjüket. Ilyenek vagyunk mi mind, a legkisebbtől a legnagyobbig. És végtelen ez a vágy, a teremtésben, a teremtett világban minél messzebbre jutunk, annál nagyobb lesz, mint a tudósok mondják, akik egy területre behatolnak, egy kérdésben nagyon sokat megtudnak, és azt mondják, hogy minél többet tudtam meg, annál jobban látom, hogy még mit nem tudok. A vágynál is így vagyunk: minél jobban eltölt bennünket a vágy, annál nagyobb lesz, mert annál jobban látjuk, hogy még mi minden hiányzik belőlünk. Egy-egy titok ez is, a vágyó szeretet is titok, mert soha, de soha be nem telik a teremtett ember. Csak mikor Istennel teljesen egyesülünk, akkor telik be a vágyunk.

És Aquinói Szent Tamás megmutatja azt is, hogy a szeretetnek egy másik megvalósulása az adó szeretet. Mikor már valakinek van, akkor megjelenik egy sajátos másik erő, az adás, hogy azt közölje, közvetítse. Amikor egy ember megérik, férfi lesz, fölnőtt lesz, akkor mindaz az erő, ami benne addig összegyűlt, kezd törekedni arra, hogy adja. Csodálatos szép dolog ez. Szinte azt mondhatjuk, azért gyűjtünk, azért tanulunk évek hosszú során, hogy olyan állapotba kerüljünk, hogy végre adjunk már valamit. Képesek legyünk közölni.

Mert a vágy arra való, hogy legyen; és mikor valami van, akkor új törekvés jelenik meg bennünk: hogy adjunk, közöljünk.

Akiben ez nincs meg, aki csak maga felé akarja a dolgokat irányítani, az beteg, abban valami borzasztó hiányosság van. Mikor már van sok, akkor Istennel egyesülve szinte átlépünk az isteni szeretetnek az oldalára, ahol már az adó szeretet van.

Istenben vágyó szeret nincs, benne magában, mert benne nincs hiány, nincs tökéletlenség. Istenben csak ez a viharzó, végtelen, nagy adni akarás van, mert Őbenne olyan végtelen nagy az, amije van, az istenléte, hogy azt számunkra elképzelhetetlen dinamizmussal adja. Belül is az Atya a Fiúnak, ez hihetetlen, teljes, tökéletes ez az adás, ez a hiánytalan közlés. S a Fiú és az Atya együtt a Szentlélekkel ilyen közlő viszonyban van.

Ez olyan, mint egy Napban dübörgő hő millió és millió hőfokon: ilyen Istenben az adó szeretet. Kimeríthetetlen ez a kérdés, a szeretetnek ez a kérdése.

Megint csak arra kell rátérnünk, hogy hol tartunk mi ebben? És ilyenkor látjuk azt, hogy Istenem, hát még el sem indultam! Én még meg se tettem szinte az első lépéseket! Hol vagyok én a vágyban? Hol vagyok én az adásban? Milyen parányi fokon vagyok csak! Hogy valósíthatom meg én ezt a teljes szívből, teljes erőből, mindenestül való szeretetet – mert érezzük, hogy arra van ám a boldogság! Mikor már hiánytalanul szeretetté válik az ember.

Ennek a megvalósításában konkréten, gyakorlatilag az Úr Jézus emberségében van a központ, az erőtelep. Ez a csodálatos, hogy Isten a szeretetet átvitte, áthozta emberi szintre. Emberi, kis emberi szívbe, lélekbe, organizmusba, távlatba. Az Úr Jézusban és a Boldogságos Szűzben két emberi szív összehangolva.

A szeretet nem elszórtan jelenik meg a világon, mint valami csillagpor, hanem egységesen. Az isteni szeretet átjön emberi szívbe, Jézus szívébe, és még előtte a Boldogságos Szűz szívébe, és az igazak szívébe. Áttétel történik az Istenből az emberbe. Mink is azt vesszük át, és így aztán már Isten szeretetében is megjelenik a vágy.

Önmagában Istenben nincs vágyó szeretet, de Jézus szívében és a Boldogságos Szűz szívében már van és vággyá, emberi szíveket összekapcsolni akaró vággyá változik az Isten örök szeretete ebben a két szívben. Azt akarja Jézus szíve és Mária szíve, hogy ez egy egységgé álljon össze, emberszívek millióinak és milliárdjainak az egybehangzó, közlekedőedényszerű, egységes áramhálózatává váljon a világ.

Tüzet jöttem hozni a földre, és azt akarom, az az egyetlen, amit akarok, hogy fölgyulladjon és égjen. Gyakorlatilag itt a megvalósítása az isteni szeretnek, a főparancsnak.

Hol tartunk a szeretetben? Ott tartunk, amennyire már bekapcsolódtunk Jézus szívébe és Mária szívébe. Amennyire már ebben a közlekedő edényrendszerben belénk is átárad ugyanaz az isteni erő, ami Jézusban és Máriában van.

türelem milyen fontos

Ugye mindenki volt olyan helyzetbe életébe amikor egy valaki jásza okoskodást és legszívesebben

meg neki igazat ami lehet igen csak mély nyomot hagy lelkébe meg tanulná-dolgokat az illető

hogy másikkal nem kötetszik olyat biztos nem lehet csinálni másikra rá kenék olyan dolgot ami

nem lehet igaz ez úgy mondva rágalmazás van belőle úgy gondolom ezt dolgot úgy gondlom

nem szívesen viselik el ezt az emberek el-ezért emberek egyértelmű nagyom mérgesek lesznek

itt már akkor úgy gondlom mondhatja azt illető ő ezt viccképen dolgot ami rágalmasának halódik

ilyenkor egyértelmű aki olyan elnézi neki dolgokat lenyeli neki ezt dolgot amit csinált vele

de lehet az is mondhatunk olyan dolgot ami nem igaz ő álltja igaz mert ki gondolat ugye ezért az

illető nagyon mérges lehet rá de neki tűrni kel az illető ilyen de az előfordul aki nem szívesen

tudja el nyelni az ember amit ki gondolat éppen egyértelmű aki nem nyeli le az kemény

fájdalom érte azt illető amit nem tudott lenyelni neki ilyenkor szokott leni kiosztják őt

úgy lehet meg tanulja dolgokat hol van határ másik felé amivel egyértelmű nem bántom

meg másik embert úgy gondlom ember türelme egyszer vége tér másik felé akkor kapkodhat

feje után helyre kel hozni dolgokat amit elszúrt másik felé lehet az 70éves ember 42éves

tudni kel hol az határ amivel nem bántom meg az embert ez vége tér türel másik felé

akor van nagy gond helyre kel hozni dolgokat amit eljátszott másik felé azt úgy gondlom

az legnehezebb fájdalmat helyre hozni amit ember társamba csináltam idő kel amíg helyre

tudja az ember hozni jó dolgokat bizalmamat másik felé.

kel a humor mai világba

Embernek úgy van igen is nagyon kel humor mai világba anélkül olyan életünk mint be

fásult életet él egyesek akik mindig úgy járják a napokat nincsen egyáltalán humor életébe

gondoljunk bele egy kicsit ha komolyan és humor nélkül éljük csak komoran így úgy mondva

nem igazán teliik úgy az idő és munka kedv se olyan gondoljunk bele egy valakire nem

szimpatikus épen neki állok úgy csinálni mint egy kis iskolás hogy nem beszélek vele ugye

van itt az súrlódás köztetek azért nincsen jó pedig humorosan élének mindjárt másképp

látnák dolgokat mondjuk 2kollega aki jól meg vannak szeretik humort be dobják humort

olyat ami mondjuk legyen egy kicsi felnőttes kategória de nem rág be értette viccet jobban

telt neki az munka idő mondjuk lehet olyan humort dob be ami igen nagy humor ő is

el fáradt mégis humort dobot be jobban érzete magát mindjárt az 2ember humor fő

cél központ abba időbe is . Másik példa amikor nagyon komolyan éljük életünket

másik 2ember mindjárt nehezebben telik az idő mert nincsen közbe humor alig várja

azt ember meg jöjjön élet legyen azon helyen legen egy kis humor azon helyen .kis

humort én be dobok önöknek mondjuk kap nem iskolás felnőtt ember óra rendet a,i

üresen van de oldnod bele mit írsz bele rendbe lehet az igen csak felönt dolog

amit naponta meg szoktak inni máris van órád el vagy foglalva be osztod bocs akit

meg bántottam ezzel humorral de érteni kel viccet ..anélkül nehezebben telik az idő .

Szerelemfüggők, figyelem!

Csodáljuk, utáljuk, vágyunk rá, vagy azért imádkozunk, nehogy megtörténjen velünk! Bármi is legyen a vágyunk, naponta eszünkbe jut, ebben egészen biztos vagyok.
Ezért most úgy döntöttem, összeszedek nektek néhány idézetet a szerelemről. Olyan gondolatokat, amiket nálam sokkal okosabb emberek egyszer már leírtak a téma kapcsán.

Szerelemfüggők, figyelem!

 

“Létezik olyan, hogy már az első perctől tudjuk, hogy ki az igazi, csak hagyjuk, hogy egy csomó minden az utunkba álljon és akadályozzon, és talán jobb kivárni, hogy a sors újra összefűzzön minket ezen az őrült körhintán, ami soha nem áll le.”

 

“A szerelmet nem érdekli a hatékonyság, sem a biztos dolgok: valamilyen perverz okból még élvezi is az akadályokat, és többnyire nem a körültekintés viszi győzelemre.””A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek – már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: “jobb ember vagyok mellette”, “úgy érzem, vele önmagam lehetek.

Nem szégyellem, hogy bámulom. Ő is szokott bámulni. Kimondatlan egyezséget kötöttünk. Én hagyom, hogy figyeljen. Ő hagyja, hogy figyeljem. Sosem szólunk rá a másikra emiatt. Ezt az ajándékot adjuk egymásnak. Nincsenek kötöttségek, se elvárások, se sorok között olvasás. Rejtélyek vagyunk egymásnak. Talán ha (…) meg tud fejteni engem, én pedig őt, akkor elmagyarázhatnánk egymást egymásnak. Talán erre van szükségem. Hogy valaki elmagyarázzon engem saját magamnak.

nem lesz nagy változás bent

Volt egy tömör meg beszélésem alapítvány dologba ott volt nem olyan rég egy hétvégén

 

egy meg beszélés ami nem igazán sikerült egy olyan ember fog úgy néz-ki elmenni onnan

 

ami rugó volt az alapítványba köszönjük neki munkáját úgy volt kicsi változás történik majd

 

szemembertől az alapítványba pedagógus szempontból ez volt nyár elején már annyira

 

változtak mard a pedagógusilag aki voltak mindenki mard ahogy rég volt köztünk marad

 

pedagógus Judit is sok ifjonc szereti azt pedagógust idén segíteni fog foglakozásokba aki

 

tavaly segített Mancika néni. aki. emlékszik az tudta hogy meg rendeztek szocilás otthonba

 

egy darabot ami az utolsó pillantókba le-mondták szociális otthonból mert olyan jött közbe

 

ami érin te többi embert olyan dolog nem akartuk gondot így lemondták de hamarosan

 

meg beszélik az alapítványosokkal dolgokat új idő pontot tűznek ki meg tudom előre

 

jelezni fogom .szeptember elején m meg kezdődik foglakozás minden ugyanúgy lesz

 

ahogy volt tavaly mard pedagógus .ennek nagyon örülünk de annyi változás lesz

 

aki mozgatta dolgokat életetője volt az alapítványnak az ember elmegy közülünk

 

 

köszönjük munkáját. Meg tudom mikor kezdődik foglakozás előre fogom jelezni.önöknek.

ábrahám

Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást.
Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz:
»Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.«
A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak:
»Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.«
Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
és így szólt hozzájuk: »Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál,
hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.«
Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához:
»Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!«
Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,
és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: »Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.«
Efron ezt válaszolta Ábrahámnak:
»Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!«
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal
az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába.
Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén.
Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.” (Ter 23,1–20)

Az ember egy ilyen sírvásárlás hallatára vagy semmi különöset nem gondol, vagy arra gondol, hogy milyen tipikus keleti szertartásos alkuról van szó. Kijönnek a város kapujába, ott szinte gyűlést tartanak a jogi ügylet lebonyolítására. Viszont ha a Szentírás szakembereinek a segítségével egy kicsit közelebb kerülünk a dologhoz, nagyszerű valami rejlik itt az egész sírvásárlásnál.

Önmagában az is érdekes, hogy milyen nagy terjedelemben számol be a sírvásárlásról az Írás. Később, a Teremtés könyvének 25. fejezetében Ábrahám halálát sem írja le ilyen részletesen. Még Isten Ábrahámnak tett első ígérete sem kapott ilyen sok helyet.

Szóval tipikus keleti alkudozásról van szó. Ravaszkodásról: egész másról van szó, mint amit a szavak mondanak. Majd lassan kiderül, hogy akkor még jobban föltűnne, hogy mi az érdemleges oka ennek, az indító oka, hogy ez az alku így bekerült ide a Szentírásba.

tanulás milyen fontos

Lassan itt van nyár vége de még utolsó perceket is ki kel tartalmasan tölteni pihenéssel iskolások

akik igen csak dolgoznak nagyon pihenésesen néha délelőttön ként kelnek fel ki pihentek legyen

iskola kezdéskor amikor majd elkezdődik tanítás valaki nagyon várja iskola kezdést valaki

szívesen pihenne még egy kicsit ilyenkor augusztus hónapokba felnőtteknek igen csak

sok dologra kel figyelni meg legyen gyerek iskolás kezdésre ami kel ilyenkor van olyan

ilyenkor iskola kezdés előüt amikor meg vesszük gyereküknek ami nagyon szeretné

ő ilyenkor így nyár vége feletti hónapba .van olyan épen egy gyerek új iskolába kezdené

tanulást dolgozni kel ezerrel szülőknek amit gyerek új iskolába minden meg leegyen

öröme ,de sok iskolás atoll is meg van ijedve el fogadják öt iskolába ahol épem Újhelyre

megy mai világba igen olyan helyre vágyódik gyerek ahol sok mindent meg kel tanulni

így az fent áll ilyenkor gyerek ott hagyja lakást más helyre költözik heti szinten

látogat haza lása szüleit mert épen máshol tanulja meg dolgokat mai világba nagyon

sok ilyen előfordul máshol tanulnak ifjoncok. Mert épen így látta jó az ifjonc máshol

tanulja meg dolgokat mert lehet hogy így többet tudni fog az ifjonc mert máshol tanul.

Egy valaki meg hal valamit egy iskolásról mondjuk hol tanul mindjárt lehet rossz

gondolatokat megy iskolásról agyunkba Bene várjuk eredményt milyen az hely,csak rosszt

szűrjük le ami nagyon nagy baj el telik idő kiderül ellenkező igen jó az helyen van másképp

kéne látni dolgokat nem első halászra kel hinni amit halunk meg győződni róla

lehet igen többet tudni az gyerek azon helyen sok ilyen példa ellenkező válbe. Akor

győződnek meg igazén ember.

a mai ünnepig: mennyi munkája van

Így ment tovább a gondolatom a mai ünnepig: mennyi munkája van már Istennek ebben az emberiségben! És mire nem jutott már eddig a csodálatos isteni mű ebben a még vad emberiségben, az ádámi fajtában, amelyben még sötét szakadékok nyílnak, és amely úgy ellent tud állni az Istennek! Kitör, mint a Nap; váratlanul kirobban… Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mit csinál az ember!

Még itt is, ebben az ádámi fajtában, tapasztaljuk, hogy mit művel Isten, milyen csodálatos dolgok tűnnek föl.

Az emberiség kutatja az ismeretlent. Megy Isten felé. Nem elégszik meg azzal, amit maga körül lát. Érzi, hogy ez az egész világ kevesebb, mint ő, és ő meg kevesebb, mint az a valaki, aki felé tör.

Milyen műve vagyunk mi Istennek, mint fajta is, emberfajta?

Ebbe az embertalajba – ahogy az evangélium mondja: kiment a magvető vetni – az Ige belehullt. Minden emberbe. Kivétel nélkül mindenhova hullott a mag, még a sziklás talajra, meg az útfélre is. És nemcsak az egyes kis magvak, hanem az örök Ige maga hullott ebbe az emberföldbe. S akkor tűnt föl, hogy mi van Isten gondolatai mögött. Mit akar ő itt, ebben a semmiből sarjasztott emberfajtában? Ne ártsatok a fáknak se, a tengernek se, semminek, mert ez mind összetartozik. Ez az Isten terve: az örök Ige bukkan elő ebből a vad emberfajtából.

A embertalajból pedig valami isteni kezd elősarjadni: olyan ember, aki hordozza Isten örök titkának a csíráját, az örök Igének, az Egyszülöttnek, az örök Szülöttnek, az örök Gyermeknek a képét. Kezd Isten mindent átteremteni a képére, a képmására. Ő a láthatatlan Isten képmása, és ezen dolgozik most.

Mennyire haladt az egyház megalkotásában? A szentségek titkainak a megformálásában, az Oltáriszentség titkának a megformálásában? Ne ártsatok a fáknak, a földnek, az alkotó elemeknek: az anyagnak se szabad ártani. Az anyag is fölemelkedik.

Milyen művei születtek már, milyen fürtjei a szőlőtőnek! Egyben kell nézni az egészet.

Ennek az ünnepe van ma. Ez a valóság bontakozik ki a hitünk előtt, a reményünk előtt és a szeretetünk előtt is. Mert ezt a titkot a három isteni érzékkel közelítjük már meg. Isten sarjasztotta bennünk ezeket, az érzékeket. A hitnek, szeretnek, reménynek az érzékeit, ragyogását, fényét. Olyan valóság bontakozik ki, amely már Isten vonásait hordozza. Itt láthatjuk legjobban, hogy milyen csodálatos a mi Istenünk, és itt mondhatjuk azt, hogy dicsőség, áldás, hála, magasztalás Neked, Istenünk, aki vagy, aki voltál, aki leszel öröktől fogva, és aki munkálkodsz ilyen csodálatosan rajtunk!

Ebben a különös valóságban, a világban is, amelyben még a Világ Fejedelme is a Te munkatársad. Így ünneplünk most, és vesszük körül az oltár titkát, mindenszentek titkának a legbensejét, a főt, aki köré épül, akinek építi az Atya, a Szentlélek ezt a csodálatos művet, amelyik kibontakozik, és amelynek nem lesz vége.

mi a véleményem az asztrológiáról

Kicsit fojtatjuk a-ról elmélkedésünket úgy vagyunk néha szeretünk tudni olyan dolgokról

életünkbe amibe nem vagyunk nagyon biztosok de mi el megyünk felkeressük azt embert

aki neked majd meg mondja frankot és igazat neked de ezzel az gond ő nem ismer minket

mondjuk az illető de mi elrohanunk hozzá kíváncsiak vagyunk mit mond nekünk épen életünkről

az ember meg akkor valamit amit épen látni fog kártyából neked ugye ilyenkor hányszor az

elhisszük neki azt épen neked meg találod azt embert aki neked élete szereleme lesz úgy

vagyunk néha el is hiszük dolgokat tőle amit éppen mond neked lehet azt mondja fogja

neked 9honapi fog tartani az kapcsolat amibe benne vagy lehet de ezzel az gondom ő

mondjuk egy igen csak kívül álló személy de nem ismer engem de halott arról emberről

épen azért fordulok hozzá de ő nem ismer de beleszól életbe mi fog törtni de nem

igaz lehet életünkről aki mindent tud mindent lát rólunk Égi király aki minden

emberről tud mindent nem-egy kívül álló mondja meg neked aki nem ismer csak bele

szol .

Sokan kérdik, hogy mi a véleményem az asztrológiáról?! Meg kell tanulnod az emberekből a jót kihozni… mert nem a csillagok a bolygók irányítják az emberek viselkedését, hanem te magad! A te mosolygó, szelíd, kedves jóságod, jobbá teszi a világot! A te sértődékeny, durva, arrogáns viselkedésed környezetedben élőkből durva, rósz dolgokat hoz felszínre… Hiszem, hogy megváltozna a világ, ha nem a messzi bolygók állását fürkésznék a jósok, hanem szeretettel arra biztatnának, hogy magunkat és egymást hogyan tehetnénk türelmesebbé, kedvesebbé, ízes, jó kedvű embereké!!

a szeretet

Egy rádióműsorban hallottam a következő szösszenetet, egy 9 éves kislányt kérdeztek a szeretetről.

Sikerült elcsípnem pár csodálatos gondolatot:

4 éves korom óta van egy szerelmem. Az óvodában mindig segített, ha elestem, nekem adta az uzsonnáját, ha látta, hogy éhes voltam.. Most már iskolások vagyunk.. Egymás mellett ülünk a padban. néha hazakísér.. olyankor nagyon jó nekem..

Már kimondtam neki, hogy szeretem, és ő is mondta nekem.. Ennek 2 éve. Azóta nem mondtuk egymásnak, de szerintem nincs is szükség rá, hogy még egyszer kimondjuk..”

Számomra ebben a mondatban minden emberi érték benne van: Az ártatlan, tiszta, őszinte szeretet, egymás iránti tisztelet,  bizalom, önzetlenség, udvariasság, figyelmesség… Nincs is szükségük szavakra, tetteikkel éreznek…

Kár, hogy miként felnőtté válunk, és változunk a minket körülvevő világban, az életünkben adódó nehézségek, sérelmek, a rohanó napjaink kiölik belőlünk eme gyönyörű gyermeki lelkünket..

Mert hogyan vélekednek a 6-7 éves gyermekek a szeretetről?

“Anya szerint a szívünkkel szeretünk. Szerintem is azért van, hogy tudjak szeretni. Legyenek barátaim. Azt szeretem, aki a barátom. Ha összeveszünk, akkor kibékülünk…”

A szeretet az, mikor a kakaós csigád közepét odaadod..

Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.”

A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.”

A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e.

” A szeretet szerintem az, amikor nem bántjuk egymást…”

A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”

” Szerintem az a szeretet, hogy ha a felnőttek megígérnek valamit, akkor azt betartják. Még akkor is, ha csúszik az út.”

“Ma az anya nagyon megijedt, mert magas volt a nagypapa vérnyomása. Felszökött az égig a vére, azt mondták… szerintem az ijedés a szeretet.”

“Hagyom, hogy a nővérem állandóan szorongasson engem, mert anyu azt mondta, hogy csak azért csinálja, mert szeret. Ezért a kisöcsémet én is mindig megszorongatom.”

Nekem az a szeretet, mikor anyu vagy apu elkészíti nekem a spenótot, és én megeszem…

a_fa_alatt

a barátság

Akitől nem kell tartani, akiben megbízol. Akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jó érzés tölt el – mintha melegebb lenne a levegő s otthonosabb a hely, ahol ültök.

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért – s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.

Nekem ilyen barátom volt az anyám. Fura, de így van. Ha valaki hallotta volna beszélgetéseinket, bizonyára megdöbbent volna. Olyasmiket mondtunk ki egymásnak, amiket anya és fia sohasem beszélnek meg egymással.
Elmesélte apámmal való sorsát, válásának és különféle kalandjainak történetét. Nem a “fia” szemével néztem az ő társkereső próbálkozásait, hanem a barát szemével. Én is elmondtam neki mindent. “Túlléptünk azokon a szerepeken, amiket az élet ránk osztott!” – mondta.

Amikor elvesztettem, az első érzés, ami belém nyílalt, nem az volt, hogy “meghalt az anyám”, hanem, hogy kivel fogom megbeszélni ezután lelkem mélyebb gondjait?! A barátomtól búcsúztam. Ez meghatározta életemet. Azóta mondom a feleségemnek, gyerekeimnek: “Beszélgessünk”…

Ez a korai tapasztalat döbbentett rá, hogy a barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat. Barátom nemcsak a “barátom” – de az anyám, az anyám, a gyerekem és a férjem is. Ha ők nem a barátaim, hanem “csak” az anyám, az apám, a gyermekem és a férjem, akkor kapcsolatunkból hiányozni fog valami, valami nagyon lényeges.
Mert a barátsága legmagasabb szeretet-forma.

Ne hidd, hogy túlzok!
A Bibliában Isten azt mondja Mózesnak: “Úgy szóltam hozzád, mint barátomhoz.”

És Jézus azt mondja tanítványainak: “Nem úgy szóltam hozzátok, mint a szolgákhoz, hanem mint barátaimhoz.”
Vagyis hogyan? A lehető legközelebbről.

Olyanokhoz szól így valaki, akikkel lelkileg rokon. Apám, anyám, gyerekeim gondolkozhatnak, érezhetnek másképp, mint én. Attól még jó szüleim és gyerekeim lehetnek. De barátom nem.

 

Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember. A családomat nem én választom. De a barátomat igen.

És még valakit: a férjemet vagy feleségemet. Őket is választjuk. De tudnod kell: ha csupán a szerelem vagy bármiféle vonzalom választ ilyenkor társat, s nem látod meg párodban a barátodat is – nem lesz jó házasság.
Egy barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkozhatunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok.

családi gondolatok

Az életben nem történnek “nagy dolgok”. Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk – az “élmény” vagy “baleset”, mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más “élmény”, csak a család; s nincs más “tragédia”, csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az “osztály”-ban, a világnézetben, a fajtában – vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.

 

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk…, amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk…, mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben…, az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük…, ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is.
Az életben nem történnek “nagy dolgok”. Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk – az “élmény” vagy “baleset”, mely későbbi életünket alkotta -, legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más “élmény”, csak a család; s nincs más “tragédia”, csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az “osztály”-ban, a világnézetben, a fajtában – vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon.

valamit teszel másnak idő útán értéke lesz

Hányszor van úgy ember életébe keresi értéket életbe sok sor nem igazán találjuk itt nagy

baj embernek mindig kel olyan értéket keresni ami idő után örömmel fog rá emlékezni ara

időre mondjuk azt életbe teszel valami jót ember társad felé neki jó est örömmel idő útán

rá emlékezni arra napra mondjuk legyél helyen ahol igen csak tettél valamit le asztalra mondjuk

elkezdess búsulni dolgokon ami rosszat hallottál róla ilyenkor azt eszünkbe jutni te eddig

meg tettél dolgokat most másnak van erre helyre hozni dolgokat mondjuk amit ha elhibázott

helyre hozza másnak érték volt menyit tett le az asztalra másnak jó legyen néha az baj nem

igazán látjuk ezt más néha nem tudja mi érték mi aki meg élete az igen meg tudja tapasztalni

értéket amit meg élt másik ember épen mondjuk épen meg hallunk régi slágert rádióba mert

manapság aki tudja fogja régi idők sárregeit ami60-70-80-90évek dolgai ami másnak meg

hallja igen is nagy érték van benne azok tudják fel fogni aki meg élték milyen nagy érték az

embernek igen csak szomorú ez régi sláger igen fel dobja ember tjó kedve van úgye milyen

értéke van ennek dolognak hallgat ilyet az-ember..ugye mindenki rakott képeket el tesz annak

idő után nagy értéke lesz szeretünk rá gondolni az emlék lesz annak embernek másnak elő

vennék ő nem tudja nem tudja dolgokat tudja kép valami ábrázol de aki meg élte azt képet

gondol rá honnan kapta igen nagy értéke lesz annak embernek..mondjuk legyen igaz lelkes

tanárod és csak konyhai képet kaptál tőle soha nem felejted elé amit tett neked tanár ara

képre rá nézel te tudod nagy lelkin értéke van amire igen szerünk gondolni igen régi emlék

ami szívünkbe fog élni örökre az nagyon nagy értéke úgy gondlom ami senki nem rombolhatja

ez nagy értéke emberi szívbe gondoljunk bele ilyeneket kel becsülni embernek úgy gondolom.

éltető kenyérből

Kicsit érjünk rá életető dologra aki eszi életető kenyeret amit sok ember ehet belőle ha olyan

lelke van is tiszta lelke igen ehet abból kenyérből sokan úgy gondolkoznak hogy lehet neki

ennyi ereje soha nem merül ki azért mert esik ebtől éltető kenyérből aki est igen csak meg

tapasztalta dolgokat életbe olyan ember aki épen nem volt kegyelem állapotába gyengének

érzi magát mert még nem ehet ebből éltető kenyérből esik ember belelő igen van ereje

el tudja látni dolgokat van neki ereje ettől életető kenyérből van olyan pillant is nálam amikor

erőm nagyon nincsen nagyom épen el fogyott olyan álmodba lehetek sokkot olyan elő fordulni

lélekbe készülők rá újból találkozzak vele egyek ebből kenyérből esik belelő lesz neki ereje

el tudja látni dolgokat hány embernek merült fel kérdés belőle másik embernek épen

elfogyott ere mert lehet ő nem táplakozik abból kenyérből? Épen annyira ki-volt egyik ember

nagyon fáradt igen csak ereje el fogyott neki másik embernek igen csak van ereje evet

ebből éltető kenyérből amitől embernek igen ere van folytassa dolgokat amibe másik

nyenge volt erőtlen volt ő meg meg volt rendülve hogy lehet neki ereje evet ebből éltető

kenyérből onnan van neki ereje mindig.

 

Bár János evangélista beszámolója a csodálatos kenyérszaporításról több apró részletet tartalmaz, a leírás mégis nagyon vázlatos marad. Mintha csak arra a néhány mozzanatra koncentrálna, amelyek majd fontosak lesznek Jézus beszédében, melyet ezt követően intéz a néphez. Az ötezer férfi említésével az evangélista hangsúlyozza, hogy valóban nagy tömeg lehetett, hiszen nyilvánvalóan asszonyok és gyermekek is lehettek jelen az esetnél. Máté, Márk és Lukács evangélista írásában többször is találkozunk azzal, hogy Jézust nagy tömeg veszi körül, de János evangéliumában tulajdonképpen ez az egyetlen hely, ez az egyetlen esemény, amikor nagy tömeg van jelen. Így még nagyobb jelentősége van annak, hogy sokan részesednek a Jézus által kapott ételből és sokan hallgatják ezt követően tanítását az élő kenyérről. Jézus cselekedetében megfigyelhető a jó pásztor gondoskodása, amiről már szót ejtettünk az elmúlt vasárnapi evangélium kapcsán, egyaránt odafigyel az emberek testi és lelki igényeire. Tanítása lelki táplálék, a kenyér pedig a test táplálására szolgál. Később aztán a kenyeret adja lelki eledelként, s benne önmagát. Most is ő veszi észre az emberek éhségét, ezért kérdezi Fülöp apostoltól: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Fülöp apostol gyorsan elkezdi számolgatni magában, hogy mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy mindenki számára kenyeret vegyenek, de igyekezete teljesen felesleges, hiszen nincs a közelben piac, a Galileai-tenger partján a kenyérvásárlás ötlete megvalósíthatatlan. Jézus nem is gondolkodik természetes megoldásban, ő természetfeletti módon oldja meg a helyzetet, csodát tesz, hogy mindenki jóllakjon. 
A csodálatos kenyérszaporítás eseményét János evangélista vázlatos leírása alapján, illetve annak ellenére is könnyen magunk elé képzelhetjük: A fiú kiveszi tarisznyájából az öt kenyeret és a két halat és Jézus kezébe adja. Ő hálát ad, átadja az apostoloknak, az apostolok pedig továbbadják a letelepedett embereknek. A fiú is kap egy darabot. Ami korábban elfért tarisznyájában és két kezében, az most száz és ezer, és újabb ezer ember kezébe kerül, egyre több lesz. A kenyér kézről kézre jár, mindenkinek jut belőle bőséggel. 
Az utóbbi időben elterjedt, hogy a szentmisén, az áldozás szertartásakor egyesek a kezükbe, nyitott tenyerükbe kérik az Oltáriszentséget, majd magukhoz veszik azt. Néha egy-egy pillantást vetek ezekre a kezekre. Egy kisfiú kezén még látszik a filctoll vagy a zsírkréta nyoma, amivel reggel, még a szentmise előtt játszott, rajzolt. Aztán egy kislány jön, aki talán életében először próbálta a körömlakkot. Egyszer egy munkásember nyújtja feszült, erős kezét az Oltáriszentség vételére, máskor egy nagymama, aki talán unokái simogatására használja legtöbbször kezét. Aztán egy édesanya jön, aki csak az áldozás néhány pillanatára engedi el a vele jövő kisgyermeke kezét, aztán sietve újra megfogja azt. A betegek remegő, a fiatalok magabiztos kezüket nyújtják. Egy fiatal lány kezén jegygyűrű, egy másikén tetoválás. Sima és ráncos, tiszta és olykor nem egészen tiszta kezekbe kerül Krisztus teste. Vajon a szívekben is vannak ilyen különbségek? Néha elnézem ezeket az emberi kezeket, amelyek az Úr testének vételére kinyúlnak. Nincs bennem semmiféle ítélkezés. A kezek alapján főleg nem lehet. Csak elnézem e kezeket, az embereket, akiknek az Úr Jézus odaadja magát. 
Érdemes néha a magunk kezére is pillantanunk. És a szívünkbe is. Méltó vagyok arra, hogy az Úr nekem adja önmagát? 

túlzásba ne vigyünk dolgokat

Kicsit vissza térek arra dologra jegy dogra amibe kértek segítségem úgye majd nem eleget

tetem az volt elegem belőle át hívott neki állt hangosan trécselni másik emberel egy másik

dolgot meg beszélni amire őt kérték át hív engem segítsek rajta ő nagyon kényelmes ember

azért foglalja netten jegyet ahova ő elakar utazni rászántam időm erre segítsek neki ere

neki állt dumálni mással it lett elegem úgy voltam vele nemelég át hív nem segít ha

nem neki áll dumálni mással el is mentem haza úgy voltam vele mindenki igazat adot

ebbe ott hagytam őt ő meg kért segítségem neki ő kényelmes ember neki joban dumálni

amikor én dolgozok el tudjon utazni neki dumálni én ott hagytam elmentem haza egyszer

2dolgora nem lehet figyelni ő beszélgetés én munkámat zavarta azért hagytam ott ,másik

dolog ami igen csak elegem lett nem volt elég neki ott hagytam őt zavart engem dumálásával

neki áll feljebb kicsit át ad másik társamnak annak akivel együtt dolgozok ő rendelt dolgát

át vigyem jó cselekedet meg volt így idős társam-felé de máshogy meg lehat volna oldani

ő utazása előtt meg rendet dolog egy nappal elő veszem jó legyen idő embernek így át néztem

volna rá de munkát meg könnyebbitet volna nekem de semmi segítséget kért de úgy menjt

ott honról el fontos főzésii dolognem ott az idős néninek egy kicsit igen csak égő arra

ember társam felé így áll dolgokhoz kérni más kér ő nem tesz elget mert kényelmes ember nem

mozdul nem,segít fog így rajta segíteni senki gondolják el egy kicsit.